Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-21 / 249. szám
2 Hruscsov elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) főbb célját: a béke biztosítását, a feszültséget okozó és a harmadik világháború kirobbantását előidézhető kérdések rendezését. A hangsúly egy olyan szerv megalakításán volt, amely elintézhetné az országok között felvetődő nehézségeket és konfliktusokat. Éppen ezért alakult meg a Biztonsági Tanács. Annak idején igen helyes volt, hogy a Biztonsági Tanácsnak tizenegy tagja lett s ezek közül öten — az Egyesült Államok, a Szovjetunió. Kína, Anglia és Franciaország — állandó tagként kerültek a tanácsba. 'Az ENSZ-et megszervező akkori politikusok bölcsességére vall, hogy a Biztonsági Tanácsban valamennyi nagyhatalmat egyenlő jogokkal ruházták fel, bár a szocialista országok annak idején abszolút kisebbségben voltak a világon. Akkoriban csak a Szovjetunió és a Mongol Népköz- társaság volt szocialista ország. Ezt az egyenjogú helyzetet ismerte el az ENSZ alapokmánya is, amely tartalmazta a nagyhatalmak egyetértésének elvét és a vétójogot. A világon annak idején a tőkés országok voltak fölényben. De az ENSZ megalapítói helyesen úgy gondolkodtak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete csak akkor tudja ellátni feladatait, ha a többség — márpedig akkoriban a tőkés országok, a gyarmattarló hatalmak voltak többségben — nem fog visszaélni helyzetével a kisebbség kárára. A szovjet kormányfő itt ismét utalt a világ politikai arculatának megváltozására. hangsúlyozta, hogy via már a szocialista világrendszer országaiban él a földgömb lakosságának több mint cgyharmada. A szocialista országok termelése jelenleg a világtermelés több mint egyharmadára túg. az ipari és mezőgazdasági termelés sok ágában pedig a világ termelésének csaknem a felét adják. A gyarmati rendszer roncsain új, független államok keletkeztek, s ezek olyan politikát folytatnak, hogy kívül maradnak a katonai tömbökön és csoportosulásokon. Ilyenek: India, Indonézia. Burma, az Egyesült Arab Köztársaság, a Ghánái Köztársaság. Guinea, Nigéria és más államok. Jelentősen megváltozott az imperialista hatalmak volt nagy gyarmatainak helyzete is. Milyen jogon lehet Angliát ma nagy államnak, Indiát ‘Pe~ dig nem nagy államnak tartani? Milyen jogon? Régebben, minél nagyobb furkósbotja volt valakinek, annál nagyobbnak tartották. Anglia pedig a maga idejében, a legfőbb gyarmatosító birodalom volt. Tűzzel és vassal vetette maga alá az országokat, botot tartott a kezében és úgy uralkodott. csaknem a félvilágot meghódította, s ez határozta meg nagyságát. A helyzet most megváltozott. A második világháború befejezése után Anglia kénytelen volt megelégedni kevesebbel, mint amennyi korábban az övé volt. Az a tény, hogy Anglia jelenleg még megtartott és erőnek erejével kegyetlenül elnyom néhány gyarmati országot — ez csak hanyatlását jelenti, nem pedig erőinek felfelé ívelését. Franciaország szintén imperialista, gyarmatosító hatalom, amely ugyanilyen módszerekkel tette magát nagygyá, afrikai és ázsiai népek meghódításának és kegyetlen leigázásának útján. Ma ez a nagyhatalom több mint hat éve háborúzik Algériával és sehogyan sem képes megmutatni nagyságát azzal, hogy megszüntetné kalózpolitikáját. Ma más idők járnak. A népek ma harcolnak, hogy leszámoljanak elnyomóikkal, gyarmatosítóikkal, sikeresen vívják harcukat a szabadságért, megvédik emberi jogaikat. Miért tartják nagyhatalomnak Franciaországot, és ugyanakkor miért nem tartják annak Indonéziát? Miért van az, hogy Indiának és Indonéziának az Egyesült Nemzetek Szervezetében más a helyzete, mint Angliának és Franciaországnak és miért nem állandó tagja például ez a két ország a Biztonsági Tanácsnak? Vagy vegyük az Amerikai Egyesült Államokat, amely továbbra is hatalmas kapitalista állam. De ha az Egyesült Államok korábban, mint a fellendülő kapitalizmus országa, bizonyos vonzást gyakorolt — ez a vonzóerő demokratikus bur- zsoá alkotmánya volt —. ezt ma már elvesztette. Az Egyesült Államok most reakciós állam, ahol a monopolkapitalizmus uralkodik: olyan állam, amely imperialista politikát folytat, a gyarmatosítókkal halad együtt, sőt irányítja őket. Az Egyesült Államokban a tőke és a militarizmus mindent maga alá gyűr, mindent maga alá rendel, jóllehet fenntartják a demokrácia látszatát. Az Amerikai Egyesült Államok korábban messze kimagaslott gazdasági életének fejlettségével, erejével. Európától és Ázsiától óceánok választották el és ez az Európában és Ázsiában dühöngő háborúk idején leküzdhetetlen gátat jelentett. Az Egyesült Államok nem érezte saját bőrén, mit jelent a háború, az éhség és a pusztulás. De az óceánok nem jelentenek többé áthidalhatatlan, természetes erődítményt az Egyesült Államok javára. Az Egyesült Államok kiváltságos gazdasági helyzetét is elveszti. A Szovjetunió, a szocialista országok gigászi sikereket arattak gazdasági életük fellendí- tésében. Egy sor tudományág fejlődésében magunk mögött hagytuk az Egyesült Államokat. Hasonló a helyzet a közoktatás. a kultúra, a művészetek területén, nem is beszélve a politikai és a szociális rendszer fölényéről, a szocialista országok népeinek erről a vívmányáról. Az Amerikai Egyesült Államok elvesztette korábbi vonzóerejét. Ellenkezőleg, most olyan erők működnek, amelyek taszítják az egyes országokat az Egyesült Államoktól. Ez lényeges változás. Maguk az amerikaiak mind ez ideig nem értették meg ezt kellőképpen, és meg kell mondani, hogy a világon még sok emberben nem vált ez tudatossá, ha érzik is ezt, még nem vonták le a következtetéseket a megváltozott viszonyokból. Az Amerikai Egyesült Államok a nemzetközi küzdőtéren ma már nem olyan hatalmas ország, mint korábban, noha a kapitalista országok közül gazdasági és katonai vonatkozásban egyaránt az Egyesült Államok a legerősebb. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének létrehozásakor Kína nem volt egységes és kevés ügyet vetettek rá. Ha a monopoltőke országai mégis bevonták a Biztonsági Tanácsba, ezt nyilvánvalóan azért tették, hogy hozzáláncolják a kapitalista világhoz, hogy a szocialista marxista—leninista eszmék meg ne fertőzhessék Kínát. De a kínai nép maga döntötte el, hogyan éljen. A Kínai Kommunista Párt vezetése alatt a népnek a felszabadulásért vívott hősies harca győzelemmel végződött. Azok után, hopr Kína valóban népivé és kínaivá vált és hogy kormánya valóban a nép törekvéseit tükrözi, az imperialista monopoltőke országai nem ismerik el a kínai Kínát, ellenben elismerik az amerikai Kínát, az általuk megszállt Tajvan-szigetet. A népi Kínát az Egyesült Nemzetek Szervezetébe sem veszik fel, a népi Kína nem foglalhatja el törvényes helyét e szervezetben. Miért lehetséges ez? Kína talán eltűnt? Nem, Kína létezik! Kfna van! Vágj' talán már nem olyan nagj'? Nem, Kína ma hatalmasabb állam, gazdasági és politikai értelemben egj'aránt, mint valaha is volt. Kínát azért nem ismerik el, mert szocialista állammá vált. Az a félelem, amellyel a szocialista Kína megjelenése az imperialistákat eltöltötte, megfosztotta őket az egészséges gondolkodástól, ezért kezdték tagadni a kínai Kína létezését. Mi jól ismerjük az ilyen helyzetet, saját történelmünk tapasztalatai alapján. Hiszen a legveszettebb imperialisták hosszú időn át nem nagyhatalomnak, hanem csupán földrajzi fogalomnak tekintették a Szovjetuniót. Az Amerikai Egyesült Államok 16 éven át nem volt hajlandó elismerni bennünket. Igaz, hogy mostanában már több burzsoá államférfi is belátja az Egyesült Államok Kí- na-ellenes politikájának tarthatatlanságát és elítéli e politikát. Az Amerikai Egyesült Államoknak évről évre egyre nagyobb nehézséget okoz, hogy kiharcolja a népi Kína elismerésének megtagadását, a közgyűlés valamennyi ülésszakán újra meg újra megismétlődik a gépies többség ösz- szeeszkábálása, ugyanakkor le is lepleződik e mechanikus többség Kina- ellenes politikája. Ügy látszik, hogy a közeljövőben ez a politika végképpen hajótörést szenved. Ha az isten nem bünteti meg az Egyesült Államok politikusait és nem fosztja meg őket eszüktől, számukra az lesz a leghelyesebb, ha hitet tesznek Kína ENSZ-beli jogainak helyreállítása és a Csang Kaj-sek 1 féle báb kiűzése mellett. Tud- I nak-e élni isten ajándékával az amerikai államférfiak vágj' sem? Ne bocsátkozzunk találgatásokba, ezt majd eldönti az idő. De ha nem lesznek hajlandók észhez térni, a közeljövőben kénytelenek lesznek lenyelni az igen keserű pilulát a népi Kínával szemben folytatott politikájuk miatt. A népi Kína, India, Indonézia. Japán. Burma és más ázsiai országok egyre nagyobb szerephez jutnak a nemzetközi életben és a világpolitikában. Hatalmas változások történtek a legutóbbi években Afrikában is. Afrikában az Egyesült Nemzetek Szervezete megteremtésekor gyakorlatilag mindössze három önálló állam létezett. E kontinens egész területét a gyarmatosítók osztották fel egymás között és sok évtizeden át igában tartót ták az afrikai népeket. Afrika ma egészen más képet mutat Ezen a földrészen 26 független állam jelent meg. lakosságuk együttvéve több mint 180 millió ember. Rendkívül jellemző hogy a legtöbb ilyen országban — 26 ország közül 16-ban — 1960 folyamán kiáltották ki a tüggetlenséget. Az ifjú afrikai államok küldöttei az ENSZ-közgyűlésen megjegyezték, hogy fliktus törhet ki, olyan konfliktus, amely az emberiséget háborús világkatasztrófába döntheti. Ez a helyzet fokozza annak a veszedelmét, hogy maguk az Egyesült Nemzetek taszíthatják a világot a háború peremére, vagy akár a háború örvényébe. Szigorúan tiszteletben kell tartani az ENSZ alapokmányának azt az elvet, bogy a nagyhatalmak a bonyolultabb nemzetközi kérdések biztonsági tanácsbeli megoldásánál oirvhun- gúlag kötelesek eljárni. De ez a kérdésnek csupán egyik oldala. Azt is tekintetbe kell venni, hogy világszerte megváltoztak a feltételek és a nemzetközi küzdőtéren új erőviszonyok alakultak ki. az 1960-as év: Afrika éve Egész Afrikára kiterjedt a i nemzeti felszabadító mozgalom í lángja. De még ma is a gyarmatosítás igáját nyögi e földrész 16 állama. Ezekben az országokban mintegy 50 millió ember él. A gyarmati és függő országok népei szembeszállnak az idegen elnyomással és nem kétséges, hogy kivívják függetlenségüket. Ezek a világ szociális és politikai térképének egyes jellemvonásai 15 évvel az Egyesült Nemzetek Szervezetének megteremtése után. Az imperialista, 'monopolkapitalista államok, a nyugati hatalmak katonai tömbjének tagjai fegyveres erőre akarnak támaszkodni, hogy megszilárdítsák az ENSZ-ben elfoglalt! uralkodó helyzetüket, amely az ENSZ megalapításának idején alakult ki. Ezt az uralmat mindenáron fenn akarják tartani, bár a történelem megfosztotta őket e jogaiktól, s szerintem az a fő, hogy lehetőségeiktől is megfosztotta őket. Veszendőben van az a régi gazdasági fölény, amely lehetővé tette, hogy az imperialista országok a világ sok országára nyomást gyakorolhassanak. Az imperialista hatalmak katonai tekintetben is elvesztették azt a régebbi fölényüket, amelyre az ..erőpolitika” folytatásában támaszkodtak. Ezért természetes és törvényszerű, hogy a Szovjetunió küldöttsége a 15. közgyűlésen felvetette: Az Egyesült Nemzetek Szervezetének struktúrája elavult. Ez a szerkezet megfelelt az ENSZ megalakulása idején, tehát 1945-ben fennállt helyzet nek, az államok akkori erővé szonyának, szerepének és jelentőségének, de annál kevésbé felel meg a mai helyzetnek. Szükségessé vált, hogy módosítsuk az ENSZ szerkezetét annak az új erőviszonynak megfelelően, amely a nemzetközi küzdőtéren a három fő államcsoport — a szocialista, az imperialista és a semleges államok — között kialakult. A kérdésnek e felvetését _ mostani ülésszak sok részvevője megértette és támogatta. Nem azért vetettük fel az ENSZ végrehajtó szervei megváltoztatásának kérdését, mert valamiféle előjogokra kívánunk szert tenni az ENSZ-ben. A mi helyzetünk, a szocialista országok helyzete jelenleg köz ismert, és egyetlen józanul gondolkodó ember sem tagadhatja, hogy a szocializmus országai jelentős szerepet játszanak az ENSZ-ben. A szocialista országok részvétele nélkül az ENSZ puszta léte is lehetetlen. Hogy miért? Mondhatná valaki, hogy a szocialista országok jelenleg kisebbségben vannak. De ostoba az, aki valamely államcsoport ENSZ-beli jelentőségét a csoportba tartozó államok számán kívánja lemérni. Ha a földkerekség lakosságának egyharmada. amely a világpotenciál felének birtokosa, nem lesz képviselve az ENSZ-ben, akkor az Egyesült Nemzetek Szervezete valóban megszűnik világ- szervezet lenni. Véleményünk szerint az Egyesült Nemzetek Szervezetét tökéletesíteni kell, mint olyan eszközt, amelyet az új világháború elhárítására teremtettek. E célból legelőször Is vissza kell térni azokhoz az eszmékhez és elvekhez, amelyeket az ENSZ és a Biztonsági Tanács megalkotásakor kifejtettek, vagyis el kell Ismerni azt az elvet, hogy minden állam egyenlő feltételeket élvez, különösen pedig azok az államok, amelyektől az új világháború léte vagy nemléte függ. Míg régebben, az ENSZ létrejöttekor öt nagyhatalmat lehetett megnevezni: az Amerikai Egyesült Államokat, a Szovjetuniót, Kínát, Angliát és Franciaországot, ma a nagyhatalmak köre, természetesen, nagyon kibővült. Jelenleg nyilván lehetetlen Angliát és Franciaországot a nagyhatalmak listájára felvenni anélkül, hogy Indiát és Indonéziát is oda ne számítanánk, nem is szólva a népi Kína jogainak helyreállításáról. Az önző, csoportérdekeinek megfelelően cselekvő imperialista gyarmattartó hatalmaknak sikerült tönkretenniök bizonyos dolgokat abból, amit az ENSZ megalkotása idején, mint elvet lefektettünk. Ezek a hatalmak az ENSZ alapokmányának kijátszására szánták el magukat. Az alapokmány ugyanis, megállapította, hogy a Biztonsági Tanácsnak a legfontosabb kérdéseket az öt nagyhatalom, tehát az öt állandó tanácstag egyetértésével kell megoldani. Amikor viszont a nyugati hatalmak képviselőinek nem sikerült elfogadtattok javaslataikat, akkor kerülő útra léptek és közvetlenül a közgyűlés elé vitték azokat. így hát ezek a hatalmak megszegik a Biztonsági Tanács egyöntetűségének igen fontos elvét, amelyet a béke biztosítására teremtettek meg. Ezt az elvet kijátszottak és a problémákat a közgyűlésen gépies többséggel, vagy kétharmados többséggel akarják megoldani, remélve, hogy a szavazógép kihúzza őket a csávából. De hiszen ez nem kiút: A nyugati hatalmak csupán egy szelepet nyitnak meg, amelyen át konMár nagyon is nyilvánvaló, hogy a Biztonsági Tanácsban kevés az öt nagyhatalom, az öt állandó tag. Következésképpen az ENSZ szervezeti felépítését ma úgy keli kialakítani, hogy a három államcsoport: a szocialista, az imperialista és a semleges országok egyenlő helyzetbe jussanak a háború és béke kérdésében döntő jelentőségű nemzetközi problémák megoldásakor. Aki a régebbi mellett kardoskodik, aki a régit szeretné megőrizni és nem ismeri el az újat, az nem érti meg, hogy a régi nem szolgálhatja a tartós béke biztosítását. E régi mögött a háború keletkezésének nagy veszélye rejtőzik Ezért kell módosítani az ENSZ felépítését, ezért kell összhangba hozni végrehajtó szerveit az élet követelményeivel, a mindhárom államcsoportosulás egyenjogú képviseletének elvével. Máskülönben nem az Egyesült Nemzetek Szervezetével, hanem inkább különvált nemzetekkel lesz dolgunk. Beszéltem a Biztonsági Tanács felépítésének módosításáról. Ez természetesen az Egyesült Nemzetek Szervezete végrehajtó szerveire és főtitkárára vonatkozik. Objektíve nézve a dolgot, mindhárom államcsoport érdekeit nem fejezheti ki egyetlen egy ember, még ha oly bölcs is az illető. Mi sem természetesebb mint az, hogy mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetében az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei — Anglia, Franciaország és a monopoltőke más országai, amelyek imperialista gyarmatosító politikát folytatnak — játsszák a főszerepet, saját jelöltjeiket javasolják az ENSZ vezető tisztségeibe. Kinek a jelöltje Hammarskjöld úr, az ENSZ jelenlegi főtitkára? Mindenki tudja, hogy az Amerikai Egye- sült Államoké. A svédek azt állítják, hogy Hammarskjöld Svédország képviselője. Igaz is, születésére nézve valóban svéd, politikai nézeteit tekintve azonban az Amerikai Egyesült Államok monopoltőkéjét képviseli és szolgálja. Ne sértődjenek meg a svédek emiatt. Nekünk is megvan a magunk Hammarskjöldünk az Egyesült Államokban, Kerenszkij személyében. ö is orosz születésű, viszont kit szolgál Kerenszkij. az amerikai imperialista tőke szolgája és az orosz nép Immár jónéhány esztendeje meglehetős sikerrel boldogul nélküle. Természetes, hogy minden államcsoport szeretné a maga [jelöltjét ültetni a főtitkári székbe. Ez természetes, de nem reális dolog. Minden államcsoport, amely a maga képviselőjét akarja bejuttatni az ENSZ végrehajtó szervébe, uralkodni szeretne — mi viszont azt akarjuk, hogy a végrehajtó szervben, az ENSZ titkárságában egyik államcsoport se lehessen hangadó. Következésképpen az ENSZ-titkárság és a Biztonsági Tanács kérdésének az lesz a leggyökeresebb és legigazságosabb megoldása, ha érvényre .% juttatják az egyenlő jogok, az egyenlő lehetőségek és az egyenlő képviselet elvét. Az ENSZ titkárságának három titkárból kell állnia. Ezután Hruscsov részletesen kifejtette: A tartós béke fenn tarlósához nélkülözhetetlen, hogy egy államcső« portnak az érdekeit se sértsék meg, hogy a nemzetközi problémákat mindhárom államcsoport érdekeinek figyelembevételével rendezzék. A békét csak ilyen feltételekkel lehet bizto sítani. Hangsúlyozta, ha az Egyesült Nemzetek Szerveze tében: mind a Biztonsági Ta nácsban, mind a közgyűlés ben, mind pedig a végrehajtó szervben továbbra is ragaszkodnak az egyoldalú politikához, és nem veszik figyelembe az államok mindhárom csoportjának érdekeit, akkor az Egyesült Nemzetek Szervezete saját magát öli meg, határozatait ilyen feltételek között nem fogja tiszteletben tartani valamennyi állam. Továbbiakban Hruscsov arról beszélt, hogy a második világháború után máig is megoldatlan maradt a német kérdés. Minden ország, nagyok is. kicsik is részt vesznek az Egyesült Nemzetek Szervezetének életében, de a német nép nem vesz részt. Az ENSZ-be felvették Olaszországot, Japánt, amely a múltban militarista állam volt, sőt a fasiszta Spanyolországot és Portugáliát is felvették. Miért nem képviseltetheti magát az ENSZ-ben a német nép? Mert nincs bé keszerződés Németországgal. Ennek megkötését az imperialista államok mesterségesen elodázzák. Nem akarják, hogy ilyen módon elismerjék a Német Demokratikus Köztársaságot. De ez ostoba politika, mert a Német Demokratikus Köztársaság már 11 éve létezik és fejlődik. Véget kell vetni ennek a helyzetnek és meg kell kötni a békeszerződést Németországgal. Meg kell oldani ezt a kérdést, meg kell fogalmazni azokat a feltételeket és változásokat, amelyek a háború után kialakultak, hogy a német né.p, mint a többivel egyenjogú nép, képviselve legyen az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Meg kell oldani ezeket a kérdéseket, ha egyszer léteznek, csak éppen rögzíteni keli a dolgok jelenlegi helyzetét: a két német állam létezését, továbbá azt, hogy a második világháború után megállapított határok megváltoztathatatla- nok. Egyetlen normálisan gondolkodó politikus sem tételezi fel, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban akárki is lemondana a szocializmus vívmányairól, vagy elvetné azokat. De nem gondolhatja azt sem, hogy Nyugat-Németor- szág elveti jelenlegi politikai társadalmi rendszerét. Ezért el kell ismerni valóságnak azt, ami mostanáig mar ki is alakult, és ezt alá kell írni egy megfelelő szerződésben. Ugyancsak többször javasoltuk, hogy kössünk megegyezést Nyugat-Berlin kérdésében — mondotta Hruscsov. A német kérdést jelenleg politikai célokra kezdik felhasználni bizonyos országokban, a választási kampány idején meg is lovagolják ezt a kérdést. Az agresszív körök, amelyek e háborús tűzfészek fenntartására törekednek. megkísérlik, hogy a német kérdést az „erőpolitika” számára használják fel. Pedig az ilyen erőpróba veszélyes. Hruscsov elvtárs beszédének közlését holnapi számunkban folytatjuk.
