Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-25 / 252. szám

1960. október 25., kedd NEPÜJSAG 3 Látogatás a megye legnagyobb termelőszövetkezetében Nyughatatlanok az emberek itt Tiszanánán. A Petőfi Tsz udvarán akkora a sár, hogy alig látni a szekerek küllőit, a lovak meg cuppogva dagaszt­ják a kerekek által felvágott masszát. Olyan sok volt az el­múlt időszakban errefelé is az eső — de azért mindenki indul már ki a földekre végezni a még befejezetlen munkákkal. A nagy irodában, ahol a könyvelők dolgoznak, kellemes meleget áraszt a cserépkályha. A szomszédos helyiségben, az elnöki irodában azonban lé­nyegesen hidegebb van. Igaz, miért kellene ide befűteni, amikor az elnök, elnökhelyet­tes is jóformán minden idejét kinn tölti a gazdaságban. In­tézkednek, tanácsot adnak, el­lenőriznek, mikor mit kell reggeltől estig. S még akkor sem tudnak mindent végigjárni, olyan nagy ez a gazdaság. Másfél év­vel ezelőtt fejlődött ekkorára, úgyhogy a 182 tag helyett ma 893-at számlálnak, s 1700 hóid helyett 7480 holdon dolgoznak a tsz tagjai.Tóth József tsz-el- nökkel és Kasza Menyhért el­nökhelyettessel most az el­múlt egy esztendőről beszél­getünk. Ilyenkor, október tá­ján történt ugyanis a nagy változás s az egy évvel későb­bi látogatásnak szinte más té­mája nem is lehet. Először a most időszerű őszi munkákról esik szó. — Most a hosszú ideje tartó rossz időjárás miatt mindenki igyekszik a perceket is kihasz­nálni, mert sok munkával el­maradtunk — mondja az el­nök. — Az 530 hold közös ku­korica termésének betakarítása folyamatban van. Nagy munka ez, s ugyancsak sok embert kí­ván. Ugyancsak nagy erővel Végeznénk a vetést is, ha az idő engedné. 1580 holdnyí őszi búzavetésünkből ugyanis eddig még mindössze 450 holdon ke­rült a mag a földbe, s most is csak három saját, három gép­állomási gép és hat lófogat tud dolgozni. Többi őszi növé­nyünk azonban a terv szerint földbekerült. Kétszáz hold őszi árpánk, hatvan hold takar­mánykeverékünk, ötvennyolc hold káposztarepcénk már ki is kelt, sőt a káposztarepcét már kaszálni is lehetne. Ami a búzát illeti, azzal — reméljük — november 7-ig légkésőbb ugyancsak végzünk. Százholdak, ezerholdak. Csak ilyenekről van szó be­szélgetés közben. ben eltolódott, mégpedig így: a növénytermesztés 72 százalé­kot, az állattenyésztés pedig 28 százalékot ad. Ezen szeret­nénk változtatni már 1961- ben, úgy, hogy az állattenyész­tés már legalább 35—40 száza­lékát adja a jövedelemnek. Hogyan lehetséges ezt meg­valósítani? Erre a válasz csak annyi: tervszerűséggel, amely már ezt az évet is jellemezte Tiszanánán. Másként nem le­het fejleszteni 1961-ben, csak ha már 1960-ban készülünk erre — vallották a Petőfi Tsz tagjai, s ennek alapján igye­keztek gondoskodni például az állatok számára több és több férőhelyről. — Egy évvel ezelőtt már volt egy háromszáz férőhelyes juhhodályunk — emlékezik az elnök —, ehhez ebben az esz­tendőben építettünk még egyet, s folyik már a harmadik épí­tése is. Ez már kilencszáz juh- nak ad szállást, de még min­dig kevés, úgyhogy jövőre egy negyediket is kell építenünk, mert a juhállományt'legalább 1500-ra szeretnénk szaporíta­ni. Már a terveknél vagyunk. Amelyek ugyan még csak elő­zetesek, mert a tervkészítés-hi­vatalosan még nem kezdődött el, de máris reális alappal rendelkeznek. Ennek az elő- tervezgetésnek egy a fő célja: fejlődni, erősen, megtorpanás nélkül, úgy, ahogy az elvárha­tó a megye legnagyobb tsz- étől. De ha a tervekről van szó, mindig előkerül mostani év is, szinte összeha­sonlítási alapként, bemutatva, mi volt eddig, s mi várható jövőben a tiszanánai Petőfi Tsz-ben. Ilyen dolgok: A juhhodályok mellett ez évben öt húszférőhelyes ser- tésfiaztató, 100 férőhelyes nö­vendékistálló, harmincvagonos magtár, 10 hold termését befo­gadó dohánypajta épült, illet­ve az ötödik sertésfiaztató e hó végére lesz készen. A jövőre vonatkozóan ismét csak százakban beszélnek itt« Ez az igazi nagyüzemi gazdálkodás S itt Tiszanánán már ez ter­mészetes és az is, hogy a nö­vénytermeléssel- két üzemegy­ség foglalkozik, összesen ki­lenc brigáddal. Egy-egy bri­gádnak 60—70 tagja van, te­hát azok száma, akik csak a szántóföldeken dolgoznak, meghaladja a félezret. S az ál­lattenyésztés? A tsz vezetői er­ről az üzemágról így beszél­nek: — Egy állattenyésztő brigá­dunk van, amelynek létszáma huszonöt. Ez a brigád gondoz­za a 630 szarvasmarhát, az 1124 sertést, a 208 lovat, a 985 juhot. Megint csak százak és szá­zak. Sok száz jószág és szá­mukkal mindezek ellenére egy­általán nincsenek megeléged­ve a tsz-ben. — Több kellene, még több — mondja Kasza Menyhért el­nökhelyettes, s Tóth József mindjárt meg is magyarázza, miért: — Az elmúlt esztendőig, amíg sor nem került a nagy felfejlődésre, a növényter­mesztés az egész évi jövede­lem 51 százalékát, az állatte­nyésztés pedig 49 százalékát ftdta. Ez az arány ebben az év­— Ügy gondoljuk, hogy szük­ségünk lesz egy új, 100 férőhe­lyes növendékistállóra, egy 240 férőhelyes sertéshizlaldára, egy 100 férőhelyes tenyésztehén- istállóra, főként a szaporulat elhelyezésének megoldására — sorolja Tóth József tsz-elnök. — Szarvasmarhánál ugyanis 260—280-as évi szaporulatra számíthatunk, sertéseknél meg 800—1000 darabra. Ez utóbbi­nál főként azért, mert ebben az évben Lengyelországból nyolcvan darabos fehér hússer tés-törzset vásároltunk, amely­nek minden egyede igen jó szaporodási készségű. A továbbiakban kitűnt, hogy a régi jó hagyományt a Petőfi Tsz továbbra is ápolni akarja. Tiszanána ugyanis régi állat- tenyésztő község, híre, neve volt széles körben, s lesz is a jövő évben ismét, jobban, mint eddig. Törzskönyvezett állo­mányok kialakításával, s a hizlalás fellendítésével. Serté­sek tekintetében eddig sem álltak ugyan rosszul, mert er­re az évre 706-ra kötöttek hiz- lalási szerződést, de ahogy nemrégen utána számoltak, az eddig leadottakkal, s a most hízó 235-tel együtt ez a szám 765 lesz. Jövőre viszont azokat a selejtmarhákat is hízásra ál­lítják, amelyeket a felfejlesz­tés időszakában vettek át az újonnan belépett tagoktól, s hozzákezdenek a baromfineve­léshez is. — Eddig Tiszanánáról leg­inkább csak a háztáji gazda­ságokból került baromfi a pi­acra — mondja Kasza elvtárs. Most viszont, mert minden bizonnyal jó bevételi forrás lesz rövidesen, mi is elkezd­jük a kacsa- és csirketenyész­tést. Háromezer férőhelyes baromfi- ólat építünk, ötszáz anyalibát, 200 pulykát vásárolunk, s csirkéből is több ezret akarunk felnevelni jövő­re. A sok jószágnak, aprónak, nagynak egyaránt, azonban sok táplálékra van szüksége.-r- E téren sem lesz baj — vallják egyöntetűen a tsz veze­tői. — Minden növénytermesz­tési munkánkat időben el tud­juk végezni, mert az első idő­szak munkaerő gondjai is mindinkább megoldódnak. Már most, az őszi munkák ide­jén egyre többen kapcsolódtak be azok közül, akik ugyan alá­írták a belépési nyilatkozatot annak idején, de az első hó­napokban idegenkedtek a kö­zös munkától. — Persze az sem közömbös — veszi át a szót az elnökhe­lyettes —, hogy nem hivatalos közlések alapján ugyan, de olyan híreket kaptunk, hogy egyike leszünk azoknak a kö­zös gazdaságoknak, amelyek szántóföldi munkáját 1961. ja­nuár 1-től teljesen gépesítik. Akkor aztán igazán jó munkát lehet végezni itt Tiszanánán, a Petőfiben. Weidinger László v Uj úton halad az iskolai oktatás az Albán Népköztársaságban A z Albán Munkáspárt Központi Bizottságának és az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának irány­elvei az iskola és az élet kap­csolatáról és a közoktatási rendszer további fejlesztéséről új szakaszt jelentenek az albán iskolák életében, és az ország előrehaladása előtt álló pers­pektívákat tükrözik. Az oktatási rendszer újjá­szervezése, az oktatás és a ter­melőmunka összekapcsolása, az áttérés a hétosztályos kötelező oktatásról a nyolcosztályosra, az alsófokú szakmai iskolák széleskörű hálózatának megte­remtése, a középfokú és külö­nösen az alsófokú oktatás nagyarányú fellendülése, a dol­gozók továbbtanulásának meg­szervezése a termelő munkából való kiesés nélkül, a felsőokta­tási hálózat kibővítése, mind olyan feladatok, melyeket csak egy szocialista országban lehet megvalósítani, ahol új pers­pektívák állnak a fejlődés előtt. És ezek a körülmények teljes mértékben megvannak az Albán Népköztársaságban. A felszabadulás utáni időszak­ban Európa legelmaradottabb országából, amely tudatlanság­ban és nyomorban sínylődött és ahol még mindig fél-feudá­lis viszonyok uralkodtak, Al­bánia agrár-ipari országgá változott, ahol otthonra talált a népművelés és a kultúra, s Dohánygyári sikerok A Hl. negyedévben is ered­ményesen dolgozott az Egri Dohánygyár. Szivarkából 100,9 százalékra, a szivarból 105,1 százalékra teljesítettük terme­lési tervünket. A Csongor szi­varból 600 000 darabbal gyár­tottunk többet a tervezettnél. Ezt a tekintélyes mennyiséget a munka helyes és jó megszer­vezésével, a gépek jobb kihasz­nálásával tudtuk elérni. Ebben az évben a III. negyedben gyártottuk a legtöbb szivart. Cigarettából is sokkal többet gyártottunk, mint az előző negyedekben. A gyár a legfontosabb mu­tatószámait, így például az egy munkásra jutó termelési érté­ket 103,2 százalékra, az egy ledolgozott órára jutót pedig 103,1 százalékban teljesítette. Bérgazdálkodásunk is kielé­gítő volt, a tervezett bérnél többet nem használtunk fel, annak ellenére, hogy a terme­lés emelkedett. Az újítás meg­valósítására fordított költsé­gek gazdasági eredménye a IV. negyedévben fog mutat­kozni. Az átlagkereset is emelke­dett a munkásoknál is és az alkalmazottak csoportjában is. A III. negyedévben a ver­senyvállalás teljesítése is az ütemnek megfelelően halad. Az éves vállalásunk 657 000 forint, amelyet a melléktermék csökkentéséből, valamint az egyéb anyagok megtakarításá­ból kívánunk teljesíteni. Az I—III. negyedévre eső felaján­lásunk 466 000 forint, a telje­sítés 543 000 forint, tehát a vállalásunkat túlteljesítettük. Az anyagmegtakarítás, más­részt az önköltség kedvező alakulása, arra enged követ­keztetni, hogy lesz nyereség- részesedés a dohánygyár szor­galmas, becsületes dolgozóinak. Licska Péterné amelynek gazdag távlatai van­nak. Az új Albániában a közokta­tás terén elért sikerek igen sokoldalúak. Az 1946-ban vég­rehajtott oktatási reform meg­jelölte a további utat. Ez a re­form, amely mélységesen de­mokratikus, népi és szocialista, véget vetett a régi oktatási rendszernek és lefektette az új iskola alapjait. Következéskép­pen az egész oktatási rendszer demokratizálódott, az iskolák­ban eltörölték a tandíjakat, be­vezették a mindenki számára kötelező elemi iskolai oktatást és az iskolák világi jelleget öl­töttek. Ettől kezdve a nép fiai és leányai előtt nyitva álltak az iskolák kapui. A tandíjak el­törlése, az ingyenes oktatás be­vezetése, az állam által nyúj­tott ösztöndíjak lehetővé tet­ték a dolgozók gyermekei szá­mára, hogy élhessenek ezekkel az adottságokkal. Hogy erről meggyőző képet kapjunk, elég annyit megemlíteni, hogy a növendékek 80 százaléka része­sül ösztöndíjban. A z oktatási rendszer újjá­^ szervezése és a népi uralom által egymás után ho­zott rendeletek nagyarányú fejlődés útját nyitották meg a közoktatás előtt. 1946-ban min­denki számára kötelezővé vált az elemi iskolai oktatásban va­ló részvétel. Ezt a feladatot re­kord idő alatt, már 1951-ben teljesítették. 1957-ben már a hétosztályos iskola lett kötele­ző. 1960—61-ben az általános iskolákból kikerülő tanulók 66 százaléka tanul tovább a hét- osztályos iskolákban. 63 isko­lát magában foglaló hálózat épül ki a középfokú, általános és a szakoktatás terén. Létre­jött az első egyetem és több más felsőfokú oktatási intéz­mény. Megszületett a különbö­ző fokú iskolák egész hálózata, ahol a felnőtt dolgozók a mun­kából való kiesés nélkül foly­tathatják tanulmányaikat, va­lamint a szakemberek képzé­sével foglalkozó munkaerőtar­talékok iskolái. Mindezeket a sikereket egy olyan ország ér­te el, ahol a felszabdulás előtt a gyermekeknek mindössze egyharmadrésze járhatott isko­lába, ahol csupán 11 középfokú iskola állt az általános és szak­mai oktatás rendelkezésére, ahol 18 személy közül csak egy járhatott iskolába. 1960—61- ben körülbelül 300 ezer gyer­mek jár iskolába, ami azt je­lenti, hogy minden ötödik sze­mély tanul. Így ezen a téren felülmúlta a szomszédos or* szágokat, sőt számos fejlett ka­pitalista országot is. A régi gyérszámú, hiányos középisko­lák helyett ma 500 hétéves is­kola működik az országban. Az egyetemi hallgatók szá­ma ma négyszer magasabb, mint 1938-ban az összes közép- iskolások száma. Ezek az ered­mények élő tanúbizonyságai annak, hogy mennyire népi jellegű az iskola az Albán Népköztársaságban. A felszabadulás óta kb. 15 000 középkáder és 3500 felsőfokú képesítéssel ren­delkező káder került ki a kü­lönböző oktatási intézmények­ből. Az iskola így jelentős mértékben hozzájárult az új, népi értelmiség kialakításához. Három évvel ezelőtt az isko­la azt a feladatot kapta, hogy szorosabb kapcsolatot teremt­sen az elmélet és a gyakorlat között, hogy fokozatosan be­vezesse a politechnikai okta­tást és a munka szeretetére nevelje az ifjúságot. Az első lépések ezen a téren már meg­történtek. A fizikai munka ok­tatását bevezették az általános iskolába, a hétéves iskolában pedig fa- és fémmegmunká­lással végeznek gyakorlati munkát. A közép- és főiskolá­sok maguk is részt vesznek az iskola és a diákotthon szolgá­latainak ellátásában és külön­böző társadalmi munkákban. A kísérleti középiskolákban bevezették a technikai tárgyak oktatását, valamint a tanulók­nak a gyakorlati munkában való részvételét. A közép- és felsőfokú szakmai iskolákra vonatkozólag még több rende­letet hoztak. A tanulók, a munkások oldalán, közvetlenül részt vesznek a tanulmányaik­nak megfelelő munkában. T eientős változások men- J nek majd végbe az élet valamennyi területén. Gazda­sági vonalon ebben az idő­szakban Albánia agrár-ipari országból ipari-agrár országgá alakult át, politikai síkon az új szakasz a demokrácia to­vábbi megerősödését és. fejlő­dését jelenti, a nevelő, kultu­rális és oktató munka terüle­tén pedig a dolgozó tömegek szocialista öntudatának meg­erősítését. Az oktatásügynek és az iskolának meg kell felel­niük ezeknek az új átalakulás során felmerülő követelmé­nyeknek. VALAMIKOR, húsz eszten­deje is van már annak, hogy a Parádsasvári Üveggyárban Bánhalmi Endre megala­kította az énekkart. Az akkori fiatalok lelkesen fogadták a kezdeményezést és évekig éne­keltek. Aztán több esetben le­állt a gyár, akkor szünetelt az énekkar munkája is. Bánhalmi Endre több évi távoliét után az elmúlt esz­tendőben visszajött az üveg­gyárba dolgozni, újra össze­szedte a régieket és megindul­tak az énekkari próbák. Ez az újjászervezés már nem ment úgy. mint a húsz év előtti. Er­ről beszélgettünk H a v e r 1 a Mihálynéval és Fény esi Jó- zsefnéval, akik már a legelső énekkarnak is tagjai voltak. — Nem olyanok már a mai fiatalok, mint mi voltunk! — jegyzi meg Haverláné. — Nincs bennük az énekkari munka után annyi lelkesedés, mint mi bennünk volt. Vagy nem szeretnek énekelni, vagy nagyon elfoglaltak, vagy fölös­legesnek tartják. Nem tudom. — Az viszont igaz, hogy egy­két új tag kivételével mind a régiek, az őszidő fejűek va­gyunk együtt — erősíti Fé­nyesiné. — PEDIG OLYAN szép do­log az, amikor egy mű kész, tudjuk a szólamokat, és akkor felcsendül az egész kórus! — Nem gondolom, hogy a "iatalok felelőtlenségéből, in­kább szétszórtságából ered a közömbösség ez iránt, a mi kis Ealunkban annyira fontos köz­ügy iránt — védi meg a pa- -ádsasvári fiatalokat Haverlá- aé, mintegy megcáfolva önma­gát; — Mert a mi időnkben r.em i/olt mozi, nem volt televízió, aem volt annyi szórakozási le- íetőség, és szívesen jöttünk ÉNEKKARI GONDOK Parádsíisváron ték, mégis egyre jobban elvá­lik ennek a mondásnak az igazsága. A művészeti csopor­tok akkor érnek művészekké a maguk nemének, ha a közön­ség tetszésnyilvánításából, ké­sőbbi véleményéből leszűrik a tapasztalatokat, az igényeket, s ezzel lendítenek a munkáju­kon. — Valami kellene — folytat­ja a töprengést Fényesiné — ami lendületet adna az ének­karnak és közénk hozná a fia­talokat. Hogy mi lenne ez? Nem tudjuk, csak valaminek a hiányát érezzük. — Ha többen vagyunk, jobb a hangulat is és szívesebben megyünk a próbákra. A kar­nagyunkban minden tudás és minden akarat megvan ahhoz, • hogy ebből az énekkarból olyat formáljon, amelyik meg­állja a helyét a nagyobb ének­karok között is. Eddig a beszélgetés. A kis mátrai falura leszállt a ködös október végi este. Fényesiné, aki csak egy percre ugrott át Haverláékhoz, annyira belefe­ledkezett a megindult beszél­getésbe, hogy ijedten vette ész­re az idő múlását. De mégsem sajnálja az eltelt időt, mert az énekkar ügye neki személy szerint is szívügye. A két asz- szony egymás szájából kap- j kodta a szavakat, egymással versengve lelkesedtek, és azért is szívesen beszélgettek, : mert arra gondoltak, hátha a ; sajtó segít az ő nagy gondjuk­ban: felnyitni a fiatalok sze­mét. Tessék! Itt az egész beszélge­tés az énekkar belső nehézsé­geiről. S ha a parádsasvári fiatalok olvassák, talán, meg­mozdul bennük valami, és el­hiszik a két régi énekkari tag­nak, hogy nem minden a „ház­hoz szállított” szórakozás és művészet, meid világhírű énekkari műveket életre kel­teni — valóságos, alkotó mű­vészetet jelent. S ha nem kap­csolódnak be, mint utánpótlás az énekkar münkájába, akkor az ő szégyenük lesz annak ide­jén a kiöregedett dalárda fel­oszlása. MÉG EGY DOLOGRÓL nem szabad megfeledkezni. Neve­zetesen arról, hogy a járási és megyei népművelés felelősei­nek segítőkészséggel kell a kis énekkar mellé állniok, és nem szabad megengedni olyat, hogy az énekkar hosszú készü­lődés után lemaradjon a sze­replésről. Segíteni kell nekik abban is, hogy megtalálják azt a lehetőséget, amelynek meg­valósításával a fiatalokat be tudják vonni a munkába, meg­teremthetik az utánpótlást. Eb­ben az évben is egyre közele­dig a seregszemle, amelyre alapos munkával kell felké­szülni, hiszen a színvonal emelkedik, s nem mindegy, mit és hogyan énekelnek. S ha 10— 12 ember jelenik meg a próbá­kon, akkor nem haladnak elő­re! Ezekben a problémákban kell segíteni a parádsasvári énekkarnak, és ha a nehézsé­geket kiküszöbölik, sálelkese- dés megmarad, akkor remény van arra, hogy az elkövetkező szereplések sikereket hoznak Parádsasvárnak! (Adám) össze az énekkari próbákon. — Azért mégsem helyes, hogy nem jönnek, nem helyes, hogy akik végre eljönnek, megúnják. Nem helyes, mert énekkar csak kell, és ha a mi hangunk már elöregszik, akkor ki veszi át a helyünket? — te­szi fel a nagy kérdést Fénye­siné. — Kellene talán valami, ami kedvet, lendületet ad a fiata­loknak! De egyelőre csak olyan példa van előttünk, hogy heteken keresztül, sőt egész télen át készültünk a pa­lócnapokra. mert mi is szere­peltünk volna. — Igen, volna! — veszi át hirtelen Fényesiné a szót, és látszik rajta, hogy ezt nagyon ő szeretné mondani —, mert mi egész nap vártunk, vártunk a szereplésünkre, végül közöl­ték velünk, hogy nem szere­pelünk, mert már nincs idő rá. Hát így nem nagyon lehet lelkesedni! — Egyetlen hangversenyt se tudtunk még rendezni, nem volt rá alkalmunk. Nem volt egyrészt azért, mert a próbák­ra nagyon hiányosan járnak az énekkari tagok és nem tud­juk a meglevő repertoárt bő­víteni. Másrészt azért nem, mert nincs olyan alkalom, a társadalmi ünnepeinket kivé­ve, amikor szerepelhetnénk. — Mert ha szeretünk is éne­kelni, azért minden művészet dobogót és nyilvánosságot kí­ván! ÉRDEKES, ezt a megállapí­tást már nagyon sokan — egy­mástól függetlenül — megtet-

Next

/
Thumbnails
Contents