Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-03 / 260. szám

1960. november 3., csütörtök REPÜJSÄG s A Magyar Irodalomtörténeti Társaság őszi vándorgyűléséről A MAGYAR Irodalomtörté­neti Társaság 1960. évi őszi vándorgyűlését a Pécsi Peda­gógiai Főiskola dísztermében tartotta. Amint az már hagyo- mány-jellegű volt az utóbbi években, a társaság ez alka­lommal is legjobb irodalom- történész szakembereinket kér­te fel egy-egy érdekes és alap­jaiban eddig fel nem tárt iro­dalomtörténeti probléma elem­zésére, esetleges megoldására. S ha a megoldás ilyetén való megvalósítása nem is sikerült teljes mértékben, mégis el­mondhatjuk, hogy irodalomtu­dományunk előbbre jutott a vándorgyűlés értékes vitáival. Az első napon került sor Klaniczay Tibornak, a magyar reneszánsz irodalom problema­tikáját érintő, igen értékes re­ferátumára, amely — mint hoz­zászólásában a kor másik ne­ves szakértője, Gerézdi Rábán kifejtette — három szempont­ból lényeges. Először is a ma­gyar reneszánsz-korszak határ­köveinek megjelölése jelentett fontos lépést. Az alsó határ Klaniczay szerint a XV. szá­zad közepére esik, a felső a XVII. század végére. A referá­tum második lényeges meg­állapítása a magyar reneszánsz ,,osztálybázisára” vonatkozott, amely szerint hazai viszony­latban az ún. „plebejusi hu­manizmusnak” pl. nincs túl nagy jelentősége, inkább a ne­mesi-főúri a jelentős, amely kb. Janus Pannonius fellépé­sével kezdődik (aki maga is Mátyás magas rangú egyházi és udvari embere volt); nemesi szinten Werbőczy, Zrínyi Mik­lós (Szigetvár védője!), Dobó István, stb. működésével foly­tatódik; a végső kifejlést és legmagasabb csúcsot pedig Ba­lassi életművében éri el. A harmadik lényeges szem­pontként tarthatjuk számon azt, hogy „a reneszánsz iroda­lom, és kor centrumába állítja a nemzettéválással kapcsolatos anyanyelvű tudatot és a ma­gyar nyelvű irodalom megin­dulását”. A fenti megállapítások mel­lett érdekes színt jelentett a témában, hogy Klaniczay a re­neszánsz kategóriájának elfa­julásaként említette a magyar reformáció irodalmát, s a ma­gyar reneszánsz irodalom és kor súlypontját a Mohács (1526) utáni időkre helyezte. AZ ÉRTÉKES és igen ma­gas színvonalú előadást számos szakember hozzászólása egészí­tette ki. A második napon Berta Já­nos, a Debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetem pro­fesszora tartott előadást „Ke­mény Zsigmond, a szépíró” címmel. Barta érdekes és ugyancsak színvonalas referá­tuma meggyőző erővel bizonyí­»iiiiiiininiwiwiiiiiiiiiiliiiiiiiimiuiiiiiiiiiiiiiuiin Augusztus 20-án az Egerben járt Marosán György elvtárs nagyon helyesen mondotta, hogy rendszeresen emlékeztet­ni kell, a mai kiegyensúlyozott, egyre gazdagabbá váló éle­tünkben is az embereket a le­tűnt múltra. Szükséges vissza- visszaidéznV hasábjainkon Hor­thy Magyarországának életét, hogy annál keményebben fog­juk a szerszámot a szocializm.us építésében, s ha kell a kardot, annak védelmében. Most idéz­zük fel 1920 őszének paraszti nyomorát, keservét — a kora­beli megnyilatkozások tükré­ben. Szólaljon meg a múlt a saját hangján. •k 1920 szeptemberét írták, ami­kor a földesurak gazdag termé­se már a magtárak mélyén pi­hent, az esztendő verítékes munkája járdán már túl járt a parasztság — de saját kamrája üres volt. gyomra pedig kor- gott az éhségtől. Hogy is írt ekkor az irányunkban elfo­gultsággal éppenséggel nem vádolható Eger újság: „Itt a tél. Ez a szó most nemcsak a cigány hátát teszi lúdbőrössé, hanem a szegény földműves munkásét is. Mi lesz a télen? Ez olyan nagy kérdőjel, ami előtt elképedve áll a szegény föld­műves munkás. Megszűnnek a munkaalkalmak, következés­képpen a napszámok is és élni kell a készből, ha ugyan lesz. Mert szükséges tudni, hogy földműves és földműves között különbség is van. Az egyik gaz­da, aki a megélhetés gondját tStobé-kevésbé könnyen veszi totta Kemény Zsigmond szép- írói munkásságának jelentősé­gét. Ezt az előadást is számos felszólalás követte, amelyek sok tekintetben ki is egészítet­ték azt; nem egy esetben vitat­kozva a referens téziseivel. Bóka László egyebek között Kemény XX. századi hatásával (Móricz Zsigmonddal kapcso­latosan) foglalkozott, majd Kemény műveinek romantikus elemeire vonatkozólag tett ér­tékes megállapításokat. Pándi Pál a Kemény-problematika politikai jellegének vizsgálatát hangsúlyozta. A gyűlés harmadik napján Király István egyetemi tanár tartott előadást mai irodal­munk kérdéseiről. Bevezető szavaiban kifejtette, hogy a fiatalabb magyar írónemzedék művein erős polgári hatás érezhető, éppen ezért referá­tuménak leginkább ez a cím kívánkozna: A polgári iroda­lom jelenléte mai irodalmunk­ban. Különösen Dürrenmatt kritikátlan importálását ma­rasztalta el, persze ugyanak­kor elismerően hangsúlyozta annak értékeit is. Rámutatott fiatal íróinknak a spanyol líra iránti érdeklődésére és próbál­ta keresni az okot, miért bál- ványozottabb Jimenez, mint a sokkal haladóbb és forradal­mibb Machado. A XX. századi polgári irodalomból — mint mondottá — az értékesebb, kri­tikai realista részt kell átven­nünk és nem a polgári deka­dencia képviselőinek romboló hatású műveit. Vitázva Zsda- nov 1934-es megállapításával, amely szerint a polgári iroda­lom már nem képes nagy alko­tások létrehozására, példákkal illusztrálva bizonyította, hogy az utóbbi évtizedek nyugati kritikai realista irodalom igen jelentős, haladó műveket ho­zott létre és ezeket el kell is­merni. AZ ELŐ ADAS vitáján fel­szólalt Bóka László, Kolta Fe­renc, Koczkás Sándor, Kardos Pál, stb. A vita végeztével be­fejeződött az őszi vándorgyű­lés. Lőkös István KULISSZATITKOK a Hatvani Irodalmi Szinpad munkájáról Heves megye egyedülálló ön­tevékeny irodalmi színpada az új színházi évadban megkezd­te munkáját. Petőfibányán, a bányász béke-nagygyűlésen vendégszerepeitek az elmúlt évadban nagy sikert aratott Himnusz a békéről című mű­sor részleteivel, a Hatvani Cu­korgyárban pedig Kállai mai magyar drámáját, a Kötéltán­cot mutatták be. Pillantsunk bele a színpad kulisszatitkaiba. Az 1960—6Í-es színházi évad megnyitó előadá­sának bemutatására november végén kerül sor. Az új vígjá­ték, A harmadik csengetés pró­bál már folynak. A nagy kö­zönségsikerre számító komédia igényes és gazdag szereposztá­sa szorosabbra fűzi a város te­rületén működő más színjátszó csoportokkal is a kapcsolatot. Az ifjúságot az ipari tanu­lók legjobb színjátszói képvi­selik a színre kerülő komédiá­ban. Néhány szót a távolabbi ter­vekről is. A próbák szüneté­ben Szívós Józseftől, az irodal­mi színpad vezetőjétől tudjuk meg, hogy a világirodalom leg­sikerültebb műfordításaiból örök virágok címmel zenés irodalmi összeállítás bemutatá­sát is tervezik. Az ifjúsági tárgyú dramati­zált regény Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk színrevitele már most gondot okoz a rendező­ségnek. Különös érdeklődésre tarthat számot az irodalmi színpad évadzáró előadása. A pénz ko­médiája c. szatíra-est kereté­ben a világirodalom kapitaliz­mus-ellenes hangját szeretnék megszólaltani Gogol, Moliér, Ben-Jonson, Ilf-Petrov, vala­mint Gounod és Budai Dénes műveinek válogatásából. Erre a négy műsorra bocsát- tott ki bérletet a színpad, ame­lyek közül az ifjúsági bérletek teljes számban, míg a felnőtt bérletek már túlnyomó rész­ben elkeltek. A bérleti műsorokon kívül az eddigiekhez hasonlóan tár­sadalmi ünnepeinken egy-egy műsorszámmal a színpad is részt vállal majd a város kul­turális szervei által kidolgo­zandó műsorokban. Az évad jelentős állomása lesz balassa­gyarmati szereplésük. A Nóg- rád megyei irodalmi színpad a megállapodás értelmében Hat­vanban is bemutatja műsorát. Ezek ma még csak tervek, de tudjuk, hogy a lelkes mű­kedvelő gárda fáradságot nem ismerve azon lesz, hogy az el­képzelések valóra váljanak és a rivalda fényében felgördülő függöny mögött megelevened­jen a színen mindaz, amiért ma a színpad tagjai lelkesed­nek. il|ll|ll|l||lirt|.l| i I Ili llllil Évente 150-200 millió forint kamatokból Ilyen nagy összegre, éven­ként 150—200 millió forintra rúg hazánkban a lakosság többletbevétele. amit a taka­rékpénztárakban elhelyezett betétek után kamatok és nye­remények formájában fizetnek ki. Megyénk társadalmi és gaz­dasági vezetői előtt megtartott értekezleten Vadász Károly, az Országos Takarékpénztár egri fiókjának vezetője ismertette a takarékosság jelentőségét és az eddig elért eredményeket. — Heves megyében 1949-ben egymillió forintot sem ért el a takarékbetétállomány, ez év szeptember végén pedig 129 millió forintot tesz ki a la­kosság takarékban elhelyezett pénze. Hogyan lehetséges ez és miért takarékoskodnak az em­berek? — vetette fel a kérdést Vadász elvtárs. A felszabadulás előtt a mun­Heves megyei paraszti sors 1920-ban kanélküliségtől, a létbizonyta­lanságtól féltek az emberek. De sikkor kevés dolgozónak volt módja, hogy néhány pen­gőt félretegyen. Ma a takarék- könyvek ezreivel tudjuk iga­zolni, hogy a biztos, szerény mértékben, de állandóan nö­vekvő keresetekből lehet ta­karékoskodni. A gyűjtésre ve­zető indokok különbözőek. Pél­dául nőnek a gyerekek. A le­ány eladósorba kerül, a lako­dalom sok költséggel jár, bú­tor. lakás is kell az új életet kezdő fiataloknak. A régebbi házastársak közül sokan csak most jutnak odáig, hogy meg- fe’elő bútort vegyenek, másutt hiányzik a rádió, vagy televízi­ót szeretnének vásárolni. Hosz- szú lenne felsorolni a dolgozó családtagok vágyát és tervét De egy biztos, megyénkben egyre többen rájönnek, hogy takarékoskodás nélkül a na­i"aiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiaiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiii' alábbi idézet is, mely a Ma gyár Szó hasábjain látott nap­világot: „... az egri városhá­zán az egri földnélküli földmű­veseknek 60 tagú küldöttsége jelent meg, kik mintegy 2500 földművesnapszámos nevében arra kérték a helyettes polgár- mestert, hogy járjon közbe, mi­szerint ők akár itt, akár má­sutt a földreform törvénnyel kapcsolatban földhöz jussanak Kijelentették, hogy leteleped­nek akárhol, ahol földet adnak nekik ... Elmondották a föld­művesek, hogy helyzetük a leg- aggasztóbb ... mintegy 2500-an kereset nélkül állnak. Azt hall­ják, hogy még a közellátásból is ki akarják őket vonni. El­mondták aztán, hegy az idén még kaptak 1/8 hold földet bérbe a káptalantól, de most azt beszélik, hogy jövőre még annyit sem kapnak”. Ebben az embertelen kiszol­gáltatott nyomorban tengődött parasztságunk. E kort, a maga minden rothadtságával, hűen idézi elénk a Magyar Szó 1923. január 5-iki számában megje­lent eme mondata: „Ha valaki olvasott a rabszolgaságról, az el tudja hinni, hogy a ma nincstelen summások helyzete sem sokkal jobb, mint a rab­szolgáké volt...” Ehhez nem kell kommentár, s ha semmiért, ezért kellett elpusztulnia ma­radéktalanul Horthy úri rend­szerének. A nép végül is ki­mondta a feudális világ felett a halálos és soha vissza nem vonható ítéletet. És jó erre né­ha emlékezni és emlékeztetni. Sugár István gyobb kiadással járó céljaikat nem érhetik el. Sályi János, a Hazafias Nép­front Heves megyei elnöke, fel­szólalásában hangsúlyozta: nem mindegy az. hogy a láda­fiában hever a megtakarított pénzösszeg, vagy takarékba te­szik azt a dolgozók. Minden egyes takarékkönyv és KST- tagság bizalmi szavazatot je­lent a Párt és a kormány mel­lett. A takarékoskodó emberek az elmúlt évek tapasztalatai alapján bíznak a forint érték­állóságában, vásárlóerejében, biztonságosabbnak érzik, ha az allam vigyáz pénzükre. A dol­gozók. és a mi államunk célja azonos: az életszínvonal állan­dó emelése. Mudriczki János, a Szakszer­vezetek Heves megyei Taná­csának titkára kihangsúlyozta, hogy országos méretű mozga­lom indult: takarékoskodjunk az élet minden területén. a gyárban, a tanácsnál, a szövet­kezetekben. Takarékoskodjunk az anyaggal és a bérrel. Aki nem máról holnapra él. ha­nem beosztja keresetét és a holnapra is gondol, arra az em­berre számíthatunk az üzemi takarékossági mozgalomban is. Aki a sajátját fegyelmezetten, ésszerűen beosztja, az a köz­tulajdont sem fogja herdálni. Ezért a szakszervezeték min­dén tisztségviselőjének köte- ’ essége, hogy ne csak a terme­lési tanácskozásokat, hanem a dolgozókkal való egyéni elbe­szélgetéseket és az élenjárók példamutatását felhasználják a takarékosságra való neve'és- re. Dr Fehér István, a Posta igazgatóság vezetője ígéretet tett arra. hogy a postás kézbe- , sítők, valamint a hivatalok ve­zetői a november 7-től kezdő­dő takarékosság; hónap alatt minél több embert igyeksze­nek bekapcsolni a takarékos- sági mozgalomba. Ebben a munkában a posta dolgozói útmutatást, tanácsot és segít­séget várnak a faluk vezetői­től. Kérik, hogy ne' hagyják magukra a posta do’gozóit. ha­nem bátorítsák irányítsák őket. hogy valóban tömegmoz­galom és hosszú időre szóló életcél legyen nálunk a takaré­kosság. Az értekezlet részvevői el­határozták. hogv a különböző társadalmi, tanácsi és sazdasá­gi szervekkel karöltve me- gvénk do’gozói előtt ismerte­tik a takarékost ági mozgalom lényegét. \ fel, mert termelő. A másik pe- ’ dig munkás a gazdánál, aki a végzett munkájáért bizonyos napszámot kap. Ehhez azután több nincs, mert földje nem lé- ' vén, a gazdától kénytelen mé­regdrága áron egy kis földecs- ’ két bérelni, mert dolgozni tud ’ és akar... jobban is kellene a 1 nagy munkához étkezni, ha 1 futná. Azután beszerezni a tél- l re egy kis fűtőanyagot, amihez ma már méregdrága áron sem ' jut — cipő is kellene, itt a tél, nem lehet többé mezítláb jár- 1 ni — ruha is melegebb kellene 1 neki és családjának is. Ke- nyérnek való is megjárná, ha , nem volna oly elérhetetlen ma- t gasságban, amit csak a vas- - kasszák tetejéről lehet felérni. 1 Mindezek olyan iszonyú össze- i geket igényelnek, hogy három ;. nyár napszámja is kellene hoz- ' zá.” Ezeket az őszinte vádló 1 szavakat nem mi, egy szabad t kor fiai írtuk, de idézve a i múltból, mi olvassuk azok fe­jére, akik e szörnyűségek oko­zói voltak. Mit is írt a Magyar Szó? „... A Heves megyei ember megélhetése érdekében tett lé­pései közt többnyire ugyanaz­zal a korláttal találkozik, tud­niillik az egyházi birtokkal... Mikor az egyházfejedelmek, káptalanok, stb. királyaink vagy magánosok adományából, hagyatékából vagyonukat nyer­ték, akkor az adományozás vagy örökhagyás bizonyos cél­ból történt, amely cél megfelelt azon korszak exiszteneiájának, illetőleg ideáljának. Gondolko­dott-e a papságnak ezen nagy­hatalmú csoportja, hogy a régi feladatok helyébe ugyan minő új feladat lépett?... minél előbb tartson lelkiismeretvizs- gálatot, vajon megtette-e e té­ren kötelességét...” Bizony a lelkiismeretvizsgálat elmaradt minden maradt a régiben, sőt előhúzták a feudális világból ismét a hírhedt derest és kato­likus segédlettel törvénybe­iktatták a botbüntetést. Ho­gyan is vallott erről a katolikus Eger újság? „Ne riadozzunk a sötét középkorba való vissza­esés vádjától... Azért hát ve­gye csak kézébe Justitia isten- asszonya bátran a farkast s üs­sön szét... Ne nagyképűsköd- jünk hát! Csak követeljék bát­ran a nemzetgyűlési képviselők a botot, mert mögöttük áll a nemzet, vagyis a nép érdemes fele.” A parasztság nyomorára való orvosságtól: a földosztástól vi- szolygott a földesurak—főpa­pok háta. Fejükre is olvasták a sajtó nagy nyilvánosságán ke­resztül: „...hibája a papság­nak, hogy miért idegenkedik oly nagyon a földreformtól, hi­szen ők hirdetik az evangéliu­mi szegénységet és mégis nem akarnak földet adni azoknak, akiknek oly nehéz a megélhe­tés. Hiszen Szent István nem azért adta, hogy egyesek, ha­nem az egész nép élvezhesse annak áldásait...” A nincstelen egri földműve­sek sanyarú sorsát ecseteli az Hat újszülött kapott nevet Verpeléten simogatja végig a kis úttörője virágot nyújtó kezeit, mert a* ő kisfia, kis'ánya is ilyen új emberré cseperedik majd az emberséges, békés életben. Er­ről beszélt Csorba István párt­titkár elvtárs is, majd Hankusz Károly honvédségi párttitkár az újszülötteknek boldog, bé­kés életet, és gondtalan gyer­mekkort kívánt, az édesanyák­nak erőt, egészséget ahhoz, hogy felneveljék ezeket a bé­késen szundikáló kis ígéreteket. A jókívánság elhangzása után Birinyi Béla VB-titkár el­végezte a gyerekek beiktatását* ezzel törvényesen is több lett hát kis állampolgárral Verpe­léten. Ezután az édesanyák átvet­ték az ajándékokat és az egész életre emlékül maradó emlék­lapokat. Majd annak rendje, módja szerint táncmulatságot rendeztek a megjelentek, ami bajával nincs többé egyedül, hogy a névadók szeretete. fi­gyelő tekintete végig kíséri majd életútján a gyereket, az A családi ünnepek hangula­tát, melegségét, de az esemény boldog ünnepélyességét tükröz­te a verpeléti tisztiklub az el­múlt napokban. Üvegek az asz­talon, ajándékok az öröm­anyának, s hat újszülött békés szuszogása az ünnepség zenéje Azért gyűltek össze a tanács, a párt- és a tömegszervezetek képviselői, hogy közösen örül­jenek az új emberkék szüle­tésének. Először kapott nevet ilyen ünnepség keretében ez a hat gyerek. Először történt meg Verpeléten az, hogy nem­csak a szülők, de az egész kö­zösség meleg szeretettel vette körül az újszülötteket és az édesanyát. Az édesanya, aki életet adott a most anyakönyv­be iktatott gyereknek, az édes­anya. aki mármost tapasztalja, hogy gyermekével, gondjával, édesanya most meghatottan ül az ünneplők között, s fátyolos tekintettel, boldog mosollyal egyelőre még nem zavarta a békésen alvó kicsiket. (Szecskó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents