Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-04 / 209. szám
1960. szeptember 4., vasárnap NEPOJSAG s Munkában a falu vezetői November: A Béke-Világtanács leszerelési kongresszusa külpolitikai tájékoztatók és békegyűlések lesznek megyénkben A Béke-Világtanács előreláthatóan novemberben tartja a leszerelési kongresszust, s a Béke-Világtanács irodája elhatározta, hogy a kongresszust megelőző hetek során nagyarányú mozgalmat kezdeményez világszerte a leszerelés, a béke érdekében. A felvilágosító munkával el akarják érni, hogy minden ország békére vágyó népe felemelje szavát a leszerelés érdekében a mindenfajta háborús készülődés, nukleáris kísérletezés ellen. A kongresszusra való készülődésben természetesen részt vesz megyénk lakossága is. Megalakult a Heves megyei békeagitáció operatív csoport, amely a KISZ, a nőtanács, a szakszervezet, a TIT, a Vörös- kereszt, az MSZBT és a népfront egy-egy képviselőjéből áll. E csoportnak lesz feladata összhangba hozni megyén belül a különböző gyűléseket, bé- keagitációkat. E szervek szervezik saját területükön a nemzetközi helyzet friss tájékoztatóit is. Az operatív csoport legközelebbi nagyszabású feladata a szeptember 15-én megrendezésre kerülő megyei békenagy- aktíva szervezési munkáinak elvégzése. A fent felsorolt szerveken kívül ez alkalommal a MÉSZÖV és a kisiparosság képviseleti szerveinek egyik küldötte is közreműködik á szervezésben. A Béke-Világtanács leszerelési kongresszusát megelőzően a megye minden üzemében, a három városban és a nagyobb községekben, béke-nagygyűléseket tartanak, ahol ismertetik a kül- és belpolitikai helyzetet, a béketábor erőfeszítéseit a leszerelés érdekében. Az operatív csoport a Béke- Világtanács elvi határozatához hűen azt szeretné elérni, ha megyénkben is fokozódna az emberek felelősségérzete, hogy mindannyian személy szerint is részt vegyünk a békét akaró világ gigantikus akciójában, amelynek igen nagyszabású megmozdulása lesz a leszerelési kongresszus, amelyre minden állam békedelegációját meghívják. Képes levelezőlap- és reprodukciógyűjtők figyelmébe! Megnyílt Budapesten (VI., Népköztársaság útja 42.) az első képes levelezőlap-szaküzlet, amelyben az ország minden tájáról készült és forgalomban levő képes levelezőlapok kaphatók. Rendelésre postán is elküldi a bolt a kívánt képeslapokat és reprodukciókat. A bolt a képes levelezőlap-gyűjtők első országos ankétjának határozata alapján jött létre, reméljük, hogy ugyancsak a gyűjtők örömére szolgál majd Értesültünk róla, hogy a bolt már eddig is számtalan vidéki rendelést teljesített. Irány: a Balaton! termést. 4700 forinttal gazdagították csapatukat, amellyel megteremtették a táborozás pénzügyi feltételeinek többségét. A tsz tagjai kevesebbet fizetnek a táborozás költségeihez. A pajtások maguk keresték meg a szükséges pénzt táborozásukhoz. Az Aranykalász, a Vörös Csillag Tsz és az Édesipari Célgazdaság vezetői elismeréssel beszélnek a lelkes „idénymunkásokról”. Nagy meleg, koránkelés, egész napi munka volt az az akadály, amellyel meg kellett birkóz- niok. Győztek és most élményekben gazdag két hetet tölthettek hazánk gyöngyszeménél, a Balatonnál. Vannak már „veterán” táborozok: Nagy Miklós, Nagy Józsi, Nagy Kati, Gorda Ilonka, Bolla Ilonka, Buda Zsuzsa és Márti, de vannak újoncok is, a legszorgalmasabb tsz-tagok: Lénárt Erzsi, Detre Kati, Malcsa Zoli, stb. A kéthetes program gazdag és érdekes volt. Sok lubickolás a Balatonban, kirándulás Tihanyban, Veszprémben, stb. Mind megannyi felejthetetlen emlék. Szilágyi Franciska Most, amikor a gyermekek hada megindul az iskolák felé, — ügy hisszük, hogy nem lesz haszon nélküli, ha lefújjuk a port a levéltárak eddig soha sem forgatott iratainak vaskos kötegeiről és bemutatjuk a maga rideg valóságában, hogy milyen is volt a katolikus egyház ama sokat emlegetett iskolapolitikája. De nem a közelmúlt iratait emeljük le a polcokról, hanem az eddig nem ismert, a XVIII. századból származó akták adatait tárjuk az olvasó elé. Nem mi, hanem a múltból gondosan megőrzött iratok mondják ki azt, amit eddig elhallgattak egyesek, akiknek ez érdekében állott, akik magukról azt hirdették, hogy „a nép igaz nevelői”. Most lehull az álarc és felcsillan a történelmi igazság, a maga meztelen valóságában. A Helytartótanács 1732-ben úgy rendelkezett, hogy af földesúr kötelessége gondoskodni a tanítói lakás és a tanításul szolgáló iskolaépület felépítéséről és fenntartásáról. Erre az egyébként üdvös rendelkezésre fittyet hánytak az egri püspökök. Hosszú sorát idézhetnénk a községeknek, ahol iskolaépület még 1767-ben sem volt, a meglevők pedig nyomorúságosak voltak. Az egri püspökök ezt a terhet a községekre hárították, sőt, például 1767-ben, az egyházi vizsgálatoknál egyenesen utasították a községeket a fennálló súlyos hiányosságok pótlására. Szóláton például úgy rendelik, hogy a tanító romláshoz közelálló házát javíttassák ki, vagy inkább újat építsenek, mivel „általában ott veszély nélkül senki sem lehet, sem a gyermekek nem tanulhatnak”. Horton is elrendeA katolikus népoktatás körképe a X¥!ll. században li az egyház, hogy a tanító részére építsen egy szobát a község. A földesúri terhektől nyomorított parasztok keservét az iskola és tanítói lakás fenntartásán kívül legtöbbször a nem kicsiny tandíj is fokozza. Do- moszlón, Markazon és Vécsen a tanító magas fizetését megadni „nem képes a szegény lakosság”, tehát ezért gyermekeiket az iskolában elhanyagolják. Ez nem a mi, hanem az egyház korabeli megállapítása! A tanítás terén természetesen érvényesült a vallási türelmetlenség. Például Makiár nagy számú kálvinista lakosa részére elrendeli a katolikus egyház, hogy „a kálvinista emberek gyermekeiket ne saját külső iskoláikba küldjék.” Az egyház, amely sem tanítói lakásról, sem iskolákról nem gondoskodott, nem kereste a tanítóképzés módjait sem. A tanítóként szereplő egyének legtöbbjének legfeljebb sak elemi iskolai végzettsége volt. A XVIII. század során a legtöbb tanító egyben a falu jegyzője és kántora is volt. Legtöbbjének csak mellékes kereseti lehétőség volt, a néhány jobbágygyermeknek az írás és olvasás elemeire való oktatása, így például a domoszlói jegyző, Pitlich Mátyás volt egyben a falu tanítója és kántora is 1767-ben. Hasonló volt a helyzet a sok többi kö?ött Kompol- ton, Markazon, Verpeléten, Al- debrőn, Bátorban, Bocson és Csehiben. Nem egy helyen teljesen képzetlen harangozok végezték, az „oktatást” az egri püspökséghez tartozó iskolákban, ha egyáltalán azoknak lehetne nevezni eme „intézményeket”. Ez a helyzet nem ;a- vult a század végén sem. Még 1773-ban is sok helyen nem volt külön tanító! Például a mátrai járás minden községében a jegyző volt egyben a tanító is. Sőt, ebben az évben, még Bekölcén is a templom harangozója, Zahoroczky János foglalkozott a gyermekek jtíí- tásával. Érdemes hosszasabban foglalkozni az egyes falvak beiskolázásával is. Hosszas kutatás után sikerült olyan adatok birtokába jutni, amely megvilágítja, hogy a megye egyes falvaiban hány gyermek járt iskolába. 1771-ben — a levéltáradatok szerint — Felnémeten 1 fiú és 12 leány, Bátorban 1 tanuló, Pétervásárán 4 fiú és 5 leány, Adácson 10 fiú és 6 leány, Gyöngyöspüspökiben 8 fiú és 3 leány, Egerszóláton 8, Vécsen 3, Bodon 8, Ludason 15, Karácsondon 17 gyermek tanult. 1773-ban Baktán 18, Sírokban 10, Bocson 9 gyermek szerepel a »tanulók nyilvántartásában. Mi Vblt a helyzet 1774-ben? Tarnazsadányban 11, Ludason 12, Ugrán 10, Hal- majon 10, Markazon 7, a népes Kápolnán 20, Kálban 14, Egerszalókon 6, Denjénen 10, Mezőtárkányon 12, Vámos- györkön 11, Gyöngyöspüspökiben 17, Sírokban 8, Bükkszéken 6, Pétervásárán 5, Váraszón 5, Bocson 4, Bátorban 6, Felnémeten pedig 7 gyermek tanult csak a katolikus iskolában. Igen tanulságosak azok az okmányok, amelyek az 1788— 89-es évekről festenek képet. Az akták Török Lajosnak, II. József iskolafelügyelőjének rendeletére készült összeírásokat, adatgyűjtéseket tartalmazzák. Eszerint o mátrai járás 35 községe közül 18-ban nem talált tanítást a szolgabíró. Ezek között találjuk Szarvaskőt, Fedémest, Istenmezejét, Terpest, Szajlát, Bekölcét, Erdőkövesdet, Váraszót, Leleszt, Parádot, Mikófalvát, Bükkszéket és Csehit. A 18 községben 365 tanköteles gyermeket számláltak össze, akik az egri püspök „jóvoltából” nem tanulhattak, még ha akartak volna is, mert nem folyt a községben tanítás. Értékes adatokat nyújt az okmány másik része, amely azt a 17 község beiskolázási viszonyát tükrözi, amelyben folyt valamelyes tanítás. Aranyoson 34 tanköteles közül 4, Bátorban 34 közül 7, Nádújfalun 8 közül 5, Recsken 12 közül 4, Baktán 17 közül 12, Pétervásárán 41 közül 8, Szenterzsébeten 59 közül 3, Ivádon 14 közül í, Bocson 24 közül 3, Felnémeten 31 közül 11, Mátramindszenten 13 közül 9 járt csak iskolába. Az egész mátrai járásban 762 tankötelest írtak össze, akik közül 101, azaz a tanköteles korban le vők mintegy 14 százaléka részesült oktatásban. Érdekes volt a helyzet Egerben, a megyeszékhelyen is. Itt egy 1789-es adat világít rá a viszonyokra. A vármegye elrendelte összeírás, összesítőkimutatása szerint a 2768 fő 6—12 éves tanköteles közül 2253 nem járt semmiféle iskolába! Ez volt a helyzet, ha a nemek szerint vizsgáljuk a beiskolázás nélkül maradtak számarányát. A fiúk 77, a kislányoknak pedig 86 százaléka nem járt isk lába, Eger püspöki városban! Az iskolába járó gyermekek tanítása ekkor bizony igen rendszertelen volt. Az egyházi és polgári levéltári iratok hosszú sora foglalkozik azzal a ténnyel, hogy a gyermekeket szüleik" mezei munkára használják és így bizony csak a téli időben járogatott iskolába az a néhány fiú és leány* akik a kimutatásokban szerepelnek. A falvak súlyos jobb- bágyterhek alatt nyögő népe kénytelen volt kiskorú gyermekét már zsenge fiatalságában munkára fogni. Említésre méltó, hogy például Eger városában éppen a jobbágyparasztok által lakott külvárosi, úgynevezett hóstyai részeken ezért nem járt egyetlen gyerek sem iskolába. Például a felnémeti hóstyán egyetlen gyerek sem járt iskolába 1789-ben, holott 289 tanköteles gyereket tartottak nyilván. A makiári 1. negyedben 73 tanköteles gyermek közül senki, a Cifrahóstyán a 195 közül csak 14 fiatal látogatta az iskolákat. így festett tehát a maga rideg valóságában az egri püspökök fennhatósága alatt működő katolikus népoktatás a XVIII. században. Az adatok mindenképpen elmarasztalják a katolikus egyházat, amely pedig oly igen szeretett tetszelegni „a nép tanítója” szérepé- ben. Az egri püspökök is azt vallották, mint Sándor Lipót nádor 1795-ben: „...nagy kérdés, vajon jobb-e az államra nézve, hogy valamennyi alattvalója tud írni és olvasni, vagy sem és mivel én inkább az utóbbi véleményen vagyok, azt hiszem, hogy szükség nélkül az iskolákat... nem szabad szaporítani, s a szülőket kényszeríteni, hogy fiaikat iskolába küldjék...” Szellemi sötétségben és butaságban akarták tartani a jobbágytömegeket, hogy uralkodhassanak rajtuk. És jó erre emlékezni és emlékeztetni így tanévnyitás táján. Sugár István .,A magyar tengerre, a Balatonra!" Ez volt az ecsédi 3115. sz. Sziklai Sándor Úttörőcsapat jelszava, amelyet komoly előkészítő munkával augusztus 2-án valóra váltott. Csillogó szemű pajtások verték fel sátraikat Alsóörs festői környékén. Hogyan jutottak el a célig? Márciusban alakult meg az úttörő-termelőszövetkezet. Az Aranykalász Tsz, a Vörös Csillag segítségével elvetették a borsót 1,5 kataszt- rális hold földbe. A tsz-tagok becsülettel művelték meg a földet és időben leszedték a ban is az orvosi szolgálatot. — Most már sokkal köny- nyebb a dolgom — mondja. — Több idő jut a falubeli betegekre, amióta levették vállam- ról a bervai munkát. Aztán arról beszél, hogy nem volt könnyű megszokni itt, hiszen egy olyan községbe került, ahol azokelőtt nem volt rendszeres, napi orvosi ellátás. Van-e sok beteg? — Beteg mindig van, akiknek lelkiismeretes ellátása bőven ad munkát. Ferenczy doktor azok közé a fiatal orvosok közé tartozik, aki munkája mellett tudományos kutató munkával is foglalkozik és éppen ennek érdekében az ősz folyamán készül immár másodszor Halle-ba, ahol egy klinikán dolgozik, s tanul majd, szerez igen hasznos tapasztalatokat. Természetesen akadnak problémák is, amelyeken a közeli jövőben segíteni lehetne. Mindenekelőtt a lakás és az orvosi rendelő. Mindkettő legalábbis alapos tatarozásra szorul és igen helyénvaló a községi tanácsnak az a törekvése, hogy a lehetőségeken belül egy új orvosi rendelő építésén gondolkozik, hiszen a jelenlegi, — enyhén szólva — nem felel meg a követelményeknek. ★ íme egy falu és annak vezetői. Valamennyien dologban, munkában azért, hogy falujuk egyre inkább szebb legyen és hogy benne egészségesek, kulturáltak, jómódúak lehessenek az emberek. Szalay István idei szeptemberre tizenhatra 1 emelkedett a pedagógusok száma. Tele vagyunk munkával, i Tankönyvek szétosztása, tanmenetek készítése, a tantárgy- í felosztás, az új órarend elké- i szítése — mind-mind töméntelen időt vesznek igénybe. > Űj nevelők is érkeztek, akik- < nek szállásáról, étkeztetéséről i kell gondoskodni, arról, hogy i jól érezzék magukat a község- 1 ben, szívesen tanítsanak itt, Felsőtárkányban — mondja az i igazgató. i Az idei tanévnyitóval kap- I csolatban egyébként arról szóltak az iskola vezetői, hogy ez , alkalommal már nemcsak a : mamák, de az édesapák egy része is eljött az ünnepélyes évnyitóra és általában a szülők fokozottabb érdeklődése tapasztalható a gyerekek sorsa, az iskola iránt. Mindez ör- ’ vendetes jelenség és most már ' a pedagógusokon a sor, hogy még közelebb hozzák az iskolát a szülői házhoz. A termelőszövetkezeti elnök ■ Bakondi József. A szövetkezeti ■ irodában, a munkaegységkönyvek fölé hajolva dolgoz: nak. Számolgatnak, tervezgetnek, hiszen vége a nyárnak, nagyjából kialakultak a terméskilátások. Búzából tizen■ hét és fél vagonnal takarítottak be, árpából tizenkét vagonnal. EzJó eredmény, különösen ak■ ■ kor, ha figyelembe vesszük az 1 időjárás szeszélyeit is. A termelőszövetkezet udva- 1 rán izzanak, füstölnek a mész- kemencék. Ég, sziporkázik ■ bennük a kitűnő minőségű fel- sőtárkányi mész. — Ezer mázsányit éget ki havonta termelőszövetkezetünk — magyarázza a szövet- ’ kezet elnöke, majd arról be- ’ szél, hogy a nemrég még egé- ' szén kis szövetkezet fel nem ’ osztható vagyonának értéke ma már meghaladja az egymillió forintot:.. í ■ Az orvos r : Dr. Ferenczy Miklós. Négy éve . került Felsőtárkányba. azelőtt- nem volt orvosa a falunak, il- letve csak körorvosa volt. Fia- . tál házasok, tele tervekkel, el- ■* gondolásokkal. Évekig sok, na- gyón sok, szinte erőt megha- 5 ladó munkája volt dr. Ferenczy Miklósnak, hiszen három s esztendeig ő látta el a Bervánap mint nap találkozunk olyan kérdésekkel, amelyekre elsősorban a kommunistáktól várnak feleletet, választ a dolgozók, munkások, bányászok, parasztok egyaránt. A napokban lesz taggyűlésünk, ahol szintén fontos, az egész tagságot érdeklő kérdéseket beszélünk meg. Kakuk József párttitkár szavaiból világosan kitűnik, hogy a községi pártszervezet azon iparkodik, hogy ismerje a falu életét, az emberek gondjait, problémáit, és választ adjon minden olyan kérdésre, amelyre az emberek kíváncsiak, amelyeket felszínre hoz a mindennapi élet. A tanács vezetői Erdélyi Pál a községi tanács elnöke. Érkezésünk előtt indult határjárásra a termelőszövetkezet földjeire, így helyette Fejes Anette VB titkárral váltunk néhány szót. Komoly munkában van, hiszen szeptember 5-én lesz végrehajtó bizottsági ülés, majd 13-án tanácsülés, azokra készül. A végrehajtó bizottság soron követ- ’kező ülésén a kultúrcsoport munkáját vitatja meg, amely a felsőtárkányiak dicséretére legyen mondva, a legjobb talán az egész járásban. A tanácsülés a pénzügyi, adóterv- teljesítési kérdéseket beszéli majd meg. Kattog az írógép,, cseng a telefon, úgy, ahogyan az már lenni szokott egy községi tanácsnál. És jönnek a problémák, a panaszok, bejelentések, amelyekkel foglal- kozniok kell. Az iskolaigazgató Farkas László iskolaigazgató és helyettese. Székely István, ezen a napon különösen nagy munkában voltak. Tanévnyitó után, az év legelején millió probléma adja elő magát mindenütt, hát még egy olyan községben, ahol a régi épületek mellett most készül egy emelete®, modern iskola, két és félmillió forint költséggel. — Az új iskola bútorzatának mintegy fele már megérkezett — mutat szét Farkas László igazgató a még becsomagolt bútorok között, amelyeket egyelőre folyosón, üres helyeken raktároznak el. — Osztályt bontottunk, és az Felsötárkány. Közvetlenül a Bükk kapujában épült a festőién szép környezetű falu. Történelmi múltja hosszú évszázadokra tekint vissza, s az egykori feljegyzések szerint e hely már a tizenkettedik század végén lakott volt. A község ma is látogatott, hiszen nemcsak a falubeliek, de a messze földről érkezett vendégek is felkeresik vadakban gazdag erdeit, pisztrángos tavát, a híres sziklaforrást és a vadregényes Bükköt, amelynek éppen itt, Felsőtárkányban nyitott sziklakaput a természet. A falu lakói néhány évtizeddel ezelőtt meg kizárólag földműveléssel, de jobbadán erdei munkával, fatermeléssel, szén- és mészégetéssel foglalkoztak. E nép alaposan megismerte a favágó-életet, a kalyibás világot, tudja, mit jelent hétfőn felmenni a hegyek közé és szombatig dolgozni, közben lebbencslevesen élni, égrenyíló kalyibában lakni. És most, napjainkban, egész más már itt az élet. A város közelsége kétségtelenül rányomja bélyegét az életre, nem is szólva arról, hogy a környékbeli üzemek, bányák egész sor dolgozónak nyújtanak ma már tisztességes kenyeret. Felsötárkány termelőszövetkezeti község is és a táj adta lehetőségekkel élve, parasztsága egyre jobbmódú, elégedett. A mostani falu vezetőiről szólva, elmondhatjuk, hogy valamennyien olyan emberek, akik minden igyekezetükkel azon dolgoznak és fáradnak, hogy az egykori falucska népe elégedett legyen. A párttitkár Kakuk Józsefnek hívják, tagja a termelőszövetkezetnek. A magtárban szorgoskodik éppen, mert mint mondja, az idén nem volt kis gond a termények elhelyezése, raktározása, hiszen az időjárás különös szeszéllyel szólt bele az ember munkájába. A pártszervezetről, a pártmunkáról érdeklődöm. — Dolgoztunk, sokat dolgoztunk a nyáron, de azért a szervezeti életről sem feledkeztünk meg — mondja válaszképpen. — Többnyire munkában, dolog közben találkoztak, beszélgettek az elvtársak, s megszervezték, előkészítették már az új pártoktatási évet is. — Különösen fontos számunkra ez az oktatás, hiszen
