Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-20 / 248. szám

19«0. Október 20., csütörtök NEPOJSAG 5 A beteg gépek orvosai A határban zúgnak a gépek, lángjuk messze hallik, s mö- öttük mély barázdát húz az ke, vagy simán gurul a ter- aénnyel megrakott pótkocsi. Szinte pihenés nélkül dol- oznak a traktorok, legtöbb­ük váltott vezetőkkel, két mű- zakban is végzi munkáját a lorti Gépállomás körzetében. bapadunkon ugyancsak a leg- messzebbmenően biztosítani tudjuk ezek ellenőrzését és beállítását. — Igyekszünk, amit lehet, saját magunk megoldani, így majd a téli gépjavításokat is. December közepén, amikor körzetünk valamennyi szövet­kezetében befejeződik a talaj­Szakcrtelcmmel és nagy gondossággal kezeli az eleklro- tos próbapadot Oláh Máté. Zetor önindítót próbál, és álla- itja meg, hogy mennyi az amperfelvétele üresjáratban. Bent a gépállomáson új gé- ek járatása folyik, régi, javí­tóra szorult traktorok várják j alkatrészeiket. A műhely­en orvoslásra váró, szétsze- ett motorok sorakoznak. Dudás János főmérnök irá- yítja a munkákat, ellenőrzi a (vitásokat Vele beszélgetünk. — Jelenleg is folyik a kar­ín tartó javítás, a meghibáso- ott gépek javítása — mondja. Új gépeink, a megfelelő nor- lálhold elvégzése után azonn­al megkapják a szükséges arbantartást, s a régebbiek őzül, amelyek munka közben •envednek törést, azok hibás Ikatrészeit azonnal beszerez­ik, s kijavításával sem késle- sdünk. Az idén jelentősen megnőt- k feladataink, mert géppar­ink a kétszeresére nőtt. Ti- •nhárom típusú traktort tar- ink számon, s ezek alkatrész­látása bizony nehézkes. Jó őre kell gondoskodnunk a eghibásodásra kerülő alkal- •szekről, mert egy szétszedett :p nem állhat időtlen időkig szerelőműhelyben. Kicsi ez a ;űkreszabott műhely, problé­mát jelent ez számunkra már őst, a folyamatos javítások eje alatt is, s még nagyobb jndot okoz majd a nagy téli ivítások idején. Ugyancsak kevésnek bizo- yulnak a szerelők is a kétsze- sére nőtt feladatokhoz ké- est, ez majd különösen a téli '.ószakban fog érződni mun- ínk közben. Közel kétszáz gépet tart szá­lon a gépállomás, közel két- áz gép működését kell fi- ;elemmel kísémiök a szere­iknek, gondoskodni ezek •.onnali kijavításáról. Nagy ladat ez, s tudják ezt a gép- lomás felettes szervei is s nyelőre új műhelygépekkel :gítik munkájukat. — Valóban — mondja to- ibb Dudás elvtárs — két yan gépet kaptunk, amellyel megyében, de még az or- ágban is kevés gépállomás csekedhet. Az egyik egy die- 1-, a másik pedig egy elekt- wnos próbapad. E két felsze­dés jelentőségét az ismeri azán, aki dolgozott már gép- lomáson. Apró hibákért kel­ti traktorainkat más műhe- ekbe szállítani, nélkülözni a unkából, s felesleges több- tköltséget kiadni, ugyan­ikor értékes embereket is álkülöznünk kellett ez idő att. Most megoldódik ez a ■gi probléma, gépeink legna mbb részének, 75 százaléká- ak diesel-motor a „szíve”, s .ek adagoló berendezésének ár mi is tudjuk orvosolni hi­fit. Ellenőrizni tudjuk új •óbapadunkkal az adagolást, ugyanakkor be is tudjuk ál­dani, így már e tekintetben ■m igénylünk idegen segítsé­Nem igénylünk segítséget őst már az erőgépek elektro- os berendezéseinek: az ak- imulátoroknak, önindítók- ak, töltő dinamóknak kijaví- msához sem. Elektromos pró­munka, megkezdjük vala­mennyi gép szükséges és álta­lános javítását is. Csupán a sok gép elhelyezése is problé­mát jelentene, ezért brigádok cseréjével oldjuk meg a nagy­szükségletéin két, még is igé­nyeltük azokat. Igen sok a gumikerekű jár­művünk, s ez már magában rejti a többi problémát Gumi­utánpótlással már eleget ve­sződtünk, volt erre elegendő példánk, s ezért kérnénk ez­úton is az illetékeseket, hogy idejében kaphassunk gumikat. Nagy feladatot jelent a gép­állomás valamennyi dolgozó­ja számára a téli nagyjavítás lebonyolítása, de a következő évi már kedvezőbb körülmé­nyek között bonyolódik majd le. Erről is beszélt Dudás elv­társ. — Háromhajós javítómű­helyt építenek itt az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vál­lalat dolgozói. A megye gépál­lomása} közül ez lesz a legna­gyobb javítóműhely, amit már a következő évben birtokunk­ba is Vehetünk. Megfelelő ja­vítóműhelyben pedig már könnyebben tudjuk majd meg­szervezni a javításokat. Több gépet tudunk egyszerre meg­vizsgálni, ami magában is je­lentős -segítség, s így eredmény is. őszi eső áztatja a talajt, a műhelyekben ennek ellenére is zökkenőmentesen folyik a munka, nem késlekednek a gépek javításával, hiszen ere­jüket, munkájukat sürgeti a széles határ, a termelőszövet­kezetek. Télen pihennek majd a gépek, de a szerelők szerszá­mai akkor is munkában lesz­nek. S hogy ne legyen fenn­Fiatalok a műhelyben. Tudásuk mindjobban gyarapodik, de azért most még idősebb szakmunkások felügyelete alatt végzik a rájuk bízott munkát. javítást. Egy-egy brigád gé­peit ki tudjuk javítani egy­szerre, s így valamennyi sorra kerül. Amitől valamennyi szakem­ber fél, ez az alkatrészek biz­tosítása. Felmértük alkatrész­akadás és jövőre minél több felújított, üzemképes erőgépet adhasson a gépállomás a hat­vani járás szövetkezeteinek, arra már most készülnek Hor­ton. Pilisy Elemér A burgonya-, zöldség-, és gyiimölcsfelvásárlásról nyilatkozik Bartoiák Mihály elvtárs, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke Lapunk munkatársa felke­reste Bartoiák Mihály elv­társat a MÉSZÖV igazgatósá­gának elnökét, és nyilatkoza­tot kért tőle a burgonya-, zöld­ség- és gyümölcsfelvásárlás jelenlegi helyzetéről, A feltett kérdésekre a kö­vetkező válaszokat kaptuk: — Milyen problémák mu­tatkoztak eddig a felvásár­lás lebonyolításában? 1960. szeptember 30-án a MÉK illetékes Vezetőivel a MÉSZÖV igazgatósága meg­vizsgálta a burgonya-, zöldség- és gyümölcsíelvásáxlás eddigi helyzetét, térvteljesítését. Megállapítást nyert, hogy az ez évi felvásárlásnál, az időben megtörtént felkészülés ellenére a felvásárlási munka zavarta­lan menetét a felvásárlási ap­parátus nem tudta biztosítani. E problémák többek között ab­ból adódtak, hogy a megye mezőgazdaságának átszervezé­sével egy időben, az új felada­toknak megfelelően nem sike­rült a felvásárlási apparátus­ban dolgozók, elsősorban a MÉK apparátusának figyel­mét ráirányítani az új mód­szerekkel való munkára. Eb­ből eredően a termelőszövet­kezetek által megtermelt áruk időbeni szedéséhez, csomago­lásához, szállításához nem ad­ták meg azt a segítséget, ame­lyet tsz-eink vezetői és tagjai elvártak volna. Ugyanakkor a termelőszövetkezetek egy ré­sze sem fordított kellő gondot az éréssel egy időben az áru folyamatos szedésére és a munkaerők átcsoportosításá­ra. Nehezítette a helyzetet az a körülmény is, hogy a paradi­csomérés kellő közepén az ex­portszállításokat leállították, amelyből eredően a korábbi évekhez képest mintegy 600 vagon paradicsomexport kie­sésünk volt. A felvásárlási tervek pontos teljesítését az is akadályozta, hogy sem a MÉK, sem pedig a tsz-ek nem tartot­ták be minden esetben a ter­melési szerződésekben vállalt kötelezettségeket. S így jelen­tős mennyiségű áru került a szervezett felvásárláson kívüli értékesítésre. A felvásárlás problémájához tartozik az árpolitika problé­mája is. Elsősorban a felvá­sárlási és fogyasztói árak kö­zötti hullámzásra gondolok, például augusztus 12-én a gö­rögdinnyét (szerződött) 77 fil­léres, kilogrammonkénti áron lehetett felvásárolni, ugyan­ekkor a görögdinnye budapesti fogyasztói ára 2,40 forint volt. Az a véleményem, hogy az ilyen gyakorlat szerint kiala­kított árpolitika károsan hat a termelésre, valamint a fo­gyasztók érdekire. A felvásár­lás térén előfordult hiányossá­gokra a párt megyei VB-a fel­hívta figyelmünket és határo­zataival helyesen segítette elő az év hátralevő időszakára a felvásárlási munkát. A felvásárlás terén mutat­kozó problémák és'hiányossá- gok megszüntetésére több olyan intézkedést tettünk, amely áz esős időjárás ellené­re is napi 10—12 vagon árufeT- vásárlási többletet eredmé­nyez. Ezek alapján úgy látom, hogy az éves felvásárlási ter­vét megközelítően teljesíteni tudjuk. — Hogyan áll a burgonya-, szőlő-. almafelvásárlás hélyzétó megyénkben? Az őszi esőzések megnehezí­tették ezén cikkek betakarí­tását és egyben felvásárlását is. Burgonyából 519 vagonnal kell felvásárolnunk, ez idáig 200 vagont vásároltunk fel. Ezen a téren arra van szükség, hogy termelőszövetkezeteink meggyorsítsák a burgonya sze­dését, válogatását, s ehhez a munkához a felvásárlási szer­vezetben dolgozók a legmesz- szebbmenő támogatást kell, hogy biztosítsák. Amíg a burgonyatervünk teljesítése biztosítottnak lát­szik, addig a szőlő felvásárlá­sánál egészen más a helyzet, mivel a vártnál sokkal alacso­nyabb termés mutakozik a szeszélyes időjárás következté­ben. Ez ideig csak 282 vagon szőlőt tudtunk felvásárolni a korábbi évek 800 vagonjával szemben. Az e téren mutatko­zó lemaradás egy részét, a még hátralevő időben pótolni tud­juk a borszőlő és az otelló szőlő felvásárlásával. Meg kell említeném, hogy mindkét sző­lőfajtának a felvásárlási ára a tsz-ekre és az egyéni terme­lőkre nézve is igen kedvező, így arra lehet számítani, hogy a közeljövőben nagyobb meny- nyiséget vásárol fel a MEK. Az almatermésnél országos szinten kedvezőtlenek a kilá­tások. de Heves megyében mintegy 130 vagon alma kerül felvásárlásra. Ezek na­gyobb részét a termelőszövet- keztek adják, így pl. a kiskö­rei Dózsa Tsz 40—45 vagonnal, a felnémeti Petőfi 20 vagon­nal, az ivádi Dózsa Tsz ló— 15 vagonnal szállít a MÉK ré-. szére. Az így felvásárolt alma nagyobbrészt exportra kerül. Megjegyezni kívánom, hogy az exportra szállított zöldség- és gyümölcsfélék után fontos ipari és mezőgazdasagi nyers­anyagokat kapunk külföldről. — Biztósított-e a lakosság téli burgonya-, zöldség- és gyUmölcsellátása? A lakosság téli ellátására a felvásárlási szervezet, így el­sősorban a MÉK kellően fel­készült. Ez év folyamán 192 vagon különböző -ikket tárol­nak felvásárlási szerveink., a múlt évi 112 vagonnal szem­ben. Nagy gondot fordítunk arra, hogy Vnegfelelő rfteny- nyiségű és minőségű burgo­nya, vöröshagyma, sárgarépa, gyökér és vegyeszöldség álljon a lakosság rendelkezésére a téli és koratavaszi napokban is. Az említett mennyiségen kívül a különböző vendéglátó­ipari és közétkeztetési szervek ezideig mintegy 40 vagon bur­gonyát tároltak saját szükség-: létükre. A földművesszövetke­zeti szervek burgonya- és vö­röshagyma-akciót szerveztek megyénk minden községében, amelynek eredményeként ed­dig 56 vagon burgonyát, és négy Vagon vöröshagymát vá­sárolt meg a lakosság. Ez még nem végleges szám, mivel az . akció jelenleg is tart. A MÉK savanyító üzemében 40—45 va­gon uborka, paprika, káposzta került savanyításra. Mindezeket összegezve, az a véleményem, hogy a lakosság téli ellátás? burgonyából és zöldségfélékből biztosítva lesz; Több mint ezerötszác termelőszövetkezeti tagot képeznek ki traktorosnak és vontatókezelőnek a gépállomások téli tanfolyamain Elkészült a traktorosok okta­tásának téli programja. Amel­lett, hogy Szabadszálláson és Pápán januárban újabb 4000 SZEMES PIROSKA: A kanásx gépállomás!, szövetkezeti és ál­lami gazdasági dolgozó kezdi meg a tanulást, a gépállomáso­kon is nagy gondot fordítanak a szakember-képzésre. Körülbelül kétezer részvevő­vel alapfokú tanfolyamokat in­dítanak a még gyakorlatlanabb gépkezelők és az új jelentkezők számára. Arra számítanak, hogy az alapfokú tanfolyam részvevőinek mintegy fele szö­vetkezeti tag lesz. A vontató- vezetői tanfolyamokra is be kí­vánják vonni a szövetkezetek tagjait. Az előzetes számítások szerint a mezőgazdasági üzemi vontatóképző iskolák J500 részvevőjének mintegy fele a szövetkezetek saját gépeit * ve­zeti majd a jövő esztendőben. A, téli oktatás programját úgy állították össze, hogy mi­nél több traktoros ismerhesse meg az új típusú univerzális és lánctalpas traktorokat, vala­mint az idén vásárolt munka­gépeket is. (MTI) 41ti a síris bű önmagához.. • Egy párizsi jósnő évtizede­ken át nagyszerű forgalmat bonyolított le, de az utóbbi időben csökkent az érdeklődés jóslatai iránt. Az idős nő na­gyon a lelkére vette a dolgot és elhatározta, hogy mielőtt lelépne az élet színpadáról, még egyszer utoljára nagy fel­tűnést kelt. Előre megjósolta, hogy me­lyik napon, melyik órában hal’ meg és a megadott időpont­ban . * öngyilkosságot követett' eJ A párizsi újságok valóban- még ez egyszer foglalkoztak vele. be»", mint hódoló asszony megy elébe. Csöndesen leveszi vál­láról a tarisznyát, lesegíti az átázott bőrbundát, s megtörli a konyhaszéket, amelyen már csak azért sem lehet szemer­nyi por, mert előbb még ő ült rajta. Poharakat szed le a kredenc- röl, s a kamrából bort hoz elő. Az ember tölt, miközben 6 már a gombával időz, vízzel teli tálba teszi, átmossa, for­gatja, leönti róla a vizet, s még párszor megfürdeti. Köz­ben koccint velünk, s míg mi fenékig ürítjük a poharakat, ö alig nyalja meg. Sistereg a zsír a serpenyőben,i illatozik a ka­rikára vágott hagyma, s tüne­ményes gyorsasággal készül a csurgatott köménymagos leves és a gombapaprikás. Tarka ab ­rosz kerül az asztalra, kihozza még a szobai lámpát is, úgy fogunk a vacsorához. Tüzel az arca, amikor me­rem a levest. — De igazán ízlik? — kér­dezi bizonytalanul, noha már másodszor szedek a paprikás gombából. jp’"ét éve jártam nála. Az- óta sokszor eszembe ju­tott a kanászné. Nemréff, hogy megint arra vetődtem, nem ta­láltam a régi házat. Ott volt pedig, csak megnőttek rajta az ablakok, kopott, fehér külseje helyett sárga-téglaszínű vako­lat borította. És nem a kaná- szék laknak ott, hanem a ter­melőszövetkezet állatgondozó­ja és annak felesége, a barom­finevelő. Személy szerint azon­ban ugyanazok, akiknél két évvel ezelőtt olyan kitűnő 'gombapaprikást vacsoráztam. család, rendes, tiszta embe­rek. Amikor a falujukban meg­csinálták a szövetkezetét, ők is beléptek. Akkor nagyon fájt a szivem, hogy minálunk nincsen szövetkezet. Mert ott, ahol ter­melőszövetkezet van, nincse­nek kanászok, hanem állatte­nyésztők. Nagyon szépen ke­resnek, mert ha ügyesek, és nem hullik ellésnél jószág, prémiumot kapnak. És az nagyon nagy dolog, hogy nem kanászok, hanem állattenyésztők.., F int egyenletesen perme- tez az őszi eső. A ka­nászné az üveges konyhaajtóra pillant, jön-e a férje. A csikó­tűzhelyben száraz gally ropog. Valamiért bemegy a szobába, ahonnét tömény gyümölcsillat suhan ki, téli, ünnepi hangu­latot árasztva. A földes szobá­ban minden a helyén, kis, ha­bos függönyök ráncolódnak az ablakon, a szekrények tetején birsalma, egy nagy teknőben aszalt vadkörte, szikkadt fo­nott kosárban csipkebogyó, a másikban gomba. — Az erdő mindent megad nekem — magyarázta. — Sem­miben nincs hiányom. Én még házat is építhetnék, de ki tud­ja, maradunk-e jövőre ... Tudom én, hogy nem anya­giak miatt emésztődik. Szár­nyaló lelkét szorosan fűzi be valamilyen régi, szégyenkező fásli. Amikor hazajön az am­ié, pedig van villany a falu­ban. Csak a kanászlakásig nem hozták ki a vezetéket. — ... nekem régen mindig volt barátném... — mondta. — Aztán, hogy jött a kanászi élet, mindig más faluban, se­hova nem fogadtak be. Kértek tőlem kölcsönben paprikát, aztán meghozták, s jó napot. Nem számított, hogy adtam, nem tartották szívességnek, nem kötelezte barátságra őket. A két gyereket mindig csúfol­ták az iskolában, hogy az ap­juk kanász. Mert kegyetlen ám a falu. Ha én szép’ ruhá­ban járnék, kinevetnének ... ’ a kanászné rázza a rongyot... Azóta jó, amióta a gyerekek gimnáziumban vannak. Ott nem csúfolják őket. Ezért is maradtunk itt, nem vándoro­lunk tovább. Elvagyunk, van illetményföldünk, azt én kapá­lom be és ha nincs mit csinál­nom, elábrándozom... A gye­rekek küldenek könyveket is. az nagyon jó, mert közben minden rosszról megfeledke­zem. Például arról, hogy ne­kem senki sem köszön előre. Meg lehet ám szokni, hogy mindig én mondom először a jó napot... Tavaly úgy volt, hogy itt is termelőszövetkezet lesz. Elmentek mindenkihez. Rólunk elfeledkeztek. Pedig nem kopogtattak volna hiába. Mi, itt a környéken ismerjük a kanászokat. Van egy cigány­jy~ ét évvel ezelőtt téved­je- tem be hozzá. Sovány, kiszikkadt asszony volt, mé- lyenülö, elgondolkodó szemek­kel. Esett az eső, az urát várta haza, aki gombát ígért a va­csorához. Ezzel a gombával akart engem is megvendégel­ni. Akkorra már elszoktam at­tól, hogy valaki saját mester­ségét szégyellje, de ott bent, a kanászné konyhájában fájó sajnálkozás, együttérzés fogott el. Sovány világ az övé, így mondta. Pedig valamikor, jaj, valamikor bányászná volt. Amíg az ura szilikózist nem kapott. Nem laktak ők más házában, hanem a magukéba. Azóta minden elment, az em­ber gyógyítására. De csakhogy fölépült, megmaradt. Levegő kell neki, tiszta réti, erdei le­vegő, mert gyönge a tüdeje, nem bírja a föld alatt, egy­kettőre elmenne, s akkor mit csinálna magában ilyen asszony.., Így szegődtek el uradalmi kanásznak, aztán községi pásztor lett az ember, s attól kezdve évenként válto­gatták a helyeket. Nem azért, mert nem voltak velük meg­elégedve, hanem, mert ők áll­tak tovább. Itt három éve van­nak, ezerötszázért havonta, és kapják ezt a lakást, szoba, konyha, spejz, istálló, szép, nagy udvar, csakhát... Asszonyok tudnak csak eny- nyire szégyenkezni. Asszony tud csak szégyenéről asszony­nyal beszélni. Így engedte el magát a kanászné is és leült a lámpavilág alá, mellém, az asztalhoz, évek óta cipelt tit­kát elmondani. A lámpa mél-

Next

/
Thumbnails
Contents