Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-12 / 190. szám
ÍMO. augusztus le., péntek NÉPÚJSÁG 5 A gyorsabb és olcsóbb áruszállítás feltételeiről tárgyalt a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 4 párt neveltje: Garamszögi József, Egercsehi bányatelep NAGY ÉRDEKLŐDÉS mellett tartotta meg soron következő ülését a népi ellenőrzés Heves megyei bizottsága szerdán délelőtt a megyei tanács épületének kistanácstermében. A megjelenteket Hartman István, az Egri Városi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke üdvözölte, majd Bodnár Péter, a gyorsabb és olcsóbb áruszállítást vizsgáló bizottság vezetője tartotta meg kiegészítő hozzászólását. Az ülésen megjelent Zimán- di Mátyás, az MSZMP Heves megyei bizottsága ipari osztályának vezetője, Papp László és Kertész János, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság gazdasági szakértői, s a meghívott vendégek. A vizsgálat vezetője, Bodnár elvtárs arról számolt be. hogy a vizsgált időszak alatt (1959 szeptembere és I960 április hónap) milyen szállításokat végeztek az egyes közlekedési ágazatok, MÁV, autóközlekedési vállalatok és közületek. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák: milyen tényezők befolyásolják az áruféleségek gazdaságos szállítását, és milyen körülmények akadályozzák az egyes közlekedési ágazatok közötti együttműködést és a közületi gépkocsi park kapacitásának megfelelő kihasználását? A népi ellenőrök jelentése részletesen, példákon keresztül mutatja be. milyen közlekedési eszközzel lett volna olcsóbb az áru szállítása. A SELYPI ZSÓFIA Malomnál is folytattak vizsgálatot a népi ellenőrök. Itt azt a megállapítást tudták levonni, hogy a liszt szállításánál 30 kilométeres távolságon belül azonos a szállítási költség vasúton és gépkocsival, de ennél rövidebb távolságon, például 10 kilométeren, lényeges az eltérés. 20 tonna liszt szállítási költsége 10 kilométerre vasúton 1332 forint, míg ugyanerre a távolságra ez a mennyiség gépkocsival csak 540 forintba kerül. Tehát 792 forinttal kevesebbe kerül a közúti szállítás. De ezt a megrögzött gyakorlat szerint nagyon ritkán veszik figyelembe. Évek alatt hozzászoktak már a Selypi Cukorgyárnál is a vasúti szállításokhoz és nem veszik figyelembe. hogy rövidebb távon a gépkocsival való szállítás olcsóbb lenne. Így van ez a Hatvani Cukorgyárnál is, amely Aszódra szállít cukrot vasúton, holott, ha ezt gépkocsival szállítaná, úgy mázsánként 2,98 forinttal kerülne kevesebbe a szállítás. Hosszú példákat lehet sorolni a Hatvani Cukorgyárból. Hatvan és Gyöngyös között, a 33 kilométer távolságon vonaton szállítják a cukrot, ahol a vasúti szállítás 33 kilométeren mázsánként 3.24 forint, míg gépkocsiszállítással 25 kilométeren mázsánként 7,95 forintba kerül. Teház ezen a távolságon is olcsóbb lenne a cukor szállítása gépkocsival, mégis vasúton szállítják. Ez már hagyomány a Hatvani Cukorgyárnál és nem is végeznek gazdaságossági számításokat. nem ösztönzi erre semmi a vállalatot, mért a fuvarköltségeket a Fuvafkasz- sza viseli. Vagy ott van a Gyöngyös— Verpelét állomások közötti kőszállítás. Gyöngyös—Verpe’ét vasúton 54. gépkocsin 27 kilométer a díjszabás szerint, a szállítás gépkocsin mázsánként 1,84 forinttal drágább lenne, de ha a népgazdasági kihatását nézzük, egészen más a helyzet. HA VAStTON SZÁLLÍTJÁK Gyöngyösről a' követ Ver- pelétre, akkor két állomáson, Vámosgyörkön és Kál-Kápol- nán rendezni kell a szerelvényt, ami sok időt vesz igénybe, s így a vasúti kocsi csak egy-két nap múlva szabadul fel a szállítás alól, míg a gépkocsi 4-5 órán belül lebonyolítja a fuvart. A MÁV mellett igen komoly forgalmat bonyolítanak le megyénkben az autóközlekedési vállalatok. Itt sokszor előfordul. hogy a gépkocsikat nem használják ki teljesen, sokszor csak egy irányban szállítanak árut és viszafelé üresen jönnek. Sok a szállítás visszautasítása az autóközlekedési vállalatoknál, pedig részben meg lehetne szüntetni, ha a menetirányító irodák kimutatást vezetnének a visszautasított szállítási megrendelésekről. A kimutatás vezetésével el lehetne érni, hogyha valamelyik közület szabad gépkocsit jelent be (ami ritka!!), azonnal értesíteni lehetne a szállíttató felet. A TEFU-kocsik kihasználása mégis jónak vehető, de nem mondható ez a közületi gépkocsikra. A megvizsgált vállalatoknál, például az Egri Dohánygyárnál, a Vasnagykernél, a gyöngyösi ÉPFU-ki rendeltségnél és lehetne említeni még egy párat, javítani kell a gépkocsik gazdaságos kihasználásán. A MEGVIZSGÁLT KÖZÜLETEK mindegyikénél előfordult, hogy a szabad gépkocsikat nem kínálták fel a TEFU- nak. csak a gyöngyösi Pince- gazdaság tett eleget ennek a kötelezettségének. A népi ellenőrök a vizsgálat során szerzett tapasztalatokból azt a következtetést vonták le — helyesen — hogy egyes szállító vállalatók — MÁV és TE- FÜ — között nincs meg az együttműködés. Ez pedig a gazdaságos áruszállítást hátráltatja. Azért, hogy az egyes áru- szállítási ágazatok között megjavuljon a viszony, ami Végső soron a gazdaságos áruszállítást és egyben a népgazdaság anyagi emelkedését is jelentené, a népi ellenőrök értékes javaslattal éltek. Azokon a helyeken, ahol MÁV és TEFU szállítási irodák működnek. a szállítási ágazatok gazdaságos együttműködésére helyes lenne egv olyan iroda létrehozása, amely a közúti és a vasúti szállításokat elvállalná, és hivatott lenne elbírálni, hogy a szállítást vasúton, vagy gépkocsin bonyolítsa le. Ha létrehozzák az új, szállítási irodát. — komoly gazdasági kihatása lenne. Egy helyre futnának be a megrendelések. könnyebb lenne az intézkedés és megvalósíthatnák a gazdaságosabb szállítást. A MEGYE ÁRUSZÁLLÍTÁSÁNAK gazdaságosságát vizsgáló időszak befejeződött. A tapasztalatokat jegyzőkönyvbe rögzítették és az ülésen határozatot hoztak, hogy szeptember elsejéig megteszik a legsürgősebb intézkedéseket az áru- szállítások olcsóbbá tételére. A napokban tartotta ülését a megyei tanács takarékossági bizottsága, amely értékelte a megye városainak, községeinek pénztakarékossági eredményeit. A takarékos városok sorrendje ennek alapján jelenleg így alakult: 1. Hatvan, 2. Eger, 3. Gyöngyös. A leggyengébb eredményt a hevesi járásMAGAS, DEREK EMBER. ötvennégy éves és már teljesen ősz. Hajában nem találni egyetlen barna szálat. Harmincnyolc évet dolgozott a föld alatt. Vájár volt. Ma az Egercsehi bányatelepi párt- szervezet titkára. 270 ember, 270 kommunista bizalmát és szereletét bírja. Szegény munkásszülök gyermeke. Baglyasalján született. Négyen voltak testvérek. Három fiú és egy leány. A három fiúból bányász lett. Apja is a föld alatt dolgozott, onnan ragadta el a halál 1938-ban. Kitanult mesterségé a cipészség volt, de ebből megélni, egy családot eltartani nem lehetett. Hamár búcsút mondott hát a dikicsnek, a kaptafának. Vitla- kezelő lett a bányában. Baglyásálja — apró bányászfalucska a nógrádi hegyek között. Szinte egymásba érnek itt a bányák vágatai, annyi helyen vágják a szenet, különböző mélységekben, a föld alatt. Garamszögi József ebben a kis bányászfaluban kezdte a bányászkodást. Csillés-fiú Volt. Északmagyarországi Szénbányászati Részvénytársaság — Szálas-akna... Itt baktatott, fújtatott a nehéz terhű csillék mögött éhésen és fáradtan, álmosan. Később, itt a Szálasaknán lett belőle segédvájár, majd vájár. Több nógrádi bányában vágta a szenet, hasította a meddőt. 1923-tól, tizennyolc esztendőn át dolgozott egy csapatban. Kezdetben mint a csapat tagja, később a csapat vezetését is rábízták, ök hajtották a Géza- tárót is. Mikor végeztek a hajtással, az András-lejtősaknára, a Karancs-lejtösaknára mentek vágatokat hajtani. 1942-ben került Egercsehibe, a Benicz- ky-aknához... 1945... A FELSZABADULÁS az ő életében is határkő, örökre lezárult egy fájdalommal teli, sötét szenvedésekkel szaggató, gyalázatos és szégyenteljes sorsú élet mögötte is. Elsők között jelentkezett és kérte felvételét a kommunisták soraiban érték el, bár a betétkönyvek számának növekedése itt egyike a legjobbaknak. Az eredmények megállapítása után a bizottság a soron következő feladatokat beszélte meg. így a tsz-tagok és a bányászok takarékosságának kérdését. ba. A párt alapító tagja volt Kilenced magával ő alakította meg a kommunisták sejtjét Egercsehiben. 1946-ban a szarvaskői bánya vezető-aknásza lett. 1947-ben, mikor „bézárt” a bánya, visz- szakefült a telepre, s mint vájár dolgozott tovább. 1954 őszén brigádot alákított. Ma is sokat emlegetik a Garamszögi- brigádot, mert jó közösség volt. Tervüket átlagosan 125 százalékra teljesítették akkoriban. Hat hónap alatt a brigád minden tagja elnyerte a sztahanovista bányász címet. És még tömérdek kitüntetést, címet, jelvényt, oklevelet. Garamszögi elvtárs mutatja a papírokat a kitüntetésekről: 1953: Munka Érdemérem; 1954: a Szakma kiváló dolgozója; 1955: a Szocialista Munkáért Érdemérem. E Címek és kitüntetések tulaja dónösa Garamszögi József. Mindig becsületes, munkáját szerető, kommunista embernek Ismerték a telepen. Talán vétett hibákat, apró emberi dolgokban, de elvi dolgokban nem tévedett... 1949-ben is ő volt az alapszervi titkár. De a bánya akkori vezetői cseppet sem kedvelték, mert világéletében őszinte volt, a becsületesség és az emberiesség vezérelte. S akkoriban, 1949-ben, elég niba volt ezen a téren, Egercsehiben. Persze, hogy ő ezt nem tűrhette! Megindult hát az ás- kálódás, a rágalomhadjárat ellene a vezetőség részéről. Az eredmény: leváltották pozíciójából. És még a bányától is elküldték — máshová. Három éven keresztül a perecesi bányában dolgozott. Aztán letűntek a bányaüzem éléről az oda nem való emberek is — és visszatérhetett Egercsehibe. És dolgozott tovább a föld alatt. A Hónvédelmj Sportszövetség Heves megyei Elnöksége ünnepélyes keretek között nyitotta meg Gyöngyösön az 1941-es évfolyambeliek részére a gépkocsivezetői tanfo'yamot Az ünnepélyes megnyitón mintegy 70 fiatal jelent meg, a szövetség részéről Kőműves József, a megyei motorosklub vezetője, Katona Béla elnökhelyettes. A kiegészítőparancsnokság részéről Surányi János alezredes elvtárs szólt a fiatalokhoz. Elmondották, mit íe' lent az ember szempontjából komolyan venni ezt a tanfoHűséges maradt a párthoz, a munkásosztályhoz, bányászbecsületéhez. 1956 . . Ellenforradalom ... Egercsehiben is megszólaltak a repedt kolompok. S a megtévesztett emberek, mint gazdát vesztett nyáj, követték a ko- lompverőket. Garamszögi József akkor is kommunista volt. Szervezte az MSZMP-t. Bátran mert beszélni a bányászok előtt, mikor egy-két gőzös fejű, zsibbadt eszű ember sztrájkra uszított, ő akkor is mindig lenn volt a bányában. Dolgozott. A szénfal mellett. Aztán egyre többen követték Garamszögi Józsefet És Egercsehi szenet adott újra az országnak, a megbénult népgazdaságnak. örökre eljegyezte magát a kommunista eszmékkel. Nem számítgatott, nem tétovázott,' mikor cselekednie kellett Sors- és életdöntő pillartatokbán. Fegyvert ragadott a proletár- diktatúra védelmében. Munkásőr. Három éve, 1957. március 14-e óta szolgál a munkásók fegyveres csapatában. Fegyverrel is kész védelmezni mindazt, amiért dolgozott egész eddigi életében. TIZENÖT ESZTENDEJE párttag, a párt fegyveres katonája. Szereti a pártot. A párt neveltje. Hiszen a párt adott megmásíthatatlan emberi értelmet, valóságosabb tartalmat, tiszta célokat és vágyakat hétköznapjainak. Garamszögi elvtárs a párttitkári poszton is egyszerű bányász. Annak tartja magát. Kommunista ember, kommunista bányász. Nagyón mélyről indult el élete 54 évvel ezelőtt. S ő ezt nem félejti ... Pataky Dezső lyamot, hiszen nemcsak a gépkocsivezető élete, hanerp emberek élete függ attól, hogy a gépkocsivezető milyen felelősséggel ül a kormánykerék mellett. A beszédek után a fiatalok kérdésekkel fordultak a jelenlevő vezetőkhöz, és minden kérdésre kielégítő választ kaptak. Ezzel valóban meg is nyílt az MHS gépkocsivezetőtanfolyam. amely remélhetőleg olyan vezetőgárdát képez, akik minden szabályt betartva, balesetmentesen közlekednek majd. i— I — . • • Ülésezett a megyei tanács takarékossági bizottsága • • Ünnepélyesen megnyitották a teher- és szemólygépkoesivezető- tanfolyamot Gyöngyösön AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^A^^AA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VVSAAAAA/VVVV AAAaAáiA Ipari munkássars Horthy Magyarországában — 1931-ben E rovatban oly sokat olvastunk már a parasztságnak a i múltbeli helyzetét feltáró adatokról, hogy valóban illő és 5 sürgető kívánságnak teszünk eleget, amikor most ráirányítjuk reflektorunk fénykévéjét Heves megye ipari mun- s kásainak helyzetére. Ez annál is inkább szükséges, mi- < vei a fiatal ipari munkás-generációnak nincs személyes I élménye ezzel kapcsolatban. Lefújjuk most a port az 1931- | bői származó levéltári iratok, jegyzőkönyvek, egyéb doku- f mentumok és a korabeli megyei sajtó, sajnos, oly keveset 1 forgatott lapjairól, hogy hű képben mutassuk be a maga i rideg tárgyilagosságában a 30 évvel ezelőtti viszonyakat. 1931-et írtak, amikor a megye ipari munkásainak helyzetét így tükrözte egy leleplező erejű megyei lapvélemény: „Az ipari és gyári munkásság helyzetét az üzemcsökkentések fólytán fokozódó munkanélküliség egyre tűrhetetlenebbé teszi. A munkások ... egyik napról a másikra, váratlanul munka nélkül maradnak.” Mér az esztendő elején csökkentik a munkaidőt és a munkabért az Egri Dohánygyárban. Az asszonyok csak heti 1000—1200 szivart zárolhatnak fejenként, ami az 550 akkordbérű munkásnőnek 15—20 százalékos bércsökkentést jelentett A Parádi Üveggyárat is bezárták tőkés urai 1931 elején. A kapitalista pénzügyi manőver folytán 120 szakmunkás vesztette el egyik napról a másikra kenyerét. Az adatok szerint a 120 szakmunkás családtagjaival együtt 590 lelket jelentett, akik kenyér nélkül maradtak. Szeptemberben kint járt az „Eger” című lap riportere Párádon és így ír a kétségbeejtő helyzetről: „Embertelen nyomorban élnek az év eleje óta leállítótt Parádi Üveggyár munkásai. A munkások nyomorúsága felülmúl minden fantáziát... Ahogy elfogyott a gyárban keresett utolsó pengő, ahogy eltűnt előlük az elhelyezkedésnek utolsó reménysége is: megnyílt a könyörtelen biztonságú út az éhezés felé... Nem volt, aki a parlamentben elpanaszolta volna kenyértelenségüket és senki sem interpellált miattuk, így jutottak el az éhhalál gyepűjére ... Még egy telet ezek az emberek így, ilyen viszonyok között nem tudnak keresztülvergődni ... Olyan ez a nyomorúság, mint az álomkór: erőtlen sovánnyá szárítja a karokat, szürke szomorúságot borít a szemekre és még a hangosabb szavakat is megfojtja. Ha nézi az ember, riadtan és kétségekkel a magyar holnapra gondol.” ' Heves megye északi részének munkástömege „ ... az ózdi bánya- és kohóüzemben találta meg kereseti lehetőségét, ma pedig munka nélkül tengődve, a legnagyobb kétségbeeséssel néz a tél elé, az üzem leépítése miatt... Tarnalelesz, Szentdomonkos és Bükkszent- érzsébet munkásküldöttei nagygyűlést tartottak ... és követelték a munkaalkalmak megteremtését”. Mi volt a helyzet az építőiparban? Erről így vall az 1931. szeptember 9-i képviselőtestületi gyűlés jegyzőkönyve. Sós Mihály elmondotta: „Szervezett építőipari munkások jártak nálam a napokban és szóvá tették, hogy bár memorandummal fordultak a város vezetőségéhez, mégsem akarnak nekik munkát adni... A szociáldemokrata munkásságnak nagy sérelme, hogy nem kapott helyet a képviselő- testületben és miután így áll a dolog, ezen az úton kérik a várost, hogy pártkülönbség nélkül dolgozhassanak a közmunkáknál.” A polgármester erre dölyfösen így válaszolt: „A várost nem kell figyelmeztetni kötelességeire, itt mindenki tudja, hogy mit kell és mit lehet tenni a munkanélküliség enyhítése érdekében. Nem lehet megengedni, hogy a kezdeményezést, mint érdemet, politikai ókból a szociáldemokrácia sajátítsa ki magának”. Ez a polgármesteri megnyilatkozás hű kifejezője volt annak a követelésnek, melynek a klerikális „Eger” újság adott hangot márciusban, amikor a mai „Csákó” városrészben a közmunkák megindultak: „A leghatározottabban követeljük a város vezetőségét: azonnal zárja ki az Érsekkert mögötti ínségmunkából a szociáldemokrata munkásokat, de ne jussanak keresethez ők a most meginduló útépítésnél sem ... Ezt követeli a munka rendje!” A felebaráti szeretet farizeusi mosolyával az egri érseki aula lapja tehát éhhalálra ítélte a szocialista munkásokat Horthy keresztény Magyarországában. A helyzet az év folyamán egyre erősebben romlott. Augusztusban már azt jelenti az „Eger” újság: „... egyre nő a munkanélküliek száma”. Szeptemberben nyilvánosságra kerül, hogy „nem lesz az idén munkanélküli segély!” A havas-fagyos decemberben még súlyosabbá vált a helyzet, hiszen hivatalos helyen is beismerték, hogy „... nincsen a vármegyében megfelelő közmunka az ínségesek számára.” Rideg tényként közölte az „Eger”: „Tél és ínség köszöntött be, ... mindig nagyobb lesz az ínség....” De érdemes megvizsgálni, hogy miként viselkedett az ipari tőke. A cukoripar kegyetlen tőkés voltát mi sem mutatja tökéletesebben, mint az a tény, hogy amikor a cukoradót emelték, a gyárak 10 fillérrel emelték a cukor árát kilónként. Felháborodással közölték akkor a lapok, hogy „felfelé kerekítették a 9 egész, néhány tized fillért, tehát még az adón kívül is külön nyereségre tettek szert a gyárak.” A textilgyárak augusztus hónap folyamán, minden indók nélkül, 10 százalékos áremelést hajtottak végre. A cipőiparban 15—20 százalékkal emelték a kartelek és a nagykereskedelem az árakat. Érdekes a Parádi Üveggyár esete is. Amikof az év elején becsukták, mert a bérlő nem tudta fizetni a bérleti összeget, akkor felmerült az a gondolat, hogy esetleg az állam veszi át az üzemet és 4—500 ezer pengővel újra megindítja a gyártást. Az üvegipari kartell azonban mindent megmozgatott, hogy a gyár továbbía is zárta maradjon! „Kötelezettséget vállaltak az üveggyárak arra, hogy a parádi forrásvállal it palackszükségletét éppen olyan áron fogják ellátni a távoléső gyárakból, mint a parádi üveggyár tette”. Azt is ígérte a kartell, hogy az üvegipari szakembereket átveszi és munkába- állítja, — ez azonban mefő maszlag volt, hiszen a többi üveggyárban is nagy munkáselbocsátások folytak. A pafádi üveggyár végleges megszüntetéséről is beszéltek a tőkés körök, mert az malmukra hajtotta volna a vizet. A lapók nyíltan megírták akkoriban, hogy „ ... a megszüntetés csak a behozatalt fokozná ... mert az előző (1930.) év statisztikája szerint az öblösüveg behozatal amúgy is 3 millió 500 ezer pengőt tett ki”. A külföldi behozatal pedig tőkés hasznot jelentett volna. Találóan írta az egri lap: „ .. .Most már nemcsak a fogyasztók sírnak a rabszolgaság miatt, amibe a kartellek tehetetlensége és becstelen nyereségvágya taszította őket... Ezer meg ezer munkabíró ember energiáját poshasítja el a még nagyobb profit utáni könyörtelen tülekedés.” EZ elég nyílt beszéd volt! S ha semmi, de ez a megnyilatkozás, visszavonhatatlanul a vádlottak padjára ültette a tőkés világ urait. Sugár István
