Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-31 / 205. szám
1960, augusztus 31., szerda NEPOJSÄG ft A tanév küszöbén Beszélgetés dr. Bartos Imrével, a hatvani Bajza József Gimnázium igazgatójával A FOLYOSÖKON MA MÉG néma csend van. Nem szól a csengő, s üresek a padok a tágas, fehér, otthonos tantermekben. Lépteim szava üresen visszhangzik a lépcsőházban, s a tanári szobában találom az iskola igazgatóját: dr. Bartos Imrét. Késő van már, de ő még mindig szorgoskodik. — Hamarosan együtt leszünk — mondja, s nagy szeretettel emlegeti azt a nagy családot, amelyiknek minden tagja visz- szatér majd ebbe a kedves, meleg otthonba a nyár gazdag emlékeivel. — Bizonyosan új tagokkal is bővül a „család”! — öt első osztályunk lesz, 225 tanulóval, s új diákjaink 70 százaléka munkás- és parasztszármazású. Gondoskodtunk arról, hogy barátságos, tiszta termekben kezdhessék meg középiskolai tanulmányaikat. Nemcsak iskolánk, de fiú- kollégiumunk és két leány- diákotthonunk is felkészült fiataljaink fogadtatására. Lemegyünk az igazgatói irodába, ahol aranyhimzésű zászlócskák, s oklevelek hevernek szerteszét. Az egyikről a „Legjobb KISZ-brigádnak” feliratot olvasom. — Igen, ezek a zászlócskák és oklevelek fiataljaink nyári becsületes munkáinak magas eredményeit hirdetik — emeli fel az egyik piros zászlót Bartos elvtárs, s hellyel kínál. SOHA NEM VOLT MÉG ilyen eredményekben gazdag nyarunk, mint 1960-ban. A társadalmi és fizikai munka jellemnevelő eredményeire bizton építhetünk az új tanévben. Fiataljaink nagy számban vettek részt az elmúlt hónapokban a KISZ által szervezett építőtáborokban. Bodrog- keresztúron 90 diákunk végzett kubikos munkát és elnyerték a legjobb brigád címet. Magukkal hozták a 3. brigád verseny zászlaját is, az egyéni versenyben pedig az első díjjal ugyancsak mi dicsekedhetünk. Hat gimnázium közül emelkedtünk az élre. Az egészséges fizikai munka közben volt idő sportolásra is, tanulóink első díjat nyertek a sakk- és asztalitenisz-bajnokságon. Balatonbogláron 30 tanulónk végzett lelkiismeretes munkát és onnan is magukkal hozták a legjobb brigád zászlócskáját. A lányokkal Trócsá- nyi Irén, a fiúkkal pedig Patkó György utazott az építőtáborba, két kiváló pedagógusunk, dr. Ignáczy Béla és Gedeon Béla tanárok vezetésével egy 100 főből álló diákcsoport dolgozott az ecsédi Édesipari Állami Gazdaságban. A munkásnapok mellett jutott bőven idő pihenésre is.*A meleghangú, tarka üdvözlőlapok nemcsak hazánk legszebb tájairól érkeztek hozzánk, de külföldről is jelezték diákjaink tanulmányútjaikat és üdülésüket. A tantestület tagjai közül négyen a Szovjetunióban, négyen pedig Csehszlovákiában üdültek. Egyik pedagógusunk Lengyelországban, a másik pedig a Német Demokratikus Köztársaságban töltötte szabadságát. MOST, A TANÉV KÜSZÖBÉN, amikor nehéz, de szép feladat előtt állunk, ismerjük felelősségünket és így folytatjuk munkánkat, örvendetes, hogy diákjaink mintegy háromnegyed része szervezetileg is a KISZ-hez tartozik. így a szocialista iskolaközösség tovább erősödhet KlSZ-szerveze- tünk eszmei befolyása alatt. A művelődésügyi miniszter igen részletes, világos és minden tekintetben gyakorlatilag felhasználható utasítása és a művelődésügyi osztály irányító munkája, az igazgatói értekezlet és a szakfelügyelők támogatása rendkívül nagymértékben megkönnyíti majd a várható nehéz, de igen szép nevelőmunkát. A tavalyi 5+1-es osztályaink tovább működnek, az új elsőosztályosok közül egy tanulócsoport a Petőfibányai Gépüzemnél, egy másik csoport pedig a hatvani Petőfi Termelő- szövetkezetben vesz majd részt Mondjuk meg őszintén, sokat, nagyon sokat javult Hatvanban is a közhelyek, utcák, terek és parkok tisztasága, s ma már jóval kevesebb a szemét, mint néhány héttel ezelőtt. Vannak azonban még különös és furcsa dolgok... Már megszoktuk, hogy az utcákat portalanító autó nemcsak az utat, de a járókelőket is olykor lelocsolja — ebben a kánikulában nem is lenne baj, ha mindenki fürdőruhában járná a várost —, az azonban már kellemetlen, ha egy nem éppen tiszta vízsugár telibe találja a csinos ruhákba öltözött nőket, vagy épp a hivatalukba, munkahelyükre igyekvő férfiakat. Így aztán sokszor hallani: inkább maradjon poros az úttest! A mozi előcsarnokában ördögautónak titulálták az öntözőkocsit, az állomáson Hata gyakorlati foglalkozásokon. Tervünk, hogy tovább folytatjuk azt a komplex-versenyt amely az önnevelés és az önművelés minden területét átöleli és teljes mértékben a tanulók aktivitására támaszko- di. Igen szép eredményeket érhettünk el az 1959—60-as tanévben is. KISZ-szervezetünk kezdeményezésére a diákok alkotókedvének ébrentartása terén és ezeket a sikereket még fokozni akarjuk. 850 tanulónk a délelőtti tagozaton, 13 tanulócsoport pedig az esti és a levelező tagozatokon a tanárokkal kiépülő szocialista kapcsolat alapján fogja ostromolni majd a tudomány várát, erősíti népköztársaságunkhoz való hűségét. S ha már a jövőről beszélünk, hadd említsem meg azt is, hogy a leánytanulók számára az idén a szülői munkaközösséggel egyetértésben bevezetjük a sötétkék rakottszoknyából és matrózblúzból álló egyenruhát. A tanév végén nyomtatott évkönyv kiadását tervezzük. AMIKOR ELBŰCSÜZTAM dr. Bartos Imrétől, úgy éreztem szavait hallva és az elért eredmények tudatában, hogy a hatvani Bajza József Gimnázium tervei valóra válnak majd, mert ahol az igazgató, a tanári kar és a diákifjúság ilyen összefogása tapasztalható, ott az új tanév végén még nagyobb eredményekről beszélhetünk, mint most, a tanév küszöbén. Dr. Rőczey Ödön van átkának. Egyszóval: sok a jogos panasz! No, és ha már a tisztaság kérdésénél tartunk, a hatvaniak számára az sem közömbös, hogy milyen légkörben töltik szabad idejüket. Igén, a szó legszorosabb értelmében: hogy milyen légkörben. Sajnos, az ipartelepek és a nagy forgalom miatt a város levegője ugyancsak szennyezett. Ezen is lehetne változtatni, de addig is... Ha megfigyeljük azt az idős bácsikát, aki a 3. számú országos főútvonal tisztántartásával bízatott meg, s reggelenként a cukorgyár előtt szorgoskodik, előbb csak az tűnik fel, hogy társadalmunk említett dolgozója igazán dicséretes módon teljesíti kötelességét, de kiskocsija mégis üres marad! Azt hinnők először, a Zagyva folyó hullámai közé szórja az utca hulladékát, de a feltételezést „Ideges“ volt a 16 éves rablógyilkos A californiai Riversidoban a rendőrség kihallgatta a 16 éves Kari Gentryt, aki bevallotta, hogy barátjával, David Sieterlével együtt meggyilkolta Charles Duvel vállalkozót és feleségét. A fiatalember elmondotta a rendőrségen, hogy pisztolyt szegeztek a házaspárra és elraboltak tőlük 200 dollárt, amire azért volt szükségük, hogy új gumikat vásároljanak barátja kocsijára. Ezután levetkőztették a házaspárt és fejjel lefelé ágyhoz kötözték. Amikor a férfi könyörgött, hogy ne bántsák őket, ez any- nyira idegesítette őt, hogy késsel halálra szúrkálta áldozatát. A fiatalembert letartóztatták — HŰTŐSZEKRÉNYT vásároltak a poroszlói földművesszövetkezet újlőrincfalvi önkiszolgáló boltja részére. Hűtőszekrényt kapott a poroszlói önkiszolgáló bolt is. Mit tesz a címl Az olasz Angelo Boninonak 50 esztendeig nem sikerült feleséget találnia. Egyáltalán nem meglepő, hogy kampós orra, elálló fülei, széles, fogatlan szája eddig még egyetlen női szívet sem tudott jobb belátásra bírni. Egy csapásra azonban minden megváltozott, amikor Angelo Boninot egy versenyen egyhangúlag „Olaszország legcsúnyább férfijának” választották meg. Ettől kezdve nem győzött a házassági ajánlatokra válaszolni. csakhamar megcáfolja: lapátszámra hinti szét az utca szennyét a gyár előtt díszelgő Népkert bokorszegélye alá. Nem vitatom, kényelmesebb megoldás, mintha kocsijával a kijelölt szemétgyűjtő helyre vinné. S ha így megy tovább, jövőre arról írhatunk cikket, hogy már hazánkban is alakult „guánó” — Heves megyében, Hatvanban! Addig pedig a város dolgozói, akik munkájuk végeztével szeretnének a park eddig viszonylag kellemes levegőjében felfrissülni, gyermekeink pedig, akik a Népkertben hintáznak, ilyesféle diagnózist küldhetnének a legközelebbi meteorológiai megfigyelő állomásnak: „Távolabbi kilátások: Hatvanban a légköri viszonyok egyre romlanak, a város tisztul, a levegő szennyeződik!’’ As illetékesek figyelmébe Hatvan tisztul — a levegő szennyeződik Ki választ elnököt ? Nagy kérdés. Ki választ elnököt az Egyesült Államokban? A válasz egyszerűnek ígérkezik: természetesen a választók. Pontosabban: az Egyesült Államok 180 milliónyi lakosa közül azok, akik választójoggal rendelkeznek. A valóságban sokkal bonyolultabb, kuszáltabb ez a kérdés. Mert a választások demokráciájáról replikázó jenkik országában számtalan sorompó, tilalomfa, megkülönbözteti rendelkezés rekeszti el az urnákat a választók elöl. „Egyenlőség!” — ezt a hírhedt elvet a létező ötven tagállamban legalább ötvenféleképpen értelmezik. Es nincs az a törvényen- kívüli matrózkocsma, kártyabarlang és más lebúj, ahol any- nyi aljas fortélyt alkalmaznának, mint a jog és az egyenlőség maskarájában tetszelgő tagállamokban. Első példának hadd említsük Vermont esetét... Ver- montban már most nem kétséges, hogy a Republikánus Párt lesz a győztes! Csinálhatnak a demokraták bármit, ez már úgysem változtathatna az előre ismert végeredményen. Es Maryland?... A választópolgárok elégedetlenek a választási normákkal, ezért 1950-ben már arra szavaztak — 4:1 arányban —, hogy módosítani kell a tagállam alkotmányán. 1950 óa többször is követelték az alkotmány módosítását. De minden igyekezet hiábavalónak bizonyult, mert a parlament leszavazta a választók négyötödének jogos óhaját. S bármikor készek arra, hogy a nép követelését megvétózzák ... Ez is demokrácia, nemdebár! Kansas államban a lakosság egyharmada — a választási kerületek önkényes, és persze, céltudatos megvonása folytán — a szavazatok jó részét birtokolja. Kikből áll ez az egyharmados „abszolút” többség? Jórészt farmerokból... Michigan államban a lakosság kétötöde csupán a mandátumok egyötöde felől dönt. A tagállamok között mégis Rhode Island a favorit: a lakosság érdekeit, a „többséget”, itt a választók 14 százaléka „képviseli”. A néger választópolgárok tömege hatalmas. De ezen a területen tapasztalhatók a leggonoszabb és legaljasabb visz- szaélések, machinációk... Tennesse-ben a választási joggal rendelkező négerek 59 százaléka került csupán a választási listára. A hiányzó 41 százalékot egyszerűen törölték! Texas államban a négerek 32 százaléka szavazhat. Mississippi-ben pedig a választásra jogosult négerek 4 százalékát vették listára. Ehhez csak annyi megjegyzést kell fűznünk, hogy Mississippi lakosságának fele néger! Az írástudatlanok nem szavazhatnak! De kik állapítják meg az írástudatlanságot? Természetesen a választási ügynökök. Milyen módszerrel? Hosszú fejezeteket olvastatnak el az emberekkel az alkotmányból, s utána a vizsgázónak fejből le kell írnia az olvasott passzust. Számos néger egyetemi tanár választójogát vonták meg azért, mert nem jegyzett be egy ékezetet, vagy mert a „té”-betű keresztvonalát szabálytalanul húzta meg. Szóval ilyen és ehhez hasonló megszorításokkal, megkötésekkel járulhat urnák elé az amerikai polgár, hogy válasszon a nagytőkét képviselő szamár és az elefánt között. Érthető hát az amerikai nép közömbössége. A hordókra fel- kapaszkodó kortesekre már korántsem lehet ráfogni, hogy közömbösek. A kortesek szinte farsangi díszben végzik a „kiszámolást” ... Szép lassan el is fogy a választótömegek többsége. És bennmarad a körben — a kisebbség. Eltűnik a demokrácia — és megmarad az üzlet! Pataky Dezső Nem veszekedhetnek gyakran Cran Chacoban a bennszülött asz- szonyok eredeti módszerrel „rendezik” vitás kérdéseiket. Veszekedés helyett bogánccsal sűrűn telenőtt mezőre mennek, ahol a haragosok levetik ruhájukat és barátnőik jelenlétében birkózni kezdenek. A birkózásnak egyetlen játékszabálya van: lehetőleg gyakran és a másik fél számára minél fájdalmasabb módon kell az ellenfelet a bogáncsok közé dönteni. Végül is annak lesz igaza, aki a másikat harcképtelenné, illetve tüskékkel telítettebbé teszi. A mérkőzés azzal fejeződik be, hogy a két fél megbékélve kiszedegeti egymás testéből a tüskéket. KEMÉNYKÖTÉSŰ, nyakas ember volt Kispál János, olyan fajta, aki nem egykönnyen hajlítja meg a derekát. Ilyen ember volt apja, nagyapja is, minden nemzetsége. Arról voltak híresek ezek a Kispálok, hogy ha egyszer megmondták valamit, amellett konokul kitartottak és nem változtattak rajta semmi pénzért. Ez az ifjabbik Kispál János te engedett egy jottányit se a nyakasságból és őt is úgy ismerte az egész falu, hogy ha egyszer a fejébe vesz valamit. nem veri azt ki onnan egy fél világ regimentje se. Igaz, emiatt a nyaikassága miatt ragadt is rá egy név, elnevezték Szögletes Kispálnak. Három Kispál is lakott a faluban, de ha valaki azt mondta, hogy Szögletes Kispált keresi, akkor már a legkisebb gyerek is megmutatta a vasrácsos portat, ahol 6 lakik. A múlt ősszel, amikor a falugyűlés után megalakult az Aranykalász Termelőszövetkezet, a három Kispál neve is bekerült a névsorba, szépen, katonás rendben, egymás alá. Kispál I, Kispál II, és Sz. Kis- pál. — Így. ni! Elég oda egy „Sz betű is nyugtatta meg az elnököt Szögletes Kispál János- Ebből úgyis tudhatja akárki, hogy kiről van szó, kivel van dolga. Tudták is a falu vezetői azt •„Sz”-szel is, meg anélkül is, hiszen Kispál e szavakkal vette kezébe a tollat, amikor aláírta a belépési nyilatkozatot: — Hát jól van. Aláírom. Én se leszek alábbvaló más fiánál, hanem annyit mondok, hogy én bele nem szólok semmibe. mert én nem hiszem, hogy valami jóra vezessen az a közösködés. Aztán, ha baj lesz, engem ne szidjon senki. Csinálják, ahogyan akarják! E N NY IT MONDOTT Sz. Kispál. Se többet, se kevesebbet. de az emberek már akkor biztosan tudták, hogy úgy is lesz majd, ahogyan mondta. Félember lesz majd Kispál a szövetkezetben. Teltek, múltak a hetek, hónapok. Nem volt könnyű a kezdés, gond, munka, szóváltás is akadt bőven, de azért az idő múlásával mégiscsak közelebb kerültek egymáshoz az emberek. Ki így mondta, ki úgy, ki jót, ki rosszat, de azért mindenki letette a garast, és néha még az éjszakába is belenyúlt egy-egy szövetkezeti gyűlés a tsz-irodában. Mindenkinek volt szava, csak éppen Sz. Kispál hallgatott, mint a sír, aztán, ha netán mégis megkérdezték valami felől, csak a vállát vonogatta. — Én nem szólok bele, csináljátok. ahogy akarjátok. Másrészről szorgalmas, dolgos ember volt ő, nem húzta ki magát a munka alól és úgy csinált mindent, ahogyan a brigádvezetője mondta, úgy, ahogy „parancsolták”. — János! Azt a kutya nemjóját! Hát tenéked a kilenc is páros? »- támadt rá egyszer Kispál János beleszól... tán egy önkéntelen mozdulattal karjával belerúrt a csomóba. — Sógor! Azt a keserves nemvalaki az idősebbek közül, de ő nem szólt, csak előkotorta csibukját és bajusza alatt morogva tovább pöfékelt. Egyszer, nem sokkal cséplés után, egy vasárnap délután eszébe jutott, hogy meglátogatja a komáját. Harmadik szomszéd volt. nem kellett messze menni, aztán, hogy az asszonynak megtetszettek Sáfrányék malacai, úgy gondolta, hátha megegyeznének azokra is... — Nincs itthon édesapám — kiabálta már messziről a szöszke Évike, amint meglátta a vendéget. — Elment a magtárba, azt hagyta: visszajön nemsoká. KISPÁL BOSSZÜSAN húzta be maga után a kertkaput és morcosán indult el a magtár felé. — Kellett neki magtárosság. Most még aludni se hagyja a töméntelen búza. De hát jól van a komának, miért akar kanál lenni minden lében... — így korholta magában Sáfrány Andrást, akivel már legénykoruk óta jó barátságban voltak. Kispál nagy jónapottai állított a magtárajtó elé. András hátulról, valahonnan a sarokból jött elő. de hogy felismerte a hangját, közelebb került. — Hát te? Talán nein hagy pihenni a búza? — kezdte Kispál a szót, aztán a küszöbre dobott néhány üres zsákot és komótosan letelepedett. Sáfrány melléje ült, mert arra gondolt, hogy mégiscsak valami nagyon fontos dolgot akarhat az ő komája, ha már utána jött még a magtárba is. Szóba került ez is. az is, de leginkább a termés, az időjárás, ez a bolondos, szeszélyes nyár. — Észnél kell lenni, mert ilyenkor könnyen baja eshet a búzának — vélekedett Sáfrány, de a szeme sarkából Jánost nézte, akinek egészen másfelé járt az esze. Később a malacokat hozta szóba, de Sáfrány erősködött. — Jól van, jól, János, azok felől is megegyezhetünk, hanem előbb nézzünk már szét itt a magtárban... mégis több szem, csak többet lát. — Kispál eleinte húzódozott. de aztán mégis elindult a komája után. — No, ez itt az őszi búza, amit a kombájn aratott. Ez tető alá került még az eső előtt. Ezzel nem lehet bajunk — álltak meg az első csomó előtt. — Ez, ez itt már későbbi cséplés. ez még keresztekben kapta a vizet... — Ez itt a tavaszi búzánk, — állt meg a következő hombár előtt a magtáros. Ez volt a legnedvesebb. Sz. Kispál János végigsimította te-. nyerével a búzaszemeket, azjóját ennek a... — kapta fel fejét egy pillanat alatt, mint akit kígyó csíp meg váratlanul. — Ez a búza befüllött. Lökd csak bele a kezed, olyan akár egy felfűtött kemence. Hát... hát milyen magtáros vagy te, hogy itt a szemed láttára rohad össze az élet? SÁFRÁNY NEM VOLT se holt, se eleven. A búza tényleg meleg volt, de Kispál szava meg csípett, akár a darázs. — Nincs ennek még semmi baja — krákogta zavartan, aztán a másik pillanatban keményen húzta ki magát a komája előtt. Fagyos csend támadt egy pillanat alatt. A két ember farkasszemet nézett egymással- aztán János marékra kapva a befülledt búzát, odatartotta Sáfrány orra alá. — Itt van. Hát ez mi? Mi ez, ha nem befüllött búza, amit két nap múlva nem eszik meg még a disznó se. — Forgattuk a múlt héten is, ha tudni akarod! — Mindennap kell, minden órában, ha a szükség úgy kívánja — vágott türelmetlenül szavába a másik. — Ez az én dolgom. Nincs beleszólásod... — sziszegte vérvörös arccal Sáfrány és kifelé indult az ajtón. — Hogyhogy nincs? Nem itt van-e az én búzám, az én kenyerem is a többi között? Éjt nappallá téve dolgoztunk a nyáron, csakhogy tető alá hozzuk a termést az idő elől, most — most meg hallgassak, amikor fülled, rothad a búza a magtárban? Sáfrány már nem hallotta az utolsó szavakat, hanem sértődötten állt meg kívül az ajtón. Kispál egyet gondolt, aztán utána ment. — Hát koma, itt tenni kell valamit. Hátha még segíteni lehet. — Hát akkor segíts, ne csak prédikálj — vágta vissza a szót amaz, és mérgesen ledobta kabátját, aztán lapátot fogott öreg este volt már, amikor a két ember elkészült a forgatással. Mindkettőjükről csurgóit a víz, a verejték. A HOLD FÉNYESEN ragyogta be a kerteket, a fákat, a patakot, amikor elbúcsúztak egymástól a kiskapu előtt. Sáfrány még sokáig nem túr dott elaludni és fél éjszakán törte a fejét, hogy mi történ- hetet ezzel a Jánossal, hogy így egyszerre megváltozott. Beleszólt a búzaügybe is, aztán dolgozott egész vasárnap délután „parancsszó” nélkül. Nem értette a dolgot, akárhogy töprengett, de megérezte, hogy Kispál János más ember lesz már ezután, mint amilyen volt eddig... Szalay Istváa
