Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-30 / 231. szám
I960, szeptember 30., péntek NtPeilAQ A nyári táborozások tapasztalatai H A N S A G, BODROGKERESZT ÜR, Balatonboglár ... Ezek a helyek jutnak eszünk- be, ha a nyári táborozásokra gondolunk. S most, az új tanév kezdetén, elemezzük egy kicsit ezeket a táborozásokat, hogyan ág3Ta- zódnak be ifjúságunk nevelési rendszerének sokrétű folyamatába. Tudjuk, hogy a gimnáziumi oktató-nevelő munka sok vonatkozásban elavult. A túlterhelést jelentő adathalmazt nagymértékben csökkenteni kell, és az oktatási anyagot az élethez közelebb kell vinni. Nevelés tekintetében pedig az individualista nevelésről fokozott ütemben rá kell térni a közösségi nevelésre. A szocialista erkölcs követelményeit egyre gyorsabb léptekkel kell megközelíteni. Ezeket a problémákat óhajtjuk megoldani az iskolareform megvalósításával is. A szocialista erkölcs, annak különösen egyik terül- lete, a munkaerkölcs új vonásainak kialakításához viszi közelebb ifjúságunkat a nyári építőtábori élet. TANULÓINK EGY RÉSZÉBEN divatossá vált a lehető legnehezebb fizikai munkák árán is a nyári pénzkeresés Cpl. ruhára) még abban az esetben is, ha a család nincs rászorulva. Mások az egész nyarat tétlenséggel töltik. Ezek azt tartják, hogy nem dolgozom, inkább szórakozom. Csak az önző egyéni érdekeiket tartják szem előtt, a másikkal, a többi emberrel, a társadalommal nem törődnek. Természetesen ezek még a burzsoá erkölcs megnyilvánulásai. Az építőtáborok szervezése alkalmat ad arra, hogy a régi erkölcsnek ezek a vonásai egyre jobban elhalványuljanak, és párhuzamosán kialakuljanak a szocialista munkaerkölas csírái. Mind a bodrogkerésztúri, mind a halatonboglári táborozások Igazolják ezt. Példaként említem, hosv egyik tanulónk nem az elsők között jelentkezett az építőtáborba, mégis a tábor legjobb, legnagyobb teljesítményt elérő tagja lett. Vagy pedig azok a tanulók, akik nyaralással, egyéni kereséssel akarták tölteni a vakációt, de kisebb felvilágosító munka eredményeként eljöttek, megbarátkoztak a tábori élettel, beleilleszkedtek a közösségbe, egységbe forrva, ők is elősegítették, hogy a brigád első helyezést érjen el. Ugyanez vonatkozik a balatonboglári leénytáborra is, A közösségnek van szuggeszr tív, nevelő ereje. Ezt alátámasztja az alábbi példa. Az egyik pesti gimnázium Bodrog- keresztúron a megérkezés után másnap, kiközösített egy tanulót — nem megfelelő magatartás miatt — és hazaküldte a táborból. A tanuló szégyellt hazamenni, s kérésére a hatvani Bajza Gimnázium 3. számú brigádja befogadta. A módTanácskozásra ültek össze a Heves megyei vasutas dolgozók küldöttei a hatvani állomáson. Jelen voltak a SZOT megyei Bizottsága részéről Mudriczkl János elvtárs és a Vasutas Szakszervezet Központ részéről Gulyás elvtárs. Szuromi István megyei titkár beszámolt a megyebizottság eddig végzett munkájáról, majd ismertette a szakszervezet V. kongresszusáruik irányelveit, és a vasutas dolgozók réládátáit. Az tbäriy- elvekben központi helyet foglal el a vasutas dolgozók munka- és életkörülményeinek megjavítása. Mint például a szolgálati- és védőruha-ellátás megjavítása, az alacsony bére- zésű dolgozók fizetésének rendezése, az utazó szolgálatot végző dolgozók munkaidejének csökkentése és a 24/24 szolgálat megszüntetése. A küldöttek hozzászólásaikban ismertették a dolgozók Ä- tal felvetett javaslatokat, és ígéretet tettek az őszi forgalom sikeres lebonyolítására. A küldöttek felismerték a gazdaságos, termelékeny munka jelentőségét és az életszínvonal emelésének közvetlen kapcsolatát. A küldöttértekezletet bizakodó, lelkes hangulat jelszer bevált. Példaadó magatartásával és kiemelkedő teljesítményével nagymértékben elősegítette, hogy ez a brigádunk a tábor harmadik helyezését étté el. A jó közösségi élet még a megtévedteket is helyes irányba terelheti. Sőt, a hatvani és pesti csoport között jó, baráti kapcsolat jött létre. A KÖZÖSSÉGBEN ALKALOM nyílik azl ifjúságban rejlő munkalendület kifejtésére,_ a versenyszellem kialakítására, 8 fizikai nunka megismerésére, megszokáséra, megszereté- sére. Alkalom nyílik egymás közelebbről való megismerésére, jellembeli tulajdonságaiknak helyes irányba való befolyásolására, alakítására, alkalom nyílik egymás segítésére, az egymáshoz való alkalmazkodásra. A tábori élet nagymértékben elősegíti az új, a szocialista embertípus kialakítását. A munkaerkölcs új vonósa nemcsak tudatosodik a tanulókban. hanem érzelmi szinten válik maradandóvá. Diákjaink sohasem felejtik el, hogy a nagy, országópítő munkából ők is kivették a részüket, méghozzá kimagasló teljesítménnyel. Mindig büszkék lesznek rá. Az idei tapasztalatok alapján a jövőben még nagyobb gonddal szervezzük meg a tábori életet. Jó lenne, ha minden iskolából menne kísérő tanár, és a központilag kiküldött táborszervezők nagy pedagógiai készséggel és tapasztalattal rendelkező, gyakorló pedagógusok legyenek, akik megfelelő módon tudják vezetni a tábort, hogy még jobban kialakuljon a diákok munkaszeretete és közösségi szelleme, Dr. Máté József, a hatvani Bajza Gimnázium nevelési igazgató-helyettese. tatért van női nevük a hurrikánoknak? „Donna" volt a neve annak a hatalmas forgószélnek, amely a napokban óriási károkat okozott Amerika partvidékein és több mint too halálos áldozatot szedett. Nyilván sok emberben vetődött már fel a kérdés, nőiért nevezik el ezeket a szörnyű viharokat valamilyen kedves női névvel? Pedig ez nem ostoba szokás csupán, hanem a meteorológusok jól átgondolt módszere. Mihelyt megalakult a vihar jelző meteorológiai állomások hálózata, csakhamar kiderült, hogy a fenyegető forgószél megnevezése feltétlenül szükséges. Rádión, telefonon, morse útján küldik szét az öt vilógtáj felé a forgószél haladásáról kiadott jelentéseket. Ilyenkor legegyszerűbb előre megállapított rendszer szerint valamilyen névvel ellátni a fenyegető elemi csapóst. A Mexikói-öbölben és a Karibitenger térségében igen gyakran nem is egy, hanem több hurrikán fenyeget egy időben. Ezek megkülönböztetésére is szükséges hogy nevet adjanak nekik. Hogy miért éppen női nevet? A tapasztalat azt mutaUi, hogy a férfiak — meteorológusok, hajósok, pilóták, rádiósok — a női neveket könnyebben jegyzik meg. Éppen ezért Amerikában a hurrikánok elnevezésére betűrendben a következő neveket használják; Abby, Brenda, Cleo, Donna, Ethel, Florence.., stb. Ilyen sorrendben nevezik el minden nyáron a hurrikánokat, mivel azok mindig csak júniustól novemberig fordulnak elő. Eddig még nem került sor arra, hogy a névsort végig felhasználják. Minden nyári évadban újra kezdik az első név- megjelölésnél. Ha, mint az idén a „Donna" esetében — a hurrikán rendkívül nagymérvű és jelentős károkat okoz, akkor az elkövetkező kilenc évben ennek az emlékezetes forgószélnek a nevét kihagyják a felsorolásból és csak tíz év elteltével használják fel újra. Szakátsi Antal, a rettenthetetlen egri hits Az egri Turistaszálló kertjében kopott kőemlékmű áll. A szálló lakói — többnyire diákok és diáklányok —. el-el- nézegetik az emlékművet, amelyen oroszlán nyugszik és borostyánnal koszorúzott kard van rávésve. A rettenthetetlen hősök jelképe. A feliraton ez áll: „Vitéz Szakátsi Antal szakaszvezetőnek, a cs. kir. gróf Haller 12-ik huszárezredből, ki 1859. nyárhó 4-én Rivoltánál császárjáért, s honáért áldozá hősileg életét: példás vitézi tette elismerése, s maradandó emlékül ezrede tulajdonosa S a tisztikar által emeltetve”. laiiimuaiikiiinaiiauaiiaiiaiiaiiaiianaiiBiiiiiaiiaiiaiiaiiaii rettenthetetlen Hős volt. Egyszer, amikor gróf Haliért és tisztikarát körülfogta az ellenség, kétszer is bement az ellenséges katonák közé, hogy kihozza az „óbestert", meg a „majort”. Mikor harmadszorra ment volna, egy egész regiment rárohant és lelőtték. De egymaga is harmincat vágott le az ellenség közül! Toldi Miklói regéje valóságban ... Szabadsághős —■ ha előbb születik. Így szegény egri vitéz a nemzet „hosszú éjszakájának”, az akkori gyászos időknek tétova hulló csillaga — idegen égen, idegen ügyben,,, (—dy) Megadatott boldog élet Jártam arrafelé, nagyon sokat. A nj omor állandó főhadiszállása ott húzódott, nem messze a kéttornyú Üllői úti templomtól, szemben a távoli vasúti töltésig húzódó hatalmas. gazos réttol, amelyet csak itt-ott szakított meg néhány nyomorgó bolgár kertész tenyérnyi veteményC. A villamos ott döcögött el sárga testével a Valéria-telep mellett, amely Európa és egy ország szívében hirdette: mi is az a Horthy- féle civilizáció, hogyan is néz ki az a tejjel-mézzel folyó ország, amely bokréta Isten kalapja mellett — közelről. Itt nem volt se tej. se méz, de még kalap se nagyon, bokréta még kevésbé, csak piszok, szenny, éhezés, tüdőbaj, prostitúció, alkoholizmus, vérbaj és itt még a krajcár se nagyon kuncogott, legfeljebb a nyomor álmodott a munkásláijy vackán, amely csak annyiban különbözött a kutyáétól, hogy valamivel magasabban volt. Ha volt! Jártam arrafelé, gyerekkoróm ezernyi emléke közül, mint valami rémisztő, kietlen szörnyűség, úgy emelkedik ki a Valéria-telep kepe — egy a sok közül! — furnlrlemezból és bádogból, leszakadt autóajtóból és eldobott cégtáblából, ócska bádogból és impraforgószárbé) cszkábált házaival. Korabeli fényképek, híradók adhatnak csak megközelítő képet, hogyan telték állattá az embert, akinek nemcsak kenyeret néni adtak és munkát, nemcsak egészséget és bizalmat a holnapba. — de még otthont se saját hazájában, saját városában. Hu volt valaha szimbólum ebben az országban, amely minden rettenetesen elmarasztaló szónál hfvebben adott képet az „ezeréves Magyarországáról, hát akkur a Valéria-telep az volt. Az, de csak egy a sok közül. 8 ebben a kerületben élt József Attila, Itt Ismerte meg, volt miből megismernie a nyomort, az elnyomást, a kietlenséget, a város peremét, ahol .......beomló alkonyokon — mint pici d enevérek, puha — szárnyakon száll a korom —, s lerakódik, mint a guano — keményen, vastagon,. KI most arra jár. mit sem talál a régi telepből. Eltűntek a kalyibák, viskók, amelyekhez foghatót csak a legsötétebb Afrikában láthatott az utazó — ide krajcárokért vitt el a villamos —, s a volt lakók, akik még a felszabadulás után is ottmaradtak, mert erőnk még nem volt hozzá, hogy ide tg új lakótelepet építsünk, most már az új,- modern házakban laknak, ha közben már nem költöztek el — ugyancsak a modern bérházak valamelyikébe. Eltűnt a Valéria-telep, s helyébe a József Attiláról elnevezett új városrész került, az új házak egész sora, amelyeknek fundamentuma ezernyi kínra, szenvedésre épült. Erős lesz az és emlékeztetői Mégis: meg kellene hagyni azokból a rettenetes kalyibákból egyet-kettőt, meg kellene hagyni, mert már mi sem nagyon hisszük, hory voltak, pedig láttuk, s végképp nem hiszik majd el, hogy ilyenek egyáltalán lehetlek, gyermekeink. Az „Innen jöttünk" nevű múzeumban kellene felállítani belőlük, örök emlékeztetőnek, mert az ember könnyen feled és ez néha, nem éppen jó dolog. „Hadd írjak szépet, Jót — nekem add meg boldogabb énekem!” A halálba kergetett költő most írhatna szépet, Jót, megadatott volna — ha élne ■— boldogabb éneke. Már nem énekelhet, kezét sok éve már, hogy lefogta a halál. De az új telep, a nevéről elnevezett városrész lakóinak minden mosolya, a gyerekek vidám hancúrozása, mindaz a szépség és gazdagság, ami már vap és mi még vár e városrész lakóira is, — vers, dallam, szép és jó, mintha egy élő, boldogabb éneket szóló József Attila szólna, túlbarsogva a vidáman csörömpölő villamos, a telep lüktető életének pergő ritmusát. Gy. G. Az igazság mellett! Azon a sajtótájékoztatón, amely a hazánkban tartózkodó belga nőszövetségi küldöttség részvételével zajlott le a Magyar Sajtó Házában, igen sok szó eigett a kongói kérdésről. Érthető okokból! A kommunista párttal együtt a Nőszövetség sokat tett annak érdekében, hogy a belga dolgozók helyesen lássák és értékeljék a kongói események összefüggéseit. Odile Berghmans, a Belga Nőszövetség titkára, a küldöttség vezetője, a beszélgetés során elmondott többek között egy közelmúltl történetet, amely fényt vet a belga dolgozók, Megtalálta helyét •— Nehéz volt. Nem maga a belépés. Nem kellett engem agitálni, aláírtam hamar a belépési nyilatkozatot. Nem is az, hogy attól a naptól nem volt már tizennyolc hold földem. Csak a tudat miatt. Az a tizennyolc hold úgy fészkelte be magát annak idején a fejembe, hogy az az enyém. A saját tulajdonom, azzal én rendelkezem, ha jól, jói, ha rosszul, rosszul. így indult a beszélgetés Hídvégi Józseffel, a füzesabonyi Petőfi Tsz tagjával, takarmány o*ój ával. Az a tizennyolc hold jelenteste 1953-ig az „enyém”, a saját rögöt, amit már nyolcéves kora óta öntözött verejtékével, több mint egy fél évszázadon át. S ez most egyik napról a másikra már nem egyedül Hídvégi József tulajdona volt. A többi három, öt. vagy tíz holddal együtt egy közösségé, amely Petőfi nevét írta fel székházéra megalakulásakor. Példa már volt az egykori egyéni gazda előtt. A termelőszövetkezetet megalakító tagoké, akik nem voltak sokan, de boldogultak, még ha ez néha küszködéssel, bajlódással járt is. — Mióta a szövetkezetbe kerültem, dolgoztam szinte minden területen. Voltam „gyalogos”, takarmányozó, mikor milyen munkánál volt szükség rám — emlékezik, s ahogy hangjából kiérzem, erre egy kicsit büszke is, Nem azért, mert nélkülözhetetlen embernek vélte magát az idők múlásával, hanem csupán azért, mert belső vívódásai ellenére is megállta mindenütt a helyét. S közben látott, tapasztalt, amerre csak megfordult. Azt mondja: — Dolgozni itt is kell, mint mindenütt. Nem is keveset, nem is lassabban, mert a termény éppen úgy érik, ügy várja a betakarítást, mint a kis parcellán, az állat is éppoly türelmetlen a nagy istállóban, ha éhes, mint a kicsiben — s ezután már csak így tudja befejezni a mondatot —, de itt nem egyedül rám vár minden. Csak a hozzá hasonló emberek, akik még fel sem cseperedtek, s máris a földön dolgoztak reggeltől estig, csak azok értik igazán, mit jelent ez: nem társtalanul kínlódni, fáradni szinte az összeregyá- Sig, hanem egymást megértve, jó segítőkkel együtt tenni azt, ami szükséges, gyorsan, pontosan, s így összedolgozva, szinte a fele erőfeszítéssel. Hídvégi Józsefnek nem kellett hosszú idő ahhoz, hogy erről s még a többi, szinte fel- sorolhatatlánul sok előnyről meggyőződjék. Most a régi major udvarától nem messze széna- és szalmakazlak tövében állunk, beszélgetünk. Körülöttünk kis gyümölcsös, az is a tsz-é, Hídvégi bácsi ezt nézegeti, de amikor megszólal ismét, váratlanul, úgy tűnik, mintha az egész gazdaság több ezer holdját képzelte volna maga elé, néhány pillanatra. Szava most már nem emlékeket idéz, a jelenről szól: — Ha azt mondanák még egyszer: tessék, itt van Újra a tizennyolc hold föld, legyen ismét a sajátja, azt mondanám: nem kell. Van énnekem sajátom, ami mindegyikünké, amellyel úgy gazdálkodunk, hogy az csak jó legyen. Én a takarmányozásnál. Kétszáz- netven állatról kell gondoskodnunk társaimmal. Tehenekről, lovakról, sertésekről. Nagy munka ám. Reggel ötkor kezdünk, s este hol ötkor, hol meg nyolckor végzünk. Ahoyy adódik, szükség szerint. Ha még nem végeztek, de az idő későre jár, egyikük sem mondja, hogy mára elég veit. — Magunknak tennénk rosz- szat, ha igy dolgoznánk, Mert azzal, hogy termelőszövetkezetbe léptünk, nem egy idegen ember számára fáradunk, hanem a saját magunk boldogulásáért. — S nem is panaszkodha- tom. Egyedül dolgozom a családból a Petőfiben. Gyerekünk már kiröppent itthonról, kettőnknek feleségemmel meg bőségesen elég az, amit én keresek. Az elmúlt évben beteg Is voltam, mégis 320 munkaegységet szereztem. Tizennégy mázsa búzát, nyolcezer forintot, hat mázsa kukoricát, lóherét, cukrot, meg még ki tudja mi minden terményt kaptam. Az idén több lesz a kereset, már most több mint 500 munkaegységem van, s ennek alapján előlegként 20 mázsa búzám van otthon. Zárszámadáskor sem panaszkodhatott: majd, ez egész bizonyos. Hídvégi bácsi nemsokára már nyugdíjba megy. Hatvanhét év súlya húzza a vállait, nehezíti karját. Elbúcsúzik, de nem szívesen. Mert: — Most lenne jó fiatalnak lenni, megmutatni, min; képes az ember — ha nem fárad olyan gyorsan még mint én—, azért a családért., amelynek tagja lehet — mereng az idős férfi. S ezek a halk szavak hitvallásként hatnak. Kimondatlanul Igazolják, hogy a több mint fél évszázadon keresztül sokat próbált, sokat fáradt ember itt a termelőszövetkezetben valóban megtalálta a helyét. Weidinger László fiatalok régjobbjainak gondol* kodására •,. Josefine V. A. asszony húszéves Paul nevű fia tényleges katonai szolgálatát tölti. A kongói események kirobbanásakor az egységet mozgósították — kongói bevetésre. A katonák parancsot kaptak a szükséges védőoltásokra .,. Paul V. 4. nem jelent meg az oltáson és amikor parancsnoka felelősségre vonta, kijelentette: nem hajlandó Kongóba menni! A parancsnok keményen ráförmedt: — Hogyan merészel ön ellenszegülni a parancsnak? Politikai meggondolásai vannak talán? | Paul V. A. felemelt fejjel, ’bátran és büszkén válaszolt: ? — Igen, politikai meggondolásból! Én kommunista vagyok iés a népek barátsága a palinkkal eszményem! | Paul V. A. közkatonát nem ^vitték Kongóba, s parancsban •tiltották meg neki, hogy az ’egységben politikai kérdésekéről beszéljen és véleményt ’nyilvánítson a kongói esemény ekkel kapcsolatban, 1 De el lehet-e hallgattatni az ligazságot? | És Paul V. A. közkatona éc.sak egy azon sok becsületes, étisztánlátó belga közül, aki feliemen szavát, tenni akar és ímer az igazság mellett, rj I UJ el,férés « papír <ariÓ8ítét)éra | A könyvek lapjai általában sötven év alatt teljesen meg* Jsárgulnak. Egy virginiai könyi?* Itár — szakember vegyészek se» fgítségével —- olyan papírt állított elő, amely legkevesebb -háromszáz évig megőrzi a fe- |hérségét. A szakemberek sze. •rint a papírgyártásnál hasz- |nált pép alufriiniumszulfát startalma okozza a papír gyors ’megsárgulását. Mit tudunk egyebet róla? A régi egriek néhányon még emlékeznek rá, hiszen vitézi tetteinek híre apáról fiúra szállt. Szakátsi Antal hatvani hós- tyai volt, az apja jó munkás- kapásember, Antalt délceg termettel, hatalmas izmokkal, araszos vállakkal áldotta meg a természet, kerülte is a munkát, csak birkózni szereteti. Ha az apja kiküldte a Tiha- méren fekvő kis szőlőjükbe — többet aludt, mint dolgozott, A hóstyabeliek csúfolták is állandóan, hogy dologtalan, 18 éves korában tehát fogta magát és beállt huszárnak. Mondják, hogy a csatában lemezte. Megválasztották a küldötteket, akik a szakszervezet V. kongresszusán képviselik a vasutas dolgozókat a megyéből. Majd a megye vasutas dolgozóinak nevében üdvözlő táviratot küldtek a New York-bán tartózkodó Kádár elvtársnak és sok sikert kívántak munkájukhoz. Pásztor Zoltán fi Vasutas Szakszervezet Heves megyei Bizottságának küldöttértekezlete
