Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-26 / 279. szám

i960, november 26.. szombat NÉPÚJSÁG s Eredményes munkáról számolt be a KPVDSZ választmányi ülése A KPVDSZ november 23-án megtartott választmányi ülé­sén Karcagi Miklós elnöki megnyitója után Szacsuri István elvtárs a megyebizott- ság elmúlt félévi munkájáról számolt be. A beszámoló jelentőségét az a tény is emelte, hogy ebben a hónapban tartotta a KPVDSZ 28. kongresszusát. A két kong­resszus között eltelt három esz­tendő a népgazdaságban sike­res volt. A szakmához tartozó dolgozók munkáját áldozat- készség jellemezte, s ez jelen fcős eredményeket hozott a gazdasági és a szakszervezeti munka területén. A kiskereskedelmi áruforga lom az életszínvonal emelkedé­sének megfelelően évről évre fejlődött és országos szinten 1959-ben meghaladta a 61 mil­lió forintot, amely 17 százalék­kal magasabb, mint az 1957 évi áruforgalom. Az elmúlt években jelentősen fejlődött a szocialista kereskedelmi háló­zat is. A hálózat fejlesztése mellett egyre sűrűbben vető­dik fel az új módszerek alkal marásának szélesebb körű tér .sztése. Az elmúlt időszakban az egész népgazdaságnak, a szak­mák dolgozóinak egyik legfon­tosabb feladata volt a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésének támogatósa, segítése. Különösen a földművesszövet­kezetekre hárultak fontos ten­nivalók. A pénzintézetek munkájá­nak népgazdasági jelentősége, szakszervezetünk legutóbbi kongresszusa óta jelentősen megnőtt. A Magyar Nemzeti Bank felülvizsgálta a bank finanszírozási módszereit és ennek alapján több intézkedést tett a hitelellátás fejlesztésére. A Beruházási Bank dolgozói finanszírozási rendszerükön keresztül gyorsítják a nemzeti jövedelemre fordított eszközök hatékony felhasználását. Az építkezés rendszeres ellenőr­zésével évente mintegy 150 millió forintot takarítanak meg a népgazdaságnak. A TANULÓKÉPZÉS mellett igen fontos kérdés a dolgozók szakmai továbbképzése. A ke­reskedelmi technikum nagy segítséget adott azzal, hogy beindította a dolgozók levelező oktatását. Jelenleg szövetkeze­ti vonalon 375 fő végez szak­mai tanfolyamot. Országos kezdeményezés alapján a me­gyebizottság is beindította a munkásakadémiákat, ahol szintén a dolgozók továbbkép­zését segítik elő. Majd Szacsuri elvtárs arról beszélt, hogy a kongresszus megállapította: fokozatosan meg kx.ll szüntetni a bérarány­talanságokat. Elsősorban a nagy gyakorlattal rendelkező eladók, a kis- és középnagysá­gú üzletek és vendéglátóipari egységek vezetői, a nagykeres­kedelem sok éves gyakorlattal rendelkező dolgozói és az fírisz­ek vezietői, ügyviteli dolgozói javára. Az eltelt időszakban a tör­vényesség területein javulás tapasztalható, de egyes kérdé­sekben. mint pl. a túlóráztatás, a pihenőnap biztosítása, a szakszervezeti jogok gyakorlá­sa területén még a jelenlegi állapot nem kielégítő. A ven­déglátóiparban az a jellemző, hogy a dolgozóknak nem bizto­sítják maradéktalanul a heten­kénti pihenőnapot és főleg azt, hogy havonta egy pihenőnap vasárnapra essék. A megyebizottság mellett működő társadalombiztosítási tanács sokoldalú vizsgálatokat folytatott és a dolgozók érdek- védelmében különböző intéz­kedéseket tett és nem egy ízben a hiányosságok megszüntetése céljából az illetékesek figyel­mét is felhívta. A szakszervezeti bizottságok vegyenek részt az üzemi bal­esetek kivizsgálásában és bát­ran éljenek a törvényben biz­tosított jogukkal, vonják fele­lősségre mindazokat, akiknek mulasztása balesetet idéz elő, vagy rendszeresen megszegik a munkavédelmi szabályokat. VÉGEZETÜL Szacsuri elv­társ a szakszervezetek előtt álló nagy feladatokról beszélt, amelyek megkövetelik a szak- szervezetek szervezeti és poli­tikai felkészültségének továb­bi emelését. A szakszervezetek szerveinek munkájában még tudatosabbá kell tenni, hogy a legfontosabb cél: a munkásha­talom állandó erősítése. Ezen feladatok megvalósításának elősegítését kéri a megyebi­zottság a választmánytól, hogy folyjanak be aktívan a megye hétezer szervezett dolgozója ügyeinek intézésébe. F u r u c z János elvtárs, az SZMT titkára, a megyei párt- bizotság és a szakszervezetek elnöksége nevében üdvözölte a választmányi ülést. Felszólalá­sában megállapította, hogy ál­talában egyetért a beszámoló­val, mert hiszen a szakszerve­zetek a Politikai Bizottság ha­tározatai szerint dolgoznak. De csak általában ért egyet, mert vannak dolgok, amelyeken sürgősen változtatni kell. So­kan hangoztatják. hogy jól megy nálunk minden, elége­dettek lehetünk munkánkkal. Ez a felelőtlenek álláspontja. Az tényleg igaz. hogy a dolgo­zók munkája révén elértük azt a szintet, hogy tényleg jobban élünk, mint két évtizeddel ez­előtt, de véleményünk szerint ez az ipar és kereskedelem együttes megfeszített munká­jának az eredménye. A keres­kedelem az elmúlt tíz év alatt rendkívül nagy fejlődésen ment keresztül. De hol tartunk most a szak- szervezeti munka végzésében? Abban a munkában, arnit el kel] végezni? Igten hasznos vol­na, ha ennek megtárgyalására a gazdaságvezető elvtársak is itt volnának. A probléma kö­zös és közösen kell azt megol­dani. Furucz elvtárs annak a meg­győződésének adott kifejezést, hogy az aktívák önzetlen mun­kája biztosíték arra, hogy a be­számolóban felvetett problé­mákat az elkövetkezendő idő­ben a szakszervezet meg fogja tudni oldani. AZ EGÉSZNAPOS választ­mányi ülés sok értékes felszó­lalás után Karczagi Miklós elnök zárószavaival fejeződött be. (O. M.) Petőfibányán társadalmi bíróságot választottak A Mátravidéki Szénbányá­szati Tröszt Gépüzemének esz­tergályos műhelyében újra­választották a társadalmi bí­róság tagjait. Az előző bizott­ság megbízatásának ideje le­járt, ezért összejöttek a mű­hely munkásai, hogy önmaguk közül megbízható, higgadt em­bereket válasszanak ki, akik fegyelmi ügyekben, a szocia­lista munka és együttélés írat­lan törvényeinek megsértői fö­lött ítélkezzenek, a munkások szavát és hatalmát gyakorolják a rendbontókkal szemben. Elnök lett Hatvani Ferenc lakatos, csoportvezető. Űj on­nan megválasztott tagok: Kie­me nt János lakatos, Takács János asztalos. Legutóbb Bodnár István se­gédmunkás balesetügyét tár­gyalta a bizottság. Az új társa­dalmi bíróság feladata, hogy a helyi viszonyok, az emberek ismeretének birtokában szigo­rúan, de mindig megfontoltan és emberséggel járjanak el. Soha sem felejthetik el, hogy a közösség nevében, de emberi sorsok felett ítélkeznek.- A BESENYŐTELKI Nőta­nács november 27-én a községi kultúrházban Katalin-bált ren­dez, teaesttel egybekötve. A rendezvény bevételét az óvo­dások és iskolások közelgő Tél­apó-est, és fenyőfaünnepély megrendezésére, a gyerekek megajándékozására fordítják. Lakáselosztás a Selypi Cukorgyárban Októberben alakult meg a lakáselosztó bizottság. Miért kell erre a célra egy külön bi­zottság? Mert kevés a lakás és sok az igénylő. A jogosultságot egy ember is felül tudná vizs­gálni, de húszszoros igénylő között a lakásokat felelősség­gel, igazságosan és jól, egy em­ber nem tudja biztosítani. így gondolták azt a Selypi Cukorgyárban is és ezért hoz­tak létre erre a célra egy bi­zottságot, amelynek tagjai: a párt, a szakszervezet, a KISZ, a nőtanács és a vállalatvezetés megbízottja. Ez az öttagú bi­zottság tárgyalt a napokban. Egyetlen lakás szabadult fel. az is egy szoba-konyhás mind­össze. Sok igénylő volt. Töb­bek között Kovács Pálné taka­rítónő, Ludányi István rézmű­ves, ifj. Nagy Sándor időelem­ző, Búzás Ernőné adminisztrá­tor, Dodog János hegesztő. Az öttagú bizottság összeült és tüzetesen megvizsgálták az igénylők lakáshelyzetét, a csa­ládtagok számát, a dolgozó ed­digi munkáját és emberi ma­gatartását. őszintén, nyíltan beszéltek a bizottság tagjai. De nem volt könnyű a döntés. Mindenki elmondta érveit, az­tán meghozták a döntést: a la­kást Ancsán Mihálynak kell adni, mert eddig nagyon kicsi mellékhelyiségek nélküli la­kásban szorongtak és most vár­ják a második gyereket. Ellenvélemény nem volt. A bizottság határozott és a má­sodik Áncsán-gyerek már jobb lakásban fog felnőni. Ennek örülnek a szülők és az igazsá­gos döntéssel bizonyára egyet­ért mindenki. Ha a kocsit felfelé kell tolni (E sorokat azoknak ajánlom, akik a legkisebb áldozatvállalástól Is húzódnak, akiknek abban • Vpillanatban meginog a hitük, ha akármilyen kis nehézség is támad és ahelyett, hogy segítenének* gyáván félrehúzódnak. Mert ha mind kevesebben is, - de akadnak még ilyenek.) Ütitársunk a menetiránnyal szemben, kényelmesen el-> helyezkedett az ablaknál. — No, indulhatunk — dörmögte elégedetten — és már arra a nagyszerű élményre gondolt, ami utazása végcéljával várja. A kocsi igazán pompás volt. Kényelmesen el lehetett nyújtózkodni, lehetett enni, inni, szórakozni. Ha meleg volt, hűvöset varázsoltak a kocsiba, s ha hidegre fordult, kellemes meleget biztosított. — Igazán, pazar ez az utazás. Hogy milyen remek dől-1 got képes alkotni a XX. század. — Dicsérte a munkást, áld megálkotta ezt a kocsit, magasztalta azt az országot, amely alkatrészt adott a kocsihoz, gratulált a vezetőnek, aki ilyen simán, gördülékenyen, a legkisebb zökkenő nélkül vezetett. Remekül érezte magát, nem cserélt volna senkivel a világon. Gúnyosan szólt azokról, akik azt állítják: más típusú kocsin is kényelmesen lehet utazni, nevetett és bosszankodott, ami­kor egyik-másik útitárs arról beszélt, hogy vannak azért máshol is ilyen kényelmes járatok, sőt még kényelmeseb­bek is. Így telt el az útnak több mint fele. útitársunk nem fo­gyott ki a dicsérő, magasztaló jelzőkből, s hangját csalt akkor nem hallották, ha néha-néha elszundított egy kicsit. De ilyenkor is csak a szó pihent benne, arcáról az elégedett­ség mosolyát az álom sem tudta letörölni. Aztán egyszer csak zökkent egyet a kocsi, bukkanóba futott az egyik kerék. — Hát ez mi? Ilyen is van? Miért nem vigyáz a vezető? — húzta össze a ráncokat homlokán. — Ért ez egyáltalán a vezetéshez, vagy most vezet először? — De aztán a további kényelem feledtette útitársunk bosszanko- dását.. Míg aztán bekövetkezett a második eset. Téves útra fordult a kocsi, rázósabb lett az útszakasz és mindez azt is jelentette, hogy csak késéssel érhet el végcéljához. — Igen, hát itt tartunk? Ilyen kocsiba ültetik az em­bert? Eltalál ez egyáltalán a célhoz, tír ■ kering, forog és a drága, értékes idő meg csak veszik? Ütitársunknak már nem volt kényelmes a kocsi, itt ki sem nyújthatja az ember a lábát, az ennivaló ehetetlen, az innivaló ihatatlan lett számára. Nem tetszett az sem, hogy hol hűvös, hol meleg van a kocsiban. Igazán felháborító, hogy milyen körülmények között kell utazni a XX. század­ban. Szidta az embert, aki megalkotta ezt a kocsit, pocskon­diázta azt az országot, amely az alkatrészt szállította, dilet­tánsnak nevezte a kocsivezetőt és helyeslőén bólogatott, amikor azt hallotta, hogy más típusú kocsin is lehel kényel­mesen előre jutni. Pedig a neheze még hátra volt: a kocsi emelkedőn ka­paszkodott felfelé és a motor nem bírta a túlzott terhet. Bár egyre közeledett a csúcs, a kocsi motorja zihált, erőlködött, lassan hagyta maga mögött a kilométerköveket. Útitársunk felpattant: miért megyünk ilyen lassan, mikor érünk így útunk végcéljához? Az élet rövid, minden pillanatot ki kell használni. Miért áldozott ő annyit erre az utazásra., ha csak késve, vagy talán egyáltalán nem érhet útja végcéljához.-r Valaki azt javasolta, segítsenek a kocsinak túljutni az emelkedőn. Erős, életük és erejük teljében levő férfiak nem nézhetik a kocsi küszködését. Ütitársunk kikérte magának: még hogy ő tolja a kocsit. Hát minek nézik őt? Hát áldo­zott-e valaki többet, mint ő, ezért az útért. hát nem, meg­érdemli, hogy kényelmesen utazhasson? Akkor inkább tgye­dül megyek — mondta. Így is cselekedett. Messziről követte a küszködő kocsit és gúnyosan mosolygott azokon az utasokon, akik verejté­kezve segítettek: a kocsi mielőbb érje el a hegycsúcsot. S amikor a kocsi túl volt az eruelkedőn és simán, zökkenő- mentesen, gyorsan haladt célja felé, útitársunk elégedetten dörzsölte kezét, kényelmesen elnyújtózkodott és csendesen morogta: — No, túl vagyunk a nehezén. P. J. I A patosi olaj mezőn a fel- szabadulás előtt csak néhány árva olajkút műkö­dött, amelyek legfeljebb „íze­lítőt” adtak a föld mélyében rejlő kimeríthetetlen kincsek­ből. „Jól is tették, hogy csak ízelítőt adtak belőle — mon­dogatják az albán olajmunká­sok —, mert azt a keveset is az olasz tőkések ragadták el!” A felszabadulás óta Patos vidéke hatalmas olaj mezővé fejlődött, ahol az olajkutak százai ontják a föld folyékony fekete aranyát. A napi terme­lés meghaladja a több száz tonnát és ennek jelentős ré­szét a közvetlen közelben fi­nomítják is. A patosi olajmező dolgozói jól tudják, milyen fontos a kő­— Ot ér az albán olajmezőkön MBIflll|illtlllllltlllllllllllllllllill!IIISllllllllSIIIIIIlll!lll!lllllillIlli8lll1t|l!ltl|lll1lll!|lllii|ll|ll|IItll|ll|!i|li| MEGNYILI az Állami Áruház játékvásár pavilonja a húsospiacon Nyitva: reggel 8-tól este 6-ig, szombaton is. tiailiUllllUtllllillllUtlllulliaMIIIIUIIIIIll’IIUIllll.lUllllUlllllllllllllllIrllllllllllllllllll'Illliaillllli.Inlul: olaj gyorsan fejlődő népgazda­ságuknak. Ennek megfelelően dolgoznak, évről évre növelve az olajmező termelését. Máso­dik ötéves tervüket már szep­tember végén több mint 20 százalékkal túlteljesítették. Az olajmező termelésének növe­kedésére jellemző, hogy az utóbbi öt évben majdnem há­rom és félszeresére, 1947-hez képest pedig több, mint kilenc­szeresére emelkedett. Malineza vidékén olyan gazdag olajré­tegekre bukkantak, amelyek­ből rétegnyomásra, „magátol” tört fel a kőolaj és egyetlen olajkút csaknem egyévi terv teljesítését biztosította. A második ötéves tervből eltelt négy és félév alatt a patosi olaj munkások 94 millió leket takarítottak meg a népgazdaságnak, amely ösz- szegből több mint 200 össz­komfortos lakást lehet építeni. Ma már csak az öregebb olaj munkások emlékeznek ar­ra az időre, amikor kezdetle­ges eszközökkel évekig fúrtak egy-egy olajkutat, amikor a fúrótorony legnehezebb részeit is kézierővel kellett szállítani- ok, amikor a szakmához csak az olasz mérnökök és szak­munkások értettek. Ma kor­szerű drótkötélpálya biztosítja a fúrótorony alkatrészeinek gyors és könnyű szállítását. Évente száz és száz olajmun­kás nyert szakmai képesítést a különböző tanfolyamokon ég a sztálinvárosi középfokú kő­olajipari technikumon. A patosi olaj munkások ön­tudatosan, még jobb munká­val készülődnek a párt IV. kongresszusára. Már nemcsak ötéves tervüket teljesítették túl, hanem a pártkongresszus tiszteletére előzetesen tett fel­ajánlásaikat is. Szeptember fo­lyamán megemelték önként vállalt kötelezettségeiket és most azért harcolnak, hogy évi tervükön felül 4500 tonna kő­olajat termeljenek és eredeti­leg egymillió lekes felajánlá­sukkal szemben 12 millió le­ket takarítsanak meg a nép­gazdaságnak az önköltség csökkentésével. A kongresszusi verseny lendülete szárnyakat adott az olaj munkásoknak. Napi tervüket átlagosan 120 százalék körül teljesítik, ami szilárd biztosíték arra, hogy újabb, még szebb munkasike­rekkel köszöntik a pártkong­resszust és láthatnak hozzá a harmadik ötéves terv teljesí­téséhez, amely agrár-ipari or­szágból ipari-agrár országgá változtatja Albániát. 90 férőhelyre 160 igénylés Hatvan város 1961. évi költ­ségvetés előirányzatában 8,5 millió forintot szánnak isko­lák, óvodák és népművelési intézmények fenntartására, bővítésére. Jelentős tétellel szerepel az általános iskolák napközi otthonainak dologi és személyi kiadása. Tavaly 728, az idén 858 tanuló jár iskolá­ba, de a napközi otthon 90 férőhelyére 160 igénylő volt az idén. Néhány évvel ezelőtt még „csajkát” emlegettek, ha a napközi otthonról esett szó. Ma már panaszolják az em­berek. hogy kevés a férőhely, A községfejlesztési munkák felülvizsgálata a hevesi járásban Az elmúlt napokban a he­vesi járás VB-titkárai részére a végrehajtó bizottság vezetői értekezletet tartottak a köz­ségfejlesztési munkák felül­vizsgálatára. A beszámolón megjelent dr. Tóth István, a megyei tanács VB-titkára is. Megállapítást nyert, hogy az 1960-as évben a járás dolgozói 11 224 000 forintot irányoztak elő, amihez még 678 ezer fo­rint értékű társadalmi munka és 128 ezer forint értékű helyi anyag jött. Ennek eredménye­képpen megvalósítottak 7170 négyzetméter járdát, 12 050 négyzetméter utat újítottak fel, 7570 méter villanyhálóza­tot építettek, illetve bővítettek. Ezenkívül befejezést nyert 6 kultúrház felújítása, 3 artézi kút és két Norton kút fúrása, öt általános iskolát bővítettek, 4 orvosi lakást vettek, illetve építettek a községekben. E na­gyobb létesítmények mind azt mutatják, hogy a helyes gaz­dálkodás és a községfejlesztési tervek időbeni befejezése a dolgozók hozzájárulásával szebbé és gazdagabbá teszi a hevesi járás községeit. Kormos Vilmos Leértékelt árut ajánlunk! Női kosztüm 450 forint Női kabát, mintás tweed szövetből 380 forint Női kabát, exporl-velour anyagból, sötétkék és fekete 900 forint Leányka flanellruha 71 forint Férfiöltöny 400 forint Fiúöltöny, sportszövetből 370 forint Női kordbársony, több, színben 60 forint EZENKÍVÜL SOK SZÁZ OLCSÓ. ŐSZI—TÉLI RUHÁZATI CIKK KAPHATÓ A Leértékelt Aruk Boltjában EGE", BAJCSY-ZSILINSZKY UTCA 15. SZÁM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents