Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-10 / 265. szám
1960. november 10., csütörtök népújság Megfontoltan, határozottan, de mindig emberséggel A Mátravidéki Erőmű kezdeményezése a termelékenység növelésére Iparunk, sőt pártunk és egész társadalmunk legfontosabb teendője most a termelékenység fokozása. A szomszédos államok előbbre járnak, eddig még nem tudtuk behozni a mulasztást és ez a körülmény előbb-utóbb előrehaladásunk kerékkötőjévé válik. Az összkép ugyan jó, többet termelünk, mint bármikor. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy akkor rontjuk el a dolgot, amikor jól áll a szénánk. Ezért óvakodjék mindenki az elbizakodottságtól. Valahogy úgy alakult a dolog, hogy amikor általánossággokban beszélünk a hibákról: a termelékenység lassú emelkedéséről, a pazarlásról, vagy a laza normákról, akkor egyetértünk. De amikor konkretizálni kell a dolgokat, amikora saját portánkon kell megkeresni a hibaforrást, akkor jönnek elő az „objektív nehézségek”. A hibákat általában a kooperáló szervekben keresik. Sok helyen kutatják már a megoldás útját. Egyet most bemutatunk — pédaként. ★ A Mátravidéki Erőmű fiatal üzem, de a szakmában már réginek számít, mert hazánkban az elsők között épült. A környék gyenge minőségű barnaszenét, lignitjét hasznosítja. Az energiatermelés nem fokozható, a gépek és a meglevő berendezések megszabják a „gyártási technológiát”. Csak két út járható, hogy gazdaságosabbá tegyék a termelést: a szén fűtőértékének maximális kihasználása és a helyes létszámgazdálkodás. Mit tett a pártszervezet? A legjobb műszaki és gazdasági vezetőkkel kibővített pártvezetőségi ülésen alaposan megvitatták, hogy üzemükben mit kell tenni a termelő munka megjavításáért, a termelékenység emeléséért. Üzemrészenként ütemtervet készítettek, hogy mikor, hogyan és kik vizsgálják felül a belső tartalékokat, a szervezést és a létszámot. A kazánüzemről szóló írásbeli jelentés már elkészült. A vizsgálatot közösen végezte^ a kazánüzem vezetője, a párt- szervezet, a szakszervezet megbízottja, a személyzeti és a munkaügyi vezető. Meghallgatták két üzemvezető, illetve üzemmérnök véleményét. Mi lett a vizsgálat eredménye? A kazánüzem 15 dolgozót nélkülözni tud, ha a tervekben szereplő műszaki fejlesztési intézkedéseket végrehajtják. De belső átszervezéssel, a munkaerő jobb elosztásával 10 dolgozó munkaerejét azonnal meg lehet takarítani. A másik brigád megállapította, hogy a turbinaüzemben két munkahely összevonásával 124 dolgozó közül 7 fő feleslegessé válik. Másutt indítványozták, hogy a lakótelepi és az üzemi gondnokságokat vonják össze, mert így 10 létszám megtakarítható. Minden üzemrész vizsgálata eredménnyel Befejeztélt a mátrai geológiai kutatások egy részét.. • Hónapokkal ezelőtt népes geológus csoport szállta meg a Mátrát, hogy szeizmografiai módszerekkel feltérképezzék a hegyvonulat ércesedését, megállapítsák az érc-telérek vonulási irányát. A több mint 30 főből álló kutatócsoport befejezte munkáját, a kutatófúrások, robbantások adatainak részletes feldolgozását megkezdték. Munkájuk eredményes volt, mert több helyen találtak érc kibúvásokat, ércereket. Különösen jelentős a Parádsasvár fölötti nagylipéti ércepedés. ahol kísérleti vágathatásba kezdtek és a megkezdet munka eredménnyel kecsegteti a bányászokat. A távlati tervek szerint, ha a nagyobb mennyiségű érc- telért megtalálják, innen biztosítják a Recski Ércbánya érce- iőjének az anyagot, járt, A jelenlegi — a tervvel szemben már csökkentett — 1311-es létszámból 50 fő minden zökkenő nélkül megtakarítható. Szükséges ez az intézkedés? Feltétlenül, mert az üzem az egy dolgozóra eső termelési értéket 1958-ban 102,1, 1959-ben 104,8, de ez év első háromnegyedévében csak 96,8 százalékra teljesítette. Mi ennek az oka? Az országos energiahálózat nem vette teljes mértékben igénybe a Mátravidéki Erőmű kapacitását. Kevesebbet termeltek, természetes tehát, sőt elengedhetetlenül fontos, hogy a létszámot csökkentsék. A termelékenység növelésére más mód itt nincs. Csak a vizsgálatot végző brigádtagok és a vezetők véleményét tökrözik a megállapítások? Nem. A pártvezetőségi határozatot, a létszám és termelékenység felülvizsgálatának szükségességét és a soron levő tennivalók fontosságát taggyűléseken, üzemi tanácskozásokon és szak- szervezeti gyűléseken ismertették a munkásokkal. Tehát politikailag előkészítették a gazdasági teendőket. A tervezőit intézkedésekkel egyet értenek a gazdasági vezetők? Igen, mert számtalanszor meggyőződtek már arról, hogy a párt nem akar nekik rosszat és csakis együttes erőfeszítéssel oldhatják meg a problémákat. Tehát ebben az üzemben törvény- szerű és tudatos valóság a vezetés egysége. Azt mondhatná valaki: jó. jó, a párt- és a gazdasági vezetők egyetértenek, a művezetőket pedig meggyőzték a létszám megszorítások szükségességéről. De mégis kényes és főleg nem népszerű feladat írásban rögzíteni, hogy üzemenként 10—15 létszám felesleges, hiszen az embereket akkor el kell bocsátani. Ezzel mindenki tisztában van. De abban is megegyeztek, hogy a vizsgálat első lépcsőjében nem személy szerint, hanem létszámként vizsgálják a munkaerő-megtakarítást. Nem is arról van szó, hogy az utcára tegyék az embereket. Az erőmű munkásainak jó hírnevük van és a környező ipari üzemek várják a lakatosokat, villanyszerelőket és a különféle szakmunkásokat. Amint befejezték a felesleges létszám megállapítását, külön és személyenként megvizsgálják a dolgozók családi, szociális és egyéb körülményeit és ennek megfelelően döntenek a leépítésről. Helyes, megengedhető lenne-e, hogy a vezetőség, vagy különösen a párt határozza meg egy összegben, vagy akár üzemenként a csökkentendő létszámot? Semmi esetre sem. Az üzemvezetőnek, a művezetőnek kell azt látni, hogy hány ember nélkülözhető. Sőt, a Mátravidéki Erőműben azt szeretnék elérni, hogy a dolgozó maga lássa be és ő maga mondja, hogy „nekem itt nincs dolgom”. Persze az öntudat ilyen mérvű és hamaros javulásával reálisan nem számolhatunk, ezért kell a gazdasági vezetőkre bízni a döntést. Ezzel növeljük önállóságukat, de egyszersmind felelősségüket is. A pártra az a feladat vár, hogy irányítsa és ellenőrizze a munkát. Mindenképpen biztosítani kell, hogy az intézkedésekkel valóban a kívánt célt érjük el. Nem kampányfeladat ez, Hanem megfontolt, céltudatos, de mindig és minden körülmények között emberséges munkát igényel. Feltételezzük, hogy minden vezető — a művezetőket is beleértve — szükségesnek látja és akarja a létszámkérdés megoldását, de mernek-e és hogyan döntenek az emberek sorsa fölött? Egységes a vezetők véleménye abban is, hogy végérvényesen meg kell szüntetni „az én sógorom, a te rokonod” elvet, fel kell számolni a „jó- fiúskodást” és azt a megalkuvó szellemet, hogy a „többi között ez az egy még elfér”. Ideiglenesen lehet, hogy jót te szünk a létszámfelettivel, de ártunk a közösségnek. A Mátravidéki Erőmű jelenlegi művezetői, gazdasági vezetői becsületes emberek, többnyire az üzem nevelte őket. S ha sértődöttségből, vagy bosszúból jogtalan támadás érne valakit, a pártszervezet kiáll mellette és megvédi igazát. A Mátravidéki Erőműben az első lépcsőben tervezett intézkedéssel 50 fős létszámmegtakarítást, évi egymillió forintos költségcsökkentést ér el, 96,8 százalékról 100 százalék fölé emelik a termelékenységet. Megállnak a kezdeti sikernél? Nem. Többre vágynak. A napokban már az ellenterv elkészítéséről tárgyaltak. Dr. Fazekas László Társadalmi munkából kultúrház Szederkény-pusztán Valamikor csak uradalmi tanyaként ismerték Szederkénypusztát, ezt a péter- vásári járás legtávolabbi sarkában meghúzódó kis települést, de most már nagyobb hírnévre küzdötte fel magát. A kis község majd 400 lakója már régóta sürgeti, hogy építsenek kultúr otthont, mert nagy szükség van rá. Az ügy lassan hónapokat ért meg, míg végül a szederkény-pusztaiak sokallták meg a dolgot, és „magad uram. ha szolgád nincs” elv alapján elhatározták, ha törik, ha szakad, felépítik az új kultúr- otthont. Az elhatározás nem maradt meg a falugyűlés jegyzőkönyvének lapjain, hanem élő valósággá lépett elő. Munkába kezdtek az emberek, segítettek a kiszesek, úttörők, támogatást kaptak a járási tanácstól is. A munkának meg lett az eredménye. A falu közepén készen áll az új kultúrház. amelyet a közeli napokban adnak át az építők a lakosságnak. Közös összefogással nagyobb lehetőséget adtak a kultúrának, az emberibb életnek Szederkény-pusztán is. két kezük munkájával felépítették az új kultúrotthonukat, ahol egyformán helyet kapnak a fiatalok és az öregek. Most már a kultúrház tetején, ezüstös televízió antenna egy megváltozott világ képeit hozza ide ebbe az „isten háta mögötti” településre, Szederkény-pusztára. (—ács) 4 Népú jság válaszol s Hány munkaegységet teljesíthetnek a nyugdíjas ts* tagok ? Termelőszövetkezetek, valamint nyugdíjas termelőszövetkezeti gok többségénél, ele még egyes szerveknél is (pl. vasút, SZTK egyes illetékeseinél, stb.) vita van akörül, hogy a nyugdíjas tsz-tagok, nyugdíjuk folyósításának szüneteltetése nélkül mennyi munkaegységet teljesíthetnek. E kérdés tisztázására, a vonatkozó rendelkezések helyes 61* telmezése céljából közüljük az alábbiakat: A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 41/1960. (IX. 1.) Korm. számú rendelete 4. §. (2.) bekezdésében foglaltak alapján a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben tagként dolgozó öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjasok az 1960. és az 1961. évben nyugdíj folyósításuk szüneteltetése nélkül — nők és férfiak egyaránt — évi kettőszázötven munkaegységet teljesíthetnek. A fenti rendelkezés egyaránt vonatkozik úgy a termelőszövetkezeti nyugdíjtörvény (1957, évi 65. számú tvr.) alapján, mint az egyéb helyekről nyugellátásban részesülő termelőszövetkezeti tagokra. Vagyis a termelőszövetkezetükben nyugdíjuk folyósításának szüneteltetése nélkül, egy naptári éven belül a kettőszázötven munkaegységet, — az 1960. és az 1961. évben — nemcsak a termelőszövetkezeti nyugdíjasok, hanem a minden egyéb helyről (pl. vasút, posta, bánya, tanács, stb., vagyis az összes vállalati, társadalmi, közszolgálati, stb. szervektől nyugellátásban részesülő termelőszövetkezeti tagok teljesíthetik. A nyugdíjas termelőszövetkezeti tagok nyugdíjának folyósítása az 1960. és az 1961. évben — a munkaegység teljesítésükkel kapcsolatban — (a munkaügyi miniszter 7/1960. (X. 14.) Mü. M. és a 8/1960. (X 14.) Mü. M. számú rendeletéiben foglaltak alapján) csak abban az esetben szünetel, amennyiben egy naptári éven belül, a kettőszázötven munkaegységnél többet teljesítettek. Az öregségi és rokkantság nyugdíj folyósítását csak any- nyi hónapon át lehet szüneteltetni, ahányszor a nyugdíjas tsz-tag a kettőszázötven munkaegységnél hússzal több munkaegységet szerzett egy naptári év alatt. Az egy naptári évben teljesített munkaegységek alapján a nyugdíj folyósítását legfeljebb tizenkét hónapon át lehet szüneteltetni. A fentiekben ismertetett rendelkezések nem vonatkoznak azonban a 6/1959. (II. 14.) Korm. számú rendelet alapján termelőszövetkezeti öregségi és munkaképtelenségi járadékban részesülő tsz-tagokra. Nevezettek ezen járadékaikat szüneteltetés nélkül — munkaegység teljesítésükkel kapcsolatban — a továbbiakban is csak azon esetben kapják meg, ha egy naptári éven belül teljesített munkaegységük száma nem haladja meg a százhúszat (nőknél a nyolcvanat.) A termelőszövetkezeti öregségi és munkaképtelenségi járadékban részesülő tsz-tagokra vonatkozólag a 25/1960. (V. 15.) Korm. számú rendelet 2. §. (4.) bekezdésében foglaltak az irányadók. E rendelkezés szerint a termelőszövetkezeti öregségi és munkaképtelenségi járadékban részesülő tsz-tagok járadékainak folyósítását — munkaegység teljesítésükkel kapcsolatban — csak abban az esetben lehet szüneteltetni, ha egy naptári évben a termelőszövetkezet férfitagja százhúsz, illetve nőtagja nyolcvan munkaegységnél többet teljesített A szüneteltetés a százhúsz, illetőleg a nyolcvan munkaegység teljesítését követő hónap első napjától csak a naptári év végéig tarthat. Dr. Áros Tibor tsz jogtanácsos Porított anyatej Németországban ugyanazzal az eljárással, amivel a rendes tejpor készül, porított anyatejet állítanak elő. Olyan csecsemőknél, akik elveszítették édesanyjukat, vagy pedig az anya nem képes természetesen táplálni gyermekét, a porított anyatej igen kitűnően beválik: Tápértéke jóval nagyobb, mint a meleg úton konzervált anyatejé. <i!iiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiliiiiiliiliiliiiiiliiliiiiiiiiiiii>!ii!iiiiiii"iiiiiiiiiin«(iiriliil!iliiliuliliUiiiniiilimiliiliilitliniiliiHiiiiiiii‘Uin'■i,iiiiiiiitiikiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.iii|iiiiiiniii(<ii|:i i ■ I a i ■ a ,a,,■ iHiMBiiiiiiiiaiiinaKiiiaMittiiiittiiiitiiiiiniiiiuiiitn* A lassan, egyenletesen szitáló eső áttetsző párafüggönyt bocsátott a kis falu, Kerecsend köré. Az utcán alig látni egykét járókelőt, köpenyben, behúzott nyakkal sietnek. Ünnepnap van. A november 7-i ünnepségek és koszorúzások már vasárnap lezajlottak, az emberek otthon, családi körben töltik el ezt a „dupla hétvégét”. Az egy éve nyílt kisvendéglő is kong az ürességtől, csak az egri buszról szállingóznak be néhányan, két deci leánykára, vagy egy duplára. Az eső is jobban rázendít, a vendégek még tovább maradnak. A fal mellett tétlenül tib- lábol a pincér, semmi dolga, így hát szívesen beszélget. — Több mint negyedmillió forintba került a vendéglő berendezése, felépítése — mondja, kissé dicsekedve, Gál elvtárs. — Eleinte csak átutazó vendégek, gépkocsivezetők feke- téztek nálunk, ma már a tsz- tagok is kezdik megkedvelni. Felhasználva a hirtelen beállott ötperces esőcsendet: megkeresem Szentgyőrgyi László elvtársat, a községi párttitkárt, aki pedagógus. — Milyen fejlődés mutatkozik a község iskolaéletében? Szentgyőrgyi elvtárs, aki a járási pártbizottság megbízásából négy községben vizsgálta meg az MSZMP művelődés- politikájának megvalósítását, összeszedi gondolatait, s beszélni kezd: — A tantermek száma nem változott 1945 óta. De míg akkor 4—5 tanító foglalkozott a falu serdülő fiatalságával, ma 11, közülük öten tanári képesítéssel. Az iskola új berendezési tárgyakat, új kémiai és biológiai szertárat, sportfelszerelést kapott: 81 700 forint értékben. — S a gyerekek hogy hálálFIATALOKRÓL, — Kerecsendi híradás — ják meg az állam gondoskodását? — Rájuk nem lehet panasz. Négy évvel ezelőtt a tanulmányi eredmény 3,26 volt, az 1959—60-as tanévben már 3,49. A gyerekek igyekvőbbek, törekvőbbek lettek. S eredmény: akik az 1952—53. évben iratkoztak be, valamennyien befejezték az általános iskolát. Ezek a számok önmagukért beszélnek. — Mit tud mondani a község úttörőéletéről? — Ebben a kérdésben inkább a fiam az illetékes, ő az úttörővezető. De most éppen a kiszesekkel együtt, társadalmi munkában vasat gyűjt. Nálunk az efféle megmozdulásoknak „haladó hagyományai” vannak, s a közösen végzett munkák segítették hozzá az úttörőket és a KISZ-fiatalokat, hogy évről évre mintegy 40— 50-en országjáró túrára induljanak. Nem is kérdezek többet az iskoláról. Inkább a moziról érdeklődöm. — Szeretik a kerecsendiek a mozit? — Két televízió is van a faluban, de azért minden „jó filmet” megnéznek. A műsor időzítése is jó, mert mozi után ki-ki mehet TV-re is. — Van-e kultúrotthon a faluban? — Még nincs. Sokba kerülne, mintegy másfélmillió forintba, s az államnak egyelőre nincs annyi pénze, hogy Kerecsend- re másfélmilliót költsön. — És a társadalmi munka? Azt hiszem, van néhány falu az egri járásban, amely jórészt saját erőből emelt művelődési otthont, hogy helyet biztosítson a szórakozni, művelődni vágyó dolgozóknak: társadalmi munkával építették, illetve állították helyre a nagy- visnyói, egerszalóki, bükk- szentmártoni, bekölcei kultúr- otthonokat is, hogy csak néhányat említsek. — Nem megy ez itt. Nehéz megmozgatni az embereket. (Érdekes: ezelőtt két perccel dicsekedett vele Szentgyörgyi elvtárs, hogy a falu fiataljai nyári szórakozásukra, utazásukra közös munkával szerzik a pénzt. Szentgyörgyi elvtárs mintha megérezte volna mire gondoltam, most válaszol is nyomban): — A fiatalság ... a fiatalság, ehhez kevés. Komoly, felnőtt emberek kellenek ahhoz, hogy ilyen nagy munkába kezdjünk. Márpedig a „komoly felnőtt” emberek nehezen mozgósíthatók. Szentgyörgyi elvtárs lakásával szemben van a kerecsendi tsz irodája. Az ünnep ellenére is, munkában vannak a tsz-vezetői. Vajdovich György, a szövetkezet agronómusa a párt hívó szavára jött Kerecsenére. Azelőtt a Beruházási Banknál dolgozott. — Visszamegy jövő márciusban? — kérdezem tőle. — Addig nem, míg a kerecsendi tsz-t rendbe nem hozzuk. így ígértem. — S hogy halad ez a „rendbehozás?” — A legjobban. Erőgépet vettünk, istállókat építünk, gyümölcsöst és szőlőt telepítünk ... — Milyen hatása van a szövetkezetnek a falu kultúrálj életére? — Egyelőre a szakoktatás területén tudunk bizonyos, elég szerény eredményeket felmutatni. Két tsz-tag: a karcagi tsz-akadémián tanul a szövetkezet költségén. Megszerveztük az ezüstkalászos tanfolyamot is, magam 15 előadást tartok; növénytermesztési témákból. A többit a tsz vezetői és a pedagógusok. A mezőgazdasági ismeretek terjesztését szolgálja az idén vásárolt mintegy 6000 forint értékű könyv és folyóirat is. A polcon egymás mellett sorakoznak a mezőgazdasági szakkönyvek, elöl a 400 forintos Mezőgazdasági Lexikon. Pál Sándor elvtárs, a tsz könyvelője is belekapcsolódik a beszélgetésbe, ö arról beszél, hogy a tsz „elöregedik”. A fiatalok a városba mennek dolgozni. — Mi lehet az oka? — Készpénzt kapnak — mondja a főkönyvelő. Egyszerű válasz, tömör, de azt hiszem, nemcsak ez lehet az oka. Mert igaz, a készpénz nagy előny, bizonyára számottevő tényezője az ifjúság városba özönlésének. De máshogy is feltehetjük a kérdést. Milyen szórakozási, művelődési lehetőséget talál az a fiatal, aki Kerecsenden dolgozik? Van két televízió, mozi és vendéglő. Semmi több. Nincs hely, ahol a társadalmi életet igénylő, kulturált körülmények között szórakozni vágyó fiatalok összejöhessenek. És azt hiszem, ez legalább olyan fontos tényező, mint a készpénz-probléma. Hisz a városból néhanapján hazakerülő fiatalok elsősorban nem fizetésükkel dicsekszenek az itthon maradottaknak, hanem a jó szórakozási és kulturális lehetőségekkel. — De erre Kerecsenden a következő néhány éven belül nem nagyon van kilátás — mondja a tanácstitkár. A falu villamosítása csak nagyjából fejeződött be és a hármas számú főútvonal mellett sáros, földutak helyettesítik a járdát A községfejlesztési alapot — még az állami támogatással megfejelve is — évekig leköti a járda- és útépítés. Kulturális létesítményekre talán a második ötéves terv végén jut komolyabb összeg. A községi tanács titkárának is elég „pesszimista hangulatai” vannak a társadalmi munkát illetően. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a társadalmi munka sem művelhet csodákat, de az égető problémákat minden esetre nagy léptekkel viszi közelebb a megoldáshoz. Kerecsenden pedig igen nagy szükség lenne arra, hogy a kulturális fejlődés ütemét kollektív erőfeszítéssel meggyorsítsák, hisz sokkal kisebb községek is előbbre vannak már, rég megelőzték ezt a kétezer lakosú falut. És a társas gazdálkodás kibontakozása fogékonnyá teszi a lakosságot a falu, a közösség ügye iránt, s ez jelentősen megkönnyíti majd a vezetők dolgát, mikor a falu népét társadalmi munkára kell mozgósítani. S azt hisszük, a majdani, közös erőfeszítések és természetesen a fokozottabb állami támogatás fejlettebb kultúrélelet teremt Kerecsenden is, s ez is hozzájárul, hogy megszűnjön a fiatal munkaerő nagymértékű elvándorlása, mert mindent helyben megtalál az ifjúság: munkát, anyagiakat és szórakozást egyaránt. Krajczár Imre
