Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-22 / 275. szám

1960. november 22., kedd NÉPÚJSÁG s Látogatás az egri gépipari technikumban Első és harmadik Huszonkét halálos baleset EZEKBEN A HANGTOMPÍ­TÓVAL suhanó és esős novem­beri napokban azt hinné az ember az egri barokk paloták­ról, azok homlokzata és mél­tóságteljes tartása után ítélve, hogy belül, az ablakok mögött, a lustább mozgású délutáni órákban talán nincs is élet; a középületek hazaküldik dolgo­zóikat. az iskolák, és intézmé­nyek elvégezték a maguk fel­adatát már délelőtt: takaríta­nak mindenütt és pihennek az épületek a másnapi események előtt. Nem így van! A Szilágyi Erzsébet L**0»/' gimnázium épületében délután háromkor százhét férfi jelenik meg. Legtöbbjük a harminc és negyven év között ta­pos. Jókedvű, fürgeszemu fér­fiak, akik már az első, kenyer- kereső műszakot lehúztak. A f inoms zerel vény gyáriak pe-da- ul reggel fél ötkor kelnek ta­mennek a, ^ba-j^ol£ végzik a műszakot a21“11 . » jönnek ide. az iskolapadok ko zé. a gyorsan lenyelt ebéd u - és folyik a második műszak, a tanulás este nyolcig. Heten ként négyszer! Este nyolckor hazavetcdnek. megvacsoráznak, játszanak, ha kell egyet-kettőt a gyerekek kel,'kikérdezik őket a napi ese­mények felől, segítenek az asz sr-Kía lelki erejük - újból nek a könyveknek, mert az a y £ na^ és érdekes. Nemcsak a technikumi okieveletakar^ megszerezni az mtazet hadg^ l^TgbL a forradalmian fejlődő technikában es a XX. században nélkülözhetetlen. A 15. sz. gépipari technikum­ban jártam a minap és orakon át igyekeztem részt venni tűkben. Az ismerkedést azzal kezdtem, hogy Be^S Lászlót, az intézet igazgató^ kerestem meg. ö tájékoztatott az itt folyó munkáról. _ A Kohó- ós Gépipari „isztériumhoz tartónk a ^ch nikum. 1«M» tanítás, majd az _ £ -tón tó-ét^Xly­Ä7 hallgatónk tanulj máLiik osztályunk működik 30, illetve 39 hallgatóval, míg az első évfolyam létszáma 38.- Négyévi elméleti <*tatas után tesznek vizsgát a hallga tók és a sikeres vizsga utan technikusi oklevelet kapnak. _ A hallgatók egyharmada érettségizett ember. Legtöbb­jük műszaki, adminisztratív munkakörben dolgozik a Ff nomszerelvénygyár. a Buda pesti Hajtómugyar, a 32 sz. AKftv a Finommechanikai Vállalat, az Egri Lakatosam­éi- az ÉMÁSZ. az MTH va- tamelvik egységénél, de hat kisebb üzem dolgozói is harat koztak a technikumba, ho^ szükséges képesítést megsze rezzék ahhoz, hogy jobban el láthassák eddigi feladataikat, vagy éppen, a képesít« meg_ szerzése után magasabb> mu szaki beosztásba kerüljenek. — Egercsehiböl, Füzesabony bél is járnak be az előadások­ra Sokan motorkerékpáron jártak, amíg az idő engedte, de Füzesabonyból a 1 írom hall­gató az egyikük autóján érke­zik most is, ezekben a nagyon esős, sáros, novemberi napok­ban is. — A műszaki tárgyakat szak­mérnökök adják elő. Bereczky László technológiát és anyag­ismeretet ad elő. Horpáczy Fe­renc vegyészmérnök kémiát és fizikát. Czirják Imre vegyész­mérnök szakrajzot, míg Petró Zoltán gépészmérnök a mecha­nikát adja elő hallgatóinak. — A KÖZISMERETI TÁR­GYAKAT a Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanárai vállalták: Üjvári Ottó. és Fehérvári An­dor a matematikát. Nahóczki Emil a magyar nyelv- és iro­dalmat. Szontágh Edit a törté­nelmet, Kurczina Ottó pedig a kémiát és fizikát. — A tananyag megegyezik a nappali tagozatokéval — mond­ja Bereczky László. — A heti tanulmányi idő lerövidítése azért lehetséges, mert a nap­pali tagozatokon kötelező mű­helygyakorlatok itt nincsenek. A felvétel feltétele ugyanis az, hogy a jelentkezők megfelelő szakmunkás-bizonyítvánnyal, vagy szakmai gyakorlattal ren­delkezzenek. — Jelentős kedvezményt kapnak a hallgatók tandíjban, és a vizsgák letétele' idején sza­badságkedvezmény is könnyíti feladataik elvégzését. Az igazgatóval történt be­szélgetés után meglátogattuk az egyes osztásokat. Megis­merkedtünk Pál Jenövei, a Fi- nomszerelvénygyár MK-rész- legének géppontossági hőmérő­jével, akj nemcsak munkahe­lyén, de itt is . állandóan jói dolgozik. Igen jó vélemény a'akult kj a tanárok között Skovrán Albertról, az ÉMÁSZ diszpécseréről is, aki -minden tantárgyban kitűnően halad. Árva Sándor, a 32. sz. AKÖV dolgozója is másodéves és ben­ne is az intézet egyik jó ta­nulóját, és szorgalmas embe­rét tartják számon. Ugyan­csak a 32. sz. AKÖV-től jár ide Szikla József, aki szintén lelkiismeretesen végzi köte1 es­ségét itt is, munkahelyén is. Szó esik arról, hogy az MTH- ban tanuló szakmunkások mennyivel tudnak többet, vagy kevesebbet gyakorlatban és el­méletben, hol a határ a két ka­tegória között. A kérdés körül vita alakul ki látogatásunk so­rán. Nagy István azt mondja: ha nem akarunk lemaradni, akkor tanulnunk kell, mert a technikai fejlődés tanulásra kényszeríti a lelkiismeretes szakembereket. Nem akarhat­juk. hogy a fiatal MTH-s gye­rekek megelőzzenek minket a gyakorlatban és a szaktudás­ban. Madarassy Gyula és Jász- kuty István azon a véleményen vannak, hogy az MTH-ban a tudás tekintetében nincsenek olyam magas mércék, mint itt, a technikúban. Erre rögtön perdül a válasz Alaxay Emil szájából, hogy ő bizony a múlt­koriban az egyik MTH-s tanuló előtt majdnem zavarba jött, mert olyan szerkesztési feladat­tal állt elő a fiú, amit ő is ne­hezen tudott megoldani. Török Sándor szerint lehet párhuza­mot vonni az MTH és a techni­kum képzési anyag között, de a technikum sokkal nagyobb követelményekkel lép feli hall­gatóival szemben. mint az MTH. A VITÄBA BELESZÖL Bereczky László igazgató is, aki elmondja, hogy a hallga­tók azért mérik össze az MTH és a technikum anyagát ilyen szerényen, mért még nem is­merik a technikum harmadik és negyedik tanévének az anya­gát. Ha azzal megismerkednek, nem fogják azt állítani, hogy nincs különbség a két intéz­mény nívója és követelményei között. Fülöp Gyula azt panaszolja, hogy a tananyag túlmérete­zett: jó lenne, ha a tanköny­veket felülvizsgálnák és ész­szerűen csökkentenék az anya­got. Minden tankönyvük ter­jedelme túl van a háromszáz­ötven Oldalon. S akad a köny­vek között olyan is, amelyben a képletek és levezetések igen­igen sűrűn fordulnak elő. Kurczweil István is időhi­ányról panaszkodik. A társa­dalmi elfoglaltságok és egyéb tennivalók miatt gyakran ki­esik egy-egy nap anyagának megtanulási lehetősége. Márpe­dig itt, ezekben a stúdiumok­ban hézagnak nem szabad be­állnia. Túrna Ferenc is ha­sonló véleményen van. Pók Pál azt sérelmezi, hogy a főiskolásokhoz képest a tech­nikumi hallgatók vizsgaidő- kedvezménye csekély. Amit naponta mulasztanak a terme­lői munkában, azt hetente be is kell pótolniuk. Horpáczy Ferenc vegyész­mérnök óráján is folytatjuk a beszélgetést. Ugyanarról a té­makörről, más-más szereplők­kel. Mindenik hozzászólásban érződik a komolyság, ahogyan nekivágtak a tanulásnak, a vaskos tananyagnak. Vállalják, el is végzik, de néhol egy-két könnyítést kémek. HARMINC-NEGYVEN éves férfiak ezek, akik nem akar­nak lemaradni a kor követel­ményedtől. Vállalják a husza­dik század rohanó iramát. Mi­ért? Önmagukért, a családért, a haladásért? Ki-ki magában adja meg erre a választ. De a tett, a munka, amit vállalnak, elismerésre méltó. Talán észre sem veszik, hogy bennük és általuk alakul újjá, modernné a társadalom: tettekben, ma­gatartásban, gondolkodásban. Megváltozik bennük és körü­löttük minden. Sok az áldo­zat érte? Megéri. Farkas András helyezés Tavaly tavasszal hirdette meg az úttörő-elnökség a vas- és fémhulladék-gyűjtő ver­senyt Heves és Szolnok megye úttörői között. Az egri VI. szá­mú Általános Iskola csapata is nekigyürkőzött a munkának és 67 mázsa fémet, vasat gyűjtöt­tek. Még akkor nem tudták, hogy ezzel az eredményükkel elnyerték az I. és a III. helye­zést. November 7-ére készültek éppen a pajtások, készítették a folyosón a díszfalat, amikor megjött a hír a kiértékelés eredményéről. Az első helyezés jutalma egy férfikerékpár, 700 forint a csapatnak és 500 forint a csapatvezetőnek, a har­madik helyezés jutalma is 700 forintot tett ki. Bőta Albertné, csapatvezető, jó szervező munkáját dicséri a pajtások lelkesedése, akik a felnőtteket is megható hangya- szorgalommal derítették fel a Makiári utat és környékét. Nem egy esetben behívták a kis gyűjtőket, hogy az elha­gyott kertekben található fém­hulladékot felkutassák. Meg is lett az eredmény! Legjobban dolgozott a Sza­móca őrs Dobó Kati vezetésé­vel, s bár az őrsvezető már I. éves gimnazista a Szilágyi Er­zsébet Leánygimnáziumban, mégis szeretettel simogatja vé­gig tekintetével az iskolát, ami­kor elmegy előtte. A Horti Gépállomás hirde­tőtábláján olvastuk a minisz­térium hivatalos értesítését, hogy a gépállomásokon 22 halálos baleset volt a harma­dik negyedévben. Az első fél­évben kilenc embert raga­dott el a halál munka köz­ben, nem tértek többé vissza családjukhoz, özvegyek és árvák siratják elvesztett hozzátartozójukat. A hivatalos írás arról is szól, hogy egyre több traktor és gépjármű borul fel. maga alá temeti a rajta ülőket, mert nem tartják be a közle­kedésrendészeti szabályokat. De az esetek nagyobb részé­ben azt is megállapították, hogy a könnyelműséget, a szabálysértést szeszes ital ha­tása alatt követték el. A munkaidő alatti szeszfo­gyasztás és ezzel együtt a baleseti lehetőség különösen megnövekszik ebben az idő­szakban, amikor forrnak az idei új borok. Amíg a „fi­náncok” nem veszik fel a készletet, olcsóbban mérik és nem is ritkán, szívesen kínálják a gépállomás embe­reit. Félreértés ne essék, senki sem sajnálja az átázott-fázott traktorostól azt az egy-két pohár bort, de gondolnunk kell az elmúlt hónapok halá­los baleseteire. Számtalan gyászos példa és orvosi vizs­gálat igazolja, hogy bármi­lyen csekély mennyiségű szeszfogyasztás is tompítja a reflexekéi, két pohár bor után senki sem lehet ura a gondjára bízott gépnek. Ép­pen ezért nem lehetünk el­nézőek, engedékenyek, mert ha engedünk az ital csábítá­sának. halálos veszedelembe sodorjuk önmagunkat, a jár­művünkön utazókat és az or­szágúton közlekedő ember­társainkat. Helyeseljük és jogosan kö­veteljük meg, hogy minden gépállomáson megtartsák a balesetvédelmi előadásokat, először a brigádvezetők ré­szére, majd azután a brigád­vezetők a hozzájuk beosztott dolgozók részére. Türelem­mel, de a leghatározottabban magyarázzuk meg mindenki­nek, hogy a traktorosoktól, a gépállomások minden dolgo­zójától fegyelmet, rendet és a közlekedési szabályok leg­teljesebb megtartását kell megkövetelni. Nem könyör­telenség, hanem az emberi élet védelme diktálja, hogy beosztásra és eddigi érde­mekre való tekintet nélkül, azonnal fegyelmi eljárás alá vonják azt, aki munkaidő alatt szeszes italt fogyaszt, vagy szeszes ital hatása alatt ül Zetorra és traktorra. Egy gépállomási vezető, sem lehet jószívű és engedé­keny, azonnali hatállyal el kell bocsátani azt a dolgozót, akit másodszor kell ittasság miatt felelősségre vonni. Ren­det, fegyelmet akarunk, nem pedig özvegyeket és árvákat. «- * ró) DALOL AZ EST ” És amikor halkan leszáll az őszi est palástja, s a város za­ja, lüktetése csendesedni kezd, olykor messze elhallik a zson­gó melódia vagy pattogó rit­mus. J. S. Bach: Munkába lép­ni vegyeskari művének hang­foszlányait hozza a szél, majd felcsendülnek a Heves megyei dalok, s őket Erkel Napköszön­tő bordalának remekbeszabott dallama követi. És a Balassa Bálint utcában ilyenkor lelas­sítják lépteiket a hazaigyekvő emberek, hogy egy mélyet szippantsanak a műélvezetből, s halkan suttogják: próbát tart a zeneiskolában a hatvani Vö­rösmarty Művelődési Ház Liszt Ferenc Kórusa! 1960 januárjában mindössze 26 taggal alakult a vegyeskar. Április 4-én mutatkozott be először, s a gyöngyösi dalos találkozón évtizedes múltú énekkarok között hívta fel magára a figyelmet. Gyári munkások és MÁV-alkalma- zottak, termelőszövetkezeti ta­gok és pedagógusok, diákok és jogászok lelkes kis gárdája ez, azoké, akik munka után öröm­mel énekelgetnek. Néhány ta­nácsi dolgozó lelkes agitációs munkája nyomán, az októberi második próbán már 42-en je­lentek meg és Mikes Zoltánná, a tanács és a dalkultúra régi dolgozója bizonyára örömmel nézett végig a megszaporodott és lelkes kóruson, hiszen ő is sokat tett az énekkarért. Ha­vonként egyszer, próba után klub-estére gyűlnek össze, s a kis kollektíva egyre melegeb­ben kovácsolódik össze. Tervük, hogy az irodalmi színpaddal közösen hangver- senyestet rendezzenek és ké­szülnek a Hámán Kató kultu­rális versenyre is. A társadal­mi ünnepek alkalmából meg­rendezendő ünnepi műsorok­ban való fellépésük mellett a járás termelőszövetkezeti köz­ségeibe is ellátogatnak, hogy elvigyék a dal minden szépsé­gét a falusi emberek közé is. Ezt csak úgy a próba szüne­tében loptuk el, a titkok közül, s amikor az utcán hazafelé in­dulunk, ők még tovább dalol­nak — énekelnek. Néhány hó­nap alatt Bőze Tibor karnagy vezetésével, sok művészi telje­sítményükről adhatunk szá­mot, s hisszük, a jövőben még többet hallhatunk tőlük és róluk. (Dr, Rőczey) •fliiiiiiiiiiiatiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiitiiiiitiiiiiKiiiiiDBiii^a1! ‘Hú lüiiiiiiiiiiiiiuiiiinriiiiiiiiiiiiiríani t lüiniiiidiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiaiianiiiatiBuaiiaiiiiiai» SZEMES PIROSKA: A kulisszák mögött Nagyapámnak köpcös kis alakja jut eszembe, valahány­szor színpadi kulisszák mögé kerülök. Kicsi, de szélesvállú, nagytenyerű ember volt nagy­apa. Ujjai, mint nehezen gör­bülő, bütykös botok. Én már csak akkor ismertem meg őt, amikorra ilyenné lett. Kissé húsos, de határozott orra alatt két fél kérdőjelként kunkoro- dott fehér, sűrű bajusza. Fe­jén, télen még a szobában is ott volt az elmaradhatatlan kis, kerek sapka. Templomba is úgy ment, sapkában ülte végig a misét. Hagyományból járt el és nem vallási áhítatból. Mert istent inkább szidni szokta oda­haza. Imádni még nem hallot­tam. Tudom, hogy akkor volt igazán beteg, amikor az időjá­rás benti üldögélésre kárhoz tatta. Hetvenöt éves korábav még vizet húzott a kútból, az­zal locsolta a paprika-, paradi­csom-, káposzta-veteményeket, zsákokat emelgetett és úgy sze­rette a betűt, ahogy azóta sem láttam ezt senkinél. Egy sza­kadt újságpapírt felemelt, mél­tatlankodva csóválta a fejét, hogy lehet a betűt eldobni. Kissé feledékeny volt és na­gyon szórakozott. Amikor elő­ször olvastam azt a mesét, hogy nagyapó szemüvegét az egész család keresi, ő maga is, mindenki bosszankodik, hogy nem találja meg, pedig ott van az orrán, azt hittem róla köl­tötték. Mert a szemüvegét és a pipáját szinte naponta keres­tük vele együtt, s nemegyszer a szemén volt az okuláré, kezé­ben, vagy szájában a pipa. Több mint húsz év távlatá­ból is elszorul a szívem, ha dörmögö, öreg hangja eszembe jut, amikor esténként, munka után leült, és azt mondta: — Na, gyertek édes mag- zattyaim, hadd dajkáljalak meg benneteket. Ilyenkor ugrottunk mind a hárman, felkúsztunk a térdére, pedig már a bátyámmal kinőt­tünk a dajkálható korból. Mind a hárman őrzünk is róla egy-egy ilyen fényképet, ahol körülfogjuk. Kitüntetés­nek vettük, hogy nagyapánk nálunk és nem másik unokái­nál van, pedig tizenkét gyer­meke közül még sok helyen voltak utódai. Valószínű, azok is ugyanúgy örültek volna neki, mint ahogy mi. Ha szüléink elutaztak vásár­ra, lelkére kötötték nagypapá­nak, vigyázzon ám ránk, ne­hogy bajunk legyen. Ö persze, hogy fogadkozott, elkészítette a reggelinket, ebédünket, ki­ment a kertbe öntözni, vagy kapálni, mi meg játszottunk. Időnkint eszébe jutott édes­anyámnak tett ígérete és ellen­őrzést tartott: elkiáltotta a ne­vünket, s amikor visszakiabál­tuk, nyugodtan dolgozott to­vább. Hogy a ház tetején va­gyunk-e, vagy az ólban, az már nem érdekelte. Azért gyerek, hogy csintalankodjék. Csak meglegyen. így aztán előfor­dult, hogy ha valamelyikünk a a névsorolvasásnál nem vött kéznél, a másik jelentkezett helyette. Nagyapának az volt a fontos, hogy a hívásra felelet érkezzék. t,zen persze mi sokat nevettünk, de nem fedeztük volna fel egy vak lóért, nehogy megsértsük vele, azonkívül na­gyon sokszor mulattatott is ez­zel bennünket. Emlékszem, amikor még nem jártam iskolába, megtanultam a „Talpra magyart”. Fűnek-fá- nak dicsekedett velem, szaval- tatott és nagyon büszke volt rám. De a másik két unokánál is talált mindig büszkeségre való okot. Azt hiszem, puszta létünk is elegendő volt erre. Hogy nagyon szeretett bennün­ket, az bizonyos. Amikor meg­halt, sokáig nem akartuk el­hinni, vártuk vissza, hiszen olyan jó egészségben ment e1. tőlünk. Az iskola, ahova betűt ta­nulni jártam, vagy két kilo­méterre állt tőlünk. Nekünk semmi sem volt az út, neki vi­szont elég hosszú. Mégis hány­szor eljött élébünk, hányszor elkísért bennünket, beballa­gott a tanítóhoz, azt hiszem azért, hogy ne csak saját di­cséretét hallja rólunk, hanem másokét is. Amikor iskolába lépésem első karácsonyára öreg taní­tónk engem is megbízott sze­reptanulással, madarat lehe­tett volna vele fogatni. Vala­mi betlehemi jelenetben vol­tam fejkendős, Krisztust kö­szöntő menyecske. Kora dél­után elindultam bátyámmal az az iskolába, karomon a pöty- työs ruha, fehér köténnyel, kis kosárka és pettyes fejkendő. Az egyetlen iskola egyetlen tanterme volt a színház, a do­bogó helyén volt az emelvény­re épített színpad, igazi díszle­tekkel. Hogy ki csinálta meg mindezt reggeltől délutánig, már nem tudom, de emlékeze­temben ma is olyan, mint való­di kis színház, valódi kulisz­szákkal. Csak az öltöző volt a tanító bácsi lakásán. Ügy beszéltük meg otthon, hogy szüleim és nagypapa majd csak az előadásra jönnek el, s akkor hoznak magukkal vacsorát is, ne éhezzünk. Már felöltöztetett bennün- két a tanító bácsi felesége, ki, is pirosította arcunkat, noha arra még a petróleumlámpa fényében sem volt nagy szűk- ség. A szánkat is bekente pi- rosítóval, gondolom, úgy néz­hettem ki, mint egy gyermek­arcú, törpe menyecske, de ak­kor nagyon tetszettem magam­nak. Meg kell vallanom, hogy csak nagyapám miatt izgul­tam. Neki akartam tetszeni, azért szerettem volna hibátla­nul elmondani a szöveget, hogy büszke lehessen rám. A kulisszák mögött időn­ként fegyelemre intettek ben­nünket azzal? hogy nemsoká­ra kezdődik az előadás, és nem hallja a közönség, ha mi is han- cúrozunk. Olyankor fegyelme­zetten hallgattunk, szinte meg­merevedtünk, de néhány perc múlva fékevesztett csintalan- Ságunk kitört belőlünk, hiszen még mindig nem kezdődött az előadás, nem húzták fel az ágyterítőkből összevarrt függö­nyöket. Egyszer csak a neve­met szólítják. Rohanok. Tud­tam., hogy az otthoniak közül jött valaki. Nagyapám áll előt­tem, kezében két, nagy karéj kenyér szalvétába csavarva és azt mondja: — Nesze, kislányom, ezt add oda, az én unokáimiak! — De nagypapa, hát nem ismer meg? Csak néz, néz rám, nem tud megszólalni. A bajsza, mint a nyűié, izeg-mozog, az­tán megcsóválja a fejét, s hogy jobban lásson, nagy. ne­hezen görbülő ujjait beszorít­ja, megtörli a szemét... Az előadáson már rajta van a fémkeretes okuláré. Meg nem moccanna. Komolyan ül. Ahogy komoly eseményhez il­lik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents