Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-22 / 224. szám

xi 1960. szeptember 22., csütörtök NÉPÚJSÁG A termelékenység, a takarékosság és a minőség fokozásáért küzdenek a szocialista munkabrigádok Pef of I bányán EGYRE TÖBBSZÖR adunk hírt arról, hogy megyénk kü­lönböző üzemeiben hogyan dolgoznak, hogyan élnek a szo­cialista munkabrigádok. Szük­ségesnek tartjuk ezt az állan­dó tájékoztatást, mivel olyan mozgalomról van szó, aminek létrehozója maga a munkás, akinek célja a szocialista gaz­dálkodás, a műveltség és a po­litikai tájékozottság fejleszté­se, amely nemcsak elérni akar­ja azokat a célokat, amiket népgazdaságunk elé tűzött, ha­nem tovább akarja fokozni. A szocialista munkabrigá­dok versenymozgalma még az elmúlt évben kezdődött el, s az idők múlásával nem laposo­dott el, hanem továbbgyűrű­zött az üzemekben, a munká­sokban, az emberi tudatban, s ma már tekintélyt, megbecsü­lést, elismerést vívott ki magá­nak. Megyénk legnagyobb üze­mében, a Mátravidéki Szénbá­nyászati Trösztnél is így in­dult és fejlődött ez a mozga­lom. Ahogy a számok mutat­ják: 1959-ben még csak két brigád alakult a Petőfi-altáró- nál, majd tömegesen jelent­keztek a különböző munkahe­lyek brigádjai, ahogy egyre in­kább a köztudatba került a szocialista brigádmozgalom te­vékenysége. A fejtésről öt bri­gád jelentkezett 385, míg elővájásról hét brigád 73 vei. Az első félévi teljesítmé­nyek alapján hat brigád nyer­te el a szocialista brigád cí­met, ezek közül kettő: Teré- n y i Mihály és Kotrócz Jó­zsef brigádja a szocialista bri­gád oklevelet is megkapta. Nézzük meg, milyen ered­mények jellemzik ennek a két brigádnak a munkáját. A TERMELŐMUNKÁBAN Terényi Mihály csapata min­dig példát mutatott. Mind az üzemvezetőség, mind a bánya­műszaki felügyelőség megelé­gedéssel vette tudomásul az állandó jó teljesítményt és a műszaki előírások pontos meg­tartását. Nemcsak önmagukat képezték politikailag a csapat tagjai, hanem kivették részü­ket a politikai felvilágosító munkából, valamint a járás községeiben a t^z-ek szervezé­séből is. Állandóan tájékoztat­ták egymást a kül- és belpoli­tikai eseményekről és amikor ezekről a kérdésekről beszél­gettek velük az üzem vezetői, nyilvánvalóvá vált, hogy rendszeresen olvassák az új­ságokat, hallgatják a rádió hír- magyarázatát. Az általános műveltség fej­az fő­lesztésére, önmaguk művelé­sére is gondoltak. A brigád két tagja elvégezte az általános is­kola VII. osztályát. Könyveket olvasnak el és ezeket a műve­ket közösen értékelték, mint az Egri csillagok, Partizánok élén, Távol Moszkvától, Csendes Don, hogy csak néhányat em­lítsünk. Rendszeresen részt vettek a szakmai továbbkép­ző tanfolyamon, az itt hallot­takat a gyakorlatban is meg­valósították. Rövid összefoglalásban ez jellemezte a Terényi-brigád munkáját, működését. És a Kotrócz-brigád? A termelési tanácskozás így summázta a róluk kialakított véleményt: az üzem legjobb elővájási brigádja. Nyugodtan rájuk bízhattuk a legkompli­káltabb munkafolyamatokat is. Az anyagtakarékosság terén a lehető legnagyobb körültekin­téssel dolgoznak: minden tö­rekvésük arra irányul, hogy minél több kő- és faidomot ta­karítsanak meg. A POLITIKAI KÉPZÉS te­rületén is kiemelkedik a tevé­kenységük. Nemcsak részt vet­tek a szemináriumokon, ha­nem ott példamutató aktivi­tást tanúsítottak. Kivették ré­szüket a tsz-ek szervezéséből és patronálásából is: segítették a növény ápolási és a betaka­rítási munkák elvégzését. Hogy műveltségük emelked­jék, rendszeres könyvtárláto­gatókká váltak, és maguk is vásároltak könyveket. Szer­veztek mozi- és színházlátoga­tást, amit közös értékelés kö­vetett. Három brigádtag végezte el az általános iskola VII. osztá­lyát, ebben az iskolai évben pedig el akarják érni, hogy a brigád minden tagja elvégezze a VIII. osztályt is. Bár a végére hagytuk, de hangsúlyozottabban szeretnénk szólni arról, hogy a két brigád­ban az év folyamán egyetlen baleset sem történt. És ha fi­gyelembe vesszük, a bányász­munka körülményeit, ez a balesetmentesség fokozottabb értéket mutat. Ezek azok a legfőbb jellem­zők, amelyeknek alapján a ter­melési tanácskozás most már a két brigádnak a szocialista munkabrigád cím után az ok­levelet is odaítélte. Rajtuk kívül még az első félévi eredmények után két elővájási és két frontbrigád jutott a szocialista munkabri­gád cím birtokába. Németh László csapata különösen a kalória-érték nö­velésében tűnt ki, T i 1 i c z k i József csapata munkafegyel­méről közismert, Öpákai János brigádja a fronton a víz­betörés és a rossz nyomási vi­szonyok ellen folytatott sike­res küzdelmet, míg Varga József kollektívája a baleseti gyakoriság csökkentése érde­kében tevékenykedett jó ered­ménnyel. AZ IGAZSÁGHOZ hozzá­tartozik még az is, hogy a termelési tanácskozás hat csa­pat munkáját és tevékenysé­gét nem találta érdemesnek a szocialista munkabrigád cím elnyerésére. Ez a visszautasítás azt is igazolja, hogy a szocia­lista brigádok versenymozgal­ma nem hígul fel, nem seké- lyesedik el, érzékenyen őrkö­dik a termelési tanácskozás a tartalmi jegyek tisztasága fö­lött, és ez a lelkiismeretesség, megfontoltság a biztosíték ar­ra, hogy a szocialista brigádok valóban a termelékenység, a takarékosság, a minőség, a művelődés fokozásának őrzői­vé és aktív harcosaivá válnak. G. Molnár Ferenc Gyapothulladékból beton Az üzbegisztáni vegyészek gyapothulladékból betont ké­szítettek. A nyomási és szaki- tási próbák során kitűnt, hogy az új építőanyag tartósságát te­kintve 3—7-szeresen múlja fe­lül a közönséges cementbeto­nokat. Tűz-, víz- és saválló és nagyszerűen szigetel. A cementet olyan kötőanyag helyettesíti, amelyet hidrolízis útján gyapothéjból állítanak elő. Az új betonnak fontos tulaj­donsága, hogy szilárdan köti a fémet. A robbantási próba so­rán az acélarmatúra eltörik, de a beton és a fém érintkezési helye sértetlen marad. Az üzbég szakemberek véle­ménye szerint az új betonfajta széles körben alkalmazható olyan ázsiai és afrikai orszá­gokban, ahol bambusz terem. Bambuszrudakkal ugyanis jól helyettesíthető az acélarmatú­ra és ennélfogva igen olcsó bambuszbeton konstrukciók készíthetők. KISZ-vezetűségválasztA taggyűlés a Horli Gépállomáson Szeptember 15-én délután a Horti Gépállomás kultúrtermé­ben ünnepélyes keretek között tartották a hatvani járás első vezetőségválasztó taggyűlését a meghívott vendégek jelenlété­ben. Csány, Kerekharaszt, Ecséd, Hort termelőszövetkeze­teinek KISZ-alapszervezetei is képviseltették magukat. Az új vezetőség megválasztásánál arra is figyelemmel volt a Horti Gépállomás alapszerve­zete, hogy olyan tagjaira bízza a vezetést, akik minden téren, így a termelésben is, az élen járnak. A titkári funkcióra Rohács Gáspárt választották, míg a ve­zetőség tagjai közül Kollár An­nán kívül olyan KISZ-fiatalok is helyet kaptak, mint Huszár János, aki nyári munkatervét 166, Kovács Sándor, aki 133 és Ágói Ferenc, aki 115 százalék­ra teljesítette. De büszkék le­hetnek a hortiak arra is, hogy az alapszerv tagsága tervét át­lagosan 110 százalékra teljesí­tette már. A taggyűlés a veze­tőség megválasztása után 3 küldöttet jelölt a járási érte­kezletre, s a felszólalók között voltak olyanok is, mint Hajdú Kálmán, aki • vállalta, hogy egy-egy silógödör kimunkálá­sát ezután 12 óra helyett 6 óra alatt végzi majd el. A taggyűlés határozati javas­latot fogadott el. A Horti Gép­állomás KISZ-ifjúsága elhatá­rozta, hogy az őszi vetési kam­pány idején a nagy vetőgé­pekkel 500 holdas versenymoz­galmat indít. Egyben a megye valamennyi gépállomásának if­júságát kihívta erre a verseny­re. Az alapszerv vállalta to­vábbá, hogy a silókombájnokat fiatal traktoristák kezelik majd. Biztosítják, hogy napon­ta 10 hold területről silóz le egy-egy silógép. És mivel a já­rás termelőszövetkezeteiben 24 000 köbméter silót kell elké­szíteni, vállalták, hogy egy-egy silógödröt — a leghosszabb időt megjelölve — 5 nap alatt töl­tenek meg. Egyben felhívja a járás termelőszövetkezeteinek KISZ-szervezeteit, hogy a siló­gödrök betakarását a megtöl­tés után nyomban biztosítsák. A gépállomás KISZ-fiataljai 100 óra társadalmi munkát vállaltak a horti pártház befe­jező munkálatainál. Hisszük, hogy nemcsak a já­rás, de az egész megye KISZ- ifjúsága követni fogja a horti­ak példáját és csatlakozik ah­hoz a nagyszerű versenyhez, amelyet ennek a kis községnek a fiataljai oly lelkesen kezde­ményeztek. Dr. Rőczey Ödön TU—104-gyel Moszkvába Szeptember 3-án, a Ferihe­gyi repülőtérről egy TU 104-es lökhajtásos utasszállító repülő­géppel utazott el Magyaror­szágról Moszkvába 31 termelő­szövetkezeti dolgozó, egy­hetes jutalom­üdülésre. Me­gyénkből né­gyen vettük részt ebben a delegációban. A négy tsz-tagota termelőszövet­kezeti tagok biztosítási és önsegélyzési csoportja küld­te ki jutalom­üdülésre. Felkerestük őket s megkér­tük, számolja­nak be élmé­nyeikről. RAB ISTVÁN,I melőszövetkezet párttitkára, ugyancsak a delegációval volt. Először járt életében külföl­MÉSZÁROS JÁNOS, nagyrédei Szőlőskert Ter­melőszövetkezet dolgozója lel­kesedéssel be­szél élményeiről. — Hát bizony szép üdülés volt, nehéz elfelejteni. Mikor megtudtam, hogy engem jelöl­tek, sehogy sem akartam elfo­gadni. Ki tudja, hogy milyen is az a repülőgép. Hátha lezu­han. A biztosítási körzeti fel­ügyelő ötször keresett fel, míg végül beleegyeztem, hogy el­megyek. — Mi volt a legszebb élmé­nye? — Az egész egy hét élmény marad számomra. A moszkvai emberek, a Lomonoszov Egye­tem, a Metro, a mezőgazdasági kiállítás, 'ezeket nem lehet el­felejteni. Hálás vagyok érte az önsegélyző csoportnak, segítsé­gük nélkül talán sohasem lát­hattam volna meg Moszkvát. dön, s egyben ez volt az első üdülése is. — Láttam azokat a szovjet embereket, akik megteremtet­ték maguknak a jobb élet le­hetőségeit. Láttam, hogyan dolgoznak, az arcukra volt ír­va, hogy tudják; minden, amit építenek, az az övék, az ő bol­dogulásukat szolgálja. Meleg fogadtatásunk, a szép Moszkva s mindaz, amit egy hét alatt meg tudtunk nézni, azt hiszem, nemcsak nekem, de valameny- nyiünk számára örök élmény marad. Elhatároztam, hogy er­ről az egy hétről a szövetkezet tagságának beszámolót ta-tok, elmondom mindazt, amit lát­tam. Sajnos, csak szóban ad­hatom vissza, mert azt látni kéne, mindannyiunknak. tiszanáni TÓTH JÓZSEF, i Petőfi Ter­melőszövetkezet elnöke, 11 éve vezeti a szövetkezet tagságát- Jó munkájáért az önsegélyező csoport őt is elküldte az üdü­lésre. Mikor élményeiről érdeklő­dünk, — mosolyog. — Ha most hozzáfognék el­mondani, amit láttam, holnap reggelig is mesélhetném. A i .in|ln.iiiiiMiuiiiiuiiniiiMiiiiuiNi.i«u»"«i i‘ii"giiiiiiiHuiHiiiiiiiiiiiiiii«iiiiiiiiiii*üii.iuiii».iiiiiiiiiniiíii«iiiiiiiiiiiiiiingiiiiiiiii.iiüiiiiiir.i iaiitiiiiiiiiiiiiiiiiii»«iiiiiiiiiii«iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiuiiiiiiii(aiiiiiaj(ai •iiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiTriitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiia “ A FALU LAKÓHELY, de munkahely is egyben. Ahhoz, hogy rendeltetését teljesíteni tudja, alkalmasnak kell lennie a korszerű nagyüzemi gazdál­kodásból fakadó üzemgazdasá­gi követelmények megoldásá­ra, valamint a lakosok lakó-, szociális, kulturális és közellá­tási igényeinek kielégítésére. A falu belterületének — mind a lakott területen, mind a közcélú építési helyeken — alapegysége tulajdonképpen a telek. A lakott területen ez foglalja magában a házhelyet, gazdasági udvart, szérűskertet, gazdasági épületek helyeit, a veteményes és gyümölcsös ker­tet. A telkek nagyságát a család létszámától és a háztáji gaz­daság jellegétől és nagyságától függően, kell megállapítanunk. A szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás fejlettebb fokán nem lesznek szükségesek a lakóhá­zak közelében a nagy istállók, nagyszámú gazdasági épületek, mert ezek az egész község szá­mára közös területen nyernek elhelyezést. Az így lassanként felszabaduló területek megfe­lelő újbóli felhasználását nagy körültekintéssel kell előre megterveznünk. A HÁZHELYEK nagyságá­nál — miként a városokban is — szempont legyen az, hogy a túlságosan nagy telek, és az ezzel járó alacsony laksűrűség falufejlesztési szempontból sem kedvező. El fogunk jutni oda — remélhetőleg nem hosz- szú idő múlva —, hogy a falu közművesítése megoldhatóvá válik, és ekkor élesen megmu­tatkozik, mennyivel több út, A falu építészete gyalogjárda, villany- és vízve­zeték, vízlevezető árok kell egy indokolatlanul szétterült tele­püléshez, mint egy ésszerűen beépült falu-belsőhöz. Vélemé­nyünk szerint — egy 5 tagú, mezőgazdasággal foglalkozó családot számítva — a házhely ne legyen nagyobb 900—1200 négyzetméternél, mert a laksű­rűség még így is csak 40—60 lakos/hektár értéket ad. A telekosztást — amennyi­ben ennek szükségessége, vagy lehetősége felmerül — határo­zott rendszer szerint kell ki­alakítani. A telekhatárok az utcavonalra általában merőle­gesek legyenek és főleg egy tömbön belül, a telekszélessé­get megközelítően egyformára kell venni. Megjegyezzük itt, hogy az érvényben levő építési törvény a hatóságnak módot ad arra, hogy a meglevő — és helytelenül megállapított — telekhatárokat módosítsa. Talán legfontosabb teendőnk most, hogy a telkek beépítési módját területenként véglege­sen rögzítsük, hiszen ennek hiánya okozza a legtöbb hely­telenséget. Feltétlenül biztosí­tanunk kell, hogy háztömbön­ként egységes beépítési módot alkalmazzunk! A korszerű falusi beépítési módok bizonyos mértékben a történelmileg kialakult hagyo­mányos beépítésekre támasz­kodnak. Ezek lehetnek: fésűs, héza­gos, szabadon álló, ikerházas és sorházas beépítési módok. Az utóbbi három inkább váro­sokban fordul elő, ezeket a fal­vakban kivételesen, inkább csak közintézmények elhelye­zésénél, közintézményeket ma­gukba foglaló tömböknél al­kalmazzuk. FALUHELYEN a beveze­tőnkben már említett „fésűs” beépítési mód — amidőn a la­kóházak hossztengelyükkel me­rőlegesen állanak az utca vo­nalára — a leggyakoribb. Itt is azonban a telekszélességet 16 méternél (ha pedig a ház nem épül a telekhatárra, 18 méter­nél) nem szabad keskenyebbre vennünk. Az épületet úgy kell elhelyezni, hogy az esetleges tornácok megközelítőleg dél felé nézzenek. A gazdasági épületek a háztól 5—8 méter távolságban legyenek. A „hézagos” beépítési mód­nál a ház hossztengelye az ut­cával párhuzamos. A telek szélessége minimálisan 20 mé­ter. Ez az építési mód annyival kedvezőbb az előbbinél, hogy a korszerű lakásigényeknek megfelelő ún. „kétmenetes” (két-traktusos) ház itt jobban elhelyezhető. A hézagos beépí­tésnél az épületek és kapuk váltakozása kedvező megjele­nést kölcsönözhet a falukép­nek, de ugyanakkor igen csú­nya helyzetet teremt, ha a homlokzatsor és a tetőzetek ki­alakítása nem rendezett, nincs összehangolva, ha a „fésűs” és „hézagos” beépítési mód egy­más mellett, egy háztömbön belül jelentkezik! összefoglalva: ne feledjük, hogy a falusi utca szép képéta körülbelül egyforma házak tö­mege, a telkek azonons széles­sége, és amiről külön nem szól­tunk, de nem elhanyagolható tényezők: a jól fásított utca és esetleg az élőkért növényzete és egyszerű kerítése adják! Most pedig még néhány gon­dolatot a házak kialakításáról, azok külső megjelenéséről. AZ ÉPÜLETEK, így a falusi lakóházak alaprajzát, szerkeze­teit, formáit is az élet, az igé­nyek, a technikai lehetőségek szabják meg. Nem gondolunk itt tehát arra, hogy régi építési módok újbóli felhasználását erőltessük, mert amint lehe­tetlen volna József Attila gon­dolatait Tinódi-Lantos Sebes­tyén nyelvével kifejezni, ép­pen úgy hiábavaló erőlködés lenne a mai és jövendő falusi életformára a letűnt korok kellékeit ráhúzni. De szeret­nénk, ha a falvakban nem a már kifogásolt manzardtetó, a (vályogfalakra helyezett) cifra „nemesvakolat”, az ablak­könyöklők alá félkörben felhú­zott kőlábazatok, stb. jelente­nék az esztétikai igényeket, ha­nem a faluépítészet haladó ha­gyományainak átvétele és to­vábbfejlesztése történne meg. Az új házak legyenek korszerű alaprajzzal, korszerű szerkeze­tekkel megépítettek, de nem sablonosak: az egyes tájegysé­gek sajátos arculata, a tájba való beilleszkedés is fontos| szempont legyen. ★ § Végül azt kérdezhetné az ol-i vasó: szép, szép a hiányossá-; gok, szükségletek felsorolása,; de mi a legközelebbi teen-| dónk? A feladat országos jellegű,? és a megoldáson kiváló szak­emberek egész sora dolgozik.? Mégis volna itt néhány elkép-, zelés, amely — hisszük —? előbbre vinné a bonyolult kér-| dés megoldását. Véleményünk! szerint ezek a következők: f 1. Sürgősen el kell készíttet-; ni a még hiányzó falurendezési? terveket. Ez részben központi - feladat, de hozzájárulhatnának? ehhez a helyi tanácsok is a- községfejlesztési alapjuk teir-f hére. ­2. Ne várjunk az országos tí-| pustervekre. Mi magunk még* jobb, a tájjellegnek megfele-- lőbb típusterveket tudnánk ké-? szíteni. Elvégre, kiváló megyei! tervező irodánk is van, foglal-? kozzék ez a Heves megyei te-- lepülések lakóház-típustervei-| nek kidolgozásával. i 3. LEHETŐVÉ kell tenni —| különösen a járási tanácsoknál? —, az építési igazgatás kellő - működését. A mai helyzet sze-? rint a gyakoribb helyszíni ki-f szállás, ellenőrzés — ami pedig? a jó eredménynek egyik leg-. fontosabb feltétele —, szinte, lehetetlen. A járási tanácsok; ipar-műszaki csoportjainál! megfelelő tudású, kellő műsza-; ki és adminisztratív létszámot,? valamint járműveket kellene; biztosítani. ? Hevesy Sándor s panoráma moziban való; Sággal körülutaztuk a Szovjet­uniót. Kolhozokat, üzemeket* gyárakat mutattak be; a szov­jet nép békés alkotó munka; ját. — Moszkvában mi volt a legszebb? — Nekem legjobban a Metro tetszett. 75 kilométeres sebes­séggel száguld és 57 állomása van. Ha még egyszer módom lesz rá, a saját pénzemen is újra elmegyek Moszkvába. Itt­honról egészen más elképzelé­sem volt a Szovjetunióról mondhatom, mindaz amit lát­tam, sokkal szebb, mint amit eddig hallottam róla. KONCZ LAJOS volt a ne- ______________gyedik kül­dött. Ä poroszlói Béke Terme­lőszövetkezet tagja. Sajnos, ve­le nem tudtunk beszélni, de mint három útitársa is el­mondta, jól érezték magukat, bizonyára ő is hasonló, szép élményekkel tért haza a Szov­jetunióból. Mi kor Tiszanánáról elbú­csúztunk, valaki megjegyezte: Igaza volt a tagságnak, amikor elfogadta a biztosítási védel­met. Kettős haszon van belőle. Biztosítva lesz az üdülésünk és ha szükség van rá, anyagi segítséget is kapunk. Kiss Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents