Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-26 / 201. szám

19*0. augusztus 86,, péntek N'ErűJS AG „A véres peremén” ... »hol íízéll a korom, - s lerakódik, mint a guanó — keményen, vastagon ,.a város pere­mén, ahol a szürke, kopott bér- kaszárnyák mélyén, omladozó falak, hullámbádog tetők kö­zött a nyomor volt az úr. A város pereme egyet jelentett az ólet „peremével" is, innen aligha vezetett befelé, a város ,.szíve" felé az út, kJ itt élt, csak vegetált, jobb korról ál­modozott és kuncogó krajcárt ölelt marka a vackán, amikor törődött, töppedt álomba zu­hant, A város pereme a szegény­ség, a kisemmizettség. a tüdő- baj és az iszákosság világa volt, de a forradalom csíráját is ringatta méhe. Akik itt éltek, örök tartalékserege voltak a tőkének, jármát nyögték min­dennél ás mindenkinél Jobben a kornak, amely ezernyi kópéval, törvénnyel, kardlap- pel zárta le a kordont a peri­fériák és a belváros világa kö­zött, szó szerint is, szimbolikus értelemben is. A főváros, a nagyvárosok munkásai, a kis­városok napszámosai éltek itt olyan lakásviszonyok, általá­ban olyan életviszonyok köze­pette, hogy ma ezt elmondani és megértetni korunk fiataljai­val majdhogynem lehetetlen. A város pereme határos volt a temetővel! ★ A város peremén, ahol já­rok, személyautó fáról ki az egyik házból. Rendszáma jelzi, hogy az autó „maszek”. A vá­ros peremén, ahol járok, kor­szerű üzletház, zsúfoltan asszo­nyokkal, emberekkel, kik nem féldeci ecetért, maroknyi zsírért jöttek — hitelbe. A vá­ros peremén, ahol járok, új házak, s a házakban új embe­rek. Azazhogy, miért lennének „újak”, ők azok, akikről Jó­zsef Attila írt, ők azok, akik hajnalanta úgy indultak üzem­be, vagy ki a földre, napszám­ba, vagy részibe, hogy nem tudták, mit hoz az este, jófor­mán még azt se, mit a délidő. Szegénysor — ez volt a falu­vége. Ma, kicsit mosolyogni- való „modern” házak, egyéni ízléssel, néha bizony ízléste­lenséggel is, de saját házak, sa­ját otthon, kényelmes és vég­eredményben is szebb, mint a régi házak, az egykori gazdag porták, ott benn, a falu köze­pén. A városi perifériák kert­városokká váltak, villasorok nyújtózkodnak mind messzebb és messzebb, s amilyen a kül- 6Ő kép, olyan a belső is. A nagy „népvándorlás”, ki a Városvégek felé, ma is tart és nyilván tartani fog igen soká. Azelőtt a nyomor szorította ki az embereket a város peremé­re, ahol olcsóbb volt a lakbér, s ahová kiszorították őket, hogy ne kelljen látni az állan­... hogy az augusztus 19-én felbocsátott második szput- nyik-vrhajó utasai visszaér­keztek a Földre és megkezdő­dött a tudományos munka: a szputnyik-ürhajó tudomá­nyos eredményeinek feldol­gozása. A két kutya, Belka és Sztrelka, a legnagyobb egész­ségnek örvend és ők az első utasok, amelyek bejárták a kozmosz titokzatos világát, megismerkedtek a világegye­tem zajaival, fénytünemé­nyeivel. Az újabb szovjet űrhajó­kísérlet sikerült. Az állatokat tartalmazó kabin szerencsé­sen visszatért a Földre, enge­delmeskedett az ember irá­nyító akaratának, s tudásá­nak. Egy lépéssel újra előbbre haladt a tudomány, egy lép­csőfokkal közelebb kerültünk ahhoz az ajtóhoz, amelyen be tudunk lépni a világminden­ség nagy csarnokába: meg­vetheti lábát a csillagok kö­zött az alkotó, teremtő lény — az ember. (— ács) Készül a szüretre a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet Nyolcszáz holdról ötezer hektó borra számítanak Csörög a telefon, a verpeléti Dózsa Tsz főagronómusa, Nagy László jelentkezik. Verpelét híres bortermő vi­dék. Lassan a nyár őszbefordul, az ősz királya pedig a szőlő. ■— Hogyan készül a szüretre a verpeléti Dózsa Tsz? — kér­dezzük a főagronómust. — A Csabagyöngye csemege- szőlőt már a héten kezdjük szüretelni és szállítani. Ez a fajta érik leghamarább és ez kerül szedésre — hangzik a válasz. — És a többi? — A borszőlő szüretelése ké­sőbb lesz, mert azt az idő is befolyásolja. — Mennyi szőlőterülete van a termelőszövetkezetnek? — Elég nagy, 800 katasztrális hold. — A főagronómus milyen termésre számít? — Jó termés lesz az idén is, mint általában, ötezer hekto­liter borra számítunk. Olyan termés azonban nem lesz mint tavaly. Nem kedvezett az idő a borosgazdáknak. A szőlőre kü­lönösen a tavaszi hónapok, a május volt ártalmas. — Hogy készül a tsz a szü­retre? Van hely a pincékben a must számára? — Nincs. Ez a legnagyobb problémánk. Pincéink befoga­dóképessége 1400—1500 hekto­liter és a termés jóval több lesz. — Hogy próbáltak ezen se­gíteni, mert a bornak mégis­csak hely kell. — Sajót beruházásunkból egy pincézett, hidraulikus prés­házat építettünk 300 ezer fo­rintos költséggel. A présház teljesen korszerű, új berende­zést kapott, ami majd szüret idején nagy segítséget nyújt a szüretelőknek. — Van dolga a termelőszö­vetkezet kádárrészlegének? — Munka . az akad bőven, hordókat javítanak, puttonyo­kat és szőlőkádakat készítenek, hogy minden készen várja a szüretelőket. Az a baj, hogy a megfelelő anyagot csak most kapták meg, így eléggé elma­radtak és sietniök kell egy ki­csit. — De azért lesz elég put­tony, ugye? — Mindent elkövetünk, hogy a szüretet ne hátráltassa sem­mi, hogy ezzel a munkával is minél hamarább végezhessünk majd, a verpeléti bor jó híre érdekében... Illés Éva Hz ország harmadik nagy téli alma iermöyldéké! alakítják ki a Mátra völgyi termelőszövetkezetek A szabolcsi és a zalai téli al­ma termőtáj mellett egy har­madik Jonathán-termelő köz­pont kialakítását tervezik a Mátra völgye termelőszövetke­zetei. A pétervásári járás és az egri járás északi községeiben a következő években több mint ezer holdon kívánnák téli al­mát telepíteni. Ivódon már a felszabadulás előtt létrehoztak egy 17 holdas almáskertet, amelyet az utóbbi években a Dózsa Termelőszö­vetkezet tagsága gondoz és év­ről évre nagy mennyiségű al­mát küld exportra. A kedvező tapasztalatok alapján több kör­nyékbeli községben kezdemé­nyezték már az elmúlt évik­ben a gazdák a téli alma ter­melésének fellendítését. E vi­dék új termelőszövetkezeti községei már ez év tavaszán száz holdon hoztak létre aimás- kerteket, az ősszel pedig Párá­don, Recsken, Ivádon, Bükk­széken, Egerbocson több mint 300 holdon ültetnek téli alma­csemetéket. Elsősorban Jonat- hán-almát termesztenek, csu­pán a porzáshoz telepítenek arányparment is. A Mátra völgyi termelőszö­vetkezetek azokat a dombolda­lakat telepítik be elsősorban almával, ahol a szántóföldi művelés nem lenne kifizetődő. (Solymár) 4 hagyományos én a modern orvostudomány összekapcsolása liinában Csang Csl-csiang, a Kínai Tudományos Akadémia párt- titkára, a Renmin Ribao ha­sábjain cikkben számol be a kínai orvostudomány eredmé­nyeiről. Ismerteti a Kínában gyako­rolt orvosi módszerek eredmé­nyeit, amelyek a hagyományos kínai orvoslásnak a modern orvostudománnyal való össze­kapcsolása révén jöttek létre. Az új módszerrel kiváló ered­ményeket érnek el egyes kró­nikus megbetegedések, többek között a magas vérnyomás, a gyomorfekély, a cukorbetegség, stb. gyógyításánál. A cikk hangsúlyozza, hogy a hagyo­mányos és a korszerű orvoslás összekapcsolásának egyik jel­legzetessége, hogy nagy teret biztosítanak a beteg szubjektív akaratának, vagyis ösztönzik a gyógyulás iránti vágyat és akaratot. A betegek ezzel a módszerrel tudatosan pozitív lelkiállapotba hozhatók és ez­által a modern gyógyászat esz­közei sokkal előnyösebb felté­telek mellett hatnak. — AZ EGRI JARASBAN az orvosok, szülésznők és vé­dőnők részvételével a csecse­mőhalálozás számának csök­kentéséről. tárgyaltak a meg­jelentek. Az előadást dr. Gyarmati Mihály főorvos tar­totta és a hozzászólások után egyéb szakmai kérdéseket tárgyalt az értekezlet. így élni Szűkmarkú volt az idén ve­lünk szemben a nyár. Június­ban még reménykedtünk, hogy majd a július ontja a meleget, aztán már csak az augusztustól várhattunk valamit és a nagy várakozásban lassan eljött augusztus vége. kopogtat a ‘vén­asszonyok nyara. És most, most mintha tény­leg kárpótolni akarná szerel­meseit a nyár, beköszöntött a jó idő, harminc fok körül mo­zog a déli órákban a hőmérsék­let. A Mátra, a Bükk üdülőiben még mindenütt telt ház van és a most nyaralók csak ti­tokban mosolyognak azokon, akik júliusban siettek kivenni a szabadságukat. Mert nyár van. most van az igazi nyár, s mint egy jókedvű, fiatal, Mát­raházán nyaraló ifjú pár sze­rint még csak most jön, szep­temberben majd az igazi, nya­ralásra való idő. Barangoltunk a hegyekben, beszéltünk nya­FS CIPRUSI íkűztársasác a:---------~— IA IfSnfhoű o ~ Kytnié §£ ^ Akii/*r\ci a U5 r/*rv V/^Kairó^J A Földközi-tenger észak-keleti részén fekvő 9250 négyzetkilo­méter nagyságú Ciprus sziget — mely 1873-tól brit gyarmat volt —, 1960. augusztus 16-án elnyerte függetlenségét. A 600 ezer lakosú új köz­társaság függetlenségét jelentősen csorbítja az a tény, hogy területén Akrotiri és Dhekelia katonai bázisok körzetében majdnem 100 négyzet­kilométernyi terület brit szuverenitás alatt marad. Ezenkívül a brit katonai egységeknek jogukban áll a sziget fővárosának, Nicosiának repülőterét, Limassol és Famagusta kikötőinek berendezését, txt, összes közlekedési útvonalakat igénybe venni, valamint a katonai gyakorló­tereket használni. Jelmagyarázat: 1. Területek brit szuverenitás alatt. 2. Brit katonai gyakorlóterek. 3. Legfontosabb imperialista támaszpontok a Földközi­tenger keleti térségében. 4. Imperialista katonai tömbök tagállamai és Izrael. ralókkal, üdülőkkel, s most ne­kik adjuk át a szót, beszélje­nek ők maguk. Mátraháza t — Most érkeztünk haza egy hosszú túráról. Gyönyörű a Mátra és nekünk, pesti embe­reknek különösen szép. Négyen vagyunk lányok az üzemből: Mari. Erzsi, Juci .s Ica. Fizi­kai munkások vagyunk mind a négyen, motoralkatrészeket készítünk. Képzelje, felmen­tünk a Kékes csúcsára és on­nan, távcsővel néztünk lefelé, egészen a Tiszáig. Mondom, nagyon-nagyon szeretjük mindannyian a hegyeket. a Mátrát s elárulhatom, hogy én már harmadszor töltöm itt sza­badságomat. Szarvaskő: — Nem választottuk az idén a szervezett nyaralást. Ügy gondoltuk, elbújunk egy kis fa­lucskában, aztán pihenünk, alszunk sokat, nagyon sokat. Itt. ennél a kis háznál hárman vagyunk együtt asszonyok. örszigeti Jánosné, Egyed La­josáé. Tóth Vilmosné. Ketten a Divatárukészítő Vállalatnál dolgozunk a fővárosban és na­gyon-nagyon jól érezzük ma­gunkat itt a szarvaskői hegyek között. Minden szabad időnket az erdőben töltjük, ma azon­ban meglátogattuk Egert, s ez egy kis kiruccanásnak számít- Elmondhatom, hogy az itt. eb­ben a kis hegyi falucskában eltöltött két hét örökre felejt­hetetlen marad számunkra. Szilvásvárad: — Amint látja, a mi tábo­runkban leng még a táborozó úttörők zászlaja. Azt hiszem, utolsó nyári táborozok va­gyunk itt a Szalajka völgyben. Kerekegyházáról jöttünk és harmincöt pajtást hoztunk ide a festői szép völgybe. Csodá­latos a táj, az egész környék. Felettünk az Istállóskő égnek nyúló sziklacsúcsa, lent kőről- kőre ugrál a kis hegyi patak, tele pisztránggal, halacskával. Ezt értékelni igazán csak az alföldiek tudják, akik csak ke­veset látnak hegyeket, sziklá­kat, völgyeket. A gyerekek jól érzik magukat. Néhányan most a parancsnok elvtárs tár­saságában elmentek rozsét gyűjteni az esti tábortűzhöz. Nagyon kedvesek és talán örök időkre felejthetetlenek ezek a tábortüzek, amikor késő estig nézzük a csillogó parazsat. a hamvadó rőzsét. — Szülők is vannak velünk néhányan. A szülői munkakö­zösség tagjai, ők főznek, gon­doskodnak arról, hogy a hosz- szú és kiadós kirándulások után jól is lakjanak az éhes gyerekek. És micsoda élmény, ha vala­melyik pajtás megpillant egy őzet, rókát, vagy éppen szarvast. Ilyenkor aztán telnek a tábori feljegyzések, naplók a színes ezernyi élménnyel, han­gulatos, vidám történettel. De1 most már csak három nap a világ és megyünk haza. hi­szen itt az iskolai év kezdete, újra megszólalnak az iskolák hívó csengői, kezdődik a mun­ka, amelyhez kipihenve, újult erővel fogunk hozzá valameny- nyien. Bükk-fennsik: — Gémét János vagyok. Há­romnapos túrára indultam el Diósgyőrből, most itt ütöttem „tábort" a fennsíkon. Harminc esztendeje járom a hegyeket, az erdőt, a Bükköt. Azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, úgy ismerem már a környéket,' mint a tenyeremet. Jóformán minden bokor, fa kedves isme­rősöm. hiszen télen, nyáron, ha csak egy kis szabad időm van, szétnézek az oly kedves, és is­merős tájon. Hogy miért csak egyedül? Így szeretek kirán­dulni, túrázni. Barangolok, ha: megunom a járkálást, leülök, néha órákon át elheverészek a tűző napon, vagy épperi egy árnyas fa alatt. Aztán, ha máz- unalmas az egyedüllét, felke­resek egy-egy turistaházat s máris emberek között vagyok.. Higgye el, ez a legszebb sport. Az erdő nagyon sok örömöt ad, s meg lehet szeretni egy élet­re, örökre is. ** Íme néhány ember, akik most. a nyár végén töltik sza­badságukat a hegyek, között. Amint olvassák, mindannyian jól érzik magukat és örülnek, hogy szép időkkel köszöntöt­tek rájuk augusztus utolsó napjai. Szalay István nekem könnyebben esik a haj- lás... És odaáll a sor elejére. O adogatja a téglát Balázsnak. No hiszen. Csak ez kellett az asszonyoknak. Üjból nekita­padtak: nem szégyelli magát, ennyire erőtlen, hiába, no, öregszik. — Aztán, ha végeztünk ez­zel a téglapakolással, támogas­sa haza azt a vénembert, lel­kem — kiáltja valaki tréfásan Rozikának — még valami baja esik egyedül. Rajtunk pöröl majd Bori néni. Rozika előbb csak magában kuncog, előtörne belőle a neve­tés. De visszatartja. — Ne hagyja már magát, Péter bácsi! Nem vénember még maga!? És kacag mindenki. Balázs Péter is. Még meg is ölelgeti Rozika vállát: — Ej, de huncut teremtés vagy, lányom... Még egy pihenő és máris vé­ge a dolognak. Senki sem vet­te észre, hogy a téglacsomó lassan elfogyott. — Elmúlt öt óra, asszonyok! Abbahagyjuk — mondja Ba­lázs elvtárs. — Még a hét vé­gén akad egy-két órai munka, el kell takarítani a törmeléket. p OZIKA MEGÉRINTI a karját: — Nem lehetne a jövö hét közepén? ... Szerdán ... — Miért? — Akkor újra eljönnék. Szabad délutánom lesz... asszonyok közé állt. Most ijed­ten rebben a szeme az embe­rekre. Rosszat mondott talán? — Az asszonya helyett jött... — Hogy nem sül ki a szeme annak a szégyentelennek! i— Finom asszony az. Csak nem hányja a téglát. Velünk! 11ANGOK HAIXATSZA- *-*• NAK itt is, ott is, Ha­ragos hangok. —■ Menj csak haza az asszo­nyodhoz szépen. A társadalmi munka nem olyan, hogy ott helyettesíteni lehessen bárkit. Mindenki csak a maga nevé­ben dolgozhat. Ezt mondjad az asszonyodnak. —- Azt nem lehet... elmen­ni... — mondja elfehéredve a leányka. — Nem hinnék el, hogy itt voltam. — Mi nem küldünk el, lá­nyom. Maradhatsz. De csak a magad nevében ... Hogy hív­nak? — Bóta Rozika ... — Na, Rozika, maradsz? Se­gítesz nekünk? — En igazán ... szívesen ... — néz tétován körül. Az asszo­nyokra. Várja, hogy felcsattan­jon valamelyikük száján a til­takozás: nem kell nekünk se­gítség, menjen csak! De ezek az asszonyok nem kiabálnak. Hallgatnak. És mosolyognak rá. .— Akkor mozduljunk, asz- szonyok! — tapsol Balázs Pé­ter. Rozika megrázza a kabátot Balázs Péter karján. — Hadd álljak én legelőre... dó nyomort azoknak, akik ebe- ren őrködtek, hogy a nyomoi állandó legyen. Azelőtt a nyo­mor, most a jólét. Ott van helj építkezni, ott van hely kis gyü­mölcsösre, kertre, ahol munkt Után oly jó bíbelődni ásóval ollóval, ahol pihenni lehet és álmodozni: nem kilátástalanul ★ Sok mindent tettünk az or­szágban, sok mindent tettünk magunkért, a népért, lm, még a szavak, a fogalmak örök­érvényűnek hitt értelmét ú megváltoztattuk. A kor, a tár­sadalom változtatta meg amely új értelmet, ízt adotl ennek a szónak: munka — t ennek a szópárnak is, hogy s „város peremén”. S e ketté változása együttesen mintegy kifejezője is korunknak, társa­dalmunknak, érték- és fokmé­rője eddig végzett munkánk­nak. Az, hogy a falu névtáblái: vagy éppen a város-névtáblák vándorútra keltek, még egy­magában nem jelent sokat legalábbis nem mindent. A kapitalista országokban is gya­rapodnak, növekednek a váro­sok, minthogy növekszik a né­pesség. A lényeg inkább ott van, hogy az egy időre „város- végre” leszúrt vándorló név- táblák nem a nyomor terjedé­sének útjelző kilométerkövei, hanem a gyarapodás, a jólét kifejezői is egyben. A névtáblán nincs rájta a szám, hogy például 195Ó-től 1957-ig, amikor korántsem volt azért olyan nagy ütemű a la­kásépítkezés, mint éppen nap­jainkban, kereken 200 OÓQ la­kást építettünk fel az ország­ban, s ez a szám természetsze­rűleg azóta lényegesen tovább emelkedett. Azelőtt is épültek új „laká­sok”. A Rózsadombon és a Va- léria-telepen. Szép parkok ölén és a nyomor dudvás kertjében, hullámbádog tető alatt. Ma a Rózsadomb, mint fogalom, ott „emelkedik” mindenütt, város Ős faluszélen egyaránt, — jelez­ve, hogy nemcsak valami új kezdődött, de ez az új rendít­hetetlenül folytatódik is ebben az országban. A költőül kezdtük, folytas­suk és fejezzük be szavaival is: „Míg megvilágosul gyönyörű — képességünk, a rend —.,." Nos, ez a rend, gyönyörű ké­pességünk, a szocialista társa­dalmi rend megvilágosult. Fényt hozott és hoz a város peremére, ahol ma már nem a korom és a szenny, a nyomor és az éhezés ni úr, de a nép, amely ezt a rendet megvalósí­totta és építi együtt, a város peremével, tovább. Rendület­len! Gyurkó Géza A város peremén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents