Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-27 / 254. szám

1960. október 27., csütörtök

NÉPÚJSÁG

S

A hegyektől a Tiszáig

.Gacsal Vince brigádvezető lóháton járja a 2300 holdas határt. Most a kukoricatörő asz- szonyokat és a szárvágó brigádot látogatta meg, de egy félóra múlva már a traktorosoknál lesz, ahol megnézi, hogyan végzik az őszi vetést.

nak, nem vallunk szégyent a kukoricában sem, nem bizony — erősíti a menyecske, s kezéből sűrűn pottyannak ki a hatalmas kukoricacsövek a nyakába akasztott zsákba.

A föld végén, közepén már nagy kupacokban sárgállik a letört, megfosztott kukorica és csak a kocsit várják, hogy mielőbb a szárítóba, a góréba kerüljön a termés.

Az asszonyok között — a dohányos brigádban — dolgozik még Oláh Károlyné is, aki mindössze egy éve tagja a szövetkezetnek, de úgy dolgozik, olyan kedvvel, szorgalommal, mintha tízéves tag lenne 6 is, akárcsak a többiek. Együtt dolgoznak, összeszoktak már, különösen ők, tizenketten, s talán egy kicsit büszkék is nevükre, amit a tagságtól kaptak: dohányos brigád.

A gépek mellett, itt, a poroszlói Béke Termelőszövetkezet gazdaságában, igen komoly feladatokat kapnak a fogatok is, hiszen rájuk vár a szállítás, a termények behordása mindenfelől. És a négy traktor mellett tizenöt pár lovasfogattal is kihasználnak minden percet, hogy mielőbb magtárba, fedett, száraz helyre kerüljön a termés a határból.

Ám bőven van még tennivaló a poroszlói földeken, hiszen itt, a Béke Termelőszövetkezetben hátra van még közel ötven hold cukorrépa szedése, szállítása, amely szintén nem kis feladatnak számít.

A Füzesabony felé vezető országút mentén dolgozik egy férfibrigád. Kukoricaszárat vágnak és csomóba hordják össze az összekötözött kévéket. Nagy János bácsi munkacsapata szorgoskodik ebben a táblában, mert mint maguk is mondjak, az ő munkájuktól nagyon sok minden függ, hiszen a szárvágók után jön a traktor és a szántásba az őszi vetés. Csikós Károly, Halász Vince, Sajtos Lajos, Vágó László, Kiss Lajos és Varga László a munkacsapat tagjai, akik derekasan kiveszik részüket a munkákból, s nem kímélik erejüket, amikor sürgős a munka, a tennivaló.

Távolról nézve, a szürke határban, mindenütt emberek dolgoznak. Fent, a magasban, elkésett vadlibacsapat húz dél felé, s a szántásokban napokat kárognak a fekete varjak. Szarka billeg a kukoricaföldeken, s ijedten, cserregve röppen odébb, ha valami gyanús neszre lesz figyelmes. Ősz van már, javában, minden arra mutat, s most már csak remélni lehet egy néhány szép, derűs napot, bízva abban, hogy talán törleszti majd adósságát az október.

★

A BESENYŐTELKI határban úgyszólván az egész falu kint van a földeken. Halad a répaszedés az Előre Termelőszövetkezet földjein. A területet kiosztották a tagok között, s mindenki iparkodik elvégezmondják, legalább fele közülük családtag, akik nemcsak a répaszedésben, de a kukoricatörésben is nagy segítségére voltak a tagságnak.

Túl a répaföldön, két traktor szánt egymás után, szántják a tegnapelőtt tört kukorica helyét. Veres Vendel és Szabó József, mindketten a Füzesabonyi Gépállomás dolgozói, a Sópuári-brigád tagjai. A két barna T—28-as alkotmány szépen hasítja a megázott földet és ekevasuk messzire csillog a délelőtti napfényben.

— Nyújtott műszakban dolgozunk — mondja Veres Vendel traktoros és arra a hatalmas táblára mutat, amellyel már végzett a két gép hajnal óta.

Valakitől, valamelyik tagtól a vetések felől érdeklődünk.

— Nem vagyok vezetőségi tag, kérem, de itt, nálunk, minden ember ügy tudja a tervszámokat, a végzett munkát, akárcsak az elnök. — És már mondja is az eddigi eredményeket:

— ötszáznegyvenhat hold az egész területünk. Fiatal szövetkezet vagyunk, de szorgalmasan iparkodik a tagság. Negyvenöt hold búzát vetettünk eddig, tíz hold árpánk már javában zöldell. Jól halad a kukoricatörés, most már a szántás-vetés is, és ha az idő engedi, nemsokára elmondhatjuk: magunk mögött tudjuk az őszi munkát.

— De nézze meg a répánkat — folytatja a szót. — Nem talál

Kovács Vincéné fiatal asszony és már tíz éve tagja a poroszlói Béke Tsz-nek. A női munkacsapat tagja, akik most, kukoricatörés idején is szorgalmasan dolgoznak azért, hogy mielőbb befejeződjék a betakarítás.

Az iroda mellett egy másik helyiségben barátságosan pattog a kályhában a tűz. Asszonyok gyülekeznek dohányt csomózni és közben bőven jut

Vass István és családja szedik a cukorrépát a besenyőtelki Előre Tsz földjén. Szaporázzák a munkát, ezért a gazda magával hozta feleségét, lányát, szomszédasszonyát is, hogy mielőbb végezzenek ezzel a munkával is.

benne hibát. Kétszáz mázsát fizet holdanként.

★

Estére jár már az idő, amikor kőrútunkon Sarudra érünk. Pásztor Gergely, a Haladás Tsz elnöke, meg a párttitkár, az irodában beszélgettek a napi munkáról, mert ilyenkor, este, a végzett munka után miről is eshetne másról szó, mint a vetésről, szántásról, betakarításról. De itt, ebben a fiatal termelőszövetkezetben, ezúttal ezek mellett, a

arra is idejük, hogy megbeszéljék a nap tapasztalatait, a történteket Sok minden szóba kerül ilyenkor és a tizenkét tagú női munkacsapat tagjai jól érzik magukat a termelő- szövetkezetben. A termelőszövetkezet elnöke elismerőleg nyilatkozik a nők munkájáról, és elmondja, az asszonyok az egész napi határi munka mellett este, néha tíz, tizenegyig is csomózzák a dohányt.

Kovács Ernő elvtárs, a szövetkezet párttitkára, az építkezésekről számol be.

Felsorolja, hogy szeptember közepére elkészült az ötvenférőhe- lyes istálló és már benne is vannak a jószágok. Rövidesen befejezik az ötven- féröhelyes ser- \ téshizlalda építését és készül a 300 férőhelyes juh- hodály is. Hátra van még a sertésfiaztató téli átalakítása.

— Amint látja, bőven van még tennivalónk ezen a téren is — mosolyog a párttitkár, de megnyugtat, hogy mire beáll a

tél, elkészülnek az ez éon* tervezett építkezéssel. Legfontosabb volt számukra az istálló felépítése és mo6t, hogy ezen már túl vannak, minden erejüket a többi építkezésre fordíthatják.

— Jövőre már sokkal köny-> nyebb lesz a helyzetünk —> kapcsolódik a beszélgetésbe az egyik tag és megjegyzi, hogy a tagság hangulata, munkaszeretete, szorgalma biztosíték arra, hogy a sarudi Haladás Termelőszövetkezet nem vall szégyent a járásban a többi tsz- ek előtt.

— Gazdag, jómódú szövetkezetei akarunk — szól közbe valaki. .. „„i

— Olyan szövetkezetei, ahol sokat áldoz a tagság a közös vagyon fejlesztésére, de emellett ki-ki megtalálja a szövetkezetben a maga számítását. Mi az idén 43 forintot terveztünk egy munkaegységre és * jelek szerint ezt a tervünket valóra is válthatjuk.

A HEGYEKTŐL, A TISZÁIG bármerre, bárhova is menjen az emberi mindenütt azt tapasztalja, hogj/ a szövetkezetek tagjai ezekben a napokban szorgalmaVeres Vendel és Szabó József traktorosok már kora hajnal óta szántanak a besenyőtelki határban. Nagyszerű munkát végez a két X—28-as gép a 137 holdas táblában.

ni mielőbb a maga porcióját. A föld végében, az út mentén, a cukorgyár dolgozói már állítják a mérleget és készülnek a répa átvételére. Amerre csak néz az ember a répaföldeken, mindenfelé asszonyok, lányok, férfiak dolgoznak, s amint

napokban megalakult termelőszövetkezeti pártszervezetről is sokat beszélgetnek.

— Igaz, nem nagy a tsz, kicsi a tagsága is, a pártszervezet is, de annál nagyobb bennük a tettrekészség, dolgozni akarás — mondja az elnök.

Pócs Mátyás bácsi, 85 éves nyugdíjas tsz- tag. Esténkint eljár a szövetkezetbe és segít a dohánycsomózásban. Elpipázgat, hallgatja a fiatalabbak beszédét, aztán, ha szükség van rá, szívesen ad tanácsot is annak, aki hozzája fordul.

san dolgoznak azért, hogy mielőbb földbe kerüljön a mag, biztosított legyen a jövő évi kenyér.

Irta: Szalay 1st van

Fényképezte: lös« Bél«

A HEGYEKTŐL A TISZÁIG szorgalmas dolgozó emberek népesítik be a határt. Megyénk 209 termelőszövetkezetében most van az őszi munkák dandárja és ötvenezernél több szövetkezeti paraszt dolgozik versenyt az idővel azért, hogy mielőbb befejezzék a betakarítást, földbe tegyék a jövő évi kenyérnek valót.

Az idő áprilist játszik velünk, egyik nap borús ég fogad, eső áztatja a földeket, másnap kisüt a nap és sugaraival bearanyozza a széles határt.

Így, ősszel, más kép tárul a földeket járó ember szeme elé, mint máskor. A zöld színeket felváltja a sárga, a barna, a fekete, és csak ahol kikelt már az őszi vetés, ott látszik egy-egy zöld folt a határban, emlékeztetőül a nyárra, biztatásképpen jövőre. Ezer, kereken ezer traktor szántja, hasítja a megye földjeit, a nagy széles táblákat, s az új vetéssel együtt az emberek lelkében is mély gyökeret ereszt a szövetkezeti gondolat, s lassan-lassan értelmet, lényeget kap a fejekben a „miénk”.

Marika 16 éves. Amikor csak tud, mindig szívesen segít édesapjának a határi munkákban. Kezében gyorsan jár a kaparókés és mellette nő a répakupac. Barátnői közül többen is kint dolgoznak most a répaföldön.

s traktorok mély dohogása.

— Nincs rossz munka — mondja, s mintegy igazolásképpen markába vesz egy rögét, morzsolgatja ujjai között, s finom porrá őrli.

— Hasznunkra is volt azért az eső, hiszen a kemény földet alig bírta hasítani az eke. Most jó magágyat csinálhatunk, aztán, amit ma elvetünk, az ki is bújik gyorsan a puha, por- hanyós talajból. — Ezeket a szavakat inkább csak magágának mondja, talán megnyugtatásképpen a sok tétlenség miatt, amit az idő okozott, aztán felkap a deres hátára és elnyargal a fogatok után, amelyek egymás után takarítják le a földekről a szárat A kukoricatáblában asszonynép beszélget, nevetgél. ValaA poroszlói Béke Tsz 2300 holdas birtoka egészen a Tiszáig nyúlik. Kint dolgozik most a földeken minden tag, minden ember, aki csak bírja magát. Kétszázhúszan vannak tagok, de gyakran kétszeresére is felszaporodnak a munkáskezek, hiszen ezekben a szorgos napokban segítenek a családtagok is, rokonok, szomszédok a közös munkában.

Cacsal Vince brigádvezető deres lovával reggeltől estig járja a Széles határt, s nézi, irányítja a munka menetét.

— Amott cukorrépát ásnak, itt kukoricát törnek, távolabb, a másik táblában, a szárat vágják az emberek — mutat szét a földek fölött, aztán arról beszél, hogy kikelt már hetven hold őszi árpájuk, földben 150 hold búza, fele körülbelül annak, amennyit most, az ősszel vetnek.

— Amott, arra Sarud irányában dolgoznak most a gépek — magyarázza, aztán'hirtelen elhallgat és messziről idehallik

mennyien a poroszlói Béke Tsz tagjai. Közöttük van Szalai Istvánná, az elnök felesége, Oláh Károlyné, Kovács Vincé- né, szám szerint tizenketten: a „dohányos brigád”, — ahogyan ők mondják.

— Vagyunk itt, kedves,

mindenféle fajták — magyarázza Szalai néni, aki, férjével együtt, tízéves alapító tag.

— Én meg még csak huszonhárom

esztendős vagyok, — mégis ott dolgoztam az alapítók között — büszkélkedik az egyik fiatal menyecske, aztán arról beszél, hogy annak idején szüleivel együtt jött be a Békébe, s azóta is itt dolgozik.

— És a férje? — Traktoros. Ö a mi traktorosunk — mondja nekipirulva, aztán arrafelé mutat, amerre dübörögnek a gépek, szántanak, vetnek.

— Miért mondják magukra: „dohányos brigád”?

— Látja, ott messze, azt a nagy pajtát — mutat a falu irányába. — No, ott van a mi dohányunk. Mi, tizenketten palántáltuk, ültettük, gondoztuk, csomóztuk és a termés meghaladja a holdanként! tizenkét mázsás átlagot

— Elégedett velünk a vezetőség, többször is megdicsértek minket — szól közbe megint valaki, aztán átterelődik a szó a dohányról a kukoricára:

— Urai voltunk a dohány-