Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-21 / 249. szám

1960. október 21., péntek NEPÜJSAG s A pártoktatás első napján {Őszi vásár Hatvanban az előttünk álló feladatokra, azzal, hogy megérteti a végre­hajtandó feladatok miértjét. A propagandamunkában követ­kezetes harcot kell folytatni a marxizmus-leninizmus tiszta­ságáért és jobban meg kell mutatni a VII. kongresszus cél­kitűzéseit. „A párttag kötelessége — mondja a Szervezeti Szabály­zat —, hogy őrködjék a párt ideológiai, politikai és szerve­zeti egységén, küzdjön az egy­ség állandó erősítéséért... A Magyar Szocialista Munkáspárt csak akkor teljesítheti felada­tát, őrizheti meg egységét és szilárdságát, ha engesztelhetet­len harcot folytat mindenféle elhajlás ellen, a revizionizmus és a dogmatizmus ellen”. Az ellenforradalom után he­lyesen alkalmaztuk pártunk­ban a kétfrontos harcot. Egy­aránt harcoltunk a revizioniz­mus és a szektánsság ellen. Akkor e nézetek világosabban, könnyebben felismerhetők vol­tak. Az azóta eltelt időben megszilárdult államhatalmunk, mások lettek a problémáink és ez mintha magával hozta vol­na a kétfrontos harc lanyhulá­sát. E harc tartalma 1957-ben az ellenséges nézetek visszaszorí­tása, a párt politikájának is­mertetése, támogatása volt. Most más jellegű: legfőképp a propagandában ismertetjük a párt politikáját és eközben fejtjük ki véleményünket az ellenséges nézetekről. A kétfrontos harc sohasem lehet öncélú, hanem a párt he­lyes politikájának terjesztését jelentse. Ma a gazdasági kér­dések megoldását illetően van­nak olyan szektáns nézetek, hogy tovább menni, illetve elő­rehaladni csak a régi módsze­rei lehetséges. E veszélyes né­zetet kíméletlenül meg kell semmisíteni. A pártpropagandában nő a gazdasági propaganda szerepe, nemcsak a gazdaságpolitikai tanfolyamokon, hanem min­den oktatási formában. Párt­tagságunknál ki kell alakítani a népgazdasági szemléletet, hogy.különösen igazgatók, tsz- elnökök előtt ne „a mi üze­münk, vagy termelőszövetkeze­tünk” érdeke legyen minde- nekfölött az első, hanem a népgazdasági érdek, mert ezen belül meg fogja találni az egyéni érdekelt is. A népgazdaság szempontjából kell megmutatni — hangsúlyoz­ni — a termelés és fogyasztás összefüggéseit. A felsorolás sorrendjében a termelés áll az első helyen, azon egyszerű ok­nál fogva, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk, A közellátás csak akkor lehet zavartalan, ha biztosítjuk an­nak anyagi alapját. A propaganda lépjen fel a hibák és annak okai ellen. Az ellátással kapcsolatban pl. nem kell bebizonyítani egy hi­ánycikkről, hogy van, ha egy­szer nincs — ilyesmi minden­hol előfordulhat —, hanem azt tárjuk fel, hogy miért nincs egy bizonyos keresett áru, amellett, hogy minden alapve­tő cikk megvásárolható. Ná­lunk Senki sem éhezik, de van­nak fontos dolgok, amit kül­földről kell behozni, amelye­kért elsóosztályú áruinkat kell cserébe adni. A szocialista or­szágok mellett nagyon sok ka­pitalista országgal is folyta­tunk kereskedelmet, amelyek barátságból semmit sem tesz­nek, csak nehéz valutáért ad­nak — sokszor még úgy sem azt —, amire szükségünk van. A termelékenység kérdései­ről minden szakon tárgyalni kell. A mezőgazdaságban épp­úgy, mint az iparban. Jelenleg is probléma, hogy a mezőgaz­daságban nincs megfelelő álla­mi fegyelem. Megengedhetet­len, hogy egyesek a megkötött szerződéseket felrúgják és csak az a fontos részükre, hogy mit kapnak az államtól. Mezőgaz­daságunknak a tavaly kapott hétmilliárdért már most adnia kell. A munkás-paraszt szövetség megköveteli, hogy amikor a munkásosztály ontja a gépeket a mezőgazdasági munka meg­könnyítésére és jelentős össze­get nyújt építkezésekre, vala­mint más felszerelésekre, ék­kor tsz-parasztságunk tartsa kötelességének — azért is, mert saját életszínvonala emel­kedése is ettől függ —, hogy minél több gabonát, húst, te­jet, tojást adjon a piacra. E gondolatok olvasása köz­ben valaki felvetheti, hogy mindez nem is a propaganda, hanem az agitáció feladata. De hát hol kezdődik a propagan­da és hol az agitáció? Az agi táció akkor jó, ha szükség ese­tén egy kicsit propaganda is és a propaganda csak akkor jó, ha agitáció is. A propaganda nem feledkezhet meg a legmélyebb elvi viták közben sem a min­dennapi élet problémái ró azok okairól és megoldásának módszereiről. Ha a propagan­da elszakad az élet napi kér­déseitől — a termeléstől —, a fellegekbe kerül, üres betűrá­gássá, a helyesen alkalmazha­tó elvi tételek dogmatikus szajkózásává válik. Pártszervezeteink úgy kezel­jék a politikai oktatást, minta párt munkájának egyik igen fontos részét. Ne múljon el egyetlen pénteki nap sem — amely a politikai oktatás nap­ja — anélkül, hogy a terve­zett foglalkozást ne tartanák meg. A fő feladat: a termelés és még egyszer a termelés. Mi­nél többen értik meg, hogy miért ez a fő feladat, annál gyorsabban emelkedik egész népünk életszínvonala. Ha a propagandamunkánk ilyen vo­natkozásban ér el eredménye­ket, akkor propagandistáink j( munkát végeznek, mert a na­pi feladatok megoldását segí­tik elő az elmélet helyes al­kalmazásával. A propagandisták és hallga­tók ezért tekintsék a tanulási fontos pártmegbízatásnak, t. igyekezzenek minél többet el­sajátítani a marxizmus—leni- nizmusból, mert pártunknak nem mindegy, hogy tagsága milyen politikai képzettséggel rendelkezik. Virág Károly, a Heves megyei Pártbizottság munkatársa. * (A képes riport folytatása az 1. oldalról) A vásár egyik érdekessége volt a TÜZEP Vállalat által felállított két vtkendház: ára egy Pannónia motorkerékpár árával azonos. Van benne négy ágy, egy ruhásszekrény, asz­tal és egy élelmiszerszekrény. Bizonyára, nagy sikere lesz majd ezeknek megyénkben is. A párt megyei végrehajtó bizottsága 1660. október 13-i határozata értelmében ma az egész megyében megkezdődik a pártoktatás. Ezen a napon 550 propagan­dista felkészülten vár 11500 hallgatót, alílk négy és fél hó­napon keresztül kívánnak fog­lalkozni a marxízmus-leniniz- mus legfontosabb tételeivel, a VII. pártkongreszus anyagá­val, a kapitalista és szocialista rendszer különbségének, vala­mint együttműködésének prob­lémájával. E négy és fél hónap (1960. október 21-től, 1961. március 3-ig) felelősségteljes elméleti munkát követel a propagan­distáktól és hallgatóktól egy­aránt, mert a marxizmus-leni- nizmust kevés csak érteni, aszerint kell élni és cselekedni. A marxizmus-leninizmus ta­nulmányozása minden szinten a szocializmus építését meg­gyorsító intézkedések fontos­ságát, elvi és gyakorlati kérdé­seinek megértését segíti elő. A propagandista az élet jelensé­gei alapján dolgozik, rendszere­sen magyarázza a szocializmus építésének minden országban egyaránt érvényesülő — közös —, törvényszerűségeit, megmu­tatja, hogy milyen módon érvé­nyesül az a mi viszonyaink kö­zött. Megyénk dolgozói — elsősor­ban a munkások és tsz-parasz- tok — nagy érdeklődést tanú­sítanak a politikai kérdések iránt és törekednek megszerez­ni azt a tudást, amely segít ab­ban, hogy világosan tájékozód­hassanak a politikai élet min­den területén. Az 1960—61-es oktatási év­ben a hallgatók száma több mint 20 százalékkal emelke­dett. A hallgatók döntö több­sége üzemi munkás és tsz-pa- raszt. Több ezren jelentkeztek, aki­ket a pártoktatásba nem tud­tunk bevonni, s részükre a tö­megszervezetek mintegy 610 különböző tánfolyamot szer­veztek. A pártonkívüli munkások, tsz-parasztok nagy számú ér­deklődése tette szükségessé, hogy a tömegszervezetek — a KISZ-oktatáS kivételével —, ne külön-külön szervezzenek ok­tatást, hanem egyesítsék ere­jüket és a képzett propagan­disták számához mérten közös ?rővel szervezzenek tanfolya­mok Csak e közös erőfeszítés biztosítja, hogy az igényeket megközelítően ki tudjuk elégí- :enij és az 1960—Cl. oktatási ívben elérjük, hogy egy ember .•sak egy oktatásban vegyen ■észt, de ott hozzájusson azon' ílméleti tudáshoz, amelyre ;züksége van. Éppen ezért gondoskodni teli róla, hogy a párt propa- ?andája főként a belső helyzet­ei foglalkozzék, mozgósítson A verpeléti tantestület megvitatta a VL pedagógus szaksserveseti kengresssus irányelveit Ez a csizma megfelel. Így gondolta Nagy László, a csányi Petőfi terme­lőszövetkezet dolgozója. A Verpeléti Általános Iskola tantestületének szakszervezeti tagsága megvitatta a küszöbön álló VI. pedagógus szakszerve­zeti kongresszus irányelveit. A vitaülésen sok olyan prob­léma merült tel, amelyek a pe­dagógusokat érintik. Több hozzászóló elmarasz­talta a szakszervezetet azért, mert viszonylag keveset törő­dik a családosok üdültetésével. Többen felvetették a pedagó­gus gyermekek továbbtanulá­sának segítése terén tapasztalt hiányosságokat. Egyik pedagógus a helyi ha­gyományok felhasználásáról beszélt. A jövőben a verpeléti iskola is ki akarja használni a helyi hagyományokban rejlő nevelési lehetőségeket, elsősor­ban oly módon, hogy helytör­Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Hartmann Ferenc, Gyurkó Hona, Menártovics László, Maksa Mária Anna, Kálóéi József, Kovács Margit, Patkó Sándor, Kó­rós Anna, Luda Anna. Házasságkötés nem volt. Meghaltak: Burján Mihály, Kő­műves Istvánná (Kovács Julianna), Ocsai József. •*no°000°oo<xxx>ooooooooocooocooocc<x>oooooooooooooo<xxx>oooooooo©oc©<x>oooooooooooooooooooo^ téneti gyűjteményt kíván lét­rehozni. Felvetették a ma még meg­levő kettős nevelés problémá­ját, amelynek felszámolását a verpeléti szakszervezeti csoport elsőrendű feladatának tekinti. Sz. K. AZ IDEI NYÁRUTÓI és őszi dőjárás igen csapadékos volt, záltal a szőlőbogyók érése tem zajlott le optimális kö- ülmények között. Így előre ■árható volt az idei szüretnél elentkező alacsony cukorfok, agyis a gyenge minőség. A agy esőzések következtében zonban nemcsak a minőség, .anem a mennyiség is igen ve- zélye’ztetett. Ugyanis a fellépő othadás — fakó- és szürkerot- adás — valamennyi sző’őfaj- in, kivétel nélkül, igen tete- les kárt okozott és okoz még íindazokban a szőlőkben, ahol szüreti munkákkal még igen agy a lemaradás. Ezért most irgető feladat a szüreti mun- a, vagyis a szőlő mielőbbi le­fedése és feldolgozása. JóUe- et. hogy egyes szőlőfajtáknál több évi átlagos cukorfok latt van a minőség, tovább ím.i a szürettel, már nincs ’.mini értelme, mert csak ön- agunkat és népgazdaságun- %t károsítjuk meg. Az állandó esőzések nem te­lik lehetővé, hogy rövid idő att elvégezhessük a szüretet, alósággal úgy kell lelopkod- mk a tőkékről a termést, de' nit leszedtünk, az már nem ísz kárba. Ezért minden kis ■kaimas időt használjunk ki ; állandóan növekvő minősé- és mennyiségi veszteségek­ig kitett szőlők szüretelésére. A szüretelést fajtisztán hajt­ik végre, mivel így az érté- ssítémél fe'árat kapunk mus- iiúcért, vagy borunkért, gyanis a vegyes telepítésű Szüreteljük le mielőbb a szőlőt (fehér és kék) szőlők együttes szüretelése és feldogozása ré­vén pirkadt (fuxos) borunk lesz, amelynek a színe nem kedvező és amellett értékéből erősen veszít. Az össz-szük- séglet pirkadt (fuxos) színű borban egyenlő a nullával, te­hát bortermelésünknek ezt a rákfenéjét fel kell számolni. Ugyanez a helyzet a direktter- rnő összeszűrésével Is. Ha egy borban csak kis mennyiségű direkttermő van, az már egé­szen direkttermőnek minősül és mint értékesítésre alkalmas áru nem jöhet számításba, ön­magának is el’ensége az, aki direkttermő termését a hazai (európai) fajtákkal összeszűri és otellótól pirkadt, Novától és Delawarető] bűzös borát kínálja megvételre. FONTOS SZABÁLY, hogy a leszedett termést még aznap dolgozzuk fel. A hosszan tartó feldolgozás alatt a bőséges le­vegőzés hatására könnyen barnatörésre, vagy ecetesedés- re válik hajlamossá kierjedt újborunk. Azonkívül a must nemkívánatos szín- és ízanya­gokat old ki a törkölyből. A megzúzott termést azonnal saj- to'juk ki. Ha a prések túlter­heltek, akkor inkább várjunk a zúzással, mert a zúzatlan szőlő a levegő és hömérséíklet hatá­sának jobban ellenáll. A kisaj­tolt törkölyt morzsoljuk szét és azonnal másodszor, vagy ha szükséges, harmadszor présel­jük ki. Az erjesztés munkája az, amivel szőlőtermelőink a leg­több hibát elkövetik. Az er­jesztőhelyiség ne legyen túl- hideg (15 C fok alatt), sem túl- meleg (30 C fok felett), mert az erjedés helytelen irányba terelődhet és borunk hibás Ízűvé válik. Legjobb kezdeti hőmérséklet fehér mustoknál 15—16, vörös mustoknál 18—20 C fok. Ha erjesztő he'yiségünk ennél hűvösebb, úgy fűtésről, ha pedig 30 C foknál mele­gebb úgy hűtésről feltétlen gondoskodjunk. Az idén minden fajtánál vé­gezzük el a nyálkázást. A nyál- kázás lényege, hogy az erős kénezés — hl-ként 30 gr ká- liummetabiszulfit, vagy 3 db borkónpasztilla mustba való bejuttatásával — elősegíti a rothadt termésből nyert mus­tok gyors ülepedését. 2—3 napi ülepítés után a mustot szellőz­tetve fejtsük át és oltsuk be a jó kierjesztés érdekében faj­élesztővel. Az erjesztő hordóikat erjesz­tő akonákkal, kotyogókkal lás­suk el. Ezzel az erjedésnek zárt jellegét adjuk meg. BORVIDÉKÜNKÖN nagy jelentőségű a szép vörös borok készítése is. A kék szőlőkben a színanyag (a festő szőlők ki­vételével) a héjban és a mag körül van és onnan vonja azt ki a must. A festőanyag kivo-, nása savak és alkohol jelente- « tében és a törkölyös must erős J kénezése — hektoliterenként 20— J 30 gr káliummetabiszulfit, J vagy 2—3 db borkéntabletta — J segítségével történik. Az erjesztés zárt, vagy nyi- j tott kádakban, vagy hordók- j ban történjék, állandó e'lenőr- J zés mellett. Az erjedés so- 5 rán létrejövő törkölykalapot J az ecetesedés meggátlása és J jobb színkinyerés érdekében ' 3—4 óránként csömöszöl.iük le, ! vagy a mustot fejtsük rá. Igen j fontos, hogy az erjedés töké- i letesen megtörténjék. A vörös 1 borokban visszamaradó cukor J legfeljebb nem hozzáértő kos- J tolónak lehet kedves, szakem- J berek azonban tudják, hogy a J visszamaradt cukor utóerje- J dést idéz elő az pedig mindig 1 i szinanyagvesztesegge! jár. ; A kierjedt mustot igyekez- J zünk azonnal feltöltögetni és; a hordókat utóerjesztő akoná- J val zárjuk le. j A FENTIEK ALAPJÄN vég- J rehajtott szüret után nyűgöd- < tan vihetjük bor-átvevő szer­veinknek borainkat, amelyek; a jól kezelt borokért mindig 1 magasabb árat fizetnek.. Füri József, kutató. Rózsavölgyi 1st» ván, a hatvanf MÁV állomás dolgozója, Parte nónia motoré kerékpárt ván sárolt. A jó vá­sár után öröm* mel tolja haztt az új motorke* rékpárt. A nézelődés, vásárlás után jól esik a laci- pecsenye és a frissen sült hur­ka. Burda Bá­lint és felesége j óizú e n fo­gyasztják a frisí hurkát. Guruló borpince A német vasút tíz esztendő­ivel ezelőtt állította üzembe az első „guruló borpincét”. A ko­csit ivónak rendezték be és olyan nagy közkedveltségnek örvend, hogy az utasok kíván­ságára üzembe helyezték a 2. számú borpincét is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents