Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-03 / 208. szám
1960. szeptember 3., szombat NEPÜJSAG s Széles, nagy országút Késő őszi este... A mátrai utakra ráfeküdt a korai homály meg a köd. Felgyújtott fényszórókkal, lassan, lépésben haladhat a kocsi a lejtős, csillogó úton, a fák között. A fényszórók sugárkévéi szaggatják a ködöt, de vastag függönyét áttörni nem képesek. Az út két oldalán halomba gyűjtött, fáról lehullt, korhadó falevelek. Mellettünk, itt-ott megcsillan a tócsákba gyűlt víz. Halkan, egyenletesen mormog a Pobeda motorja. Tapadva, sercegve futnak a kerekek. így is megmegcsúszik a kocsi a sikamlós, nedves úttesten. A kocsiban ülő emberek csendesen beszélgetnek. Nem félnek. A volán, a kormánykerék mellett Németi Vili bácsi ül. Huszonötödik esztendeje vezet. Baleset- mentesen. A Ruttkay-testvéreknél tanulta a vezetést. Ruttkayék bérautósok voltak Egerben... 1936-ben ülhetett először a volán mellé. Húszéves fiatalember volt. öreg masinát vezetett, félmillió kilométerrel motorjában. Olasz gyártmányú kocsi volt. 5 01-es Fiat. szonötödik esztendeje járja az ország útjait. Szereti kocsiját. Ügy bánik vele, mint okos gazda a jószággal. Ismeri. Ha zihál, köhög a motor — könnyedén megleli, kijavítja a hibát. BA 11—66 rendszámú kocsija mindig tiszta, fényes — akár egy gondozott, rendben tartott versenyparipa. Huszonöt év — balesetmentesen ... Mennyi önfékezés, mennyi idegfeszítő pillanat sűrűsödik ebben a két és fél évtizednyi történetbe. Minden reggel úgy ülni az autó volánja mellé, azzal az állandó gondolattal, hogy este, az útról visszaérkezve ugyanígy száll ki a kocsiból. Épen. Sértetlenül. Tudni azt, hogy mindig hazavárják. Hazavárja a család: felesége és három leánya. Akiket szeret. Ez ad meggondolt biztonságot minden mozdulatának. Ez ad finomságot, pontosságot minden cselekedetének. A Heves megyei Pártbizottság egyik Pobeda kocsiját vezeti már hosszabb idő óta Németi Vili bácsi. Munkájának eredményeit már több ízben értékelték. Sztahanovista oklevele, kiváló dolgozó oklevele van. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumtól is oklevelet és pénzjutalmat kapott gépkocsi- vezetői képességének elismeréseként, a balesetmentes vezetésért. Negyvenöt éves... Néhány nap múlva kanyarodik életének útja a negyvenhatodik esztendőbe. Haja már erősen fehéredik. Lassan elszíntele- nednek mind a fekete szálak. Becsületben őszült meg. így ismeri mindenki: munkáját szerető, kötelességét teljesítő ember. Nap mint nap volán mellé ül. Szépen, meggondoltan, biztonságosan igyekszik az országutakra. Mert várják az országutak. A széles, nagy országutak szalagjai. Ahol huszonötödik esztendeje jár kocsijával. Sosem túlságosan sebesen, sohasem döcögve, lassan. De mindig biztonságosan. És mindig balesetmentesen... Pataky Dezső iVa, na . . . Egerben a Tejivóban öles felirat hirdeti: „A tej élet, erő, egészség!” A borkóstolóban másik öles felirat adja tudtunkra: „A bor élet, erő, egészség!” Most melyiknek higgyünk? (Simon) Túl jó volt az ötlet. . . Egy békés lyoni nyugdíjas a napokban expressz-csomagot kapott. A csomagban élő galamb volt, amelynek szárnyához az alábbi levelet erősítették: „Tízezer frankos bankjegyekben helyezzen azonnal kétszázezer frankot a postagalamb lábán levő tokba. Amennyiben nem teljesíti a parancsot, közlöm a feleségével, hogy barátnője van”. A nyugdíjas tisztviselő a levéllel a rendőrségre sietett, ahol nagy gondot okozott, miképpen lehetne a zsaroló nyomára jutni. Végül is helikopterrel követték a galambot, amely nem messze repült, csak a nyugdíjas tisztviselő egyik „kedves szomszédjához”. A zsaroló azonnal beismerte tettét és sóhajtva tette hozzá: „Pedig milyen jó és eredeti ötlet volt!” El és erősödik a lenini szövetkezeti gondolat Tízéves a Gyöngyösi Férfi- és Nőiszabó Ktsz . 1939-ben bevonultatták katonának. Akkor már dühöngött a háború vérzivatara Nyu- gat-Európában. 27 hónapot töltött a fronton. Magas beosztású tiszteket fuvarozott. Közvetlen közelről bepillantást nyerhetett tehát az emberéleteket veszejtő háborús körök mesterkedéseibe. Később Németországba ‘dobták át. Egyik kórháznál teljesített sofőri szolgálatot, Opel-Admiral kocsijával. Látott szétlőtt testű katonákat, sebesült embereket, a háború áldozatait, akiket a frontról szállítottak a kórházvonatok szerelvényei. Amerikai fogságba került. Duderstadtban, a Harz-hegységben volt az amerikai láger. Hazatérése után rögtön munkát keresett. Teherautókkal járt. Rába-Superrel, meg GMC- vel, orosz Ford kocsikkal. A MATEOSZ-nál volt gépkocsi- vezető. Aztán vállalati gépkocsivezető lett. A teherautókat személykocsikkal cserélte fel. Sok tájat, sok vidéket, sok országutat bejárt kocsijával. Széles, nagy országutakat. Itt folyt az élete. Az országutakon. Hevesben ismer már minden bokrot, apró fácskát, kanyarodét és emelkedőt. Mindent. A kilométerköveket is... Hu10 évvel ezelőtt 17 gyöngyösi szabó kisiparos és kisipari szakmunkás megalakította a Gyöngyösi Szabók Szövetkezetét. önszántukból, a párt útmutatása, a lenini szövetkezeti gondolat alapján összefogtak, hogy jobb életet biztosítsanak családjuknak, többet adjanak a társadalomnak. Nehéz dolga volna a krónikásnak 10 év eseményeit hűen leírni, mert nagyon sok az alapító és a későbben belépett tagok közül azoknak a száma, kik lelkesen, áldozatkészen részt vettek az új építésében, formálásában, míg pártunk és államunk segítségével a kis szövetkezet nagy, 120 tagú középüzemmé fejlődött. 10 év alatt a szövetkezet termelése évi 800 000 forintról évi 1 700 000 forintra nőtt. Ä saját üzemházban levő központi üzemen kívül 6 nőiés férfiméretes részleg működik Gyöngyös város különböző pontjain. A gépek értéke 30 000 forintról 900 000 forint értékre nőtt, számos speciális gépet alkalmaznak, amellyel a jobb minőségű termékeket könnyebben, gyorsabban lehet előállítani. A szövetkezet saját vagyona 1 350 000 forint, sokszorosa, mint az alakulás évében volt. Megváltozott a szövetkezetben dolgozók, egykori iparosok élete is, megszűnt a szezonális munkaellátottság. Napi 8 óra alatt sokan havi 2000 forint körül keresnek. Balaton mellett saját üdülőjük, kultúrtermük, televíziójuk van, a tagság gyermekeinek többsége középiskolába jár. Sokan viselik büszkén a szövetkezet kiváló dolgozója kitüntetést is. A szövetkezet tagsága szereti szövetkezetét. Meggyőződéssel állt ki mellette 1956ban, amikor a bujtogatás ellenére sem volt hajlandó egy tag sem kilépni. Az ellenforradalom alatt lehúzott rolók mellett dolgoztak, elsők között voltak, akik állásfoglalásukkal, egyre növekvő termelésükkel segítették a munkáshatalmat. Az eltelt tíz év alatt az alapító tagok a későbben belépett, de hosszú évek óta a szövetkezetben dolgozó tagok idősebbek lettek, a közös munkában, közös harcban, közös * küzdelemben életre szóló barátságok születtek, s ma mindannyian büszkén, meghatottan emlékeznek vissza a tíz év munkájára. eseményeire. Mélységes meggyőződéssel hirdetik a szövetkezés helyességét. Mélységes meggyőződéssel adják meg mindenkinek a választ: Érdemes volt! Másodszor is, újra elkezdenénk! Polgár Miklós tii»uiiiiniiiiiiiiiiiiliiiiiliiiiiiiilii»iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiluiiiiiiiiiiuiuiiuiiliiliiliiliilMiiiiHiiiiiiliiliiliiliiliiiiiiiiliiiiiliiiiiiiiliiiiuiuiiiiiiiiliiiiiliiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiininiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiniiii' A belváros csillogó árudái mellett a külvárosban is várják a vásárlókat a földműves- szövetkezeti és kisker-árudák, ahol lelkiismeretes boltvezetők és eladók minden erejükkel azon vannak, hogy ellássák a körzetüket áruval. Ezek az emberek általában régi kereskedők, vérükben van az áruellátás biztosítása, s a vevőkkel való jó bánásmód, de sok nehézséggel küzdenek a maguk területén. A Makiári üt sarkán szerénykedik a földművesszövetkezet egyik fűszerboltja. Molnár József vezető és felesége dolgozik az üzletben. Ketten vannak. Kevés. Kevés, mert nemcsak árulnak, hanem ismerik is az embereket, és akarnak, vagy nem akarnak, kénytelenek beszélgetni is. Sz. Rozi néni áll most is a pult előtt és boldogan meséli, hogyan autózott unokájával, és mi volt a kis csemete véleménye. A boltban nincs egyedül, és bár Molnár- né kiszolgál, de kedves mosollyal azért mégis hallgatja a néni mondanivalóját. — Nagy a forgalom — mondja a vezető —, de van néhány hiányosság, ami megnehezíti a munkánkat. Földművesszövetkezeti áruda vagyunk, és valahogy úgy fest a dolog, hogy nem fordít ránk elég gondot a központunk. Havi 100 000 forint az átlagteljesítésünk, de nincs például vaj, sajt csak a hónap első felében. így a vásárlóink kénytelenek távoli, belvárosi boltokból beszerezni ezt is, meg a hentesárut is, mert sem pincém, sem hűtő- szekrényem nincs. Nagy a körzetünk, és a Makiári út vége nagyon messze van a várostól. de nagyon közel hozzánk. Joaos a panasz, és jogos a vásárlók kérése is. hogy itt olyan áruda legyen, ahol mindent megkapnak a dolgozók. Üzletek a külvárosban Itt ez a panasz. Másutt megint más. A Bethlen utca A környék lakói nagyobbrészt földműves emberek, akik ha kora reggel nem kapják meg a szükséges holmit, nem mehetnek be a piacra, vagy a városba vásárolni. És két ember is kevés, különösen, ha azt mondom, hogy másfél ember a bolt személyzete. Molnár József ugyanis adminisztrációt is végez, mert az összes földművesszövetkezeti boltokat innen látják el nyomtatvánnyal, amelyet ő kezel. Csákó Eger gyönyörű városrésze, ahol a csendes kis villalakásokban nyugodt körülmények között folyik az élet. Nincs nagy forgalom, így sokszor gyereket szalajtanak el a boltba, ha valami szükséges. Az Úttörő és a Lájer Dezső út sarkán van a bolt. „Asszonybolt”, ahogy az egyik idős vásárló megjegyezte, hiszen a vezetőn kívül még négy nő szolgálja ki a vevőket. És jól, mert ismerik a környéket, ismerik a vásárlók kívánságait. Hirtelen fel akartam mérni, mekkora a bolt, de alig tudtam kettőt jobbra, kettőt balra lépni. Kicsi ez az üzlet. Van ugyan két hatalmas kirakata, de annak igen kevés a haszna, sokkal jobb lenne, ha a bolt belterületéhez tartozna. Az áruda vezetője, Papp Sándor, nincs benn. Áruért ment, így Kovács Józsefnével beszélgetek, aki kevés megszakítással már három és fél éve van ebben az árudában. Hozzáértéssel, ügyszeretettel beszél a problémákról: — Olyan jó lenne mindent árusítani, amire a vevőknek szükségük van. De ez nem mindig sikerül, hiszen se helyünk, se ellátásunk nem olyan egyes árukban, mint ahogyan szeretnénk. A Csákó messze van a belvárostól, és nincs egyetlen italbolt, zöldségesbolt, trafik sem a környéken. Ezt mind nekünk kellene tartani, de hol? Olyan kicsi a helyiség, a raktár, hogy itt tárolni nem lehet túl sok árut! Ez az áruda pedig nem lebecsülendő forgalmat bonyolít le. Tervteljesítésükkel a második negyedévben harmadik helyen végeztek. Havi egy főre eső forgalmuk 40 000 forint. Ezért meg kell dolgozni, ezt csak jó munkával lehet elérni. De az nem a legjobb megoldások közé tartozik, hogy az árudavezető ül fel a triciklire, és hozza az árut. Nem azért helytelen, mert ő „árudavezető”, hanem azért helytelen, mert neki más lenne a feladata, dolga. Az ő kötelessége a vezetés és az ellátás adminisztratív biztosítása. — Egy biztos — mondja Ko- vácsné — a forgalom hónapról hónapra emelkedik, és ha nem bővítenék, nem tudjuk mi lesz, mert innen mi már kinőttünk! M. Károlyné, idős asszony. Meg van mindennel elégedve, csak azzal nem, hogy hatvanöt esztendejével a csaknem két kilométerre levő piacról kell cipekednie, ha a család paradicsomot, paprikát akar enni. — Nem tudnak itt legalább egy zöldséges kofa sátrát felverni — kérdi tőlem. — Nem elég, hogy az ember két unokát nevel, még húzza a piacról a holmit? Elég lenne másként egyszer egy héten bemenni! sarkán aprócska földművesszövetkezeti áruda szerénykedik. Egy kislány szalad be. — Tessék adni egy félkiló kolbászt, mert anyuék mennek kirándulni! — közli a gyermek természetességével. — Most van, — mondja Marosi Ferencné árudavezető, aki személyzet is egy személyben —, de van rá eset, hogy egyáltalán nincs, nem hozhatok, mert nincs hűtőszekrényem, és megromlik. Más minden megvan, bár ez a szobányi kis helyiség nem a legnagyobb. Itt ugyan nincs vész, mert a Petőfi utcában épül egy nagy fűszerház, s a Vörösmarty utcán is van néhány fűszerüzlet. Nem is arról van szó most, hogy az említett árudákban minden kicsi és minden rossz. Dehogy! Aki egri, és aki ismerte a bolthálózatot Egerben, az tudja, hogy nem sokat törődtek valaha azzal, hogy a Makiári útiak hova járnak vásárolni! Azt is tudja, aki ezt s várost néhány évtizede lakja, hogy soha, senki nem sírt Ír tőszekrényért. No, de az emberek innen is csak megnézik néha a belvárost, s a ragyogó Csemege és más boltok láttán enyhe irigységgel gondolnak a saját kis boltjukra, Nemrég lett önkiszolgáló bolt a Mekcsey utca sarkán levő kiskereskedelmi áruda, s a megnyitáskor az emberek büszkén mondogatták egymásnak: „no, nemcsak a belvárosban van már ilyen, de itt is!” Az is igaz, hogy mindent egyszerre nem lehet megcsinálni, pótolni, de azért jogos kívánság az, hogy amit lehet, azt jó lenne minél előbb! Adám Éva ZJj búzát őrölnek § A beérkező gabonát, valamint az elszállításra kerülő Z liszt minőségét jól felszerelt kis laboratóriumában vizsgálja = Szapesi Istvánná. Ű vigyáz arra, hogy a malomból kikerülő - liszt minőségére ne érkezzék kifogás, a malom kiharcolt jó | hírnevét ne rontsa le egy rosszul sikerült szállítmány. (A képes riport folytatása az 1. oldalról.) A malomba érkező új búza tisztítás után hosszú hengersoron halad keresztül, míg végül finom liszt lesz belőle. A búza, majd később a liszt útját figyelemmel kísérik a malom dolgozói. Szálkái Ottó hengerőr elégedett a liszt minőségével, s ugyanez a véleménye Tornya Sándor igazgatóhelyettesnek is, a hengersor munkájáról. | Fagy veszély ellen — 1 mesterséges téli álom ; Az Egyesült Államok egyik |kutató laboratóriumának kísérletei alapján egy általuk ?MH 30-nak nevezett szer segítségével a gyümölcsfáknál mesterséges téli álmot lehet előlidézni, ami megmenti azokat a |fagyveszélytől. A kutatók a |mesterséges téli álmot az em- |bereknél műtétek előtt leg- lújabban alkalmazott „mély- fhűtéshez” hasonlítják, mert a =fák ebben az állapotban, ^ugyanúgy, mint az emberek, slassítják elsőrendű funkcióilkat. A legmélyebb vizek lakója A pseudaliparis — mélyvízi hal, amelyet a „Vityazj” nevű szovjet kutatóhajó fenékhálóval fogott a Csendes-óceánban, 7230 méter mélységben. A tudósok előtt eddig ismeretlen volt ez a halfajta. Ilyen nagy mélységbe a fénysugarak egyáltalán nem hatolnak le, ez a körülmény okozza, hogy a pseudaliparis szemei mindössze gombostűfej-nagyságúak. A hal színtelen, rugalmas bőrén nincsenek pikk®» lyek.
