Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-30 / 282. szám

1960. november 30., szerda NÉPŰJSAC 5 ATKARí yyVWVYVWWW'VWWWV emberek eredmények tervek ' Az egyesült tsz-ek első évé Télre készülődik Atkár. De gészen másként, mint az egy- :ori falu. Hol van már annak sokszor álmosító, ólmos söndje, szinte kizökkenthetet- ennek vélt nyugalma. Eltűnt kisparcellákkal, s a nagy- zemi módon művelt táblákkal gyütt valami új, valami vért lezsditő költözött helyette a atárba, a falu utcáiba, s az mberekbe is. Kinn a földeken épek dübörögnek, nagy cso- ort földművelő, kukoricát tö- 3, vagy szőlöoltványt szedő mber hangja hallik több fe­il, s benn a faluban is mindig yüzsög az utca. Szekerek, ontatók hordják a kukoricát 'ámosgyörk és Gyöngyös irá- yából, más jármüvek építő- nyagot, szenet hoznak a falu- a, az önkiszolgáló élelmiszer- okhoz csukott teherautó érke- 2tt áruval, a másik üzletnél, hol a műszaki áruk között álogathatnak a vásárlók, egy lásik gépkocsi éppen akkor jjezi be a munkásoktól érké­nt t iparcikkek lepakolását. A falu nagy italboltja mel- ;tti hídmérleg szinte állan- óan foglalt. Itt mérik le a üdékről beérkezett, kukoricá- al telt szekereket, itt írják fel gyúttal azt is, hogy egy-egy sállítmány melyik termelőszö- etkezeti tag számára megy, íunkaegység előlegként. Ami- or a forgalom már egy kicsit iűnik, a hídmérleg fel járó já- oz egy fuvar apró követ hoz- ak, feltölteni a lyukakat, me­zeket a lovak patái, szekerek erekel, meg a vontatók hatal- ías terepgumijai vájtak a sok sózástól még puha földbe. Valaki megjegyzi: — Ilyen hatalmas forgalmat 5 látott még ez a mérleg, mió- : működik. Azelőtt egy-egy lekér, ha ráfordult naponta... lost meg ötven, hatvan is legméri súlyát ennyi idő latt... Nem méltatlankodó ez a tegállapitás, csak leszögezi a Ínyt. Miért is lenne az? A ílre készülődésnek ez termé- zetes velejárója itt éppúgy, lint bármelyik más termelő- wvetkezeti községünkben. At- áron azonban egy tekintetben zért mást is jelent a téli idő­ik közeledte, a, bétakarítá- ik befejezésén kívül. Mérleg- észítést. Nem hivatalosat lég, csak amolyan mindenki laga készítette számításfélét rról, hogy: sikerült-e az esz- mdp? Megtalálta-e, amit keresett, nnden ember, az egyszerű rövetkezeti tag és a vezető gyaránt, az első esztendőben? 'em a szövetkezeti gazdálko- ás első évében, mert az már égen volt itt, legtöbb ember sámára, hanem az egyesült ;z-ek munkájának első évé- en. Atkáron ugyanis ez év »bruárjáig három termelőszö- etkezet működött: a Kossuth, Petőfi és a Micsurinról elne- ezett közös gazdaság. Mind- gyik több éves tapasztalattal sndelkezett 1960 elején, azon- an úgy határozott a tagság és vezetőség, hogy a bárom ki- íbből egy nagy termelőszovet- ezetet alakít Űj Élet néven. Arról, hogy mit hozott az első esztendő bben a több, mint négyezer oldás gazdaságban, Mihók 1st- annul, a termelőszövetkezet gyik brigádvezetőjével be- jélgetünk útközben, hogy az gy nevezett kettes és hármas zemegységbe tartunk. A kö- esút mellett baloldalon már le&sziről zöldell egy nagy ibla. / — Őszi búza — mondja veze- 5m, később meg, amikor az gyik dűlőút sarában kínlód- ak a lovak, őszi árpára, he- ére hívja fel figyelmem. — Jig bírtunk végezni a vetés- sl. De amikor egy kicsit szűnt z eső, nem számított semmi, lentünk a földekre, ahányan sak voltunk. Nem volt se lombot, se vasárnap az embe- ek előtt, csak az elvégezetlen etés, amivel nem lehetett vár- i. így aztán vasárnap múlt ét hete, be is fejeztünk mitt­en munkái ezzel. Háromszáz hold őszi árpa, 45 hold takarmánykeverék, 4 hold rozs és 931 hold őszi búza vetést tartanák szárúén az Üj Életben. Ez már a jövő évi kenyeret, jövedelmet biz- < tosítja majd. Az év sem volt rossz. A tagok megkapták a maguk terményelőlegeit, a ku- : korica előlegosztás épp a na,- 1 pókban fejeződik be. Az ál- i lamnak átadtak hatvan vagon búzát, 65Ó hektó bort, 105 hold- i nyi paradicsomot, öt" holdnyi > paprikát és zöldségfélét, ezen­kívül az oltványnevelő telep- 1 bői 500 000 szőlőoltványt. Az ■ állattenyésztőktől 257 hízott- : sertés és 79 hízottmarha került 1 ki eddig, de szépen gyarapszik 1 már az utánpótlás is. i Az egyik tanyán, amelyet az,' idevalósiak csak úgy ismernek, i hogy a „juhhodályos”, Tűzkő József a felelős vezető, egy is­Bagi Benjamin, az Új -Élet Tsz elnöke tállóban hatvanegy hízómar­hát mutat. — Ezek közül 15 darab öt­száz kilón felüli, húsz darab pedig már meghaladta a hat­száz kilót is. A jövő hónapban és januárban adunk át belő­lük — mondja. Az istálló mellett egy másik, fehérre meszelt épület húzódik. Anyakocák, kismalacok és sül­dők „lakhelye”. A „lakókról” Nagy István tud mindent. Elő­ször a legfiatalabbakat mutat­ja meg. Anyjukhoz húzódva, 92 kismalac pihen, néhány el­kerített kutrica részben. A szomszédban 162 választási malac visítozik örökké éhesen, az épület felső végében ismét szopós malacok és anyakocák találhatók. Az idős Parii Al­bert azonban nem ezekről be­szél, hanem a távolabb látható épületekről. — Űj kutricák — mondja. — Az egyikben ugyancsak anya­kocák és malacok kapnak he­lyet, a másikban, amelyik ja­nuárban készül el, süldőneve­lőt rendezünk be. Büszkék az állataikra? Egyi­kük sem mondja, de Pardi Al­bert bácsi szavaiból kitűnik, hogy minden másnál fonto­sabbnak tartja a rábízott ró­zsaszín jószágokat. Azt mond­ja: — Vlíét évvel ezelőtt jöttem haza Kisújszállásról, a kísér­leti gazdaságból, akkor léptem az akkori Micsurin Tsz-be, s most már itt is maradok ... Megéri. Nemcsak az ő szá­mára, aki ebben az évben las­san már több mint ezer mun­kaegységet szerzett, de a töb­bieknek is. Megtalálja itt mindenki a számítását, ha becsületesen dolgozik A vezetőségnek is ez> a cél­ja: megadni mindenkinek azt, ami megilleti. Eddig ebben a tekintetben nem is volt hiba. A három termelőszövetkezet annak idején gz egyesüléskor jó kezekbe tették le boldogulá­suk sorsát. Elnökül a Kossuth Tsz vezetőjét, Bagi Benjámint, elnökhelyettesül a jóhírű Mi­csurin Tsz elnökét, Virág Ger­gely bácsit, s fóagronómusul a Petőfi elnökét, Friss Lászlót tették meg. Az ő közvetlen se­gítségük a tsz-vezetőség és a pártvezetőség. Az ő támogatá­sukkal láttak munkához, mint Bagi elvtárs mondja: — Legelőször a termelési ter­veket dolgoztuk át a megválto­zott . viszonyoknak megfelelően. Gazdaságunkat három — ha a szőlészetet külön vesszük —, tulajdonképpen négy üzem­egységre osztottuk. Az ezekben llleiékesek figyelmébe ményt elért bsz-tagé. A szőlé­szetnél ez az arány 25 százalék. — Ugyancsak kidolgoztuk a prémiumfeltételeiket az állatte­nyésztésre vonatkozóan is — vesz: át a szót a főagronómus. — Itt e’sősoFban a szaporulat és súlygyarapodást vettük fi* gyelembe. A sertéstenyészet­ben ha a leválasztott malacok­nál két százaléknál nem több az elhullás, akkor a gondozó 100 darab malac után két darab huszonötkilos malacot, káp. Ha hízó sertésről Ván szó. akkor itt a gondozót úgy premizáljuk, hogy tekintetbe vesszük a ta­karmányfelhasználást és hasz­nosítást. Ha egy bizonyos mennyiségű takarmány elhasz­nálása után a sertés eléri a meghatározott súlyt, a gondozó minden száz sertést figyelem­be véve, prémiumként egy darab hatvan kilós süldővel jutalmazható. — A marhahizlalásnak ugyancsak megvannak á pré­miumfeltételei. Ha az itt dolgo­zó tsz-tag, egy megadott meny- nyiségű a braktakarmány fel- használással megadott időre extrém minőségű hízott marhát ad át, 400—1000 forint prémi­umban részesíthető. A fejős te­heneknél viszont, ha a beter­vezett mennyiségen felül nye­rünk tejet, úgy az ál'attenyész- tő naponta egy liter tejet kap­hat térítésmentesen, 110—120 százalékos tervteljesítés esetén pedig ugyancsak 400—1000 fo­rint prémium adható számá­ra... A tagok számára vonzó az ilyen premizálási rendszer, s az adottságokhoz mérten minden­ki úgy igyekszik, hogy munká­ja megfeleljen a követelmé­nyeknek. S ebből nemcsak egy alkai- lommal. a prémiumosztáskor húznak hasznot az Űj Élet tag­jai. Nap mint nap tapasztal­hatják, mit jelent az egész kö­zös gazdaság gyarapodása szempontjából a becsületesen elvégzett, komolyan vett mun­ka. (Folytatjuk.) Weidinger László Irtunk már arról, hogy Egerben a Trinitárius űtcán és környékén — az egri Bartók Béla téri általános iskola kö­rül — nagyon rossz a világí­tás, szinte járhatatlanok az utak, de most a szülők újabb jogos kérését tolmácsoljuk ez úton az illetékeseknek. Kaphatók a gyermekek kedvenc könyvei Nagyon régi mondás máraz, hogy „Legszebb ajándék a könyv”. Van is benne valami, hiszen annyi szép élményt, annyi műveltséget és tudást nyújt a könyv, amennyit ol­vas az ember. Mindben van valami, a többi összesből hi­ányzik, mind tud újat, szépet és szórakoztatót mondani. Ez évben az egri könyvesboltban nagyon sokféle könyv terheli a polcokat, zsúfolja a raktá­rát. A gyerekek kedvükre vá­logathatnak, a mamáknak sem okoz gondot a könyvajándék, mert sok mesekönyv és ifjú­sági regény várja a vásárló­kat. így Benedek Elek négy mesekönyve, Tündér Ilona, Magyar népmesék, rengeteg képes- és meséskönyv vár kis gazdáira. Az ifjúsági könyvek közül az összes közismert könyv kapható, örvendetes az a tény, hogy a máskor hiány­cikket jelentő „Egri csillagok” korlátlan mennyiségben kap­ható. Molnár Ferenc, Verne, a Pettyes-sorozat két új könyve szintén kapható, s jó, ha már most megnézik, kiválasztják a szülők azokat a könyveket, amelyek a mai gyermek pol­cairól nem hiányozhatnak. Szép ajándék a könyv, s érté­ke maradandó. A Trinitárius utca elég rö­vid utca, sok járművezető még talán nem is tudja, hogy ott iskola van, ahova több mint 600 gyerek jár. A gyere­kek minden figyelmeztetés és jó nevelés ellenére is — ter­mészetüknél fogva — vigyá­zatlanok. Ezért „mielőbb sze­retnék látni a szülők, hogy a lassú hajtásra felhívó jelző­táblát elhelyeznék az illetéke­sek az iskolát körülvevő ut­cákra, különösképpen azért, mert az iskolában állandó ta­nítás van, és délben, este, ren- rengeteg gyerek hagyja el egy­szerre az iskolát. Befejeződött a cukorrépa kiszedése Megyénk termelőszövetke­zetei szorgalmas munkával úr­rá lettek az időjárás szeszélye­in és befejezték a cukorrépa szedését. Különösen gyorsan haladt ez e munka azokon a helyeken, ahol a területeket családtagokra osztották ki és így minden család iparkodott mielőbb bevégezni ezt a fontos munkát. A cukorrépa jó ter­mést hozott az idén és így kü­lönösen fontos volt, hogy a jó termést még a fagyok beállta előtt kiszedjék a földből. Jelenleg a szállítás okoz je­lentős gondokat, éppen az eső­zés, a rossz útviszonyok miatt. A közeli napokban rúgy a gép­állomások, mint a termelőszö­vetkezetek minden erejükkel azon lesznek, hogy a répa a szövetkezeti földekről lekerül­jön és eljusson az átvevő hely­re. A vasútnál dolgozó elvtársak éppen úgy, mint eddig, a jövő­ben is kövessenek el mindent, hogy minél több cukorrépát tudjanak elszállítani a gyárak­nak és hogy a termelőktől le­hetőleg a leggyorsabban át­vegyék a répát. Ha a fogatok­nak, embereknek sokat kell várakozniuk a répa átadásánál, ez hatalmas időkiesést jelent és most, az idei ősszel, amikor minden perc számít, ez külö­nösen nagy baj lenne és káro­kat okozna az egész népgazda­ság számára is. • • Üdülnek a nagyrédei tsz tagok A parasztembernek ezelőtt nem volt alkalma és lehetősége arra, hogy az ország legszebb üdülőiben töltse szabadidejét, pihenhessen, arra meg végképp nem, hogy külföldre utazhas­son. Nagyrédén a Szőlőskert Ter­melőszövetkezetben Mészáros János termelőszövetkezeti tag szeptember elején a Szovjet­unióban járt, ahol módot és le­hetőséget kapott, hogy megis­merkedjen a szovjet mezőgaz­dasággal, az ott élő emberek életével. Mészáros bácsi előbb nem akart menni és csak hosz- szas rábeszélés után szánta rá magát a hosszadalmas útra. Amikor pedig hazajött, öröm­mel és boldogan mesélte élmé­nyeit társainak és azt mondta: „nem adnám sokért, ha még- egyszer kimehetnék”. Szabó Gyuláné, Czimmer Jánosáé és Erdélyi János Parádfürdőn üdültek» illetve üdülnek, a kö­zeljövőben pedig Bulgáriába készül néhány szövetkezeti tag. Tíz százalék van még hátra u kenyérgabona vetésterv teljesítéséből A jövő évi kenyérnek való 90 százaléka — inkább több is va­lamivel — a földben van már. Termelőszövetkezeteink hősies munkával harcoltak az időjá­rás ellen és minden percet- ki­használtak a vetésre. Így a teg­napelőtti nap folyamán Vécs, Kompolt, Kerecsend határában is vetettek a szövetkezeti ta­gok. Olyan helyeken, ahol géppel nem lehetett a földre menni, ott kézzel vetettek. Ré­gi módszer, elavult, de a szük­ség miatt ez is célravezető. Kü­lönösen örvendetes jelenség, hogy az eddig földbekerült ma­gok igen szépen csíráznak, il­letve legtöbb helyen zöldellnek is már. Lesz még minden bi­zonnyal néhány olyan nap, amikor lehet vetni. Ezért azok a termelőszövetkezetek, amelyek még nem teljesítették a vetés­tervet, mindent kövessenek el, hogy a földbe kerüljön a mag és megyei viszonylatban is tel­jesíthessük ez évi őszi kenyér- gabona vetéstervünket. (Sz.) Korszerű fürdőt kaptak az egri kéményseprők A Heves megyei Kémény­seprő Vállalat komoly gondot fordít a dolgozók szociális és munkakörülményeinek megja­vítására. Alig egy hónapja fe­jezték be Egerben a Petőfi tér 2. szám alatti fürdőhelyiség felújítását. A korszerű, köz­ponti fűtéses, öltözőkkel felsze­relt fürdőben naponta 10—12 kéményseprő tisztálkodhat. A fürdő felújítását 37 ezer forin­tos beruházásból végezték el. Hazatért a lengyel alpinista expedíció Hazatért Varsóba a lengyel hegymászó expedíció, ‘amely az afganisztáni Hindukusz hegy­ség keleti vonulatának meghó­dítását tűzte ki céljául. A há­ború óta ez volt az első távol­keleti lengyel alpinista expe­díció. A vállalkozást teljes siker koronázta. A lengyelek meg­másztak a Hindukusz hegység egyik legmagasabb csúcsát, a 7510 méter magas Nosak hegy­csúcsot és kitűzték tetejére a lengyel és az afgán zászlót. Ez­zel lengyel magassági rekordot állítottak fel, megdöntvén az 1939. évi lengyel alpinista re­kordot Az expedíció két hónapig volt távol. A Nosakon kívül még három 6000 méter körüli hegycsúcsot hódítottak meg és lengyel elnevezést adtak nekik. A most meghódított hegyvidé­ken eddig még nem járt ember. IIOI/EVKEIEII IIAKÜZftETBUl iN.íuV VÁLASZTÉK SZAKÜZLETEINKBEN: KAL, FÜZESABONY, HATVAN, VEKPELÉT. HEVES, ABASÄR, PÉTéBVASARA, ECSÉB, dolgozó tagok nagyjából azok maradtak, akik az egyesülés előtt egy-egy tsz tagjai voltak, földterületük is körülbelül az maradt. Így a Petőfi üzemegy­ség tagjai az egykori Petőfi Tsz tagjaiból állanak és szinte ugyanazt a közös földet műve­lik, mint tavaly, hasonlóan a másik két növénytermelő üzemegységhez. — Úgy gondoltuk, így jobb lesz a munka szempontjából is — véli Friss László. — Szük­ségtelen lett volna az egyesü­lés után az embereket össze­keverni. Így sokkal jobb, mert mindenki azzal dolgozik to­vább, akit az évek során már megszokott maga mellett a kö­zös tevékenység során. — És bevált az elgondolás? — Be. Mutatja az is. hogy ártsértékesítési tervünket na­gyobb részt teljesítettük már az egyesülés évében, és ezt mu­tatja egy sor más számadat is. Az, hogy a 105 ho'das paradi­csomkertészetünk 760 000 fo­rinttal többet hozott, mint amennyit terveztünk, bizonyít­ja az is, hogy a paprika össze­sen 330 000 forinttal gyarapí­totta pénzállományunkat, ar­ról a nyolc ho’d területről pe­dig, amelyen karfiolt terme­lünk, holdanként hetven má­zsát szedünk le átlagosan — kapcsolódik . a beszélgetésbe Kiss Béla. a kertészeti agronó- mus. ^ — Természetesen sokat segített a prémiumrendszer bevezetése, a jó munkaszervezés is — veti közbe az elnök. — A munkát ugyanis úgy osztottuk meg: egy üzemegységen belül van egy üzemegységvezető, két brigád­vezető, az üzemegység nagysá­gához mérten mindegyikhez 12—15 munkacsapat tartozik. A munkacsapatokon belül is van azonban felosztás. Családokra, egyénekre osztjuk a megműve­lendő területet, s aki jobb ered­ményt ér el o tervezettnél, pré­miumot kap. A kapás növé­nyeknél például a többletter­més ötven százaléka az ered-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents