Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-05 / 184. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA

XI. évfolyam, 184. szám Ara SO fillér 1960. augusztus 5., péntek

Megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka

A jó munka lehetővé tette pártunk és kormányunk legfőbb céljának megközelítését: a nép jólétének állandó emelését

Csütörtökön délelőtt megkezdődött az országgyűlés új ülésszakának tanácskozása. Az ülésszakon részt vett dr. Münnich Ferenc, a kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Foch Jenő, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor és Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, a kormány több tagja.

Az ülést Rónai Sándor nyitotta meg. Javaslatára az országgyűlés elfogadta az ülésszak napirendjét, majd Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára számolt be a Népköztársaság Elnöki Tanácsának munkájáról.

Ezután dr. Münnich Ferenc, a kormány elnöke emelkedett szólásra.

Dr. Münnich elvtárs beszéde

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim!

Országgyűlésünk olyan időszakban tartja ezt az ülésszakát, amikor nagy történelmi események játszódnak a világban. Erősödik és mind újabb és nagyobb sikereket ér el a gazdasági építőmunkában és a békéért vívott harcban egyaránt a szocialista világrend- szer. Ugyanakkor tanúi vagyunk annak, hogy mind nagyobb csapások érik az imperializmus világrendszerét. Megmozdul és kicsúszik a föld az imperialisták lába alól, széthullik az imperializmus gyarmati rendszere.

Nemzetközi méretekben folyik az osztályharc. A szocialista világrendszer azért küzd, hogy a békés egymás mellett élés elvei alapján békés gazdasági versenyben vívja ki a szocialista—kommunista gazdasági, társadalmi rendszer győzelmét. Hazánk a szocialista világrendszer része, éppen ezért kormányzatunknak és egész népünknek alapvető feladata, egyben legfőbb érdeke is, hogy a lehetőségeinkhez mérten, mégjobban hozzájáruljunk a béke megőrzéséhez, a szocializmus és a béke erőinek világméretű győzelméhez.

Mit tettünk, mit teszünk ezért? — Erről kívánok a kormány nevében beszámolni a tisztelt országgyűlésnek. A jelentés elsősorban a népgazdaságunk fejlesztésében elért eredményekkel, a hároméves tervidőszak hátralevő idejében még megoldást sürgető feladatokkal foglalkozik, ezenkívül tartalmazza kormányunk álláspontját néhány nemzetközi kérdésben.

Népgazdaságunk fejlesztésében elért eredményeinkről

Július közepén az újságok részletesen ismertették a Központi Statisztikai Hivatal jelentését, amely számadatokkal mutatta be, hogyan fejlődött népgazdaságunk, hogyan javult az ország lakosságának anyagi és kulturális ellátottsága 1960 első félévében. Természetesen nem kívánom az ott ismertetett számadatokat újból felsorolni, szükséges azonban, hogy a jelentés egyikmásik részletére kitérjek.

Az állami ipar 1960 élső félévében körülbelül 15 százalékkal termelt többet, mint a megelőző év azonos időszakában, ezzel mintegy négy százalékkal túlteljesítette első félévi termelési tervét. Az elmúlt félév során előtérbe helyezett beruházások tovább növeltéit iparunk termelési kapacitását. Többek között üzembehelyeztük a Pécsi Hőerőmű első 32 megawattos gépegységét, megkezdte működését a Rudabá- nyai Vasércdúsító pörkölő üzeme. Folyik a munka, a Fűzfői Papírgyár forgácslemez-üze- mében. Megkezdődött a próbaüzem a Dunai Vasmű negyedik martinkemencéjében, termel már a vasmű kokszolóművének kátrányüzeme és felavattuk a Dunai Vasmű meleghengerművét. Ez az utóbbi nagy jelentőségű esemény egybe esett a Dunai Vasmű és első szocialista városunk, Sztá- linváros tízéves jubileumi ünnepségeivel. Méltán emlékeztek meg erről a magyar dolgozók, mert

a Dunai Vasmű és Sztálin- város szocializmust építő népünk alkotó erejének jelképe, pártunk és kormányunk következetes politikájának hirdetője, egyben méltó kifejezője és megtestesülése a magyar— szovjet barátságnak.

A Dunai Vasmű — teljes befejezése előtt — már eddig több mint egymillió tonna acélt

adott: a meleghengermű üzembehelyezésével a Vasműben

megkezdődött a késztermék gyártása, ezáltal lemez-importot tudunk megszüntetni. El mondhatjuk, hogy a Dunai Vasmű már most iparunk erős bázisa lett. A hideghengermű elkészülte után pedig az üzem hengerelt árutermelése több

mint húszszorosára emelkedik, a keresett finomlemezből exportálni is tudunk. A Dunai Vasmű ma már törleszt a népgazdaságnak. s termékeivel hozzájárul népünk jólétének megteremtéséhez.

' Iparunk csaknem minden fontos cikkből többet termelt, mint a tavalyi első félévben. 1960 első félévében a lakosság pénzbevétele 11—12 százalékkal nagyobb volt. mint egy évvel előbb, azért is. mert egy év alatt több mint hetvenezerrel nőtt az állami iparban és

13 000-rel az építőiparban foglalkoztatott dolgozók száma, s azért is, mert a nyereségrészesedés 350 millió forinttal több volt. mint tavaly. Majdnem, pontosan 32 milliárd forint volt a kiskereskedelem forgalma,

14 százalékkal nagyobb, mint tavaly az I. félévben. Számunkra. a kormány számára — és természetesen önök is valamennyien ugyanígy éreznek — nincs örvendetesebb, mint amikor látjuk, hogy az emberek mennyivel több bútort, mosógépet, televíziót, cipőt, textilt, élelmiszert vásárolnak, mint akárcsak egy fél évvel ezelőtt. Bizonyos értelemben még annak is örülünk, ha olyan panaszokat hallunk, hogy nincs elég bútor, másfajta cikk, építőanyag, vagy azt kérdezik a boltokban a vásárlók: jobb, drágább nincs? Annak világos bizonysága ez. hogy megnőttek az igények és a dolgozóknak van pénzük is ahhoz, hogy vásároljanak. Ma már sok családban az a gond, hogy jó lenne minél előbb, sokszobás, nagyablakos házat építeni, jó lenne új szőnyeg, függöny, szebb bútor.

E probléma egyetlen megoldása az, hogy növeljük a termelést. iparban és mezőgazdaságban egyaránt, hogy több fogyasztási cikkéi jobban lehessen kielégíteni az igényeket.

Teljesen világosan látnia kell mindenkinek, csak akkor lehet többet, jobbat és olcsóbban vásárolni, ha többet és gazdaságosabban termelünk.

S ezt még ki kell egészíteni ugyanilyen egyértelmű és világos igazsággal, a magunk munkájával. erőfeszítéseivel kell

megteremtenünk, amire szükségünk van: s nem csupán any- nyival kell többet termelnünk, amennyivel többet akarunk fogyasztani ma, hanem gondolnunk kell a következő évekre is.

Biztosítanunk kell egész népgazdaságunk további, lendületes fejlődését, korszerűsítenünk kell iparunkat, mező- gazdaságunkat. új, modem iparágakat kell teremtenünk, millió lakást kell építenünk, tovább kell emelnünk közlekedésünk. művelődésünk, egészségügyünk színvonalát. S mindehhez meg is van a lehetőségünk. csak jobban és fegyelmezettebben kell dolgozni.

Iparunk irányítói, a gazdasági vezetők, és rajtuk kívül igen sok más dolgozó is szinte szószerint idézni tudja, mit tanított Lenin a munkatermelékenységről. Útmutatást adott nekünk a proletariátus harcának halhatatlan vezetője, hogy végeredményben az új társadalmi rend győzelme szempontjából, a munka termelékenysége a legfontosabb, legfőbb dolog. Ervényesül-e ez a lenini tanítás már teljes mértékben a mi munkánkban?

Ez év első felében a minisztériumokhoz tartozó iparvállalatoknál a foglalkoztatottak száma hét százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Az egy munkásra jutó termelés a tavalyi első fél évhez képest nyolc százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a termelés növekedésének, illetve a terv túlteljesítésének forrása az állami iparban a félév folyamán 52 százalékban a termelékenység, 48 százalékban viszont a munkások számának növekedése volt. Kétségtelen, hogy a termelékenységnek ez a növekedése igen értékes eredmény, javulást jelent a múlt évihez viszonyítva. Amikor azonban azt mondjuk, hogy még ezzel sem lehetünk megelégedve, erre több okunk is van. Az első és legfontosabb ok az, hogy

a termelékenység emelése sem öncélú valami, hanem eszköz, amelyet arra kell felhasználnunk, hogy a dolgozók minél olcsóbb, több, szebb és jobb termékhez juthassanak, gazdagabb és kulturáltabban élhessenek és ezzel együtt biztosítani tudjuk a további előrehaladás szilárd előfeltételeit és alapjait.

A másik ok, amiért ezt a kérdést ennyire előtérbe állítjuk, Hz, hogy tapasztalataink szerint, üzemeinkben ma még igen sok nem kellően, vagy egyáltalán nem hasznosított olyan lehetőség, tartalék van, amelyeknek feltárása lehetővé tette volna a termelékenység feltétlenül kívánatos nagyobb arányú emelkedését. Vannak nem kis számban üzemek — nemrégiben a sajtó, igen helyesen, meg is dicsérte ezeket, — amelyek jelentősen túlteljesítették termelékenységi tervüket olymódon, hogy fizikai és műszaki dolgozóik összefogtak: emelték üzemükben a termelés műszaki színvonalát, korszerűsítették a gyártástechnológiát, javítottak a gyártmányok ösz- szetételén, jobban megszervezték az anyag-, illetve alkatrészellátást, stb. Ezeknek az üzemeknek jó példája mutatja,

hogy megvannak ezek a lehetőségek és tartalékok, csak hasznosítani kell ezeket.

Felhívjuk a gazdasági vezetők és áz ipar összes dolgozója figyelmét arra, hogy most, a második félévben tegyenek meg mindent az említett tartalékok hasznosítására.

Gyakori még a szervezési hibából — tehát nem objektív körülmények folytán —, előálló anyagellátási hiányosság.

Egyes helyeken a munkafegyelem nem kielégítő, emiatt sok idő vész el, kevesebbet termelnek, mint lehetne. Mégis, azt kell megállapítanunk, hogy üzemeink többségében alig folyik rendszeres, szívós, tervszerű munka a veszteségidők, főként azok okainak feltárása és megszüntetésére. Szükséges, hogy az ipar vezetői, irányítói gondoskodjanak ennek megváltoztatásáról.

Ha a tartalékok hasznosítását továbbra is elhanyagolják, ez károkat okoz a népgazdaságnak, de egészen közvetlenül

az üzemi kollektíváknak, hiszen érthetően, kihat a nyereségrészesedés alakulására, ha az üzem nem teljesíti termelékenységi előírásait.

Az említett hiányosságok sok helyütt összefüggnek az anyagi ösztönzés hibáival, pontosabban kifejezve azzal, hogy több vállalat vezetői nem élnek megfelelően azzal a nagyfokú önállósággal, amit a bérezés és a munka helyes normázása terén kaptak. A kormány 1957- ben, amikor a jelenleg is érvényben levő bérezési rendszer bevezetésére hozott határozatot, kimondotta:

1#

az üzemek vezetőinek feladata — joga és kötelessége —, hogy a bérezéssel is mozdítsák elő a termelékenység növelését.

Kormányunknak ez a határozata ma is érvényben van. Az üzemek igazgatói és az üzemi tanácsok szerezzenek érvényt ennek a határozatnak, a minisztériumok pedig ellenőrizzék a végrehajtást.

Anyagellátási gondjaink csökkentésének hathatós módja a takarékosság

Tisztelt országgyűlés! A Központi Statisztikai Hivatal jelentése rámutatott, hogy az iparanyagellátás az év első felében általában kielégítő volt, de néhány fontosabb anyagból időlegesen hiányok mutatkoztak. Ez általában érthető is, hiszen a nagyobb termeléshez, a termelési terv túlteljesítéséhez tavaly is, az idén is több anyagot kellett felhasználni. Mivel azonban még többet akarunk termelni, gondolkodni kell azon, hogy a növekvő termeléshez szükséges nagyobb anyagmennyiséget milyen forrásokból fedezhetjük.

Közismert, hogy az iparban felhasznált anyagok túlnyomó nagy többségét külföldön kell megvásárolnunk, s ez akkor lehetséges, ha e vásárlás ellentételét exportálható termékekkel fizetjük meg. Különösen nagy jelentősége van tehát annak, hogy ipari minisztériumaink és üzemeink vezetői rendkívül nagy gondot fordítsanak az exporttervek feltétlen teljesítésére.

Mindenütt következetesen szerezzenek érvényt kormányunk ama határozatának, hogy a termélési terv mennyiségi túlteljesítése csak akkor engedhető meg, ha az ilyenformán előállított termékek gazdaságosan exportálhatók, növelik a rendelkezésre álló exportárualapot, illetve hozzájárulnak keresett cikkekben a belföldi szükséglet jobb kielégítéséhez. Ipari minisztériumaink vezetőinek igen fontos kötelessége, hogy kormányunknak ezt a határozatát is keményen végrehajtsák, megvalósulását ellenőrizzék.

Az anyagellátással kapcsolatos gondjaink csökkentésének másik igen hatékony módszere a takarékosság. Kormányunk még 1958. márciusában határozatot hozott, amelyben megjelölte a takarékossági mozgalom irányelveit és konkrét feladatait.

E határozatunk megjelenése óta eltelt több, mint két esztendő bebizonyította, hogy a dolgozók nagy része megértette a takarékossághoz fűződő nagy

népgazdasági érdekeket,

magáévá tette a mozgalom célkitűzéseit.

Annakidején értékes vállalásokat tettek, s e vállalások nagy részét becsülettel teljesítették is;

Helyes lenne, ha szakszervezeti szerveink, s velük szorosan együttműködve az üzemi gazdasági vezetők, a szocialista munkaversenyben hangsúlyozottan ráirányítanák erre ismét a dolgozók figyelmét.

A takarékosságnak szocialista gazdálkodási rendünk alapvető módszerévé kell válnia, mert népgazdaságunk fejlődése, a dolgozók életszínvonalának alakulása a termelés gazdaságosságától, ezen belül a takarékosság minden területén történő fokozott érvényesülésétől függi

A szocialista munkaversenynek az utóbbi időben sok pozitív vonása van. Helyesnek bizonyult, hogy azt ajánlottuk: mindenütt a helyileg legfontosabb teendők megoldását tűzzék a verseny homlokterébe. Néhány irányelv azonban általánosan érvényesíthető,

ilyen az anyagokkal, szerszámokkal való takarékosság, továbbá az, hogy változatlanul törekedni kell az úgynevezett „mennyiségi szemlélet” leküzdésére. Lehetnek és vannak is területek, amelyeken szükség van a „többet” jelszó kiadására, de ezeken a területeken és mindenütt máshol is, elsősorban a „jobbat” és a gazdaságosabban, termelékenyebben, „célszerűbben” jelszó tartalmának kell feltétlenül érvényesülnie.

Számítunk rá, hogy öntudatos munkásosztályunk és értékesen tevékenykedő műszaki értelmiségünk megérti mindezt, az eddigi sok szép eredmény nem teszi megelégedetté, hanem ellenkezőleg: további jó munkára serkenti, s ennek megfelelően összpontosítja erőit a vázolt feladatok mielőbbi és sikeres megoldására.

Tisztelt országgyűlés! Népgazdaságunk fejlődése és szocialista építésünk szempontjából rendkívül megnövekedett jelentőségére tekintettel — ha röviden is — külön kívánok szólni építőiparunkról. E terület dolgozói is elismerést érdemeltek ki, sok nagy feladat sikeres megoldásával. Ezek közül most csak azt emelem ki, hopr _ termelési tervüket túlteljesítették, csökkentették — átlagosan tíz százalékkal — az építkezések úgynevezett átfutási idejét, az építőanyagipar nemcsak a mennyiségi termelésben, de az önköltség csökkentésében is a tervezettnél jobb eredményeket ért el.

Mindeme fejlődés ellenére e területet illetően is azt kell mondanom: gyorsabb és erőteljesebb előrehaladásra van szükség. Beruházásainknál csökkenteni akarjuk ugyan az építkezési hányadot, de építőiparunknak még így is nagyon sokat kell tennie.

A termelőszövetkezetek — saját erőből és munkával végzett építkezéseik mellett is — sokat várnak az építőipartól. A lakások építése és tatarozása szintén az iparág dolgozóinak a feladata. A pártunk VII. kongresszusán elfogadott irányirányelvek feladatainak teljesítéséhez mintegy 150 milliárd forint értékű építési munkát kell elvégezni. E nagy feladat elvégzésére csak akkor készülhetnek fel jól, ha kritikusan vizsgálják munkájukat és mutatják az okokat, amelyeknek folytán ma építkezéseinkre általában még mindig az jellemző, hogy drágán és hosszú idő alatt készülnek el, holott ennek megváltoztatására bőven vannak lehetőségek.

Nagy segítséget nyújt ehhez, hogy pártunk Központi Bizottsága június 29-i ülésén határozatot hozott az építőipar feladatairól. Kormányzatunk azt kéri és várja az építőipar valamennyi dolgozójától, hogy — a feladatokat hosszabb időszakra, részletekbe menően megjelölő, irányt mutató határozatból adódó tennivalókat,

(Folytatás a 2. oldalon#