Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-11 / 189. szám
im augusztus 11., csütörtök NÉPÚJSÁG 600 millió dollár Ennyit követelt Eisenhower az amerikai kongresszustól „a vörös világ kihívásának ellen- súlyozására”, keddi „kongresz- szusi üzenet”-ében. 600 millió dollár! Űjabb hordó olajat öntött tehát Ike a hidegháborús politika tüzére. Cseppet sem kétséges, kit perzsel meg a felcsapó lángnyelv. Mire kérte a kongresszustól a 600 rrtillió dollárt Eisenhower? Az új tömegpusztító fegyverek tökéletesítésére, újabb támaszpontok építésére. S ezt nein is tagadják az amerikai imperialisták. Az Egyesült Államok delegációja a genfi atórrtértekezleten ugyanis nyíltan bejelentette: folytatni kívánják a kísérleti robbantásokat, s 1961—62-ben tizenegy földalatti robbantást hajtanak végre. Űjabb esztelen, provokációs lépés ez az USA részéről. Esztelen és értelmetlen! De beszédes és sokatmondó is! Sokatmondó azért, hogy pont a hi- rösimai és a nagasaki atomtámadás 15 éves évfordulóján rukkoltak elő ezzel a gálád szándékukkal. Akkor, amikor az emberiség gyászos kegyelettel emlékezett a két tragikus sorsú japán város halottaira, az atomrobbanások áldozataira, amikor tíz- és százezrek vonultak tüntető tömegben a meghalt hirosimaiak síremléke elé. Kevés volt hát az a több százezer halott, akit elpusztítottak atombombájukkal 1945 augusztusában? Űjabb százezrek, milliók halálát akarják! Mélységesen felháborító és elítélendő az amerikai agresz- sziós körök minden törekvése. De nemcsak a béke hatalmas táborának egymilliárdja olvassa a gyilkos szándékú koponyákra az ítélet és a vád szentenciáját, maguk az amerikaiak is mély felháborodással fogadják vezető embereik megnyilatkozásait. Linus Pauling, hírneves amerikai tudós mondotta: „A tudományos kutatások minden tétele az atomki- sérleték rettentő veszélyét Jelzik.” Hogy megtörik-e a két éve tartó atomcsöndet, — hamarosan elválik. Az amerikaiak Genfben bejelentették ebbeli szándékukat. A Szovjetunió küldötte, Carapin, ugyanitt nyilatkozatot tett: a Szovjetunió nem tartja szükségesnek a nukleáris robbantásokat és ellenzi azt! A világ békére vágyó emberisége, természetesen a Szovjetunió álláspontját fogadja el. Hétfőn fejeződött be a nukleáris fegyverek betiltásáért és a teljes leszerelésért küzdő VI. nemzetközi kongresszus Tokióban Tizenhat ország tízezer küldötte tárgyalt négy napon át a béke megvédésének lehetőségeiről, a japán fővárosban. Tízezer japán békeharcos vonult fel hatalmas tüntető menetben, hogy az atomkísérletek megszüntetését követelje. És akkor egy nappal később, kedden, az embermillíók tiltakozását semmibevéve, az amerikai kongresszuson Eisenhower 600 millió dollárt követel az új nukleáris fegyverek kipróbálásának kísérlet-sorozatára. Abnormális cselekedet volt, ami egyáltalán nem dicséri az elnököt! A kongresz- szus természetesen megszavazta a követelt összeget, azért, hogy lehetőséget biztosítsanak az elnöknek arra, hogy a „nemzetközi béke fenntartására megtegye a szükséges intézkedéseket”. Tisztában vagyunk azzal, mit jelentenek Eisenhower „szükséges intézkedései”! Hadd idézzük erre vonatkozóm egyik amerikai hetilap — az US News and World Report — beismerő leleplezését: „...a nukleáris fegyverek kezdeténél tartunk, s az atomkísérletek felfüggesztése hátráltat bennünket.” Tehát ezek a „szükséges intézkedések” a nukleáris fegyverek egyre teljesebb tökéletesítését jelentik. Ilyen „tartós nemzetközi békét” kínál az emberiségnek az amerikai elnök. Az „Amerika Hangja” és a „Szabad Európa Rádió” kommentálta Eisenhower elnök „kongresszusi üzenet”-ét és magyarázatokat fűzött a genfi atomértekezleten elhangzott amerikai bejelentéshez Is. Az atomrobbantások természetesen tudományos célokat szolgálnak — ezzel indokolják terveiket. De megint csak hadd idézzük az US News and World Report fentebb említett cikkét: a föld alatti robbantások újrakezdését követelik a katonai vezetők is .:. Az új fegyverfajták egész sorát szerkesztették meg és készítették el, de egyiket sem próbálták még ki” — írja a lap. íme hát, ilyen „tudományos” célokat tűzött maga elé Amerika „tudós-garnitúrája”: tudományos cégér alatt katonai célokat szolgáló tömegpusztító fegyvereiket akarják kipróbálni! Lehullt hát a tudományos zománc! Á kitalált meséket nem hiszi egyetlen épeszű ember se! A Szovjetunió ellene van a kísérleti robbantások megkezdésének, mert nincs szüksége ilyesmire. A Szovjetunió nem hajlandó részt venni a kísérleti robbantásokban, nem hajlandó nukleáris tölteteket szállítani olyan kutatások végzéséhez, amelyeket szükségtelennek — s ugyanakkor roppant veszélyesnek — tart. Átlátszó és gyerekesen naiv az amerikaiak mahinációja: egyezzen bele a szovjet a robbantások újbóli megkezdésébe, szállítson nekünk robbanótölteteket, s akkor majd szépen mindent rájuk kenünk, akkor majd bejelentjük a világ népeinek, hogy minket nem terhel a felelősség, a szovjet akarta, hogy így történjék! Csakhogy ez az idétlen mesterkedés a Szovjetunió határozott állásfoglalása következtében kútba esett. A Szovjetunió semmilyen közösséget ném vállal az amerikaiakkal, mert a Szovjetunió válóban és igazán a nemzetközi béke fenntartására törekszik. S a nemzetközi béke fenntartásának egyedüli módja: a nukleáris fegyverek megsemmisítése, s a továbbiakban — a teljes leszerelés! Ezért tüntettek Tokióban a japán békeharcosok, ezért vonultak hatalmas menetben a hirosimai halottak síremléke elé. S ezért szállnak harcba a rohamsisakos rendőrökkel a kapitalizmus valamennyi országában a béke elszánt hívei. Az Egyesült Államok készen áll minden tárgyalásra — harsogta kedd este is az „Amerika Hangja” kommentátora. De gondolkozzunk el azon: lehet- séges-e a megegyezés akkor, amikor százmilliókat, milliár- dokat költenek újabb fegyverekre az USA elvakult politikusai, amikor Eisenhower elnök újabb és újabb gyúanya- got halmoz fel a nemzetközi politika porondjára? Nem! Mert békéről tárgyalni, megegyezésre jutni sosem lehet addig, amíg fegyverek vetik árnyékukat a fehér tárgyaló- asztalokra ..: Pataky Dezső A Tanácsi Építőipari Vállalat első féléves munkaversenyének kiértékelése A Tanácsi Építőipari Vállalat értékelő bizottsága megvizsgálta a hazánk fe'szabadu- lásának 15. évfordulójára indított egész évre szóló munkaverseny első féléves eredményeit. A bizottság megállapította, hogy a munkaversenybe benevezett brigádok jó, sőt egyes brigádok kiemelkedő eredményeket értek el az egy főre Jutó termelési érték teljesítésében és a munkafegyelem megszilárdításában. A versenyben részvevő brigádok eredményei építésvezetőségenként: 1. SZ. ÉPÍTÉSVEZETŐSÉG, EGER: 1. Mészáros Ferenc kőművesbrigád 2. Major Imre kőművesbrigád 3. László Lajos kőművesbrigád SZ. ÉPÍTÉSVEZETŐSÉG, FÜZESABC 1. Sárkány Ernő asztalosbrigád 2. Mlinkö Vendel ácsbrigád 3. Nagy János kőművesbrigád SZ. ÉPÍTÉSVEZETŐSÉG, GYÖNGYÖ. 1. Jávorka kőművesbrigád 2. Bozsó ácsbrigád 3. Oravecz kőművesbrigád száras Ferencet és Mlinkó Vendelt hatnapos ingyenes külföldi üdülésre küldik. Az első helyezést elért brigádoknak 800—800, a második helyezést elért brigádoknak 600 —600, míg a harmadiknak 300 —300 forint jutalmat fizetnek ki augusztus 20-ig. Hibás-e a féri a válás miatt? — Meddig terjed a hiszékenység és meddig merészkedik a bizalommal visszaélni az asszonv? A BÍRÓSÁG gyakran kénytelen kimondani azt a sorsdöntő mondatot, hogy az anyakönyvbe bejegyzett házasságot felbontja. A bontó- ítéletben két ember, vagy még több ember sorsa felett mond ítéletet a bíróság. A házasság komoly dolog, azt a társadalom és a jog a legnagyobb tiszteletben tartja. Ügy gondolja mindenki, hogy a társadalom berendezkedésének alapeleme, erkölcsi tartóköve a házasság. Berzsenyi ódái lendületét egy újságcikk keretében használni nem indokolt, nem is vagyunk hivatottak a legmagasabb erkölcsi mércével mégmérni esendő emberek köznapi tragédiáit, mert az ok a lélek mélyén sokszor a szereplők számára is kipuhatol- hatatlan marad. Azért mégis kell írni a válóperekről, mert mások lázas állapotából tanulnak az egészségesek. Célszerű példákon bemutatni, honnan és hová tartanak az emberek a házasság kötelékében. F. B. feleségül vette 1956. máréius 30-án N. É.-t. A férj a házasság fennállása alatt — 1959 novemberében mentek külön a házastársak — rendesen viselkedett, férji és emberi magatartásában hiba nem lelhető fel. Az iratok bizonyítéka szerint kitűnően keresett, havi 3100 forintos fizetését minden fenntartás nélkül átadta feleségének, hogy azzal gazdálkodjék. Az asszony, aki a házasság megkötéséig ugyanannál a vállalatnál dolgozott, mint a férj, kilépett munkaviszonyából és máshol helyezkedett el. A fiatal házaspárnak anyagi gondjai nem lehettek, mert a két kereseten felül a férj különböző utakon és elismerésre méltó munkája eredményeképpen a fizetésén felül még jelentősebb összegeket is adott haza feleségének. 1958 áprilisától 1959 augusztusáig nyereségrészesedés, prémium, újítás és jutalmazás címen nem kevesebb, mint 34 714 forintot kapott az asszony kézhez. A férfi tervezte, az asz- szony is helyeselte, hogy gyűjtenek, mert autót akartak venni. A FÉRJ AZT MONDTA, hogy a takarékban kell elhelyezni a pénzt. Az asszony közölte is férjével, hogy rendben van minden, a pénz a takarékban van. Az asszony még azzal toldotta meg a mesét, hogy a betétkönyvet az édesanyjának adta át. így az kitűnő helyen van. Az asszony a mindent elnéző férj mellett veszedelmesen a saját nézetei szerint élt. Nem tartotta szükségesnek a hitvesi hűség látszatát sem megőrizni. Költekezett, feltűnően mutatkozott idegen személlyel a kicsiny helység nyilvános helyein, míg végül a férj is tudomásul vette, hogy az asszony hűtlen. V. A. rá tudta venni az asszonyt, hogy egy másik városba kiránduljanak, idegen lakáson találkoztak, stb. Fény derült arra is, hogy az asszony a férjétől havonta kapott összegekből és a különösszegekből semmit sem tett takarékba, betétkönyvet sem váltott. A pénz elúszott a felelőtlen asszony karmai között, sőt (itt valóban megáll a mindennapi logika kerete), ilyen anyagi körülmények mellett 560 forintot lopott is a fiatalasszony. A házasságból a válóper megindulásáig egy leánygyermek született, de a per folyamán az asszony előrehaladott állapotban volt, azóta a másik gyermek is a világra jött. A sablonos kérdés önként kínálja magát: miért és hogyan történhetett meg mindez, amit így dióhéjban feltár a bontó-ítélet indokolása is? Az asszony nem szerette a férjét. Ezt többször közölte is a „harmadikkal”. Azt is értésére adta a fiatalembernek: örülne, ha elvenné feleségül. A harmadik azonban nem állt kötélnek. A házasságot nyilvánvalóan elhamarkodottan kötötték meg a házasfelek. A férjet bizonyára testi és lelki vonzalmak egyformán vitték az asszony felé, míg az asszonynak csak az tetszhetett, hogy a férj a vállalat második embere, kitűnő fizetéssel, magas prémiumokkal, szellemileg képzett valaki, akire a vállalat dolgozói mind felnéznek. A hiúság és az érzelmek eme vegyes kavargásában a hiúság győzött, a frigy létrejött. AZ ELSŐ HÓNAPOK természetes udvariassága, a férj kedves viselkedése, előzékenysége, az egyre mélyebbé váló hajszálrepedéseket a házasság márványnak látszó anyagában még elfedte. Az asszony emberi hibái, nyilvánvaló könnyű- kezűsége és a szeretet hiánya, a megszült és születendő gyermek ellenére is, kinyitották a tragédia viharzsákjét és áz asszonyt erkölcsileg igen mélyre fújta. A bíróság döntése jó- gos, amikor nem engedi, hogy az ő nevét viselje, akit lej ár i- tott azzal. hogy bűncselekményt követett el és azzal méginkább, hogy az Országvilág szemé és szája előtt viszonyt tartott fenn egy másik férfival. Az ügynek talán a bírósági ítélettel vége is lenne. De az élet halad tovább és mindennap újból és újból számon kéri a hibákat és azok következményeit. Mint ahogyan a férj vállalatának jóérzésű dolgozói, a vezetők is véleményükkel és segíteniakarásukkal okosan és még nem későn beleszóltak az ügybe. Segítettek a férjnek abban, hogy tisztán lásson maga körül és úgy tudjon cselekedni. hogy az további erkölcsi károsodást neki ne okozhasson. MIT TANULT A KÉT ember, az alig három évig tartó, szerencsétlenül végződő házasságból? Mi vár a két gyermekre, akit az anya fog nevelni? Levonja a tanulságot az asz- szony. aki csaknem kizáróan felelős a házasság felbomlásáért? Hol van a társadalmi felelősség határa, hol lehet már beleszólni a tragédiák megakadályozásába? Ma még kérdés. de jó rajta elgondolkozni. (farkas) Nagy leltekkel készülnek a X. vasulasnapra Az egri MÁV fűtőház dolgozói az 1960. I. félévi teljesítményi tervüket élüzemszint felett teljesítették. Száz elegyton- na kilométer-tervünket 116 százalékra, szénfogyasztási tervünket 116,5 százalékra teljesítették. A múlt évi tényleges szénfogyasztáshoz képest a folyó év első felében megtakarítottak 597 tonna szenet, azaz a félév utolsó hetében mozdonyaik a megtakarított szénnel továbbították a vonatokat. A fűtőház műhelyi dolgozói az időszakos mozdonyjavítási tervüket 100 százalékra teljesítették. Ezen eredmények eléréséhez nagy segítséget jelentett az, hogy a VII. pártkongresszus határozatait a fűtőház dolgozói magukévá tették, továbbá az is, hogy több kiváló újító hasznos újításokkal segítette az üzem gazdaságos menetét. Több szocialista brigád ala- jkult a múlt félévben a mozdonybrigádoknál és a moz- donyjavító részlegnél. A szocialista munkaverseny célkitűzések megvalósítása nagy lendületet adott ahhoz, hogy sok kiváló egyéni és brigád munkateljesítmény jöhetett létre a félév alatt. Ilyenek Rapcsók Ferenc, Fodor Ignác, Szajcz István mozdonyvezetők, Nagy Imre, Lázár László mozdonyfűtők, Mogyorósi István lakatos csoportvezető, Hegedűs Sándor lakatos a KlSZ-brigád- ból és sok más dolgozó is. A kiemelkedő teljesítményt elért dolgozók közül többen kiváló dolgozó jelvényt, illetve oklevél- és pénzjutalmazásban részesülnek a X. vasutasnap alkalmából. A X. jubileumi vasutasnap tiszteletére a fűtőház dolgozói ünnepi műszakban vállalták a balesetmentes, menetrendszerű és gazdaságos vonatközlekedés eredményes lebonyolítását. Fodor Ignác Az építésvezetőségek közötti munkaversenyben a következő sórrend alakult ki: 1. Éger, 1. sz. Építésvezetőség; 124,7 százalék. 2. Füzesabony, 2. sz. Építésvezetőség; 111 százalék. 3. Gyöngyös, 3. sz. Építésvezetőség 103,7 százalékos térvteljesítéssel. Több olyan brigád akadt, afnely „hivatalosan” nem vett részt a munkaversenyben, de Term. érték % 12 500 200 12100 193 10 400 NY: 167 14 500 210 12 3Ó0 197 10 040 ■r. 162 12 100 194 10 250 168 9 250 148 is helytálltak, eredményük elérte a helyezést; nyert brigádok teljesítményét.? Tehát kívülről is szorították a| versenyzőket, élénk volt a ver-? senyszellem. A bizottság értékelte az? egyéni példamutatást és a ter-| melésben való kiváló hely tál-1 lást. Úgy döntött, hogy két! legjobb fizikai dolgozót: Mé-| A tanács születésétől, a tanács dolgozója Kilenevenkét előadást tartottak eddig j pedagógusaink a takarékosságról dezvényeken. alkalmi kirándu-j lásokon, a termelőszövetkezet-; ben tartották meg, eddig össze-' sen kilenevenkét alkalommal. ■ Néhány esetben több száz főnyi] közönség gyűlt össze az előadd-, sokra, amelynek soraiból azóta] számosán helyezték el megta-, karított pénzüket betétköny-] vekben. A megyei tanács VB műve- ődésügyi osztálya a takarékos- ;ági albizottság javaslata alapián a közelmúltban ismeretterjesztő előadásokat szervezett, ímelyeken a pedagógusok beszéltek részletesen a „miért és logyan takarékoskodjunk” kérdéséről. Az előadásokat a pedagógusok gyűléseken, renMa azok intézik ügyes-bajos dolgainkat, akiket mi választottunk a tanácsokba. Nagy dolog ám ez! Ma már, tíz év múltán csak úgy tudjuk felmérni, ha visszagondolunk, régi írásokban lapözgatuhk, és felidézzük azokat az időket, amikor teljhatalmú jegyzők és főjegyzők, alispánok és főispánok intéztek mindent, egyéni panaszokat és közügyeket egyaránt. 1950-ben mindenütt megalakultak a tanácsok. A nép bizalma sók régi kommunistát, sok régi harcos munkást, parasztot és értelmiségit állított a tanácsok felelős posztjaira Megbíztunk bennük, és bizalmunk a tíz év alatt egyszer sem rendült meg. Nem, mert néhány kivétellel mind megállta a helyét. Ezek között van Varga Mihály elvtárs is, a Heves megyei Tanács igazgatási osztályának vezetője, aki elmondhatja magáról azt, hogy a tanácsok születésétől kezdve ott áll, ahová állították, de minden esetben a tanács dolgozója maradt. 1917-ben született. A kisiparos család gyermeke, maga is az iparban helyezkedett el, de fiatal életének terveibe beleszólt a háború. Mikor hazatért, a demokratikus hadseregbe jelentkezett szolgálattételre. A további élete már úgy alakult, ahogyan azoké az embereké, akik eljegyezték magukat a közért váló munkával: oda ment, ahol szükség volt rá. 1947-ig a tiszafüredi hídépítésnél élelmezésvezető. Ha meggondoljuk, mit jelentett ez az 1946—47-es években élelmezni egy nagy munka munkásait, akkor csak azt mondhatjuk, hogy jól állta a sarat, mert innen hamar kiemelték. A tiszafüredi tanács dolgozója, majd vézető beosztású embere lett. A jó munka jutalma nem maradt el, ebben az esetben újabb, nehezebb munkát jelentett: 1950 februárjában előbb számtiszt, majd az adócsoport vezetője a megalakult megyei tanácsnál. Az ellenforradalomig itt végzi a munkáját, nem sokkal utóbb a titkárságon a jogi és adminisztrációs csoport vezetője. Az 1958. évben lett az igazgatási osztály vezetője, ahol jelenleg is dolgozik. Eddig egy rövid „tanácsi életrajz”. De ami mögötte van, az sokkal több ennél. Nincs benne az a nehéz esztendő, amikor ismerős és barát, rokon és támogatás nélkül, nagy munka mellett Miskolcon leérettségizett. Nincs benne az, hogy letette a mérlegképes könyvelői vizsgát, nincs benne az, hogy adócsoportvezetői vizsgát tett. Az is hiányzik az évek és számok egymásutánjából, hogyan tartotta mindig szem előtt, és hívta fel munkatársai figyelmét arra, hogy a tanács dolgozójának lenni szép feladat, és nem szabad elfelejteni soha, hogy a tanács dolgozója a választók alkalmazottja. Velük és értük van a tanács. S hogy beosztottai mindig számoltak ezzel a ténnyel, és minden munkájúkat a nép, a választók érdekében igyekeztek elvégezni, azt mutatja az a tény is, hogy mind megállták a helyüket, vezető beosztásban dolgoznak azóta is. Hiányzik a rövid ismertetésből az is, hogy Varga Mihály elvtárs nyugodt, mindig kiegyensúlyozott egyénisége biztonsággal igazodik el és igazit el az igazgatási osztály szövevényes munkájában mindenkit, aki ezért hozzá fordul. — Szeretettel beszél azokról az élményekről, amit a tanácsválasztások jelentettek az életében. Ezek voltak azok a határkövek, amelyeknél megállva elgondolkodhatott azon a munkán, amelyet évről évre lelkiismeretesen végzett. Az 58-as választások különösen szívéhez nőttek, mert ennék egész adminisztratív irányítását ő tartotta kezében. Mi sem adhat nagyobb életélményt egy embernek, mint az, hogy ha egy országos jelentőségű dolgot maga irányít. Mégsem a hadvezér beszél belőle, hahém az a szerény ember, akinek életet és biztonságot jelent az a tömeg, amelynek megbízásából dolgozik. Varga Mihály elvtárs életében még sok határkő tesz. Még sokszor számot kell ádnia a választóknak arról, mit végzett, és amit végzett, hogyan végezte. Am a további munkára vonatkozóan csak annyit: tanul, gondolkodik és szereti az embert. Ádám Év«
