Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-13 / 216. szám

1960. szeptember 13., kedd NÍPOJSA6 s A hatvani kórház igaz története Előfordul, szerencsére nem gyakran, hogy bármilyen jóin­dulattal fog tollat az újságíró, s próbál lelkiismeretesen, meg­felelő alapossággal állástfog- lalni bizonyos ügyekben, cikke semmit sem segít az ügyön, sőt — esetleg —, ellenkező ha­tást éri el. Hatvanban, az épülő kórház ügyében eleddig háromszor foglalt állást a Népújság, az első -két cikkben az építkezé­sekkel kapcsolatos problémá­kat fejtegettük, míg a harma­dikban ... Nos, igen, a legutóbbi cik­künkben (Népújság 11. évfo­lyam, 209. szám, 1960. szeptem­ber 4., vasárnap) dr. Zeke Gá­bort, a Hatvani Városi Tanács egészségügyi osztályának veze­tőjét tettük felelőssé azért, mert a kórház ügye, építése és majdani gyógyító működése nehezen közeledik. A türel­metlenség, bizonyos szervek és emberek részéről érthető, hi­szen ténylegesen több mint 100 ezer emberről van szó. De az már cseppet sem érthető és semmivel sem menthető, hogy egy ilyen rendkívül módon kó­szált, immáron hetvenhét for­dulatot megért ügyben miért egy embert teszünk igazságta­lanul felelőssé? Enyhén szólva: nem túlságos leegyszerűsítése ez az ügynek és a felelősség­nek? Az újságíró elkövette azt a súlyos hibát, hogy bár sok em­berrel beszélt (sőt, komoly hi­vatalos szervek képviselőivel is), egyetlen lépést elfelejtett megtenni. Az objektivitás néha csalóka dolog. Az ember járja a hiva­talokat, rengeteg emberrel be­szél, rengeteg adatot ellenőriz, lassan látja maga előtt kibon­takozni a hibákat, a mozaikla­pokból egységes kép lesz. Es, hogy teljesen biztos legyen a dolgában, hogy lelkiismerete nyugodt legyen, elmegy még a járási pártbizottságra is. Az­után megszületik a cikk, amely­ből minden olvasni tudó em­ber azt hámozza ki, hogy itt tulajdonképpen minden bajért és mulasztásért dr. Zeke Gá­bor a felelős. Mert, hogy ő a tanács egészségügyi osztályá­nak vezetője. S az egyetlen lépés, amelyet meg kellett volna tenni: meg­tudakolni, ki, mely szerv inté­zi a beruházást, ki, mely szerv nevezi ki ide az embereket? Végtére is ki az a tótumfak- tum, aki a hatvani kórház ügyében akár beruházásról, akár emberek, orvosok beállí­tásáról van szó, — intézkedni hivatott. Egy lépés, de az egész hat­vani kórház ügyének kulcs­kérdése. Ezt nem tette meg az újság, és ezért felelősséggel tartozik. De amikor mi itt, ugyanazon nyilvánosság előtt elismerjük hibánkat, amely előtt elkö­vettük, azt is meg kell mon­danunk nyiltan; felelősség ter­heli azokat a szerveket és nem kis beosztásban dolgozó embe­reket is, akik nyiltan, vagy hallgatólagos beleegyezéssel az újságíró, később az újság nyil­vánossága előtt dr. Zekét vá­dolták mulasztással. A tövis­koszorún, amelyet dr. Zeke nyakába akasztottunk, bizony, most közösen kell osztozkod­nunk. Most pedig — csak heve­nyészve — a nyilvánosság elé tárnánk, a hatvani kórházigaz előtörténetét. Hatvani György, a Hatvani Városi Tanács elnöke, egy kó- teg aktát helyez az asztalra, szemre is megvan fél kiló, de ha lemérnénk, minden bi­zonnyal még többet is mutat­na a mérleg. — Ez a hatvani kórház eddi­gi története — int kicsit mali­ciózusan és rögtön hozzátehet­jük, minden oka megvan erre. Ez a nagy köteg akta nem egy­szerűen egy kórház építésének az ügye, hanem 120 ezer em­beré, akik eddig és még egy kis ideig Gyöngyösre, vagy Pestre, esetleg Pásztóra jártak orvosi kezelésre, oda vitte őket a mentő, ha súlyosabb baj tör­tént, vagy utalta be a körzeti orvos, ha műtétre, vagy alapo­sabb kivizsgálásra volt, illető­leg van szüksége. A selypi iparmedence, Aszód, Hort, a környező és távolabbi közsé­gek kórháza és rendelőintézete lesz itt, de lehetett volna már jóval előbb is, ha... Nos, erről a „ha”-ról mon­danak nem éppen elismerő szavakat az akták, amelyek most itt hevernek az asztalon. Lapozzunk beléjük, nézzük meg, mi történt hat esztendő alatt, mert hat esztendeje hú­zódott ez az ügy, megjárva minden fórumot, majd minden fokot. Még 1955 elején alakult ki a terv a város vezetői, valamint dr. Zeke egyik megbeszélésén: kórházra volna szükség a vá­rosban, amely ellátná a fejlő­dő Hatvan mellett a nem ke­vésbé fejlődő járás és környék egészségügyi szolgálatát. A terv megszületett, csiszolódott, elképzelések bővítették, hogy elhalva újaknak adják át he­lyüket, mígnem 1956 tavaszán dr. Zeke, a város megbízásá­ból felkereste az akkori egész­ségügyi minisztert, hogy tol­mácsolja Hatvan kérését. A kérés felülvizsgálatára három, vagy négy ízben megjelent a városban a miniszter helyette­se is, s végül megszületett a döntés: nincs lehetőség új kór­ház építésére. Ez volt az első forduló. íme, a második és nem az utolsó. A hatvani vegyipari techni­kum megszűnt. Üj javaslat: a technikum épületének felhasz­nálásával itt létesüljön az új kórház. Igaz, ez volt az ötlet kezdetben, a város egészség- ügyi szakemberei körében, nem talált nagy megértésre, de a lehetőségek felmérése után, ez az akadály is elhá­rult. De nem a másik: az Ok­tatásügyi Minisztérium, vala­mint a megyei tanács oktatási osztálya gimnáziumot akart létesíteni a technikum épületé­ben. A városi tanács végre­hajtó bizottsága is megtárgyal­ta az ügyet — és a kórház mellett döntött. Vita és jegyzőkönyv, jegyző­könyv és vita — mi legyen az épületben, végülis az épület, amely egyben a kórház sorsa is volt, a Közelbiz elé került. A Közelbiz, felmérve a hely­zetet, reálisan, a kórház javá­ra döntött. De az ügy korántsem zárult le, jött a harmadik forduló. A döntés ellen fellebbezés született és a fellebbezés nyo­mán a két tárca miniszterének kellett volna megegyeznie egy­mással: lehet-e, vagy sem kór­ház a volt vegyipari techni­kum épületében. Nem tudtak megegyezni — a miniszterek sem. Ekkor került a vaskosodó aktaköteg Apró Antal elvtárs elé, aki a kórház mellett dön­tött — kezdődhet tehát a mun­ka, megszületett a végleges döntés, És mégsem történhetett semmi, mert közben néhány osztályt a helybeli gimnázium­ból odaköltöztetett az oktatá­si osztály, egy évet kellett várni újból és megint, mígnem 1957-ben elkészülhettek az el­ső tervek az új, hatvani kór­ház építésére. Ezek a tervek 70 ágyas kórház megépítésére alapozódtak, a tervezők kicsit megnyomták a ceruzát — 100 ágy lett belőle. De végül is sikerült ehhez is biztosítani a szükséges pénzügyi fedezetet. Hagyjuk most már a fordu­lókat, elértünk a kórházépítés ügyének újkori történelméhez: két esztendővel ezelőtt tehát megkezdték a volt vegyipari technikum épületének átalakí­tását, hogy megépüljön az új kórház. Az élet azonban ismét — és most már azért örvendete­sen—közbeszólt. A szövetkezeti mozgalom nagyarányú fejlődé­se, a pártnak a munkásosztály helyzetéről szóló határozata új problémákat vetett fel az egészségügy területén is, s eze­ket a problémákat ez a 100 ágyas kórház megoldani nem lenne képes — állapították meg és helyesen, %z illetéke­sek. Mit kell tehát tenni? Dön­tött a megyei tanács is: új kór­házat kell építeni, korszerűt és nagyot, a most épülő pedig a rendelőintézet feladatát látja majd el, amelyre nem kevés szükség van és lesz a távolabbi jövőben is. Az új, 240 ágyas, valamint egy 160 ágyas pavi­lonépület kiegészítéssel létesü­lő kórháznak a második ötéves terv során kell felépülnie, ad­dig a rendelőintézet 100 ágyas kórházként működik... S, ami a legdöntőbb 1961 első felében megkezdi munkáját a hatvani rendelőintézet, mint kórház is. A Közelbiz emlékezetes dön­tését 1956. június 30-án hozta, az építési engedélyt 1958. jú­nius 6-án adták ki, és a kór­ház, illetőleg rendelőintézet 1961 első felében kezdi meg működését. Az építkezés tempójáról most ne essék szó, de azt a tempót, amellyel az ügy haladt mostanáig, nos, azt a legjobb szándékkal sem lehet gyorsnak nevezni. Ennyi idő alatt Sztá- linváros a kétszeresére nőtt, de az aktatömeg is, amely most már remélhetőleg tovább nem duzzadva, visszakerül a Hatvani Városi Tanács irattá­rába. Ne is lássuk többé! Suha Andor Hét mázsa hal — nyolcezer pár virsli — 2600 adag lacipe* csenye — 95 hektó sör Az idei jubiláns bányász­napon — Petőfibányán —. szép forgalmat bonyolított le a Fel­sőmagyarországi Üzemi Ven­déglátó Vállalat. Még egyetlen bányásznapon sem értek el 197 ezer 100 forintos forgalmat! A múlt évben — ugyanilyen ki­településsel — 141 400 forintot forgalmaztak. Ez a mostani azért értékes, mert az előző években még egyszer sem si­került 40 százalékos ételforgal­mat elérni az összes áruértéke­sítésből. Tavaly 38 százalékos volt ez az arány, s az idén 46,2 százalék volt az ételforgalom. Rögtönzött halászcsárdánk­ban 7 mázsa halból készült ha­lászlé, rántott- és rostonsült hal fogyott el. Két pavilonunk­ban 8000 pár virsli, 2600 adag lacipecsenye, 49 kacsából ké­szült kacsapecsenye fogyott el. A sör kedvelőinek 95 hektoliter sört mértünk ki. De nem ma­radtak szomjan az egri borok kedvelői sem. Két borkósto­lónkban 17 hektoliter bort ad­tunk el — hatféle egri borból —, egydecis poharazással. Sikere volt a szörpkeverőgép készítményeinek. A helyszínen készített hűsítőitalt a bányá­szok rögtön el is nevezték „szputnyik szörp”-nek. Üj pró­bálkozásunk volt a tej és a kakó árusítása — ezekből 400 forintot forgalmaztunk; és el­fogyott 342 adag rétes is. Presszó-bóléval és turmix-ita­lokkal is kedveskedtünk ven­dégeinknek. Ezekből 1600 fo­rintos forgalmat bonyolítot­tunk le. Tóth László igazgató. Két műszak az őszi idényben MÉG A CSÉPLŐGÉPEK dobját hajtották a traktorok, a csépelt és csépeletlen gabonát szállították a kisebb erőgépek a gabona betakarítása után, de már a nagy őszi hajrá, az őszi talajelőkészítés, vetőszántás, a vetés sikeres lebonyolításának megszervezésén fáradoztak megyénk valamelinyi gépállo­másának vezetői. Felmérték az erőgépállományt, a gépállomá­sok teljesítőképességét, s ugyanakkor felmérték a mun­kaigényt is. Az elmúlt évhez viszonyítva jelentősen emelke­dett a géppark valamennyi gépállomáson, azonban a ter­melőszövetkezetek részéről is nőtt a munkaigény, s ez az emelkedés felülmúlta az előb­bit. Rendelet jelent meg, a Föld­művelésügyi Minisztérium rendelete, amely az erőgépek telesítményének növelése, jobb kihasználása érdekében, a két műszak bevezetését írja elő. Az új rendelet megvaló­sításával valamennyi termelő- szövetkezet munkaigényét ki tudják elégíteni most már a gépállomások. H e v é r Lajos elvtárssal be­szélgetünk, a Hevesi Gépállo­más igazgatói szobájában arról, hogyan valósították meg itt az erőgépek két műszakban törté­nő működtetését. — Kilenc erőgép, SZ 80-as és SZ 100-as lánctalpasaink már a rendelet megjelenése előtt is két műszakban dolgoz­tak, végezték a termelőszövet­kezetek részére a nyári mély­szántást — mondta Hevér elv­társ. — A rendelet megjelené­Jön a fűtött alsónemű Egy angol szakmai összejö­vetelen rézdrótból szőtt, fűt­hető alsóneműt és kesztyűket mutattak be. Ilyen elektromos árammal fűtött (egyébként ró­zsaszín és világoskék színben készül) alsóneműt használnak az angol pilóták és tengeré­szek, valamint a sarkkutatók. Most tervbe vették, hogy hazai felhasználásra is fognak ilyes­mit gyártani. így például fűt­hető drótkesztyűk előállítását tervezik, amelyeket tíz wattal felfűtve, motorversenyzők használhatnának a téli idény­ben. Számba jöhet a fűthető alsónemű rendszeresítése a közlekedési rendőröknél is, to­vábbá kórházakban ízületi gyulladásos betegek kezelésé­re. se után természetesen növel* tűk a két műszakban foglal­koztatott gépek számát. Hu­szonöt géppel dolgoztunk két műszakban, a többi gépünk a cséplésnél, a gabona szállítá­sánál volt lekötve. Körülbelül augusztus 20-tól, a cséplés be­fejezésétől tudtunk érdemlege­sen foglalkozni azzal, hogy az olyan erőgépeket, amelyek tel­jesítménye megfelel a nagyobb igénybevételnek, két műszak­ban dolgoztassuk. Nyolcvanöt gépünkkel dolgozunk két mű­szakban most már, s további negyven gép dolgozik egy mű­szakban gépállomásainkon. A gépek a nagyobb igénybevé­telt minden további nélkül el­bírják, s itt nem is volt prob­léma, csupán a vezetők bizto­sítása okozott nehézségeket... A NYOLCVANÖT s i.ii!iiiii!ii!iiiiiii!iiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiii:iiiitiiiiiiiiiiiii>iiiitiiiiiiii'iiiiiiiiiiiitiiiiiii!iiiiii:iiiiiiiiiiiii!iii:iiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiii!iiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiii' Napközisek között Két könnycsepp Bányászati kongresszus kezdődik Az Országos Magyar Bányá­szati és Kohászati Egyesület a tizedik magyar bányásznap al­kalmából bányászati kongresz- szust rendez. A kongresszus előadásai 15— 16-án kezdődnek, a részvevők érdeklődési körének megfele­lően, kétnapos tanulmányuta- kat szerveznek a magyar bá­nyavidékekre. A kongresszu­son számos külföldi — angol, francia, lengyel, japán, szovjet és német — szakember is részt vesz. A kongresszus előadássoro­zatában szerepel Ursitz József­nek, a Mátravidéki Szénbányá­szati Tröszt főmérnökének be­számolója a hidraulikus fejtési páncélpajzs munkájáról. á Szeptemberi napfény úszik az öreg fák ^ fölött. Itt-ott belopakodik a sűrű lom- fbok közé. Néhol leesik a földre is, s aranyló Holtokat rajzol a padokra, a fűre, ahol az ar- =nyék már elnyúltan pihen. A játszótér köze- fpén nem kell bújkálnia. Szabadon fénylik a =gyep szőnyegén, csillogva futkos a hintákon; a ^sürgőre is felül és vele fut körbe, melegét tszétszórja az egész tisztáson. | Milyen öröm ez a sok gyermeknek... tSzáll is a hinta, gurul a bukfenc, kézen jár íamott egy kis legény. A labda sem pihen. |Hogy futnak utána!... A kipirult arcokon a |jókedv nevet. I Mennyi boldogság a napfényes tisztáson ... |Mennyi tiszta öröm, mennyi szépség... S fmindez az övék, ez a mese-valóság, a jelen ^ajándéka. Egyszer majd emlék lesz, az évek ^visszahozzák a boldog gyermekkort. Milyen jó |lesz akkor erre emlékezni... = Mellettem a pádon egy másodikos kislány. |Babával játszik. Gonddal öltözteti, haját si- =mogatja, babúsgató szavakat suttog hozzá, így ^beszélget vele. Szép selymes masniját hány­szor bontogatja, hogy újra és újra csokorba |kösse. | Szemben a hinta. Éppen szabad az egyik fülése. Ki kell ezt használni. Hadd hintázzék a ibaba is. Beleülteti és útjára indítja. Először Icsak lassan, óvatosan, aztán mindig nagyobb ierővel lendül a kis kéz. Száll a hinta, rajta a =baba, a kislány mosolya mennyit beszél... ■ örömről, amelyet másnak adunk, de melegét ^érezzük magunk is; lemondásról, amely még- fsem tud fájni, mert elindítója a szeretet; a ^gyöngébbel való törődésről, amely éltetője az léletnek; a szív jóságáról, amelynek aranya |megtisztítja az életünk ... I A nagy fák árnyéka mindig beljebb nyú- |lik, egyre kisebb lesz a napfényes rész. De |még száll a hinta, futkároz a jókedv, a kipi- Irult arcokon a mosoly beszél... I Aztán gyülekezés. Még hiányzik néhány, Ide őket is előhívja a leszállóit csend, amely fvégigsuhan a fák, bokrok között, hogy gyüle- ékezés, indulás hazafelé. 1 Már a Népkert Nagy József úti kapujánál fballag a csaknem száznyi gyermeksereg. So- |kan visszanéznek a szép játszótérre, ahol már Igyűjtögeti az est homályait a fák közül elő­lbújó késő délután.. ­Jllikor elindultam otthonról, még nem­-L’-L tudtam, hogy egyszer egy édesanya-\ nak csak ennyi jutott vacsorára. De az úton,] amelyet járunk, sokszor szomorú emlékek is' kerülnek elénk, amelyek a másoké voltak, de] a mienkké is lesznek, ha meghallgatjuk őket.' Aki elmondja, annak megkönnyebbül a szíve,] ■ mert a fájó emléket megosztja velünk. A mi-\ enk megnehezül, mert átvettünk belőle. Em-] béri dolog ez, s talán ezért olyan szép... A főpostára mentem, hogy írásom még éj-] jel elinduljon Budapestre. A vasárnap este­békéje kísért visszafelé. A lámpák sápadt fé­nye megszínesítette az öreg utcákat, érnyéko- kát rajzolt a házak falára, fényeket az úttest] aszfaltjára. A pihenés nyugodt hangulatában- sétálgattak az emberek a holdvilágos szeptem-] béri estében. \ A Markhót utcai híd közelében kedves is-] merőssel találkoztam össze. Tőle tudtam meg- a múlt két könnycseppjének szomorú történe-' tét: ] „Meghalt az uram. Míg élt, az otthon való • ban otthona volt, az jelentette neki a boldog-] ságot. Halála után a két gyermek gondja rám- szakadt. Nehéz sors ... Megharcolni a min-] dennapokat, a semmiből előteremteni min­dent, a ruhát, a cipőt, az élelmet, az iskoláz-] tatás nehéz kiadásait. Mégis folyt az élei­mért az a megállást nem ismeri...” Elhallgatott, a szeme a messzeséget nézte.: aztán felszakadó sóhajjal folytatta: „Egyszer aztán csak két szelet hús jutott az. asztalra, az én tányérom üresen maradt. Kis­lányom meg is kérdezte: — Édesanya nem vacsorázik? — En már ettem, gyermekem, csak ti egye­tek nyugodtan. Nem bírtam tovább. Kimentem az udvar­ra, s a sötétedő estében kibuggyant szemem­ből a könny... Ez volt akkor az én vacso­rám ... De két jó gyermekem ezt nem tudta meg soha ...” S míg ezt mondta, a szeme megfényese- dett, a múlt két könnycseppje újra elindult az arcán, mint valamikor régen, amikor még olyan nehéz volt az élet. De ezeket már csak az emlékezés hozta vissza, a mának már ilyen könnyei nem le­hetnek ... HÖRVÖLGYl ISTVÁN erőgép­hez százhetven traktoros kellett, 3 a negyven egy műszakban dol­gozó traktorral együtt kétszáz- tíz, kétszázhúsz képzett trak­toros munkájára volt szükség, s ezzel szemben gépállomá- nunk régi létszáma csupán nyolcvan fő volt. Szerencsés helyzetben voltunk, mert még a nyár elején több mint 70 em­bert küldtünk négyhónapos traktoros iskolára, s ezek kö­zül 72 végezte el sikeresen az iskolát, tette te a traktorveze­tői vizsgát. Mindez azonban még mindig kevés volt ahhoz, hogy a Földművelésügyi Mi­nisztérium rendeletéhez híven dolgoztassunk, használjuk ki a legkedvezőbben erőgépállomá- nyunk teljesítményét, ezért felhívtuk a termelőszövetkeze­teket, hogy a gépekhez értő, S a traktorvezetéshez kedvet ér­ző tagokat a nagy őszi munkák idején a mi segítségünkre osz- szák be. Hatvan termelőszövet­kezeti tag munkájára van szükségünk, s ezeket az em­bereket a közelmúltban képez­tük ki. Tíz—tizennégy napot gyakoroltak képzett traktoro­saink irányítása mellett a gé­peken, s valamennyi bevált, munkájára számíthatunk. Egy- egy képzett traktoroshoz oszt­juk be őket segédvezetőnek, velük meg tudjuk oldani ä váltást, a kétműszakos foglal- . koztatást. Az erőgépek jelentős részé- ; nek két műszakban foglalkoz- i tatásával jobban halad a mun- ] ka a szántókon, kora reggeltől I késő estig hasítja a földet az ! eke, s ez a kitűnő eredmények- I ben mutatkozik meg. Tarló- ! szántást csupán 800 katasztrá- I lis holdon kell még elvégezni, I s ezt a munkát a vetőszántás, | a vetés előtt teljes egészében ■ befejezik a gépállomás dolgo- jzói. A tarlóhántás mellett fo- i lyik a korai vetőszántás, a rep- l ce, s az őszi takarmánykeverék jtalajelőkészítése, sőt már a i vetést is megkezdték, ennek I időbeni elvégzése is biztosítva I van. \ A betakarításnál számítanak | nagyobb nehézségekre, de a ter- 1 melőszövetkezetekkel együtt- \ működve, bíznak a sikeres | munkában. A 11 silókombájnt = munkájuk befejezése után a s szárvágásra állítják be, a ré- \ paszedést egy répakombájn I beállításával segítik, s később \ további hét répakombájnnal ! segítik a termelőszövetkezete­■ két. A HEVESI GÉPÁLLOMÁS igazgatója búcsúzóul még el­mondja, hogy valamennyi traktoros, a gépállomás vala­mennyi vezetője bízik abban, hogy a tavaszi szántás, a nagy nyári munkákhoz hasonlóan, sikeresen elvégzik az őszi mun­kákat is, s ebben nem kis ré­sze lesz annak, hogy a gépek jelentős részét két műszakban foglalkoztatják az őszi idény alatt. Pilisy Elemér ■ — FELISMERVE a sertéste­\ nyésztés fontosságát, megyénk ] termelőszövetkezetei az idén ]növelték sertésállományukat. • Több sertést állítottak be hízó- - ba az idén, s valamennyit le- ] szerződték az Állatforgalmi ] Vállalattal. Az idén 35 476 hí­• zót adnak át az államnak, S ■ ezek jelentős részét már le is szállították.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents