Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-09 / 187. szám

um aueusítut 9., kedd NÉPÚJSÁG Szilárd építőipari fegyelmet r1 yakran elmondják az épi ^ tőipari munkások és ve­zetők, hogy a sok munkahely, az építkezések szétszórtsága nagy gőndot okoz, az érnbe rekkel való foglalkozás, a tár­sadalmi tulajdon megóvása ós a munkafegyelem hiánya az elmúlt években sok problémát hozott. Sikerült-e eredménye­ket elérni az első félévben, milyen eszközökkel, hogyan, milyen intékedéseket tesznek a közeljövőben? Ez után kutat­tunk a Megyei Építőipari é$ a Közúti Üzemi Vállalatnál. Az első félévben mindkét vállalat egészen jó eredménye­ket ért el, túlteljesítették a legfontosabb gazdasági muta­tókat. A Tanácsi Építőipari Vállalat termelési tervét 112,5, termelékenységi tervét 113,8, a Közúti Üzemi Vállalat terme­lési tervét 125,9, termelékeny­ségi tervét 119,5 százalékra teljesítette, kedvezően alakult mindkét vállalatnál az önkölt­ség, a dolgozók és a vállalatve­zetés közös erőfeszítésének eredményeként lényeges ered­ményeket értek el az önkölt­ségcsökkentés terén, általában a tervfegyelem lényeges előre­haladásáról tettek tanúbizony­ságot mindkét vállalatnál. Nem volt zökkenőmentes az első félév. Az építőipari válla­lat sokszor anyaghiánnyal küz­dött átmenetileg, elfogyott a ka­vics, az üveg, vasbetongerenda, metílach. Nagy erőfeszítéseket tettek, hogy ne kelljen leállíta­ni a munkákat, mindent elkö­vettek, hogy a legszükségesebb anyagokat beszerezzék, átcso­portosításokkal, egyes anyagól: helyettesítésével idejében meg­oldották a legfontosabb fela­datokat, lényegesebb lemara­dás csak a gyöngyösi építésve­zetőségnél volt. A Beruházási Bank jelentése szerint a Ta­nácsi Építőipari Vállalatnál so­kat javult a szervezettség, a munka minősége és a határ­idők betartása, lényeges javu­lás tapasztalható a pénzügyi fegyelem és a számlázás terü­letén is. A Küzúti Üzemi Vállalat­nál 1959. második fél­évétől lényeges javulás tapasz­talható a munkálatok mennyi­ségi és minőségi elvégzésénél, A megnövekedett követelmé­nyeknek csak akkor tehet ele­get a vállalat, ha kőbányáit nagymértékben fejleszti, meg- f onto’tan, nagy előrelátással megszervezi a szállítást, és már a tél folyamán jól felké­szül a munkára. Ezek az intéz­kedések meghozták a várt eredményt, tovább javult a vállalat munkája. Persze, hiá­nyosság és baj akadt az első félévben a Közúti Üzemi Vál- latnál is. Nagyobb gondot kel­lett volna fordítani a kőbányák­ban a megkívánt szemszerke­zetre, mindenütt meg kellett volna valósítani az osztályo­zást és akkor kevesebb minő­ségi kifogás lett volna, csök­kenthették volna a nemes-zú­zalék hiányát. Mindkét vállalat műszaki­gazdasági vezetői biztosították az anyagszükségletet, és a gé­peket, lényegesen javították a munka szervezettségét, a szük­séges munkaerő rendelkezésre állt, tehát megteremtették a folyamatos, a tervszerű mun­ka alapfeltételeit. Mindez kiin­dulópontja és nélkülözhetetlen előfeltétele volt a munkaver­seny szélesebb kibontakozásá­nak, a munkafegyelem továb­bi javításának. Van-e erkölcsi alapja, sikerrel agitálhat-e a párt- és szakszervezet, joggal és eredményesen követelheti-e meg a műszaki-gazdasági ve­zető a munkaidő jobb kihasz­nálását, a pontos munkakez­dést, elősegíhetik-e a verseny­mozgalmat, kialakíthatják-e a törzsgárdát, bizalmat és a vál­lalathoz való ragaszkodás érzé­sét kelthetik-e ott, ahol a mun­kahelyen állandó fejetlenség, kapkodás és tervszerűtlenség uralkodik, a vezetők nem mu­tatnak jó példát és nem gon­doskodnak a zökkenőmentes termelés alapfeltételeiről? Nyilvánvalóan nem. Szerteágazó és bonyolult ^ az építőipar munkája. Körültekintő, igényes, mindig áz adott helyzethez igazodó, szigorú, de emberséges veze­tést követel a szakma és ezt várják az öntudatos dolgozóit is. A munka megjavítását, az építőipari fegyelem megterem­tését eredményező intézkedé­sek összességének felsorolásá­ra nem vállalkozhatunk, de a lényegesebb módszerekről szól­ni akarunk. A Tanácsi Építő­ipari Vállalatnál arra töreked­tek, hogy minél több komplex­brigádot hozzanak létre. A bri­gádvezetők kialakították az építkezés jellegének megfele­lő létszámú szakmunkás­áé segédmunkás-brigádokat. Az emberek maguk hatá­rozták meg, hogy kivel akar­nak együtt dolgozni, de ha már összeszokott a brigád, nem bontják szét azt, nem helyez- getik át megfontolatlanul az embereket egyik helyről a má­sikra. Az összeszokottság, egy­más kölcsönös kiismerése segí­ti a munkát és az állandó bri­gádok — a kezdtéstől a befejezé­sig történő egy munkahelyen való dolgozás ■— előfeltétele az egyösszegű munkautalványo­zásnak is. A brigádvezető és a munkások mindegyike egyfor­mán érdekelt abban, hogy jól haladjon a munka, kölcsönö­sen ellenőrzik és ösztönzik egy­mást, a brigád közössége vi­gyáz a munkafegyelemre, és gyakorlatilag megvalósították, hogy a brigádvezető a terme­lés elsőszámú parancsnoka lett. Havonta rendszeresen meg­tartják a termelési bizottsági értekezletet, ahol a havonta végzett felmérés és csupán „házi használatra” készített számla alapján megvizsgálják a munka előrehaladását, a ha­táridők betartását, az egyes részlegek közötti szükséges összműködést hatékonyan biz­tosítják. Életrehívták az előké­szítő kalkulációs csoportot és ezzel egyidejűleg tervszerűbbé tették az anyagellátást. A menetközbeni problé- mákat a vezető állású központi dolgozók és a válla­lati ellenőr az építésvezetők­kel, művezetőkkel és brigád­vezetőkkel a helyszínen tár­gyalja meg, az építési napló el­ső oldalára bejegyzik a rövid organizációs tervet, a bizony­lati fegyelem megkövetelésé­vel és a hatáskörök szabatos meghatározásával a felesleges anyagigényléseket és a kereszt­szállításokat igyekszenek el­kerülni. A Közúti Üzemi Vállalat nagy előrehaladást ért el az idejében való, tervszerű felké­szülésben, az anyag munka­helyre való leszállításában, a törzsgárda kialakítása és az üzemegységek közti párosver­senyekben. Nem állítjuk, hogy az emlí­tett két vállalatnál már min-, den rendjén megy és nincs javítani való a tervszerűség, valamint a munkafegyelem te­rén. Érzik és elismerik ezt a vállalatok vezetői és munkásai egyaránt. Milyen hibákat kell szóvá tenni és sürgősen kijavítani? Köztudomású, hogy az építő­ipari munkások az átlagosnál jobban szeretik a szeszes ita­lokat. A mostoha munkakörül­mények, a családtól való távol­élés még fokozza a bajokat. Pétervásárán sokat ittak és botrányosan viselkedtek a fes tők, a viszneki iskolaépítkezé­sen hétfőn nem jelentkeztek a parkettások, a kápolnai gyógy­szertár építkezésnél is része­gen álltak munkába egyesek. A dolgozók többsége elítéli és kiközösíti maga közül a fegye­lemsértőket, termelési tanács­kozásokon, szakszervezeti gyű­lésen nyíltan és őszintén meg­mondják, ha nem használ a fi­gyelmeztetés, az áthelyezés, küldjék el a botrányt okozókat, a becsületes munkásokra szé­gyent hozó mihasznákat. A ve­zetők, — személyesen az igaz­gató is —, többször foglalkoz­tak a megtévedt emberekkel, de ha nem használ a szép szó, a brigád kis családi közösségé­rték irttő és korholó szava, sze­mélyre és beosztásra való te­kintet nélkül, szigorúan eljár­nak a rendbontók, a fegyelem- sértők ellen. A Közúti Üzemi Vállalát- nál az elmúlt heti szak- szervezeti gyűlés megállápítót- ta, hogy a gazdasági-műszaki vezetőknek jobban, tervsze­rűbben kellerte á párt és a szakszervezet támogatását kér­ni, rövidebb időközökben kell kiértékelni a versenymózga- lom eredményéit és az eddigi­nél sokkal többet kell tenni a jól bevált munkamódszerek és á versenyben élenjárók nép­szerűsítésére. A szakszervezet megadja a támogatást, de a gazdasági vezetők határózót- tabban követeljék meg a mun­kafegyelmet. Ne nézzék el egyes gépkocsivezetők hanyag­ságát, ne fogadjanak el látszat- kifogásokat, hogy hétfőn reg­gel későn indulnak a munká­sokért, mert éz nemcsak sok óra munkakiesést jelent, ha­nem a hétfő reggeli mulasztás a vállalat nemtörődömsége, igen rossz hatással van a mun­kafegyelemre. Nagyobb segít­séget, személyes példamutatást várnak a több munkahelyen dolgozó munkavezetőktől. Az építőipari fegyelem foga­lomkörébe beletartozik a terv­szerű anyag-munkaerő ellátás, a szállítások és a gépesítés megszervezése, az építtetővel és alvállalkozóval való szerző­dések határidőben való meg­kötése, az építési napló és a számlázásokra vonatkozó elő­írások pontos betartása, a munkavédelmi utasítások lel­kiismeretes teljesítése. Mindez alapvető és elsődleges követel­mény, mert ha ezeket nem biz­tosítják a vállalat vezetői, vaj­mi kevés eredménnyel jár a munkásokhoz intézett felhívá­suk, utasításuk, vagy kérlelő szavuk. A mérleg adataival iga- zolt eredmények és a mostani termelési tanácskozá­sok azt bizonyítják, hogy a Ta­nácsi Építőipari és a Közúti Üzemi Vállalatnál lerakták a további előrehaladás biztos alapjait, a dolgozók bizakodás­sal néznek a jövő elé, igénylik a vezetők segítségét és min­denkitől megkövetelik a fe­gyelmet. Ügy véljük, mindkét vállalatnál megteremtették a szocialista munkabrigádok megalakulásának és eredmé­nyes működésének előfeltéte­leit. A legjobb brigádok akar­nak és tudnak szocialista mó­don dolgozni, tanulni és élni. Bízunk abban, hogy a legjob­bak példamutatása alapján si­kerül végérvényesen megvaló­sítani megyénkben a szilárd építőipari fegyelmet. Fazekas László Megyei értekezlet az üzemi kultúrfelelősök részvételével PÉNTEKEN délelőtt a me­gye üzemeinek kultúffelelősei értekezletet tartottak Egerben. Az értekezleten az üzemi kul­turális munkákkal foglalkozott Vass János elvtárs, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa kul­turális osztályának vezetője. Előadásában kifejtette, hogy az üzemi kultúrfelelősök mun­kája nem kisebb célt szolgál, mint azt, hogy részt vegyenek az emberek gondolkodásmód­jának átalakításában, és tuda­tossá tegyék azt, hogyan függ össze a kulturális fejlődés a tervek teljesítésével, a terme­lés egészévél. Elmondotta, hógy a szak­szervezeti kultúrfelélős mun­kájában előtérbe kerül á mű­velődés érdekében végzértdő munka, rtiert el kell érti! azt, hogy minden dolgozó megkap­ja a képzettséget, amit mun­kájának jó elvégzése igényéi. Elsősorban lényeges dolog az, hógy megszervezzék a dolgo­zók általános és középiskolai tanulását, dé emellett ugyan­csak elsősorban jön számítás­ba az a munka, amelynek arra kell irányulnia, hogy a beszer­vezett dolgozóknak minden körülményt biztosítsanak ah­hoz, hogy a megkezdett iskola­fajtát eredményesen el tudják végezni. Itt a tennivaló az, hogy tanulóköröket szervezze, nek, ha ez nem elég, akkor óradíjas pedagógusokat vonja­nak be, akik a szakszerű kor­repetálást él tudják végezni. A másik igen lényeges feladat a továbbtanulással kapcsolatban az, hogy szoros kapcsolatot tartson az üzem azokkal az is­kolákkal, egyetemekkel, ahol a dolgozók tovább tanulnak. Ér­deklődjenek eredményeik, ne­hézségeik felől, és egyáltalá­ban minden tovább tanuló em­bert kísérjenek fokozott figye­lemmel. Az ÜZEMI kultúrfelelős másik nem kevésbé fontos fel­adata az üzemi könyvtárral kapcsolatban az, hogy ne elé­gedjék meg azzal, ami van, ne elégedjék meg a szekrényben őrzött könyvekkel és a rend­szeres olvasókkal, hanem igye­kezzék azon, hogy minél töb­ben olvassanak. Mérje fel és adja jó módszerekkel tudtára a dolgozó szakmunkásoknak azokat a könyveket, amelyek szakmai fejlődésüket biztosít­ják, amelyeket általában az irodában őriznek. Ez azért is fontos, mert az ötéves terv mutatószámait kétharmad­részben műszaki fejlesztéssel kell elérni, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a szakmunká­sok, mérnökök és technikusok egyre jobban képezik magu­kat. A szakszervezet mérhetet­lenül sokat áldoz a szakköny­vekre, így aztán az lenne a helyes, ha ezt mindenki for­gatná, akinek a szakmájához, munkaköréhez szükséges. Komoly feladatot jelent az ismeretterjesztő előadások megszervezése. Nem az egyes előadások a lényegesek, ha- ném az, hogy előadássorozato­kat indítsanak be az üzemi kultúrfelelősök, mérjék fel az érdeklődést véleménykutatás­sal, hogy a sorozatban olyan előadások szerepeljenek, ame­lyek az embereket érdeklik. Ezekén az előadásokon mindig legyen ott a szakmái bizottság egyik tagja. A dolgozók általáhós mű­veltsége érdekében végzett munka né merüljön ki a szín­ház- és tnózijegyek eladásában. Meg kell ismertetni aZ embe­reket a művészetekkel, a mű­vészetek születési helyével, körülményeivel, tártatokat, múzeumlátogatásokat kell szérvezrti. Az üzemekbe mű­vészeket kell hozni, akik a dolgozókkal Való találkozás kőzbén élményeket, életszerű valóságot gyűjtenek, miközben a dolgozók is mégismerik őket. és a személyes kapcsolat a művészetek ápolásához, Olva­sáshoz, hozzáértéshez fog ve­zetni. VASS JÁNOS élvtárs el­mondotta még azt, hogy az üzemi kultúrfelelősök kísérjék figyelemmel az öntevékeny művészéti munkát. Az elmúlt seregszemlék azt bizonyítják, hogy az üzemi művészeti cso­portok nagyot léptek előre a szakszerűség és művészeti igény tekintetében, azonban ez még mindig nem elég. A csoportokhoz szakemberekre van szükség, akik például egy kómoly színdarab betanítása előtt a csoportnak tájékoztatót tudnak adói az íróról, a kor­ról, a megformálandó típus jellemzőiről. Biztosítani kell azt, hogy a csoportok ne csak alkalomszerűen lépjenek fel és alkalomszerűen készüljenek, hanem rendszeres munkával elérjék azt, hogy ünnepeinken a csoportok jól kidolgozott mű­sorral állhassanak közönség elé. Soron levő feladat most ai is, hogy a termelőszövetkeze­tek palronálását művészeti vő- Mlon is thepkezdjék az üzé­rnek. Adjanak segítséget a tsí művészeti csoportoknak úgy, hogy szakmailag is segítsék őket. de úgy is. hogy előadáso­kat rendezzenek a patronált termelőszövetkezet tagságának. MINDEZEK a feladatok az üzemi kultúrfelelősöket terhe­lik. Am ez a munka nem lehet teher akkor, ha azt olyan lelki- ismerettel és olyan szívvel végzik, mint ahogy annak ide­jén elvállalták. Nagyon szép munka ez. Szép azért, mert az emberek figyelmét a művésze­tekre, a szépségekre irányítani nem könnyű feladat. Nem könnyű azért, mert mindenki­nek megvan az elfoglaltsága, elgondolása arról, hogy sza­bad idejét hol töltse. Nehéz, de szép feladat, s a tizenkét üzem kultúrfelelőse szeretettel és igyekezettel végzi ezt a munkát. Ádám Éva Két megyére szélé postásünnepség Nagy ünnepségekre készül­nek a postások Heves és Bor­sod megyében. A Miskolci Pos­taigazgatóság fennállásának tízéves évfordulója alkalmá­ból jubileumi postástalálko­zót rendeznek Miskolcon, au­gusztus 19—28. között. Négy­ezer ember hivatalos oda. A miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban megnyíló kü­lönleges híradástechnikai ki­állítás hűen tükrözi a posta gyors fejlődését. Működés köz­ben láthatjuk majd augusztus 19—28-ig a legrégibb és a leg­modernebb rádió-telefon és hírközlő berendezéseket, mű­vészi fényképek érzékeltetik, hogy a technikai haladással egyidejűleg javult a postás dolgozók szociális ellátottsága. A bélyeggyűjtőknek külön ..csemegét” jelentenek a jubi­leumi ünnepségek. A bélyeg- múzeum nagy gyűjteményét bemutatják a látogatóknak, a kiállításon alkalmi postahiva­tal működik és az itt feladott küldeményeket alkalmi bé­lyegzővel látják el. Augusztus 27-én délután a két legjobb labdarúgócsapat mérkőzik a miskolci Népkerti Sporttelepen, kerékpáros, atlé­tikai versenyek és különböző sportrendezvények szórakoz­tatják a vendégeket. Este a Nemzeti Színházban opera­operett-est lesz, az Operaház hírneves magánénekeseinek vendégfelléptével és az Orszá­gos Postás Szimfonikus zene­kar közreműködésével. A sportrendezvényekre és a hangversenyekre szóló belépő­jegyeket a postás kézbesítők­nél lehet igényelni. Augusztus 28-án, reggel ki­lenc órakor megkoszorúzzák a hősi emlékművet, utána a Föl­des Ferenc Gimnázium dísz­termében folytatódik az ün­nepség. Kellemes és nem mindenna­pi meglepetéseket tartogatnak a meghívottak számára. A Mis­kolci Postaigazgatóság Vezető­jének tájékoztatója szerint az Ünnepségeken több Heves me­gyei postás dolgozó kitünte­tésben és soronkívüli előlépte­tésben részesül. Bizonyára lé­nyegesen emeli a hangulatot az, hogy kilencvenezer forint jutalmat fizetnek ki a legjobb dolgozóknak. A gyöngyösi postahivatal és a hatvani Műszaki Fenntartá­si Üzem teljesítette az élüzem feltételeket. A minisztérium kollégiuma a napokban felül­vizsgálja az értékelést és re­méljük, hogy a miskolci jubi­leumi postásünnepségekről két élüzem-cím kerül me­gyénkbe. F.. L, l»lilllllllNlllllllli|lllllllllllll!llll,lllllnill|i||ll|lt|IHIllllllllllllllllllll!IIIIIIIIIHIIIIIIIIIIHIIIIllllllllll|ll||llll|IHIHIII!llllllllllllllll|IIIIIIIHIIIIIIIIH,mil,III.lull,mi,H,||II|IIIIIIIHII||IIII||||I!||J:;|,;MIII|II| Több mint ezer vagon kenyérgabona az országnak Megyénk termelőszövetke­zetei ebben az esztendőben 997 vagon kenyérgabonára kötöt­tek szerződést az állami felvá­sárló szervekkel. Ez a mennyi­ség sokszorosa az 1959. évi mennyiségnek. A gabona beta­karítása szerte a megyében nagyszerűen halad és a mező­gazdaság szakemberei megál­lapították, hogy a szerződésen túl, még jelentős mennyiségű gabonát adnak át a felvásár­lóknak a jövőben. Jelenleg úgy látszik, hogy 200—220 vagonnal több kenyérgabonát adnak át szerződésen felül a megye ter­melőszövetkezetei. A ZETOK DÜBÖRGÉSE halkul, a motort a cséplőgéppel összekötő hajtószíj lassan meg­áll. Minden asszony megérke­zett már a tele kis kosárral, éthordóval, a Nap is felcsusz- szant az égbolt legmagasabb pontjára, ideje tehát ebédelni. Az erki Üj Barázda Tsz I. szá­mú cséplőcsapatának tagjai szinte pillanatok alatt árnyas helyeket keresnek maguknak az asztagok, kazlak tövében, ahová letelepedhetnek enni, s közben egy kicsit pihenni. Csak a gépész marad a csép­lő mellett. Kihasználja a rövid állási időt. ellenőriz, csavaro­kat húz meg. zsíroz, ott, ahol kell. Segítőtársa is van. Pál Sán­dor, a szövetkezet cséplőcsapa­tának vezetője. Legalább olyan szívügyének tartja a gép át­vizsgálását, mint a gépészszak­ember. A felesége kiabál érte: — Sándor, gyere már ebédel­ni, kihűl minden. Hagyd azt a munkát, meg a beszélgetést. Most ebédidő van... Hát ami igaz. az igaz. Pál Sándor bácsi felest' ;e nemhiá­ba méltatlankodik. Kell az ebédidő, s a jó ebéd is az ilyen nagy munkában. S míg fogy a krumpileves, és a jó túrósrétes, addig is lehet beszélgetni, ha már mindenképpen szükséges Folyik is a szó a férfiak, asz- szonyok szájából, szaporán. Ebédidőben a cséplőgépnél Természetesen a munkáról, a cséplésről. — Jól haladunk — állapítja meg Pál Sándor bácsi. — Teg­nap is 180 mázsa búzát csépel­tünk el, de nem ez volt a leg­jobb napunk, hanem az. ami­kor 217 mázsát írhattunk be a könyvbe. — Ugyan, ne mondd már — szól közbe Toldi István zsákos —. volt már olyan napunk is, amikor 230 mázsával zártunk. A MUNKACSAPAT VEZE­TŐJE egy kicsit mentegeti ma­gát. Elvégre az. aki ott fenn dolgozik a dob mellett, mint etető, nem tudhat pontosan mindent. Elég. ha a másik két cséplőgép mellett dolgozó csapatok teljesítményeiről igyekszik mindig tájékozódást nyerni. — Versenyeznek egymással? — Hát, hivatalosan nem. De azért van versengés, mégpedig nem is kiesi. De ha nincs hivatalos ver­seny. hogy értesülnek az ered­ményekről? Az első pillanatban nagy ne­vetés a válasz. Aztán találgat­ni kezdünk. Ha van egy kis szabad idő. elmennek egymás­hoz, „tapasztalatetserére”, s akkor megtudják az eredmé­nyeket is? — Nem. „Kémeink” jelentik mindig, hogy a másik két csa­pat hogyan áll. Ezek a „kémek” pedig nem mások, mint a szövetkezet ve­zetői, akik gyakran járnak ki a gépekhez, ha kell, segítség iránt intézkedni, ha kell. taná­csokat adni, vagy problémák­ról beszélgetni. Nem titok ez, tudják a másik két gépnél dol­gozók is, hiszen ők ugyancsak a tsz vezetőitől értesülnek Pál Sándorék nunkájáról. PERSZE, VAN MAS IS, ami a versengést segíti. A hang. A versenytársak gépeinek hangja, amit. ha meghallanak az I-es cséplőcsapat tagjai, este. ami­kor ők már végeztek a munká­val, gyors „haditanácsot” tar­tanak: ha a többiek így. akkor mi is így! Ha a versenytársak este tovább dolgoztak, mint mi, akkor majd mi következünk reggel, a korábbi kezdéssel. S valóban, sokszor már haj­nali három óra után nem sok­kal felzúg a kis 1070-es cséplő­gép. Faragó Ferenc gépész még több gázt ad Zetorjának. Pál Sándor bácsi, az etető pedig nem győzi a kévékkel tömni a masina falánk száját. Benn, a tsz-irodában egy kis füzetben összesítve sorakoznak a cséplőcsap>atok munkájának eredményei. Pál Sándorék ed­dig 26 vagomnyi magot csépel­tek el, a Il-es munkacsapját 24,5 vagonnyit, a Ill-as tagjai pedig pontosan 20 vagonnyit. Ez a hivatalos eredmény. Pál bácsi iS tudja, de azért mégis úgy mondja: — Eddig úgy néz Iá. hogy mi vagyunk az elsők. Nem azért, mert nem hisz jó munkájukban, hanem mert „hátha közbejön még valami”. Gyorsan oda is nyomja felesé­ge kezébe az üres edényeket, pihen még néhány pillanatot, aztán, nem szól a többieknek, hogy ők is menjenek, de egy­maga elindul ismét a gép felé. Faragó Ferenccel még egyszer ellenőriznek mindent, vagy be­fejezik azt a kis javítást, amit még ebéd előtt megkezdték, nehogy valami hiba miatt le kelljen állni, s mire megtörlik olajos kezüket, már a többiek is előjönnek a rövid időre fel­üdülést adó hűvösből. KEZDŐDHET ÜJRA ' MUNKA. Vége az ebédidőt felzúg ismét a gép. s meg s V'.j áll most már estig. Sietős y a munka, nemcsak azért. mert már régen megkezdték az erki Üj Barázda Tsz tagjai a csép- lést, s szeretnék mihamarabb befejezni, hanem azért is, mert az 500 tag mindegyike szeretné már látni első közös aratásá­nak. cséplésének végső, s — ami már most is megállapít­ható — nagyon jó eredményét. Weidinger László

Next

/
Thumbnails
Contents