Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-29 / 230. szám
1960. szeptember 29., csütörtök NÉPÚJSÁG 8 Mit tanultak az egerbaktaiak? A szülő ellenőrző könyvébe Az elmúlt héten kellemes nyárutói vasárnapra ébredtek az egerbaktaiak, s elégedetten tekingettek a felhőtlen égre a makiáriak is. A makiáriak vendéglátókként a látogatás napját megelőzően bíztak a jó időben, s szívesen elvontatták volna a sötéten gyülekező felhőket is, nehogy elrontsa ezt a szépnek ígérkező vasárnapot az időjárás. Látogatóba készülődtek az egerbaktaiak. No, nem háztűz- nézőbe, menyasszonyt kérni készültek Makiárra, a kicsinosított sötét ruha nem annak szólt. Ismerkedni mentek az íjjal, amelynek útján a maklá- fiak már több mint egy éve Sikeresen, jó ütemben haladnak, s ők most tették meg az első lépést azzal, hogy megalakították szövetkezetüket. Mint egyikük mondta: — Tanulni jöttünk, hogy szövetkezetünkben már az itt szerzett tapasztalatok birtokában dolgozhassunk. Nem volt semmivel sem különb ez a nap egyik községben sem. Makiáron ugyanúgy bukkant elő a domb mögül, mint máskor szokott a Nap, s az új, 50 férőhelyes szarvasmarha- istálló építését sem hagyták félbe a Béke Termelőszövetkezet tagjai. Vasárnap ellenére is, keverték a habarcsot, hordták a téglát, hogy a társadalmi munkában segítő kőművesek keze nyomán emelkedjék a fal. Mert kell az új istálló. Egerbaktán ugyanúgy készülődtek a betakarításhoz, mint ilyenkor szokás, csupán azok maradtak még egy kicsit az ágyban, akik úgy határoztak, hogy elmennek Makiárra. Tanulni. Kilenc órát mutatott a vendéglátók órája, amikor a különjáratú autóbusz, nagy porfelhőt húzva maga után, kiért a Béke Termelőszövetkezet tanyájára. A bemutatkozás nem tartott sokáig, mert az addig tétlenül várakozók nem győztek a kérdések záporaira válaszolni. Az első, ami a legjobban érdekelte a baktaia- kat, az az építkezés volt. Az új, 50 férőhelyes szarvasmarha- istállónak még csak a felmenő falai készültek, de Polonkai hajósnak, a termelőszövetkezet elnökének ismertetéséből hamarosan már maguk elé képzelték a komplett, új épületet. — Az első, amit feltétlenül jegyezzenek meg — mondta Polonkai elvtárs —, ha építkeznek, sose fogadják el a meglevő terveket Kutassanak olyan tervek után, amelyek ugyan megvalósításukkal nem „palotát”, de férőhelyet biztosítanak az állatoknak. Tavaly őszszel alakultunk, s rövid egy év alatt szerzett tapasztalatunk ez. Ha van egy régi épületük, azt kis költséggel át tudják alakítani istállónak, nem kell új istállót építeni azonnal, nem kell a szövetkezet számláját már a kezdés után tetemes összegekkel megterhelni. Mint már említettem, egy éve kezdtük meg a közös munkát, de már ott tartunk, hogy új építkezésünkhöz, amely előreláthatólag 394 000 forintba fog kerülni, 170 000 forintot tudunk saját erőből biztosítani takarékoskodással, s nem utolsósorban saját lehetőségeinknek kihasználásával. Mindig akad a szövetkezetben ügyes, mindenhez értő ember, aki úgyis szeret barkácsolással foglalkozni — maguknál is akad biztosan — s az ő segítségükkel igyekszünk mindent saját erőnkből megvalósítani. Itt van a kukoricagórénk^—- vezette a baktaiak érdeklődő csoportját a másik építkezéshez. — Itt sem fogadtuk el a nagy költséggel megvalósítható terveket, hanem addig törtük a fejünket, míg olcsóbb megoldást találtunk a kukorica elhelyezésére. Betonelemeket használtunk fel, s elképzelésünket szakemberek beleegyezése után meg is valósítjuk. Három kukoricagórét tudunk megvalósítani azon a pénzen, amelyen az általában használt val. terveket tudtuk volna megvalósítani. Saját magunk építettük a sertésfiaztatót is. Építésénél a közelben bányászott, s a téglánál valamivel nagyobb méretsilózás módszerével is a bak- taiak. Pruzsinszki László, a szövetkezet idős, tapasztalt elnöke nem fukarkodott a szó- Elmondta, hogy a szövetkezetben a fiatalok mellett dolgoznak az idős szövetkezeti tagok is. Mindegyiknek találnak olyan munkát, amit örömmel el tud végezni. Az idős tagok legtöbbje már nyugdíjat Az egerbaktaiakat, látogatásuk során, a termelőszövetkezettel kapcsolatban, minden érdekelte. Itt az Űj Élet Termelőszövetkezet tagjaival beszélgetnek: mennyit íehet keresni a szövetkezetben? re szabdalt tufakövet használtuk fel. A célnak teljesen megfelel, időtálló, s nem utolsósorban olcsóbb és jobban beszerezhető, mint a tégla. Mata K. József bácsi odahaza, Egerbaktán, dinnyetermesztéssel foglalkozik, s szakértelemmel szelte meg a makiáriak dinnyéjét. S miután megkóstolta, mint ő mondta: — Rosszindulattal sem tudnék mást mondani, mint hogy finom! Maguknál könnyebb, jobb a helyzet, mert nagy, mennyiségű erdővel, fával rendelkeznek, amit mi bizony csak nehezen tudunk beszerezni, az építkezésnél viszont elengedhetetlenül szükséges alapanyag. Az egerbaktaiak kezdeti tar- tózkodása hamarosan felengedett. Csoportok alakultak, s mindenki kérdezett, mindenki válaszolt. Egy kisebb csoport Hegyi János elvtársat, a járási tanács elnökét, a másik Gubán Dezső elvtársat, a járási pártbizottság j titkárát, Juhász Lajost, a községi pártbizottság titkárát fogta körül. S a lehetőségekről, egy kezdő termelőszövetkezetnél igénybe vehető hitelekről érdeklődtek. Ezután megtekintették a vendégek a határt is. Elismeréssel beszéltek a szövetkezet nagy paprikaterméséről. — Látják itt a különbséget? — mutatott a tanácselnök egy gyengébb barázdányi részt. — Az elmúlt évben rosszul kezelt föld volt itt, s az első össze- szántás még nem tüntette el a különbséget, de jövőre már nem lehet különbséget találni. A talaj gondozására kell nagy súlyt fektetni, *nert az egyéniek meglehetősen elhanyagolták a talajerő utánpótlását. A Rákóczi Termelőszövetkezetben az új lóistálló és az új szarvasmarha-istálló mellett megismerkedtek a nagyüzemi is kap, ennek ellenére is segít még a szövetkezetnek. Éjjeliőr, s egyéb könnyű munkát hiánytalanul el tudnak végezni. Az Uj Elet Termelőszövetkezet majorjában az állatállományt tekintették meg a látogatók. A szövetkezetiek elmondták, hogy a kezdet náluk is nehéz volt. — Sok probléma lesz maguknál is — mondták —, nálunk is volt. De első, amit tettünk, az az volt, hogy megalapoztuk az állatállományt. Hízómarhákat vásároltunk, azok el voltak a legelőn. Ösz- szel meg csináltunk ideiglenes szállást. A makiári szövetkezetekben mindenütt építkezés folyik. Üj tanyaközpontokat létesítenek, új, korszerű mezőgazdasági nagyüzem alapjait fektetik le. Az egerbaktaiak néhány órás látogatás alatt megismerték s makiáriak egy év alatt elért eredményeit, megtanulták ez alatt a rövid néhány órás „tanítás” alatt, hogyan lehet saját erőből mezőgazdasági nagyüzemet létesíteni, s nem utolsósorban azt, hogy a közös útra lépett kis családot alakító szövetkezeti tagok, ha bíznak a jövőben, a közös gazdálkodás erejében, hihetetlen eredményeket tudnak elérni, rövid idő alatt is. Pilisy Elemér Négy hete kezdődött meg az 1960/61-es iskolai év és néhány nappal ezelőtt hazavitték a „nebulók” az ellenőrző könyvet is. S bizony, akadt már nem egy iskolás, akinek a papával, vagy a mamával kellett igazoltatnia: tudomást szerzett arról, hogy csemetéje nem készítette el a leckéjét, vagy pedig viselkedésével „volt baj”. Most mégsem ezekkel a bejegyzésekkel foglalkozunk, hanem vegyük csak elő — ha csak képzeletben is — a Kedves Szülő — mindegy, hogy a papáét, vagy a mamáét — ellenőrző könyvét, és soroljunk fel belőle olyan megjegyzéseket, amelyek bizony az ő magatartásukat kifogásolják és nem egyet éppen a gyerek jövője érdekében el is marasztalnak. S most forgassuk csak az ellenőrző könyvecske lapjait. Türelemből elégtelen Sír a gyerek, sír a mama. A papa ott áll a szoba közepén, mellén összefont karral és dühösen dorgálja a feleségét: — Ez micsoda — mutat az elsőosztályos kislány füzetére —, ez nektek lecke? Ennyit nem lehet rád bízni? Hülye gyereket szültél nekem, és még csak nem is törődsz vele? Én szégyenkezzem miattatok? Hát nem, majd én megmutatom neked, hogyan kell a gyerekkel a leckét megcsináltatni. A feleség megpróbál tiltakozni, hogy a gyerek még csak elsőosztályos, mit kíván tőle, de a férfi hajthatatlan. Pedig ezek a gyerekkézzel a füzetbe rajzolgatott fecskefarkok egészen normálisak, s az elsőosztályosok zöme így írja, se szebben, se csúnyábban. A családfő maga mellé ülteti síró kislányát és elkezdődik a lecke közös elkészítése, öt órán keresztül kínozza az apróságot, öt órán keresztül rajzolgatja gyenge gyerekkéz a már ki tudja, hányszor leírt fecskefarkot. S a papa ott áll fölötte, időnként úgy rákiált a gyerekre, hogy az ijedten rezzen össze és csodák csodája: most sem szebbek a ceruza alóí kikerülő vonalak. Sőt! És este kilenckor a papa dührohammal zavarja ágyba az apróságot, azzal a szent meggyőződéssel, hogy „kár a gőzért, a gyermek buta, tehetségtelen.” S még másnap sem adott igazat annak, aki a gyermeknek fogta pártját, és enyhén szólva, „nem nevelési módszernek” nevezte viselkedését... Eltűnt egy s*ínes Az osztály nagy izgalomban van. G. Anikónak eltűnt egy színes ceruzája. Az első órán még megvolt, ezt padtársa is bizonyítja, most pedig már háromszor kifordította táskáját, még a füzeteit is átlapozta, és nincs sehol. Részt vesz a tani tó bácsi is a keresésben, de a színes csak nem kerül elő. — Adja vissza, aki elvette A hír rövid, de sokatmondó: A bonni törvényszék meg- — szüntette az eljárást * a tömeggyilkos Oberländer volt miniszter ellen. S miért ne szüntette volna meg az eljárást? Hát az NDK bírósága, amely elítélte volt Oberländer urat, voltaképpen mit állapított meg? Voltaképpen semmit. Semmi újat. Tömeggyilkos volt, náci volt, tízezreket küldött a halálba, százezrek könnyéért, nyomoráért felelős, — ebben valóban semmi új nincs, ezt már tudta Bonn azelőtt is, mint ahogy évek óta tudja az egész világ, s nem utolsósorban tudja Herr Oberländer. A bonni törvényszék ilyen avitt, régen volt ügyekért nem hajlandó semmiféle eljárást lefolytatni, még kevésbé ítéletet hozni. Oberländer lehet bűnös az NDK-ban, de nem lehet bűnös Nyugat- Németországban, a volt minisztert el lehet ítélni a demokratikus bíróság előtt, s meg leltet szüntetni az eljárást ellene a nem demokratikus bíróság előtt. Ahol háborúra készülnek, ott megbecsülik ám a háború szakembereit! (—ó) «■Mm szól a gyerekeknek. de nem mozdul senki. Végül is többen suttogják: B. Karcsi volt, ő vette el. A kisfiú sírva tiltakozik, aztán megegyeznek abban, hogy az is lehet, hogy odahaza maradt a színes ceruza. Másnap a kislány. G. Anikó, még mindig keresi a színest: nem maradt odahaza... Két nap múlva két nő veszekszik rí utcán: B. Anikó és B. Karcsi édesanyja. B. Karcsi mamáia felelősségre vonta G. Anikó mamáját: hogyan merte az ő lánya azt mondani a fiáról, hogy az lop. A két nő, hosszú veszekedés után haraggal válik el, régi barátság tört ketté. A színest mégis B. Karcsi vitte haza. De ezt a mamája ma sem tudja. Nem tudja, mert még csak meg sem kérdezte fiacskáját, aki neki talán bevallotta volna. De ha legalább benéz a sarokba, ahol a gyermek játékait tartja, akkor látta volna: sok olyan holmi van ott, aminek az eredetéről nem tud semmit. Inkább ezt tette volna, mint hogy rátámad a „rágalmazóra.” Nylon-ruha, karóra, körömcipő Vasárnap délután van. Felnémeten, a vasútállomásra libben egy aprócska tünemény. Alig 10—12 éves kislány ille- geti magát, világoskék nylonruhácskájában. Karján karóra, pici kezén nylon-kesztyű, s lábán divatos szandál. A feltűnően nőiesen öltözködő gyermek sokaknak feltűnik, vannak, akik nevetnek rajta. Pedig nincs ezen semmi nevet- nivaló. Mint ahogy azon sincs, hogy egy-egy községben 10—12 éves lányok „megszólják” egymást, mert a másiknak még nincs karórája, vagy nem visel körömcipőt. Nem nevetni, elgondolkodni kell azon, helyes-e, ha egyes szülők túlzásba viszik gyermekük öltöztetését — s koravén, nőt játszó gyermeket nevelnek. Helyes az, ha megad a szülő, amit megadhat gyermekének. De nem helyes, hogy egyesek ezt túlzásba véve, olyan érzelmeket fejlesztenek ki gyermekükben, hogy olyan versengés folyjon a gyermekben: Kinek van ez, kinek van az — ami pedig még nem is az ő korához való. Mennyivel hasznosabb volna, ha arra serkentenék inkább „szemükfényét”, hogy tanulásban, ügyességben és ne hiúságban versengjenek. Ezért vannak aztán követelődző, minden olyat akaró gyermekek, — „mi másnak nincs”. Ezért van az, hogy egyes gyermek és egyes szülő minden energiáját arra fordítja, hogy: „Különb legyen mindenkinél.” De ismételten: nem tudásban, tehetségben, tehát tartalomban, hanem ruhában, csecsebecsében. Szeretni a gyermeket nem azt jelenti, hogy felcicómá* zom, feldíszítem, mint a karácsonyfát. Szeretni a gyermeket azt jelenti, hogy — természetesen, ami szükséges, mindent megad neki —, olyan embert nevel belőle a szülő, akiben elsősorban a közösségi és nem a kiváltsági szellemet fejleszti, hogy azért követ el mindent, hogy gyermeke erőben és tudásban fejlődjék, ne pedig 10 éves korában felnőttet játsz- szék. Zokog egy édesanya A tanteremben, az asztalnál a beíratás folyt, a padban pedig ott ült egy kisfiú és az édesanyja. A fiú sírt, az édesanya zokogott. A bánat oka: a fiúnak osztályt kell ismételnie! Sajnálatra méltó volt e két síró ember, látszott a bentlevő pedagógusok arcán is a szánalom, de: a fiúnak osztályt kell ismételnie. Amit elmulasztott a gyerek is, a szülő is az elmúlt tanítási évben, azt a pedagógus akarása, lelkiismeretessége és fáradozása nem tudta pótolni. Sírt a fiú, zokogott az édesanya, szégyellték és sajnálták az elmúlt évet. De tanuljanak is'belőle! A gyermek szellemi képessége nem lett volna akadálya az eredményes tanulás, a sikeres vizsga elérése előtt. De a gyermek haszontalan volt, a szülő pedig, annak ellenére, hogy többször felhívták figyelmét a pedagógusok, nem törődött fia tanulásával. Ha tanultak az esetből, akkor az iskola padjaira hullott könnyek nem voltak hiábavalók. Pedagógus—gyermek— szülő, hárman, közösen, ha az elmúlt évet nem is, de az elmulasztott tanulást pótolni tudják... * Végére lapoztunk az ellenőrző könyvnek. Szándékosan nem elmarasztalásból, hanem nem elmaraszalásból, hanem dicséretből íródtak. Arról majd legközelebb, hisz abból is akad bőven, szerencsére bőségesebben, mint a felsoroltakból. Néhány kirívó esetet osztályoztunk most és csak any- nyit tegyünk hozzá: Kedves Szülő! Az új iskolai évben mód és lehetőség van a javításra! Papp János Ülést tartott az egri Táros! úttörőelnökség A közelmúltban nagyszámú meghívott vendég részvételével ülést tartott az egri városi úttörőelnökség. Első napirendi pontként helyszíni szemlét tartottak a nemrég megnyílt Űt- törővasúton. Végigutazták a gyönyörű vidéken végigvezető útvonalat, majd az úttörőházban megbeszélték a benyomásokat és terveket. Nagy fontosságú határozatok születtek ennek során arról, hogy mi módon lehet korszerűsíteni a vonalat, s az itt kiképzett pajtások milyen módon tökéletesíthetik szakmai ismereteiket. A MÁV, a városi tanács, az Idegenforgalmi Hivatal, a TÜZÉP, az Erdőgazdaság jelenlevő képviselői a legmesszebbmenő támogatásukról biztosították a vasutas úttörőcsapat vezetőit: Csatlós Árpád és Petróczy József elvtársakat. Határozat született arról, hogy a közeljövőben kiépítik a biztonsági berendezéseket, korszerű megállóhelyeket létesítenek, és az eredményesebb kiképzés érdekében a csapat tagjai tapasztalatszerzés céljából Csillebércre mennek. Az Egri Üttörővasút jó híre már is túlterjedt városunk határán. A kedvező időjárás következtében igen sokan keresik fel a kirándulók a vasútvonal mentének kedves tájait. Ha még kedvezőbb viszonyokat teremtenek az illetékesek, a jövő szezonban, előreláthatólag, rendkívül nagy forgalmat kell lebonyolítani ezen a vonalon. A zavartalan közlekedés érdekében a vasutas szakcsapat létszámát százra -emelik. Tagjait a város különböző csapataiból toborozzák, elsősorban azokból a pajtásokból, akik minden területen megállják a helyüket és az itt folyó kiképzés nem jelent a részükre túlterhelést. A kis vasutas pajtások egyébként már most is, köz- megelégedésre látják el szolgálatukat. Nem egy esetben — Csatlós elvtárs és Pándy elvtárs megállapítása szerint —, a felnőttek is példát vehetnek tőlük. Szolgálatuk igen jó hatással van a szerelvényen utazó bányász elvtársakra is. Munkájukra már most felfigyelt az egész ország. A Magyar Rádió és Televízió riporterei helyszíni felvételeket készítettek az Egri Üttörővasút- ról, ezen keresztül a legszélesebb körökben ismert lett. Várható, hogy Eger ez újabb nevezetessége a közeljövőben igen nagy tömeget fog vonzani, és újabb élményekkel gazdagítja vendégeinket. Az egri úttörők büszkék a vasútjukra, s kitüntetésnek veszik, ha maguk is bekerülnek a vasutas szakcsapatba. Szívesen veszik igénybe kirándulásaik lebonyolításához, hiszen a Bü.kk- hegység eddig nehezen megközelíthető, szép tájaira lehet vele eljutni.
