Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-06 / 210. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 210. szám Ara 50 fillér 1960. szeptember 6., kedd Iskolában és iskolán kívül Vége a nyárnak, megkezdődött a munka az iskolákban is. Az alakuló tantestületi értekezlete en tisztázták pedagógusaink, ki, milyen tárgyat tanít, hol és hány órában. Elkészültek az órarendek, készülnek a tananyagbeosztások, zajlik az iskolai élet. Egy új iskolai év áll előttünk, olyan esztendő, amely már az új iskolareform jegyében zajlik, amelyben jobban, eredményesebben akarnak dolgozni nevelőink, mint az elmúlt esztendőben. Am a pedagógusok munkája — mindenekelőtt a falusi, tanyai pedagógusoké — nem ér véget az iskolán belüli tevékenységgel, hanem túljut a tantermek falain, a tanítási órákon, a hivatalos tanterven és folyta- ' tódik az élet számtalan | más területén. Ezt a tevékenységet szaknyelven úgy szokták emlegetni: iskolán kívüli munka. Voltak idők, amikor ez a j kérdés vita tárgyát képezte és úgy vetődött fel: köte- ] lessége-e a pedagógusnak iskolán kívüli munkát végezni? Ma már minden ma- j gyár nevelő előtt világos, hogy melyek azok a mun- J kák, amelyek a jövőben is a j nevelőkre várnak és melyek azok, amelyek végzése I alól már rég felmentettük ! a pedagógusokat. A cél vilá- | gos és tiszta. A pedagógusok ; feladata tanítani, nevelni, mind az iskolában, mind is- | kólán kívül, nem pedig adminisztratív, vagy más, egyéb feladatok ellátása. Ezt világosan látják párt- j szervezeteink éppúgy, mint a községi tanácsok és ők maguk őrködnek azon, hogy a pedagógusok munkáját az oktató-nevelő munka képezze mind az iskolában, mind az iskolán kívül. Hívják a nevelőket az úttörőcsapatok? Igen. A KISZ- szervezeték? Okvetlenül. A könyvtárak, a művelődési otthonok, sok helyen még a mozik is igénylik a nevelők tevékeny munkáját, nem is szólva tömegszerveinkről, a tanácsokról, a művelődés- ügyi állandó bizottságokról, a Hazafias Népfrontról, a ; nőtanácsról, ahol szintén messzire hangzik a nevelők. . a pedagógusok szava. Tanítani, nevelni, vezetni, tanácsokat adni, nagyszerű,, de igen felelősségteljes hivatás. Es kire bíznánk, kire bízhatnánk mindezeket, ha 1 nem pedagógusainkra, azokra az emberekre, akikre egyébként teljes felelősséggel bíztuk rá egész ifjúságunk szocialista nevelését. Mindezzel egyet is értenek ők, a nevelők és most j már csak az a lényeges, hogy ezt, vagyis az úgynevezett „iskolán kívüli” munkát igazságosan és arányosan osszák el a tantestületekben. Ne forduljon elő az, hogy egy nevelőtestület áll tizenkét emberből í azok közül három agyon van terhelve iskolán kívüli munkával, a többi pedig i nem végez, nem vállal, vagy j éppen nem kap semmilyen | feladatot. Az igazságos elosztás azért is lényeges, mert ellenkezőleg mindez bántja a nevelők igazságérzetét, másfelől pedig a túl- [ terhelés a végzett munka | minőségének rovására mehet. Mindenekelőtt első az ; iskolai oktató-nevelő munka. Kétnapos szakmai továbbképzés az állattenyésztők részére A megyei és járási állattenyésztők részére szeptember 2-án és 3-án kétnapos szakmai továbbképzés indult, ahol 35 hallgató fejlesztette szakmai ismereteit. Pénteken délelőtt dr. Ungvári László egyetemi tanár a tenyészállatok ásványanyagszükségletéről, délután dr. Buga Sándor tudományos kutató a szarvasmarha szabadtartásával kapcsolatosan tartott előadást. A következő nap, 3-án, Vajda László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője számolt be a mezőgazdaság időszerű problémáiról. Az állattenyésztők a síkfő- kúti turistaházban tartott továbbképzésen elsajátították az állattenyésztés szakamai alapjait s ezt a nagyüzemi gazdálkodás hasznára kamatoztatják. KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK ★ Szántó István: MILYEN LESZ AZ ŐSZ DIVATJA ★ Cs.' Ádám Éva: AZ ELSŐ NAP AZ ISKOLÁBAN ★ RÓMAI OLIMPIÁRÓL JELENTJÜK Új út a Mátrába . . . Hazánk egyik legnagyobb összefüggő erdősége, a Mátra tartozik a Mátrai Állami Erdő- gazdaság területéhez. A fakitermelés nehéz és körülményes munkája hárul itt évről évre a gazdaság dolgozóira. Sokszor szinte emberfeletti erővel termelik a fát a mély szakadékokból, éles hegyhátakról. A ledöntött fa elszállítása is igen nagy feladatot jelent sok esetben, ezért az erdőgazdaság gazdasági utakat építtet a fatermelő helyekhez. A legújabb gazdasági út elkészült a Mátrába, a Kékes oldalában vezet Domoszló irányában, érinti az Oroszlánvár nevű erdőrészt. A több millió forintos költséggel épült új utat a közeljövőben adják át a Földművelésügyi Minisztérium képviselőinek jelenlétében. A X. bányásznap alkalmából az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület bányászati kongresszust szervezett. A világ különböző részeiről érkeznek hazánkba tudósok és gyakorlati szakemberek. Küldötteket várnak: a szomszédos baráti országok mindegyikéből, de Franciaországból, Amerikából és Japánból is. Szeptember 12—18 között sok értékes előadás hangzik majd el, a személyes megbeszéléseken sok tapasztalatcserére kerül sor és bizonyára gyümölcsöző barátságok születnek a szakma legjobbjai között. Szeptember 15-én a küldöttség egy csoportja felkeresi a Gyöngyösoroszi Ércbánya Vállalatot. A látogatás azt bizonyítja, hogy az itteni dolgozók teljesítményét elismerik, megyénk egyik legfiatalabb létesítményének nincs szégyenkezni valója a külföldiek előtt sem. A munkások az eddiginél is szebb eredményekkel, nagyobb renddel és tisztasággal akarnak kirukkolni a világ szakemberei előtt. Tessék megkóstolni . . Ki hinné, hogy a gyöngyösi Mátragyöngye Termelőszövetkezet s híres bortermő vidéken dinnye termesztésével is foglalkozik? Bármennyire hihetetlenül hangzik is, de a szövetkezet jelentős jövedelemre számít a 10 katasztrális hold dinnyéjéből. Kiváló minőségű görögdinnyét szállít a szövetkezet piacra, s ebben nem kis része van a szövetkezet idős és tapasztalt dinnyésének, Molnár Antal bácsinak is. Büszke is dinnyéjére, s nem alaptalanul — mondta a felkínált dinnye megkóstolása után Boronkói Ernő, a városi tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. Tessék megkóstolni (Foto: Pilisy) Hz Országos Béketanács vendégei Egerben Finnország, az ezer tó országa, mindig úgy jelenik meg előttünk, magyarok előtt, mintha' mi ' is odavalók lennénk, csak nem mi, hanem rokonaink élnek ott. Most a „rokonságból” érkezett hozzánk Aili Siiskonen parlamenti képviselőnő, és Christina Porkka- la, béketanács titkárnő. Eljöttek, hogy tanulmányozzák a Hazafias Népfront és a béketanács munkáját, hogy tapasztalatokat cseréljenek az itteni mozgalom vezetőivel, s a hasznos dolgokat felhasználja mindkét fél arra, ami minden embert legjobban érdekel ma, — a béke megvédésére. ' Porkalá asszonyékat meleg szeretettel fogadta a megyei népfront vezetősége és az aktívák. Megtekintették a várost, a nevezetességeket és az új szépségeket. Majd a népfront helyiségében sok olyan dolgot beszéltek meg, ami a vendég 2- ket különösen érdekelte. Sályi János megyei titkár széleskörű tájékoztatót adott a Hazafias Népfront sokrétű munkájáról és a békemozgalom hazai forBányászainkat ünnepeltük májáról, majd a vendégeknek átadta a népfront Egerrel kapcsolatos kis ajándékát, mire Porkkala asszony is átnyújtotta a finn békemozgaíom zászlaját és egy kiadványt, ameiv- ben híres finn közéleti emberek, írók és értelmiségiek mondták el véleményüket a béke megvédésével kapcsolatosan. A délutáni városnézés után a vendéglátók azzal kedveskedtek a két hölgynek, hogy bemutatták — nálunk is van tó, csak egy kicsit kisebb, mint náluk. Szilvásváradon, a pisztrángosnál töltöttek vendégeink néhány kellemes órát, majd a kora este folyamán elindultak vissza, Budapestre. (ádám) Bányászainkat ünnepeltük vasárnap. A bányászokat, akik nap mint nap mélységekbe szállnak, s a hegyek odújában, föld alatti munkahelyeken robbantják, fejtik a föld méhének kincsét. Ünnepeltük a bányászokat, akik felszínre küldik a szenet, az ércet, az olajat. Tizedszer ünnepeltünk vasárnap. Tizedszer ünnepeltünk és emlékeztünk. Emlékeztünk a 41 évvel ezelőtti, az 1919. szeptember 6-i tragikus tatabányai eseményekre, a magyar bányászok mozgalmának hősi áldozataira, halottaira. Azokra a bányászokra, akik mindig a haladásért, a szabadságért, az emberi jogokért, a jobblétért folyó harc élvonalában küzdöttek. Emlékeztünk azokra a bányászokra, akik a Tanácsköztársaság napjaiban a tatabányai, salgótarjáni és miskolci vörös ezredekben harcoltak az intervenciós betolakodók ellen, s emlékeztünk azokra, akik a Horthy-rendszer sötét napjaiban a magasabb bérért, az emberibb munkakörülményekért, és a munkanélküliség megszüntetéséért harcoltak és éhes gyomorral, keserűséggel, fegyvertelenül vonultak a csendőrkordonok ellen, munkát és kenyeret követelve. Ünnepeltük bányászainkat, akiit már a tartalmasabb, tisztább, emberibb életre, a szocialista életre készülnek, akik becsülettel és szorgalommal állnak helyt a szénfalaknál, és dolgozna.k azért, hogy életünk tovább javuljon, hogy szebben és jobban éljünk. Egyre jobban. Gazdag, színpompás ünnepségek voltak m.egyénk bányatelepein a jubileumi bányásznapon. Ezekről az ünnepségekről számolunk most be tudósításainkban... Petőfibánya Ahogy egy bányász átélte... A napsugár végigfutott a díszemelvény transzparensein, a zenekar csillogó hangszerein, meleg fénye megsimogatta a hatalmas téren összegyűlt embersokaság hullámzó foltját és végül ráhullott az apa kezére, akinek barna, erős ujjai fészkében ott pihent a gyerek keze. Petőfibánya, 1960, szeptember 4. A tizedik bányásznap. Valami jóleső érzés futott végig a férfi szívén erre a gondolatra. Szeme odatapadt a díszemelvényre, ahol a tröszt igazgatója, Baják István éppen most üdvözölte a vendégeket. Elsőnek Putnoki László elvtársat, az MSZMP Heves megyei Bizottsága első titkárát, országgyűlési képviselőt, majd Balkányi Bertalant, a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági Főosztályának vezetőjét, Nagy Istvánt, a Bányász Szakszervezet munka- védelmi főosztálya ' vezetőjét, Ivádi Józsefet, a megyei tanács VB-elnökheíyettesét, Iglódi Ferencet, a hatvani járás; Pártbizottság első titkárát, a patronált termelőszövetkezetek küldötteit, a tröszt valamennyi dolgozóját és a megjelent vendégeket. Mintha ő maga köszöntötte volna a jelenlevőket: bensőséges szeretettel. Ahogy illik a házigazdának. Aztán Putnoki elvtárs emelkedik szólásra. A hangja öblösen száll. A keserű múlt gyászos emlékei rajzolódnak ki a szavai nyomán. Az újságpapírba csomagolt puszta kenyér, a rozsdásodó bányászlámpa, névsorolvasás a ferozolóban: először azoknak a nevét mondták, akik leszállhatnak, azután azokét, akik nem mehetnek le a bányába. És otthon a család: a gondokban idő előtt megöregedett feleség, aki boldog volt, ha száraz babot adhatott a családnak ebédre. Bizony-bizony! De keserves volt, emelkedik meg a melle a sóhaj nyomán és még erősebben fogja meg a gyerek kezét. Az ránéz, ö nem érti még ezt. S mindenekfölött a csendőrszurony, a kakastoll: ha panaszra nyílt a száj. Azt mondták: „Jő szerencsét” — és sőrtűz dördült a felvonulókra. „Szerencse föl!” ... Szállt az ének — és a bányász piros vére folyt a keményre szikkadt földre. Ma van értelme a köszönésnek: Jó szerencsét! Mert megváltozott az élet és ha vannak is gondjaink, a gondok tartalma egészen más: mosógép, porszívó, hűtőszekrény, televízió, bútor és autó. A gyerek most újra ránéz (Folytatása az 5. oldalon). Megkezdődött az iskola, ami azt is jelenti, hogy az idő sok mindenben kötöt- tebb lett. Például nem alhat a gyerek délelőtt tízig, nem reggelizhet délben, és még más egyéb dolog bizonyítja azt, hogy vége a nyárnak, a szünetnek, itt a kötelesség ideje. Van olyan gyermek — iskolásaink fele —, aki délelőtt jár iskolába. Azok a gyerekek általában 7 óra körül reggeliznek. Ha van mit. Tej még csak akad. mert azt fél hétkor már mérik. Sütemény ellenben nincs. Sem kifli, sem zsemle, a város szívét kivéve — ott sem rendszeresen — csak 8 óra, fél kilenckor hozzák a péksüteményt. Azt a sütőiparnak is el kell ismernie, hogy a kifli és a zsemle nem ebédre, hanem reggelire és tízóraira való. Ezért jó lenne, ha itt is vége lenne a nyárt szünetnek és n péksütemény a tejjel együtt érkezne az üzletekbe, (á) Bányászati kongresszusra készülnek