Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-01 / 206. szám

2

NEPÜJSÁG

1960. szeptemberi., csütörtök

IXyikita Hruscsov és Kádár János nyilatkozata a moszkvai magyar ipari kiállításon

(Folytatás az 1. oldalról) megteremtenie, s azt hiszem, hogy a munkások, a parasztok, az értelmiségi dolgozók ezt jól meg is értik. Csak a szélhámosok építenek arra. hogy mások munkájából éljenek, s ezért az ő eszményük a semmittevés és a könnyű élet. Élősdiek ezek, ismétlem. Ezért a mi elvünk — aki nem dolgozik, ne is egyék — nagyon ésszerű és okos elv. Ehhez tartsuk magunkat. Mindazok, akik a társadalomban élnek, a társadalom munkájának áldásait élvezik, maguk is munkával tartoznak hozzájárulni e társadalom fejlődéséhez.

— Bennünket,' testvéri szocialista országokat a marxi- lenini eszmék egyesítenek szüntelen haladásunkban. A mi kommunista pártunk és kormányunk, az egész szovjet nép tökéletesen egységes a magyarokkal, a Magyar Szocialista Munkáspárttal, a magyar kormánnyal, mégpedig mindenben, minden nézetünkben, a ma, a holnap és a távolabbi jövő értékelésében. Célunk előrehaladni a kommunizmus felé. A kommunizmus győzedelmeskedik. akárhogyan is küzdjenek ellene, akármilyen koholmányokkal is próbálják ezt megakadályozni.

Ezért elképzelhető, mennyire „nyugtalanít” engem a kommunistaellenes harc Nixon úr kidolgozta programja. Ügy látszik. a marxizmus százéves fennállása óta ő akar a tőkés világ első olyan lángeszű gondolkodója lenni, aki megmutatja. hogyan lehet megsemmisíteni a kommunizmust. (Derültség.) Már nemegyszer nevettünk ezeken a teoretikusokon, derüljünk most még egyszer rajtuk.

— Nixon úr elnök akar lenni. Mert ha megválasztják, csak azt kívánhatom, hadd legyen elnök. Hadd érje meg azt a kort, amikor pirulnia kell azok miatt a badarságok és koholmányok miatt, amelyeket a kommunizmusról jeltálalt. — Lehet, hogy Nixon gyermekei — az unokáiról nem is beszélve — a kommunizmusban fognak már élni Amerikában. Ezt nem mi, orosz vagy magyar kommunisták valósítjuk meg, hanem az Egyesült Államok munkásosztálya, dolgozó parasztsága, dolgozó értelmisége.

— Az Egyesült Államokban azt állítják a köztársaságrák, hogy Nixon a legalkalmasabb a? elnöki tisztségre, mert állítólag jobban tud vitatkozni Hruscsovval. Öt a kommunizmus szakértőjének tartják, önök tudják, hogy nevették ki annak idején a zaporozsjei kozákok ellenségeiket, amikor levelet írtak a török szultánnak. (Derültség.) Mi is nevessünk hát jót a kommunistaellenes- ség Nixon-féle programjának tételein.

— Ami Kennedyt illeti, őt nem ismerem ilyen jól. Kennedy úrral washingtoni látogatásom alatt találkoztam és csak néhány szót váltottunk egymással, öt tehát kevésbé ismerem. Azt viszont tudom, hogy Nixon is, Kennedy is az amerikai nagytőke képviselője. Mindketten a monopoltőke szolgái és ezért mi, kommunisták, nem sokat válogathatunk közöttük. Egy orosz közmondás szavaival élve: két csizma, egy pár. (Derültség.) Hogy melyik a megfelelőbb, a bal vagy a jobb, a jobb vagy a bal — nehéz megítélni.

— A legfontosabb az, hogy mi nem gazdag szomszédaink adományaiból élünk. Az októberi forradalom megszületett, túlélte Wilsont, túlélte Hoo- vert és több más elnököt. Kapcsolatainkban a legjobb időszak egyébként Roosevelt elnöksége volt, és mi nagy tisztelettel adózunk emlékének.

— Azt pedig az amerikai választók döntik majd el, hogy ki legyen a következő elnök, Kennedy vagy Nixon.

De a szocializmus fejlődése ettől függetlenül, kérlelhetetlenül folytatódni fog, s gondoskodunk róla, hogy Nixon, kommunistaellenes próféciáival együtt nyakig benne maradjon a pácban.

— Szóval versengenek. Kennedy is felveszi Nixonnal a versenyt a kummunistaellenes- ségben. Eisenhower és Nixon egyazon politikát képvisel. Ez a múlt politikája, bukott politika. Ha Nixon lesz az elnök, semmivel sem lesz jobb, mint Eisenhower elnök volt. Következésképpen az eredmények is ugyanazok lesznek.

— Nos, felvetődik a kérdés, jobb lesz-e vagy rosszabb, ha Kennedy fut be. Erre a kérdésre a legszívesebben nem adok választ, mert ha megvizsgáljuk a köztársaságiak és a demokraták programját, ezek a programok nem sokban különböznek egymástól. Mindkettő a kommunistaellenesség- re épül fel.

— Mi viszont ésszerű, jó és szívélyes viszonyt óhajtunk az amerikai néppel. Az az elnök a megfelelőbb, aki jobban törekszik erre. Ha pedig olyan elnök lesz, aki Eisenhower— Nixon politikáját folytatja, az sem szomorít el minket, mert hiszen Eisenhower idején is megvoltunk valahogy. Sikereink nem őrajtuk, hanem a mi népünkön múlnak.

— Mindezt azért akartam kifejteni, nehogy azt mondhassák, hogy az egyik jelölttel együttérzek a másik rovására. Én persze legjobban azt szeretném, ha az elnök Amerikában a leghaladóbb ember, vagyis kommunista lenne. Hiszen a kommunisták ismerik a társadalom fejlődésének törvényeit. Ügy látszik, hogy ma még nem értek meg ennek feltételei, de holnap, vagy néhány év múlva, ki tudja, hány év múlva, ez elkerülhetetlenül bekövetkezik, mert a jövő a kommunizmusé. (MTI)

Mivel céljainktól nem tágítunk9 nagyszerű eredményeket érünk el

Kádár János nyilatkozata

MOSZKVA (MTI):

Kádár János a moszkvai magyar kiállításon kedden délelőtt a következő nyilatkozatot tette:

Csak dicsérni tudom a kiállítás vezetőit, szervezőit, minden magyar dolgozóját, mert Örvendetes, milyen szemléltetően, ízlésesen, áttekinthetően és szépen tudták megmutatni, hogy a magyar szocialista ipar is képes valamire, szégyenkezés nélkül állhat a szocialista országok sorában, s egyet-mást a nyugati kapitalistáknak is megmutathat.

Hruscsov tréfásan félbeszakította Kádár János szavait: — nem kell szerénykedniök. Nemcsak egyet-mást, hanem az egész kiállítást is megmutathatják.

Nekem, mint magyarnak, nem illik többet mondanom — válaszolta ugyancsak tréfásan Kádár János, majd így folytatta:

Nekünk, magyaroknak, mindig jólesik hallani, amikor, egyszerű szovjet emberek, szovjet elvtársaink, elismerő hangon szólnak a magyar nép eredményeiről.

Ebben a hangban valahogy az is benne van, hogy a szovjet elvtársaktól kapott segítség nem volt hiábavaló, hogy az áldozat, a ki- ontott vér, amellyel segítették a magyar nép harcát, iparának fejlesztését, kezdj meghozni eredményeit.

Hruscsov ismét közbeszólt: — a segítség önmagában még nem minden. Meg kell tudni választani azt, akinek segítséget nyújtunk, hogy e segítséget fel is tudja használni — jegyezte meg a szovjet kormányfő.

Minden törekvésünk az, hogy új eredményeink szülessenek.

Jelenleg olyan a helyzet nálunk, hogy a párt, a néptömegek, a dolgozók, a kormány teljes egyetértésben dolgoznak.

Ott vagyunk a munkásosztály nemzetközi frontján, s mivel céljainktól nem tágítunk, nagyszerű eredményeket érünk el.

A kiállítás megtekintése után a látogatónak az a benyomása, hogy Magyarországon már most is jól lehet élni. Még egy pár évig dolgozunk, s nagyszerűen fog élni a magyar nép.

Hruscsov ismét tréfálkozva félbeszakította Kádár János szavait: — Ügy látszik, Árpád jól választotta meg a földet — mondta.

Igen, Árpád jól választotta meg a földet. A föld is jó, a klíma is, a víz is, bár Magyar- ország egy kicsit forgalmas

helyen fekszik — válaszolta tréfásan Kádár János. — De mi ott élünk, ott harcolunk, s ott fog megszületni a szocialista Magyarország, akármit is tegyenek ellenségei.

Még egy személyes megjegyzést szeretnék tenni. A magyar elvtársak, a magyar dolgozók előtt nem kell sokat magyaráznom, milyen jólesik nekem, hogy Hruscsov elvtárssal közösen nézhetjük meg a magyar kiállítást. Én csak azt kívánom, hogy ez a jó viszony, a jó együttműködés tovább erősödjék a nagy szovjet és a mi népünk között, s akkor minden jó lesz. Ez a kiállítás mindinkább megerősíti az embert ebben az érzésben.

Ügy gondolom, hogy ez jó nap volt számunkra.

Mi, magyarok gyakran megfordulunk Moszkvában, s ez nem rossz. De úgy van, hogy ha egy év múltával tér vissza ide az ember, leírhatatlan az a gyors fejlődés, amit itt lát iparban, kultúrában, életszínvonalban — mindenben. Szívből kívánjuk a szovjet népnek, hogy tovább haladjon ezen az úton.

Köszönöm Hruscsov elvtársnak, Nyina Petrovnának, kedves családjuknak, hogy megtisztelték a kiállítást — mondotta befejezésül Kádár János. (MTI)

A holnapra is gondoljunk

Megyénk ipara az első félévben 12,5 százalékkal termelt többet, mint az előző év hasonló időszakában, de a vállalati teljes termelési tervét csak 94,7 százalékra teljesítette. A Központi Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatóságának jelentéséből idézett két adat világosan mutatja, hogy a követelmény nagy volt, de a tervekben lényeges tartalék rejlett.

Bogozzuk csak tovább a számadatokat, azok önmagukért beszélnek. Tanulságos és érdemes szavukra hallgatni. Megyénk ipara termelékenységi tervének teljesítésétől öt százalékkal maradt el. A szocialista iparban az első félévben 19 840 munkást foglalkoztattak, a tavalyihoz viszonyítva 1481 fővel többet, tehát 8,1 százalékkal növekedett a munkások átlagos állományi létszáma. Miről árulkodnak ezek az adatok? A termelés növekedését elsősorban létszámnöveléssel értük el, tehát a kisebb ellenállás útján haladtunk, eredményeinket főként a létszámemelésnek köszönhetjük. További meggondolásra késztet bennünket az a tény, hogy k termelékenység alakulása iparáganként különböző és a tervezettől elsősorban a minisztériumi ipar maradt le, ugyanis az egy munkásra jutó vállalati teljes termelési tervét csak 93,9 százalékra teljesítette, míg az állami helyi ipar, de különösen a szövetkezeti ipar túlteljesítette a termelékenységi mutatót.

A statisztikai adatok a termelékenység alakulását, egy munkásra jutó vállalati teljes termelésre vonatkoztatják, de nem tesznek említést a felhasznált túlórákról. Pedig ez egyáltalán nem közömbös a termelékenység tényleges alakulása szempontjából. Sőt, a túlórák igénybevétele az önköltség alakulása szempontjából a létszámemelésnél is kedvezőtlenebb megoldás, és tapasztalataink szerint a kiemelt minisztériumi iparnak van lehetősége lényeges összegű túlórák elrendelésére.

Az adatok arról számolnak be, hogy különösen rossz volt a termelékenység alakulása a Hatvani Konzervgyárban, a Malomipari Vállalatnál, az EMASZ-nál és az Egri Vágó- hídnál, a második negyedévben pedig a Hajtóműgyár egri telepén.

Sokan arra hivatkoznak, hogy túlfeszítették a terveket. De nem minden iparágban alakult kedvezőtlenül a termelékenység. A bányászat például országos átlagban kilenc százalékkal termelt többet, mint egy évvel ezelőtt — méghozzá változatlan létszámmal. Ez pedig azt jelenti, hogy a többtermelés teljes egészéb?n a nagyobb termelékenység, vagyis a technikai fejlesztés, a

jobb munkaszervezés és a fegyelmezettebb munka eredménye.

Megállapították, hogy hazánk iparában több mint százezerrel nőtt a foglalokztatot- tak száma, de a nem termelő ágazatokban is nőtt a létszám, mintegy 160—170 000 emberrel több dolgozik az idén, mint egy esztendővel ezelőtt.

Hát nem mindegy, hogy milyen eszközökkel érik el üzemeink a termelés emelését? Hiszen akár a létszámot emelték az első félévben 12,5 százalékkal, akár a termelékenységet, az eredmény mindkét esetben ugyanaz, 12,5 százalékkal többet termeltünk.

Egyáltalán nem mindegy. Ugyanis, ha az egyszázalékos termelésnövekedés létszám- emelkedésből fakad, akkor átlagosan mintegy 0,67 százalékkal növekszik a béralap. De ha ugyanezt az eredményt a termelékenység emelésével érjük el, akkor a béralap csak 0,23 százalékkal nő. Ez pedig lényeges különbség, mert a második esetben kisebb mértékben növekszik a béralap, de a munkáslétszám nem változik és így több jut belőle egy-egy dolgozónak. Másrészt egyáltalán nem mindegy nekünk, hogy mennyiért gyártjuk a cementet, téglát, cukrot és konzer- vet, bútort és rádiót. Az önköltség csökkentésének pedig legcélravezetőbb módja a termelékenység emelése. De a nyereségrészesedésnél sem közömbös, hogy a többletnyereség hány dolgozó között oszlik meg.

Magyarországon évenként mintegy 30 ezerrel gyarapodik a munkaképes korban levők száma. Az adatok meg azt bizonyítják, hogy az utóbbi esztendő alatt ennek több mint ötszörösével emelkedett a dolgozók létszáma. Mivel magyarázható ez?

Kisebb részben azoknak a nőknek munkavállalásával, akik eddig nem dolgoztak. Az ipar másik és lényeges munka- erőforrása a mezőgazdaság. Az idén, az átszervezés és a gépesítés következtében bőséges volt ez az erőforrás, tehát az ipar vezetői könnyebben nyúlhattak a létszámemelés módszeréhez. De rövidesen megr szűnik ez a lehetőség és hamarosan csupán a lakosság lassú évi szaporulatára lehet számítani. Iparunkat pedig ennél nagyobb tempóban kell fejleszteni, ezt követeli mindnyájunk érdeke.

Előrehaladottabb szomszédaink példája és egyes iparágak hazai tapasztalatai azt igazolják, hogy a munkásutánpótlás nehézségeivel kell számolnunk. Erre idejében fel kell készülni. Gondoljunk a holnapra, minden erőnket és tudásunkat a termelékenységre összpontosítsuk.

Dr. Fazekas László

(Pásztor Péter rajzai» Befejező rész.

Az ostrom egyre hevesebb lett, feldőltek a harci szabályok, már az asszonyok is ott harcoltak a bástyákon. Követ hordtak, szurkot forraltak, sebesülteket kötöttek be, halottakat hordtak.

S mikor elcsendesült a harc és kezdték összehordani a halottakat, sebesülteket, Bornemissza Gergely apródjának hitt páncélban magához a hős asszonyt.

felismerte feleségét. Boldog örömmel ölelte Éjjel-nappal hordta a török a halottait, de

benn a várban is nagy volt a veszteség: háromszáz halott feküdt a közös sírgödör körül.

A következő nap nem ágyúszóra virradtak. Éltakarodtak a törökök, s ez a szó, mint a tűz terjedt egyre hangosabb örömmel: „elmentek”. A török csakugyan megszökött.

Reggel egy fekete ruhás török asszony jelentkezett Dobónál. Az ő kisfia került ide a zsákmánnyal és cserébe hozta Bornemissza Gergely kisfiát, akit böldogaii öleltek maguk• hoz a vár hős védői.