Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-19 / 247. szám
I960, október 19., szerda NEPÜJSÄO S Kontáriparosok nyomában — Ki tekintendő ma kontárnak? — kérdeztem az Egri Városi Tanács kisipari előadójától és a KIOSZ közigazgatási felelősétől. — Mindenki, aki ellenszolgáltatás fejében, rendszeresen olyan ipari tevékenységet folytat, amelyre érvényes iparjogosítványa nincs. így nemcsak az minősül jogtalan iparűzőnek, aki — anélkül, hogy érvényes iparjogosítványa lenne — Valamilyen szakmát gyakorol, hanem az is. akinek van ugyan valamilyen ipar gyakorlására jogosító iparigazolványa. de olyan munkát végez, amely nem tartozik ipara körébe — adták meg a szakszerű választ. — Ki ellenőrzi a kontárokat? — A Kisiparosok Országos Szervezetének városi és járási titkársága kiterjedt kontárellenőrző hálózattal rendelkezik. A KIOSZ, a városi tanács kisipari és szabálysértési előadójával karöltve, rajtaütésszerű ellenőrzéseket végez — mondja Kiss Géza, a KIOSZ köz- igazgatási felelőse. — Az utóbbi időben végzett ellenőrzés kiterjedt olyan személyek tevékenységére, akik kőbányászatot, kőműves, kőfaragó, asztalos, kárpitos, női- és férfi- szabó mesterséget folytattak iparengedély nélkül. Különösen súlyosan esett latba egy kőfaragó tevékenysége, akitől már évekkel ezelőtt megvonták az ipar gyakorlását, azonban a helyszíni ellenőrzés során mégis nagy mennyiségű és nagy értékű sírkövet találtak udvarában, műhelyében. A kőművesek főleg oly módon követik el a kontárságot, hogy a vállalati munkából való hazatérés után vállalnak kiseb-nagyobb kőművesmunkát. Nem ritka az az eset, hogy a ktsz-ben dolgozó szabó, asztalos, kárpitos, szerelő, stb. otthon végez „saját kasszára” :pari tevékenységet. De lepleztek már le kontárt a villányii vízvezetékszerelő, valamint i szobafestő szakmában is. Kiss Géza egy „megállapo- lást” tesz elém. amelyben P. r. egri kontár kőműves meg- illapodik K. Jánossal, hogy »070 forint értékű munkát vé- ;ez részére — sőt még tíz évié terjedő felelősséget is vállal «unkájáért. S mindezt a fél eljes félrevezetésével tette a •ontár. — Gyakori az ilyen eset? — kérdem a városi tanács kisipari előadójától. — Határozottan megállapíthatjuk, hogy ebben az esztendőben már kevesebb kontár ellen kellett eljárást indítanunk. Javulnak az erkölcsök ezen a téren is — összegezik az eredményeket. — Milyen büntetés jár a jogtalan iparűzésért? A jogtalan iparűzés olyan szabálysértésnek minősül, amely 3000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. A folyó esztendőben megjelent rendelkezés értelmében a leleplezett kontártól munkaeszköze és a termelvény is elkobozható. A közelmúltban végzett ellenőrzés során a tettenért egri kőfaragó kontárnak szerszámait és kész termékét is lefoglalták. Egy nöiszabót háromezer forint pénzbírsággal sújtott a városi tanács. Ha a kiszabott bírságot a leleplezett kontár nyolc napon belül nem fizeti meg, akkor egy— harminc napig terjedő börtön- büntetésre változtatható át a pénzbírság. — Miben jelentkezik a kontárkodás káros hatása? — A jogtalan iparűzők megkárosítják az államot, hiszen .általában nem fizetnek adót, ! megkárosítják a lakosságot is azzal, hogy hiányos szakképzettségük folytán szakszerűtlen. silány munkát végeznek. A kontárok igen súlyosan sértik a becsületes kisiparosok érdekeit, mert az odózás alól való kibúvás révén lehetőség nyílik arra. hogy a kisiparosokkal szemben tisztességtelen versenyt folytassanak, és hanyag, rossz munkájukkal rontsák a derék kisiparosok hírnevét. Éppen ezért a leleplezett kontár visszamenőleg is megbírságolható és az elmaradt adó nyolcszorosának megfizetésére is kötelezhető. Nem ritka az az eset sem, hogy a kontárok munkahelyükön ellopott anyag felhasználásával végeznek munkát. Kihasználják a megrendelők hiszékenységét, és azt az átmeneti hiányosságot, hogy egyes szakmákban a ktsz-ek és az ipar ral rendelkező kisiparosok nem győzik a munkát. A kisipar feladata a lakosság egyes szükségleteinek kielégítése, a szocialista ipar tevékenységének kiegészítése. Éppen ezért a jövőben még az eddigieknél is fokozottabb mértékben történik a kontárok megbírságolása. Sugár István A járási tanács és a Hazafias Népfront irányításával Október 22-én, délelőtt 9 órai kezdettel Egerben, a járási tanács II. emeleti kultúrtermében községfejlesztési ankétot tartanak. A járási tanács és a Hazafias Népfront egri járási elnökségének közös kezdeményezésére az állandó bizottsági elnökök és a népfront-aktivisták | bevonásával, megtárgyalják a községfejlesztési tervfeladatok elvégzésének jelenlegi helyzetét és meghatározzák a további feladatokat. Az ankéton Nagy Dezső, a járási tanács VB-elnökhelyet- tese, a járási népfront elnökségének tagja tart előadást. Mechanikus kéz Egy ember lép az asztalhoz, mindkét kézfeje hiányzik. Kétkedéssel nézi az előtte fekvő protéziseket. Nem hiszi, hogy pótolni tudnák a fronton elvesztett kezét. Kattan a zár, a protézist felcsatolták. — Most már azt teheti, amihez kedve van — mondja Leo- nyid Kudrjasov, a „mechanikus kéz” feltalálója. A műkéz mozgásba jön, s a Szakmai toTábbképzés a vendéglátóiparban rokkant arca boldog mosolyra derül. Vizet önt a pohárba, az asztalról felvesz egy ércpénzt, begombolja a kabátját, megfésüli a haját. Azután fűrészt vesz elő és természetes mozdulatokkal lefűrészel egy deszkadarabot. Valaki megkéri, fogjon ceruzát és próbáljon írni. — Csaknem ugyanolyan az írásom, mint rokkantságom előtt volt! — mondja boldogan. — Hálás köszönet e nagyszerű találmányért. A Szovjetunióban nemrég megkezdték a Kudrjasov-féle automata-protézisek sorozat- gyártását Ui módszer az anilin előállítására Szovjet tudósok kidolgozták a különböző iparágakban értékes vegyi nyersanyagként felhasznált anilin folyamatos előállításának elvileg új módszerét. Az új technológiai eljárással kontakt berendezésben készül az anilin. A berendezésbe légnemű nitrobenzolt és hidrogént nyomnak, úgyhogy egy különleges katalizátor hatására reakció menjen végbe. Régebben az anilin-gyártás- nál katalizátorként vasforgácsot használtak, amelyből sok tonnára volt szükség. Az új katalizátor éveken át felhasználható, anélkül, hogy kicserélnék. Regenerálása szintén a kontakt berendezésben történik. Ha a radarernyőn „szellemeket" látni... A történelem talán legfurcsább tengeri csatája 1944-ben, a Csendes-óceánon zajlott le, amikor a két csatahajóból és három cirkálóból álló amerikai hadihajóraj „elpusztította” a radar által felfedezett japán hajórajt. Az amerikaiak félórán át lőtték az állítólagos öt japán egységet, „amely 26 lem távolságban. 16 csomó sebességgel, párhuzamosan haladt az amerikai hajókkal.” Dicsőséges győzelem volt — csak éppen az ellenfél hiányzott hozzá! — állapították meg utólag. A korszerű, lokációs technika csődjének eme egyedülálló esete már akkoriban bebizonyította, hogy a radarmeg« figyeléssel kapcsolatban a kezelőszemélyzet problémája mennyire megoldhatatlan. Ez a kérdés került szóba a dort- mundi Max Planck Intézetben nemrég rendezett nemzetközi lokációs értekezleten is. Az előadók' sorra bebizonyították, hogy a radarlokáció műszakilag kielégítő ugyan, de a radarkészülékeket kezelő személyzet még távolról sem áll feladata magaslatán. Noha hajók, repülőgépek, kikötők és repülőterek radarral működnek, a hajózás és a repülés mégsem biztos. Ennek oka, hogy a radarernyőn megjelenő jeleket a megfigyelő nem képes pontosan és megbízhatóan megfejteni. Ritka műtét Szvjatoszlav Fjodorov, szovjet tudós, szemműtétet hajtott végre Lena Petrova diáklányon. Szemlencséjét plexiüvegből készült szemlencsével helyettesítette. A műtétet követő hetedik napon a leány már 50 százalékban, további 12 nap múlva pedig 70 százalékban visszanyerte látását. Petrova a klinikát akkor hagyta el, midőn mindkét szemével egyformán jól látott. Angliában kísérleteket végeztek vadászgépekkel és megállapították, hogy a radarmegfigyelő csupán az első 30 percben tudta megállapítani a célpontokat, vagyis a radarernyő előtt ülő személy koncentrációja csak rendkívül rövid ideig tartható fenn; Nem ismerjük egymást Gondtalanul, szívemben madárdallal, lelkemben egy egész madá rkeres k edéssel ballagok az utcán, amikor találkozom Vele. Gondtalanul, szívében madárdallal, lelkében egy egész madárkereskedéssel ballag az utcán, amikor találkozik Velem. — Ki ez az alak, de ismerős — mormogom magamban és látom, a szája mozgásán látom, hogy ő is ezt mormogja. Valahol, valamikor, valamiért találkoztunk, de hol, miért és mikor, és főleg kik vagyunk egymás számúra?-r- Jó napot kívánok — huhogom kedvesen, mint egy fáradt és zavart bagoly. — Jó napot — kedveskedik vissza és kezet nyújt. Tíz percig rázzuk egymás kezét, időt keresve, hátha rájövünk, honnan a fenéből ismerjük egymást. A kézrázás ideje lejár, most már ha törík-szakad, beszélni kell... Én szólalok meg előbb, én nyertem, neki kell válaszolnia. — Mi újság, mi újság? — kérdem egy diplomata ravaszságával. — Nincs különösebb, igazán nincs, és maguknál? — Mint máskor, munka, tudja, a munka ... Különben, hogy van, hogyan él és mint? — faggatom tovább, igazán szellemesen. — Kösz, jól, igazán nem panaszkodha- tom ... Megvagyunk. És maga? — Ó, igazán kedves, biztosíthatom, hogy mi is megvagyunk — válaszolok kétségbeesetten, mert az ismeretség körülményei eddig egy jottányit sem tisztázódtak. Döntő lépésre szánom el magam. — Már megbocsásson, tudom, hogy találkoztunk valahol, de nem emlékszem vissza, hol... Segítsen már ki, tényleg,’ hol találkoztunk? — Ejnye, éppen ezt akartam én is kérdezni magától... Nem a Speizeréknél? — Nem is ismerem őket... — vallom be őszintén. Talán a Gombkötő Vállalat bankettjén? Nem? — Én meg ezt a vállalatot nem ismerem ... — tárja szét bocsánatkérően a kezét. — Megvan — rikoltok. — Tudom már hol találkoztunk. Ka- jevácéknál, amikor... — Víz... víz... őket sem ismerem... Hacsak ... hacsak — töri a fejét és én lelkesen szurkolok neki, de keserűen megrázza a fejét. — nem, ott sem, tudom, hogy ott sem. Néhány pillanatig lehorgasztott fővel, szomorúan állunk, szívünkben hallgatnak a madarak és bánatosak vagyunk, mert nem tudjuk, honnan ismerjük egymást. Mentőötletem támad: — Én azt hiszem... szóval, úgy vélem ... Nos, kimondom kereken, mi nem is ismerjük egymást... Csak összetévesztjük egymást valakivel — mondom óvatosan. Felcsillan a szeme és boldogság önti el az arcát. — Igaza van, uram... Mi nem is ismerjük egymást... Nahát, ez igazán nagyszerű ... Maga milyen okos ember! Hát persze, hogy összetévesztjük egymást valakivel... Viszontlátásra, uram, igazán örülök, de szívből örülök, hogy ilyen ötletes emberrel ismerkedhettem meg... Kovács vagyok ... Viszontlátásra ... — Én is igazán örülök ... Pemete... A viszontlátásra ... És kölcsönösen távozunk, szívünkben boldogsággal és egy madárkereskedéssel, mert sikerült rájönnünk, hogy mi tényleg nem ismerjük egymást... Hirtelen a homlokomra csapok: én marha, hát persze, hogy ismerem: Kovács, a gyárigazgatóm ... (egri) Az emberek ma már egyre ibbet adnak arra, hogy ven- iglöben, cukrászdában kul- irált felszolgálást, jó ételt- alt kapjanak, kellemes le- 'en a környezet és joggal elírják, hogy jómodorú, előzé- :ny legyen a vendéglátóipari ilgozó. Ügy véljük, szakmai ráter- ettség kérdése, hogy évről re javuljon vendéglátóipa- nk színvonala. Bár jól tud- k, hogy raktár- és helyiség- ndokkal küzdenek Egerben, .’öngyösön és még egy pár Jyen a megyében. Ezeknek a oblémáknak a megoldása írói holnapra nem megy, vi- >nt a szakmai képzés csak embereken múlik, felkerestük Szacsuri Istvánt, KPVDSZ megyebizottságá- k titkárát, hogy megtudjuk: lyen formában tervezik a idéglátóiparban dolgozók kmai továbbképzését.- A szakszervezetnek els5- idű feladata, hogy a dolgo- : szakmai továbbképzésére ;y gondot fordítson. Már az íúlt évek során is szervez- szakmai előadásokat és a VDSZ-nél politikai oktatás folyt. A tapasztalatok azt ínyítják. hogy a dolgozók gkedvelték és egyre jobban lylik ezeket az előadáso. vendéglátóipari szakosz- ■ kezdeményezése alapján a t.ravidéki Vendéglátóipari lalatnál és a mátrafüredi llök dolgozói részére szakelőadásokból álló oktatás dődik.- Kik lesznek az előadók?- Az ország legjobb Szásái, cukrászai és pincérei ül válogattuk ki az előadókat. Igyekeztünk, hogy a szakmai igényeknek eleget tegyünk és az előadássorozat érdekes, szórakoztató is legyen. A KPVDSZ Országos Titkárságának hozzájárulásával a TIT- tel közösen rendezzük az előadásokat és erre megállapodást is kötöttünk — tájékoztat Szacsuri elvtárs. — Milyen témákról tartanak előadásokat. — A szálloda, étterem, kávéház, cukrászda, eszpresszó felszolgálási formája és módja, a terített asztal története, a konyhatechnika elmélete. De külön foglalkozunk a magyar tájjellegű ételek készítésmódjával, a szállodai üzemszervezéssel és üzemeltetéssel, a rendezvényekkel, bálokkal. Sor kerül szociális és érdekvédelmi kérdésekre is. — Hol tartanak ilyen előadásokat? — Hasonló előadássorozat megtartására készül az Egri Vendéglátóipari Vállalat, a Felsőmagyarországi Uzemélel- mezési Vállalat szakszervezti bizottsága. Ezenkívül a kereskedelem más területén is rendeznek szakmai továbbképző tanfolyamokat. Például Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban. Az eddigi jelentkezések azt igazolják, hogy egy-egy előadáson 50—60 dolgozó vesz részt — mutatja a jelentkezéseket a KPVDSZ megyebizottsági titkára. Ebből a pár kérdés-feleletből kitűnik, hogy vendéglátó- iparunk már a jövő évi idegenforgalomra készül, de bizonyára gondolnak az itthoni igények állandó növekedésére is. 3'x>ooocxx»ocoooooooooooo<xx>oooo<x>ooooooooooooooooooooo<x>oo<x>oooo<x><x>oooro^ c&z éhei (tap. Deme Mihályné, született Nagy Borbála, üdülésének első napján, annak is reggelén elhatározta, hogy ösz- szecsomagol és utazik vissza falujába. Hogy nem utazott vissza, hogy mégis végig pihente a szövetkezettől kapott két hetet, ebben a pompázatos szépségű üdülőben, annak oka most nem tartozik történetünkhöz. Arról esik most szó, hogy Deme Mihályné miért akart az esti megérkezés után másnap reggel visszautazni... Lehet, sőt biztos, hogy a történet nem lesz gazdag fordulatokban, meglepetésekben, de a nem drámai esemény szerény krónikása úgy véli, hogyha túlontúl érdekes nem is, de érdektelen sem lesz. És már ez is valami ... Deme Mihályné elaludt. Nem könnyen, amúgy is nehezen alszik már el, amikor pedig az egésznapi munka pergeti estére vastagon szemhéján az álom porát. Most meg nem is nagy utazás után, de új helyen, idegen szuszogást hallva a másik ágyból, sokat forgatta magát, amíg belefészkelte testét az álom karjaiba. De végül is elaludt... Még sötét volt, csak valahol nagyon messze, talán még a látóhatáron is túl, kezdett kék fél szemével kandikálni a hajnal, rá a földre: jöhet-e vagy sem, — amikor Deme Mihályné félévszázados megszokás parancsára felébredt. Felébredt, nyögött vagy kettőt, nem mintha bármi baja lett volna, de az a íiajnali nyögdécselés éppúgy hozzátartozott életéhez, mint a vasárnap esti üldögélés ölhetett kézzel, a ház előtt, azt nézve, hogyan oson be az est a falu házai közé. Aztán felült az ágyban, egy pillanatig értetlenül nézett körül, mígnem rájött, hol is van most voltaképpen, s a következő pillanatban már öltözött is. Még nem volt öt óra! öt órakor Deme Mihályné kilépett a folyosóra és megindult az emeletről le a lépcsőn, ki az üdülő elé. Mindenütt csend, némaság, aludt az egész üdülő, csak az öregaszony nem, aki most a legteljesebb értetlenséggel és tanácstalansággal szemlélte ezt a világot, amelyről eddig csak hallott, de amelyet soha nem élt meg. Állt és töprengettt Amióta az eszét tudja, még az öt óra sem találta soha az ágyban. Kétszer maradt a párnák között, mind a kétszer beteg volt. Egyébként...? Ki hallott olyat, hogy valaki a nap után keljen, a csordás ostora legyen az ébresztője? Elképzelhetetlen volt ez Deme Mihályné számára, aki világéletében öt óra előtt — nyáron még éppen háromkor —, férjét is megelőzve kelt fel és nyolc óra tájban, az egész család után feküdt le. Így nevelték, így látta az anyjától is, az meg a nagyanyjától, így szoktatta a nagyobbik lányát is — a kisebb az más, az gimnazista — és most itt áll az üdülő előtt, még alig hajnallik és mindenki alszik és egyedül van, teljesen egyedül. Nem az emberek hiányozta ■ neki, hanem a reggeli munka, amelyet már úgy végzett évek, évtizedek óta, mint valami gép, mindenféle meggondolás, megfontolás nélkül, beidegzett mozdulatokkal ... Befűteni ... Vizet feltenni.. A csirkéket kiengedni... Fejni... Tarisz- nyázni... és sorban, rendben késő estig, egy pillanatnyi megállás nélkül, mert ez a világ rendje, sora és nem is lehet más. Soha egyetlen pillanatra nem lázadozott ezellen, miért is tette volna? Lassan világosodott. Mélyet lélegzett a hajnali szélből, és visszaballagott az épületbe, ahol a sötétség és a számára egyedüllét sugárzó álom volt még az úr. Mintha az egész üdülő egy nagy szuszo- gás lenne, valami hatalmas ágyba bújva; az ég dunyhája alatt: itt senkinek semmi dolga, gondja. Itt mindenki hét óráig, de lehet — uramisten, az is lehet —, hogy nyolc óráig alszik. Állt a folyosón, teljesen tanácstalanul és hazagondolt. Ilyenkor már ők is, asszonyok is indultak ki a földekre, ha ott volt munka... Vajon, a hízónak adnak-e enni? A tehén se szereti az idegen kezet, őt szokta meg ... Jaj. ha nyitva hagyják a kamrát, az a dög macska mindent felfal... A kutya megeszi a tojást... Olyan szimata van, hogy csak utána kell járni, s minden félretojt tojást meglel az ember... Ilyenkor már él, zsong, dolgozik az egész falu... Az üdülő meg alszik, némán, csendben és nagyon lassan kúsznak előre a percek... Hát ezt nem neki találták ki. Ezt nem. ö ehhez nem szokott, nem is szokja meg soha, de nem is akarja... Csak a reggeliig több mint két óra van hátra, aztán az egész délelőtt, aztán az egész délután, aztán a holnap, a holnapután ... így, két héten keresztül... Köszöni szépen a megtiszte- lést, neki családja van, akiket el kell látni, otthon a jószág, most vetnek ... szüretelnek... ö meg itt áll egy sötét, néma folyosón és nem csinál semmit. Sem ma, sem holnap! Gyorsan megindult felfelé a lépcsőn: csomagolni. Utazik haza... ★ Otthon nevetve mesélte: — Mire belejöttem volna az úrimódba... ajaj, addigra vége volt mindennek... Nem is megyek én többet ilyen üdülőbe — tette hozzá, s közben arra gondolt, hogy jövőre azért nem volna rossz, mondjuk a Balatonhoz menni... Vajon milyen lehet az a nagy viz? Gyurkó Géza
