Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-12 / 241. szám
1960. október 12., szerda NÉPÚJSÁG s A jó gazda gondosságával AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR jelentése szerint az utóbbi években jelentős mértékben növekedett a lakosság takarékbetéte. Ugyanis 1949- hez viszonyítva tizenötször nagyobb összeget helyeztek el a takarékban. Az üzemi, vállalati dolgozók körében egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a kölcsönös segítő takarékpénztárak. Két esztendő alatt több mint a duplájára emelkedett a KST-tagok száma és 1959. végén 348 millió forintot meghaladta a betétállomány összege. Az új családi házak, a magasba emelkedő televízióantennák és az elegánsan suhanó magánautók bizonyítják, hogy érdemes és le - takarékoskodni. Vagy egyszerűbb, hétköznapibb példákat említsünk? Kérdezzék meg a, többgyermekes családanyákat, a ldzá- rólag bérből és fizetésből élő egyszerű dolgozókat, hogy céltudatos beosztás és körültekintő, — a család minden tagjára kötelező takarékosság nélkül meg tudnák-e valósítani terveiket? De az egyén elhatározásán és a családi számvetésen túl nincsenek nekünk közös, nagy célkitűzéseink? Vannak. Pártunk VII. kon" resszusa megvitatta és a dolgozó nép lelkesedéssel fogadta azt. Boldogulhat, gyarapodhat-e az a család, ahol nincs egyetértés, nem gondolnak a holnapra és könnyű kézzel pazarolják el a megszerzett javakat? Nyilvánvalóan, nem. MAS TÖRVÉNYEK uralkodnának a családok összességét magában foglaló közösségben, mint a népgazdaságban? Ott nem kötelező mindenkire egyaránt a takarékosság? Csáki szalmája lehet a gyár, a termelőszövetkezet, vagy a tanács vagyona? Nem mindnyájunknak — tehát önmagunknak is — ártunk, ha nem tartjuk be a takarékosság szabályait, ha pazaroljuk az anyagot, energiát, ha nem kíméljük a szerszámot, a gépet és a berendezést? Az egyéni gazdaság, a csaiád életében közvetlenül jelentkezik minden ésszerű tlenség és természetes, hogy a kis közösség céljait csak együttes erővel lehet megoldani. De nem kell-e elgondolkod— NAGY ÜTEMBEN halad az Egri Városi Tanács tanácstermének felújítása. Fáradságos és lelkiismeretes munkát követel ez a restaurálást végző embereknek, mert fél évszázad után most először került sor a terem falainak újrafestésére, s a falakról el kell távolítani a megkeményedett festék- és porréteget. ry ni azon, hogy egyszázalékos anyagtakarékosság értéke az iparban 900 millió forintot jelent. Azaz egyszázalékos anyagmegtakarításból 6000 összkomfortos lakást lehetne felépíteni. Ha ezt újra és újra elmagyaráznánk a munkásoknak, ha ez a tény elevenen élne a vezetőkben és a munkásokban, azt az egyetlen százalékot nem lehetne megtakarítani? A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 50 000 mérés értékelése alapján megállapította, hogy a melegen hengerelt acéloknál a névleges tűréstől 2,3 százalékos plusz irányú átlagos eltérés mutatkozik, vagyis minden 100 tonna hengerelt áru — noha többnyire megfelel a szabványnak — 2,3 tonna feleslegesen felhasznált acélt tartalmaz. Ez pedig azt jelenti, hogy tavaly 160 millió forinttal növekedett a felhasználó vállalatok önköltsége. A JELENLEGI technológia mellett hazánkban évente több mint 100 ezer tonna acélt forgácsolnak el. Tavaly 16 százalék volt az átlagos veszteség, de a csavar és a golyóscsapágy gyártásánál a forgácsolás vesztesége elérte az 50 százalékot. Nem lehetne ezen segíteni? Tudományos kutatók és gyakorlati szakemberek bebizonyították, hogy igenis, lehet. A forgácsolási veszteséget csökkentheti a precíziós öntés, a finomkovácsolás, a hidegmeleg folyató eljárás, a mángorlás, a fajlagos anyagfelhasználás csökkentése, a korszerű vasszerkezetek, az új építőanyagok gyártása, a vasszerkezetek és a gépek súlyának csökkentése, a korszerű technológia alkalmazása fontos és elodázhatatlan követelmény, különösen a mi, nyersanyagban szegény országunk számára. Régen folyik már a vita beruházási politikánk megjavítása, a beruházó, a tervező és a kivitelező érdekeinek egyeztetése, a határidő és a befejezetlen beruházások csökkentése ügyében. Általában javulásról számolhatunk be, de nincs-e sok visszásság, felelőtlenség és mulasztás az építési és egyéb beruházások terén? Sokan nem könnyelműen bánnak-e a népgazdaság vagyonával és pénzével, gondolván, hogy nem saját zsebük látja annak kárát, vagy nem fontolják meg kellően, hogy az ész- szerütlen rendelkezések veszélyeztetik a prémiumot és a nyereségrészesedést. A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a napokban állapította meg, hogy sok vállalatnál magáncélra veszik igénybe a személygépkocsit, a vállalati motorkerékpárokat személyi tulajdonként használják, — de korántsem úgy ápolják. A tehergépkocsikat nem használják ki gazdaságosan, sok az állásidő és az ácsorgás. Túllépik az engedélyezett kilométert és a normálisnál több anyagot használnak fel. Nem végzik el időben az elrendelt szervizt és javításokat, aminek következtében idő előtt elhasználódnak, tönkremennek a gépek és járművek. ALLAMKÖLTSEGEN nem telefonálunk, nem utazgatunk-e túl sokat? Az utóbbi időben nem gyakori-e a bankett, az áltapasztalatcsere és a különféle címeken elszámolt „eszem-iszom”? Az egyéni takarékoskodásban kiemelkedő eredményeket értünk el — erről számol be az Országos Takarékpénztár legújabb jelentése. De vajon nem a nemzeti jövedelem alakulásától, a népgazdaság helyzetétől függ-e, hogy ki menynyit tehet félre és főleg mit, milyen áron tud vásárolni? Tartósan független lehet-e az egyén sorsa a közösségétől? Mindnyájunk érdeke és elengedhetetlenül szükséges, hogy a vállalat, a gyár jellegének és szerkezetének megfelelően szervezzék a takarékossági mozgalmat. A vezetők reális és konkrét feladatokat tűzzenek a gyáregységek, a műhelyek és a brigádok elé. Hallgassuk meg a munkások véleményét és a jó gazda gondosságával takarékoskodjunk mindnyájan. Dr. Fazekas László ... állj meg, kedves járókelő, a Szakszervezeti Székház sarkánál és nézd meg veled szemben, a Széchenyi és Bródy Sándor utca sarkán álló, derűsen világos színű épületet. S ha van benned egy kis érzék is a szépnek élvezetére, akkor talán a percnyi megállásból több is lesz. Szerencsésen sikerült példáját láthatod a műemlék- épületek helyreállításának. Giovanni Carlone, a kékegű Lombardiából ideszármazott szobrász- és építőművésznek 1725-ben épült háza újra a régi szépségében áll. Levetette kopott és rosszul átalakított ruháját s hozzáértő kezekkel újjáalakított formájában egyik dísze s megtekintésre érdemes épülete lett városunknak. A helyreállított ház kőkeretes ajtóival, ablakaival magára irányítja a figyelmet, s elmúlt századok emlékét idézi. A szem jóleső érzéssel fut végig az ajtó- és ablaksoron, a homlokzaton, a fülkében levő szobron, majd átsiklik az épület Bródy Sándor utcai oldalhomlokzatának 1 — 3 — 1 tengelyes tagolására s megnyugszik az épületet lezáró, hozzáillő kapurészen. A formás, mutatós épület, jól eltalált színével maradandóan rögződik meg a helyi járókelők s az idegenek emlékezetében, s a látványt, mint kedves emléket viszik magukkal. Giovanni Carlone, a XVIII. századi, nagy egri építkezések idején, olasz honból hazánkba került építész ilyennek álmodta meg, ilyennek tervezte meg ezt a házat. JS pár sor írással pedig — a mostani restaurálást megterve- zőknek és kivitelező építőmunkásainknak kijáró elismerés mellett —, Giovanni Carlone egrivé honosult, s városi szenátorrá lett építőművész emlékének is áldozunk. Csillag László A legkisebb faluban is Melyik megyénk legkisebb faluja? Ahogy vesszük. Mert azt lehet a lakosság számával, a földterület nagyságával és gazdasági jelentőségével is mérni. Nos, akárhogy számítjuk is, Szarvaskő sehogyan sem tartozik a legnagyobbak közé. Ezer színben pompázó hegyek közt bújnak meg a kicsi, de mindig rendes, tiszta házak, a szűk közöket nem engedte utcákká nőni a kanyargó patak és az erdő. De téved, aki azt gondolja, hogy Szarvaskőn nem történik semmi. Tavalyelőtt bánya nyílt itt, az idén új, modern iskolában tanulnak a gyerekek. A kőművesek kívül még szépítik, de bent, a nagy ablakú, világos tantermekben szakavatott kézzel hintik a tudás magvát. A falu túlsó végén az aluljárót szélesítik, dübörög a munka za- i a. Amott az úthenger vastalpai csikorognak, széles új utat építenek a községben. A patakot szabályozzák és házat bontanak el, mert így kívánja az élet, a fejlődés üteme. A vasúton érkezőt is újság fogadja. Hozzáértő, szorgos kezek dolgoznak, új váróte rém épül. Hát az ember maga, aki mindennek alkotója és élvezője, csak az nem változna? F. L. l)000f>r'nnryvyyyyyyir»OOO0000000000000000Q0<XXXX3000000000000O000000000O000CO00<yXXX>^^ BÜKKSZENTERZSÉBET alig 1600 lakosú község, mégis annyj a tennivaló, mintha három, vagy négyezer ember lakná a falut. Ezt mondta az egyik tanácsi vezető és hogy mennyire igaza van, arról meggyőződhet bárki, aki csak valameny- nyire is ismeri a helyzetet. Bükkszenterzsébet termelőszövetkezeti község, s nem is oly rég lett önálló, vált kü’ön Tarnalelesztől. Csárdái János elvtárs, a községi tanács elnöke legtöbbször már reggel hat órakor bent van a tanácsházán, várja a termelőszövetkezet vezetőit, akikkel együtt megtárgyalják a napi tennivalókat és a szokás szerint hangos bemondón közük azt a falu dolgozóival. Közük, hogy melyik brigád hová megy dolgozni, hány emberrel. És hogy a községi tanács elnöke ennyire szívén hordja a szövetkezet problémáját, az annak is tulajdonítható. hogy a pártszervezet, a tanács és a tsz vezetősége közösen dolgoztak ki egy intézkedési tervet, amelynek alapján végzik a munkát. így nem lehet csodálkozni azon, hogy a tanácselnök éppen úgy tudja, hogy mennyi az őszi vetés, a szántás, hogyan állnak a cukorrépa betakarítással akár a szövetkezet agronómu- sa. — így van ez jól — jelenti Reggeltől estig ki határozottan Csárádi elvtárs és órájára pillant. kezdődik a munNYOLC ÓRA, kaidő. És már jönnek is felek millió kérdéssel, javaslattal, elintéznivalóval. Egy fiatalasszony érkezik elsőnek. Kerítést szeretnének csináltatni, vaskerítést. Érdeklődik, mi kell hozzá, milyen engedély, mert házuk közvetlenül a főútvonal mellett fekszik. A tanácselnök megadja a kért felvilágosítást, aztán máris jön a következő fél. Kertjében néhány fa kiszáradt, azokat szeretné kivágni, azt jött bejelenteni. És jönnek egymás után a dolgozók, ki ezzel, ki azzal, de ami a legfontosabb, valameny- nyien ügyüket intézve mehetnek haza. És miközben az elnök tárgyal, feleket fogad a VB-titkár és az adminisztrátor jegyzőkönyveken dolgozik. Tegnap volt a községi tanács ülése, amikoris megtárgyalták az 1961. évi költségvetést. A költségvetés összege 260 ezer forint és ha hozzászámítjuk ehhez az összeghez a 125 ezer forintos kózségfejlesztést, akkor azt mondhatjuk, hogy a két összeggel együtt már igen komoly dolgokat lehet megvalósítani a faluban. — Sok még mindig a tennivaló — mondja a tanács elnöke. — Üj utakat építünk, 1961- ben tovább folytatjuk a járdaépítést és ugyáncsak tovább szeretnénk bővíteni a villamoshálózatot is. Csupán út- és járdaépítésre közel negyvenezer forintot fordítunk és természetesen még azt a társadalmi munkát, amelyet dolgozóink felajánlanak utcájuk ki- kövezésére és járdájuk elkészítéséhez. közepette gyorsan | A SOK MUNKA telik az idő hamar itt a dél. Délután legtöbbször kint a községben van munkája a tanács elnökének. Vitás ügyekben kell dönteni, helyszínre menni, vagy éppen meg kell nézni az embereket kint a határban. — Most fejezzük be a répaszedést, — tájékoztat Csárádi elvtárs. Több mint százhúsz asszony dolgozik a répaföldön és dicséretükre legyen mondva, igen lelkiismeretesen és szorgalmasan dolgoznak. MOZGALMASAN TELNEK a napjaink —, mosolyog az elnök elvtárs, s arról beszél, hogy nem csak irodában, az utcán, vagy éppen valamelyik gazda udvarán is dolgozik az elnök, hiszen aki nem ér rá napközben bejönni a tanácshoz, akkor mondja el búját-baját a tanács elnökének, sünikor éppen találkozik vele. És amikor e szavakat hallom a bükkszenterzsébeti tanács elnökének szájából, eszembe jut egy történet, amelyet még gyerekkoromban hallottam. Az egyik faluban egy szegény napszámos ember valami sürgős üggyel kopogtatott be a községházához. Ott közölte vele a kisbíró, hogy a „tekintetes jegyző úr” már nem tart hivatalt. Ám a szegény embernek sürgős volt a dolga, ezért felkereste otthonában a jegyzőt. Amit aztán ott kapott, attól örökre elment a kedve, hogy hivatalos időn túl zavarni merje az uraságokat. — „Rendre tanítottak” —, panaszolta az ember és talán egy életen át ott ég a hatalmas két pofon az arcán, amit akkor kapott a tekintetes úrtól. — Az estéink rendszerint valamilyen gyűléssel, értekezlettel, megbeszéléssel telnek — folytatja tovább beszámolóját az elnök. Fiatal még a termelőszövetkezet, probléma is akad szép számmal, de azért azt tapasztaljuk, hogy most már nemcsak a munka kevesebb —, mint mondjuk volt a szervezés idején —, de az emberek gondolkodása is érik, alakul, változik, könnyebben értünk egymással szót Szalay István Külföldi híradó (Folytatás az 1. oldalról) KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG: öt nankingi úszó, egy fiatal lány és négy fiatalember 6 óra és 8 perc alatt 5Ö kilométert úszott a Jangce folyón. Képünk két versenyzőt mutat be úszás közben. KONGÓI KÖZTÁRSASÁG: Nigériai katonai egységek a Kongóba küldött ENSZ-erőle soraiban. Az ENSZ főhadiszállása a Leopoldville-i Albert sugárúton. M X A Kongói Köztársaság miniszterelnökének, Lumumbá- ndk rezidenciája.
