Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-20 / 248. szám

19«0. Október 20., csütörtök

NEPOJSAG

5

A beteg gépek orvosai

A határban zúgnak a gépek, lángjuk messze hallik, s mö- öttük mély barázdát húz az ke, vagy simán gurul a ter- aénnyel megrakott pótkocsi.

Szinte pihenés nélkül dol- oznak a traktorok, legtöbbük váltott vezetőkkel, két mű- zakban is végzi munkáját a lorti Gépállomás körzetében.

bapadunkon ugyancsak a leg- messzebbmenően biztosítani tudjuk ezek ellenőrzését és beállítását.

— Igyekszünk, amit lehet, saját magunk megoldani, így majd a téli gépjavításokat is. December közepén, amikor körzetünk valamennyi szövetkezetében befejeződik a talajSzakcrtelcmmel és nagy gondossággal kezeli az eleklro- tos próbapadot Oláh Máté. Zetor önindítót próbál, és álla- itja meg, hogy mennyi az amperfelvétele üresjáratban.

Bent a gépállomáson új gé- ek járatása folyik, régi, javítóra szorult traktorok várják j alkatrészeiket. A műhelyen orvoslásra váró, szétsze- ett motorok sorakoznak.

Dudás János főmérnök irá- yítja a munkákat, ellenőrzi a (vitásokat Vele beszélgetünk.

— Jelenleg is folyik a karín tartó javítás, a meghibáso- ott gépek javítása — mondja.

Új gépeink, a megfelelő nor- lálhold elvégzése után azonnal megkapják a szükséges arbantartást, s a régebbiek őzül, amelyek munka közben •envednek törést, azok hibás Ikatrészeit azonnal beszerezik, s kijavításával sem késle- sdünk.

Az idén jelentősen megnőt- k feladataink, mert gépparink a kétszeresére nőtt. Ti- •nhárom típusú traktort tar- ink számon, s ezek alkatrészlátása bizony nehézkes. Jó őre kell gondoskodnunk a eghibásodásra kerülő alkal- •szekről, mert egy szétszedett :p nem állhat időtlen időkig szerelőműhelyben. Kicsi ez a ;űkreszabott műhely, problémát jelent ez számunkra már őst, a folyamatos javítások eje alatt is, s még nagyobb jndot okoz majd a nagy téli ivítások idején.

Ugyancsak kevésnek bizo- yulnak a szerelők is a kétsze- sére nőtt feladatokhoz ké- est, ez majd különösen a téli '.ószakban fog érződni mun- ínk közben.

Közel kétszáz gépet tart szálon a gépállomás, közel két- áz gép működését kell fi- ;elemmel kísémiök a szereiknek, gondoskodni ezek •.onnali kijavításáról. Nagy ladat ez, s tudják ezt a gép- lomás felettes szervei is s nyelőre új műhelygépekkel :gítik munkájukat.

— Valóban — mondja to- ibb Dudás elvtárs — két yan gépet kaptunk, amellyel megyében, de még az or- ágban is kevés gépállomás csekedhet. Az egyik egy die- 1-, a másik pedig egy elekt- wnos próbapad. E két felszedés jelentőségét az ismeri azán, aki dolgozott már gép- lomáson. Apró hibákért kelti traktorainkat más műhe- ekbe szállítani, nélkülözni a unkából, s felesleges több- tköltséget kiadni, ugyanikor értékes embereket is álkülöznünk kellett ez idő att. Most megoldódik ez a ■gi probléma, gépeink legna mbb részének, 75 százaléká- ak diesel-motor a „szíve”, s .ek adagoló berendezésének ár mi is tudjuk orvosolni hifit. Ellenőrizni tudjuk új •óbapadunkkal az adagolást, ugyanakkor be is tudjuk áldani, így már e tekintetben ■m igénylünk idegen segítséNem igénylünk segítséget őst már az erőgépek elektro- os berendezéseinek: az ak- imulátoroknak, önindítók- ak, töltő dinamóknak kijaví- msához sem. Elektromos prómunka, megkezdjük valamennyi gép szükséges és általános javítását is. Csupán a sok gép elhelyezése is problémát jelentene, ezért brigádok cseréjével oldjuk meg a nagyszükségletéin két, még is igényeltük azokat.

Igen sok a gumikerekű járművünk, s ez már magában rejti a többi problémát Gumiutánpótlással már eleget vesződtünk, volt erre elegendő példánk, s ezért kérnénk ezúton is az illetékeseket, hogy idejében kaphassunk gumikat.

Nagy feladatot jelent a gépállomás valamennyi dolgozója számára a téli nagyjavítás lebonyolítása, de a következő évi már kedvezőbb körülmények között bonyolódik majd le. Erről is beszélt Dudás elvtárs.

— Háromhajós javítóműhelyt építenek itt az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. A megye gépállomása} közül ez lesz a legnagyobb javítóműhely, amit már a következő évben birtokunkba is Vehetünk. Megfelelő javítóműhelyben pedig már könnyebben tudjuk majd megszervezni a javításokat. Több gépet tudunk egyszerre megvizsgálni, ami magában is jelentős -segítség, s így eredmény is.

őszi eső áztatja a talajt, a műhelyekben ennek ellenére is zökkenőmentesen folyik a munka, nem késlekednek a gépek javításával, hiszen erejüket, munkájukat sürgeti a széles határ, a termelőszövetkezetek. Télen pihennek majd a gépek, de a szerelők szerszámai akkor is munkában lesznek. S hogy ne legyen fennFiatalok a műhelyben. Tudásuk mindjobban gyarapodik, de azért most még idősebb szakmunkások felügyelete alatt végzik a rájuk bízott munkát.

javítást. Egy-egy brigád gépeit ki tudjuk javítani egyszerre, s így valamennyi sorra kerül.

Amitől valamennyi szakember fél, ez az alkatrészek biztosítása. Felmértük alkatrészakadás és jövőre minél több felújított, üzemképes erőgépet adhasson a gépállomás a hatvani járás szövetkezeteinek, arra már most készülnek Horton.

Pilisy Elemér

A burgonya-, zöldség-, és gyiimölcsfelvásárlásról nyilatkozik Bartoiák Mihály elvtárs, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke

Lapunk munkatársa felkereste Bartoiák Mihály elvtársat a MÉSZÖV igazgatóságának elnökét, és nyilatkozatot kért tőle a burgonya-, zöldség- és gyümölcsfelvásárlás jelenlegi helyzetéről,

A feltett kérdésekre a következő válaszokat kaptuk:

— Milyen problémák mutatkoztak eddig a felvásárlás lebonyolításában?

1960. szeptember 30-án a MÉK illetékes Vezetőivel a MÉSZÖV igazgatósága megvizsgálta a burgonya-, zöldség- és gyümölcsíelvásáxlás eddigi helyzetét, térvteljesítését.

Megállapítást nyert, hogy az ez évi felvásárlásnál, az időben megtörtént felkészülés ellenére a felvásárlási munka zavartalan menetét a felvásárlási apparátus nem tudta biztosítani. E problémák többek között abból adódtak, hogy a megye mezőgazdaságának átszervezésével egy időben, az új feladatoknak megfelelően nem sikerült a felvásárlási apparátusban dolgozók, elsősorban a MÉK apparátusának figyelmét ráirányítani az új módszerekkel való munkára. Ebből eredően a termelőszövetkezetek által megtermelt áruk időbeni szedéséhez, csomagolásához, szállításához nem adták meg azt a segítséget, amelyet tsz-eink vezetői és tagjai elvártak volna. Ugyanakkor a termelőszövetkezetek egy része sem fordított kellő gondot az éréssel egy időben az áru folyamatos szedésére és a munkaerők átcsoportosítására. Nehezítette a helyzetet az a körülmény is, hogy a paradicsomérés kellő közepén az exportszállításokat leállították, amelyből eredően a korábbi évekhez képest mintegy 600 vagon paradicsomexport kiesésünk volt. A felvásárlási tervek pontos teljesítését az is akadályozta, hogy sem a MÉK, sem pedig a tsz-ek nem tartották be minden esetben a termelési szerződésekben vállalt kötelezettségeket. S így jelentős mennyiségű áru került a szervezett felvásárláson kívüli értékesítésre.

A felvásárlás problémájához tartozik az árpolitika problémája is. Elsősorban a felvásárlási és fogyasztói árak közötti hullámzásra gondolok, például augusztus 12-én a görögdinnyét (szerződött) 77 filléres, kilogrammonkénti áron lehetett felvásárolni, ugyanekkor a görögdinnye budapesti fogyasztói ára 2,40 forint volt. Az a véleményem, hogy az ilyen gyakorlat szerint kialakított árpolitika károsan hat a termelésre, valamint a fogyasztók érdekire. A felvásárlás térén előfordult hiányosságokra a párt megyei VB-a felhívta figyelmünket és határozataival helyesen segítette elő az év hátralevő időszakára a felvásárlási munkát.

A felvásárlás terén mutatkozó problémák és'hiányossá- gok megszüntetésére több olyan intézkedést tettünk, amely áz esős időjárás ellenére is napi 10—12 vagon árufeT- vásárlási többletet eredményez. Ezek alapján úgy látom, hogy az éves felvásárlási tervét megközelítően teljesíteni tudjuk.

— Hogyan áll a burgonya-, szőlő-. almafelvásárlás hélyzétó megyénkben?

Az őszi esőzések megnehezítették ezén cikkek betakarítását és egyben felvásárlását is. Burgonyából 519 vagonnal kell felvásárolnunk, ez idáig 200 vagont vásároltunk fel. Ezen a téren arra van szükség, hogy termelőszövetkezeteink meggyorsítsák a burgonya szedését, válogatását, s ehhez a munkához a felvásárlási szervezetben dolgozók a legmesz- szebbmenő támogatást kell, hogy biztosítsák.

Amíg a burgonyatervünk teljesítése biztosítottnak látszik, addig a szőlő felvásárlásánál egészen más a helyzet, mivel a vártnál sokkal alacsonyabb termés mutakozik a szeszélyes időjárás következtében. Ez ideig csak 282 vagon szőlőt tudtunk felvásárolni a korábbi évek 800 vagonjával szemben. Az e téren mutatkozó lemaradás egy részét, a még hátralevő időben pótolni tudjuk a borszőlő és az otelló szőlő felvásárlásával. Meg kell említeném, hogy mindkét szőlőfajtának a felvásárlási ára a tsz-ekre és az egyéni termelőkre nézve is igen kedvező,

így arra lehet számítani, hogy a közeljövőben nagyobb meny- nyiséget vásárol fel a MEK.

Az almatermésnél országos szinten kedvezőtlenek a kilátások. de Heves megyében mintegy 130 vagon alma kerül felvásárlásra. Ezek nagyobb részét a termelőszövet- keztek adják, így pl. a kiskörei Dózsa Tsz 40—45 vagonnal, a felnémeti Petőfi 20 vagonnal, az ivádi Dózsa Tsz ló— 15 vagonnal szállít a MÉK ré-. szére. Az így felvásárolt alma nagyobbrészt exportra kerül. Megjegyezni kívánom, hogy az exportra szállított zöldség- és gyümölcsfélék után fontos ipari és mezőgazdasagi nyersanyagokat kapunk külföldről.

— Biztósított-e a lakosság

téli burgonya-, zöldség- és

gyUmölcsellátása?

A lakosság téli ellátására a felvásárlási szervezet, így elsősorban a MÉK kellően felkészült. Ez év folyamán 192 vagon különböző -ikket tárolnak felvásárlási szerveink., a múlt évi 112 vagonnal szemben. Nagy gondot fordítunk arra, hogy Vnegfelelő rfteny- nyiségű és minőségű burgonya, vöröshagyma, sárgarépa, gyökér és vegyeszöldség álljon a lakosság rendelkezésére a téli és koratavaszi napokban is. Az említett mennyiségen kívül a különböző vendéglátóipari és közétkeztetési szervek ezideig mintegy 40 vagon burgonyát tároltak saját szükség-: létükre. A földművesszövetkezeti szervek burgonya- és vöröshagyma-akciót szerveztek megyénk minden községében, amelynek eredményeként eddig 56 vagon burgonyát, és négy Vagon vöröshagymát vásárolt meg a lakosság. Ez még nem végleges szám, mivel az . akció jelenleg is tart. A MÉK savanyító üzemében 40—45 vagon uborka, paprika, káposzta került savanyításra.

Mindezeket összegezve, az a véleményem, hogy a lakosság téli ellátás? burgonyából és zöldségfélékből biztosítva lesz;

Több mint ezerötszác termelőszövetkezeti tagot képeznek ki traktorosnak és vontatókezelőnek a gépállomások téli tanfolyamain

Elkészült a traktorosok oktatásának téli programja. Amellett, hogy Szabadszálláson és Pápán januárban újabb 4000

SZEMES PIROSKA:

A kanásx

gépállomás!, szövetkezeti és állami gazdasági dolgozó kezdi meg a tanulást, a gépállomásokon is nagy gondot fordítanak a szakember-képzésre.

Körülbelül kétezer részvevővel alapfokú tanfolyamokat indítanak a még gyakorlatlanabb gépkezelők és az új jelentkezők számára. Arra számítanak, hogy az alapfokú tanfolyam részvevőinek mintegy fele szövetkezeti tag lesz. A vontató- vezetői tanfolyamokra is be kívánják vonni a szövetkezetek tagjait. Az előzetes számítások szerint a mezőgazdasági üzemi vontatóképző iskolák J500 részvevőjének mintegy fele a szövetkezetek saját gépeit * vezeti majd a jövő esztendőben.

A, téli oktatás programját úgy állították össze, hogy minél több traktoros ismerhesse meg az új típusú univerzális és lánctalpas traktorokat, valamint az idén vásárolt munkagépeket is. (MTI)

41ti a síris bű önmagához.. •

Egy párizsi jósnő évtizedeken át nagyszerű forgalmat bonyolított le, de az utóbbi időben csökkent az érdeklődés jóslatai iránt. Az idős nő nagyon a lelkére vette a dolgot és elhatározta, hogy mielőtt lelépne az élet színpadáról, még egyszer utoljára nagy feltűnést kelt.

Előre megjósolta, hogy melyik napon, melyik órában hal’ meg és a megadott időpontban . * öngyilkosságot követett' eJ A párizsi újságok valóban- még ez egyszer foglalkoztak vele.

be»", mint hódoló asszony megy elébe. Csöndesen leveszi válláról a tarisznyát, lesegíti az átázott bőrbundát, s megtörli a konyhaszéket, amelyen már csak azért sem lehet szemernyi por, mert előbb még ő ült rajta.

Poharakat szed le a kredenc- röl, s a kamrából bort hoz elő. Az ember tölt, miközben 6 már a gombával időz, vízzel teli tálba teszi, átmossa, forgatja, leönti róla a vizet, s még párszor megfürdeti. Közben koccint velünk, s míg mi fenékig ürítjük a poharakat, ö alig nyalja meg. Sistereg a zsír a serpenyőben,i illatozik a karikára vágott hagyma, s tüneményes gyorsasággal készül a csurgatott köménymagos leves és a gombapaprikás. Tarka ab rosz kerül az asztalra, kihozza még a szobai lámpát is, úgy fogunk a vacsorához.

Tüzel az arca, amikor merem a levest.

— De igazán ízlik? — kérdezi bizonytalanul, noha már másodszor szedek a paprikás gombából.

jp’"ét éve jártam nála. Az- óta sokszor eszembe jutott a kanászné. Nemréff, hogy megint arra vetődtem, nem találtam a régi házat. Ott volt pedig, csak megnőttek rajta az ablakok, kopott, fehér külseje helyett sárga-téglaszínű vakolat borította. És nem a kaná- szék laknak ott, hanem a termelőszövetkezet állatgondozója és annak felesége, a baromfinevelő. Személy szerint azonban ugyanazok, akiknél két évvel ezelőtt olyan kitűnő 'gombapaprikást vacsoráztam.

család, rendes, tiszta emberek. Amikor a falujukban megcsinálták a szövetkezetét, ők is beléptek. Akkor nagyon fájt a szivem, hogy minálunk nincsen szövetkezet. Mert ott, ahol termelőszövetkezet van, nincsenek kanászok, hanem állattenyésztők. Nagyon szépen keresnek, mert ha ügyesek, és nem hullik ellésnél jószág, prémiumot kapnak.

És az nagyon nagy dolog, hogy nem kanászok, hanem állattenyésztők..,

F int egyenletesen perme- tez az őszi eső. A kanászné az üveges konyhaajtóra pillant, jön-e a férje. A csikótűzhelyben száraz gally ropog. Valamiért bemegy a szobába, ahonnét tömény gyümölcsillat suhan ki, téli, ünnepi hangulatot árasztva. A földes szobában minden a helyén, kis, habos függönyök ráncolódnak az ablakon, a szekrények tetején birsalma, egy nagy teknőben aszalt vadkörte, szikkadt fonott kosárban csipkebogyó, a másikban gomba.

— Az erdő mindent megad nekem — magyarázta. — Semmiben nincs hiányom. Én még házat is építhetnék, de ki tudja, maradunk-e jövőre ...

Tudom én, hogy nem anyagiak miatt emésztődik. Szárnyaló lelkét szorosan fűzi be valamilyen régi, szégyenkező fásli. Amikor hazajön az amié, pedig van villany a faluban. Csak a kanászlakásig nem hozták ki a vezetéket.

— ... nekem régen mindig volt barátném... — mondta. — Aztán, hogy jött a kanászi élet, mindig más faluban, sehova nem fogadtak be. Kértek tőlem kölcsönben paprikát, aztán meghozták, s jó napot. Nem számított, hogy adtam, nem tartották szívességnek, nem kötelezte barátságra őket. A két gyereket mindig csúfolták az iskolában, hogy az apjuk kanász. Mert kegyetlen ám a falu. Ha én szép’ ruhában járnék, kinevetnének ... ’ a kanászné rázza a rongyot... Azóta jó, amióta a gyerekek gimnáziumban vannak. Ott nem csúfolják őket. Ezért is maradtunk itt, nem vándorolunk tovább. Elvagyunk, van illetményföldünk, azt én kapálom be és ha nincs mit csinálnom, elábrándozom... A gyerekek küldenek könyveket is. az nagyon jó, mert közben minden rosszról megfeledkezem. Például arról, hogy nekem senki sem köszön előre. Meg lehet ám szokni, hogy mindig én mondom először a jó napot... Tavaly úgy volt, hogy itt is termelőszövetkezet lesz. Elmentek mindenkihez. Rólunk elfeledkeztek. Pedig nem kopogtattak volna hiába. Mi, itt a környéken ismerjük a kanászokat. Van egy cigányjy~ ét évvel ezelőtt tévedje- tem be hozzá. Sovány, kiszikkadt asszony volt, mé- lyenülö, elgondolkodó szemekkel. Esett az eső, az urát várta haza, aki gombát ígért a vacsorához. Ezzel a gombával akart engem is megvendégelni.

Akkorra már elszoktam attól, hogy valaki saját mesterségét szégyellje, de ott bent, a kanászné konyhájában fájó sajnálkozás, együttérzés fogott el. Sovány világ az övé, így mondta. Pedig valamikor, jaj, valamikor bányászná volt. Amíg az ura szilikózist nem kapott. Nem laktak ők más házában, hanem a magukéba. Azóta minden elment, az ember gyógyítására. De csakhogy fölépült, megmaradt. Levegő kell neki, tiszta réti, erdei levegő, mert gyönge a tüdeje, nem bírja a föld alatt, egykettőre elmenne, s akkor mit csinálna magában ilyen asszony.., Így szegődtek el uradalmi kanásznak, aztán községi pásztor lett az ember, s attól kezdve évenként váltogatták a helyeket. Nem azért, mert nem voltak velük megelégedve, hanem, mert ők álltak tovább. Itt három éve vannak, ezerötszázért havonta, és kapják ezt a lakást, szoba, konyha, spejz, istálló, szép, nagy udvar, csakhát...

Asszonyok tudnak csak eny- nyire szégyenkezni. Asszony tud csak szégyenéről asszonynyal beszélni. Így engedte el magát a kanászné is és leült a lámpavilág alá, mellém, az asztalhoz, évek óta cipelt titkát elmondani. A lámpa mél-