Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-04 / 261. szám
1960. november 4., péntek NEPÜJSÄG s Brigádvizsgálatot tartottak a tsz-építkezések ügyében Mindenki tudja, hogy milyen nagy szükségük van régebbi és új termelőszövetkezeteinknek egyaránt a gazdasági épületekre. istállókra, hizlaldákra, fiaztatókra. Ezek nélkül nem alakulhat ki a megfelelő állattenyésztés közös gazdaságainkban. Az ez évi tervek közül nagyon sok meg is valósult már, vagy a megvalósulás felé tart. Hogy milyen mértékben, milyen ütemben, azt nemrégiben a Heves megyei Beruházási Iroda a KISZÖV és a MEZÖ- SZÖV képviselőiből, szakembereiből álló brigád, vizsgálta felül. A brigád ezúttal főként a kisipari szövetkezetek által vállalt építkezéseket látogatta meg. de kiterjedt ellenőrzése az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalat tsz-építkezéseire is. ... A tapasztaltakról Friedrich Sándor p'vtárs, a Megyei Beruházási Iroda vezetője adott tájékoztatót. — Elsősorban is megállapítottuk — mondotta bevezetőjében —, hogy a ktsz-ek a 76 tsz gazgasági épület közül. amelyekre építési szerződést kötöttek a tsz-ekkel, eddig 52-t adtak át kész állapotban. Kezdetben általában mindenütt nagy lendülettel fogtak a munkákhoz, ez az ütem azonban néhol lelassult, részben építőanyag-problémák miatt, részben pedig azért, mert néhány helyen előnyben részesítették a más természetű munkákat. Pedig nem érdektelen megemlíteni, hogy épp a brigádvizsgálat előtt egy értekezleten minden ktsz képviselője azt vállalta, hogy a tsz-ekben folyó munkákat október 15-i, illetve október 31-i határidőre befejezik. — Voltak olyan szövetkezetek, amelyek állták is adott szavukat. Így elsősorban kell említeni a Gyöngyösi Építőipari Ktsz kiváló munkáját. Ez a szövetkezet vállalta annak idején a legnagyobb feladatot: a ktsz-ek kilencmilliós tsz-épít- kezéseiből összesen mintegy 2,5—3 millió forint értékű munka élvégzését — s becsülettel helyt is állt. Minden épületet elkészített, s jelenleg terven felül már a helyi Dimitrov Tsz számára egy üvegházat épít. amellyel csaknem negyven százalékban végzett eddig. — Ugyancsak megfelelő munkát végzett eddig a tsz-ekben a hevesi ktsz. Erre a szövetkezetre az első időben a lassú, kicsit nehézkes belelendü’és volt a jellemző, később azonban jő ütemben folyt a munka. Hét épületet — hizlaldákat és növendékistállókat — vá'laltak és ‘‘nftettek fel ebben az évben. S ha már a hevesi ktsz- ről van szó. itt kell megem’ite- ni a tamaőrsit is, amelynek tagsága, ha rövid időn belül eleget tesz Nagyrédén vállalt kötelezettségének, s befejezi az utólag szerződött ludasi istálló építését is — ugyancsak az igazán becsületes, gyors munkát végzett ktsz-ek között említhető meg’ — A füzesabonyi szövetkezet példája érdekes. Ez a ktsz nem tartozik a gyors munkát 'légzők közé. de megállapítható erénye, hogy minőségileg semmi kifogás nem emelhető egyetlen épülete ellen sem. Különösen szép a nagytályai Viharsarok Tsz-ben a ktsz tagjai által épített fiaztató és növendékistálló. — Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy a vállalt 76 épületből eddig csak 52 készült el, huszonnégy átadása tehát még hátra van. Ezek közül tizenegy rövid idő alatt befejezhető. tíz viszont mindössze félig készült el — mondotta a továbbiakban a beruházási iroda vezetője —, pedig már október 31-e is elmúlt. Ez a késlekedés néhány ktsz nemtörődömségének, hanyagságának köszönhető. Itt van mindjárt a káli szövetkezet esete. Hat épület elkészítését vállalta, s eddig mindössze kettőt adott át a tsz-eknek. A vizsgálat során bizonyos terv- rajzhiányra is hivatkoztak. s kiderült, hogy az is megvolt, csak éppen „elkeveredve” az aktacsomók között. De ami a legszomorúbb, változást a brigádellenőrzés óta sem tapasztaltunk itt. Pedig jó lenne, ha ez a ktsz is komolyan fontolóra venné a tsz-építkezések ügyét. — Éppúgy, mint a bélapátfalvi, vagy az egri ktsz. Az e'ső ugyanis mindössze egy épületet vállalt, s mindeddig azt is csak ötven százalékban készítette el — igaz. egy kicsit a tsz hibájából is —, a második viszont már a szerződéskötési huzavonákkal kezdte a munkáját, amelyek eredményeként a leszerződött hat épületből eddig csak hármat fejezett be, _s azokat is érezhetően a vizsgálat megszorításai miatt. Az egri ktsz ugyanis minden vállalt kötelezettsége ellenére szívesebben foglalkozott más. sok esetben gyorsabban jövedelmező munkával. — A brigádnak talán Hatvanban volt a legnehezebb dolga. Az ottani ktsz három tsz-épület felhúzására vállalt kötelezettséget. s először érthetetlen okokból nem akarta átvenni a szükséges tervrajzokat, később viszont, annak ellenére, hogy azokat mégis még május végén megkapta, egészen augusztusig senki meg nem nézte, mit tartalmaznak. így történhetett meg, hogy a felszólításra: miért nem kezdték el még mindig «* n véleményem hogy teljesen értelmetlen és indokolatlan az a rengeteg felháborodás, amely hovatovább már lassan életünk egyik felesleges jellemzője lesz, ami a határidőket illeti. Véleményem szerint azoknak a vállalatoknak van igazuk — materialista világban élvén —, amelyek a Kállai kettőst fütyülik a határidőre, lévén, hogy ez egy kimondott idealista felfogás, amely ellen tűzzel-vassal, de legalább is szóban, harcolnunk kell. Mert mi az, hogy határidő? Na, mi? Ugye, ez a szó, amely összetett lévén, egyedeire felbontva, nem mond mást, mint hogy az időnek határa van, márpedig ha az idő és a tér, a tudomány álláspontja szerint, csak a Földön jelent kettőt, a világegyetemben egyet, akkor ez nem más, mint a tér végességéről beszélni. Ha pedig a térnek vége van, akkor volt eleje is ... Ne is folytassam tovább, már ennyiből is kiviláglik, hogy a legteljesebben antimaterialista álláspont holmi határidőkről fecsegni, nem beszélve arról, hogy mondjuk, ez a határidő: december 1 — már maga is naivság. mert mi ez a nap, ez az egyetlen napocska, huszonnégy órácska, az emberiség történetéhez, vagy nem beszélve éppen Földünk sok száz évmilliós történetéhez mérve? Egy évezreddel előbb vagy utóbb, jóformán semmit sem jelent, csak kis buta értelmünk, dátumok közé skatulyázott agyunk hajlandó holmi határidőknek létjogosultságot és kötbért adni. Különben is lelki szemeimmel már látom, amint az utcán találkozom a Határidővel, kicsit kócosán, néhány parketta és villanyvezeték lóg ki a derekán, egyszóval, meglehetősen rondára sikerült szegény. — Mi baj... mi baj, de rosszul nézel ki? — teszem majd fel a kérdést, mire a Határidő rezignáltan válaszol: — Hagyja, alaposan eltoltak... S majd akkor megnyugtatom szegény kicsikét, hogy sem e szépség, sem az idő nem minden, ha ma nem, akkor holnap, ha holnap nem, akkor egy év múlva, ha akkor sem, kétmillió fényév múlva rendbe jön minden, mert igenis, a dér és az idő végtelen. Vajha ezt mondhatná el az ember az idegeiről is! (egri) a herédi kukoricagóré építését, azt válaszolták, hogy nincs faanyag hozzá, holott a górét a tervek szerint előregyártóit vasbetonelemekből kellett volna elkészíteni. Mindenesetre a vizsgálatból erre a ktsz-re vonatkozóan az is leszűrhető, hogy érdemes lenne körülnézni egészen alaposan a hatvani ktsz házatáján. Biztosan segítene az alaposabb vizsgálat, mint ezt a komlói ktsz esete is bizonyltja. Itt a vizsgálat után lelkiismeretesen hozzáfogtak a munkához úgy, hogy ma már csak egy épületük van befejezetlen, s nagyon jó lenne, ha november 7-re ezzel is végeznének. — Külön ellenőrizte a brigád az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalatnak tsz-építkeaéseit, amelyek mintegy tízmillió forint értéket tesznek ki a megyében. Megállapíthattuk, hogy a vállalat dolgozói nagyon becsületesen fogtak mindenütt munkához, s jó időben végeztek a nagyobb létesítmények felépítésével. De 10 kisebb épületük befejezése még mindig hátra van, s nem fordítanak elég gondot a már átadott létesítmények hibáinak pótlására sem. Ebben a tekintetben pedig példát vehetnének a Nógrád megyei testvérvállalat- tól. vagy a budapesti ÉM 21. sz. Építőipari Vállalattól. — összegezésül még annyit: nagyon hasznos volt ez a bri- gádvizsgálat a tsz-ek erősítése, beruházásainak megvalósítása és a ktsz-ek munkája szempontjából is — mondotta végül Friedrich Sándor elvtárs. Nagy hiba, kis gondatlanság miatt — Más kárán tanul az okos — tartja a közmondás. Ügy látszik azonban, hogy e bölcs mondást nem ismerik a nosz- vaji termelőszövetkezetben, mert... No, de, hogy érthetők és pontosak legyünk, elmondjuk a történteket kicsit részletesebben: A noszvaji termelőszövetkezet földjein elvetettek a közelmúltban 145 hold búzát. Ennek csak örülni tudott mindenki, a tagság is, de, sajnos, csak egy ideig, pontosabban addig, amíg ki nem derült, hogy az elvetett mag rossz csíraképességű és akár újra is kezdhetik a vetést. Az történt ugyanis, hogy az illetékesek „elfelejtették” megvizsgálni a vetőmag csíraképességét, ami abból áll — már az általános iskolákban is tanítják —, hogy száz szem vetőmagot előcsíráztatnak és attól függően, hogy hány szem kelt ki, megállapítják a vetőmag csíraképességét. Ez igazán nem lett volna nagy dolog és mégis, hanyagságból, gondatlanságból „elmaradt”. Nem maradt el azonban az eredmény, a 145 hold hiányosan, rosszul kelt búzavetés. Befejezésül még csak annyit: a noszvaji tsz nem kért, nem igényelt nemesített cserevetőmagot az idén, a saját búzájuk kelt rosszul, csapta be őket. (sz • • • V) Az illetékesek figyelmébe Kisdiákok botorkálnak a sötétben Felnőtteknek is helyén legyen a szeme és egyéb érzékszerve, ha sötétben tapogatózva igyekszik hazafelé. A petőfibá- nyai alsótagozatos kisdiák, a maguk 6—10 évével pedig még nem felnőttek. S nekik igazán nehéz hazatalálni az iskolából. Az iskolát körülvevő egyetlen, kövekkel, fákkal megtűzdelt terep még felnőtt számára is bizonytalan, sőt veszélyes közlekedési lehetőséget nyújt. Az iskola előtt megvillan néha az autók reflektorainak kereszttüzében a selyp—rózsaszent- mártoni közút aszfaltja. Az iskola előtt ágazik ketté. Az egyik a telep szívébe, a másik Rózsába. Az elágazás tövében a MÁVAUT-garázs. Sötétség körös-körül, s ide nagyon kellene a fény, a világosság. Az apró kisdiákok egymás kezét fogva, sírásra görbülő szájjal támolyognak az iskola körül, mint a szárnyaszegett kis madarak. Biztonságérzetüket elveszi a sötétség. Némelyiküket várják a szülők, de nem várhatják minden este. De a többieket, — akik többségben vannak — nem várja senki? Még a mesében is rettegést ébreszt az emberben a tévelygés. S a mi kis bányászgyerekeink valósággal élik ezt a mesét. 150—200 méterre van fény, az sem fővárosi, csak olyan tájékozódást nyújtó. Ki, vagy kik lesznek a felelősek azért, ha gyermekeinket szerencsétlenség éri? Nem lehetne ezen segíteni? Néhány irányfényt az iskola köré is. A Mátravidéki Erőmű tövében ... bányatelepen, ahol az emberek nagy része „homály-műszákban” tölti életét, s Hatvan város anyakönyvéből SEülettek: Andre Tibor. Szabi Zsuzsanna. Király Julianna. Márkus Ernő, Nagy Erika Magdolna. Nagy Judit. Szénáéi Erika. Nagy Katalin, Bálint Erzsébet. Házasságot kötöttek: Vecsera Mihály—Hozíán Mária. Molnár István —Kovács Éva. Fehér István—Túri Mária Terézia. Koplányi József— Gál Anna, Fülöp Ferenc—Molnár Mária. Drabos István János—Bódis Margit Magdolna. Molnár Emil Vilmos—Máté Hona Julianna. Meghaltak: Kókai István. Kovács JÓZM& kívánja a világosságot. Ki tudná elintézni, hogy megszűnjék a „világosság vára” körül a sötétség? ... Földi Gyula Segítenek gondjaikon as erdőtelki tss tagok Kétszáz holdon termeltek ebben az évben kukoricát az erdőtelki Aranykalász Tsz tagjai, s nagyon megörültek, amikor holdanként 25—30 mázsás termést törtek le, mert sok eleség kell a négyszáz szerződött hízónak. Csakhogy a szép termés gondot is okozott: nem volt hová raktározni. Sokat azért nem töprengtek tétlenül, hanem egy sor — szám szerint tizenkettő — „újszerű" górét kezdtek el építeni. Szálfából és szőlőkarókból készülnek ezek a górék, s egyenként több vagonnyi kukorica befogadására alkalmasak. Hatot már megtöltöttek a tsz tagjai kukoricával, sőt a tetőt is elkészítették kukoricaszárból. Képünkön a hetedik góré építésén fáradoznak az alkalmi ácsok. A górék építéséhez használt faanyagot, ha már nem lesz szükség a kukorica raktározására, eredeti rendeltetésének megfelelően, fel tudják használni az Aranykalász Termelőszövetkezetben. (Kiss Béla felvétele) Bosszantó dolgok A váza és a százezrek Eltörött egy váza. Nem va■ lami műérték, nem is modern, : értékes álomkristály, de hát : hozzátartozott a szobához, lel- i tárba van véve és most itt he- r ver a síró Ida néni lába előtt, ’ darabokban. — Jaj, mit fog szólni az igaz*- gató elvtárs — szipogja az idős ’’ takarítónő. Tíz éve takarítom i a szobát, de ilyen még nem , fordult elő. Milyen szép, gyö- . nyörű váza, jaj, istenem, hogy lehettem ilyen figyelmetlen, miért is nem vigyáztam job■ ban — és zokogva illesztgeti i össze a kék üvegdarabokat. i Még akkor is sírdogál, ami- , kor frissen, illatozva megérke- , zik az igazgató titkárnője. Szólna is, nem is a kétségbe- • esett takarítóasszony, de Ju- , cika szeme egy pillanat alatt : felfedezi a váza üresen álló helyét. — A váza? — kérdezi. — Jaj, Jucika, lelkem, eltörtem. Leütöttem a könyökömmel, ahogy az asztalt poroltam. De megfizetem, majd fizetés; kor megveszem, csak ne haragudjon meg az igazgató elv- , társ. — Jó, majd még beszélünk ! róla — válaszolja a titkárnő és ; elküldi a takarítónőt. Később megérkezik az igaz- . gató és Jucika máris pattan, , csészébe önti a párolgó feketét és mosolyogva kíván jó reggelt főnökének. — Van valami újság? — kérdi az igazgató fáradtan. — Történt valami, amíg odajártam? — Azonnal, igazgató elvtárs, \ csak előbb tessék a feketét. . Hogy utaztak? Nem volt hideg ' a kocsi? Messze van az az általunk partonált tsz? — érdek, lődik kedvesen, i — Ne is emlegesse, gondolni : se jó rá. — De azért míg Ju- , cika a mappáját behozza, azon ' jár az esze, vajon mitől ilyen . rossz a közérzete? A birkapaprikástól, amivel megvendégelték őket, vagy a bor volt túlságosan savanyú? De Jucika máris visszajön, leül szemben az igazgatóval és egymás után sorolja: — Ida néni, a takarító asz- szony, eltörte azt az aranyos vázát, ami itt állt az igazgató elvtárs tárgyalóasztalán; kaptunk egy expressz ajánlatot a Fogaskerekeket Leszerelő Vállalattól, hogy húszezer fogaskerékkel többet szállítottunk le, mint amit rendeltek és máris vagonba rakták, nem hajlandók átvenni. Utánanéztem, valóban itt követtük el a hibát, s a költség minket terhel; tegnap nyolc marógép állt nyersanyaghiány miatt, utánanéztem, a nyersanyag csak három hónap múlva érkezik — akkorra rendeltük. Telefonáltak az Orsómenetet Vágó cégtől, sürgették a félkész orsókat. Utánanéztem, az orsók be vannak rakva a vagonba, csak elfelejtettük útnak indítani. A pönálét mi fizetjük — mondja el egy szuszra a titkárnő. Az igazgató felpattan: diktálok — mondja határozottan! „Kósa Jánosné szaktársnőnek! Tudomásomra jutott, hogy az utóbbi időben egyre hanyagab- bul végzi munkáját, amit az is bizonyít, hogy e hó 14-én reggel figyelmetlenségből eltört egy vázát. Ezúton közlöm, hogy kötelezem a kár megtérítésére és e havi béréből 31, azaz harmincegy forintot egy tételben köteles pénztárunkba befizetni. Egyben figyelmeztetem: a jövőben nagyobb felelősséggel óvja a társadalmi tulajdont, mert ellenkező esetben kénytelen leszek más eszközökhöz folyamodni. A másolatot kapják: személyzeti osztály, bérszámfejtés és szak- szervezet. Sk. Következetes igazgató.” — Most pedig főzzön még nekem egy kávét, s szóljon, hogy álljon elő a kocsi. Ha valaki keres, a minisztériumba mentem, megérdeklődöm mennyit kapunk a gyár jubileumi ünnepségének előkészületeire ... Egy gázpalack, két gázpalack — Halló, szerkesztőség? Kérem szépen, a segítségüket szeretném kérni egy nagyon fontos ügyben. Még mindig vannak hibák és felelőtlenségek, elvtársak. Nem is beszélve arról, hogy protekció is van, csak most szocialista összeköttetésnek hívják. Hogy miről van szó? Kérem, máris rátérek. Értem, csak a lényeget. Hát arról van szó, kedves elvtárs, hogy hónapok óta képtelen vagyok egy gázpalackot szerezni. Tudnak tanácsot, segítséget adni? A feleségem dolgozó nő, ez nagyban megkönnyíti munkáját. Gáztűzhely? Az már megvan! Még a tavasszal megkaptam. Hogy-hogy, no és? Szeretnék még egyet szerezni, hogy tartalékba legyen, amíg egyiket cserélem. Hogy van olyan, akinek megvan a tűzhelye és még egy palackja sincs. Ugyan, ne mondja! De egyébként is én a Lajosvárosban, messze a város szívétől lakom. Kérem, én tudom, hogy mennyire szükségem van rá! Nem segítenek? Kérem, én régi olvasója vagyok a lapjuknak, igazán elvárja az ember, hogy ha egy újsághoz fordul panaszával, azt elintézik. Halló! Halló! Jó, kérem, megértem én, értek én a szóból. Nem akarnak segíteni, ennyi az egész... Egy pillanat csak egy pillanat még! Nem tudják nekem megmondani, nem megy-e valaki vállalati kocsival Boconádra, ott vettem hízót, azt szeretném hazahozatni ... Halló! Halló! Ennyi volt a beszélgetés. Hogy nincsenek ilyen emberek? Hogy ilyen túlzást nem engedhet meg magának még egy újságíró sem? Sajnos, ez a beszélgetés majdnem szó szerint elhangzott. Sajnos, vannak még ilyen ... ilyen önző embe- rek- Papp János
