Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-03 / 182. szám
NÉPÚJSÁG fi##, augusztus 3.. szerda 8 Üzletek és panaszkönyvek A kedves vásárlónak lehetősége van arra, hogy becses véleményével, tapasztalataival elősegítse kereskedelmünk köz érdekében végzett munkálkodását. Ott a panaszkönyv, beírhat — ha akar. De jobban teszi, ha kizárólag dicsér. Mert mégiscsak jobb a békesség. És csak a hegyek nem találkoznak, ezzel szemben lesz még hiánycikk ez is, meg az is. Most kissé igazságtalan voltam, de nem én állok a pult másik oldalán... Vásárló vagyok, akinek pénz csörög a zsebében és viszonylag udvariasan átnyújtott, használható árura vágyakozom. Ha valami nem tetszik, ott a panaszkönyv. Ég ha tetszik valami, azt is beírhatom. A panaszkönyv tükör. Vagy inkább görbetükör? Mert v»ió igaz, hogy enyhén torzítva mutatja a bolt beosztottjainak munkáját. De nézzünk néhányat. 124. amámú Édességbolt A Bajcsy-Zsilinszky utcában tan, s az Élelmiszerkereske- delrni Vállalathoz tartozik. A panaszkönyv üres. Egyetlen szó sincs benne. Érdős Gyuláné, a boltvezető mondja: — Január elsején kaptuk .., — És a régiben? — Abban volt egy. Miért nem mindkét kirakatban van édesség? Tehetünk róla? Nem. M66t már miénk mind a kettő. — Áruellátásuk milyen? — Kitűnő. Mindenünk van. Kétszáz féle csokoládés áru, hatvan féle cukorka. Hogy csak ezeket említsem... Hatos presszó Minden egri ismeri a Széchenyi utcai kispresszót. Jó a fekete, és udvarias a kiszolgálás. A panaszkönyvben egyetlen bejegyzés. A Fővárosi Autóközlekedési Vállalat három dolgozja nevében ezt írta be Harmath Mária: Kirándulni voltunk Egerben és sok helyen megfordultunk, de ilyen kiszolgálást sehol sem kaptunk. Legyenek büszkék dolgozóikra, mert ilyenek még a fővárosban is ritkán akadnak. kérjük, dicsérjék meg őket. Azzal persze nem mondanak sokat, ha a fővárosi felszolgálók elé helyezik az egrieket, egyébként igazuk van. 44. smámú Cipőbolt 1952-ben kapták a panaszkönyvet. Azóta csupán Öten írtak bele. Tavaly valaki kifogástalannak találta a kiszolgálást, másik az idei vásárlása alkalmával is megelégedéssel távozott. Ismét más ezt írta: A mái napon a cipőkanál majd kettétörve van felerősítve a próbáláshoz. Feleségem harisnyáját teljesen használhatatlanná tette. Kérem a kár megtérítését. Kadlott Gábor boltvezető emlékszik az esetre: — Itt a szomszédban felszedettük a lefutott szemeket, tíz pere alatt kész volt, apró baleset történt, a eipokanalat egyébként a vevő hajlította el. Az egyik eladó megjegyzi: — Csak ideges kuncsaftok ne lennének.., 95. számú Élelmiszerbolt A Dobó téri gyorskiszolgáló, góg Bertalan mutatja a pa- naszkőnyvet: Pácolt halat kizárólag üvegben szolgálnak ki, ez helytelen, mert ilyen nagy mennyiség egyetlen személynek csak ritkán kell. — Literes üvegünk volt, s azt nem szoktuk felbontani. Több mint egy hete nem kapható pörkölt feketekávé. — Nem adott a Fűszert. Máshonnan nem rendelhetünk,.,!? A bolt nagy forgalmú, mindig tiszta, s nagyon udvarias emberek állnak a pultjai mögött Tejivó Szintén a Széchenyi utcában. Forgalma nagy, s ennek arányéban sok a beírás it íme néhány: Mindennel meg volnánk elégedve, csak azt hiányoljuk, hogy nem adnak papírszalvétát. Miért esak hideg kávé van? Miért nem gondolnak az átutazók gyermekeire? Válasz. Elsőre: nem is fognak adni, másodikra: nem. Legalábbis vasárnap nem. Más panasz: A kiszolgálás udvarias, a személyzet kedves, de olyan víz- ízű kávét ittam, amilyet még soha, pedig évek óta közértekben reggelizem. A személyzet kedvessége mellett erre is gondot kellene fordítani. Egy másik vendég szerint a kakaó volt vízízű. Sem a kávét, sem a kakaót nem a boltban készítik. Az üzlet dolgozói tehát nem hibásak. Legfeljebb arra kellene ügyelniük, hogy megízleljék, mit vesznek át. Ha rossz, küldjék vissza, . v És tarthatnának cukrot is a boltban. 52. számú Tas- és edénybolt A piac mellett. Sok beírás a panaszkönyvben, Kérem a boltvezetőtől: szeretném megnézni- Durván utasít vissza, mondván: — A sajtónak ehhez semmi köze... Jagitea Józsefnek ebben nincs igaza, de ez — ahogy mondani szokás — más lapra tartozik. Érdekesebb ennél, hogy a vásárlókhoz is udvariatlan. Többször figyelmeztették, nem használt. De (me a — vállalat igazgatójának segítségével végül mégis megszerzett — panasz- könyv egyik bejegyzése: Gyorsfűzőt vettünk ... másnap visszahoztuk, mert használhatatlannak találtuk. Az üzletvezető azonban durva hangon utasított el. A hangnemmel természetesen nem értett egyet a vásárló. És igaza van. .4 vállalat központja Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Egerben székel. Déner Pál íőellenőr adott felvilágosítást: — Huszonnégy órán belül beküldik hozzánk a panaszokat a boltok. Mi kivizsgáljuk őket. Ám, hadd mondjam meg, gyakran nehéz dolgunk van. olvashatatlan aláírások, részegen tett bejegyzések kerülnek elénk. Sokszor eltúlozzák a hibát,.. Ha udvarias a vásárló, ritkán viszonozzák figyelmetlenséggel. De áll ez fordítva is ... Ugye, igy igaz ez? ... Szántó István B hatvani pancsoló kislányok Másológép Egy szűk kis utcában találtuk meg a hatvani strandot. Annyira nem feltűnő, hogy az ember talán el is menne mellette, hogyha nem hallaná már messziről a gyerekek hangos visítozását és a nyárdélutáni strand nyüzsgését, — Kérek két gyerekjegyet! Tessék adni egy diákjegyet — hallatszik kórusban. — Igen, nagyrészt gyerekek — mondja mosolyogva Kiste- renyei Lajosné, a pénztárosnő. — De azért az idősebbek is gyakran ellátogatnak ide, főleg vasárnap. — Nagy forgalom van itt vasárnaponként? — Az teljesen az időtől függ. Most például 105 felnőtt, 260 diák, 200 gyerek és 35 bérletes látogatónk van. Nemrég lett kész az új gyermekmedence, Örvendetes hír: a hatvani strandon soha sincs baleset. A gyerekekre Halmos Tibor úszómester vigyáz. Ennek a virágos kis strandnak mégis van egy hiányossága; nincsenek kabinok. A pénztárosnőhöz egyre jönnek és jönnek a látogatók, megtelnek a medencék, nagyobb lesz a zsinat, A levegőben piros és kék labdák röpködnek. Nyár van már, végre igazi nyár. (Illés) Ez a legújabb technikai csoda Nyugaton A gépet biz»- nyos Perc nevezetű személy konstruálta; a gép hivatása — a festészet forradalmasítása. Pera megirigyelte Leonardo da Vincit, az ő örökébe kíván lépni e művével. Ez a zsibbadt eszű férfiú a távoli Mon- tevfdióban született, ott festegetett szelíden és csendesen, a névtelenség, az Ismeretlenség tökéletes homályában. Képein még a közeli szomszédok sem fedezték fel tehetségének vitathatatlan jeleit. Erre fogta magát a fiú és New Yorkban ütött tanyát palettájával és tubusaival. Elkövetett néhány absztrakt képet és innen is sietve távozott — Párizsba. De még itt se mosolygott rá a szerencse Leruccant hát kis időre Kómába. Ügy lehet az antik művészetű olasz város jótékony hatással volt rá, mert rövid időn belül megszerkesztette nagy „művét’': a mázológspetl S ezzel egy csapásra ismerté tette a nevét! A gépről keveset tudunk, mindössze annyit,'hogy nagyteljesítményű robbanómotor van a belsejében, s az ihlet szent perce karok, emelők, áttételek egész garnitúráját hozza mozgásba, A gépet rögvest kipróbálták — az eredmény azonban elmaradt. Az történt ugyanis, hogy a gép festékkel összefröcskölte a kifeszített vásznat. Az alkotási ronda festékmassza! Ez hát a képzőművészet forradalma Nyugaton... Engem ez még nem keserít el, még mindig intenzíven bízok a nyugati géniuszokban. Várok valami csodát! Egy olyan szerkezet szabadalmaztatását, amely önműködően elmondja majd a véleményét a kapitalista művészet hanyatlásának minden korcs- és torzszülöttéről. Talán nem kell majd sokáig várakozni... De addig is — az űj gép hiányában — az emberi értelem divatja múlt és primitív eszközeivel kell, hogy ítéletet mondjunk a nyugati absztrakt művészet gépesített tébolya tölött. Pataky Dezső Qíj&tnzíapAk A napókban Gyön- gyösoroseiban, az Ércbánya Vállalatnál jár. tam. Munkásokkal be- szélgettem; ki honnan jatt, melyik faluban lakik és mi volt az eredeti foglalkozása? Az egyik férfi Gyön- gyösorosziban volt summás-napszámos, a másik Nagyfügeden bajlódott a felszabadulás után juttatott kicsiny földdel, a harmadik gyöngyösi lakos és ő is a mezőgazdaságból került — előbb a bányához, és most az ércdúsítóban dolgozik, fontos beosztásban. Ipari munkások, sőt szakemberek lettek. Hogyan? Hosszú évek becsületes munkájával, sok gyakorlati is. mérettel és főleg kitartó, szorgos tanulással. Igen, a technika fejlődésével egyre nőnek a követelmények. Alapos gyakorlati, sőt elméleti képzés nélkül ma már nem boldogulhat az ipari munkás. Ez természetes, így van ez másutt is, Gyöngyösaro- sziban nem is ez a meglepő, hanem az, hogy ezt a munkások világosan látják és a legjobbak tudatosan törekszenek szakmai és politikai ismereteik megszerzésére, A kiemelkedő eredmények véletlenül születtek? Buzdítja, segíti a vezetőség a munkásokat?- Csupán kielégíti az igényeket, vagy a kitáguló jövő nagyszerű lehetőségeinek megmutatásával előre lendíti a csüggedőket, a munkában és tanulásban elfáradókat? Az elmúlt pár esztendő alatt fiatal mérnökökből és jól képzett technikusokból áldozatkész gárdát neveltek ki ennél a vállalatnál. Ezek az emberek elöljárnak a munkában és az oktatásban, Nemcsak a tematika szerinti anyagot magyarázzák a munkásoknak, hanem1 azt is, hógy a jövő évben aránylcsg kis beruházással üzembővitést hajtanak végre. A gyenge minőségű bánya- ércet feldúsítják, az érctellért szennyező mellékkőzet nagyobb részét a feldolgozás előtt kiválasztják és a legújabb eljárással bedúsított anyagból több fémet és főlep gazdaságosabban állítanak majd elő. Az eddigi kísérletek biztatóak, nagy jövő vár a vállalatra, biztos megélhetést találnak Gyöngyösoro- sziban a munkások. (F. M ^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/^AAAAAAAAAAAAAA/WvAAAAAA^AAAAAAAÓV^A^AA^WAMAMAA^AAMA^^^^^W^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAlAAAAAA^ igaz. Egyik legjobb orvosbarátom mesélte el. S mert igazmondásához kétség nem férhet, ezért adom én is tovább, ahogy hallottam két dupla fekete közben, egy presszóban.I A TÖRTÉNET-♦ Előre kell bocsánatom — kezdte barátom, miután megrendelte a feketéket —, hogy a történet szereplőit nem nevezem saját nevükön. Elsősorban azért, mert tudom: novellát, vagy elbeszélést írsz belőle (eltalálta), másodsorban, mert eléggé ismert nevű emberek, élnek és nem szeretném, ha rajtuk nevetne az egész város. Ügyis van nekik elég bajuk, s mindez egy lottónyeremény miatt. Egyszóval, nevezzük Szabóéknak a családot — ebből a névből rengeteg van —, hozzám a harmadik, vagy negyedik házban laknak. Egyszerű, tisztességes polgári család. Az apa nyugdíjas, a mama háziasszony, a lányuk, nos hát, a lányuk egy eléggé csinos, szőke nő, huszonnyolc és harminckettő között. Hogy jobban megértsd, ez a lány (nevezzük Beának), a Bea, félig konzervatív, félig modern, néha csillogóan szellemes, néha hallgatag és szomorú, azt hinnéd, hogy „neurosis dreporessina” gőtét berkeiben bolyong. Persze érthető: abban a korban van, amikor már a napok is számítanak, s egyre többet kell a tükör előtt állnia. Különben — ismétlem — a Bea csinos, jóalakú lány, kitűnő állásban van, s ha végigkopog az utcán, sokan megnézik, természetesen a férfiak közül; A papa és a mama sokat búslakodnak Bea vénlánnyá konzerválódása miatt, s mi sem természetesebb, hogy igyekeznek minden szülői buzgalmukat egy célra összpontosítani. Kitalálod: Beának férj kell, mindenárén. Esténként összeülöget a család, a papa, a mama, a nagynéni, vagyis a Tilda néni (Tilda néninek különben is igen fontos szerepe van e történetben) és a Tilda néni férje. Ez a „négyes” képezi a család gerincét, ők sóhajtoznak a legjobban a kávéscsészék mellett, ha Beáról esik szó. És csakis róla esik szó, mivelhogy a családban még nem volt vénlány, s szerintük ennek nem is szabad megtörténnie. A SOK ESTI beszélgetésnek és sóhajnak _______________az lett a vége, hogy Beát be mutatták egy igen rendes, tisztességes embernek. Nevezzük ezt az embert, mondjuk, Csabának, vagy nem, inkább legyen Lázár, ez sokkal találóbb, lévén ez a Lázár barátunk igen szerény, csendes, igénytelen külsejű, 40 éves legényember. Az állása sem volt valami ragyogó, havi ezemégyszáz, plusz kiszállási költségek, tehát közepes hivatal* HOLDI JÁNOS: jßö-ttd m,pjzó... egy öreg édesanya, három-négy öltöny ruha, egy fényképezőgép, arany töltőtoll, néhány könyv, szóval, ez volt Lázár barátunk, tetőtől talpig és talptól tetőig. No meg a halk beszéd is hozzá tartozott, tudott alkalmazkodni és tudott otthon ülni. Sok lány, bizony, örömmel fogadta volna ezt az embert, dehát a sors másként akarta. Mondanom sem kell, a család őszinte örömmel vette tudomásul, hogy Lázár minden héten kétszer megjelenik náluk, udvariasan felel, ha kérdezik, megissza a kávét és igyekszik Bea kegyeit elnyerni. A mamának megtetszett a kissé kopaszodó, de igen szinv patikus udvarló, összeszedte tehát kalácssütő tudományát, és így is igyekezett odaláncolni Lázár barátunk nadrágját a családi tűzhelyhez. Barátunknak ízlett a kalács és nagyon tetszett Bea is. Hogy Beának tetszett-e a jövendőbeli? Hát bizony, nem nagyon. Nyilván ismerhette a közmondást: „Ha ló nincs, a szamár is jó” —, mert az utóbbi időben egyre több mosolyt küldözgetett Lázárra, egyre kedvesebb és közvetlenebb volt. Már azt is megengedte — a szülők legnagyobb örömére —, hogy a férfi az uzsonna után megfogja a kezét, simogassa, s epedő pillantások közepette csókot leheljen rá. Nem szaporítom a szót, úgyis kitalálod, egy szép napon Bea menyasszonya lett Lázárnak. Megvolt az eljegyzés, rokoni, ünnepi ebéd, rántottcsirke, virág, torta, köszöntők, egy szó, mint száz, a mama könnyezett, a papa elővette legrégebbi huszárhadnagyi történetét is... itt lépett közbe a Sors. Bea ugyanis lottózott. Évek óta, minden héten három szelvényt vásárolt és mindig egy és ugyanazokat a számokat játszótta meg. És képzeld, az eljegyzést követő másnapra egy négyes találata lett. Ha jól emlékszem, sokat nyert, valami kétszázezer forintról volt szó! Szép összeg és pompásan beütött. Kell a lakodalomra, meg a kelengye is hiányos, a bútorok is régiek és az ördögbe is, ebből az összegből külön családi fészekre is telnék, nem kellene az öregekkel együtt lakni. gek elé és kiöntötte szivének minden titkát, baját, örömét: hogy neki a Lázár nem kell, az egy élhetetlen alak, sosem szerette, dehát nem volt más választása, neki van más, egy mérnökfiú, csakhát azoknak szülei egy módos lányt választottak ki, de így már más a helyzet és tessék belátni, egy mérnök mégiscsak, no igen, ott a diploma, itt á szerény havi ezernégyszáz, plusz kiszállás, egy fényképezőgép és kopaszodó fej, szóval, tessék ösz- szehasoniítani, drága mama és tessék dönteni... Beának adtak igazat. És másnap délután, amikor megjelent Lázár, kezében egy igen szép csokor virággal, nem volt sem kávé, sem kalács. A papa is, meg a mama is litániára mentek, s maradt otthon csupán maga a mátka, a szemét villogtató, démonná változott Bea. Ügy támadott a szegény fiúra, mintha legalábbis 6 tehetne arról, hogy kopaszodik, hogy nem mérnök, vagy legalábbis orvos, hogy a fényképezőgép és töltőtollán kívül egyéb anyagi javak nem adattak meg neki. Sokkal emberibben is szakíthatott volna, de nem, Beából kirobbant a visszafojtott keserűség és mondta, mondta a magáét: — Sose szerettem magát. Hogy is gondolta? Egy ilyen kopasznak legyek a felesége? Maga kis beképzelt, maga kis aktakukac, jó lennék a maga ványadt alakja mellé. Tudja, mit ásítoztam maga mellett...? Nem, nem is mondom tovább, hogy minő nagyszerű mondatok buggyantak ki a piros ájkacskák közül. Lázár persze hebegett, ha- bogott, hivatkozott a jó kalácsra, a marhára, a papa háborús történeteire, a lány iránt érzett szerelmére, szóval mindenre, amit nagy hir- telenében mentőkötélnek gondolt. Persze, mindhiába. Bea kitessékelte. a húzást követő másnap _______________délutánján. Másnap reggel Beának első dolga volt (vasárnap) egy Népszabadságot venni, ott már hivatalosan közzétették a lottó nagy nyereményeinek lisEZ TÖRTÉNT — Be tetszett dobni a szelvényeket szerdán, Tilda néni kérem? — A szelvényeket... hát... persze... mindig beszoktam... — Mert ha nem... — Miért? Csak nem nyertél? — De igen. Négyes találatom van és az újság nem jelzi, hogy beérkezett Volna az én szelvényem is. — Hátha elkallódott... Ilyen nincs! Be tetszett dobni? — Hát... be,., be... Kétség és izgalom között telik el egy nap és egy éjszaka. A papa és a mama igen csendesek, Bea dühöng és fogadkozik: megfojtom a Tilda nénit, ha nem dobta be. Este egy minden lében kanál, távoli rokon sompolyog be hozzájuk és tudatja, hogy Lázárt tökrészegen látta térdepelni egy templomban, a Szűz Mária szobra előtt. Hangosan esküdözőtt, hogy soha többé nem kísérletezik nősüléssel. Bea telefonált a Lóttő igazgatóságra. A válasz: HÉTFŐN REGGEL „Nem, ilyen számú szelvény nem érkezett be- Tessék elővenni a Tilda nénit, az talán többet tud mondani a dologról.” Tudott is. Bizony a Tilda néninek csak péntek reggel jutott eszébe a táskájában lapuló három szelvény. Dehát ki gondolta volna, hogy éppen most húzzák ki? És különben Is, minek bíznak rá ilyen munkát, öreg és feledékeny is, ő nem cseléd... szóval... Szóval, így történt. Na, mit szólsz hozzá? Ugyan, mit szóljak hózzá? Nevettem és azt mondtam a barátomnak: — Ez esetben a Sors jól dolgozott. Képzeld, mi történik, ha Lázár elveszi Beát. Pokoli életük lett volna. így legalább lehullt a lepel, Lázár hálát adhatott Tilda nénihek... A barátom kissé malíciózus mosollyal nézett rám. Kissé úgyis, mintha ütődött embér lennék: — Ugyan, csak nem gondolod, hogy Beát teljesen összetörte a csapás és hogy vénlány maradt? — Elvette a mérnök? — Azt nem. De egy hónap múlva elvette Lázár. — És? — Nincs tovább. Ja, barátom, te nem isTERMÉSZETESEN óriási volt az öröm! táját. Bea — gondolhatod — nagy szemekkel mered a nőket. Hanem a legjob-kefeste az ő szelvényének a számát is, de NEM VITATKOZTAM ban mégis a Bea örült. S még aznap este, a nem találta. Nosza, robogás a nagynénihez, ti úzás napjának estéjén, odaperdült az őre- a Tilda nénihez. Szinte bebukik az ajtón: veié. Mert az bizony, lehet-
