Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-08 / 212. szám
I960, szeptember 8., csütörtök NBPOSAG s „Ä hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében.. A BANYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TERÜLETI BIZOTTSÁGA A SZOCIALISTA BRIGADIWOZGALOMRÖL TANÁCSKOZOTT PETÖFIBANYAN Munkaverseny — mennyi ragyogó eredmény kapcsolódik ehhez a szóhoz! És mennyi nagyszerű emberi tett, új jellemvonások kialakulása, országos röptű nevek és szédítő magasságú számok. És valamikor, egy kis rossz mellékíz. Csupán azért, mert i,divattá” lett a munkaverseny annak idején, még ott is, ahol teljesen lehetetlen volt - a reális elbírálás. Ez volt a verseny a versenyért. De kigyógyultunk ebből is, mint más hasonló túlzásból. És nem sokkal ezelőtt új névvel, új fogalommal ismerkedtünk: szocialista brigádok versenymozgalma. Mit adott újat ez a mozgalom? Ezt kutatjuk most is a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Heves megyei területi bizottsága által összehívott tanácskozáson, amelyen a megyében működő bányaüzemek küldöttei is részt vettek, az üzemvezetők, párt- és UB-tit- kárai, a KISZ-titkárok és a szocialista brigádok vezetői, de a budapesti központ is képviseltette magát, Tóvizi Sándor személyében, és a tanácskozók között ott volt az Országos Bányaműszaki Felügyelőség részéről Tomecz Dezső, valamint a kerületi felügyelőség megbízottja, Bakos József. A vitaindító előadást Morvái László, a TB titkára tartotta meg. Világos és határozott megfogalmazásban közölte a szocialista brigádok szervezésére és működésére vonatkozó elvi tételeket. Majd az elvek gyakorlati alkalmazását vizsgálta a Mátravidéki Szén- bányászati Tröszt területén folyó versenymozgalom egészére és részleteire alkalmazva. A beszámoló nyílt és őszinte hangvétele alapul szolgált a kendőzetlen elvi vitához. Minden szépítés nélkül hangsúlyozta az eredményeket, de a hibákat sem lakkozta át. Ezért született meg a beszámoló után az az élénk vita, amely soha sem általánosságban fejeződött ki, hanem a meglevő tényeket elemezte, vagy magyarázta. Kotrócz Dezső, a Petőfi-ai- táró párttitkára, az üzemben folyó munkaversenyt értékelte, kiemelve ebből a brigádok politikai és szakmai továbbképzését, és a munkabiztonság megteremtéséért folyó erőfeszítéseket. Baksa Vilmos, a gyöngyösi XII-es akna küldötte, a műszakiak részéről jelentkező patronálással foglalkozott, és azt is elmondotta, hogy a brigádok az új technológia bevezetésével szívesen foglalkoznak, többek között a 80 cm-es tűzés technológiáját akarják most megvalósítani. Kertai József üzemvezető erre vonatkozóan a vastámos A Füzesabonyi Gépállomás szakemberei az idén arra törekednek, hogy lehetőleg minél több gépi segítséget nyújtsanak a termelőszövetkezeteknek a cukorrépa-áaásban. A cukorrépaszedés gépesítését egyelőre még kísérleti gépekkel próbálják tökéletesíteni. Nemrégiben két ilyen répaszedőgépet kaptak. Ezeket egy- egy Zetor húzza, s az egyik már kipróbálás alatt van a Füzesabonyi Állami Gazdaság földjein. A gép előbb lefejeli, majd kiemeli a földből a répákat. Az emberek munkája biztosítás alkalmazását, a vele folyó kísérleteket ismertette. Hangsúlyozta, hogy a szocialista brigádok nem húzódoznak a hasonló feladatoktól, hanem példaadó módon cselekszenek. Lakatos Gézáné, a gépüzem küldötte sok hasznos, gyakorlati megoldást ismertetett brigádjuk munkájából. Különösen figyelemre méltó az, hogy a versenymozgalom havonta történő értékelését önmaguk által alakított szakcsoportok végzik. Mindent kollektíván intéznek el. A politikai oktatást is úgy oldják meg, hogy munkakezdés előtt tartják meg hetenként háromszor a foglalkozást A brigád tagjai Könyvismertetésre vállalkoznak, és támogatják egymást az általános műveltség fokozásában. Nagy Ferenc, a tröszt előadója, a trösztön belüli hiányosságokra mutatott rá, személy szerint megnevezve azokat, akik tévesen fognak fel bizonyos kérdéseket. Tóvizi Sándor azt javasolta, hogy szervezzék meg a bányászakadémiát, amely előadásait bárki meghallgathatja, és ezzel szélesebb körben válik lehetővé a dolgozók általános és szakmai műveltségének állandó emelése. Marünkovics József, a párt- bizottság titkára, arra intette a részt vevőket, hogy a versenymozgalmat nehogy liberálisan kezeljék. De nincs szükség adminisztratív intézkedésekre, sem, mert az önkéntesség elvét kell érvényesíteni. A műszakiak ne várják azt, hogy a vezetőség szólítsa fel őket a patronálásra, a brigádok maguk kérjék meghatározott esetekre vonatkozóan a segítségüket. Ursitz József főmérnök kiemelte, hogy a szocialista brigádok nem lehetnek öncélúak, bele kell illeszkedniök a nagy közösségbe. Ismerniök kell az üzem tervét, helyzetét, de nemcsak általánosságokban, hanem részleteiben is. Erre alapozva tegyék meg vállalásaikat. Tö- rekedjenek a gépek jobb kihasználására, őrizzék meg az emberek egészségét. A tanácskozások eredményességét nemcsak az elmondottak igazolják, hanem az a szemléletmód is, ami a tanácskozás végére jegecesedett ki. Látták és megértették a részvevők, hogy a szocialista brigádmozgalom kiemelkedő jelentősége abban van, hogy az eddigi versenyformáknál hatékonyabban mozdítja elő a magasabb termelési eredmények elérését, a termelőerők fejlődését, a szocialista termelési viszonyok elmélyítését, s ezzel párhuzamosan a dolgozók szakmai, erkölcsi, politikai nevelését, az -új, szocialista embertípus kialakítását, vagyis a szocsak annyi, hogy a gép után járva a kiszedett répafejeket összeszedjék. A kísérleti cukorrépaszedő gépnél egyébként már bemutatót is tartottak az elmúlt napokban, s a megjelent szakemberek elismeréssel adóztak a gép munkájának. Egy-egy gép napi 10 órai munkával két holdon fejeli le és szedi ki a cukorrépát. A gépállomás vezetői szerint az idén még nyolc ilyen gépet kapnak, s ezeket munkába is állítják a termelőszövetkezetek répatábláin. cializmus építésének gyorsítását. A mozgalomban az eddigieknél jobban érvényesül a kollektívának az embereket s a termelést átformáló ereje, az egymást segítő elvtársi közösségi szellem fejlesztése, az egyes munkások, dolgozók és kollektívák képességének mind teljesebbb kibontakozása és tudatos részvétele a termelésben, a termelés irányításában és ellenőrzésében. G. Molnár Ferenc S > • • • • Görög Megrázó drámai kép. Hétköznapok délutánján a „szatyor-központ”-ra érkező bevásárlókat katasztrofális látvány ábrándítja ki az „a b c” és a többi vitaminoknak nagy fontosságú beszerzéséből. Délelőtt folyamán az egri háziasszonyok heves párharcot és szócsatát vívtak a messze tájakról ide vándorolt őstermelőkkel. E példátlan hevü- letű párharcból — a hivatalos napi árjegyzékkel ellentétben — nap-nap után a guggon ülő kofák kerülnek ki győztesen. A csúcsforgalmi ütközet után a „Vitamin Tér” inkább hasonlít egy elhagyott „véres” csatatérre, mintsem egri piactérhez. A sikátoros bódék zeg- zugában feltűnő emberek patakzó görög „vérben” gázolnak át. A görög „vér” a járdaszigetek lefolyói közelében széles örvényben kezdi kavarni a délelőtti hulladékok földi, illetve aszfalti maradékait, hogy majd sűrűn folyó zagyvataggá, lagymatag masszává aüsse fel a délutáni órákban is teljes, izzasztó fényerővel szikrázó napsugár. — Honnan e vérpiros színből, szürke matériává sűrűsödő elegy, amely örömmel önti el a teret a magába oldott hulladékféleségek piszok- és szennyhalmazával ? — Honnan ez orrnak nem a legkellemesebb illatot gerjesztő, visszataszító, erjedő fertő? Orromat befogva, kitéve magamat a védőálarc nélküli veszélynek, némi kutatgató tekintet után felfedeztem a „vérrel” öntözött szemétdombok rejtélyét. — Görög „vér” — görögdinnyéié ... A nagyforgalmú délelőtti nagy piacról visszamaradt több mázsa görögdinnye. Piac vége lévén, teherautók érkeznek a kimaradt „dinnyetételek” visszaszállítására. Az autóra való .pakolás módszere megkapó, egyenesen csapnivaló! Éspedig: Két gumicsizmás férfi láncszerűen, kézilabdaként adogatja, szúnyogok támadása esetén dobálja a nyíregyházi TEFU-kocsi rakfelületét becélozva a jól megtermett gyümölcsökkel. Dinnyés embereink sportolók lehetnek, mert a kosarazókat megszégyenítő bűvölettel variálják meg a dinnyeszállítás nagyszerű lehetőségeit. Patakokként csordogál, folyik végig az elárusító bódék alatt és mindenfelé a lé, hogy onnan piszkot és szennyet kimosva, majd összegyűjtve egy folyammá nőjön, hogy aztán kezdődjék elölről folytatódva e véres folyamat. A kép panorámájából még hiányzik valami: A Budapesti Kisállatkert név alatt utazgató ordító giccs- parádé az ő hangulatfestő, elCukorrépaszedő gépek dolgoznak Füzesabonyban Megnyílt! Megnyílt! i t Az Egri Állami Aruház modern önkiválosztó kerékpár-, rádió-, hanglemez-, üveg-, porcelán-, papír-, játékosztálya. v ★ ,r Nyitva reggel 8-tól este 6-ig, Tekintse meg az ízlésesen átalakított osztályainkat. szombaton is. OTP hitel-utalványt beváltunk. Megkezdődtek a szüreti előkészületek A füzesabonyi járás termelőszövetkezeteiben készülnek a szüret megkezdéséhez. Előkészítik a présházakat, a pincéket, hogy a munkák megkezdését semmi ne akadályozza. A feldebrői részen összesen 867 hold szőlő vár szüretelésre. A termés közepes átlagot, holdanként 13—15 mázsát ígér. Különösen jó termés várható a feldebrői Rákóczi Tsz gondosan művelt szőlőjében.- NYELVTANFOLYAMOT indít a TIT megyei szervezete. Kezdő és haladó fokon angol, eszperantó, orosz, francia, német és olasz nyelven tanulhatnak a jelentkezők. »9 ver a nyűhetetlen lemezeivel... de a hiányosság nélkül is olyan hódító a helyzet, hogy másképpen nem lehet bemutatni az egri piactért. ★ Az elmondott helyzetkép — nyári uborkaszezon lévén — nap-nap után megismétlődik az egri piacon. Éppen a múlt ..éten olvashattuk a Népújság keretes cikkében a Heves megyeiek csak üdvözölni való kezdeményezéséről, a „Tiszta udvar — rendes ház!” mozgalomról. Ennek a cikknek visszhangjaként is, és saját, jól felfogott érdekünkben is nagyon ildomos lenne megszívlelni és tömegmozgalommá fejleszteni a tiszta Egerért mozgalmat. Pontosabban: Egerben a piactér amúgyis keleti-bazár légkörét árasztó berendezéseket nem ártana felújítani, a délelőtti csúcsforgalom után pedig a szemétdombokat eltávolítani a köztisztaságiak jóvoltából, hogy a délután érkező bevásárlók higié- nikusabb körülmények között válasszák ki az áruféleségeket. — De sokkal egyszerűbb lenne, ha nem szemetelnénk! Simon Endre, Felnémet. nwi ! A fecskék villás szárnyai még ott ci- | káznak a házak kö- < zött, még zöld a határ és keresni kell, jó szemmel kutatni egy- egy sárguló levelet, de... De itt az ősz. A vándormadarak egy csoportja, mint valami IBUSZ társascsoport, megérkezett Magyarországra, hogy megpihenjen és erőt gyűjtsön a további utazáshoz. Északról dél felé, megkezdődött a csodálatos vonulás, amely évezredek óta oly nagy titok a tudóI sok előtt is, és titok bizony még egy kicsit ma is. Északról le délre vonulnak a végtelen madárcsapatok, hogy aztán valami láthatatlan és hallhatatlan jelszóra levegőbe emelkedjenek a fecskék, gólyák és a többi vándormadarak, hogy kitartó szárnyalással meneküljenek a tél réme elől. Üres lesz a város, üres a mező, csak a szürke verebek, nagycsőrü varjak birtokolják a levegőeget a hosszú és közelgő tél idején, őszre tél jön? De télre tavasz, mindig tavasz ... És visszavárjuk a fecskéket. (—ó) Szocialista munkaverseny a rózsaszentmártoni IX-es aknán A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt rózsaszentmártoni IX-es aknájában 1959-ben két brigád kapcsolódott be a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért folyó versenybe. E két brigád — Fekete Ferenc és Szászi András brigádja — az idén megkapta a szocialista címet. Most arról érkezett híradás, hogy újabb munkacsapatok kapcsolódtak be a szocialista brigád címért folyó versenybe: 7 brigád, 150 bányász küzd a szocialista munkabrigád elmért. A hét brigád a vállalt terveket teljesítette. Egy baleset történt, amely 3 napon túl gyógyult Az anyagfelhasználás terén is mutatkozik javulás: a robbanóanyag- és a bá- nyafa-felhasználásánál egyaránt. Javult a brigádok közti versenyszellem is: míg azelőtt a brigádok egymás ellen dolgoztak, most sikerült elérni azt, hogy segítséget nyújtsanak a termelésben. Erik a gyümölcs NÉHÁNY NAPPAL ezelőtt falumban jártam és beszélgettem — meghitten, igaz baráti módon — a parasztemberekkel, akik ma már valameny- nyien a termelőszövetkezet tagjai. Az ezt megelőző utolsó találkozásunk kevéssel egy évvel ezelőtt volt, amikor egy felzúdult méhkashoz hasonlított falum és válaszút, döntés előtt álltak az emberek. Akkortájt magam is azt kérdeztem magamtól: mikor lesz itt nyugalom, csendes, szorgal más, elégedett munkáshétköznap? Megalakították a szövetkezetei és a falu népe előbb papíron, majd fokozatosan gazdaságilag is rálépett a szocializmus útjára. Az apró nadrág- szíjparcellákat összeszántotta Lajcsi, a folyton fütyülő, vidám traktorosfiú, s közben talán nem is gondolt arra, hogy amit most ő csinál, azt előtte még soha senki nem tette ezen a földön és hogy ő, a maga huszonegynehány esztendejével most egy kicsit történelmet csinál. Mindez csak pillanatokra jutott akkor az eszembe, amikor odahaza éjjelente többször mély traktorzúgásra ébredtem. Anyám ilyenkor — ha neszét vette ébrenlétemnek — mindig megjegyezte: Lajcsi szánt itt a házunk mellett, csak aludj nyugodtan fiam! MOST, EGY ÉVVEL később, egészen más képet találtam már odahaza és szégyelltem, hogy tizenegy hónappal ezelőtt megkockáztattam magamnak az említett kérdést. Most, szorgos hétköznapokat találtam otthon. Végeztek az aratással, küszködtek a nedves termények elraktározásával, szedték a paprikát a bolgárkertből és friss gomolyával kínált a juhász, amikor feléjük jártam. Aztán találkoztam néhány emberrel, olyanokkal is, akik akkor, amikor beléptek a szövetkezetbe, aláírták a papírt, úgy érezték magukat, mint az erdőben eltévedt ember, aki végre rátalál egy ösvényre, és azon indul tovább, de maga se tudja, az merrefelé vezet. Tamáskodtak, hitetlenkedtek és nekem, a falubeli fiúnak, őszintén meg is mondták: — Nem lesz ez jó, Pista! Majd meglásd, nem lesz eredménye! Amikor megkérdeztem, miért, egyikük így válaszolt. Azért, mert a magáét mindenki szívvel-lélekkel csinálta. Itt meg egyik ember szakadásig dolgozik majd, a másik meg feléje se néz a szövetkezetnek, aztán meglesz a nagy veszedelem. Igaz, én akkor azt mondtam ennek a fa- lumbeli embernek: minden sok elfogy egyszer, aztán ezeknek a húzódozóknak is pénz lesz majd egyszer a munkaegység. Itt, elsősorban arra a néhány jómódú családra gondoltam, akikről olyan hír járta, hogy ha öt évig nem dolgoznak, akkor is megélnek. AZ EGYIK „Fö HITETLENNEL” éppen az anyám házánál kerültem össze. Szándékosan nem tereltem a szövetkezetre a szót, tudtam úgyis, nem állja meg anélkül, hogy elő ne hozakodjék a maga bajával. Néhány bevezető mondat után a legnagyobb meglepetésemre így kezdte: — Ilyen kukorica, amióta a világ világ, nem volt a mi határunkban; a paprikánk meg olyan, hogy... Csak a búzánk egy részével volt baj az esők miatt. Éppen a minap voltam a magtárban, mert ha nem tudnád, felügyelő bizottsági tagnak választottak... aztán... Amikor elment ez az ember, gondolkodni kezdtem és azt mondtam: érik már a szocializmus a fejekben is. Anyám csodálkozva, értetlenül nézett rám, aztán, mintha semmit se szóltam volna, frissen sült pogácsával kínált: Másnap a falu egyik hajdani középparasztjával találkoztam, aki most nyíltan szövetkezeti parasztnak vallja magát és hallgat rá szívesen a tagság, ha valamiben leteszi a garast. Az építkezésekről beszélt. Arról, hogy kölcsönt vesznek fél, aztán úton-útfélen megállít ják a többiek és csak úgy csendben megkérdezik tőle, úgy négy- szemközt, hogy mégis mit szól ehhez a sok adóssághoz? — Ném látnak még sokan tovább az orruknál... — panaszolta és sietős dolga lévén, elbúcsúzott tőlem a tanácsháza előtt. És nekem, a falubeli gyereknek, most újra csodálkoznom és ámulnom kellett, hogy mennyit érlelt az idő az embereken egyetlen esztendő leforgása alatt. A világért se mondtam ennek az embernek — csak éppen gondoltam —, hogy ezelőtt egy évvel, pontosan tizenegy hónappal ezelőtt, még ő is csak így nyilatkozott: — Hát, ha a többi megy... én sem húzhatom ki magam... — aztán aláírta a belépési nyilatkozatot A KŐVETKEZŐ KÉP hazulról: egy vasárnap délután; Az üdülő előtti sörözőben szép számmal üldögélünk, többnyire fiatalok, öten, vagy hatan is említették a fiúk közül, hogy most már vége a „betyáréletnek”, nem kell folyton utazniok a gyárba, az építkezéshez, mert itthon léptek be a szövetkezetbe. — Itt is keresünk annyit, mint a malterosoknál, aztán az ember örökké csak az autóbuszon lóg... magyarázta egy legény elhatározásukat, míg a másik megjegyezte, oldalba lökve barátját: — Majd jöttök ti is... — és nagyokat kortyolt a habos sörből. És most, hogy tapasztalataimat leírom, egyben azt mondom: Igazuk volt azoknak, akik tántoríthatatlanul hittek abban, hogy a gazdasági rend megváltozását feltétlenül követi az emberek tudatának változása is. Nem egyszerre, gyorsan, de fokozatosan. És a gyümölcs már érik. Kialakulóban van, évről évre tisztább formában, az egységes szövetkezeti parasztság. Szalay István
