Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-10 / 188. szám
» 1980. auguM*-' szerda NÉPÚJSÁG , S Együtt as asszonyokkal A munka veteránjai: BÜKKSZENTERZSEBET | kis tanácsházának egyik szobájában beszélgetünk a községi tanács elnökével. Legtöbb szó a község fiatal termelőszövetkezetéről, s ezen belül is a szövetkezeti asszonyok lelkes munkájáról esjk. Elragadtatással beszél róluk, számokat sorol. 160, 140, 80-100. Nem, nem terméseredmények ezek, hanem létszám, ennyi asszony tagja van a szövetkezetnek, ennyi dolgozott naponta a he- regyújtésnél, aratásnál. Ott vannak mindenütt a szövetkezetben. ahol munkaerőre van szükség, sokszor még a nehéz férfimunkában is segítenek. Együtt dolgoznak a férfiakkal a hordásnál, a kazlazásnál, s a cséplésnél is, s minthogy bizonyításul. kimegyünk a több mint egy hete dolgozó cséplőgéphez. Éppen új állást vettek fel, az előző asztag cséplését a kora reggeli órákban már befejezték, s most új, hatalmas asztag árnyékában zúg ismét egyenletesen a traktor. A hosszú, széles szíj csattog, amint hajtja a cséplőgépet, s nem erőlködik a motor akkor sem. mikor ráakasztják az elevátor szíját is. Rövid percek, s már hányják a kévéket az asztag tetejéről Szilap Cábomé elé, egy villanásnyi mozdulat s a kéve kötelétől megszabadítva, már az etetőnél van. A cséplőgép most már „teli gyomorral” dolgozik, s az árpától súlyos zsákokkal távozó vontató jelzi, hogy ismét csépelnek a bükkszenterzsébeti Petőfi Termelőszövetkezet tagjai. Egyelőre csak szórványosan hull a szalma az elevátor tetejéről, de hamarosan ez is munkát ad Sziláp M. Ignácnak, Ködmön S. Bálintnak, valamint Utasi Kdlmánnénak, if). Sallai Károlynénak és a kazal rakás „mesterének”, Utasi B. Józsefnek. Egy egész asszonybrigád dolgozik itt a cséplőgépnél Utassi Kálmánná vezetésével, s nem válogatósak a munkában. A férfiak tulajdonképpen csak a zsákolást végzik, csak ott vannak kizárólag férfiak. | A NAGY NYÁRI MUNKA | az elmúlt évben alakult fiatal termelőszövetkezet első közös aratásának sikeres lebonyolítása nagy erőpróba elé állította a szövetkezetét, de a tények azt mutatják, hogy sikeresen oldották meg ezt. Az idejében learatott gabona hordása folyik még. a hatalmas asztagok bizonyítják, hogy nem lehet már sok gabona kint a határban, s ez a gabona sem marad sokáig helyén, mert a lelkesen dolgozó cséplőcsapat munkája nyomán egyre több a mesterien kazalba rakott szalma. — Ha a nóhánynapos esős idő nem szakítja félbe az aratást, két hét alatt learattunk volna — mondja Utast Csáki Sándor, növénytermesztési brigádvezető, s az asztag másik oldalára tessékel, mert közben Za) B. Vilmosné és Zaj B. Ágostonná hordják már a tő; reket, s Utasi B. Bertalanná bármilyen ügyesen is rakja a törekkazlat. a határt végig nyargalászó szél jócskán hátára vesz belőle. — Július 13-án kezdtük meg az aratást — mondja tovább — s a műit héten levágtuk már az utolsó rendeket is. Volt olyan nap, hogy 130 kaszás is vágta a rendet. Saját kaszásaink mellett segítettek a szö- vetkeastben dolgozó asszonyok férjei, de ami a legnagyobb lendületet adott a munkának, az az asszonyok lelkesedése volt. Hárman is szedték a markot a kasza után, kötelet készítettek, csomóztak, ők hordták a kévéket is. Itt volt valamennyi asszony, még a 60—65 évesek is dolgoztak. Közben asszonyok is balebei eszólnak, az idős Vincze Gáspámé, if). Sallai Károlyné, Utasi Kálmánná, Utasi B. Bertalanná és a többiek, s bizonygatják: — Nagy keletje van itt a munkának — mondja egyszerre több is —, nincs olyan asszony, aki ne akarna dolgozni, inkább valamennyien harcolunk azért, hogy a férfiak mellett mi Is dolgozhassunk. BESZEDJÜKBŐL aZtűnikkl logy a szövetkezetei lehetne ikár az asszonyok szövetkezeiének is nevezni, mert a nintegy 250 dolgozó szövetkezeti tag közül 140 asszony. _ s levőkkel nemcsak az aláírt Kilépési nyilatkozaton találkozunk. hanem akkor lehet halapi róluk igazán. amikor nunikáról van szó. Még az él* núlt év őszén jegyezték meg ludásné. Utasi Kálmánná, 'Jtasi H. Ferencné, Utasi Csáki Ágostonná, Utast Csáki Sán- lomá, Utasi B. Ignácné. Zaj 3. Józsefné tagok. Ködmön Já- losné, a szövetkezet elnöké- íek, Ködmön Vilmosné, a párttitkár feleségének nevét. 5k voltak ugyanis, akik első- iek kezdtek munkához. első lapon ők kezdték meg a here- 5yűjtést. Másnap már többen /oltak, harmadnap meg már föl sem lehetett volna írni an- íak a több mint 100 asszony- lak a nevét, akik lelkesedéssel kezdtek a közös gazdaság építéséhez. S ez a több száz isszony lelkesedése nem hagyott alább, dolgozik vala- nennyi, a szövetkezet vezetői - lek inkább az okoz gondot, A% olasz búsa-kísérleiekröl A füzesabonyi járás termelő- szövetkezetei az idén is tovább folytatták az olasz búza termelési kísérleteket. Ebből a bő termésátlagot adó búzafajtá- ból az idén 35 holdat vetettek a termel ős zövetkezetek, de, sajnos, erős fagykár miatt a kísérletek nem jártak a kívánt sikerrel. Számottevő eredményeket csupán a Fuzeísabonyi Állami Gazdaság szakemberei tudtak felmutatni, ahol a fagykár ellenére is jó termést arattak. A járásban összesen öt termelőszövetkezet termel olasz búzát, ezek közé tartozik két poroszlói, h füzesabonyi Petőfi és a mezőszemerej Űj Világ Termelőszövetkezet is. »ÖOOOOC30öÖöCíiOOOOOOOOOOOOOOOOÖOOOOOOOOOOOOCX>DOOOOOOOOOOOOOOOOCX>JOOO' Egész évi nyugalmának csak 130 forint az ára TERMELŐSZÖVETKEZETI TAGOK háztáji általánns biztosítása TÚZ-, BETÖRÉSES LOPÁS-, JÉG-, ALLAT-, BALESET, ÉS SZAVATOSSÄGI KÁROK ESETÉRE NYÚJT VÉDELMET! Fizesse a díjat pontosan KARAT GYORSAN MEGTÉRÍTI AZ Állami Biztosító Venczel János, üveg fúró hogy néha nem tudnak számukra munkát biztosítani. — Legtöbb asszony a cukorrépa kapálásakor volt kint a határban — mondja Utasi Csáki Sándor. — Sürgős volt a kapálás, egyelés elvégzése, szóltunk az asszonyoknak, s legalább 140-en voltak dolgozni. Az asszonyok közbeszólnak, s elárulják azt Is, hogy akkor készültek egy kisebbfajta „lázadásra”. Ugyanis a járásiak azt mondták. a kapálnivalót fel kell osztani csapatokra, s ezen belül pedig egy-egy asz- szonyra. Nem voltak hajlandók ezt megvalósítani, hanem közösen mentek ki a határba, s valamennyien együtt dolgoztak egy-egy táblában. Elöl a brigádvezető, s utánuk a többi asszony. — Haladt a munka — emlékeznek vissza —. jobban, mintha bármiféle norma ösztönzött volna bennünket. Egymást biztattuk. meg közösen jobb is dolgozni, jobb az étvágy délben az ebédnél Is, meg mindig történik valami, amin nagyszerűen tudunk szórakozni valamennyien, közösen. KITŰNŐ A HANGULAT nem messze a zajos cséplőgéptől, az épülő 100 férőhelyes istállónál dolgozók között is- Zaj László és Utast Barnabás mellett itt vannak az asszonyok, Utasi Csáki Bamabásná, és Utasi Bálintné készítik itt a következő asztagot. Zaj Ven- dei és Zaj Gábor rakják serényen a kévéket. Ügy dolgozik valamennyi szövetkezeti tag, mintha már évek óta együtt lennének. Csupán egy éve dolgoznak együtt, de összekovácsolta őket már a közös munka. s nem utolsósorban összeköti őket az elért kiváló eredmények is. Gabonájuk kitűnő termést adott, valamennyi terményből a tervezettnél jóval nagyobb átlagokat értek el. Előleget tudtak már fizetni kétszer is, s az eddigi eredmények optimistákká tették őket, bíznak abban, hogy az idei év végére, a következő évben az eddigieknél is jobb eredményeket érnek el. Ennek biztosítéka már megvan a szövetkezetben: a lelkesen végzett közös munka. Pilisy Elemér í^HSiiiiiaiiBiisiisiiSiiiuiiiiDiiiiiiiiiiiiViiaiiiiisiiiiiiii Parádsasvár — Üveggyár... Idős, öreg üzem. Sok-sok generációnak adott munkát és kenyeret. Es betegséget, rokkantságot is. Évtizedeken át. Amikor az emberéletet, az emberi munkaerőt még pengőben, fillérekben mérték. A gyár most is a régi, az épületek — ugyanazok. Az emberek mások! Es más itt a munka, a munkakörülmények, a gépíberendezé- sek. Egyetlen kémény kapcsos téglatörzse fúródik itt az égbe, a munkacsarnokok, a háztetők fölött. A gyár kazánjának kéménye- A kémény tövében, a munkacsarnokokban emberek dolgoznak most is. Több százan. Két munkásnemzedék el egymás mellett: fiatalok és idősebbek. Az idősebbek között is legidősebb Venczel János bácsi. Üvegfúvó. Markáns munkásember. Rövidre vágott ősz haj, csontos arc, makacsul előreugró áll. Szája körül két mélyre húzódott ránc. A nagy, hosszú munkacsarnok végén, a kádkemence mellett dolgozik Venczel János. Gyorsan, sietős, beidegzett munkamozdulatokkal. 1500— 2000 poharat készítenek el — egy műszak alatt. Ugyanennyiszer merítik a kemence fehéren izzó masszájába a fúvó- botot, s ugyanennyiszer töltődik levegővel a tüdő, hogy megformálja, a kívánt alakra fújja a bot végére vett folyékony üveget. Tüdőmunka az üvegfúvás. A kemencében 1200 fokos hőségen izzik az üveg anyaga: homok, szóda, dolomit. Izzasztó, verejtékeztető itt a levegő. Nem szívesen időz a hőségben az ember, ha nem muszáj. Venczel János bécsi hosszú évek, évtizedek óta dolgozik a kemence mellett. 1919. óta üvegfúvó... Itt kezdte a munkát, a szakmát a Parádsasvári Üveggyárban. Gyerek erővel, 12 éves fejjel. S azóta egyfolytában üvegfúvó. Negyvenkét esztendeje. Most 52 éves. Apja is üvegfúvó volt — bátyja úgyszintén. Hatvanötéves korában mondott búcsút a gyárnak az öreg Venczel, bátyja a múlt évben tette le a fúvóbotot. Apja ma is él, 82 esztendős. Néha-néha, nagyon ritkán bevetődik még a gyárba az apa és a fia. Odaballagnak a kemence mellé. Nézik a munkásokat, figyelik a „legfiatalabb” Venczelt. És megpróbálják ők is a fúvást. Kezükbe veszik a fúvóbotot: formálják a folyékony üveget. Ezek a látogatások adják az idős, 82 éves Venczelnek az életerőt. Mert szerették ezt a gyárat, ezt a szakmát. A „legfiatalabb” fiú, az 52 éves János... nem ilyen. Ügy beszél a munkájáról, mintha nem szeretné mesterségét. Ennek okát is tudatja velem: — Megöregített ez a nehéz munka... Nekem sincs már sok időm hátra itt a kemence mellett. Talán még tíz év. Talán annyi se... De a szavak nem képesek eltakarni Venczel János érzéseit, mert elárulja, hogy a Parádsasvári üveggyár öreg kádkemencéje, amely itt melegít, perzsel a falak közt, szívéhez nőtt, akár egy hú szerető. Igaz, megöregítette a munka. 1919. óta... Hivatalosan 9 órát dolgoztak. Ennyiért fizették. Állva, sietve harapta az újságpapírba csomagolt elemózsiát is. Hajtotta a pallér. Ebédidő akkor nem volt. Kilenc órán át üveget fújt... A gyöngyösi Mezőgazdasági Technikum érdekes s rendkívül jelentős kezdeményezéssel igyekszik a mezőgazdasági szakember utánpótlását segíteni. Nagyréde termelőszövetkezeti községben az elkövetkezendő tanév idején esti mezőgazdasági technikumi tanfolyamot rendeznek. A nagyré- dei fiatalok helyben elvégezhetik a mezőgazdasági technikumot. az esti előadásokon megszerezhetik a technikumi végbizonyítványt, azaz a középiskolai végzettséget jelentő bizoEs ezen kívül még mennyi mindent követeltek tőle! Sik.a előtt... Reggel három órakor kelt, sietett be a gyárba: kiszedni a hútőkemencéből az üvegeket. Aztán befútötték a kemencét, s mikor megmelegedett az anyag, akkor kezdhették a fúvást. Sikta után... A kész üvegeket ki kellett hordani a csomagolóból a raktárba. Mikor ezzel végzett, akkor indulhatott haza, hogy másnap háromkor újra kezdje az örök körforgású munka robotját Negyvenkét esztendeje dolgozik az üvegfúvó szakmában Venczel János. A Parádsasvári Üveggyár legöregebb munkása. Itt, az üzemben kezdte az üvegfúvó szakmát. Kétszer kényszerül más gyárba: 1933- ban a Salgótarjáni Üveggyárban dolgozott. 1950-ben Tokodon. Leállt az üzem, azért kellett máshová szegődnie. A munka öreg veteránja ő. Arcában — a szája körül — mélyre rágta magát a keserűség, a gond. Lelkét nem érték el. Lelkében ma is tengernyi szépség, gazdagság él. Ezeket formálja bele az üvegbe, a pohárba, karcsú ívelésű vonalakkal, finom árnyalatokkal. Vajon eszükbe jut-e munkás alakja azoknak, akik kezükbe emelik életének sok-sok munkáját? Mert megérdemli, hogy nevét megőrizzük. Megérdemli, hogy tudjunk róla ... Pataky Dezső nyítványt. A technikum esti tagozatának beindulása attól függött, lesz-e legalább 35 jelentkező a községben. Jelen eg úgy néz ki a helyzet, hogy az esti technikumi előadásoknak ennél a létszámnál jóval több hallgatója lesz. A gyöngyösi Mezőgazdasági Technikum tanárai szeptembertől tehát kijárnak Nagy- rédére és itt tartják meg az esti tagozat számára az előadásaikat. -(Kiss g. János) iiiiti«ii9ii9iiaiiiiitHiii«ii|iiiiitiiiiiiiiBiiauiiiiiiiiiiii|iiaii9iiiiiaii|iiifiiiiiiiiiitiiitiiii«iiatiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiaiiaiiiiiiiiiiiiiiaii«uiiiiiitii«iiiiiiMiii«.iaiiaiiii!iiiauiiiiiiii« Mezőgazdasági Technikum Nagyrédén Kórház. Kívülről nem sokat mutat, épülettömb, akár a többi, ablakok hosszú sora, időnként mentőautó fékez a bejárat előtt. Vajúdó nőt, beteg férfit, gyermeket emelnek ki a kocsiból, a járdán néhány kíváncsiskodó bámul, aztán isméi szabad az út, az élet tovább folyik, a dolog többi része az orvosokra tartozik. Kórház. Valamikor félelmet ébresztő szó, a ma embere azonban más érzéssel lépi át küszöbét, mint régen. Hittel és bizalommal adja át magát a kezelésnek, s ez a hit és bizalom nem, oknélküli. A beteg megérzi mindjárt az első napon; meg akarják gyógyítani, egészségesen akarják visszadni a társadalomnak. Egy épülettömb, ahol mindig vannak virrasztók, épülettömb, melynek egyes szobáiban ádáz küzdelem folyik a halállal. Nagyon nehéz a harc, néha napokig, néha hetekig tart Ki tudja mi történik az orvos lelkében, amikor alul marad ebben a küzdelemben? Amikor látja, hogy minden hiába, amikor a haldokló ember szívének utolsó dobbanásait hallgatva ökölbe szorul keze a tehetetlenségtől. Osztályok, orvosok, ápolónők, takarítónők, konyhai személyzet, adminisztrátorok. Emberek. Az egészségügy katonái. A takarítónő is, meg a szakács is. A tisztaságban nyugodtabb a beteg, az ízletes koszt erőt ád, az erő kedvet csinál az élethez, segít az életet megAz életért... tartant Itt, Egerben a megyei tanács Il-es számú Kórházában is egy a cél: meggyógyítani a beteget a lehető legrövidebb idő alatt. Reggel ötkor a folyosók takarításával kezdődik a nap. Csörren a veder, vizes rongy- gyal végigmossák a kőkockákat. Az ápolónők valamivel később megmosdatják a gyengébb betegeket. Orvosságosz- tűs, lázmérés, ágyigazitás, reggeli, néhány barátságos kérdő szó: hogy aludtak, mit álmodtak? Nincs-e különösebb kívánság? Az udvar is megélénkül, lovaskocsik jönnek a reggeliért, hiszen innen táplálkoznak a többi kórházak betegei is. A reggeli: kinek kávé, kinek tea, tej zsemlével, kenyérrel. Utána ismét gyors takarítás jön, jön az osztályos orvos, később a fővizit. Fekszel az ágyban, beteg vagy. Jóformán azt sem tudod, mi a bajod. Mindened fáj. Zárt szekrény vagy, amit nem lehet kinyitni. Az orvos, vagy orvosnő felültet, derékig lemeztelenít, végigkopogtatja a tested, lehallgatja a szived dobogását, tetőtől talpig megvizsgál, kikérdez, ki vagy, mi vagy, még a szüleid élete is érdekli. S ha mindezzel kész, az osztály orvosai, főorvosa megállapítják az irány diagnózist. Ez az első lépés. S utána következik a többi. Naponta újra megvizsgálnak, röntgen, EKG, vérvétel, vesetükrözés, májfunkció, szigorú diéta. Naponta tízszer megnéznek, vizesruha, injekció. Ha gyenge vagy, ápolónő kísér ide-oda. Min- dénki kedves veled szemben, legyél egyszerű segédmunkás vagy jónevű mérnök. Még ha „kőből" van a szíved, akkor is érezned kell: meg akarnak gyógyítani, minél előbb, minél kevesebb fájdalommal. Erezned kell: emberek vesznek körül, akiket ma már egyre inkább a szocializmus egyik ragyogó elve vezérel: legfőbb érték az ember! És napokig, néha hetekig hántolnák (mert harc folyik itt, harc az életért), öt-hattizednyi lázcsökkenésért, azért, hogy egyenletesebb legyen a szívverésed, hogy nyugodtan alhass, s hogy családtagjaid arcáról eltűnjék a gondfelhő. Éjszaka sem vagy magadra hagyva. Alszol, nem veszed észre, óvatosan nyílik a kórterem ajtaja, a nővér belép, zajtalanul, csendesen. Megnézi az érverésed, megigazítja a paplanod, homlokodra teszi a kezét. Ha szükséges, vizesruhába csavarja tested, s úgy távozik. Ha nagyon súlyos állapotban vagy, a város egyik lakásában megcsörren a telefon, bár éjjel van, rövid idő múlva maga a főorvos jelenik meg ágyadnál. S ez elég sűrűn megtörténik. Alszol, s körülötted nappali munka folyik, az ügyeletes orvos injekcióadásra készíti a pravazt.... alattad a műtőben vakító fényben operálnak, a szülészeten diadalmasan bömböl egy újszülött polgár. Alszol, s az ügyeletes orvos gondosan tanulmányozza leleteidet, hogy minél előbb munkába állhass, elfoglalhasd ■ helyed az életben. Reggel, friss erők jönnek, s orvos, orvosnőt ápolónő veled örül, ha jobban érzed magad. Kórház. Vannak, akik nem először fekszenek itt. Azt mondják, a múltban is megkapták a kezelést. Ma azonban ez a kezelés több, mint kezelés. Gondos ápolás, állandó felügyelet és sok-sok emberi szó, emberi biztatás. Azt is mondják: „Jobb a koszt, az ellátás, nagyobb a tisztaság”. Ha mondják, feltételezhető: így is van. Bár ebben nincs semmi csodá-, latos. Sem a jobb kosztban, sem az emberibb bánásmódban — lelkiismeretes kezelésben. Nem csodálatos, hanem érthető jelenség. Tizenöt éve élünk már ebben az új emberformáló világban. Nem nevezhetnénk szocialista társadalomnak, ha nem így lenne, ha az egészségügy katonái nem így dolgoznának, a társadalomért, az emberért! Kórház. Kívülről nem sokat mutat, épülettömb, akár a többi. A falakon belül azonban egy maroknyi embercsoport küzd az életért. Es nagyszerűen küzd, emberséges módon, szívvel-lé- lekkel, becsülettel. Köszönet érte. Holdi János ■ajm ■ ■ * ___ augusztus 20-ig Pl OSl OlCSŐn 20áre^dmínyéíO8 Egri vásárolhat kiárusításon Állami Áruház AU
