Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-11 / 215. szám

NÉPÜJSAG I960, szeptember 11., vasárnap 3 Ili ki tít eg Ihtv itlunok .r. h. iap aZatt száz­áé r ember: ennyi for- Egercen, illetőleg az an. A hír csak ennyi, de mégis fűzzünk hozzá Ve :c nem is szószátyár so izziik hozzá, hogy a c . ver igsereg, amely rbe, várba, aznem- ros borával, de törté- hősi múltjával is ta- .(! Hgett az egri hőről • tt és tanult is tőlük, -lí k iktől: helytállást, haza- :erct?iet, áldozatkészséget. Az egri hősok egykor majdennyi orckö' tanítottak meg kard­dal és szurokkal, mit jelent ha- ’ t szeretni, — ma emlékükkel <• litjak korunk nemzedékét. Ezért halhatatlanok! (—ó) — MEGKEZDTÉK a do­•l inytöi óst a hét elején a -• ,ki Il ike Termelöszövelke- c tagjai. A harmincnégy i fndosan művelt do- ! ;> iytal>!áról 9 mázsás átlag­termés’ várnak.- A FÜZESABONYI járási t>,-pi eile őrzési bizottság meg­ró s ml i termelőszövetkeze­tek i1 rző bizottságának te- t'ker ét és javaslatokat tett i íjuk megjavítására. — 100 FÉRŐHELYES ser- i-h .1 lát épít a boconádi Bú.: kalász Termelőszövetke­zet >ag-=ága. Az 56 000 forin­tos i »er a ház ás mellett a tsz- t;., irsadalmi munkában 5: f égi* íek az építkezésnél. ] TERV ÁS ARI járási ku úriul ián nagyszabású if­júsági bált rendeznek vasár­nap est. amely előkészítője lesz a következő szüreti bál­nak. — T IRSADALMI MUN­KÁVÁ’ segítik a Béke Tsz cpítke sét Makiáron a hely­beli ki párosok. A társadal­mi mu. tások szombaton dél­után r vasárnap dolgoznak a szövi kezet építkezésén.- KÖ. GYŰLÉST tartottak fiéníeke- este a Bélapátfalvi Általán Iskolában a község • . , . tjalnak részvételével. . ; -; jy lésen az eddigi ered­rr -A és a legfontosabb tfdadatoi it, határozatokat is- me.rtetté . A tagság megbízta a tsz V- ’.tőségét, hogy az őszi mezőgaz asági munkából el­maradói ál munkaegységelvo- nást al Imazzon. A közgyűlés 5 fc c i órákig tartott. — g AKKÉPZETT embe­rekre jízták a baromfite­nyészt t t a kiskörei Dózsa fér ■ szövetkezetben. így a •ar tenyésztésben sokkal Mibb sdményt érnek el. Mi- .. a csökkentették pél- t-.I »aiomfielhullást. GRI pedagógus ének- ■ ez.' ember 12-én, délután- .-ck a Pedagógiai Főisko- t; első próbáját, amely­ói- én kkari tagokon kívül v érdek időket is szeretettel tárják. Mit rejteget a Várhegy? A FELSÖTÁRKÁNYI Vár­hegy Eger felől kékes árnyala­tú, formás kúpja kedves ki­rándulóhelye volt a múltban a vállalkozóbb szellemű turis­táknak. Különösen, amíg a sajnálatosan pusztulni hagyott kilátótorony a csodálatosan szép kilátás gyönyörűségét ígérte cserébe a meredek ol­dalak megmászásának fáradal­maiért. Dél felé — tiszta idő­ben — szabadszemmel is felis­merhető volt a Tisza ezüst csíkja, észak felé, októberben, márciusban ide szikrállottak a Tátra havas ormai is. Ma — sajnos — a magas fák fölé nyúló kilátóból már csak a négy sarkot jelző betonoszlop áll, s a messziről idevetődő tu­rista csupán a 666 méter magas csúcs háromszögelési kövét szemlélheti. Pedig a szép kilátás örömén túl más4_ is rejteget az érdeklő­dők számára a Várhegy koro­nája. Amikor erről szólunk, Vörösmarty sorai jutnak eszembe: „... a látni vágyó napba nem tekint...”. Ezren és ezren mászták meg ezt a csú­csot a szép kilátásért, de kö­zülük csak keveseknek tűnt fel az, ami közvetlenül a lá­buk előtt hevert: az emberi művelődéstörténet messzi ho­mályba vesző múltjának egy érdekes dokumentuma, a vár, vagy helyesebben sánc, ame­lyik körülöleli a fő-kúpot, .át­fut a nyergen és az Eger felől már nem látható, északkeleti csúcson túl, félköríves „bástyá­ban” végződik; Aki meglátta, észrevette, az sem törődött vele. A legna­gyobbrészt formátlan sáncolás csak itt-ott mutatja határozot­tan emberi munka nyomát. A feudál-kapitalista múlt kultúr­történet-kutatása számára e forgalomtól távoleső, a rosszul értelmezett nemzeti történet számára érdektelen emberi nyomok nem érték meg a fel­tárásukra szükséges költségbe­fektetést. Egernek különben is megvolt a „saját” és történelmileg kima­gasló értékű vára, arra sem „a hivatalos költségvetés” biztosí­totta a feltárási keretet. A lel­kes tanárok, dr. Pataki és dr. Pálosi és diákjaik társadalmi munkája, a társadalmi adako­zás csekély kerete távolabbi ásatások fedezésére úgysem lett volna elegendő, még akkor sem, ha egyébként a várhegyi romok léte köztudomású lett volna is. ÍGY KALLÓDIK A TÖBBI fel nem tárt emlékekkel együtt a várhegyi sánc is. Pedig sok érdekes kérdést vet fel e kőfalak puszta léte, s mint kitűnik, e kérdések olyan időkről kívánják felieb- benteni a fátylat, melyek az európai kultúra mai gyökereit táplálják. Az egyetemes emberi műve­lődés fehér foltokkal teli tér­képére kell berajzolnunk ezt az emberi alkotást. Szemben a romantikus történelemszemlé­let téveteg megjegyzéseivel, meg kell állapítanunk, hogy e falaknak semmi közük sincs a középkori egri várhoz, semmi közük a török hódoltság idejé­hez; nem volt ez tábori őrhely, jelzővár Eger és Diósgyőr kö­zött, az ún. török út men­tén. Régibb annál sokkal, s bár valós korát megállapítani még nem sikerült, valószínű, hogy a honfoglalást megelő­zően, körülbelül egy évezred­del, tehát i. e. 1000 és 500 kö­zött rakták falait. A téma iránti lelkesedés, a távoli múlt emlékeinek feltá­rása iránti vágy sarkallt arra, hogy keressem nyomát azok­nak a munkás kezeknek, akik valamikor itt laktak, éltek, dolgoztak, akik e különös he­lyen, ily nagyméretű, évezre­dek viharának is ellentálló fa­lakat emeltek. Néhány bará­tommal belemélyítettük az ásót a televény erdei földbe, s a kutatóárok már 20 cm-es földrétege alól sima és min­tázott cserépdarabokat, majd agyagedény megmunkáláshoz használt, csiszolt kőeszközö­ket, gabonaőnlő korongot, alább obszidián pengedarabo­kat eredményezett. A cserép­anyag igen változatos, koron- gozatlan és korongozott, régeb­bi és újabb technikai felké­szültségű megmunkálásra mu­tat. A falon kívül éppúgy, mint belül. Ép edény még nem ke­rült elő, s a sáncfalakat nem te­kintve, egyéb emberi építmény nyomát sem sikerült még meg­találni. De voltak. A kőkorsza­ki, bronz- és vaskorszaki em­ber tipikus, primitív építésfor­Mozih műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG 11—12-én: Fapados szerelem EGRI BRODY 11—12-én: Nincs előadás EGRI KERTMOZI 11- én: Felfelé a lejtőn 12- én: Gábor diák GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 11—12-én: Hüvelyk Matyi GYÖNGYÖSI PUSKIN 11—12-én: Egy tiszta szerelem története HATVANI VÖRÖS CSILLAG 11—12-én: Spessarti fogadó HATVANI KOSSUTH 11- én: Sabélla nagymama 12- én: Nincs előadás HEVES 11- én: Két emelet boldogság 12- én: Játék az ördöggel FÜZESABONY 11—12-én: A kör PÉTERVASÁRA 11- én: Horgász a pácban 12- én: Nincs előadás máira utalnak a faháncsnyo- mokat megőrző, gallyak, ágak lenyomatait megörökítő, ége­tett, vagy szárított patics-da- rabok. DE HOL VANNAK a falat építők maradványai, ha a fal később _ készült, mint a bükki kultúra’ vagy a hallstadti kul­túra ideje? Ha későbbi volna az épít­mény, mint azt fentiekben megbecsültük, hol vannak az írásos emlékek, amelyek a kö­zépkori eredet mellett bizonyí­tanának? Miért hallgatnak a krónikák, ha a magyar, vagy különösen, ha a török idők emelték e sáncokat? Nem a püspöki földesúr építtetett, nem önkényeskedő, középkori nagyúr, s hogy a feudális kor jobbágyai nem hordták össze céltalanul, értelmetlenül, az erődítés szempontjából jelen­tősebb egri vár fölött, az biz­tos. Mintegy 1400 méter kerületű, és ép korában legalább 15 000 m3 falat ki, mikor, hogyan emelt itt, ha nem a késő kő­korszak embere, ez, a szeleti és avasi kultúrához közelálló ember meddig lak^+t itt? Kér­dés kérdés után, amelyre a fe­leletet csak alapos feltárással lehet majd megadni. Három­négyezer év emlékei hevernek itt, örök emberi dokumentu­mok, érdemes kivallatni a kö­veket, hogy a régmúltról ta­núskodjanak és a fejlődéstör­ténet hiányos ismereteihez ad­hassunk vallomásunkkal egy- egy új fejezetet. A RENDKÍVÜL ÉRDEKES lelet-anyagról és kutatásaink eredményéről a továbbiakban fogunk beszámolni. Dr. Chikán Zoltán 1%J. SZEPTEMBER 11., VASÁRNAP TEODORA 435 évvel ezelőtt, 1525. szeptem­berében született PIERRE RON­SARD francia költő,, a Plejád nevű költői csoport vezetője. Dallamos •versei a természet szépségeit, ha­záját és a szerelmet éneklik meg az Ödák, Szerelmek, Himnuszok című köteteiben. Válogatott költe­ményeit magyarra is lefordították. Ronsard 1585-ben halt meg. 95 évvel ezelőtt, 1865-ben e napon született JAN RAJNISZ lett költő és műfordító. A múlt század végén szociáldemokrata újságot adott ki Rigában, ami miatt letartóztatták, majd kitoloncolták hazájából, aho­vá csak 1920-ban térhetett vissza. Jelentősek Puskin-, Schiller-, Hauptmann- és Ibsen-f ordításai. Rajnisz 1929-ben halt meg. Szeptember 11-e a SZOVJET HARCKOCSIZOK NAPJA. 1960. SZEPTEMBER 12., HÉTFŐ: MÁRIA A MARATHONI CSATA ie.49~ben e napon zajlott le. Miltia- desz vezetésével a görögök tízszeres túlerőben levő perzsák felett arattak győzelmet. Ennek hírét a 40 kilométerre levő Athénba egy Therszipposz nevű katona vitte el, a célbaérés után összerogyott és meghalt. (Marathoni futás). ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK, FELFEDEZÉSEK: A vüágtörténelemben először ért el idegen égitestet a Földről indított űrrakéta: 1959-ben e napon a Szovjetunió 1,5 tonnás koz­mikus rakétája elérte a Holdat. 90 évvel ezelőtt, 1870-ben e napon halt meg KARL STEINHEIL német fizikus, aki a GAUSS—WEBER féle távíróberendezést töké­letesítette és felfedezte a föld elektromos vezetőképességét. PIERRE RONSARD Mennyit ér egy maneken orra ? Az egyik híres olasz mane­ken, Angela Berti, taxin uta­zott valahová. A sofőr egy út­kereszteződésnél hirtelen féke­zett, aminek következtében a maneken erősen beverte az or­rát a kocsi ablakába. Angela Berti kártérítési pert indított a taxi tulajdonosa ellen, akit a bíróság 2 400 000 líra kártérítés megfizetésére ítélt. A bíróság az ítéletet a következőkkel in­dokolta: „Nagy jelentőséggel bír ennél a foglalkozásnál az arc épsége, valamint az a vi­szonylag rövid időszak, amed­dig egy maneken hivatását gyakorolhatja.” Capulett Júlia Rómeó, aki csak- azértis Rómeó volt, hogy Shakespeare megírhassa nagy drá­máját, ott állt az er­kély alatt és Júliát várta. Az erkély új volt és a ház is, ame­lyet harminchét kér­vény után Capulet- téknak kiutaltak, er­kéllyel és Rómeóval együtt, aki — mon­dom —, ott áll az er­kély alatt és Júliát várta. Szép fiú volt ez a Rómeó, nagyon szép, olyan szép, mint Júlia, s mindketten olyan szépek, mint a ház, amely új volt —• mondom — és erká- lyes. Es ekkor, a pisláko­ló holdfényben, a zi­zegő levelek alatt, a langy esti szellőben, amely délkeletről jött, s viharfelhőket hozott a hátán, mint ezt a meteorológia és Sekszpir is megjósol­ta ... igen... és ek­kor Rómeó a kezét a szivére tette, mert a szívét nem tehette a kezére. Szívére tette, mert rebbent az ajtó függönye, fönn az er­kélyen és megjelent a légies Júlia árnya, s az árny után, ahogy az illik és szabályos, maga Júlia is. Nem is jelent, hanem kiosont az erkélyre, mert mint tudják, ezek a Capulették nem szere­tik Montagueket, s így Rómeót sem. A szerelmet tehát titok­ban kellett tartam, és csöndben. Ebben a pillanat­ban — 6, mi dráma — felvisított a malac az erkélyen, Capulették malaca, amelyre lé­gies lábával rálépett Júlia, hogy maga is felsikoltson és odább ugorjon, amivel újabb bajt zúdított ártatlan fejére. Most a tyúkokra lépett rá, amelyek éktelen ká- rdlásba kezdtek, tilta­kozásul, erkélyen ve­tett álmuk megzava­rása ellen. Júlia meg­botlott a szemétvö­dörben is, és légies testével nekiesett az erkély rácsnak, amely­ről, mint őszi levél a fáról, lassan Rómeó vállára ereszkedett ama két női ruhane­mű, amelyet testen látni, már valamit, a rácson látni, még semmit sem jelent. Szép volt ez a pil­lanat és oly felemelő: lebegtek a finom fe­hérneműk, visított a rpalac, riadtan kotko- dácsolt a tyúk és Ca­pulett kiordított az új lakás új erkélyére: — Júlia, mi az is­ten csodáját csinálsZi felzavarod a házat. S mondd erre Jú­lia: c — A frász ezeknek a dögöknek a képé­be... ó, Rómeó, mi­ért vagy te Rómeó? De Rómeó nem tu­dott válaszolni, éppen fuldoklott a fejére csavarodott kombi­né alatt. Vannak még tragé­diák. (egri) 4»­ZVAil 7A tán, Kompolt: legkaptuk, ügyében el­.-uruk in: d. Az eredményről idő­;n érte« t ük, addig kérjük, vár­jíí türele un el; Proto i I vánne, Eger; tígyét>©r­Intézkedni nem tudunk; Isütáski talások a városi tanács osztályához tartoznak. íj’tios, nr­i tudtak minden igény­Jioek lak. t biztosítani. Megértjük elfcesereck új lakást;1 ijdonosok között, akik még? sok ­rosszabb körülmények köxc-jt éti ‘k. Természetesen, ez nem zárjí ki azt, hogy a legköze­k-bbl laki ílositásnál nem kap la­kást. N** ;szít&e el türelmét, hí­3zeu aiio óan folynak az építke­MA, áta ki tások; Birtiirv Lászlóné, Eger: Levelét púnkban felhasználtuk; felhívtuk £ illetékes szervek fi­gyeimét a abban leírtakra, Ki» En , Eger: Köszönj i ij : levelét, amelyben fel-. 5iivja figy e műnket a Közúti Válla­igára. Írását felhasznál­tűk. kéni tszjevéte i k, máskor is írja meg mnsnra: s. te 8 órakor: m a feleségem te 8 órakor: ég A bányásznegyed a falu j legmodernebb része. [Olyan, mint a divatosan öltö­zött dáma: kiválik elegánciá- jával a tömegből. Van televí­zió-antennája, külön fűszeres­boltja, amelynek este színes neon-reklámja szemcsiklando- zóan vibrál, eszpresszójában délelőtt fahéjillatú asszonyok hörpölik a kávét, és elhatároz­zák, ma mégsem töltött papri­kát főznek a férjüknek, hanem ialmásrétest sütnek jó gulyás­levessel. Külön kultúrháza is "van a negyednek, ahol nagy, |színes plakátok reklámozzák a ^helybeli „Csárdáskirálynőt”, |ugyanolyan életnagyságban, ^mintha csak Lollobrigida len- Ine. | Itt kell nekem megkeresnem fHallgató Istvánnét, akiről mind =ez ideig csak annyit tudok, |amennyit levelében írt: ötven |éves, boldog házasságából két |fia és egy lánya született ^Mindhárman családosak már, |két unokája van és sürgős se- fgitséget kér, nagyon fontos |családi ügyben. Levelével a ke- fzemben, s felkészülve egy tra­gédia meghallgatására, a bér­iháztömbök házfelügyelőinél ^kopogtatok, miután ‘ a város- frésznek még nincs-végleges ne- |ve, levélíróm sem tudott pon- "tos címet írni. Végre megtalá- |lom. Második emelet kettő. A |lift nem működik, mivelhogy rnincs is. Szegény asszonyoknak jelegük lehet megmászni a lép­csőket, napjában ki tudja hány- isztf? Csengetés után félrebil- Ilen t kukucskáló lemeze, két SZEMES PIROSKA: cA (kopp. (Ujiioh kék szempár jelenik meg a szögletes keretben és szigorú, mély hangon azt kérdezi:. — Mi tetszik? P n felmutatom a levelet -Lj és már nyitja is az aj­tót. Piros, kerek, inkább ala­csony asszony áll előttem, ab­ba akarja hagyni a rétes nyúj­tását, hogy a szobába jöjjön beszélgetni. Mondom, engem nem zavar, ha közben dolgo­zik, különben is, hozzá jöttem, van időm, szívesen megvárom, amíg elkészül. — Nem olyan dolog az, hogy közben elmondhassam... — sóhajt és nefelejcsszínű szemé­ből fájdalmas szomorúság árad. Végül megegyezünk, hogy a konyhában megvárom, amíg a rétessel elkészül s aztán beme­gyünk a szobába. Uj asszony koromban azt mondta nekem egy szakácsnő, hogy azért szeret rétest sütni, mert az megy a leggyorsab­ban. Nekem az összes háztar­tási műveletek között azóta is ez tart legtovább és ritkán jár sikerrel. Hallgató néni is az el­lenkezőjét bizonyította be. Nem győztem bámulni, olyan gyor­san járt a keze. A konyhában a rétesről beszélgettünk, amely úgy látszott, kitűnő téma ah­hoz, hogy ez a szegény, szo­morú asszony kissé kikapcso­lódhassák lelki kínlódásaiból. Egészen vidáman kísért be a szobába, de amint leültünk, rögtön elkomorodott. Pedig maga is ivott egy kupicával abból a császárkörtéből, amely- lyel megkínált. — Nem is tudom, hol kezd­jem ... — szólt és idegesen babrált az asztalterítő rojtjá­val. — Harminc évig éltünk boldog házasságban és most, egyszer csak vége... — Közbe jött valaki — mon­dom halkan. — Igen. És én nem bírom tovább. Ott tartok, hogy ha az uram nem változik meg, én elválok. El én, vénségemre... Hogy ide jutottam... próbáltam esi titán i, mert * nagyon zokogott, kér­tem, mesélje el elölről, nem mintha én valami megoldást készültem volna kitalálni, de tudom, hogy sokszor az is or­vosság, ha valaki meghallgat­ja a szenvedőt. — Nézze, mi annyit nélkü­löztünk és akkor is szeretetben éltünk. Soha egy hangos szó nem volt köztünk. Aranyem­ber volt az én uram, nem járt se kocsmázni, se kártyázni, azon volt, hogy mindent elő­teremtsünk a gyerekeknek. Még a lányunkat is leérettsé­giztettük. Gondolhatja, hogy nem volt könnyű egyszerre há­rom gyereket taníttatni. De az én uram még különmunkákat is vállalt, mert sokféléhez ért. Motorszereléshez, rádióhoz... Közben vettünk egy kis tel­ket. Ügy terveztük, hogy majd házat építünk oda, hogy öreg­ségünkre legyen, hol meghú­zódjunk. Es képzelje el, rávett, hogy idejöjjünk! Nem tudtam kellőképpen együtt érezni még Hallgató né­nivel és ez meg is látszott az arcomon, mert mindjárt így folytatta: — Nem a lakás ellen, hiszen szoba-konyhánk volt a bá­nyászsoron, ócska lyukak... Itt meg központi fűtés, két szoba, fürdőszoba... De én a sajátomban akartam lakni... Nem is ez a baj, ez csak a ki­sebbik, hanem az, hogy rávett, adjuk el a telket. Mert ő luxus­autót akar venni.,. Mivel az egyik vájárnak már van, hát őneki is legyen. Mondja, mi­nek egy bányásznak autó? Mondja, minek? Én már akkor éreztem, hogy baj lesz, deany- nyira hízelgett, hogy belemen­tem. Eladtuk a telket, aztán megvettük a Skodát. Nem mondom, arra igen jó, hogy le­menjünk a gyerekekhez... A lányom Pesten lakik, a fiunk meg Egerben ... Vasárnap hol az egyikhez, hol a másikhoz szaladtunk el. Ez így rendben is lett volna, nem szólnék én egy görbe szót se, ha tovább nem megy ... Hanem akkof elkezdtek jönni az ismerősök. „Pista, megfizetem a benzinig vigyél el a Mátrába, ott nya­ral a fiam.” Műszak utáríj mindjárt megjelent valaki: „Mész máma valahova? Beül­hetnék én is autózni a gyerek­kel?” Azelőtt, ha hazajött, evett, újságot olvasott, rádió­zott, néha együtt elmentünk sö­rözni, vagy ismerősökhöz, de leginkább itthon maradt. Most meg nem volt egy nap,hogy ren­desen lefeküdt volna. Jött, és már az autón járt az esze, már mondogatta, hogy máma k viszünk, hova megyünk... — Es magát lehagyta — pró­bálom a történetet összesűríte­ni. — Engem? — nyitotta nagy­ra szemét. — Én maradtam el! Hát ki győzi ezt mindennap! Eleibe csak ment. Még magam is készülődtem. De hogy ne­kem egy percem ne legyen, mindent az a nyomorult ko­csi foglaljon le! Hát azt nem! Kijelentettem, hogy én bizony bele nem ülök a kocsijába. Könyörgött. Volt úgy, hogy két napig nem is szóltam hoz­zá, csak megfőztem, eléje tá­laltam és bementem a szobá­ba. Próbált engem kiengesztel­ni, hozta a virágot mindennap. Meg süteményt. Ha aludtam, odatette az éjjeliszekrényre... Eszre sem vettem. Volt úgy, hogy három napig sorakoztak a mignonok, de nem nyúltam hozzájuk. És látja, ez se hasz­nált! Csak elment vitte a barátait. Hívott, hogy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents