Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-05 / 262. szám

1960. november 5., szombat NEPÜJ8Ä6 s a Atomágyú — békés célokra, fából vaskarika Amikor Eisenhower, a még néhány napig elnök, imama- lomszerű gyorsasággal elmon­dotta beszédét az ENSZ plénu­ma előtt, 6 utána sürgősen tá­vozott, a szokásos szóvirágok között szót ejtett a békéről, s arról is, hogy ezért a békéért munkálkodni kell. Most nem azt akarjuk firtatni, hogyan fest ez a munkálkodás Kubá­ban, vagy éppen Belga-Kongó­ban, most kissé messzebb ug­runk, s egy másik területen vizsgáljuk meg a munkálkodás jellegét, s a békéről ejtett szó­lam hitelét. E másik földrajzi terület Vietnam, amely a genfi nem­zetközi egyezmény után, s a francia kolonialisták kitakaro- dása után, két részre szakadt: Észak- és Dél-Vietnamra. Észa­kon megalakult a Vietnami Demokratikus Köztársaság, és délen ... nos, erről majd ké­sőbb, hogy ott délen mi törté­nik. Mert történik egy, s más, amelyet összességében min­dennek lehet nevezni, csak nem éppen a békén való mun­kálkodásnak, törekvésnek a háború tűzfészkei kioltására. A The Guardian írja októ­ber 18-i számában: „Vannak (!) olyan belső erők, amelyek minden egyes nappal teljesebben köteleznek el bennünket egy olyan útra, amely elvezet a hatékony fegyverzet-ellenőrzéstől, nem is beszélve a tényleges leszere­lésről .. .* Mert vannak, nagyon is van­nak ilyen erők, amelyek nem­csak elvezetnek a leszerelés­től, de egyenesen az új háború kiróbbantásához akarnak ve­zetni. S ezek az erők, amelyek ma még a vezetést testesítik meg, nemcsak az amerikai külpolitikában, de a belpoliti­kai életben, a közvélemény alakításában, általában az egész gazdasági élet szerkeze­tének kialakításában. Tudato­san és tervszerűen építenek ki újabb és újabb tűzfészkeket, rendkívül veszélyes, kockáza­tos hazárdjátékos módjára, nem törődve ezrek és tízezrek Befelezték az elektromos ívfényes kemence átépítését Rncon Az Apci Fémtermia Vállalat egy elektromos kemencét mű­ködtet Dorogon. A miniszté­riumi illetékesek nemrégiben azt a döntést hozták, hogy a kemencét Dorogról át kell köl­töztetni az apci üzembe. E cél­ból végeztek átépítési munká­kat az elektromos ívfényes ke­mencén: nagyobb átmérőjű elektródát építettek be a ke­mencébe, hogy 1961-ben már az új, dorogi kemence is Ap- con olvassza a fémeket. életével sem. Az erő politikája lehet az egyetlen és hatékony politika — szerintük. Nos, e politika egyik kulcs- pozíciója most Dél-Vietnam, a Diem-kormány, amely szolgai módon hajlandó teret nyújtani az amerikai háborús pszichózis hitelesítéséhez. A franciák ki­kerültek Vietnamból, délen a „légüres” teret — ahogy ezt valami szakértő politikus ki­találta elnevezni — most az amerikaiak töltik ki. S ez a légűrkitöltés nemcsak abban jelentkezik, hogy a jogtalanul fenntartott amerikai, úgyneve­zett MAAG-szervezet állomá­nya megsokszorozódott, de a beözönlő fegyverek mennyisé­ge által is. Kell-e különösebb politikai érzék ahhoz, hogy hitelt érde­meljenek bármilyen frázisok a békéről általában, ha konkré­tan az utóbbi hat év alatt há- rom-négynaponként érkezik amerikai hadianyaggal meg­rakott hajó Dél-Vietnam vala­melyik katonai kikötőjébe? Kell-e különösebb érzék ah­hoz, hogy helyes következte­tést vonjon le bárki ezekből a számokból: 643 hajó és 700 re­pülőgép szállította eddig a fegyverek százezreit, a tölté­nyek millióit, a tankok százait, a katonai teherautók tízezreit a Diem-hadsereg számára? S ez a hadsereg, amely nem olyan régen csak kis egységek­ből állt, ma 150 ezer főt szám­lál, s méltán jelentette ki S. Williams tábornok, hogy ez a hadsereg képes Délkelet-Ázsia bármely területén harcolni. Külön érdekessége még az amerikai „légüres tér” kitöltő politikának, hogy a gazdasági­lag rendkívül elmaradt Dél-Vietnammal szerző­dést kötött az „atomenergia békés felhasználására”. Olyan nevetséges és naivan átlátszó Október 31-én az Egerszalók és Verpelét közötti műúton Rozsnoki Gyula ötgyerme­kes családapa, novaji lakos ve­zette a Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság Hoffer vontató­ját, amely után egy pótkocsi volt akasztva. A vontató a lej­tős úton lefelé haladva, fel­gyorsult és a sebesség csökken­tése érdekében Rozsnoki Gyu­la vissza akarta kapcsolni a se­bességi fokozatot, de ez nem sikerült, mert üresbe tette a sebességváltókart. Fékezéssel igyekezett lelassítani a vonta­tó sebességét, de mert éles kanyar következett, amely zú­zottkővel volt lehintve, a von­tató kissé oldalt csúszott és az árokba szaladt. Ebből még nem lett volna baj, de mert hir­telen fordította a kormányt, hogy az árokból kivezesse a szerződés ez, hogy egyáltalán nem volt meglepetés W. Ro- bertsonnak, az amerikai had­ügyminisztérium államtitkár­helyettesének kijelentése, amelyben a nukleáris fegyve­rek használatának szükséges­ségét hangoztatta; s az sem, hogy ma már számos dél-viet­nami tisztet oktatnak Okinawa szigetén a 280 milliméteres atomágyú kezelésére. Az atomágyú, mint az atom­energia békés felhasználásá­nak eszköze. Dehát voltaképpen milyen kormány is a "dél-vietnami? Mit mondanak erről — nem mi! az óceánon túl? Ha hinni lehet a New York Herald Tri- bune-nek, amely egyébként az amerikai tőke szócsöve, íme ezt „... o politikai megfigyelők a legantidemokratikusabb és legdiktatórikusabb kormány­nak tartják ... Ázsiában”. S ez a rezsim, mint a lap írja más helyütt, „amerikai pénzen megszépítette Saigont ... és kibővítette, megjavította Dél- Vietnam úthálózatát...” Nem sok, de az is valami ’enne, ha önzetlenül és tényleg ez a kormány tette volna. De az igazság itt is a „tűzfészek” igazsága, mert például a Saigon—Bien Hoa vonalon, és a Trung Bo-i Magas Fennsí­kon felépült, korszerűsített utak az amerikaiak munkáját hirdetik, akik nem önzetlenül, hanem katonai támaszpontjaik összekötésére készítették eze­ket az utakat. Kuba és Belga-Kongó. Viet­nam és Korea, Tajvan és Déü- Amerika — ilyen vagy olyan formában, nyíltabban, vagy kevésbé nyíltan, így munkálko­dik az amerikai külpolitika a békés életért. Nem volt vélet­len műve Eisenhower gyors távozása az ENSZ-palotából! Gyurkó Géza vontatót, és mept a pótkocsi is nyomást gyakorolt, a vonógép felborult. Rozsnoki Gyulát a vontató agyonnyomta. Rozsnoki Gyula több éve ve­zet már vontatót, jelenleg sem követett el semmiféle közleke­dési szabálysértést, csupán a vezetés technikáját alkalmazta helytelenül akkor, amidőn egy felgyorsult gépjármű sebessé­gét akarta csökkenteni motor­fékkel kanyar előtt, ahelyett, hogy már előzőleg fékezett vol­na. Az üresben levő sebesség­váltókar, a kanyar bevételének sebessége és a zúzottkövön való megcsúszás elég volt ahhoz, hogy uralmát elveszítse a jár­műve felett és az árokba sza­ladjon. A hirtelen kormány- elfordítás szintén a nyugalmát elvesztő ember mozzanatára utal, amelyet a fizikai törvé­Jogos büszkeség A Hatvani Konzervgyár hat dolgozóját, legjobb újítóit küld­te fel Budapestre, a konzerv­ipari kiállításra. Ezek az em­berek az elmúlt időszak alatt sok-sok ötlettel és újítással tet­ték könnyebbé a munkát, töp­rengésük, rátermettségük lé­nyeges megtakarítást jelentett a gyárnak. Ezért dolgozó tár­saik elismerik, hogy rászolgál­tak a kitüntetésre. A hatvani gyár hat küldötte bizonyára nagy örömmel és jogos büszkeséggel állt meg saját újításuk: az ízes paradi­csom-töltőgép automata és a műszermosógép előtt. Minden dolgozónak jólesik ez, ha mun­káját elismerik és értékelik, fokozottabban áll ez az újítók­ra, akik szívüket-lelküket és legjobb tudásukat viszik mun­kájukba. Az újítók bizonyára gazdag tapasztalatokkal térnek haza a kiállításról, mert ez a sereg­szemle kiváló alkalom a ta­pasztalatcserére — és ez sem lényegtelen. F. L. Pogonyi Miklósné, Eger: Férje ügyével kapcsolatban, kér­jük, keresse fel szerkesztőségünk levelezési rovatát. Nagy János, Eger: A villanyvilágításról irt levelét megkaptuk. Sajnos, az a város más területén is előfordul, hogy egy- egy kis ideig sötét van, de az min­den bizonnyal onnan adódik, hogy kiégnek az utcai villanykörtéik és később veszik észre. Azóta már ki­cserélték a villanykörtéket és nem kell sötétben közlekedni az utcán. Soltész Tlbomé, Eger: Ha valaki önkényesen foglalja el a lakást, a tanácsnak jogában áll kilakoltatni. Kérjük, keresse fel szerkesztőségünket az üggyel kap­csolatban. Nagy István, Verpelét: Panaszos levelét továbbítjuk az illetékeseknek elintézés végett. Kérjük, amíg a válaszról értesíteni tudjuk, várjon türelemmel. nyék követnek és a jármű ter­mészetesen felborult. Tekintettel arra, hogy az őszi és téli hónapok számta­lanszor késztetik a gépjármű- vezetőt motorfékezésre, így legyen intő példa Rozsnoki Gyula esete és a fent fel­sorolt körülmények esetén minden gépjárművezető úgy vezesse járművét, hogy még a kanyar előtt le tudja lassí­tani annak sebességét, mert e baleset teljesen száraz maka- dámúton következett be, de feltétlenül hasonló sorsra jut­hat más gépjárművezető is, ha nedves, csúszós, síkos, vagy éppen jeges úton ehhez ha­sonló magatartást tanúsít. BM Heves megye! Rendőr­főkapitányságának Közle­kedésrendészeti Alosztálya latikor a helytelen gépjárművezetési technika baléit okoz! Mllltllllllllllll!IIIIMIIIHIIilllllllll»nilllllin|!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIItlllllllllllllllllll|llinil»lMltlllllUIIIIUIIIIll*tlÍtíllllUllllllllllll|llllilH»IIIHI!IIIIIUiill|illlt|III»*li|ii|l||illii||i|H«|iiii|,i|iiiii|,iii:iMt,l|l|«iiintii|ii|,,|,l|l Vannak még szerény emberek... Édes Jüdítőm! Bár megígértem Neked, hogy ezt a két hetet a Mátrában pi­henéssel töltöm el, semmi ko­moly gondolattal nem foglal­kozom, ezért még Rád sem gondolok minden órában, csak a délutáni uzsonna után öt per­cig, most mégis olyan esemény történt velem, ami arra kész­tet, hogy megírjam Neked. Képzeld, most kaptam meg egészen váratlanul a kinevezé­semet. Igen! Nem tévedés. Ki­neveztek a Bibiciojást Minősí­tő Ktsz főkönyvelőjévé. A nép­szerű és sokak által csodált BIMIK főkönyvelője lettem. Tudom, hogy a hír felkavar Téged is, miként engem, és ma­gam előtt látom, amint csodá­latos szőke hajad összeborzo­lod a gyönyörűségtől és közép­erős sóhaj közepette rám gon­dolsz. Érthető ez a lelki meg­rázkódtatásod, hiszen főköny­velő lett a Te szeretett férjed. Már gondoltam arra, hogy a Televízió is keresni talál majd, s nehogy sok kalamajkát okoz­zak szegényeknek, úgyis olyan elfoglalt emberek, közöltem ve­lük jelenlegi címem és elküld­tem a fényképem is, hogy könnyebben megismerjenek, és még a riport elkészülte előtt a vasárnapi Élőújságban foglal­kozhassanak velem. Ismered szerénységemet, ezért csak néhány csekélységre hívtam fel figyelmüket velem kapcsolatban. Arról, hogy az atomreaktor elkészültében milyen érdeme­im vannak, említést sem tet­tem. Minek ez? Az új város­rész felépítésével kapcsolatos fáradozásaimat sem tettem szó­vá. A sportkombinát létrejötté­vel összefüggő kiemelkedő és hervadhatatlan alkotásom is igyekeztem kisebbíteni. Vala­mennyire ugyan sejtetni en­gedtem, hogy a Bíbichegyi Sza­natórium felavatása nekem kö­szönhető, de azt nem akartam mégsem megírni, hogy ez a sza­natórium sem létesült volna soha, ha én nem verekszem ki, ha nem ásom meg az alapjait, ha nem szállíttatom oda a tég­lát, ha nem szerzek hozzá ce­mentet, ha nem fedem be pa­lával és nem cipelem fel /saját kezűleg az ágyakat az egyes szobákba. Neked nem kell mondanom, Te emlékszel rá, hogy abban az időben hetekig egyetlen éj­szakát sem tudtam otthon töl­teni Veled, Melletted, együtt az én Édes Kis Feleségemmel, a kis szőke Juditommal. Tudod, ez akkor volt, amikor délelőt­tönként mindig betelefonáltál a hivatalomba, hogy az éjjel már megint hol a fenében vol­tam. < De megbocsátom akkori tü­relmetlenségedet, hiszen Te csak magaddal törődsz, én megadtam Neked minden ké­nyelmet, de nekem az egész társadalommal kell törődnöm állandóan. Hogy bírtam eddig is? Itt az eredménye: a két hét üdülés a Kékesen. Szörnyű ez a tétlenség, hidd el! És ször­nyű, hogy Te sem vagy itt mel­lettem, pedig a házasságunk tíz éve alatt alig tudtunk néhány napot együtt eltölteni. De így van ez, ha valaki a közösségért dolgozik. No, nem panaszko­dom, most némiképp méltá­nyolták érdemeimet, és ezért lettem a BIMIK főkönyvelője. Tudod, arra gondoltam, nem kellene-e az ENSZ kulturális bizottságával is közölni ezt a legújabb fejleményt, nehogy továbbra is idegeskedjenek mi­attam: csupán ezért. Dehát utóvégre pihenni jöt­tem! Mindent én csináljak még most is? Nem elég, hogy a Magyar Televíziót értesítet­tem? Csak nem vehetem a nyakamba egy egész világszer­vezet munkáját? Az én teljesí­tőképességemnek is van hatá­ra! Csináljanak már ők is va­lamit. Most jut eszembe: nem tu­dod, hogy ki most a legfelka­pottabb szobrász? Még annyit megteszek, hogy hajlandó va­gyok néhány órát ülni neki. hogy a szobrom elkészíthesse. De csak az utókor iránti meg­becsülésem késztet erre az újabb áldozatra, önmagamért soha meg nem tenném. Ha megtudod a szobrász cí­mét, légy szíves közölni! Édes Juditkám! Az üdülésem után még nem tudok azonnal Hozzád sietni (pedig úgy ro­hannék), mert el kell utaznom Pusztanyílbátorba, ott akarok most egy IBUSZ-irodát, egy Motel-szállót, egy űrhajó-állo­mást és egy tökmag-sajtolól létrehozni. Szegényeknek, még nincs ilyen. És ha én meg nem csinálom: soha nem is lesz. Hi­szen tudod! Délelőttönként bent leszek majd a BIMlK-ben, telefonon ott keress! Millió csókot küld a Te sírig hű, szerető és nagyon elfoglalt, nagyon tevékeny, de nagyon szerény: Férjed. * A levél véletlenül a szerkesz­tőségünkbe jutott, a közlésért tehát felelős: G. Molnár F. Gondolatok és képek egy bemutató után Kállai: KÖTÉLTÁNC A Hatvani Irodalmi Színpad együttese még nem tartott• meg évadnyitóját, de három előadásával az évadot már igen. Korábban a petőfibányai békegyűlésen Himnusz a békéről címmel adott műsort, amely — a műsorszámok helyes és gon­dos válogatása eredményeként — hatásosan egészítette ki a békegyűlés jellegét, hangulatát, a petőfibányai dolgozók bé­kevágyát. Szombaton pedig, egy pénteki ifjúsági előadás után a Hatvani Cukorgyár munkásotthonában Kállai István Kötéltánc című darabját mutatták be. (Mindkét műsor az együttes múlt évadának legsikerültebb darabja volt.) Az elő­adások után, ami a legörvendetesebbnek tűnik, hogy az új évad három bevezető előadásából egy vidéken, egy pedig a cukorgyári dolgozók otthonában került bemutatásra. Nagyon ideális arány ez, különösen, ha figyelembe vesszük az együt­tes előző évadjait, amikor egy-két — Budapest, Győr — elő­adás kivételével, csak a Városi Kultúrházban tartották meg előadásaikat. Jó volna, ha ez az arány a Hatvani Irodalmi Színpad ez évi munkája során tendeciózus vonalként húzód­na végig. Ennek megvalósítására csak a város területén is számos lehetőség kínálkozik: a cukorgyár mellett a vasutas munkásotthon, a téglagyár, az iskolák klubdélutánjai, és nem utolsósorban a termelőszövetkezetek téli estéi, mind-mind várják az együttes lelkes tagjait. S a környező községeket, üzemeket még nem is említettem. S vajon nagy nehézségek­be ütközne egy műsorcsere az egri irodalmi színpaddal? Nem gondolnám, hiszen lényegében csak szervezés dolga volna az egész. S. M-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents