Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-20 / 248. szám

1960. október 20., csütörtök NSPÚJSAO s A XII -es akna vájára a KGST ostrawai tapasztalatcseréjén REGEN ISMEREM már B. Kovács Istvánt, a XII-es akna kiváló vájárát, hiszen jó né­hány éve együtt forgatjuk a csákányt. Mégis meglepett az a nyugodt tárgyilagosság, amellyel ostrawai tapasztala­tiról beszélt. Pedig nem világ­ított ember ő, munkásélete a oánya és szülőföldje: Heves cözött oszlik meg. Tíz évvel szelőit jegyezte el magát a bá­tyával és az eltelt idő a sike­rek gazdag sorozatát hozta B. Covács Istvánnak. Brigádját, a zocialista munkabrigád címért :üzdő brigádot, mindenki is- neri a bányában, és elisme- ően beszél fegyelmükről, pél- lamutató munkájukról. — Szeptember 12—19. kö- ött tartották meg ezt a kon- erenciát a csehszlovákiai Jstrawában. A Nehézipari Mi- lisztérium szervezte azzal a éllal, hogy a KGST-n belül aűködő országok szakemberei bányászati tapasztalatcsere :onferenciára jöjjenek össze — ezdte a beszélgetést Kovács Ívtárs. HÁLÓKOCSIBAN utaztak tudapestről Ostrawáig, ahol zállásukat a város legszebb zállodájában, a Hotel Ostra- zában jelölték ki. Ostrawá- oz 40 bányaüzem tartozik, melyek közül a legnagyobb a Cseszko-Szlovenszki—Ormi- ánya (Csehszlovák Hadsereg- ánya). Ebben a bányában lát- ik működés közben a PK—3. líntájú szénkombájnt, amely­ek havi előrehaladása eléri a 50—300 métert. Érdekessége n.nek a fejtő- és rakodógép­ek, hogy a magasnyomású víz sgítségével, a fejtőfejer, ke- ssztül portalanítja a munka- elyet. — A biztosítás a legmoder- ebb volt, amelyet eddigi bá- yalátogatásaim alkalmával ittam. Faácsolatot egyáltalán em használnak, hanem mo- srn TH-gyűrűket építenek be kihajtott vágatokba, és igen -dekes megoldással, a bélelést róthálóval végzik. — A bányalátogatás után irtottak megbeszélést? Marx dédunokáját Malgas minisztere A Malgas Köztársaságban a inzügymíniszteri tárcát Paul mguet volt francia képviselő i és Marx Károly dédunoká- tölti be. — AZ OSTRAWAI Techni­ka Házában jöttünk össze, ahol megvitattuk a látottakat, és egyben a saját munkatapasz­talatainkat is elmondottuk a küldötteknek. — Ügy gondolom, igen érté­kes barátságok szövődhettek ezen az értekezleten. — Igen. Én is fölírtam egy szovjet, egy német és egy bol­gár elvtársnak a címét, és megígértük, hogy jó elgondo­lásainkat levélben tudatjuk majd egymással. — Mi a véleménye a cseh­szlovák bányászatról? — Csak két aknát láttam Az előbb említett Hadsereg­bányát és a Május I aknát. Ezekben a termelés 50 száza­lékát gépek végzik. Kombáj­nok és PK—3 fejtőgépek. — Ezekben az aknákban öt órát dolgoznak csak, olyan magas a termelékenység. — Hogyan élnek ott a bá­nyászok? — Munkájuk után megkap­ják a becsületes bért. Ezeknél az aknáknál közel ezer bá­nyásznak van saját autója. Van külön szanatóriumuk és két kultúrpalotájuk. — És a bányatelepek? — JÁRTUNK égy télében is, ahol több mint négyezer család lakik. A négy-ötemeletes tömb­épületekben kizárólag össz­komfortos lakások voltak, de a családi ház is feltűnően sok volt. A háztömbök között igen szép játszóterek adnak lehető­séget a gyerekeknek a szóra­kozásra, és az árnyas parkok­ban elhelyezett padokon szíve­sen töltik szabad idejüket csehszlovák bányászkollégá­ink. — Mi tűnt fel leginkább Ostrawában? — A város tisztasága, a sok szálloda és étterem. No, és nem utolsó sorban: a fegyelmezett emberek. Ha várakozni kellett, türelmesen álltak sorban, nem tolakodtak. Mi is példát vehet­nénk róluk. SZÉP ÉS TANULSÁGOS volt Kovács István részére az egyhetes ostrawai út, sok él­ménnyel gazdagodott, sok technikai tapasztalattal tért vissza. Reméljük, hogy azo­kat itthoni munkájában sike­resen használja majd fel, és munkamódszerét átadja tár­sainak is, (Laczik) Telefonkészülék süketnémák részére Az amerikai Winnetka-ban (Illiónis) Richard Kinnéy isko­lát tart fénn süketnémák ké­szére. Az iskola abban külön­bözik a világ hasonló intézmé­nyeitől, hogy levélező tanfo­lyammal oktatja hallgatóit — főiskolai szinten. Maga Ri­chard Kinnéy is süketnérhá, számára az illionisi Bell Tele­fontársaság speciális telefon- készüléket, úgynevezett „tactá- font” szerkesztett. A tactafon a normális tele­fonkészülékektől csak abban különbözik, hogy a hallgatóján egy kis rés van, amelyre a sü­ketnéma az ujját helyezi rá. Minden hang ebben a kis cellá­ban egymástól jól megkülön­böztethető zümmögéssel érzé­kelhető. Ennek rezgését a sü­ketnémák igen jól megérzik. Tactafonon Morse-jelek segít­ségével a süketnémák a távol­ból is tudnak érintkezni egy­mással. A tactafon arról is gondosko­dik, hogy a süketnéma hívott fél „meghallja”, hogy szól a te­lefonja Ez egy ventillátor se­gítségével történik, amely a te­lefon csöngetésére bekapcsoló­dik és a légáramlattal érzékel­teti, hogy a telefon megszólalt. Tetszik ismerni! Igen, arról a kosárról van szó, amit az ön- kiszolgáló üzletben, a háztar­tási boltban „kedveskednek rá” az igen tisztelt vevőre. — De, kérem, én csak egy icipici benzint kérek. — Tessék a kosár. Még ak­kor• is... — és mintha a mo­soly is halványodna a kékköpe­nyes kiszolgáló kislány arcán, pedig olyan szép szőke haja van. — IU az üveg is hozzá — mutatom diadalmasan az üve­get, amely olyan kicsi, hogy már alig üveg. — Akkor pedig különösen fontos a kosár! Ezt ugyan nem értem, de lá­tom, hogy kosár nélkül nem úszom meg, és azok, akik utá­nam léptek be az üzletbe, már türelmetlenül néznek rám. Ki tudja, miket gondolhatnak ész­beli képességeimről, s kedves rokonaimról?... Megadóan nyúlok a kosárká­ért. Azaz: a kosárért, amely olyan tekintélyes méretekkel rendelkezik, hogy csak kellő tisztelettel, csupa nagybetűvel cÁ kó lája lehet elsúttogni, vagy leírni a nevét: A KOSÁR. — Kisebb nincs, tessék mon­dani? — Ugyan, kérem ... — Bocsánat... — csuklik meg a hangom és ijedtemben meghajtok a kékköpeny tu­lajdonosa előtt. Óvatosan elhelyezem a szé­gyenkező üvegecskét a terven felülire méretezett kosárban, és nem merem a szemem le­venni róla, állandóan vigyázok rá, rféhogy percekig kelljen ku­tatnom utána, ha elő akarom venni a kosárból: Itt az üveg, hol az üveg? — ebből már ki­nőttem. Leteszem a kosarat, könyö­kig vájkálva benne, sikerül előhalásznom a szégyenkező üvegecskét, amely soha sem gondolta volna, hogy ilyen nagy tisztességben lesz része: egy ekkora kosárban hancú- rozhat, gurulgathat, hempereg­het kéjes önfeledtséggel. A kosár a derekamtól a bo­kámig ér, ahogy karomra öl­töm, addig, amíg az üveg meg­telik benzinnel. — Egy dugót, ha szabadna ... — Csak literes üvegbe való van, vagy csak attól nagyobbal tudunk szolgálni. — Es tessék mondani: ilyen kis dugót hol kaphatok? — Sehol. — Hogyan tegyem a kosárba dugó nélkül? Kiömlik! Megvető, lenéző pillantás, fürge Ujjak röpke játéka, és máris takaros kis papírtölcsér ül az üveg szájában. Hogy szé­gyellem magam: én erre nem is gondoltam. Micsoda nagy­szerű ötlet! Már csak a pénztár van hát­ra. Cipelem a kosarat, elveszik a kosarat, lehelyezik a pultra a kosarat, a kosárban sikerül fel­fedezni az üveget, a többi közé helyezik a kosarat, kérnek negyven fillért, kapok egy blokkot, amit elvihetek' em­lékbe ... A kosarat nem kellett elhoz­nom. Pedig a blokk helyett jó lett volna: otthon nincs ruhás­kosarunk. (G. Molnár F.) Hírek képekben Ez a felvétel még nyáron készült, Várna mellett, a Druzsba üdülőhelyen. A szovjet olajmunkások szolgálati és lakóházai a Káspi-tengeren, a partoktól több száz kilométerre. IVAdrí-'f Hír} lii|iiiiiliiliilii|lillllillli|illi!liillllllllililliiliilillllliiliilllllllilll!lllllllllllllillillllliilllllililltllllllilHlillliliiliiliiliilliliiliiliiliiliililliii:)liil.iuiMi;i. I Iliül.Hülull.llHi.l:: ll|l.li'|H«ll|llllllllllll!lllll.l|ll AMIKOR BELÉPÜNK Esz- rháza kastélyának művészi vitelezésű, kovácsoltvas dí- ekkel pompázó kapuján, egy- erre egy álomvilág elevene- k meg a szemünk előtt. A tványosságnak és szépségnek yan szokatlan, kellemes és lyűgöző valósága tárul elénk, lely a mi szűkebb ottho- í.nkban csak a mesében, vagy képzeletünkben élt, esetleg y film vásznán csodálkozta- tt el bennünket. Ez a mese­ép palota vagy mint Goethe a: „tündérbirodalom”, most maga nagyszerű valóságá- n itt áll előttünk. Társaimmal együtt hihetet- íül állunk a megilletődéstől, ;rt hiszen az „idegenvezető”- mindannyian tudtuk, hogy tündérbirodalomban Eszter- zy Miklós halálával (1790) ■gszűntek az itteni ünnepsé- k és mintegy száz esztendeig ’ormán senki sem törődött áterházával. Az 1944—45-ös tmények pedig igen nagy sztítást végeztek és nagy ká­sát okoztak az épületekben, milliárdokat érő pótolhatat- í berendezések pedig teljes észében elpusztultak. Meglepetésünk tehát azért (t rendkívüli, mert a népi rmányzatunk az épületet ■deti szépségében és pompá­ban sok-sok millió forint itséggel a pusztulástól meg­intette és helyreállította. A történetírók az Eszterházy Jád gazdagodásának idejét ellenreformáció korára te- k, amikor a katolikus vagy catolizált főurak a Habs- rg-monarchiához való hőse­kért, hatalmas birtokokat ptak adományként. A Rá- czi-szabadságharc leverése a magyar szabadságmozgal- ik bukása szabaddá tette az Ismerd meg hasádat... utat a Habsburgok gyarmato­sító törekvései előtt és az ab­szolutista politikájukat támo­gató főurakat bőkezűen jutal­mazták. Az Eszterházy-család .Du­nántúl egyik legnagyobb föl­desura, több mint 160 000 hold birtokosa volt. Eszterházy Miklós, a kastély építője — akit kortársai fényűző és ural­kodókkal vetélkedő udvartar­tásáért „Fényes”-nek neveztek —, udvartartására évi 40 000 forintot költött és évi jövedel­me 1 800 000 forint volt. Hogy ez abban az időben milyen ér­téket képviselt, fogalmat al­kothatunk magunknak akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egy családi ház 24 forintba ke­rült. A műértők Eszterházy Fé­nyes Miklós herceg fertődi kastélyának pompakeresésében — a rokokó és barokk művé­szet díszítettségében —, a her­ceg tervezését és elgondolásait vélik valóra válni, aki a Ver­sailles-! kastélyt, a francia fe­jedelmi életmódot, a kápráza­tos ünnepi játékokat , akarta Eszterházával lemintázni. A SÜTTÖRÖN MEGÉPÜLT és a kortársak által magyar Verszálj-nak nevezett Észter- házára vonatkozó építéstörté­neti kutatás hosszú ideig csak feltevésekre szorítkozott. Csak 1953-ban publikálták az Esz- terházy-levéltár anyagát és ezzel sok érdekes, az építke­zések időpontjára és a közre­működő művészekre, meste­Fertőd rekre vonatkozó adat került nyilvánosságra. A kastély tervezőjének sze­mélye, illetve, hogy kinek az irányításával jött létre a ma­gyar építészetben egyedülálló kastély, mindmáig ismeretlen. Az ide vonatkozó írások meg­említik a kor későbarokk mű­vészetének művelői között el- helyen Fellnert és azt, hogy az egri líceum építésével szinte párhuzamosan épült fel a fer­tődi kastély. Meglepő Eszterháza hármas tagolású kerti kapuja ková­csoltvas díszítéseinek hasonla­tossága az egri megyei tanács­háza Fazola Henrik által ter­vezett folyosózáró kapuinak művészi kivitelezésével. Bár tervezőjének neve ismeretlen, annyi bizonyos, hogy a kor­szak kiemelkedő művészegyé­niségei közé tartozott. Az Eu- rópa-szerte virágkorát élő vas- művesség Magyarországon is művészi fokra való emelkedé­séről tanúskodik ez az alko­tás. Nyilvánvaló, hogy a mű­vészi tervezéseket jó kvalitású mesteremberek juttatták kivi­telezésre. Eszterháza fénykora mint­egy húsz esztendeig tartott. A minden esztendőben megren­dezett ünnepségeken Mária Terézia, a trónörökös, külföldi fejedelmek és követek, előke­lőségek sokasága jelenik meg. A kor főurainak életszemléle­te az élet elegáns, színpadias, könnyed élvezése volt. Az esz- terházi ünnepségeken nem­egyszer háromszögj^tű kalap­ban, kivarrt, ezüstgombos ru­hába és fehér harisnyába öl­töztetett parasztok legelésző nyájjal szolgáltak még váltö- zatosabb és festőd díszletük ESZTERHÄZA KÁPRÁZA­TOS pompájának és fényes ud­vartartásának méreteit meg­közelítőleg is csak úgy képzel­hetjük el, ha figyelembe vesz- szük, hogy négyszáz személyt befogadó operaháza, bábszín­háza, és egy kínai kertiház, a parkban Diana, Venus, Fortu­na és a Nap templomai, pom­pásan berendezett rokokó há­zacskák állottak, amelyeket az istennők szobrai díszítettek. A fényes udvari életben fon­tos szelep jutott az állandó zenekarnak és operatársulat­nak. Josef Haydn 1768—1809- ig itt élt és dolgozott, az Esz­terházy család szolgálatában, ahol Fényes Miklós haláláig az operaház műsorán legalább egy bemutató szerepelt. A kastély főbejárata előtt 150 főnyi testőrség számára épült egyszerű, barokk, árká­dos épületeket láthatunk. A zárt, patkóalakú udvar köze­pén nagyméretű szökőkút áll. Belépve az épületbe, az úgy­nevezett „Sala Terrenába” ju­tunk. Ebben a teremben a va­rázslatos szépség látása pilla­natokra szóhoz sem juttatja a látogatót. A fehér és zöld szí­nű falak, ezüstözött, rokokó és virág díszítései az óriásmé­retű goblein-nel és tükrökkel .. hogy egy colchesteri (Anglia) professzor 200 lepke szárnyát arany pöttyökkel je­lölte meg: tudni szeretné, hol töltik a telet. .. hogy Párizsban a protes­táns egyház telefonos „lelki klinikát” vezetett be: éjjel­nappal válaszolnak a legké­nyesebb kérdésekre is. MXIlll.lllIlllllltluaillUIIIIIIIlllKIIIIIIIIIBIIBIIIIIIIIBHIII» borított falak, a 14 karátos arannyal futtatott stukkó és ajtó-ablak díszítések, valami ismeretlen mesevilág elhitető erejével hatnak. A kastélyban összesen 126 berendezett szoba volt. A he- verőket és székeket arannyal átszőtt vörös damaszthuzattal vonták be, a zeneterem fehér falai gazdagon aranyozottak és a padozat márványlapokkal borított. A patkóalakú kastélyépület­hez csatlakozott egy télikert és a képtár. A képtár egy része 1870-ben a magyar állam tulaj­donába került. A négyszáz hol­das, egzotikus növényzettel be­ültetett parkban öt szökőkút és vízesés szórta az illatosított vizet az ünnepségek alkalmá­val. A díszkertet hosszú sétá- nyú park, szobrokkal, vázák­kal díszített virágos ágyak és erdőrészek tették változatossá. A KASTÉLY ÉPÜLETÉN kívül még ma is állanak a lo­varda épületei, az árkádos ud­varé, régi vendégfogadó és a Muzsikaház, Haydn egykori lakóhelye. A kastély botanikus kertjében és melegházában ma is ritka növényfajtákat nevel­nek. A helyreállítási munkálatok még folynak és gondoskodás történik a kastély további be­bútorozásáról is. A szemet-lelket gyönyörköd­tető látvány után arra gondol­nak a turisták és látogatók, hogy egy letűnt világ művé­szetének pusztuló maradékát menti meg kormányzatunk azzal, hogy nem hagyja vesz­ni. sőt mindinkább előtérbe helyezi a kultúrkincsek föltá­rását, megőrzését és azokat a széles néprétegek számára is hozzáférhetővé teszi. Okos Miklós ... hogy fluoreszkáló színek­kel festik be az angol repülő­gépeket, hogy elkerüljék az éjszakai összeütközést. ... hogy a keleti sodródási szög alapján előre kiszámítják, hány jéghegy úszik az Atlanti­óceán északi vizeire. ... hogy a Kairó—Port Szaid-i úton épülő mecsetnek szputnyik alakú minaretet épí­tenek. ... hogy az új párizsi divat: apró csiptetőkkel „műtincse­ket” erősítenek a hajhoz. ... hogy Londonban az első bálozókat toalett-készlettel ajándékozzák meg: a tasakban használati utasítás is van — hanglemezen. ... hogy egy svéd halász élő angolnával ütlegelte a felesé­gét. Súlyos pénzbüntetésre ítélték — állatkínzásért. ... hogy a párizsi játékkiál­lításon (október 30-tól novem­ber 13-ig) naponta 5000 dísz­pintyet osztanak szét a gyer­mekek között. ... hogy Hemingway két hí­res torreádor: Dominguin és Ordonez vetélkedését írta meg rövidesen megjelenő „Veszé­lyes nyár” című regényében. ... hogy egy francia tevés­osztag katonája több szaharai nyelvjárásra lefordította Saint- Exupéry „A kis herceg” című könyvét. ... hogy Rheimsben külön­leges könyvkereskedést ren­deztek be, új divatú bútorok­kal, amelyek „erősen fokozzák az olvasók vásárlókedvét”. ... hogy „Aranyföld” a címe egy Moszkvában megjelent orosz nyelvű antológiának, amely etiópiai meséket, köz­mondásokat és legendákat tar­talmaz. ... hogy Picasso három mér- földnyire Cannestól, vidéki kú­riát vásárolt az angol Guin­ness sörgyárostól. A kúria egé­szen tekintélyes méretű, mert vagy 35 szoba van benne.

Next

/
Thumbnails
Contents