Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

4 NÉPŰJSAG 1960. augusztus 2., kedd Naivitás ,^Százötvenezer forint meg­takarított pénzem van ... csi­nosnak mondott vagyok ... férjhez mennék ... Kalando­rok kerüljenek” — olvasom a házassági hirdetést. Ennél naivabb hirdetés már csak a következő lehetne'- „Egymil­lió forint van a zsebemben és nagyon szórakozott va­gyok. Zsebtolvajok kerülje­nek!” Vagy még ez sem tesz túl az előbbin? (—ó) — POROSZLÓN is meg­nyitotta kapuit a tsz-óvoda, a szülök belátták, hogy az ara­tási munkák alatt nagy segít­séget nyújt nekik és eddig 43 gyermeket írattak be.- DUNÁNTÚLI MŰVÉSZE­TI EGYÜTTEST látnak vendé­gül csütörtökön Füzesabony­ban. A jánoshalmi földműves­szövetkezet öntevékeny művé­szeti csoportja este nyolc óra­kor, a járási Művelődési Ház­ban, Dallal, tánccal címmel műsort is ad. — NAGY IRAMBAN fo­lyik az útépítés Gyöngyös és Heves között. A kanyarokat levágják, hogy az utakat biz­tosabbá tegyék a közlekedés számára. Az útépítési mun­kákkal már Boconádnál tar­tanak és ebben az évben be is fejezik.-TÖBB TERMELŐSZÖ­VETKEZET ÉPÍTKEZIK je­lenleg is Poroszlón. A Haladás és az Űj Élet Termelőszövetke­zet istállókat építtet. Az Űj Élet Termelőszövetkezetben emellett dohánypajta is épül. A munkákat mindkét tsz-ben a helyi Építőipari Ktsz kőműve­sei végzik. — A HEVESI JÄRÄS Tisz­ta udvar, tiszta ház mozgal­mában első helyezést Tárná­méra ért el. Ebben a község­ben 80 család nevezett be a „Tiszta udvar, tiszta ház” mozgalomba. NÉPMŰVÉSZETI és szőnyeg- kiállítás, árusítással egybeköt­ve, Egerben, a Szakszervezeti Székház (Széchenyi utca 16.), földszinti olvasótermében, 1960. július 29-től augusztus 4-ig be­zárólag. Nyitva délután 1-től este 9-ig. Belépés díjtalan. Ha­zánk összes tájegységeinek népművészeti bemutatója. Min­denkit szeretettel várunk. — EGÉSZSÉGÜGYI állan­dó bizottsági ülést tartottak július 29-én Hevesen. Az ülé­sen a gyermekgyógyász orvos tartott beszámolót a csecse­mőhalandóság jelenlegi állá­sáról járási viszonylatban.- BEFEJEZÉS ELŐTT ÁLL az aratás a hevesi járásban. Az elmúlt heti sok eső ugyan hosszabb időre visszavetette a munkát mindenütt, ennek elle­nére már a csépléssel is 50 szá­zalékban végeztek a járásban. Amint megállapították, az eső­zés nem okozott szemvesztesé­get. — MEGJELENT az ÉM He: vés megyei Állami Építőipari Vállalat díszes kivitelű üzemi híradójának legújabb száma. A legújabb kiadás foglalko­zik a termelés problémájá­val és a munkafegyelem kér­déseivel.- AZ EGRI JÁRÁSI KISZ- B1ZOTTSÁGON csütörtökön titkári értekezlettel egybekö­tött bizottsági ülést rendez­nek, amelyen megtárgyalják a KISZ Központi Bizottságának a kongresszus előkészítésével kapcsolatban kiadott határoza­tát. EGRI VÖRÖS CSILLAG A spessarti fogadó EGRI BEÖDY A diadalmas olimpia EGRI KERTMOZI Különös hajótöröttek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szállnak a darvak GYÖNGYÖSI PUSKIN Ingovány HATVANI KOSSUTH Egy dal száll a világ körül HATVANI VÖRÖS CSILLAG A nagy kék országüt FÜZESABONY' 105 százalékos alibi HEVES Az élet visszavár / pétervasara • A 12 dühös ember Ax öregekért Javaslat a „Társadalmi gondozó tevékenység bevezetésére A míg az ember fiatal, nem sokat gondol arra, hogy vala­ha is megöregszik. Gyakori je­lenség az is, hogy idős embe­rek szívesebben emlegetik má­sok öregségét, mert hiába, kü­lönösen mióta az élet megvál­tozott, azóta mindenki szeret­ne fiatal maradni, és élvezni azt, amitől hajdan megfosz­totta a múlt társadalmi rend­szer. Az élet rendje azonban mégis csak az, hogy a fiatalsá­got a „meglett kor”, majd az öregség váltja fel. A mi társadalmunk nagyon sokat tesz az öregekért, gon- d iskodik róluk és igyekszik életkörülményeiken ahol csak lehet, javítani. Mégis vannak még olyanok, akik megkapják ugyan a nyugdíjat, de olyan sajátos körülmények között él­nek, hogy ezt vagy nem tud­ják beosztani, vagy tehetetle­nek, de nem tud róla a szociá­lis osztály, vagy a családjuk felfogásában van még a ma­radi gyökér: az öregnek már nem kell semmi. Ezeknek az okoknak és körülményeknek felszámolására a városi tanács szociális előadója újszerű elő­terjesztést tett a pénteken megtartott szociális állandó bi­zottsági ülésen. Ez a javaslat a „társadalmi gondozó tevékenység” beveze­tését és működésének körül­ményeit vázolta az ülésen. En­nek a társadalmi gondozótevé­kenységnek az a célja, hogy a társadalmi együttműködésre támaszkodva gondoskodjanak az olyan öregekről, akik saját erejükből nem képesek önálló életet biztosítani maguknak, még akkor sem, ha nyugdíj­ban részesülnek. — Ezekkel az öregekkel, akik nyugdíjat kapnak, eddig nem foglalkozott senki — mondja Mácsai Istvánné. — Hozzánk I csak azok az elaggottak tartoz­nak, akik semmiféle juttatás­ban nem részesülnek. így vagy szociális otthonban helyezzük el őket, vagy aktíváink segít­ségével, a Vöröskereszttel kar­öltve látjuk el őket saját ott­honukba, számukra kiutalunk közsegélyt, és ha betegek, ak­kor gyógyszert. De mivel sokat járok, kelek az emberek kö­zött, ráakadtam Egerben egy olyan nagyon öreg nénire, aki kap ugyan 500 forint nyugdí­jat, de lehet, hogy régi élete maradványa — elitta eddig, és teljesen elférgesedett. Ez adta a gondolatot nekem, hogy va­lamilyen formában ezekről az emberekről is gondoskodnunk kellene, mert társadalmi segít­séggel meg lehet oldani azt, hogy ezek az öregek se érez­zék egyedül magukat, és le­gyen valaki, aki figyelemmel kíséri életét, segít a pénzt be­osztani. Erről folyt a szó a péntek es­te megtartott ülésen, ahol az állandó bizottsági tagokon kí­vül még négy tanácstag és tíz aktíva jelent meg. Helyesnek tartották a gondolatot és már konkrétan meg is állapították, hogy minél kisebb körzetet, egy háztömböt, vagy utcarészt kell adni egy-egy társadalmi munkásnak, aki aztán a ma­ga területén komoly lépéseket tud tenni az ilyen öregek ügyé­ben. A legszebb része ennek a javaslatnak az, hogy nem az a szándékuk: intézetbe. vagy otthonba vinni minden öreget, hanem az benne éppen a tár­sadalmi segítség, hogy először saját családjában, saját kör­nyezetében kell változást elő­idézni az öregek életkörülmé­nyeiben. ha ez nem sikerül, ak­kor a társadalmi munkás a Állást keres a „híres" takarítónő Anglia legnépszerűbb taka­rítónője állást keres. Elizabeth Peabody asszony arról neveze­tes, hogy évekig Armstrong Jones fényképműtermét taka­rította, sőt, abban a megtisz­teltetésben részesült, hogy meghívót kapott Margit her­cegnő és a fényképész esküvő­jére. Miután volt munkaadója a Buckingham palotába költö­zött, a takarítónő állástalan maradt De azért nem kell fél­teni, mert mint öntudatosan kijelentette: „Végtére is, nem azért beszélt rólam egész Ang­lia, hogy ne kapjak megfelelő, új állást”. saját családja körében is meg­próbálja a gondoskodást, s csak ha minden lehetetlen, az öreg körülménye pedig tartha­tatlan, akkor kerül sor elhe­lyezésére. Sokan lennének olyanok, akik a kedves, idős férfit, vagy nőt családjukba fogadnák, hiszen a nyugdíjak szép pénzt jelentenek annak, aki tud velük bánni. Ezeket felderíteni, ezekkel megbeszél­ni az öregek helyett a dolgo­kat. s ügyelni arra, hogy a családba fogadott öregnek ne csak a pénzét vegyék el, ez is feladata a társadalmi munkás- aktíváknak. Hogy a tanácskozáson részt- vett nőket milyen mélyén érintette e’z a kérdés felvetése, azt mutatja az, hogy nemcsak tárgyaltak róla. de már javas­latok is születtek. így például Vasvári Lászlóné tanácstag bejelentette, hogy a Kertész utcai körzetben — mely eg>- ben tanácstagi körzete is — összehívja az asszonyokat, s felkérte Mácsai Istvánnét. be­széljen nekik ő ezekről a gon­dolatokról. Minezek után érdekelt az, honnan vette Mácsai István­ná ezt a szép gondolatot, hon­nan jött rá a megoldás lehető­ségeire. Megkérdeztem tőle, mire ezt a választ kaptam: — Egyik szaklapunkban ol­vastam arról, hogy Lengyelor­szágban hogyan szüntetik meg az öregek elhagyatottságát, ho­gyan veszik őket gondozásuk­ba azok a társadalmi munká­sok, akik szeretnek ezzel fog­lalkozni és mások öregségében maguk öregségét látva, igye­keznek segíteni rajtuk. Aztán jól átgondoltam az egészet, és a mi viszonyainkra alkalmaz­va. most már előadható formá­ban tártam az állandó bizott­sági ülés elé. Minden bizonnyal meg lesz az eredménye ennek a hatal­mas összefogásnak, mert amit a szociális előadó kezdeménye­zett, az évek folyamán bebizo­nyosodott, hogy szívós kitar­tással meg is valósította. Cs. Ádám Éva MIKES KELEMEN 270 évvel ezelőtt, 1690 augusz­tusában született MIKES KE­LEMEN író, EL Rákóczi Ferenc apródja, majd leghűségesebb belső embere, aki a bujdosó fe­jedelmet száműzetésébe is elkí­sérte. Nevét TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK c. művével tette hal­hatatlanná, amelyben a szá­műzetés 40 évét a stílusművész legragyogóbb tollával írta meg; 15 évvel ezelőtt. 1945. augusz­tus 2-án halt meg PIETRO MASCAGNI (ejtsd: Mászkányi) olasz zeneszerző és karmester. Első és legsikerültebb egyfelvo- násos operájával, a PARASZTBECSULET-tel, megalapítója lett a naturalista opera műfajának (verismo). Budapesten és a szegedi ün­nepi játékok alkalmával nálunk is többször szerepelt. Mascagni 1865-ben született. 15 évvel ezelőtt, 1945. augusztus 2-án írta alá a három győztes nagyhatalom államfője a Berlin melletti Ceeilien-Hof palotában a történelmi jelentőségű, ún. POTSDAMI EGYEZMÉNYT. ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK, FELFEDEZÉSEK: 2210 évvel ezelőtt, ie. 250-ben szerkesztette ARHIMÉDESZ gö­rög matematikus és fizikus a mozgó csigákból álló ún. ARHIMÉ- DESZI CSIGASORT. Ezzel a szerkezettel kis húzóerővel nagy ter­het lehetett emelni. Ugyancsak Arhlmédesztől származik a folya­dékba merült testek súly rész-veszteségének törvénye is. Burbulya a mindentudó — Hallottad? — kérdeztem Burbu- lyától. s bár még nem tudta, miről van szó, de bólin­tott, hogyne hal­lotta volna, mikor ö mindent hall és tud. — Az angolok felfedeztek egy új tejútrendszert — folytattam tovább, hogy falhoz szorít­sam. — Igen — intett fölényesen — s eb­ből akarják meg­állapítani, hogy tágul-e a világ- egyetem, vagy sem. — Mondd Bur­bulya. te ezt hon­nan tudod? — kér­deztem gyanakod­va. — Hát, istenem, igyekszik az em­ber, igyekszik. — Egyébként új in­kavárost fedeztek fel a tudósok DéZ- Amerikában... Ezt is tudom... Meg mást is. Ha érde­kel, szívesen tar­tok egy kis beszá­molót, hogy leg­alább valami ké­ped legyen, mi­lyennek kell len­nie egy művelt embernek... Ne szólj közbe, hall­gass! Hallgattam. És Burbulya szépen elmondta, hogyan készül o csabai kolbász, és a szárnyas hajó mi a fotonrakéta működési elve és milyen lesz az új női divat, ki talál­ta fel a töltöttká­posztát és miben tévedett Einstein, mi okozta a chilei földrengést és ho­gyan működik a légvédelmi rakéta. Csak ámultam és a számat tátottám, mire Burbulya pszihologice azt is megmagyarázta, miért maradt tát- va a szám és az állcsúcsomra bök­ve, tájékoztatott arról is, hogy ez a csúcs, az emberi fejlődéssel csúcso­sodott ki, mert a jávai előember... — Káprázatos vagy, szavamra, káprázatos vagy Burbulya — hüle- deztem? Hol dol­gozol most? — kér­deztem tisztelet- teljes alázattal. — Most? Éppen sehol... Képzeld, felmondtak, ne­kem mondtak fel, mint bérelszá­molónak... Dehát miért, Burbulya, miért? sikoltott fel ben­nem a felháboro­dás. Miért? Én azt mondtam, hogy nyolc meg nyolc az tizenhét, ők nem hisznek ne­kem... Ezekután ilyen helyen ma­gam sem óhajtot­tam dolgozni... És. ha ennek « Burbulyának van igaza? (egri) LENGYEL Gdynia A vén „tengeri medve“ Ahol a haragosan kék ten­ger találkozik a felhős égbolt­tal, ott találkoztam vele, a „vén tengeri medvével”, Pelc Jannal, Gdyniában, a kikötő­ben. A kis vontatóhajó is, ame­lyen ő szolgált, mint kis csi­be a kotlós körül, úgy sürög- te körül a hatalmas óriást, a Báthory tengerjáró hajót. Cso­portosan érkeztek a kis vonta­tók, áruval megrakott uszá­lyokat vontattak az oldalhoz és megkezdődött a rakodás, si­etni kellett, mert négy nap múlva felszedte horgonyát a lengyelek legnagyobb hajója és az áruval, gépekkel, műsze­rekkel megrakott Báthory ki­futott a kikötőből. — Sietni kell a rakodással — kiáltott le a Heros vontató­hajóról a kapitány, Pelc Jan, vagy ha magyarul akarnánk írni, Pelc János. S máris dudál a parancsnoki toronyból és a Heros elindul újabb rakományért. Rakodás közben biztosan több idő lesz beszélgetésre. Már csak a fodrozódó víz jelzi az útját, a vontató mesz- sze jár, de alig telik bele fél­óra, máris megjelenik a kikötő bejáratánál, lassan, óvatosan fordul, odakúszik a nagy hajó­testhez, hogy az acéltestű da­ruk szabadítsák meg uszályát a rakományától. Ilyenkor adódik pár perc a beszélgetésre, sőt még rögtön­zött hajólátogatásra is. — Óvatosan, óvatosan — fi­gyelmeztet a kapitány, látva ügyetlen, botladozó lépteinket. S amikor nehezen felevické- lünk a magasba, a kapitányi toronyba, pipaszó mellett kez­dődik el a beszélgetés. A lengyelektől szokatlan gyorsasággal kezdi a társal­gást és közben zavartan iga­zítja meg tüskés, rövidre nyírt üstökét. A kezdeti nekibuzdulás nem sokáig tart. Megáll, várja a kérdéseket, figyeli a tolmács minden kiejtett szavát. — A tengerész nem szeret beszélni. A kemény munka, a nagy távolságok hallgataggá teszik az embert — szabódik, menekülne a mondatok elől. A baráti beszélgetés lassan indul. — Mikor kezdte ezt a szak­mát? — Régen. Tizennyolcéves koromban találkoztam először a tengerrel. Ha jól emlékszem, Viharnak hívták azt a hajót, amelyen szolgáltam először, mint tisztogató legény, olyan mindenes. Felenged a kezdeti rideg hangulat. Beszélgetés közben lassan megismerjük a Heros felépítését, a kikötői munkát, és a kapitány életét, aki a má­sodik világháborúban, mint „tengeri katona” szolgált, be­járta a Balti-tengert, harcolt a fasiszta martalócok ellen. — A nagy háborúban tör­tént — kezdi az élmények me- sélését a kapitány. — A meg­erősített létszámú hajónk a lengyel felségvizeken hajózott, amikor a rádiósunk szinte be­esett a legénységi kabinba. „Kitört a háború, háború van vontatóhajóját, a megbízható Herost is kicserélik egyszer egy nagyobbra, amellyel majd távolabbi vizekre is kimerész­kedhet, nemcsak a kikötő kö­zelében tanyázhat. A rakodás befejeződött, ki­ürült az uszály, a hajóról füttyjelekkel adják az újabb intézkedést. — Kifuthat a Heros, mert helyébe már érkezik a másik. — Tartsanak velünk — in­vitál a Heros kapitánya. Felmorajlik a víz a vontató körül, a kapitány utasításokat ad a kormányosnak és elindu­lunk. Fodrozódva törik a víz nyomunkba. A part mellett in­dulunk a kikötő látogatására. — Ez egy amerikai hajó, a Penn Chellenger — mutat egy veszteglő vízi alkalmatosságra Pelc kapitány. — Ott egy svéd, ott egy né­met. S valóban, a nemzetközi kikötőben fhajdnem minden tengeri ország képviselve volt, különösen a közeli országok. Orosz, angol, német szava­kat, kiáltásokat lehetett halla­ni a partról, ahol a berakodás folyt. Uj épületek magasodnak a kikötőben, egy hatalmas da­ru acélvázát szerelték a laka­tosok nagy szorgalommal. A 129 000 lakosú város, Gdynia fejlődik, épül. — Szép lesz a városunk, még szebb, mint a háború előtt volt — mondja jogos büszke­séggel a kapitány. A vontatóhajó megérkezik állomáshelyére, új uszályt akasztanak utána és a kis ha­jó visszaindul a Báthoryhoz. A Heros folytatja napi mun­káját, fedélzetén a kapitány­nyal, Pelc Jannal. A Heros- hajó heroikus küzdelme — ezt a címet akartam adni ennek az írásnak, hangulatos lenné; de a küzdelem szó helyett a munkát írtam. így a helyesebb! Kovács János gyerekek. A németek meg­kezdték hadműveleteiket’’ — szinte üvöltötte a hírt. S ez­után megkezdődött a sanyarú élet. A parancsok egyre érthe­tetlenebbek voltak, percenként változtak a rádiogrammok. Látta a Sass Tengeralattjáró című filmet? A mi helyzetünk is majd, hogy nem olyan volt. — Hányódtunk a tengeren és amikor láttuk, hogy célta­lan a további harc, egy kiet­len partvidéken, valahol Dan­zig környékén partraszálltunk és hajónkat elnyelte a haragos Balti-tenger. Harc újra, de most már a szárazföldön. Lassan, mint a Hold karimája, úgy fogyott a tengerészgyalogságunk. S mi lett a vége, mindenki bújdo- sott, amerre tudott. — Ejh, ez a háború — szemében szomor­kás fény csillant, amit az em­A tenger vize locsogva szösz­• mötöl alattunk, a daruk óva­• tosan emelik be értékes terhü- [ két a hajó gyomrába. A tekin­• tetek a Báthory felé fordulnak , és a kapitány magyarázatba . kezd: i — Ez a mi legnagyobb ha- : jónk, 13 000 bruttó regiszter- . tonna a vízkiszorítása. Most i indul Kanadába. Lehet, hogy ■ nehéz dolga lesz Godeczki ka­■ pitánynak, mert a meteoroló­• gusaink is csendes időt jósol- : nak, ami nekünk, tegerészek- : nek vihart jelent. (Úgy látszik ott is ismerik a Meteorológiai i Intézetet.) De ezután készí­tünk nagyobb hajókat is. Ha ; megépül a gdyniai nagy dokk, ettől sokkal nagyobb hajókat ■ is tudunk készíteni. ; — Az ott — mutat a távol­• ba, ahonnan vijjogva szállnak ■ a vihart jelző sirálycsapatok ' lékezés varázsolt oda. I — Felejtsük el az egészet, ' Ne is beszéljünk róla. 1 — Itt élünk a családdal a városban, innen járok be min- ■ den reggel és itt vár rám már- három éve ez a hű barát, az • én Heros-om. i Keze szeretettel simogatja a , barnára koptatott kormányke­- reket, amelyet nap mint nap . megfog, ellenőrzi, hogy rend- i ben van-e minden. — új hajógyár. Nehéz megte- . remteni a biztos alapot, na­gyon mélyre kell lemenni a i búvároknak, hogy megfelelő • biztonságos talajra épüljön a ' gyár. : Érvel, magyaráz, mintha építő szakmunkás lenne, vagy t legalábbis az építkezésen dol- ■ gozna. Lászik, hogy érdekli a i munka, hiszen az ő munkájá­val is összefügg és a szíve mé­lyén reménykedik, hogy a kis

Next

/
Thumbnails
Contents