Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-27 / 280. szám

I960, november 27.. vasárnap

NEPCJSÄG

3

13 ezer túlóramegtakarítás - 600 munkanap adósság

A IV1 ATRA VIDÉKI Erőműben pártcsoportvezetői megbeszélést tartottak. Jelen volt a vállalat igazgatója és több gazdasági vezető. Az üzemek problémáit, a legfontosabb teendőket beszélték meg.

Az egyik napirendi kérdés előadója elmondotta, hogy az erőműnél 1958-ban 32 255 túlórát, 1959-ben 29151-et és ez év november 1-ig 16 666 túlórát használtak fel. Tehát a mun- kásállómányba tartozó dolgozóknál két év alatt mintegy 13 ezer túlórát takarítottak meg. A pótlékolt túlórabérekhez a közterhet is hozzászámítva, körülbelül 200 000 forint évi költségcsökkentést eredményezett a túlórák leszorítása.

A korábbi években olyan munkákra is felhasználtak túlórákat, ahol elkerülhették volna azt. A szervezetlenség, u kis hibák elhanyagolása előbb- utóbb visszaüt és túlórákhoz vezet. Egy-két esetben, üzemzavar, vagy éves nagyjavítások alkalmával a munkások zokszó nélkül teljesítik a túlórákat és vasárnap is dolgoznak, de bizonyos határon túl már terhessé válik az, joggal méltatlankodnak az emberek. Ezért kell rendet teremteni a túlórák elrendelése körül. Szükséges, hogy az igazgató csak előzetes írásbeli igénylés, a felmerülés okának pontos megjelölése mellett és csak a szakszervezeti bizottság hozzájárulásával rendelhet el túlórát. Ha még nem sikerült teljesen megszüntetni, de évről évre jelentős mértékkel csökkentettük a túlórákat — hangoztatta az előadó.

ERRE FELÁLL az egyik alapszerv párttitkára — ő maga is fizikai munkás — és határozottan, nyílt őszinteséggel elmondja, hogy helyes és örvendetes, ha a szakszervezet és a gazdasági vezetők a túlórázások megszüntetésére törekszenek, de a Mátravidéki Erőműben nincs minden rendjén. A turbinaüzemben a múltkor 36 órát dolgoztak egyfolytában. A hármas kazánt szombatra rendbe kell hozni, de a pakurának is menni kell. Amikor a nagyjavítás elkészül, akkor még mindig akad valami sürgős javítani való. A munkát feltétlenül el kell végezni, de ennyi túlórát nem lehet elszámolni. Valaki kitalálta, hogy majd „lecsúsztat iuk”. De a hegesztők már ötödik vasárnap bent dolgoztak, sok munkásnak nyolc—tíz nappal adósa az üzem. Talán senki sem tudja, hogy összesen mennyi a csúsztatás! napok száma, de 600—800 munkanapot biztosan kitesz. KI is tudná pontosan nyilvántartani? Hiszen ez a túlórautalványon nem szerepel, ezt nem kell a szakszervezettel jóváhagyatni. Szemet huny felette mindenki: a pártvezetőség, a szakszervezet és a gazdasági vezetők egyaránt. Nem jól van ez így, emberek!

Döbbent csend ülte meg a termet, az arcokon zavar és tanácstalanság tükröződött. Aztán szót kért valaki és érvelni kezd. A szakmában elkerülhetetlen a túlóráztatás, mert az üzemzavart azonnal el kell hárítani, áramot kell adni az iparnak és a lakosságnak. Nőm helyes, nem jó dolog a túlórázás, mert a tizedik és tizenkettedik órában csökken a munka intenzitása és túlórával drágább a termelés, ront la az önköltséget. Nem nyugodhatunk bele a sok túlórába, de irányt vettünk azok csökkentésébe. Majd ha itt lesz Erőmű- karbantartó Vállalat és ez fogja a nagyobb javítási munkákat végezni, akkor nem lesz annyi túlóra. A korábbi időszakban eltolódtak a karbantartások, rendkívüli energia- igény jelentkezett, ötezer óra helyett 10—12 ezer órát is mentek a kazánok, azért most összetorlódott a munka.

A HARMADIK felszólaló arra hivatkozott, hogy egyes művezetők csak az elvégzendő sürgős munkát látják. Azt állítják, hogy két—három csúsztatott napot Összegyűjthet a dolgozó, jól jön az esküvőre, búcsúra, vagy egy-egy nagyobb otthoni munka elvégzésére. Egyik-másik műszaki dolgozó szóvá tette, hogy mit akadékoskodik a szakszervezet, miért nem írja alá azt a túlórautalványt? Akadt olyan „jófiú” a műszakiak között, aki a sürgős munkára hivatkozva, rendelte be a szakmunkásokat, pedig az ügyeletesek is elháríthatták volna az üzemzavart. De „ők úgyis megkapják a készenléti díjat, hadd keressenek a többiek is,, jól jön az a túlóradíj”.

Vélemények, érvek hangzottak el, az egyik felszólaló hangja élesebben csattant, a másik igyekezett lecsillapítani a vitát. Bizonyára nem véletlen, hogy az alapszervi párt- titkaS vetette fel élesen a kérdést,-az igazgató és a gazdasági vezetők pedig a túlórák elkerülhetetlenségét, az objektív okokat magyarázták. Nem kételkedünk ez utóbbiak jó- szándékában sem, bizonyára ők is tovább szeretnék csökkenteni a túlóráztatásokat, de sokszor a könnyebb utat választják. A minisztérium megadta a keretet,- ha valami probléma adódik az üzemben, könnyen elrendelik a túlórát. Sok vezeÖrökérvényű szerződés

Minnesota észak-amerikai államban történt, hogy büntetést róttak ki 31 indiánra, akik vadrizst gyűjtöttek a Rbuko Haven-tó környékén. Az eljárást azonban be kellett szüntetni, miután az indiánok felmutattak egy 1854-ből származó

szerződést, amelyben a Nagy Fehér Atya (az amerikai kormány) megadta az indiánoknak a jogot, hogy vadrizst gyűjthessenek mindaddig, „amíg a Nap Keleten kel, a fű söld és a Mississippi folyik.”

megérkeztek

1QQQ Ft”töl 2200 Ffig

tő úgy tesz, mintha nem is tudna arról, hogy a túlórákat „lecsúsztatni” nem lehet. Szemet hunynak a rendelet kijátszásán, egyesek kezüket dörzsölik örömükben, hogy lám, milyen sok túlórát megtakarítottunk, de hallgatnak arról, hogy sok csúsztatott nappal adósok a munkásoknak.

A VEZETŐK általában ellenzik a túlóráztatást, mert az rontja az önköltséget. De kevés szó esik arról, hogy a napi nyolc óránál többet dolgozó munkás nehezen ér rá tanulni, keveset lehet családjával, statisztikailag kimutatható, hogy a kifáradt munkásokat köny- rtyebben éri baleset, a túlmunka fokozottabb mértékben igénybe veszi a szervezetet, fogékonyabb lesz a betegségekre. Ha a munkásokat a törvényes nyolc órán túl is foglalkoztatják, több csúsztatott nappal adósukká válik az üzem, ez előbb-utóbb a munkafegyelem rovására megy. A lekötelezettséget, a függőségi viszonyt alkalomadtán sokan kihasználják. Nem mutatkozik-e máris olyan jel az erőműben, hogy egyik-másik dolgozó tudatosan gyűjtögeti a csúsztatott napot, mert az ünnepekre szüksége lesz arra, vagy szabadságot kérnek azzal, hogy „majd ledolgozom”. Nem akad-e több olyan dolgozó, aki a ténylegesen ledolgozottnál több csúsztatott napot igyekszik kivenni? Lehet-e ott fegyelmezetten, tervszerűen dolgozni, ahol egyszer napokig tartó hajrá van, máskor meg a fél üzemet szabadságolni kellene?

A megbeszélés részvevői mindezt talán érezték, gondoltak rá, de csak egy ember mondta ki nyíltan az igazságot: több fegyelmet, ésszerűbb, szervezettebb munkát! Fel kellett volna ütni a Munka Törvénykönyvét: „Egy személy egy hónap alatt legfeljebb nyolc órát dolgozhat túlórában ... A miniszter a túlmunkák számát, kivételes esetben, havi 12 órára felemelheti. A túlmunkáért túlóradíjazás jár. A díjazás pihenőidővel nem váltható meg. Törvény szabályozza a vasárnap végzett munkát is”.

A MÄTRAVIDÉKI Erőműben, az előző évekhez képest, csökkentették a túlórákat, de a rendeletek kijátszása lerontja ezt az eredményt. Az év vége felé közeledünk, ilyenkor összetorlódnak a munkák, bizonyára máshol is előfordulnak hasonló szabálytalanságok. De a törvény mindenkire kötelező. Minden vezető kötelessége, hogy rendet és fegyelmet teremtsen. Senki se várja meg, hogy erre a törvény szigorával kényszerítsék.

Dr. Fazekas László

A Fétervásári Művelődési Ház terveiből

Megkezdte próbáit a színjátszó csoport. Tavaly nagy sikerrel mutatták be Dihovicsnij Nászutazás című vígjátékát, s az eredményeken felbuzdulva, az idén is Dihovicsnij—Szlobod- szkij darabot tanulnak: a „Sose halok meg” című vígjátékot.

Szépen működik Antal István járási könyvtárvezető irányításával az iroda'mi kör. A kör célkitűzései között szei'e- pel a Hámán Kató kulturális seregszemle irodaim; pályázatán való részvétel.

A járási művelődési ház nagy segítséget nyújt Ivád tsz- község ismeretterjesztő munkájához. Minden héten csütörtökön a járási műve’ődési ház rendezi meg az előadásokat.

26 eset* — 29H eset*

Héttőn ;

Him us irodaimat

hetlvetölnek

Az egri Ismeretterjesztő Mozi hétfőn délelőtt 9 órakor és hétfőn délután 5 órakor a „Világirodalom nagy alkotói” címmel mutat be egy filmet amely Gorkijról. Gogolró’, Dosztojevszkijről készült. Különösen ajánlja a TIT a film megtekintését a középiskolás diákoknak és a főiskolai hallgatóknak, de mindazoknak, akik az iroda'om és az irodalom nagyságai iránt érdeklődnek.

Tarnabod község jelző táblája alatt a megváltozott életet hirdeti a másik felirat: „Termelőszövetkezeti község”. Az egyéni gazdálkodás' itt is felváltotta a közös munka.

A közösségi élet hatása nagyon sok területen megmutatkozik a község és az emberek éleiében. A gondolkodás- mód, a felfogás, az életszemlélet megváltoztatása nem egyik navról a másikra történő folyamat, hanem a tényeken, az eredmények elismerésén keresztül történik De 5r ma is vannak olyan 'olgok a kis község életében, a ..elyek arra engednek következtetni, hogy sok mi n- d° . jót elfogadtak az emberek. Elfogadták, mert belátták helyességét, s megértetteazt. hogy egyéni érdekein szorosan összefüggnek a közösség érdekeivel.

Jelentőségteljes számok bizonyítják például azt. hogy egy év alatt a községben ugrásszerűen fejlődött a takarékbetét-állomány. Míg 1959 februárjában mindössze 26 ezer forint volt a takarékbetét-állomány, addig ebben az esztendőben 298 ezer forint a megtakarított pénz Tarnabo- don. Több mint tízszerese az előző évinek. Ez a szám bizonyít. Bizonyltja, hogy a megváltozott élet jellemzői közül

elsőnek ragadták ki az emberek az anyagi biztonság tudatát. Látják a távlatokat,

lái'.ák a tervek valóra válását, s érzik, ho'u a régi rettegés az időjárás viszontagságaitól. az elemi csapásoktól, közös nond lett, s a közö- teher minőig köny- iyebb. Az a tény, hogy a takarékbetét-állomány több mint tízszeresére emelkedett egyetlen észt dó alatt, éppen akkor, abban az évben, amikor «»*-*•" • '’-'nr-gtalc kö- ösen. amikor először takarították be közösen a termést, az bizonyítja a gondolkodás változó fok'r,matát.

A takarékosság ilyen mértékű emelkedő'■> arra utak hogy az ember'-'- }• í itt.

— a kis községben is megváltoztak. Már gondolnak arra. hogy nemcsak munka van a v .’ágon. hanem annak anyagi eredményéit az élet fenntartásán kívül másra is fel lehet használni, Gyűjtenek az emberek. Egyesek motort akarnak venni, mások a téli üdülésben kívánnak részt venni, felvetődött az országjárás gondolata is, s néhány fiatal betétkönyvében erősén emeVzedik az összeg, meri külföldet -k látni.

De bizonyítja ez a tény azt is. hogy már az első évben volt miből félretenni.

(á)

Fő

az őszinteség

A minap lapom megbízásából cikket Írtam a világ teremtésének néhány problémájáról, amelyben elismeréssel nyilatkoztak a vizek és a szárazföldek arányának helyes kialakításáról, a csillagok mozgásának pontos kidolgozásáról, s nem utolsósorban arról az elgondolásról, hogy az Úristen a majmokat is megteremtette, mint elrettentő példát az emberiség számára, A cikkben csupán egyetlen dolgot kifogás ..um, nevezetesen, <cogy az évszakok változása és a tél alkalmazása nem

mondható éppen szerencsésnek. nem beszélve arról, hogy az égövek megteremtése bizonyos differenciálást teremt meg ember és ember között ...

Harmadnap a

Mennyek protokolfönökétől levelet kaptam, amelyben udvariasan és határozottan közölték velem, hogy ostoba fajankó mgyok. aki mit sem ért a dolgokhoz, minek ütöm az orrom a teremtés munkájába, üssem inkább másba — bár a bírálatot elfogadják.

A minap lapom megbízásából isméi ciKKet ívtam, amelyben, Zeus szerepét méltattam, elismeréssel szóltam határozottságáról, amellyel rendet tud tartani a rengeteg olyniposzi isten között, külön is kiemeltem az újítás nagifszerűségét. hogy csak úgy a fejére csapott és máris kiugrott onnan Pallas Athéné teljes fegyverzetben — micsoda koponya! — állapítottam meg. Csupán egy dolgot kifogásoltam, hogy a villámok gerjesztésére használt

eszköze ma már ósdi. a technika rohamléptekkel fejlődik és ezt legfőképpen egy

Zeusnak illik és kell figyelembe venni,

narmadnap levelet kaptam az Olym- posz protokol-fönöké- töl, amelyben megköszöni a cikket, a bírálatot, s végül azt írja, menjek a Hades- ba, mert fogalmam sincs az olympiai viszonyokat illetően, minek ütöm az orrom olyasmibe, amihez nem értek és jóakaratáéin figyelmeztet: úgy vélik, mintha nagybátyám lett volna a Prometheus, aki ellopta a tüzet, de most az egyszer még eltekintenek az ügy alaposabb kivizsgálásától.

A minap lapom megbízásából cikket írtam a burbulykara- szárói Gombfényesítő Ktsz munkájáról, amelyben nem fukarkodtam az elismeréssei. csupán annyit jegyeztem meg. hogy a. kifényezett gombok kicsit mattok, de ezen azért lehet segíteni. Már másnap levelet Icaptam a ktsz elnökétől, amelyben kereken utasított. hogy menjek a pokolba...

Most itt ülök á pokolban, éppen Belzebubbal tárgyalok, aki arra biztat, írjak meg minden rosszat, mert nekik az a jó, ne féljek a bátor bírálattól, a problémák nyílt felvetésétől, bánjak ördögi ügyességgel a tollal, — fő az őszinteség. Meggyőzött. Most már az ördögtől sem félek, mert a pokol kapui is bezárultak előttem. Belzebub kirúgott, mikor megemlítettem: megírom, hogy a katlanok kormosak és nem higiénikusak, hegy...

Nem baj, az erdei madarakról még írhatok! (egri)

A tanácskozás vége felé tart. Látni ezt a telt hamutartókról, a szinte megmarkolható füstfelhökböl, és a részvevők fáradtságáról. Az érdeklődés is megcsappant már, legszívesebben vennék a kalapjukat és mennének vacsorázni és utána bújni az ágyba Bizony, a nyolcórai kemény munka után ez a háromórás tanácskozás, ahogy mondani szokták, kikészítette az embereket. De hát rendben van, fontos dolgokról, az üzem jövő évi tervéröl van szó, ez pedig megér egy kis türelmet, fáradságot.

És akkor szót kér B. J., akit csak „dumásnak” nevez az egész üzem bőbeszédűségéért, locsogásáért. Megbolydult az egész terem: „Még csak az hiányzott”. „Most aztán akár már meg is ágyazhatunk itt.” „No, rakosgathatja az az asz- szony a vacsorát” — hangzik innen is, onnan is. De „Du- más” nem zavartatja magát Megköszörüli a torkát és már mondja is — azt, amit előtte már vagy öten elmondtak. Hogy, a tervteljesítés csak tőlünk, munkásoktól függ, meg: a jövőben is csak úgy, mint eddig, teljes eröbedobással kell dolgozni, mert ugye, senkinek sem mindegy, hogy mennyi nyereséget oszthat ki az üzem, és hogy példamutatás igy, példamutatás úgy, a fiatalokat jobban meg kell fogni, az idősebb munkásokra jobban kelt támaszkodni, azBár nem tartozik közvetlenül a kérdéshez...

tán egy kis kanyarral már Csombét és Kaszavubut emlegeti. Már vagy húsz perce beszél, de jóformán semmi hasznos dolgot nem mondott a tárgyról.

h gy alkalommal hosszabb szünetet tart, mindenki fellélegzik, az elnöklő párttitkár, az igazgatónak akarja megadni a szót, foglalja össze a tanácskozás tapasztalatait, amikor „Dumás” közbevág:

— Szaktársak! Bár nem tartozik közvetlenül a kérdéshez, de azt még meg kell mondanom, — és megmondja, helyesebben elmondja, hogy az ő sógora üzletben dolgozik, a fiatalabb sógornője szintén és, hogy milyen felelősségteljes munkájuk van, szép vagyon van rájuk bízva és hogy rengeteg emberrel beszélnek és milyenek is ezek a vásárlók.

Egyik'háklisabb, mint a másik. És még sincsenek megfizetve, pedig azok is munkások, mind proletárok voltak.

Mert nagy család az övék, az ő apósa cseléd volt, az anyósa pedig summás, de nagyon ren des, becsületes emberek, a gyereküket — mind a nyolcat — kommunista szellemben nevelték, és volt köztük egy, aki mint levente megszökött igy válaszol: szólásszabadság

negyvennégyben, és most tanácstitkár, aki a felszabadulás után nősült, szép családi életet élnek, már házat is épített, motort is vett. S, hogy ők mindannyian rokonszeretők, minden évben legalább egyszer összejönnek, de leveleznek is, éppen most kapott levelet a felesége bátyjától, aki villamos kocsivezető, de még egyszer sem karambolozott és akinek a fia televíziószerelö technikus lesz, mert ahhoz van kedve és mert ebben a rendszerben mindenki az lehet, ami akar, nem úgy, mint 20 évvel ezelőtt, amikor... és mondja, mondja, folyik belőle a szó. az elnöklő párttitkár kétszer is rászól, hogy fogja rövidebbre mondókáját, de. mintha a falnak beszélne, ..Dumást” nem zavarja.

LJiszik, nem hiszik: 35 percig beszélt. Közhelyeket emlegetett, családi titkokat árult el, de a tárgyhoz nem szólt egy értelmes gondolata sem. S munkatársai panaszolják: ez így megy mindig. A röpértekezletböl is „tanácskozás” lesz, ha „Dumás” ott van. Amikor pedig — és ez nemegyszer megtörtént — szólnak neki, megsértődik és

van, munkásdemokrácia, nem olyan időket élünk, hogy valakinek be lehessen fogni a száját. Mindenki elmondhatja véleményét.

Jó, jó! Ez igaz, de hát menynyi idő telik el feleslegesen, üres fecsegéssel. S mennyire rontja a tanácskozás komolyságát, ha ott oda nem tartozó felesleges locsogást hall az ember és nem azt, amiért oda ment'. Pedig ezeket a tanácskozásokat egyáltalán nem azért rendezik, hogy ott valaki szereplési viszketegségét „vakargassa”. Ezt kellene megértenie B. J.-nek is és nem dogmákkal válaszolni, amikor ezt szóvá teszik neki.

Munkatársai kértek meg: „pirítson már rá az elvtárs az újságban, hátha ez használ". Ha csak kezdőbetűvel írtam is a nevét, talán valamit elérünk nála. Bár az sem lepne meg, ha a legközelebbi valamilyen fórumon, ahol szóhoz jut B. J„ így kezdené mondókáját. bár nem tartozik közvetlenül a kérdéshez, de amit az újság irt a vélemény-nyilvánításról, az helytelen, mert elfojtja, elnyomja a véleményt, a demokráciát sérti, stb., stb.

Dedig csak arról van szó. * hogy tényleg fojtsuk el a felesleges. semmitmondó szószt!

Ezzel időt .takarítunk meg és eredményesebbé válnak a tanácskozások, megbeszélések — bármilyen szinten is folyjanak ezek, — p