Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-28 / 203. szám
I960, augusztus 28., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 A bemutató igazi hasznát majd a jövő mutatja meg AKI PÉNTEKEN DÉLELŐTT, Tiszanána határában, a silókukorica-táblák mellett látta a több mint száz embert, azt mondhatta magában: — Ezeknek az embereknek sincs jobb dolguk? A termelő- szövetkezetekben mindenütt annyi a munka, hogy szinte ki sem látszanak belőle, itt meg ilyen sokan nézegetik a takarmánynak való kukoricát és betakarítását? ... A megye termelőszövetkezeteiből összegyűlt szakembereknek ezen a napon valóban ez volt legfontosabb tennivalójuk: a megyei tanács VB mezőgazdasági osztálya és a Hazafias Népfront által meghirdetett tapasztalatcserén a siló- kukorica termesztését és betakarítását tanulmányozni itt, a tiszanánai Petőfi Tsz földjén. Nagyon hasznos tanulmány volt, s a jövőre nézve az itt tanultak bőségesen kárpótolnak mindenkit az egynapi otthoni munkakiesésért, még ha annyi tennivaló is lett volna minden közös gazdaságban, Mert nem másról, állatállomá- íyunk átteleltetéséről volt szó tulajdonképpen, ha csak kukoricáról, a betakarítás gépesítési lehetőségeiről, silótérről szólt is a beszéd egész nap. Mert eddig az átteleltetés szó helyett kifejezőbb volt az „átmentés”, megfelelő minőségű és mennyiségű takarmány hiányában sok gazdaságunkban, de ezen egyszer s mindenkorra változtatni kell. SOK MAS, S FŐKÉNT magukkal az állatokkal kapcsolatos szempont mellett azért is, mert Magyarország silózás tekintetében úttörő kezdeményezéssel dicsekedhet. Tudvalevő ugyanis, hogy az európai kontinensen az első silóteret hazánkban, Kápolnásnyéken építették még 1887-ben. A silózás jelentősége tehát már régen világos, a fejlődés, a lehetőségek kihasználása azonban, az utóbbi esztendőkig igen lassú volt. Az első silótér megépítése után, 53 esztendő alatt, ugyanis mindössze harmincezer köbméter takarmány befogadására alkalmas új tér épült, amelybe 2000 holdnyi terület terménye fért el. De még 1948-ban sem volt sokkal jobb a helyzet: 270 000 köbméternyi silóteret tartottak nyilván az országban, s ezek össz- befogadóképessége 12 000 holdnyi terménynek felelt meg. Mindezeket most Tiszanánán hallhatták a tapasztalatcserére összegyűltek Denke Józseftől, az Agrártudományi Egyesület kiküldöttétől. Ezek mellett azonban más, sokkal örömtelibb adatokat is megjegyezhettek a termelőszövetkezetek szakemberei. Az elmúlt három esztendő fejlődésének tényeit. így bizonyítják a silókukorica termesztésének térhódítását országszerte: 1958: az országban 75 000 holdon termeltek silókukoricát, ebből 16 000 holdon a termelőszövetkezetekben. 1959: a silókukoricaterület 144 000 hold, ebből 87 ezer hold a termelőszövetkezeteké, s 1960: az összterület már 242 000 hold, a közös gazdaságoké pedig ezen belül 164 000 hold, tehát több mint tízszerese a három esztendővel ezelőttinek. MÉGIS, NAGYON SOK még a tennivaló a silókukorica-termesztés fejlesztése terén. Nincs ugyanis még egy takarmány- növény, amely olyan tápértékét adna keményítő tekintetében, mint éppen ez. A jelek szerint rövid időn belül ki is szorítja a takarmányrépát helyéből, amelynek termelése nem gazdaságos, a nagy munkaigényesség miatt, elsősorban azzal, hogy a mezőgazdaságban jelenleg szinte^ még az egyedüli növény, amelynek vetését, művelését, betakarítását egyaránt teljesen gépesíthetik. Éppen ezért kell a jövőben úgy foglalkozni termesztésével, hogy mindenütt felismerjék jelentőségét, s a silókukorica eddigi meglehetősen hátraszorított helyzetéből előléphessen arra a rangra, amely az állatok téli takarmányozásának biztosítása, zavartalansága érdekében megilleti, megfelelő földterület és a legjobb eredményt ígérő fajták meg- válogatása tekintetében is. Ezt a célt , szolgálta a tapasztalatcserén Bruckner János, a vendéglátó Petőfi Tsz főagronómusának előadása is, amely leginkább arról szólt, hogy a 7400 holdas gazdaságban hogyan juttatták nagy szerephez a téli takarmányozás tekintetében a silókukoricát. De ennek a célnak feleit meg az előadások utáni bemutató. is, amely során a tapasztalatcsere részt vevői egy táblában több silókukorica fajtával, s ugyancsak több beI takarító géppel ismerkedhettek meg munka közben. Mindenki hosszasan tanulmányozta a különböző tulajdonságú, de egyöntetűen nagy terméshozamú kukoricákat, valamint a magyar és szovjet gyártmányú járvasilózó gépeket, kombájnokat, a tsz központi tanyáján pedig magának a silótér megtöltésének műveletét. A NYILATKOZATOK EL- ISMERÖEK voltak az egész tapasztalatcseréről. Ezt fejezték ki a bemutató utáni vitában a felszólalások is, amelyekből egyöntetűen csendült ki, hogy a látottak, hallottak alapján nagyon sok részvevő komolyan érdeklődik már a silónövénytermesztés, a silózás iránt. A tapasztalatcsere jelentőségéhez tehát nem férhet kétség, a kezdeményező szervek, a megyei tanács VB mezőgazdasági osztálya és a Hazafias Népfront megyei bizottsága csak elismerést érdemelnek megszervezéséért. Az igazi hasznot azonban a jövő mutatja meg. Már a következő esztendei silókukoricavetés területének növekedése is, amely minden bizonnyal bekövetkezik, annál inkább, mert a termelőszövetkezetek csaknem mindegyikében már most komolyan tervezik az állatállomány nagymérvű növelését, a jószágok zavartalan átteleltetésének viszont, — mint ezen a tapasztalatcserén is oly meggyőzően kitűnt —, szinte csak a silótakarmány megfelelő mennyiségű biztosítása a járható útja. Weidinger László Háromkilós pisztráng a szilvásvárad! nsvelötavakban A Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság az utóbbi években jelentősen fejlesztette a szalaj- kavölgyi pisztrángtenyészetét. A három nagy halastó mellett 17 kisebb nevelőtavat létesítettek, ahonnan évente mintegy 200 000 pisztrángivadékot szállítanak el. Simon Károly halászmesternek sikerült kinevelnie a szilvásváráéi tenyészet eddig legnagyobb pisztrángját. Az egyik tóban 3 kilós sebespisztráng úszkál. A szép színű, nagytestű haltól eddig több mint 15 000 ikrát vettek el és termékenyítettek meg mesterségesen a helyi pisztrángállomány javítása érdekében. (Solymár) Alkoholmentes úrvacsora Nyugatnémet alkoholelle nes egyesületek követelik, hogy az evangélikus felekezet vezesse be a kötelező alkohol mentes úrvacsorát. Az indokolásban kifejtik, hogy „egy megmentett iszákost a legcsekélyebb borfogyasztás is visz- szavetheti régi bűnébe”. Hivatkoznak arra, hogy a német- svájci kantonok református egyházközségeinek nagy része már áttért az alkoholmentes úrvacsora kiszolgáltatására. Megjött a postás alig pirkad keleten, a postás elindul munMég amikor kájára. A koránkelő emberek köszönnek neki, mert nem tudják, örömet, bánatot visz-e a napi postával a házhoz, meg ismerik is már őket, különösen azokat, akik feléjük járnak nap mint nap. Így köszöntik Molnár Sándor kézbesítőt is, amikor napi útjára indul az egri kisvölgyi részre. Hűséges segítőtársa, a nyikorgó kerékpár, viszi szorr galmasan, váltakozó sebességgel, mikor, milyen gyorsaságot diktál a pedált taposó láb. Hány kilométert kerekezett már le életében Molnár Sándor, az egri posta kézbesítője? nem lehet tudni, ö sem nagyon számolta a kerekek fordulását, csak azt tudta, hogy idejében kell érkezni az újságnak, pontosan kell kézhez kapni a leveleket. S a levelek sok mindenről beszélnek. Különösen olyan embernek is, mint Molnár Sándor, aki már 1944 óta rakosgatja sorba a leveleket, sokszor a boríték is megszólal,, mesélni kezdett, örömet, szü-S lői tanácsadásfélét rejthettek; magukba a kusza, reszkető; kézzel megcímzett borítékok. A szívek szerelmét fehér, rózsaszín köntösbe csomagolták a fiatal kezek és sokszor égy- egy élet alakulását bízták az ilyen levélre. Ismeri ezeket Molnár Sándor, tudja, milyen időközönként kap levelet a dombon lakó kis Zsuzsika, mikor szakad üzenet a messzi távolból az öreg Mari néni egyetlen fiától. S egy-egy kézbesített levél rögtöni elolvasása után sok helyen felragyognak az arcok, de néhol könny önti el a szemeket — szomorú hírt hozott a postás. Ilyenkor a postás az idegen, de mégis közeli ismerős, vigasztalja a zokogó szülőt, vagy testvért. S ha boldog hírt közöl a postás, bizony kis ünnep kerekedik a levél olvasásakor. Jóféle egri bor is kerül az asztalra, s a postás együtt koccint az ünneplőkkel, de csak egy pohárkával. A munka sürgeti, búcsúzni kell, még sokan várják az üzeneteket. Esőben, sárban szinte óramű j OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXDOOOOOOOOOOOOCXJOí ÉPPEN HUSZONEGY dolgozója van az egri Napsugár Áruháznak. A fehér papíron ott sorakoznak szép rendben egymás alatt a nevek. Előttük a sorszám, utánuk pedig: ki mikor, hány nap szabadságot vesz ki. Eddig tizenhármán vették ki a szabadságukat. Ebből hárman külföldön jártak, ketten a Balaton partján nyaraltak. És mindenki utazott Elsőnek a boltvezető, Tóth- pál József vette ki a szabadságát. Még májusban. A SZOT- tól kapott üdülőjegyet. Mégpedig nem is akármilyent. — Hajón utaztunk Pozsonyba. Egy hétig tartott és... Mit mondjak róla? Kellemes volt. Nagyon. A Budapest nevű hatalmas hajó vitt bennünket és hat gépkocsival utaztunk be Pöstyénbe, egy kis látogatásra... Az a hat nap... — nevet és széttárja kezét, mintha magához akarná ölelni az emlékeket. — Ez volt az első külföldi útja? — Igen... Azaz, hogy nem, mert 1944-ben, mint leventét, kivittek nyugatra és... De képzelje, akkor éppen ezen az útvonalon mentünk. Csak persze gyalog és éhesen. Kimerült, kis legény kék voltunk... De most? Hogy milyen kosztét kaptunk! pontosággal jelenik meg Molnár Sándor a Baktai úton, vállára akasztva a sokszor negyven kilós táska, amely nagy értékeket rejt magában. Sokszor egy kézbesítő 80 ezer forintot is szét oszt nyugdíjasai között. Szeretettel fogadják mindenütt, a kisgyermekek már messziről szaladnak feléje kiabálva : — Postás bácsi, megjött a postás bácsi! — Minden aprósághoz van egy-két jó szava, mosolytderítő megjegyzése. Eltölt két-három percet a gyerekekkel, aztán folytatja véget nem érő kerékpárútját a várva várt küldeményekkel, levelekkel. A levelek „megszólalnak” átadásra nyújtott kezében, érti beszédüket Molnár Sándor, a kézbesítő, s melegfényű szemével megértőén int a levelét szorongató kislánynak. Életének nagy része az utcán telik el, de szereti munkáját, mint ahogyan megszerette őt a postást, az utca. (K. J.) Parádfürdői nyár Még tartja magát a nyár, a Nap aranyos sugarai aranynyilakként ütik át a mátrai erdő fáinak lombkoronáit. Az egykori parádfürdői Károlyi-kastély előtt kis csemeték játszadoznak. A Parádfürdői Állami Gyógyintézetei a dolgozók százai keresték fel ezen a nyáron is és felejthetetlen három heteket töltöttek itt, a hűs vizet csorgató szökőkút mellett. A századfordulóhoz viszonyítva ma csaknem 30 évvel magasabb hazánkban az átlagéletkor A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint hazánk egészségügyi helyzete évről évre javul, s ennek következtében szinte nyomon követhetően emelkedik a lakosság életkora. A századforduló éveiben a férfiak átlagosan harminchét, a nők harmincnyolc évet éltek; napjainkban viszont csaknem három évtizeddel többet, 65, illetve 69 évet. A statisztikusok azt is megállapították, hogy fél évszázad alatt alaposan megváltozott a súlyos, sokszor halált okozó betegségek „listája” is. így például: a fertőző betegségek ma már nincsenek jelentős hatással a halálozási statisztikára, s a mind korszerűbb gyógyszerek alkalmazásának hatására, lényegesen csökkent a heveny légzőszervi — tüdő- gyulladás stb. —, valamint a heveny emésztőszervi (bélhuru- tos) megbetegedések által okozott halálozások száma is. Az egészségügyi statisztika adatai egyébként cáfolják azt a közhiedelmet, hogy a szívbetegségek egyre nagyobb számban okoznak halált. Az utóbbi években éppen ellenkező tendenciát tapasztalnak, ami főleg azzal magyarázható, hogy a jelenleg alkalmazott gyógyszerek igen jó hatásúak, sokszor évekkel, sőt évtizedekkel meghosszabbítják a szívbetegek életét. Nem mutat hasonlóan kedvező képet a rosszindulatú daganatos megbetegedések statisztikája, az egészségügyi hatóságok irányításával azonban szervezett küzdelem folyik a betegségek számának csökkentésére. Hazánkban jelenleg több mint négyszáz rákszűrőállomás működik, s évenként csaknem félmillió szűrővizsgálatot végeznek. Szederkényi Klára még a Balaton partján üdül. Zamárdi- ban. POGONYI JÁNOS, a másik eladó azonban már hazaérkezett. Síkfőkúton, a vállalat üdülőjében töltött egy hetet. — A családdal együtt. Feleségem és a kicsi. Sikerült szerencsésen kifogni az időt. Nagyon jó volt... — Hol étkezték? — A feleségem főzött, kitűnően felszerelt konyha van az üdülőben. Meg természetesen hideget is*ettünk, és néha kaptunk a szomszédos táborból is ételt, ha többet főztek. Minden este műsort adtak a kiszesek... — Jól érezték magukat? — Ö, nagyon... Kerékgyártó Magdolna a szövetosztályon eladó. Beszélgetés közben a ciklámen színű szövetek különböző árnyalatait rendezgeti. — Én az idén nem mentem sehová üdülni... — Itthon töltötte az egész szabadságot? — Ügy értem, hogy a Balatonon nem voltam. Pétervásá- rán és Bükkszéken nyaraltam a rokonoknál. Még úgysem voltam náluk és nagyon jc volt... — Tessék, édes néni... Idős asszony lép hozzánk. Kiszolgálja, majd folytatja: — Bükkszéken rengetegen voltak. Zavaros a víz, kevés a kabin. Egymást törik az emberek, hogy levetkőzhessenek valahol... — Jövőre hová megy? — Még nem tudom. Talán a Balaton-partra újra... — Vagy külföldre? Nevet és ezt mondja: — Lehet... FERENCZ RUDOLF eladó is a SZOT üdülőhajóján utazott Pozsonyba. júniusban. Egy hétre. — Hogy mennyi sört ittunk! — mondja. Majd hozzáteszi: — Mindenütt nagy szeretette] fogadtak bennünket. Voltunk városlátogatáson és a hajón strandolni is lehetett... — Először járt külföldön? — Igen. Húsz évvel ezelőtt egyszer már szerettem volna kimenni Olaszországba, de nem sikerült. Most igen. És sorolja az állomásokat: sa Pöstyéni Nagyszombati Pozsony és... Városneveket mond, de látóm, pöstyéni, nagyszombatig pozsonyi emberekre gondol, s emlékekre, amelyek e városhoz fűződnek, A szőkehajú Szarvas Éva a pénztárban, ül. Odajön a pulthoz. rákönyököl és ezt mondja: — Minden évben a Balaton- partra megyek. Szeretem Földvárt, Füredet és Siófokot és— az egész Balatont... Most Bogláron voltam, azt is szeretem— Hát nem kedves hely? — kérdi, de szükségtelen válaszolni, hisz magától értetődik, hogy Boglár is kellemes, meg Fonyód mellett Bélatelep— — Hol lakott? — A szakszervezeti üdülőben... — Mivel töltötte idejét? — Fürödtünk és vitorláztunk, sokat táncoltunk... AZ EGRI NAPSUGÁR Áruház irodájában, az asztalon van egy fehér papírlap. Kimutatás a szabadságolásokról. A pirossal karikázott számok: letöltött szabadságnapok. Emlékek, kellemesen töltött napok— A többi — ígéret. Ä pihenés, a szórakozás, az utazás, az elkövetkező szabadság ígérete. Szántó István 1 , . ' Mit mesélnek a Napsugár Áruház dolgosói ?
