Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-03 / 208. szám

1960. szeptember 3., szombat NEPÜJSAG s Széles, nagy országút Késő őszi este... A mátrai utakra ráfeküdt a korai ho­mály meg a köd. Felgyújtott fényszórókkal, lassan, lépésben haladhat a kocsi a lejtős, csillogó úton, a fák között. A fényszó­rók sugárkévéi szaggatják a ködöt, de vastag függönyét át­törni nem képesek. Az út két oldalán halomba gyűjtött, fá­ról lehullt, korhadó falevelek. Mellettünk, itt-ott megcsillan a tócsákba gyűlt víz. Halkan, egyenletesen mormog a Pobeda motorja. Tapadva, sercegve futnak a kerekek. így is meg­megcsúszik a kocsi a sikamlós, nedves úttesten. A kocsiban ülő emberek csendesen beszél­getnek. Nem félnek. A volán, a kormánykerék mellett Né­meti Vili bácsi ül. Huszonötö­dik esztendeje vezet. Baleset- mentesen. A Ruttkay-testvéreknél ta­nulta a vezetést. Ruttkayék bérautósok voltak Egerben... 1936-ben ülhetett először a vo­lán mellé. Húszéves fiatalember volt. öreg masinát vezetett, félmillió kilométerrel motor­jában. Olasz gyártmányú ko­csi volt. 5 01-es Fiat. szonötödik esztendeje járja az ország útjait. Szereti kocsiját. Ügy bánik vele, mint okos gaz­da a jószággal. Ismeri. Ha zi­hál, köhög a motor — könnye­dén megleli, kijavítja a hibát. BA 11—66 rendszámú kocsija mindig tiszta, fényes — akár egy gondozott, rendben tartott versenyparipa. Huszonöt év — balesetmen­tesen ... Mennyi önfékezés, mennyi idegfeszítő pillanat sű­rűsödik ebben a két és fél év­tizednyi történetbe. Minden reggel úgy ülni az autó volán­ja mellé, azzal az állandó gondolattal, hogy este, az út­ról visszaérkezve ugyanígy száll ki a kocsiból. Épen. Sér­tetlenül. Tudni azt, hogy min­dig hazavárják. Hazavárja a család: felesége és három leá­nya. Akiket szeret. Ez ad meggondolt biztonságot min­den mozdulatának. Ez ad fi­nomságot, pontosságot minden cselekedetének. A Heves megyei Pártbizott­ság egyik Pobeda kocsiját ve­zeti már hosszabb idő óta Néme­ti Vili bácsi. Munkájának ered­ményeit már több ízben érté­kelték. Sztahanovista oklevele, kiváló dolgozó oklevele van. A Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztériumtól is oklevelet és pénzjutalmat kapott gépkocsi- vezetői képességének elismeré­seként, a balesetmentes veze­tésért. Negyvenöt éves... Néhány nap múlva kanyarodik életé­nek útja a negyvenhatodik esztendőbe. Haja már erősen fehéredik. Lassan elszíntele- nednek mind a fekete szálak. Becsületben őszült meg. így ismeri mindenki: munkáját szerető, kötelességét teljesítő ember. Nap mint nap volán mellé ül. Szépen, meggondoltan, biz­tonságosan igyekszik az or­szágutakra. Mert várják az or­szágutak. A széles, nagy or­szágutak szalagjai. Ahol hu­szonötödik esztendeje jár ko­csijával. Sosem túlságosan se­besen, sohasem döcögve, las­san. De mindig biztonságosan. És mindig balesetmentesen... Pataky Dezső iVa, na . . . Egerben a Tejivóban öles felirat hirdeti: „A tej élet, erő, egészség!” A borkóstolóban másik öles felirat adja tudtunkra: „A bor élet, erő, egészség!” Most melyiknek higgyünk? (Simon) Túl jó volt az ötlet. . . Egy békés lyoni nyugdíjas a napokban expressz-csomagot kapott. A csomagban élő ga­lamb volt, amelynek szárnyá­hoz az alábbi levelet erősítet­ték: „Tízezer frankos bank­jegyekben helyezzen azonnal kétszázezer frankot a posta­galamb lábán levő tokba. Amennyiben nem teljesíti a parancsot, közlöm a feleségé­vel, hogy barátnője van”. A nyugdíjas tisztviselő a le­véllel a rendőrségre sietett, ahol nagy gondot okozott, mi­képpen lehetne a zsaroló nyo­mára jutni. Végül is helikop­terrel követték a galambot, amely nem messze repült, csak a nyugdíjas tisztviselő egyik „kedves szomszédjához”. A zsaroló azonnal beismerte tettét és sóhajtva tette hozzá: „Pedig milyen jó és eredeti öt­let volt!” El és erősödik a lenini szövetkezeti gondolat Tízéves a Gyöngyösi Férfi- és Nőiszabó Ktsz . 1939-ben bevonultatták ka­tonának. Akkor már dühön­gött a háború vérzivatara Nyu- gat-Európában. 27 hónapot töl­tött a fronton. Magas beosztá­sú tiszteket fuvarozott. Közvet­len közelről bepillantást nyer­hetett tehát az emberéleteket veszejtő háborús körök mes­terkedéseibe. Később Német­országba ‘dobták át. Egyik kór­háznál teljesített sofőri szolgá­latot, Opel-Admiral kocsijával. Látott szétlőtt testű katonákat, sebesült embereket, a háború áldozatait, akiket a frontról szállítottak a kórházvonatok szerelvényei. Amerikai fogság­ba került. Duderstadtban, a Harz-hegységben volt az ame­rikai láger. Hazatérése után rögtön mun­kát keresett. Teherautókkal járt. Rába-Superrel, meg GMC- vel, orosz Ford kocsikkal. A MATEOSZ-nál volt gépkocsi- vezető. Aztán vállalati gépko­csivezető lett. A teherautókat személykocsikkal cserélte fel. Sok tájat, sok vidéket, sok or­szágutat bejárt kocsijával. Szé­les, nagy országutakat. Itt folyt az élete. Az országutakon. He­vesben ismer már minden bokrot, apró fácskát, kanyaro­dét és emelkedőt. Mindent. A kilométerköveket is... Hu­10 évvel ezelőtt 17 gyöngyö­si szabó kisiparos és kisipari szakmunkás megalakította a Gyöngyösi Szabók Szövetke­zetét. önszántukból, a párt útmu­tatása, a lenini szövetkezeti gondolat alapján összefogtak, hogy jobb életet biztosítsanak családjuknak, többet adjanak a társadalomnak. Nehéz dolga volna a króni­kásnak 10 év eseményeit hűen leírni, mert nagyon sok az ala­pító és a későbben belépett ta­gok közül azoknak a száma, kik lelkesen, áldozatkészen részt vettek az új építésében, formálásában, míg pártunk és államunk segítségével a kis szövetkezet nagy, 120 tagú kö­zépüzemmé fejlődött. 10 év alatt a szövetkezet ter­melése évi 800 000 forintról évi 1 700 000 forintra nőtt. Ä saját üzemházban levő központi üzemen kívül 6 női­és férfiméretes részleg műkö­dik Gyöngyös város különböző pontjain. A gépek értéke 30 000 forintról 900 000 forint értékre nőtt, számos speciális gépet al­kalmaznak, amellyel a jobb minőségű termékeket könnyeb­ben, gyorsabban lehet előállí­tani. A szövetkezet saját va­gyona 1 350 000 forint, sokszo­rosa, mint az alakulás évében volt. Megváltozott a szövetkezet­ben dolgozók, egykori iparosok élete is, megszűnt a szezonális munkaellátottság. Napi 8 óra alatt sokan havi 2000 forint körül keresnek. Balaton mel­lett saját üdülőjük, kultúrter­mük, televíziójuk van, a tag­ság gyermekeinek többsége kö­zépiskolába jár. Sokan viselik büszkén a szövetkezet kiváló dolgozója kitüntetést is. A szövetkezet tagsága sze­reti szövetkezetét. Meggyőző­déssel állt ki mellette 1956­ban, amikor a bujtogatás elle­nére sem volt hajlandó egy tag sem kilépni. Az ellenforrada­lom alatt lehúzott rolók mel­lett dolgoztak, elsők között voltak, akik állásfoglalásukkal, egyre növekvő termelésükkel segítették a munkáshatalmat. Az eltelt tíz év alatt az ala­pító tagok a későbben belépett, de hosszú évek óta a szövetke­zetben dolgozó tagok időseb­bek lettek, a közös munkában, közös harcban, közös * küzde­lemben életre szóló barátságok születtek, s ma mindannyian büszkén, meghatottan emlé­keznek vissza a tíz év munká­jára. eseményeire. Mélységes meggyőződéssel hirdetik a szövetkezés helyes­ségét. Mélységes meggyőződés­sel adják meg mindenkinek a választ: Érdemes volt! Másodszor is, újra elkezde­nénk! Polgár Miklós tii»uiiiiniiiiiiiiiiiiliiiiiliiiiiiiilii»iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiluiiiiiiiiiiuiuiiuiiliiliiliiliilMiiiiHiiiiiiliiliiliiliiliiiiiiiiliiiiiliiiiiiiiliiiiuiuiiiiiiiiliiiiiliiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiininiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiniiii' A belváros csillogó árudái mellett a külvárosban is vár­ják a vásárlókat a földműves- szövetkezeti és kisker-árudák, ahol lelkiismeretes boltvezetők és eladók minden erejükkel azon vannak, hogy ellássák a körzetüket áruval. Ezek az em­berek általában régi kereske­dők, vérükben van az áruellá­tás biztosítása, s a vevőkkel való jó bánásmód, de sok ne­hézséggel küzdenek a maguk területén. A Makiári üt sarkán szerénykedik a földművesszö­vetkezet egyik fűszerboltja. Molnár József vezető és felesé­ge dolgozik az üzletben. Ketten vannak. Kevés. Kevés, mert nemcsak árulnak, hanem is­merik is az embereket, és akar­nak, vagy nem akarnak, kény­telenek beszélgetni is. Sz. Rozi néni áll most is a pult előtt és boldogan meséli, hogyan autó­zott unokájával, és mi volt a kis csemete véleménye. A boltban nincs egyedül, és bár Molnár- né kiszolgál, de kedves mo­sollyal azért mégis hallgatja a néni mondanivalóját. — Nagy a forgalom — mond­ja a vezető —, de van néhány hiányosság, ami megnehezíti a munkánkat. Földművesszövet­kezeti áruda vagyunk, és vala­hogy úgy fest a dolog, hogy nem fordít ránk elég gondot a központunk. Havi 100 000 fo­rint az átlagteljesítésünk, de nincs például vaj, sajt csak a hónap első felében. így a vá­sárlóink kénytelenek távoli, belvárosi boltokból beszerezni ezt is, meg a hentesárut is, mert sem pincém, sem hűtő- szekrényem nincs. Nagy a kör­zetünk, és a Makiári út vége nagyon messze van a várostól. de nagyon közel hozzánk. Joaos a panasz, és jogos a vásárlók kérése is. hogy itt olyan áruda legyen, ahol min­dent megkapnak a dolgozók. Üzletek a külvárosban Itt ez a panasz. Másutt me­gint más. A Bethlen utca A környék lakói nagyobbrészt földműves emberek, akik ha kora reggel nem kapják meg a szükséges holmit, nem mehet­nek be a piacra, vagy a város­ba vásárolni. És két ember is kevés, különösen, ha azt mon­dom, hogy másfél ember a bolt személyzete. Molnár József ugyanis adminisztrációt is vé­gez, mert az összes földműves­szövetkezeti boltokat innen látják el nyomtatvánnyal, amelyet ő kezel. Csákó Eger gyönyörű városrésze, ahol a csendes kis villalaká­sokban nyugodt körülmények között folyik az élet. Nincs nagy forgalom, így sokszor gyereket szalajtanak el a bolt­ba, ha valami szükséges. Az Úttörő és a Lájer Dezső út sar­kán van a bolt. „Asszonybolt”, ahogy az egyik idős vásárló megjegyezte, hiszen a vezetőn kívül még négy nő szolgálja ki a vevőket. És jól, mert ismerik a környéket, ismerik a vásár­lók kívánságait. Hirtelen fel akartam mérni, mekkora a bolt, de alig tudtam kettőt jobbra, kettőt balra lépni. Ki­csi ez az üzlet. Van ugyan két hatalmas kirakata, de annak igen kevés a haszna, sokkal jobb lenne, ha a bolt belterü­letéhez tartozna. Az áruda vezetője, Papp Sándor, nincs benn. Áruért ment, így Kovács Józsefnével beszélgetek, aki kevés meg­szakítással már három és fél éve van ebben az árudában. Hozzáértéssel, ügyszeretettel beszél a problémákról: — Olyan jó lenne mindent árusítani, amire a vevőknek szükségük van. De ez nem mindig sikerül, hiszen se he­lyünk, se ellátásunk nem olyan egyes árukban, mint ahogyan szeretnénk. A Csákó messze van a belvárostól, és nincs egyetlen italbolt, zöldségesbolt, trafik sem a környéken. Ezt mind nekünk kellene tartani, de hol? Olyan kicsi a helyiség, a raktár, hogy itt tárolni nem lehet túl sok árut! Ez az áruda pedig nem lebe­csülendő forgalmat bonyolít le. Tervteljesítésükkel a második negyedévben harmadik helyen végeztek. Havi egy főre eső forgalmuk 40 000 forint. Ezért meg kell dolgozni, ezt csak jó munkával lehet elérni. De az nem a legjobb megoldások kö­zé tartozik, hogy az árudaveze­tő ül fel a triciklire, és hozza az árut. Nem azért helytelen, mert ő „árudavezető”, hanem azért helytelen, mert neki más lenne a feladata, dolga. Az ő kötelessége a vezetés és az el­látás adminisztratív biztosítá­sa. — Egy biztos — mondja Ko- vácsné — a forgalom hónapról hónapra emelkedik, és ha nem bővítenék, nem tudjuk mi lesz, mert innen mi már kinőttünk! M. Károlyné, idős asszony. Meg van mindennel eléged­ve, csak azzal nem, hogy hat­vanöt esztendejével a csaknem két kilométerre levő piacról kell cipekednie, ha a család paradicsomot, paprikát akar enni. — Nem tudnak itt legalább egy zöldséges kofa sátrát fel­verni — kérdi tőlem. — Nem elég, hogy az ember két uno­kát nevel, még húzza a piacról a holmit? Elég lenne másként egyszer egy héten bemenni! sarkán aprócska földművesszövetke­zeti áruda szerénykedik. Egy kislány szalad be. — Tessék adni egy félkiló kolbászt, mert anyuék mennek kirándulni! — közli a gyermek természetességével. — Most van, — mondja Ma­rosi Ferencné árudavezető, aki személyzet is egy személyben —, de van rá eset, hogy egy­általán nincs, nem hozhatok, mert nincs hűtőszekrényem, és megromlik. Más minden meg­van, bár ez a szobányi kis he­lyiség nem a legnagyobb. Itt ugyan nincs vész, mert a Petőfi utcában épül egy nagy fűszerház, s a Vörösmarty ut­cán is van néhány fűszerüzlet. Nem is arról van szó most, hogy az említett árudákban minden kicsi és minden rossz. Dehogy! Aki egri, és aki is­merte a bolthálózatot Egerben, az tudja, hogy nem sokat tö­rődtek valaha azzal, hogy a Makiári útiak hova járnak vá­sárolni! Azt is tudja, aki ezt s várost néhány évtizede lakja, hogy soha, senki nem sírt Ír tőszekrényért. No, de az embe­rek innen is csak megnézik néha a belvárost, s a ragyogó Csemege és más boltok láttán enyhe irigységgel gondolnak a saját kis boltjukra, Nemrég lett önkiszolgáló bolt a Mekcsey utca sarkán le­vő kiskereskedelmi áruda, s a megnyitáskor az emberek büsz­kén mondogatták egymásnak: „no, nemcsak a belvárosban van már ilyen, de itt is!” Az is igaz, hogy mindent egyszer­re nem lehet megcsinálni, pó­tolni, de azért jogos kívánság az, hogy amit lehet, azt jó len­ne minél előbb! Adám Éva ZJj búzát őrölnek § A beérkező gabonát, valamint az elszállításra kerülő Z liszt minőségét jól felszerelt kis laboratóriumában vizsgálja = Szapesi Istvánná. Ű vigyáz arra, hogy a malomból kikerülő - liszt minőségére ne érkezzék kifogás, a malom kiharcolt jó | hírnevét ne rontsa le egy rosszul sikerült szállítmány. (A képes riport folytatása az 1. oldalról.) A malomba érkező új búza tisztítás után hosszú henger­soron halad keresztül, míg végül finom liszt lesz belőle. A bú­za, majd később a liszt útját figyelemmel kísérik a malom dolgozói. Szálkái Ottó hengerőr elégedett a liszt minőségé­vel, s ugyanez a véleménye Tornya Sándor igazgatóhelyettes­nek is, a hengersor munkájáról. | Fagy veszély ellen — 1 mesterséges téli álom ; Az Egyesült Államok egyik |kutató laboratóriumának kí­sérletei alapján egy általuk ?MH 30-nak nevezett szer segít­ségével a gyümölcsfáknál mes­terséges téli álmot lehet elő­lidézni, ami megmenti azokat a |fagyveszélytől. A kutatók a |mesterséges téli álmot az em- |bereknél műtétek előtt leg- lújabban alkalmazott „mély- fhűtéshez” hasonlítják, mert a =fák ebben az állapotban, ^ugyanúgy, mint az emberek, slassítják elsőrendű funkciói­lkat. A legmélyebb vizek lakója A pseudaliparis — mélyvízi hal, amelyet a „Vityazj” nevű szovjet kutatóhajó fenékháló­val fogott a Csendes-óceánban, 7230 méter mélységben. A tu­dósok előtt eddig ismeretlen volt ez a halfajta. Ilyen nagy mélységbe a fény­sugarak egyáltalán nem hatol­nak le, ez a körülmény okozza, hogy a pseudaliparis szemei mindössze gombostűfej-nagy­ságúak. A hal színtelen, rugal­mas bőrén nincsenek pikk®» lyek.

Next

/
Thumbnails
Contents