Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-27 / 228. szám

I960, szeptember 27., kedd

NÉPOJSAG

Gazdasági csoda?

. Amikor 1957 elején, alig néhány hónappal az ellenforradalom leverése után, éppen, hogy révedezni kezdett hazánk abból a gazdasági katasztrófából, amelybe a restaurálni akaró erők taszították — még a nagyhitűek is meglehetős aggodalommal szemlélték a jövőt. Becsületes gazdasági szakemberek végeztek titkon és nyiltan is számvetést: mennyi idő kell ahhoz, hogy a milliós károkat helyreállítsuk, mennyi idő szükségelteik, hogy egyáltalán újra hozzákezdhessünk a szocializmus építése továbbfolytatásához.

Általában évekről és nem kevésről esett szó, düh és rezignáltság keveredett a holnapot tervező emberekben: düh az ellenforradalom kártevései miatt és a kártevők miatt, a rezignáltság, mert nagyon nehéz és hosszadalmas, nadrágszíjat meghúzó munka állt az egész ország előtt. A sztrájkok miatt megbénult élet, az elpusztított anyagi javak, a hatalmas termeléskiesés külön- külön is, s elsősorban együtte- tesen olyan megterhelést jelentett dolgozó népünk számára, hogy volt alapja a borúlátásnak, a talpraállás évekre szóló jóslatának.

S mi történt. Sikerült stabilizálni a forintot, megindítani a termelést, jelentős bérkorrekciókat hajtott végre a kormány, a mélyre zuhanás helyett, az elmúlt nfásfél évtized legmagasabb szintjére emelkedett az életszínvonal, s gyakorlatilag rövid két esztendő alatt, vagy még előbb, talpra állt az ország és gyors ütemben hozzákezdett a nemrég még távolinak tűnő feladat megvalósításához: tovább építeni és gyorsabb ütemben építeni a szocializmust hazánkban is.

Mi ez, ha nem gazdasági csoda? S hogy itt erről van szó és döntő mértékben csak erről: igazolta ezt szó és írás, előadás és újság, amelynek nyomán az .a közszellem alakult ki népünk körében, hogy voltaképpen mi valami egészen csodálatos emberek vagyunk, akik im szinte valószínűtlen tettekre képesek, hogy ha a bibliában nincs is, de a gazdasági életben, úgy látszik, igenis vannak még csodák.

Szóltunk, hogyne szóltunk volna, hogy barátaink segítettek, hogy élelmet és alapanyagokat, pénzt és gépeket kaptunk, de ahogy teltek a hetek, hónapok, úgy esett egyre kevesebb szó erről a segítségről, s úgy most már csak arról, hogy mi, ebben az országban valóban valamiféle hihetetlentesebbnek látni és hinni. Ügy vélni, hogy nálunk a hiba ma már ismeretlen fogalom, hogy régen úrrá lettünk minden nehézségen, s most már nem is beton, de egyenesen valamiféle puha bársonnyal takart út vezet bennünket a szocializmuson át a kommunizmusba. S míg ezt hisszük, megfeledkezünk arról, hogy a gyors baráti segítséget azzal is viszonozni kell, hogy törlesszük becsületbeli adósságainkat, s hogy egyrészt az adósságtörlesztésnek, másrészt további munkánk sikereinek számos olyan feladata van, amelyet meg kell oldanunk.

Igaz, hogy termelésünk volumene állandóan felfelé ível, de az is igaz, hogy korántsem mutat ilyen jót a grafikon, ha a termelékenységet kísérjük figyelemmel, s alig van okunk az önteltségre, ha az anyagtakarékosságról, általában az anyaggazdálkodásról esik szó. Nem csodákra volt és nem azokra van tehát szükségünk, hanem szorgos, a terveket, ha tározatokat figyelembe vevő munkára, szervezettségre és önállóságra. Barátaink segítségére tovább is számíthatunk, mint ahogy ők is számíthatnak ránk — s ez a kölcsönösség a legbiztosabb alapja hibáink kijavításának, a holnap sikeres, eredményes építésének Gyurkó Géza

Hogy eredményes, jó munkát végezzünk...

A hatvani járás iskoláinak helyzete az új tanév elején

AZ ISKOLAI ÉV elején vagyunk. de az elmúlt évek tapasztalata azt igazolta, hogy a tanévnyitás nem minden iskolában jelentette a külső és belső tényezők hatékony együttműködését ahhoz, hogy már az első napokban zavartalanul megkezdődhessék az oktatónevelő munka.

Milyen körülmények vannak az idén? Hogyan indult az iskolai év?

A feleletet a hatvani járás területén keressük most, Sütő János tanulmányi felügyelő tájékoztatója alapján.

Már az elején biztató megállapítást jegyezhetünk le: a hatvani járásban nincs nevelőhiány, a ' antestületek létszáma teljes, bár ezt csak úgy sikerült elérni, hogy hét nyugdíjas pedagógussal kötöttek szerződést erre a tanévre. A járás 16 iskolája tehát nem küzd személyi hiánnyal.

Az áthelyezés nem volt nagymérvű, ugyanis az utóbbi években határozottabb eszközökkel igyekeztek a fluktuációt megszüntetni. Sajnos, a nevelői lakások hiánya még döntő okként szerepel az áthelyezések esetében. Sütő elvtárs iránymutató példaként említi meg Apcot, ahol a községi VB két új nevelői lakást biztosított ebben az évben.

iE A Panama-csatorna E — Panamában van. j Ezek után nyilvánvaló, hogy Panamának annyi köze van a róla elnevezett, illetőleg az egymásnak kölcsönadott névhez, hogy ez a köz egyenlő a semmivel. Köze van azonban a ! csatornához az Egyesült Államoknak, amelynek mihez nincs köze, amihez semmi köze. Ez az állapot azonban tarthatatlannak bizonyult — belátták az amerikai politikusok is. Utóvégre, ha már egyszer a Panama-csatorna Panamában van, akkor

ebből a földrajzi tényből le kell vonni a kellő tanulságot mindenki számára.

Ez világos.

Le is vonták az amerikai politikusok, üzletemberek, nagyon szép és hasznos tanulságot vontak le, amely méltó az USA és Panama kapcsolatához. Ezentúl a Panama-csatorna övezetében az Egyesült Államok zászlaja mellett ott lengedeznie zászlajának

szabad Panama

is.

Könnyekig hatott a hír, olvastam, meghat a l! (-6)

megamikor Mindig nagylelkűnk RÖGTÖN ELLENKEZŐ

példára is hivatkozott. Zagyvaszántón az iskola és a két nevelői lakás felújítása még nem fejeződött be. A ktsz csak akkor folytathatja a munkát, ha a községi VB a póthitelt megkapja. A tanítást azonban a padlózatlan tantermekben is elkezdték, és a két nevelőcsalád most ideiglenes szálláson húzódik meg.

Kiemeli a rózsaszen tmártoni tanács példaadó tevékenységét is. A nyár folyamán teljesen rendbehozták az iskolát, az iskola udvarát és az épületbe bevezették a vizet. Ebben a munkában a szülői munkaközösség, a helyi Vöröskereszt szervezet és a nőtanács is hatékonyan közreműködött. Ugyanebben a községben az óvoda udvara viszont elhanyagolt.

Azokban a községekben, ahol a terményraktározásra igénybevették az iskolákat, idejében elszállították a gabonát, bár Horton a raktározás hátráltatta a nyári takarítás megkezdését. A gyerekek azonban hasznos társadalmi munkával segítettek az iskola takarításában és így a néhány napos késést sikerült behozni.

Elmondja még Sütő elvtárs, hogy a járás egészségügyi csoportja a művelődési csoporttal együtt két nap alatt az összes iskolát ellenőrizte és örömmel állapították meg, hogy a tantermek szépek, rendesek, az udvarok tiszták, a mellékhelyiségek is rendben vannak. Kivételt képez Hort és Zagyva- szántó.

A JÁRÁS NEVELŐI lelkesedéssel kezdtek a munkához, és annak a célkitűzésnek szellemében, hogy az iskolát közelebb kell vinni az élethez, Csányon, Horton As Ecséden a tanulók brigádokat alakítottak, a nevelők vezetésével a tsz-ekben paradicsomot szednek és az érte járó munkaegységet az iskola és az úttörőcsapat céljára használják fel.

Nagykökényesen, Ecséden, és Heréden az úttörők iskolai tsz-t szerveztek, s mint az elmúlt évben, most a nyári táborozás költségeit akarják ezen az úton biztosítani.

A járásban mór az elmúlt évben bevezették a gyakorlati oktatást, az ipari foglalkozást Petőfibányán, Heréden, az erőműnél és Selypen. Most kezdi meg Hort is az ipari gyakorlatokat. A boldog! Il-es számú iskolában már tavaly volt mezőgazdasági jellegű, gyakorlati oktatás, Ecséden pedig az idén kezdődik el.

Kellemetlen helyzet is adódik a járásban, mégpedig Heréden. Az iskolaépület felújítása miatt ideiglenes tantermekben kezdték el a tanítást, de a kiürített iskolában a vállalkozó még nem dolgozik, s így attól tartanák, hogy az iskola felújítása nem fejeződik be a határidőre.

Befejezésül büszke örömmel állapította meg Sütő János tanulmányi felügyelő, hogy mindenütt nagyon jó kapcsolat alakult ki a párt- és a tanácsszervekkel, az iskolák nevelőtestületei ennek alapján minden segítséget megkapnak ahhoz, hogy eredményes, jó munkát végezhessenek.

PEDAGÓGUSAINK PEDIG már az elmúlt években is bebizonyították, hogy mindenben számíthatunk rájuk;

Gmf.

Vetőmagkukorica az NDK-nak

Az idén megyénk több termelőszövetkezetében termeltek az NDK részére Sindermeiser fajtájú, korán érő kukoricát, vetőmagnak. A szövetkezetek egész esztendőben gondosan munkálták meg a kukoricát, erről tanúskodnak a német szakemberek véleményei is, akik az év folyamán többször ellenőrizték a kukoricatermelést. A szövetkezetek véleménye szerint igen sok előnye van e német kukoricának. Az egyik legnagyobb, hogy korán érő, már most befejezték mindenütt a törését, így az őszi kalászosok vetését egyáltalán nem hátráltatja. Ugyanakkor a korai érés mellett a kukorica szárát még zölden lehet silózni, tehát értékesebb silótakarmányt nyernek belőle.

A német kukorica törését

már minden szövetkezetben befejezték, el is szállították a vetőmagnak valót a Klementinái Állami Gazdaság hibridüzemébe, ahol fémzárolták. A megye termelőszövetkezetei az előnyök láttán úgy határoztak, hogy a következő esztendőben már 800 holdon termelnek vetőmagnak való kukoricát Németország számára.

Nagy Istvánt agronómus.

— A STADION egyedülálló sportlétesítménye Eger városának. A Stadion kerítésének kőtestét azonban már alaposan megrongálta az idő foga. A városi tanács nemrégiben határozatot hozott a kerítés rendbehozásáról, a lelátó ülőpallóinak lefestésérőL

zóm hízik, tehenet fejek, hisz a szövetkezet a háztáji jószág részére szükséges takarmányt

is biztosítja. ; o

AMIT ITT JÁNOS |

sorolt, még csak előleg, s még csak a fele az egész évi összjövedelemnek. De ha az egyéni és a közös gazdálkodás között keli párhuzamot vonniuk, mát most az utóbbi javára billen a mérleg.

— Egyéni korómban sem

volt több terményem, az összjövedelmet pedig össze sem lehet hasonlítani. Ami a munkát illeti, az pedig nem több, mint ezek előtt. Igaz, hogy dolgozni kell itt is keményen, de itt valahogy jobban esik, megoszlik a munka. Itt segítenek a gépek, segítik egymást az emberek.

Végezetül azt is megkérdeztük Ferencz János bácsitól, milyen tervei vannak a keresetével, mire fogja elkölteni.

— Hát először is, a zárszámadás után egy motorkerékpárt veszek a fiamnak. Sokat segített a nyáron, meg aztán jeles tanuló a gimnáziumban, megérdemli. Odahaza rendben van a szénám a ház körül, villanybevezetésre, rádióra nincs gondom, legfeljebb majd a ház rendbehozatalára, felújí- tására költünk néhány ezrest..

ÍGY ÉL ÉS DOLGOZIK,

így tervezget egy volt közép- paraszt, a dormándi Új Élet Tsz egyik tagja, aki a közösségben megtalálta számítását.

tek is követték a gondolatot, bizonyítja maga a munkájá. Mindennap részt vett az őszi vetéseknél, télen a trágyát hordták ki a földekre, egyszóval Ferencz bácsi sohasem hiányzott. Tavasszal és nyáron az építkezésekhez fuvarozta a követ, sódert, építőanyagot, s a munkaegység szaporodott. A múlt év novembere óta Ferencz János 600 munkaegység tulajdonosa.

Hatszáz munkaegység, szép teljesítmény. A titka; dolgozott az egész család. Ferenczné egész nyáron a növénytermesztési brigádban, a nyári szünidő alatt gimnazista fia is segített a borsószedésnél, a gyűjtésben, a behordásban egyaránt.

— Bizony, mi nem szégyelljük a munkát — mondja Ferencz bácsi, de meg is látszik az eredménye. Július elsején volt az első előlegosztás. Akkor még csak 400 munkaegységem volt, s máris megkaptam utána a következőket: 16 mázsa búzát, hat mázsa árpát, pénzben 4 ezer forintot, ezenkívül borsót, mákot, egyszóval mindabból, amit termeltünk. Szeptember elsején újabb 2800 forintot kaptam, eddig már közel 7 ezer forintot vittem haza. Ehhez járul még az egy hold háztáji föld haszna, tartok egy sereg baromfit, két híhogy itt sem csalódtak benne.

A kérdésre, hogy érdemes volt-e szövetkezeti tagnak lennie, őszintén, természetes egy- szerűséggel válaszol.

| — ÖT HOLD 1 “£* * Ä

két lovat tartottam, de hogy ezt is el tudjam tartani, no, meg aztán meg is éljen a család, felesbe kellett vállalnom még nyolc-tíz holdat. A feles föld is sok munkát követelt, ugyanúgy mint a sajátom, a jövedelme viszont mindenből csak a felerészben lett az enyém. Nem mondom, a föld mindent megtermett, de kora tavasztól késő őszig, hajnaltól éjszakáig az egész család idejét és munkaerejét lekötötte. Bizony, sokat dolgoztunk, küzdelmes esztendők voltak azok.

A múlt év novemberében léptem be, helyesebben akkor kezdtük a közös munkát. Akkoriban sokan kétkedtek, a fejüket rázták, s csak sóhajtoztak. Vajon milyen lesz az új élet, megtaláljuk-e itt számításukat? Én már akkor is azt mondtam: a szövetkezet olyan lesz, amilyenné mi formáljuk, mindenki annyit keres, ameny- nyit majd dolgozik. Itt minden mirajtunk múlik.

Helyesen gondolta mindezeket Ferencz János, s hogy nemcsak gondolta, hanem tet! HANGYA■ SZORGALOMMAL

• .

(dolgoznak az emberek a dor- 'mándl Űj Élet Tsz tanyáján. [Kora tavasz óta szinte megszakítás nélkül folyik itt az építkezés, új istállók, pajták és (egyéb épületek hirdetik, hogy ■ez a szövetkezet az igyekvő és (szorgalmas emberek közössége, (A külső tanyán fogatosok (hordják a földet, egyengetik az [új hodály környékét. Most ép- (pen Ferencz János fogata áll1 fa gödör mellé. Mélyen besüp- (ped a négy kerék a puha talajába, de annyi baj legyen. János [bácsi fiatalos fürgeséggel kél ■fel az ülésről, lapátot ragad, s [gyorsan dobálja le kocsijáról a (nehéz, fekete földet.

[ Ferencz János, a szövetkezet ■egyik legjobban dolgozó, [igyekvő embere. ■— így mond- iták ezt az irodán, s rögtön [hozzátették — nézzék csak (meg a nagy kimutatásban, milyen sok munkaegysége van, (Sokat nyert vele a szövetkezet, miunkájában nagyban elősegíti (a közösség boldogulását.

[ Ferencz Jánost életútja /■csak nemrégiben hozta a szövetkezetbe. Egy évvel ezelőtt (még a maga kis gazdaságában [dolgozott, még egymaga küszködött a betakarítással. Ami a [szorgalmát illeti,- abban nem fvolt hiány egyéni korában [sem, jó gazdának, igyekvő em- ■bemek ismerte az egész falu, [Egy esztendő telt el azóta, -hogy belépett a szövetkezetbe, rs az eltelt idő bebizonyította,

Aki már az első évijén megtalálta számítását

nek tűnő tettet hajtottunk végre. Félreértés ne essék, aki egyetlen pillanatra is tagadja, hogy az ellenforradalom gazdasági kártételeinek felszámolásában, a konszolidáció megteremtésében, a szocializmus építésében nincs hatalmas érdeme a kommunistáknak, a munkásosztály és a parasztság legjobbjainak, egész, szorgos, áldozatot vállalni kész dolgozó népünknek — az meghamisítja az igazságot. Azok a tettek és eredmények, amelyek bányászok és szövetkezeti parasztok, kohászok és traktoristá.-:. értelmiségiek és egyszerű szövetkezeti dolgozók nevéhez fúródnék — vitathatatlanok és építésünk történelmének dicső lapjaira tartoznak.

De...

A szocialista országok, élükön a Szovjetunió, siettek segítségünkre, segélyben és hosszúlejáratú hitelekben, devizában és alapanyagokban, élelmiszerekben és közszükségleti cikkekben ... Nem nagy idő telt el azóta, vissza tudunk emlékezni, hogyan érkeztek egymás után, kilométer hosszú vagonsorokban az áruk, amelyeket a határállomásokon raktak át a mi tehervagonjainkba, vagy futottak végig a baráti országok szerelvényein, egyenesen rendeltetési helyükre.

Segély és hosszúlejáratú, a legkedvezőbb feltételekkel nyújtott hitelek voltak azok, amelyek megadták a gazdasági alapját népünk erőfeszítéseinek, s amelyek nélkül valóban hosszú-hosszú évek kellettek volna, hogy teljes egészében talpraálljon a magyar népgazdaság. Papíron igazuk volt tehát a szakembereknek, csak abban nem, hogy a számításokból kifelejtették a barátságot, az internacionalizmus nagyszerű gondolatát, azt az önzetlen segíteni akarást, amely ma már olyannyira sajátja a kommunizmust, a szocializmust építő népeknek.

Nem gazdasági csoda történt tehát ebben az országban, amelyről egy kicsit mindig beszéltünk, hanem a gazdasági összefogás hozta meg gyümölcseit, jóllehet a „gyümölcs érlelésében” áldozatos és hősi munkát végeztek a magyar dolgozók milliói.

Szólni kellett minderről azért is, mert bár dolgaink nagyjában és egészében rendben haladnak, mert bár építésünk üteme mind gyorsabb és gyorsabb, mind eredményesebb, de a „gazdasági csoda” hamis fényénél hajlamosak vagyunk mindent a legtökéletam is apámnak, hogy meglepett, amilyen elevenen élnék ma is az emlékei. Apám azt válaszolta, hogyha köztük ez a gépügy szóba kerül, másra tereli a beszélgetést: kíméli nagymamát és máskor legyek én is tapintatos, kerüljem ezt a cérnát. Ilyenkor, 80 éven felül, minden izgalom árthat és végzetes kimenetelű lehet.

Szegény nagyanyám ... Akkor még gyerek volt, de megszenvedett később... Az apja hat esztendeig tartó konok pereskedése alatt odavesztett a föld, a tanya, a jószág, a béke, minden ... Mert az öreg Rácz hat év után bukta el végképp a pert.

1/ EZDENI AKART azután

■**' megint, ahol abbahagyta, de az uradalomban már nem kellett kulcsárnak. Hogy

így levitézlett, még munkásnak sem kellett. Nevetgéltek, gúnyolódtak fölötte a kispa- rasztok is, és ezt nem állhatta: végül a nyakába akasztotta a szeredást és oda járt utolsó napszámosnak kilométerekre, ahol hírét se hallották, nem ismerték...

— így hidd el, fiam, ez volt a ti bajotok is ... a hóbort... az... — összegezte családi nyomorunk okát a nagyanyám. — Nagy hiba történt, sohse bírtunk többet lábra kapni — mondta elgondolkozva inkább csak magának és tréfás vigasztalásom talán meg sem értette:

— Nem baj, mama, nincs olyan kár. amiből valamilyen haszon ne származnék...

Kiss János

— Valami vetőgép — egy- kedvűsködött a legény.

— Ez gép?

— Az a — szólt a fiú.

— Amiért én megfizetek, ez az? Ez? — ordított öregapám. •— Ki innen. Vissza ezt a roncsot — üvöltött az öreg és szaladt az ólba a vasvilláért.

A legény sürgősnek találta a megfordulást. Értette vagy nem, hogy mi történt, de mire dédapám előjött, már odajárt a bejárón, és csak annyit észlelt mindössze, hogy az utána vágott vasvilla a gép kerekével összekoccant, no meg az átvevő pokoli mód szentségeit tovább.

ti AT ESZTENDEIG állt, rozsdásodott a vetőgép a debreceni nagyállomás jn, miközben folyt, dagadt a családunk sorsát megpecsételő per.

Egy dr. Kerényi nevű ügyvéd képviselte dédapánkat — nagyanyám ma sem tud úgy emlékezni rá, hogy oda ne tegye: a tűz égesse meg!

— Apám, nyugodjék, megkötötte magát, hogy nem fizet, a gyár meg követelt, — magyarázta nagyszülém indu1áltál. — Ez az égetni való fiskális folyton jött az öreghez és biztatta. Házat épített közben, bent a város közéjén. Anyámnak volt igaza, szegénynek, amikor még a kezdet kezdetén egyszer nem volt otthon az öreg és ráengedte Herényire a kutyát...

Nagyanyám arca kipirult, lázrózsás lett, amikor erről beszélt. Izgatott volt és szaporán kapkodta a levegőt. Mond-