Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-23 / 276. szám

N É P C J S Á G 1960. november 23., szerda tűm!" Ez aztán különlegesség! Meghökkentő és valóban nem. mindennapi kiállítás nyílt meg az elmúlt napokban Zág­rábban. A kiállításon a vrap- csei elmegyógyintézet betegei­nek és ápoltjainak képzőmű­vészeti alkotásait mutatták be — minden bizonnyal, nem kis érdeklődés mellett. A hírközlő lapban alkal­munk volt látni az egyik fest­ményt, amelynek címe „Embe­rek" volt. Torzultagyú „mű­vész" torz és rémítő ecsetvo­násai meredtek ránk a képről... Micsodás paradicsoma lehet­ne ez a kiállítás azoknak a milliárdos nyugati sznoboknak, akiknek — éppen képzőművé­szeti gyűjlőszenvedélyük lé­vén — semmi se drága, ha va­lami különlegességről van szó... Még akkor is — vagy talán an­nál inkább? —, ha a „művész” tekintetében klinikailag is le­mérhető hülyeségről van szó. (— r) — TIZENNÉGY vagonos átlagtermést hozott a rizs Heves megyében. Ez jó ter­mésnek számít. Az állami szerv'ek 110 vagon rizst vásá­rolnak fel az idén.- AZ ÚTTÖRŐ-SZÖVET­SÉG fennállása ,k 15. évfor­dulójára rendezendő ünnepsé­gekre a petöfibányai úttörő- csapat is beindította a 15-ö's mozgalmat. Szerepel a tervek között például az, hogy 15 munkaórát vállalnak a terme­lőszövetkezetben, és a bábos őrs 15 bábelőadást rendez a kisdobosoknak. A többi válla­lás is rendkívül értékes, jó szervezőmunkára és dicséretre méltó közösségi szellemre utal. 152 LAKÁS épült állami be­ruházásból az elmúlt évben, az idén év végéig 126 lakás befe­jezésére kerül sor.- A SELYPl Cukorgyárban az első félévben 29 újítást nyújtották be, a harmadik ne­gyedévben már 15 újítást bírál­tak el és vezettek be a gyár­ban. öi~vendetes, hogy az egy­szerű fizikai dolgozók érdeklő­dése fokozódott. A cukorfőzök, lakatosok, s villanyszerelők kö­zül egyre többen törik a fejü­ket, hogyan lehetne könnyeb­bé, gazdaságosabbá tenni a munkát.- DECEMBER 1-RE befe­jezi a szerződéskötéseket a termelőszövetkezetekkel a MÉK. Szerződéskötési tervüket ez ideig zöldségből 70, burgo­nyából 80 százalékra teljesítet­ték. Paradicsomból eddig 1060 holdat szerződtek le a tsz-ek- nél. =- űj küpolófal az Ás­sál kísérleteznek az egri Vas­öntödében, ha a kísérlet bevá­lik, új technológia szerint ol­vasztják a vasat. Az olvasztás­nál alkalmazandó új technoló­gia lényege: a kúpolóban az alapkoksz felhasználása keve­sebb, mert szűkebb lesz a fala­zás; az olvasztás síkja viszont olyan bő lesz, mint amilyen átmérőre a kupola építve van. Az új technológia beveze­tésétől komoly eredményeket várnak az üzem vezetői, első­sorban azt, hogy az olvasztási idő megrövidül. — NÖVELI JÖSZÄGÄLLO- MÁNYÁT jövőre a kere- csendi Aranykalász Tsz. Ügy tervezik, hogy a mostani 136 szarvasmarha helyett 300-at tartanak majd 1961-ben. Ugyancsak igen jelentősen növelik a sertések számát is. A terv szerint 500-ra növelik az állomány létszámát. A SÜTŐIPARI VÁLLA­LATNÁL minden üzemben bevezették a nehéz fizi­kai munkának számító da- gasztás gépesítését.- NOVEMBER 24-ÉN tart­ják meg a Borsod—Heves me­gyei Téglagyári Egyesülésnél karbantartó vezetők értekezle­tét. Az értekezlet egyik napi­rendi pontjában foglalkoznak Dévényi János, Eger 1. tégla­gyár karbantartó vezetőjének újításával is. Dévényi ismertet­ni fogja újításának módszerét s ha szükséges, azt gyakorlat­ban is bemutatja. Erre azért van szükség, mert jelenleg az újítás bevezetésével problémák vannak. ÉPÍTKEZŐ FALU BALATON, a Bükk egyik szűk völgyében fekszik s hosz- szában, mint valami hatalmas kés, szeli ketté a Posta út mel­lett meghúzódó jegenyesor. A balatoniak mostanában szorgos kézzel újfajta erdőt telepíte­nek, a világosságot terjesztő villanypóznák erdejét, saját erőből, társadalmi munkával. A községi tanács költségveté­séből 1960-ban csak 300 méter hosszú villanyhálózat kiépíté­sére futotta volna, de a falu népének egyesített erőfeszítése már eddig is több, mint egy kilométeres szakaszon kapcsol­ta be a villanyvilágításba a falu házait. Ma még a falu útjai rosszak, nem felelnek meg az idén ala­kult tsz igényeinek és egyálta­lán: a modern igényeknek. Az út mellett nem vezet köves, vagy valamilyen szilárd bur­kolatú járda s a lemezgyárba vagy a tsz-be igyekvő balato­niak ugyancsak „dagasztják” a bokáig érő sarat, míg a busz­megállóhoz, vagy a kukorica- góréhoz érnek. A tanács és a tsz vezetői nagyarányú társa­dalmi munka szervezésébe fog­tak s megkezdték a Vöröshad­sereg útja két oldalán húzódó sártenger feltöltését, és az út­építést. Több, mint 700 kocsi földet zúdítottak a pocsolyák­ba s elkészült a 480 méteres út, három méter széles járdával. Igaz, „házi kivitelben”, de a költségvetésben biztosított 90 ezer forintból mindössze 100 méterre futotta volna. Meg is kérdezem a tanácselnököt, Kormos Imre elvtársat: szí­vesen végzik-e a balatoniak ezt a nagy mennyiségű társa­dalmi munkát? Hisz ez renge­teg szabad időt vesz igénybe. A KÉRDÉSBEN annyi kétel­kedést, tamáskodást érzett az elnök, hogy nem is szavakkal válaszol. Meggyőzőbb „érvet” keres: fiókjába nyúl, kivesz belőle egy géppel teleírt pa­pírt, egy kérvényt. A kérvény­ben, vagy ahogy írói nevezték, „kérelem”-ben, a Sport utca lakói azzal fordulnak a közsé­gi tanácshoz, hogy biztosítson számukra útépítő anyagot, s ők „az alábbiakat vállalják visszavonhatatlanul”: a Sport utca menti lefolyóárok föld­munkálatait elvégzik és hogy minden háztulajdonos a háza előtt társadalmi munkában megépíti a járdát. A kérést harminc Sport utcai lakos írta alá. A kérelem minden kétsé­get kizáróan bizonyítja, hogy a községben a társadalmi mun­ka az élet szerves része. Társadalmi munkában épí­tették az úttörőházat is. Az út­törőház ebben a formájában, egyedülálló a megyében. Az új iskola udvarán építették, afféle Ids, kacsalábon forgó vár, karcsú, szürkés épület. Még el sem készült teljesen. Belül még nincs bevakolva, kifestve. Nagyot kel] lépnem, hogy bejussak az épületbe, még hiányzik a lépcső az ajtó előtt. Nem is kerül oda az idén, ha ez a „jó esős” idő to­vább tart. Csak a kukoricatö­rés befejezése után lesz idő is­mét társadalmi munkával hoz­záfogni az épület „befejezésé­hez”. Találkoztam az úttörő­vezetővel is. Kérdezgetni kezd­tem az úttörőház építése felől. Kővári Dezsőnek hívják, magas, 30 év körüli tanár. Bőbeszédű ember, szívesen vá­laszol. — SZERETEK építkezni. Előző munkahelyemen két pe­dagóguslakást építettem. s most is „próbálok valamit csi­nálni”. No, nem egyedül, a fa­lu népe segít, s így emeltük az iskola udvarán hatezer forint­ból a 25 ezer forintos úttörő­házat. —1 Hol szerezték az anyagot? Ravaszkásan elmosolyodik. — Szedtük, mindenki segí­tett. A lemezgyári munkások segítségével szereztük a tetőfe­dő bádoglemezeket, az erdé­szet pedig építőfához juttatott bennünket. És reggelenként az autóbusz-megállónál vártam a munkásokat, s meginvitáltam őket „egy kis társadalmi mun­kára.” És az úttörőház áll, már készül a berendezése is. A ház, a tábori életnek megfelelően lesz berendezve, díszítése, bú­torzata is az erdőt utánozza majd. (A székeket például fa­tönkök helyettesítik.) Lelkesen beszél Kővári elv­társ, de azért megzavarom egy „ünneprontó” kérdéssel: — S a gyerekek megérdem- lik-e szüleik áldozatos munká­ját, ezeket a „plusz áldozatvál­lalásokat”? Kővári elvtárs röviden vála­szol: „Az úttörők tanulmányi eredménye három—négy tized­del magasabb, mint az iskola­átlag.” (Igaz, azzál nem sok dicsekedni való van.) A falut 1550 ember lakja, a felnőttek jó része gyárba jár, s csak kisebb hányada dolgo­zik a tsz-ben. A balatoniak szeretik falujukat, s ha mun­kát vállalni el is mennek Bor- sodnádasra, szórakozni, műve­lődni otthon akarnak. És ma már nem elég nekik a KISZ- helyiség, aszűkös mozi és a min­den rendezvény alkalmával ki­csinynek bizonyult kultúrott­hon. (Például a kiszesek mű­kedvelő csoportja három al­kalommal mutatta be telt ház előtt Darvas József Kormos ég című drámáját, de a telt ház „annyira telt volt”, hogy ha tűzrendészet! ellenőrzés lett volna, feltétlenül betiltják az előadást, mert még az ablakok­ban is fürtökben szorongtak az emberek.) — Kicsi már nekünk ez a kultúrház — mondja az elnök elvtárs, de nem elkeseredetten, s nem is úgy, mint aki bele­nyugodott a helyzetbe —, újat építünk, már meg is van a ter­ve. A budapesti Műszaki Egye­tem két építészmérnök hallga­tója készítette el társadalmi munkában, ezzel ajándékozták meg a falu KISZ-szervezetét. Igaz, a tervezett kultúrotthon sokba kerül, mintegy két és félmillió forintba, de azt hisz- szük megéri és még a második ötéves tervben sor kerül rá. — Hogy szereznek rá pénzt? — Mire megkezdhetjük az építkezést, bizonyára nagyobb lesz az allami támogatás; a falu is gazdagodik és emellett igyekszünk megőrizni a bala­toniak társadalmi munkájá­nak lendületét. S AHOGY a közös erőfeszí­tések utat, villanyhálózatot és úttörőházat eredményeztek, bízunk abban, hogy legköze­lebb egy kultúrpalotával fog­ják megajándékozni a falut. Krajczár Imre EGRI VÖRÖS CSILLAG Tacskó EGRI BRODY Ma utoljára GYÖNGYÖSI PUSKIN Arcnélküli város GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG. Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Tacskó HEVES Hely a tetőn pétervasAra A kör FÜZESABONY Bum a katona műsora Egerben, este 7 órakor: HÁROM A KISLÁNY (Bianco bérleti Pusztaszikszói Allami Gazdaság­ban. este 7 órakor: Jubileum — Mennyet járt ifiúr. lSbO. NOVEMBER 23., SZERDA KELEMEN 200 évvel ezelőtt, 1760., novem- oer 23-án született FRANCOIS BABEUF francia forradalmár, az utópista kommunista mozga­lom vezetője. A thermidori el­lenforradalom után 1795-ben megszervezte az Egyenlők ösz- szeesküvését. Tanaiban a föld. majd a vagyonok egyenlő elosz­tásának kispolgári gondolatá­ból indult ki. nagy érdeme volt, hogy felismerte a hatalom erő­szakos megragadása és a for­radalmi diktatúra szükségessé­gét. 1797-ben az ellenforrada­lomban kivégezték. FRANCOIS BABEUF 100 évvel ezelőtt. 1060-ban. e napon született MARIA BAS- K1RCSEV, az orosz művészvilág tiatalon elhunyt tagja: arcképeket festett, hírnevét azonban világszerte ismert Naplójának köszöni. Életét feldolgozták regényben (F. Bruckner), színműben (Anday — Bálint) és filmen is. 85 évvel ezelőtt, 1875-ben, e napon született LANDLER JENŐ, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakja. A Tanácsköztársaság idején belügyi népbiztos, majd a vöröshadsereg főparancsnoka ■ volt, akinek nevéhez fűződik adiadalmas felvidéki offenzíva. 1923- ban emigrációban halt meg és hamvait a Kreml falába helyezték | nyugalomra. < Kábeltűz volt a Mátravldéki Erőműben A Mátravidéki Erőmű veze­tői úgy számítottak, hogy még e hónap 20-a előtt teljesíteni tudják éves tervüket. Ez sike­rült is volna, de az erőmű egyik üzemrészében kábeltűz ütött ki, amely nagy energia- veszteséget jelentett az üzem számára. Két kazán nem tudott dolgozni a tűz miatt. 210 ezer kilowattóra energia esett ki a termelésből. A kábel tűz miatt származó termeléskiesés né­hány nappal tágította az éves terv teljesítésének határidejét. Elégedet Lenke A minap talál­koztam régi barát­nőmmel, akit már jó néhány éve nem láttam. Pillanatok alatt megállapítot­tam, hogy az évek nem változtattak rajta semmit (hála a fodrásznak, koz­metikusnak és varrónőnek) épp olyan bájos és csi­nos, mint azelőtt... hm, hm évvel, — szóval érettségi után. Ahogy meg­látott, a kölcsönös egy másra borulá­sok után, mint a lavina, áradt belő­le a panaszözön megszakíthatatla- nul. — Tudod, hogy néhány éve férj­hez mentem. A sok csinos kérőm közül pont a leg­csúnyábbat tud­tam kiválasztani, aki ráadásul még tehetségtelen is, mert öt évi házas­ságunk alatt alig­hogy fel tudtunk építeni egy három szoba, összkomfor­tos kis vityillót, mert míg mások 20—30 ezer pré­miumot vágnak zsebre, addig en­gedi, hogy az ö szemét potya 10 ezerrel szúrják ki. Az a pár ezres, amit az újításaiért szokott kapni, még arra sem elég, hogy tisztessége­sen öltözzék belő­le az ember. No, és mit lehet itt ven­ni? Egy vacak per­zsabundáért is Pestre kell menni, ha irhát akarsz, csak húszat hoz­nak eléd, hát lehet annyiból választa­ni? És hogy mi­lyenek az eladók, az szörnyű! A múltkor. mikor még csak a nyol­cadik vég szövetet vetettem le az egyik boltban, megkérdezték, hogy vásárolni akarok, vagy meós vagyok? Van egy hároméves kislá­nyom is, aki még csak 25 verset tud a képeskönyvéből, nem is tudom, hogy mi lesz egy ilyen buta gyerek­ből! Ebben a pilla­natban autó stop­polt le mellettünk. A volán mellől stramm férfi ug­rott ki és maga mellől tündéri fe­kete, göndörhajű babát rakott le a földre. Barátnőm elvörösödve mu­tatta be férjét és kislányát, majd biggyesztve ütött a kocsira: — A lot­tón csak ezt a va­cak Wartburgot nyertük, mikor én Volgát szerettem volna. Hiába, ne­kem az életben semmi sem sike­rül! S. Szabó Márta iiuiuiiiiiiiuiiiiiiiuiniiiiiiiniiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiliiiiiiiiliiiniiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiituiiiiiiiHiiiiiiiiitsiciiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiuiiiiiiiMiiiiitiuiiiiHBiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiitiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiii» MIHAIL LEVITYIN: Üfe IkqzqÍ nm&s (E LÖK bAő) Tisztelt elvtársak! Mielőtt hozzákezdenék az önöket izgató kérdések tárgya­lásához, előre figyelmeztetni akarom önöket, hogy mindaz, amiről előadásomban beszélni fogok, ó, jaj, egyáltalán nem új, és az a betegség, amelyet érinteni szándékozom, külön­böző elnevezések alatt már ré- ges-régóta ismert. Valamikor „protekcionizmusnak’1 hívták, aztán „komaság”-nak, majd jóval később „korrupciódnak keresztelték el, most pedig ... most pedig a sokkal szeré­nyebb „összeköttetés” áramvo­nalas és illedelmes név alatt éli a maga világát. Egyébként a névnek nincs különösebb jelentősége. A fon­tos az, ami a név alatt rejtő­zik. Ha valamikor nagyon ré­gen azt mondták, hogy: „ezt az állást protekcióval kaptam meg”, viszonylag nemrégen pedig: „őt is elhelyezte a kor­rupció”, most viszont már így hallani: „ö a jó összeköttetése révén jutott ehhez az állás­hoz.” Úgyhogy az egyik kutya, a másik eb. Nem is olyan rég a követke­ző beszélgetést hallgattam vé­gig a trolibuszon: két idősebb, magát fiatalítani akaró nő be­szélgetett egymással. Arcukon a vastag púder ellenére is jól láthatók voltak a természet romboló erőivel folytatott egyenlőtlen, bágyasztó harc nyomai. — Nos, hogy van a kedves fia? — kérdezte az első. — Köszönöm, jól van. Dol­gozik, énekel egy színházi együttesben. — Énekel? — csodálkozott az első. — De hisz’ amennyire én tudom, ő sohasem tanult énekelni... — Es mégis énekel... Hát aztán kotta vagy hallás alapján énekel? — piszkáló- dott tovább az első. — Nem, az összeköttetésem alapján — válaszolta nevetve a másik. Arkagyij Kuzmics helyezte el. — És látva, hogy a beszélgető társa szomjúhoz- za a részleteket, gyorsan to­vább fecsegett: — Telefonáltam Kuzmies- nak. Kuzmics telefonált Sze- movicsnak, Szemovics írt egy levelet Nyikolájevicsnek, Nyi- kolájevics tovább írt Erasztov- nának, Erasztovna telefonált Petrovicsnak, Petrovics pedig három szót írt Nyikoláj Leo- poldvicsnek — és minden rendben volt! Bármilyen szomorú is, tisz­telt elvtársaim, de hasonló esetek, igaz, egyre ritkábban, de mégis előfordulnak még napjainkban is. Ha figyelmesen szemügyre vesszük a hétköznapok apró jelenségeit, nem nehéz észre­venni, hogy milyen jelentős szerepet játszanak még ma is a „megfelelő” személynek szó­ló különböző baráti levelek és telefonálások. Hogy orvosi nyelven fejez­zem ki magam, nem egyéb ez •' mint a protek- •£& .;!•• V! ?' . íj­cionizmus, a ....... ko maság-sógor- ság visszama- j radt tünete. önkéntelenü' ; is felmerül a kérdés: hogyan : lehetne leküz­deni ezt a be­tegséget a leg­rövidebb idő alatt? Nos, erre ter­mészetesen sok­fajta eszköz is jó lehet, bár én magam csak egyre akarok részletesebben kitérni, amely­hez a magam megfontolásai és hosszas, termékeny kutatása­im folytán jutottam el. Meggyőződésem szerint a kutyaharapást szőrével keli gyógyítani. Igen, igen . .. Pontosan így tisztelt hallgatóim. Es bármilyen furcsának is tűnik önöknek, tisztelt elvtár­saim, csak az esetben hárít­hatjuk el a mindenféle levelek küldözgetésével és a telefo­nálgatással kapcsolatos ra­gályt, ha mindenkit megtaní­tunk erre a művészetre, még azokat is, akik nem rendel­keznek semmiféle „hasznos” összeköttetéssel sem. Ha pedig így áll a bál, mi­előtt hozzáfognánk a levélírás­hoz, tisztázni kell a címzett kereszt- és családi nevét, ne­mét és tisztségét. Ehhez járul még a telefonszám is. A többi már gyerekjáték. Nehogy fecsegőnek tartsa­nak, tisztelt elvtársaim, sza­vaim illusztrálására idézek néhány levéltípust. Tegyük fel, önöknek jó és olcsó bútorra van szükségük. Ahogy önökkel közölték, ép­pen ilyen bútor érkezett most a bútorházba, de már minden elkelt, úgyhogy eladásra már nem is került sor. Előfordul az ilyesmi? — Igen, előfordul- Akkor önök megtudakolják, hogy a bútorház igazgatóját Lukosin Vaszilijnak hívják és hogy az utóbbi öt év alatt már kétszer vonták őt felelősségre a kereskedelmi szabályok meg­sértése miatt. Egy korlátolt és ideges, ne­héz felfogású ember első fel­indulásában ilyen levelet fog neki írni: „Vaszja, borzasztó megörül­tem, amikor megtudtam, hogy az ügyészség hanyagsága foly­tán te még mindig kereske­delmi vonalon működsz. De értsd meg, kedvesem, a bol­dogság nem tart örökké, és ezért, míg újra be nem kaszt- liznak, adj ki nekem, kérlek, két ágyat, egy asztalt és egy kredencet. Szívélyesen üdvözöl a te régi barátod: Fegya. Világos, hogy az efajta levél csak árthat az ügynek. Hogv a bútort biztosan megkapjuk, a levelet így kell megfogal­mazni: „Kedves Vaszja” Engedje meg, hogy önnek, aki fárad­hatatlanul harcol mindenféle visszaélés ellen, kifejezzem legmélyebb hálámat a vezeté­se alatt álló bútorház sok tíz­ezer vásárlója nevében. On a posztján mindennap példát mutat arra vonatkozóan, hogy hogyan kell becsületesen dol­gozni. önnek teljesen közöm­bös, hogy mi a sajátja, mi a másé, ezért kérem, vegye fi­gyelembe régi ismeretségün­ket és adja el nekem a mellé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents