Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-30 / 282. szám

1960. november 30., szerda NÉPÜJSAG •1 Gulyás Sándor: — a kiváló állattenyésztő ÉPPEN A DÉLUTÁNI etetés ideje van a füzesabonyi Petőfi Tsz új istállójában. A szorgoskodó emberek kö­zött találjuk Gulyás Sán­dort is, aki kiváló állattenyész­tő, s egyben a tehenészet bri­gádvezetője. Most éppen a ta­karmányozásnál tevékenyke­dik, jóllehet az etetés nem tar­tozik szorosan az ő kötelessé­géhez. — Dehát — beteg lett az egyik fejős — mondja — s én elvégzem helyette a mun­kát. — No meg aztán, hogy is tudna munka nélkül, tétlenül üldögélni a szövetkezet állat- tenyésztésében eltöltött dolgos tíz esztendő után? Erről a 10 esztendőről, en­nek eredményeiről szeretnék valamit hallani Gulyás elvtárs­tól. s ezért megkértük, beszél­jen arról, hogyan lett kiváló állattenyésztő? Gulyás Sándor 1950 bén lé­pett a szövetkezetbe, neve ott található az alapító tagok kö­zött. Eleinte csak a növényter­mesztésnél kapott munkát, hi­szen még nem volt állatállo­mány. A következő évben vá­sároltak tíz tehenet, de ezek is rosszul táplált, gyenge tejho­zamú jószágok voltak. A tsz vezetősége úgy gondolkozott, hogy olyan ember gondjaira kell bízni őket, aki jó gond­viselőjük lesz, nemcsak köte­lességtudatból, hanem szíwel- lélekkel is törődik az állatok­kal. így esett a választás Gu­lyás Sándorra, akinek régeb­ben, egyéni gazda korában is szépen gondozott jószágai vol­tak. — KÜZDELMES és nehéz napok következtek azután — emlékezik vissza Gulyás Sán­dor. — Hídvégi Péter bácsival együtt láttunk a munkához. Mindenekelőtt igyekeztünk a tehenek kondícióját feljavíta­ni, jobb takarmányozással nö­velni a tejhozamot. Vérfrissí­téssel egyre jobb és jobb utó­dokat neveltünk, közben újabb felvásárlásokkal is szaporítot­tuk, javítottuk az állomány összetételét Telt, múlt az idő, 1954-re már megyeszerte híres volt a szövetkezet állatállomá­nya. Gulyás Sándor nem mondja, de mi tudjuk jól, hogy ébben a nagy előrehaladásban az övé volt a döntő szerep, az ő jó gondozói munkája nyomán alakult ki a tíz tehénből a fej­lett jószágállomány. Ilyen si­kert pedig csakis az érhet ed, aki szívvel-lélekkel végzi a mun­kát. De ez még csak a kezdet volt. Aki ma végigmegy a szö­vetkezet négy nagy istállóján, az modern, nagyüzemi állate­nyésztést láthat, összesen 340 jól gondozott, szépen fejlett szarvasmarhával. Hány, meg hány kisborjút kellett gondo­san és szakszerűen felnevelni, amíg ezt a mai híres állományt ki tudták alakítani. A modern új istállóban, ahol éppen vagyunk, 102 fejős­tehén fogyasztja a takarmányt. Ezeket gondozza nyolc fejős, két növendékgondozó, két tej­kezelő. — Mert ne gonddija ám sen­ki sem, hogy könnyű a mi éle­tünk — mondja a brigádvezető. — Minden reggel fél négykor már kelni kell. Igaz, én már úgy megszoktam a koránke­lést, hogy nincs az az ébresz­tőóra, amelyik pontosabban jelezne, mint az én természe­tem. Hét óra van, mire vég­zünk ,a jószágok körül, azután következik a fejés. Délután fél négytől újra kezdjük az egészet. De azért napközben is akad munka, a tisztogatástól kezdve a takarmánykeverésig sok minden. S ez a nagy munka Gulyás Sándor irányításával úgy halad, mint egy Jól olajo­zott gép. Ezt bizonyítják a szépen gondozott tehenek, a napi 10 és félliteres fejési át­lag, a 8 és félliteres istájlóátlag. ! Az, hogy valaki szívvel-lé­lekkel bánik a jószággal, igen sokat számít, de még ez sem minden. — TANULNI IS KELL hoz­zá — így mondja a brigádve­zető. — Én is tanulgatok mindig. Hat évvel ezelőtt öthónapos állattenyésztői tanfolyamon voltam Csepregen. A szövetke­zet állattenyésztési agronómu- sa, Czeglédi László is gyakran benyit hozzám, hóna alatt egy- egy jó szakkönyvvel. — Nézze már, Sanyi bá­tyám, hoztam magának egy kis olvasnivalót — s le se teszi a könyvet addig, amíg egy- egy részt alaposan át nem bön­gészünk. A tanulás, meg a kitartó munka hozta meg együttesen a látható, szép eredményeket. Gulyás Sándor keze alól az évek során már igen sok hí­res. törzskönyves jószág került el az ország más részeibe is. A Tenyészállatforgalmi -Válla­lat például nemrég 16 birkát vásárolt meg tőlük. A tehené­szetükben 42 törzskönyvezett tehén van, s ezek egytől-egyig a saját állományukból és saját nevelésükből valók. Császár István Üzenet: Egerbe a Mikes Kelemen uteába Lapunk november 20-i szá­mában foglalkoztunk a Mikes Kelemen utcai lakóit panaszá­val. Szabó József, az egri Víz mű és Gyógyfürdő Vállalat igazgatója a panaszra a követ­kező választ jutatta el el szer­kesztőségünkbe: — A városi tanácsi ipari­műszaki osztálya megbízást adott vállalatunknak Eger vá­ros területén 20 utcában, kb. 4000 méter vízvezeték lefekte­tésére. A földmunkát (árok­ásást és takarást) a lakosság társadalmi munkában végzi el. 18 utcában a lakosság dereKa- san el is végezte a társadalmi munkát, s a vizet meg is kap­ták. A Vak Bottyán utca első részében mintegy 100 métert kiástak és mi le is fektettük a vízvezeték-csöveket. Azonban a Vak Bottyán utcának ja Mi­kes Kelemen utca felőli részén a társadalmi munka megakadt — 47 méter árok nem lett ki­ásva, pont azon a rés^n, ahol az induláshoz már lefektetett cső van. Ez a mai napig nincs kiásva. ígérjük, hogy ha a lakosság az árkot kiássa, három napon belül a csőfektetést is befejez­zük. (fazekas) Üzemi orvosok értekezlete Színvonalas tanácskozás színhelye volt a napokban a Mátravidéki Erőmű művelődé­si házának nagyterme. A hat­vani járás üzemorvosai tartot­ták ott meg értekezletüket, amelyen az orvosokon kívül részt vettek az üzemek, taná­csok, párt és szakszervezeti és gazdasági vezetői is. A tanács kozásra elküldték képviselőjü­ket az Egészségügyi Miniszté­rium, a Magyar Vöröskereszt Országos Központja, több tu­dományos intézet, kórházak, valamint a megyei szervek is. Először a petőfibányai erő­mű, valamint a selypi iparme­dence üzemeinek orvosai tar­tották meg saját üzemük egészségügyi helyzetéfői, ezen belül az utóbbi. időben előfor- dult"balesetekről beszámolóju­kat. rámutatva azok okaira és a balesetek bekövetkezésével kapcsolatos mulasztásokéra. Részletesen ismertették egyes kirívó balesetek körül­ményeit és hogy azokat ho­gyan lehetett volna elkerülni. Az értekezleten központi té­maként szerepelt a baleseti okok mielőbbi megszüntetése, a balesetek kiküszöbölése. A balesetet szenvedett dolgozók helyes és szakszerű utókezelé­se rendkívül fontos, hiszen ez­Takarékossági est Hevesen zel elsősorban a dolgozók ke­reset-kiesését lehet csökkente­ni. de népgazdasági érdek is, hogy a termelésben mielőbb teljes értékű munkaerővé vál­hassak. Ezekre is számos hasz­nos javaslat hangzott el. Az ér­tekezlet megállapította azt is, hogy a balesetek közül igen jelentős Vész üzemen kívül, tehát a munkába, illetve mun­kából menet történik, ami pe­dig elgondolkoztató — ebből igen sok a szeszesital fogyasz­tásának hatása következtében. (Többen panaszként említették, hogy legtöbb esetben az ital­boltokat szinte az üzemek be­járatának közvetlen közelében helyezték el. Ez a körülmény szinte csábítja, egyes meggon- dolalan dolgozót, hogy motor- kerékpárjával, kerékpárjával ittas állapotban induljon ott­hona felé. Ugyancsak a szeszesital fele­lőtlen fogyasztásának tudható be az a furcsa körülmény is, hogy a megye területén a me­zőgazdasági üzemekben, a gép­állomásokon több halálos és egyéb baleset fordult elő, mint az ipari üzemekben együttesen» Jóllehet, hogy n az utóbbi üze­mekben sokszorosan többen dolgoznak. Ezek kiküszöbölé­sére elsősorban a nevelőmun­kát és a munkafegyelmet kell megjavítani. Az erőmű párttitkára hozzá­szólásában javasolta, hogy a különböző szakmai továbbkép­zéseken fokozottan foglalkoz­zanak a biztonsági szabályok ismertetésével. Érdekes példa­ként említette, hogy az erőmű­ben a villamos szakmunkások közül villamos-baleset még nem fordult elő. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a dolgozók a szakmai ismeret mellett a biztonsági szabályo­kat is jól ismerik és azokat példásan be is tartják. Az üzemorvosi értekezleten elhangzottakat az Egészség- ügyi Minisztérium képviselője foglalta össze, válaszolta meg egyes kérdéseket, hangoztatva, hogy bár ma még orvoshiány- nyal küzdünk, de az illetékes szervek mindent megtesznek, a dolgozók egészségügyi hely­zetének további javítása érde­kében. Lévay András Kétmillió Írástudatlan Chilében Chile 6 millió lakosa közül 2 millió az írástudatlan. Kö­rülbelül 400 000 iskolaköteles gyermek egyáltalán nem jár iskolába és minden 100 tankö­teles gyermek közül csak 20 fejezi be tanulmányait Hajnalodott... November 30-án ssabadult feli Eger Nyomott csend. A várói felett megszűnt az aknazápor szinte elviselhetetlen vijjogása. A bunkerben fojtottan lélegeztek az emberek. 1944. november huszonkilencedikén éjjel sen­ki nem aludt Egerben. Riadtan, a várható események feszültségé­ben az egyik legnagyobb egri pincében is nyi­tott szemmel bámulták a gyöngyöző boltoza­tot. Mit hoz a reggel? Kié a város? Miért ez a csend? A csend már idegtépő volt. Jóval éjfél után a legtávolabbi pinceágban felsírt egy gyerek. Most senki nem csitította, mert a gyerek hangja emberibbé tette a pincébe szo­rultak körüli elviselhetetlen csendet. Az asz- szonyok rémülten vigyázták reménységeik ál­mát. A pince lejáratánál öreg tizenkilencesek beszélgettek, egyedüli férfiak a háromszáz asszony és gyerek között. Csendes beszélgeté­süket már napok óta úgy irányították, hogy a pincelakók közül sokan hallhassák amit mon­danak. Most is arról beszélgettek, milyen nagy dolog volt az, amikor őket hazaküldték 19-ben Oroszországból, hogy segítsenek ta­pasztalataikkal a fiatal Tanácsköztársaság megszilárdításában. — Mit tömi itt maszlaggal az emberek fe­jét! — törte még a hallgatók csendjét az öreg méltóságos asszony — mindenki tudja azt, hogy az oroszok kommunisták. — Azt se tudja mi az, hogy kommunista! — torkolta le szelíden az őszhajú véterán. — De apám! Miket beszél itt, hisz a né­metek a fejünk felett vannak! — húzta volna odébb áz öreget asszonylánya. — Hagyjál csak engem, fiam! Nagyobb vi­harokat is megértem már én, különben sem hiszem, hogy a németek most velünk törőd­nének! — Ez a baj! Ezért veszik el az ország, mert maguk az oroszokat várják! De majd ez a sok asszony megissza a levét, csak jöjjöneka maga barátai! A méltóságos szavait riadt tekintettel fo­gadták az asszonyok. Egyszerre újra felköd- lött előttük mindaz, amit két és fél évtize­den keresztül a „vörösökről” hallottak. Az öreg bosszúsan húzta odébb falábát, és fogai közt mormogta: — Nehéz az asszonyokkal! — aztán köze­lebb húzódott a pincebejáratnál üldögélő öreg cimborákhoz, ott folyt tovább a jövőt váró csendes beszélgetés. — Hát ___testvérek... én se gondoltam vo lna, hogy mégegyszer bunkerba ülök vele­tek! — Majd csak elmúlik ez is! Nincs az a rossz, ami véget ne érne! — Fel kéne már nézni, hogy mi ez a csend! — nyugtalankodott el egyszerre Feri bácsi. — So’se vót jó a nagy sietség! — intette le Pista bácsi, aki mióta a forradalom alatt el­vesztette fél karját, igen sok okos gondolatot összegyűjtött, hogy kibírhatóvá tegye életét. — Inkább szedjük össze azt a néhány orosz szót, amit tudunk, hogy illendően fogadjuk őket! — Értem én még ma is, nem felejtettem el az orosz szót, hallod-e! — adta a sértettet Feri bácsi. A távoli pincesarokban felsikított újra a a gyerek, majd a hirtelen csendbe éles han­gon zokogott fel az anyja. — Jaj! Segítsenek! Meghal a kisfiam! Az őrtálló öregek korukat meghazudtoló fürgeséggel igyekeztek az asszony felé. — Nem javul a gyerek, fiam? — hajolt az anya fője az egyik. — Drága Feri bácsi! Meghal a fiam! Meg­hal! Csupa láz! Nincs aki segítsen! Az isten verje meg ezt az átkozott világot! Orvos kel­lene! — Csillapodj már, Róza! Hol van itt or­vos? Nyugodjál meg, majd kérünk a méltó­ságos asszonytól valamit. Méltóságos asszony! — fordult a menekült felé Feri bácsi. — Ne nézze már ennek a gyereknek a kínját, ma­gának biztos van .valami orvossága! — Mit gondolnak maguk? Patikát hordok én? Nincs semmi! Különben se értem mit si­koltozik ez a Rozi, hiszen még hét gyerek ka­paszkodik a szoknyájába! — Nem szégyelli magát? — Nem sül ki a szeme? — Ilyet mond egy anyának? — Magtalan! — Azt hiszi a méltósága, hogy a gyerek kutya, ha nem kell megfojtom? Az asszonyok haragosan fogták körül .a jól öltözött asszonyt, aki riadtan hátrált a maga kavarta vihar kitörése elől. Feri bácsi lépett közbe. — Ne kiabáljanak, asszonyok! Maga meg adjon gyógyszert, mert a gyereknek orvosság kell! — Nincs — sziszegte most már gyűlölettel az asszony. — Niiincs? — nyomta meg a szót az öreg. — Akkor majd keresünk! A beteg gyerek lázasan pihegett. Az asz- szonyok nekiestek a ládáknak, hathetes pin­ceéletük minden dühét, félelmét, rettegését kitombolva ráncigálták a sok-sok cifraságot. A sarokban reménykedve szipogott Rozi, aki­nek kislánya után a nyolcadiknak született kisfia is az élet egy darabja volt. Érezte, hogy meg kell menteni a gyereket, érezte, hogy mindenre képes ezért a kis pólyásért. S ahogy dobálta magát a kicsi, úgy. rebbent ijedt szeme a gyógyszerkutatókra. — Hát nincs magának lelke? — nézett hir­telen haraggal a kárörömmel figyelő asszo­nyokra a féllábú. Ebben a pillanatban dörömbölés hallat­szott a pinceajtó felől A kővédermedt asszo­nyok mindenről megfeledkezve várták, hogy most mi lesz? A vágható, fojtott csendben a megújúló dörömböléssel egyszerre csak újra felnvöszörgött a beteg gyerek. Rozika karjá­ba kapta az áléit kicsit, és tébolyodottan ro­hant az ajtó felé. Feri bácsi tért először ma­gához. Erős kézzel megfogta az asszony kar­ját, s nyugalomra kényszerítve maga lépett az ajtót támasztó gerendához. A kitáruló fli- tóvai együtt friss levegő és hajnali derengés tört be, melyből élesen vált ki a három ide­gen ruhájú katona sötét sziluettje. Eléjük lé­pett.' Meghatott hangját valami belső újjon- gás. fojtogatta, s a gondosan megszerkesztett orosz üdvözlés helyett csak ennyit mondott: — Tovaris! Vártunk benneteket! A következő percben hallhatóan lélegzett fel a pince, mert csak annyit láttak, hogy az öregek és a katonák összeölelkeznek. A há­rom öregnek magjött a szava és egymással versengve magyaráztak valamit, amire neve­tő szemmel válaszoltak a katonák. Aztán mikor Feri bácsi az asszonyok felé fordult, újra megfagyott a levegő. — Mindenki álljon a pince két oldalára, ne féljenek, az elvtársak csak végignézik a pincénket! Ebben a pillanatban újra felsírt a gyerek panaszos- hangja, mire Rozika a pillanat ré­mületében befogta a láztól és fájdalomtól cserepes kis szájat. Az egyik szőke katona odaugrott az asszonyhoz, kikapta kezéből a beteg gyereket és dühösen magyarázott vala­mit az öregeknek, akik tehetetlenül vonogat- ták a vállukat. A fal mellett állók rémülete egyre fokozódott, amikor látták, hogy a ka­tona kifelé rohan a gyerekkel.- Rozika szívet- tépő sikollyal szaladt utána, s a két őrt álló katona tisztelettel engedett neki utat. A ház előtt gépkocsi motorja zúgott fel, és most már Feri bácsi szólalt meg megkönnyebbült -hangon. — Orvoshoz vitték a gyex-eket! S mikor kétórahossza múlva visszajött Rozika, könnyein át mosolyogva csókoxta meg az öreget. — Segítettek! Megmenekült a kisfiam! Aztán szapora szóval elmondta az asszo­nyoknak, hogy három orvos hajolt a gyereke fölé,, hogy a segélyhely a szomszédban van és ő is megy fel, maid ő főz ott a katonák­nak, s a gyerek mellett lehet. — Korai lesz még! Jöhetnek még rossza a gránátok, meg az aknák! — sipított bele még egyszer a méltóságos. — Maga csak máradjon! De mi már emberek között leszünk — válaszolta egy cselédasszony, aztán szegényes holmija össze- szedéséhez látott. Cs. Adam Etm I SOKAN GYŰLTEK ÖSSZE hétfőn este a hevesi művelőd dési ház nagy termében, hogy meghallgassák Kormos Vilmos VB-elnökhelyettes tájékozta­tását a takarékbetétekről. A színpadi körfüggönyt és a termet takarékosságra hívó plakátok díszítették, s az em­berek önkéntelenül is körül­néztek, elolvasták az érdekes feliratokat. Mert ma ijt minden a takarékosság jegyében zaj­lott le. Erről beszélt az elnök- helyettes elvtárs, amikor visz- szatekintett a múltba, a múlt takarékosságáról elindulva fej­tegette a mai eredményeket Elmondotta a többi között, hogy az elmúlt tíz év alatt a hevesi járás betétállománya 125-szörösére nőtt. Elmondotta még, hogy OTP kölcsönnel 630 ház épült a járásban, 15 millió forint kölcsönnel. Áruvásárlási hitelt 780 ember kapott, 3 mil­lió forint értékben, míg egyéb hitel címén 600 főnek fizettek ki 4 millió 500 ezer forintot. Mindezek a számok fényesen bizonyítják azt, hogy az OTP és a lakosság a legteljesebb mértékben „támogatják” egy­mást. Mert ha valaki takaré­koskodik és takarékbetétköny­vében gyűlnek a százasok, az ezresek, az OTP is hamarabb segít például házépítésben az­zal, hogy a megtakarított ősz- szeghez kölcsönt ad. így, köl­csönös segítséggel aztán meg­valósulnak az álmok, felépül­nek a családi hajlékok. A rövid tájékoztató után as elnökség tágjait virággal kö­szöntötték az I. számú iskols kiss úttörői. Az elnökségben helyet foglalt Dénes József as OTP országos központjából Vadász Károly, az OTP megyei fiókjának igazgatója, Proka\ Gáborné, a hevesi fiók vezető­je, Mátyás Ferenc, a Hazafias Népfront járási titkára, Bereg- nyei István, a HNF községi tit­kára és Kormos Vilmos járási VB-elnökhelyettes. A hatalmas kultúrterem tömve volt érdeklődőkkel és a kétórás előadás, műsor és di­vatbemutató után úgy távoztak az emberek, hogy lépten nyo­mon hangoztatták megelégedé­süket. Ebben természetesen, komoly részt vállalt a Gárdonyi Géza Színház kis múvészbrigádja, Lenkei Edit, Varga Edit, Hor­váth Ottó és Pusztai Péter, akik könnyű esztrád műsorukkal kedves estét szereztek a heve­sieknek. A sanzonok, jelenetek és magánszámok osztatlan si­kerét elsősorban az hozta meg, hogy mind a négy művész igaz szeretettel adta művészete leg­javát. A hálás közönség sem maradt adósuk. •A TAKARÉKOSSÁGI NAPOK végéhez közeledünk. Tévedés ne essék, nem a takarékosság, hanem csak a takarékosság tiszteletére rendezett műsoros esték vége közeledik. A megyé­ben eddig tizenhárom helyen rendezte meg az OTP és a kü­lönböző társadalmi szervek a műsoros takarékossági estet. Mindenütt hatalmas közönség érdeklődése kísérte a megmoz­dulást, s az egyre emelkedő ta­karékbetét-állomány azt mu­tatja, hogy nem volt hiábavaló az erőfeszítés. S hogy ezek a rendezvények ilyen jól sikerül­tek, abban oroszlán része van két OTP dolgozónak: Nagy De­zsőnek és Prokai Miklósnak, akik időt, fáradságot nem kí­mélve szervezték a dolgokat. Mindent előkészítve várták a közönséget, a művészeket és a jó szervezés meg is hozta a várt gyümölcsöt. Ennek a rendezvénysorozat­nak az a nagy értéke, hogy most az embereket a felvilágo­sító szó nagy erejével győzték meg arról, hogy kapcsolódjon bele egy olyan mozgalomba, ami saját egyéni jövőjét hiva­tott biztosítani. És az emberek megértették a hívó szót, mert ez az egy esztendő, amit a kö­zös gazdálkodásban együtt töl­töttek, legnagyobb részüket meggyőzte annak igazságáról, hogy ha valamire felhívja a fi­gyelmüket egy állami szerv, az az ő érdekükben is történik. Mivel lehetne magyarázni, ha nem ezzel azt a tényt, hogy éppen a termelőszövetkezeti községek azok, ahol elsősorban emelkedik a takarékbetét-állo­mány. | ELSŐSORBAN | erkölcsi értéke a takarékossági napoknak és az esteknek, hogy számokkal, tényekkel álltak az emberek elé, s a valósághoz nagyon kevés beszéd kellett. Terjed az „ahány ház, annyi ta- karókbetétkönyv”-mozgalom és ha így haladunk, nemcsak egyes községeink, ele megyénk is elnyeri a „legtakarékosabb megye” címet. (A. É.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents