Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-10 / 265. szám

I960, november 10,. csütörtök NÉPÚJSÁG S A családtagok is kapcsolódjanak be a termeioszsőveikeseti munkába 'Társadalmunk legkisebb 1 közössége a család. A családok jó, vagy rossz hely­zete, anyagi ereje, vagy sze­génysége. illetve ezek összessé­ge kivetü] az egész társada­lomra, az egész dolgozó nép életére. Ez egyszerű következ­tetés, hiszen a társadalom csa­ládokból, sok tízezer családból tevődik össze, tehát helyzetük együttvéve az egész társada­lom helyzetét is tükrözik. Megyénkben ötvenezernél több termelőszövetkezeti tag van, olyanok is, akik egész csa­ládjukkal együtt, olyanok is, akik csak egyedül léptek be a szövetkezetbe. A csa’ádok egy része teljes egészében — tehát minden egyes munkabíró csa­ládtag részt vett a nyáron, il­letve most ősszel is a betakarí­tási, vetési munkákban, más­részük viszont ragaszkodott ahhoz, hogy csak az a család­tag dolgozzon a szövetkezet­ben. a közös gazdaságban, aki ténylegesen belépett, papíron is tagja a szövetkezetnek. A gyakorlat eddig azt mutatja, hogy ott. ahol a." asszony a tsz-tag, a férfi másutt, üzem­ben, bányában do'gozik, jobb a helyzet a család közös mun­káját illetően, meri az asszony rendszeresen dolgozik, a férj pedig, családtagjaival együtt, amikor csak tud. „besegít” a szövetkezetbe, előrébb víve a közös munkát. Azok a családok viszont, ahol a férj tag és az asszony nem, nemegyszer úgy döntöttek, hogy a férj, a „tag” dolgozik a tsz-ben. a felesége és nagyobb gyermekei viszont otthon, a háztájiban tevékeny­kednek, jószágot nevelnek, vagy üzembe kérik felvételü­ket. Érdemes megnézni és elgon­dolkodni azon, hogyan is áll a helyzet ezen a téren. indenekel ott talán abból kell kiindulni, hogy a magángazdaságok Idején a leg­több család apraja-nagyja — szinte látástól vakulásig dolgo­zott azért, hogy biztosítva le­gyen a megélhetés, meglegyen minden, amire a családnak, a kis közösségnek, szüksége van. A termelőszövetkeze teli ben, a nagyüzemi táblákon természe­tesen másfajta gazdálkodás fo­lyik. mint a nadrágszíjparcel- lákon, a legnehezebb munká­kat egyre inkább a gépek vég­zik az emberek helyett, azon­ban a kézierőt, az egyéni mun­kát mégsem lehet né'külözni. Csak néhány példát: a primőr­áruk szedését, a dohány csomó­zását, simítását, az egyelést, a kukorica törését, mind-mind emberi, kézi erővel kell elvé­gezni. És az is bizonyos, hogy ha megvan a szükséges mun­kaerő, akkor a termelőszövet­kezet éppen a munkaigényes növények termelésével tud ma­gas jövedelmet biztosítani tag­jainak. olyat, ami'yet az egyé­ni gazdaságok nem biztosíthat­tak. Túl jutottunk az első eszten­dőn. Közeledik a zárszámadás ideje, amikor az is bebizonyo­sodik majd. hogy ott, azokon a helyeken,ahol a családokis meg­fogták a dolog végét, és igazá­ban egy ..nagy családként” dol­gozott a sok-sok kis család a tszben, ott jó jövede’emhez jut a tagság, annak el lenére, hogy az időjárásnak az idén inkább mostoha-, mint édes­gyermekei voltunk. pel vetődik a kérdés: szük- 1 ség van-e a termelőszö­vetkezetekben a családok mun­kájára? A válasz egyértelmű: igen lehet. Szükség van, hiszen a szövetkezeti föld is. csak épp­úgy, mint az egyéni, úgy terem sokat, nyújt magas jövedelmet, ha minden munkát gondosan, időben és nagy szakértelemmel végeznek el rajta. Ehhez pedig kell a munkaerő, az ember, a családok segítsége is. Természe­tes viszont, hogy a közösben végzett szorgalmas családi munka több jövedelmet, maga­sabb életszínvonalat, jobb éle­tet biztosit. Mi tehát a teendő annak ér­dekében. hogy jövőre szerve­zettebb legyen a szövetkezetek ben a munka, ne legyen fenn­akadás munkaerő tekinteté; ben? Mindenekelőtt és legelső­sorban az. hogy a tsz vezetősé­ge már most vegye számba az erőket. Beszélgessenek el min­den családdal és foglalják írás ba, hogy a jövő esztendőben a nem tsz-tag családtagok mi­lyen és mennyi munkát vállal­nak a közösben. A területek felosztása brigádokra, azon be­lül családokra, szintén bevált módszer és az idei tapasztala­tok mutatták, hogy azokon a helyeken, ahol ez igy történt, nem volt megkapálatlan kuko­rica. időre ki nem szedett répa, el nem végzett munka, mert a családok, illetve brigádok azon iparkodtak, hogy a nekik ki­mért területen mielőbb befe­jezzék a munkákat. jV em utolsósorban kell L1 szólni arról is, hogy a családok számára az sem kö­zömbös, hogy' a zárszámadás­kor csupán egy tagja a család­nak, vagy valamennyien kér­hetnek részt a közösből. Az, hogy egyetlen családtag szer­zetbe mondjuk 340 munkaegy­séget, vagy hárman a család­ból jutottak hat—hétszáz mun­kaegységhez. Meg kell érteni a termelő­szövetkezeti tagoknak és csa­ládjuknak, hogy fő jövedelmi forrásuk mindenek előtt a sző vetkezetböl származik, de ame- lett még nagyszerűen ki lehet használni a háztáji nyújtotta lehetőségeket, adottságokat is. Nem kétséges — szakembe­rek egész sora állítja —, hogy megyénk földjei sokkal maga­sabb terméseredmények eléré­sére képesek, ha azokat kellő gonddal, szakértelemmel keze­lik. A családok munkájára szá­mít a szövetkezet, de azt, hogy mikor, milyen mértékben szá­míthat, azt a szövetkezet veze­tősége, illetve tagsága időben kell hogy tisztázza a családok­kal, a családok tagjaival, hogy jövőre már tervszerű munka- erőgazdálkodás legyen a szö­vetkezetekben. Mindennek eredménye magasabb jövede­lem, a családok anyagi erejé­nek növekedése lesz. Szalay István TUDÓSÍTÁSOK az egri finomszerelvénygyár kommunistáinak HÉTKÖZNAPJAIRÓL ír. Karburátort gyárt a titkárnő, a mérnök, a munkás A hatvani diákok versenye Az MTH iskolában tavaly is osztályok között folyt a ver­seny. Tanulásban, társadalmi munkában sokra képes az if­júi szív, ha a versengés tüze fűti. Az idén még jobb ered­ményekre számítanak. Ho­gyan? Megtartották az osztályok közötti versenyformát, de egyénivé is tették a küzdelmet. Egy társadalmi munkaegység­re 50 filléres bélyeget kap az iskolától a tanuló. A legjobb 15—20 tanulót külföldi túrára viszik a nyáron. A második dí­jazás sem megvetendő: két hét belföldi nyaralás a Balaton­nál, vagy a hegyekben. Még nem döntöttek. De a bélyege­kért és az ötös feleletekért már nagy versengés folyik. Hogyan függ össze a bélyeg­szerzés és a tanulmányi ered­mény? Hát úgy, hogy az egyé­ni I. helyezettnek 4—5-ös ta­nulmányi eredményt és lega­lább 100 forint értékű takarék­bélyeget kell elérni. A második helyezéshez 3,5 fölötti tanul­mányi eredmény és 90 forint takarékosság szükséges. Tudják a fiúk, hogy amit Ismeretterjesztő előadásokat tartanak a községi kultűiotthonokban A falusi közönség is egyre nagyobb számban látogatja a TIT ismeretterjesztő előadása­it. A társulat agrár szakosztá­lya novemberben megindítja az ezüstkalászos tanfolyamokat: Makiár, Kerecsend, Demjén, Egerszólát, Egerszalók. Verpe- lét, Bélapátfalva és Felsőtár- kány községekben. A tanfolyamok tematikája tükrözi azokat a változásokat, amelyek a mezőgazdasag szer­kezetében az utóbbi két évben bekövetkeztek: tehát, a nagy­üzemi gazdálkodás főbb prob­lémáit öleli fel. egyszer a nevelők, az iskola megígért, azt be is tartják. A II/6-os osztályban még most is emlegetik a Balatonlellén töl­tött két hetet. A havani MTH iskolában az egyéni versenyzést, a közösség embertformáló hatását sikerrel állították a nevelés szolgálatá­ba. MIKÖZBEN DŰLTAK a vi­ták és a szócsaták a pártbizott­sági üléseken, a vezetők között — a hiba gyökerét kutatva, a lemaradásról tudomást szerez­tek a gyár dolgozói is. Azt is tudták, hogy milyen meddő kí­sérletek történtek a hiba meg­szüntetésére. Ismerték a párt- bizottság elhatározását a mun­ka megjavítására és ők is segí­teni akartak. — A TMK-ban kezdték ... vagy talán a szerelők? — me­ditál az igazgató. — Tény, hogy egyre-másra érkeztek a felajánlások — tűzi hozzá Bukucs elvtárs. — írták az üzemből, irodákból; szíve­sen segítünk, szívesen rádolgo­zunk a munkaidőre, csak pótol­juk a lemaradást. Kozma Frigyes mérnök, aki munka után öt műszakot dol­gozott a gép mellett, mutatja a felajánlásokat. — A terv és üzemgazdasági osztály 712 órát ajánlott fel. A TMK-sok majd 4000 óra túl­munkát vállaltak. A titkárság 600 órát akart dolgozni mun­kaidején túl. A műszaki ellen­őrzési főosztály 7000-nél is több munkaórát ajánlott fel, s lehetne sorolni az üzemrésze­ket ... Summa-summárum 25— 30 000 órányi munkát ajánlot­tak fel az üzem dolgozói a tervlemaradás pótlására. Szép tanúságtétel volt ez. Jóhiszemű segíteni akarás, a közös felelősségvállalás szép példája. A felajánlások teljesí­tését meg is kezdték. Az iro­dákban alighogy letelt a mun­kaidő, készültek az üzemekbe. Sohajdáné a személyzetiből in­dult — szerelni, Kovácsné, az igazgató titkárnője is, sietve csinált rendet asztalán, nemso­kára ott láthattuk őt is az üzemben, és egyenletesen kop- pantak a ládában kész alkatré­szek ... öt... 10 ... 100 ... 1000. A TMK és a szerszámüzem dolgozói délelőtt gépet javítot­tak, délután pedig alkatrészt gyártottak, bekapcsolódott a munkába a termelő üzemi dol­gozó éppúgy, mint az admi­nisztrátor. Az üres gépeket ..megszáll­ták” a műszaki osztály, a kal­kuláció dolgozói, a munkaügyi­ek, adminisztrátorok, vízveze­tékszerelők és mérnökök, akin napi munkájuk végeztével ott „bütyköltek”, a gépek, szerelő­padok mellett, hogy minél ki­sebbre csökkentsék a gyár le­maradását. Bármily szép volt is, a dolgo­zóknak ez a gesztusa, ez a meg­mozdulása, nem hozott, és nem is hozhatott végleges megoldást a hibákra. A baj gyökeréig csak nem jutottak el általa, mert miként is lehetne ily mó­don a tervet teljesíteni, miként lehetne adminisztrátorokkal, műszaki dolgozókkal, túlmun­kában teljesíteni a gyár kötele­zettségét? ÜJABB VITÁK, tanácskozá­sok zajlottak le erről a pártiro­dán. Helyes-e a társadalmi műszak, megoldhatja-e a gyár nehéz problémáját? — Nem szabad megengedni a rendszeresen végzett társa­dalmi műszakot és csúsztatáso­kat — így vélekedett a pártbi­zottság titkára. S ehhez sok vélemény csatlakozott, bár vol­tak, akik védelmükbe vették a túlmunkát. — Kivételes esetben megen­gedhető — érvel a VB egyik tagja —, ha csak néhány száza­lék hiányzik a tervből, szerin­tem el lehet fogadni. — Mostanában szaporodik a társadalmi műszak, a tervtelje­sítés meg csökken. Máshol van a hiba — tapint a dolog lénye­gére az egyik vitázó. Aztán érezhetően felül kere­kednek a társadalmi műszak ellenzői. — Ez burkolt munkaidő­hosszabbítás. Nem ritka, hogy az emberek 20 órát is távol vannak emiatt családjuktól. — A nyolc óra munkaidőn belül teremtsünk rendet. — Ügy lássuk el munkával az embereket, hogy ne csak 5 órát dolgozzanak egy műszak­ból. — Növekszik a baleseti ve­szély, ha 14—16 órát is gép mellett vannak az emberek. — Lekötelezettnek érzi ma­gát a vezető. Azt mondhatja a dolgozó, ha felelősségre akar­ják vonni valamilyen fegyel­mezetlenségért, „amikor 16-oz- ni kellett jó voltam, a kis hibát meg nem nézed el nekem?” — A MUNKAVERSENYT kell jól megszervezni, az se­gít, nem a túlmunka — sora­koztak az érvek. Így zajlott le a vita, mig vé­gül tisztázódott a kommunisták véleménye a társadalmi mű­szakról. Az összevont laggyűlé-' sen már ennek szellemében be­széltek. Elismerés és köszönet illeti azokat, akik a gyár lemaradá­sáért felelősséget éreznek éa hajlandók önként többet dol­gozni az előírt munkaidőnél, de nem lehet rendszeres túl­munkával biztosítani a gyár tervének teljesítését. A társa­dalmi műszakok helyett az ed­dig kihasználatlan belső tarta­lékok feltárása, a jobb vezetés, a szervezettebb munka, az 5 óra helyett 8 órai produktiv termelés, szocialista munkafe­gyelem kialakítása biztosíthat­ja a termelékenyebb jobb mun­kát, a feladatok eredményes megoldását. Milyen igazuk volt a kom­munistáknak. mikor így tisz­tázták a társadalmi műszak kö­rüli vitát. Azóta már az esemé­nyek is bebizonyították a tár­sadalmi műszakok kettős hatá­sát. — SZÍVESEN DOLGOZTUK le azt a néhány órát — ezt vall­ják a társadalmi műszakok résztvevői közül igen sokan. — Újból megyünk, ha az üzem érdeke ezt kívánja — mondják ma is. S ezek a véle­mények. a társadalmi műsza­kok kedvező erkölcsi hatásáról beszélnek. De van ennek másik oldala is. A napokban tanács­kozásra gyűltek össze a kísér­leti üzem dolgozói. Az egyik munkás, a társadalmi műszak­ra hivatkozva kérte, hogy tel­jesítsék kérésüket (későbben jöhessenek be dblgozni, vagy akkor mehessenek szabadság­ra, mikor jónak látják). E körül aztán nagy vita zajlott. Hozzá­szólt egy idősebb munkás is* Szűcs István, aki ellenezte * túlmunkát, mondván, van ar­ra mód és lehetőség, hogy a. munkaidőn belül elvégezzék feladatukat, ha becsülettel le­dolgozzák a 8 órát. Mások bizonygatták, ha ők áldozatot hoznak — (bár ön­ként hozták) az üzem vezetésé-, ge is teljesítse különböző ké­réseiket. S itt mutatkozott meg a társadalmi műszakok kedve­zőtlen hatása. Mikor az elkö­vetkező napok fegyelmezetlen­ségeit igyekeztek takarni, vele* mikor hivatkozva a túlmunká­ra, egyesek különböző enged­ményeket igyekeztek kicsikar­ni. Szerencsére ennél az üzem­nél is, mint legtöbb helyen már sikerült tisztázni a kér­dést; megszűntek a rendszeres túlmunkák, csúsztatások, ame­lyek nem hogy elősegítették a terv teljesítését, de zavarták a munka menetét és hozzájárul­tak bizonyos fokig a fegyelem lazulásához is. Miután tisztázódott e kérdés, az üzem vezetői eredménye­sebb intézkedéseket tehettek a fegyelem megszilárdítására. De a fegyelem megszilárdításával kapcsolatos vitákban egyre jobban kibontakoztak az üzem vezetésében mutatkozó hibák is. (Folytatjuk.) Kovács Endre A kohász zet. S ez a megszokoltság újabb és újabb örömök felfedezésé­vel jár. Mindennap járja a maga üzemét, ott őrködik a kemen­cék mellett. A kemencék mellett, amelyekből éjjel- nappal láng csap ki, amelyek a legmagasabb fokon olvasztják a fémet, izzón loccsantva az öntőformákba. Csak a tiszta fém kerül a hatalmas csészék­be, ott gőzölög a napon és megszilárdul, értelmes formát kap. A salak pedig kiválik, alaktalan, lomha tömegekbe gyűl, míg elvetik. Mindig ott áll a munkások között, amikor elérkezik az idő arra, hogy a kemencék torkán meginduljon szikrázva, sisteregve a fehéren izzó fémfolyam. Még szabad­sága idején is gyakran besza­lad a gyárba, a kemencékhez. Megnézni, nincs-e valami baj, nem kell-e valamiben segíteni az embereknek. Pintér József hűséges mun­kás. Hűséges kohász. Egész éle­tére elkötelezne magát a gyár­nak. Gazdag és értékes hűség tehát az övé. S az idő múlásá­val még tovább mélyül, tovább erősödik az a kapcsolat ame'y a? ember és a gyár között sző vődött. Nagy tettekre képes Mert van-e nagyobb tett annál, mint egy életen át dolgozni a gyárban, helytállni a forró ke mencék me’lett. az erős. fá rasztó munkában, és erőfeszí­tést, verejtéket, tudást adni minden grammnyi tiszta fém­hez, amely szikrázva loccsan a formákba. Hűséges kohász-szív kell eh­hez. És Pintér Józsefnek ilyen szíve van... Pataky Dezső ] — Szívós, nagyakaratú em­ber — mondja róla F ogarasi Béla elvtárs, a Fémtermia fő­mérnöke. Ez az ember, amit egyszer megpróbál véghez vin­ni, azt véghez is viszi. Szándé­kától el nem tántoríthatja semmi. Senki... Rendet tart a munkában. Hatvankét ember tartozik Pintér József keze alá. Szerve­zi és irányítja a termelést. El­lenőrzi az elegymennyiségben jelenlevő fémszázalékot, az ön­tetek minőségét. Biztosítja, hogy az olvasztáshoz mindig elegendő legyen az anyag, perc­re se akadjon meg emiatt a termelés. Megköveteli a fegyel­mezettséget, a pontosságot a munkában. Megköveteli, mint főművezető. És úgy is, mint kommunista. Lassan egy évtizede dolgo­sak a gyárban. Egyik alapító tagja ennek az üzemnek. A törzsgárdához tartozik. Azok­hoz a munkásokhoz, akikre mindenkor építeni, számítani lehet. A termelésben és min­den másban, amit a gyárért tenni kell. Alaposan ismeri a munkát, az embereket. Össze­kovácsolod ott velük. Ügy hoz­zánőtt ehhez a gyárhoz, mint a fa törzséhez az ág. Igazi mun­kásemberré edződött a hajda­ni parasztlegény, megszokottá vált számára a gyári kőmye­Masiej nőnapja, hogy főműve­zető. A gyárral ő is meggyökere­sedett ezen a tájon. Evek óta, naponta rója a megszokott utat lakásától a gyárig, a munkahelyéig. Ismer már minden bokrot, minden követ a környéken. Behunyt szemmel is odatalálna az üzem­hez, mert pontosan tudja, hány lépés lakásától az autóbuszig, a vonatig, s a járművekről le- szállva hányadik lépésnél kö­vetkezik a gyár kapuja. Vannak emberek, akiknek ismeretlenek ezek az utak, a mindennapos utak megszokott szépségei. Ismeretlenek azok­nak, akik nem tudnak egy he­lyen sokáig maradni, akik nem tudnak fészekhez melegedni, akik nem tudnak megkötődni a gyári közösségben, mert gyö- kértelenek a munkához. Ezek az emberek, ha az idejük elkö- zeleg, búcsú nélkül odébbáll- nak, tovább repülnek, mint a vándormadarak. Pintér József egész életére jegyességet kö­tött a kemencékkel, a gyárral, a kohász élettel. A kéz — azt mondják — olyan, mint a névjegy. Pintér Józsefnek kérges te­nyerű munkás keze van. Erős. csontos ujjakkal. Bátor és ha­tározott a szorítása. Akár a szíve. iiiiiiiliiiiiltiliiiiilii|iiliiliiliiliiliittiiiiliiinliilii|iiiii Napfényes őszi délután. A kemencék füstje bodrosan ka­nyarog felfelé az égre. Vonta­tó, gépkocsi ver porfelhőt a gyár udvarán. A főműhelyben a daruk zümmögve cipelik ter­hüket, a munka hangjai re- megtetik a levegőt. A „Metallo”-üzemrész ke­mencéiből szikrázó csillageső hull. Egy munkás a hosszú nyelű kanállal az izzó masszá­ba nyúl, és a forrón perzselő vasat viszi a formához. For- ; mák, öntetek között, sistergő, ; pattogó hangoktól körülölelve dolgoznak a nyugodt mozdu- , latú, szénporos kezű munká­sok. Számszerint hatvanketten. , Az ő munkájukra ügyel, az ő ( munkájukat igazítja Pintér Jó- , zsef főművezető, az Apci Fém- | termiában. , Megbecsülés és tisztelet öve- | zi. ] Középmagas, 41 esztendős . munkásember. Arca markáns, , kemény vonású. A száj fölött . keskeny vonalban futó szőke bajusz. A homlokán és az ar- j cán mélyre szántó kusza rán- , cok edzett emberi életről ta- , núskodnak. Jászberényi parasztgyerek volt egykoron. A földdel baj­lódott hosszú éveken át. De ; búcsút mondott a földnek, a ; falunak, mert gyárba, gépek mellé kívánkozott. Sok helyen próbálkozott, sokfelé dolgozott : — az Ikarus Járműgyárban, az Erzsébetvárosi Tejipari Válla­latnál, stb. — amíg egyszer a i Hajdú utcai gyár felvételi iro­dájának ajtaján kopogtatott. (A pesti Hajdú utcában székelt a Metallo-Globus üzem, azAp- ci Fémtermia „elődje”, onnan költöztették le a gyárat, a Mát­ra aljába.) Évekig, mint segéd­munkás dolgozott. Aztán 1957- től művezetővé léptették elő. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents