Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-14 / 165. szám
I960, július 14., csütörtök NÉPÚJSÁG 5 Sikeres rétegrepesztés, növekszik az egri olajkutak termelése Köziépen az olajkút, körülötte hét 20 tonnás tehergépkocsi, rajtuk 320 atmoszféránál nagyobb teljesítményű dugaty- tyús szivattyú. Egy homokkeverő gépegység és két szivaty- tyús tartálykocsi sorakozott még fel. Kicsit odébb, minden eshetőségre készen állnak a tűzoltók. Rétegrepesztés folyik az egri olajkutaknál. Huszonkét ember és a sok gép munkáját olaj- barnára sült, derékig levetkőzött bányamérnök irányítja. Az egyik gépkocsióriás tetején áll, figyeli a műszereket és az emberek munkáját. Pöfögnek, zúgnak a gépek, a szomszédos dombok megkétszerezve verik vissza a zajt. Elvész itt minden emberi hang. — Hatvankettes, engedje le a nyomást. Zárjuk le a kutat. Tűzoltók: köszönöm, kész. Leszerelhetnek — hangzanak a rövid utasítások. A csőszerelők, gépészek és gépkocsivezetők olyan határozottan, fegyelmezetten mozognak, mintha hatonai gyakorlat folyna itt. Aztán egy pillantás a tűzoltókocsi felé és helyesbítem magamban a megállapítást. Inkább jól sikerült tűzoltóverseny emlékét idézik a munkások begyakorolt, fegyelmezett mozdulatai. Csőszerelvényeken dolgoznak, boszorkányos ügyességgel forgatják a nagykalapácsot, egy-két jól irányzott ütés és máris szétszerelték, kocsira rakták a nagyméretű csöveket, amelyek tartály- kocsikat és a szivattyúkat az olajkúttal kötötték össze. Gyors bejegyzés a munkanaplóba: 13 óra 19 perc. Nyomás 60 atmoszféra, a rétegrepesztés rendben befejeződött. — Akarja láttái, hogyan működik most a kút^ — fordul felém a mérnök. — Ha lehetne... — Hogyne. Nyissátok meg a csapot — szól új ismerősöm a munkásoknak. Á vaskos vezetéken máris dől a zöldes-barna kőolaj. — Az itt termelt olaj a finomítókba kerül, ott benzint, petróleumot, diesel-olajat, kenőolajat és parafint gyártanak belőle — magyarázza a mérnök. Aztán megkértem, hogy mondja el a rétegrepesztés lényegét. — Az eljárás lényege, hogy pontos mérésekkel megállapítjuk az olajréteg helyét. Az olajkút termelő rétegének folyadékáteresztő képességét kell megjavítanunk. Magas nyomású szivattyúegységekkel, 200— 5Ö0 atmoszféra nyomás mellett a kőolajmező saját kőolaját préseljük a kőzetbe. Ha a nyomás nagysága eléri a kőzet törőszilárdságát, a kőzetben vízszintes repedések jönnek létre. Az így előállított hasadékok a nyomás megszűnése után ösz- szezáródnának, ezért ennek elkerülésére a hasadékok végleges ki támasztására a repesztő- olajba finomszemű homokot adagolunk. A homokszemcsék között megmaradó csatornákon a kőolaj könnyebben haladhat a fúrt kút , talpához, mint az eredeti körülmények között. Ezzel a művelettel a demjéni—egri kőolajtelep kút- jainak hozamát legalább kétszeresre sikerül fokozni. — Tehát ezen a vidéken túljutottak a kutatáson és már üzemszerű termelésről beszélhetünk? Közben hozzánk csatlakozott a telepvezető és kérdésemre egybehangzóan válaszolják, hogy a kutatások sikerrel jártak, sőt jelenleg az Eger környéki kutak termelése negyedik helyen áll az országban, a további kilátások biztatóak. A termelés gazdaságos, a kútátlag egészen kiváló. Elmondották azt is, hogy a réteg- repesztési eljárást a Szovjetunióban járt mérnökeink honosították meg Magyarországon és 1958. óta a dunántúli és az alföldi olajbányászatban sikerrel alkalmazzák. Az eljárás rendkívül költséges ugyan, de a vele elért kőolajtermeléstöbblet bőségesen megtéríti a ráfordításokat. — Mióta tartózkodnak Egerben? — kérdezem a fúrósok vezetőjét. — Három hete. A brigád nagyobb része technikumot végzett, Zala megyei fiatalember. Nagyon szeretik és értik a szakmát. Tudják, hogy mit, miért és hogyan kell csinálni. Percek alatt befejezték a szerelést, külön utasítás nélkül is tudják, hogy most szivattyújavítást kell végezni, mert holnap átáliunk egy másik kútra és ott 300 atmoszférán felüli nyomást kívánó kőzetmegnyitási munkát végzünk. Kiváló szakmunkásaink vannak. Odahaza, Zalában, a mélyebben fekvő kutaknál 500 atmoszféra mellett üzemszerűen szerelnek, pedig ezelőtt öt évvel a laboratóriumok is nehezen állítottak elő ilyen nyomást. — További terveik? — érdeklődöm. — Eddig 17 kutat kezeltünk rétegrepesztéssel. Mezőkeresztesen már várnak bennünket, aztán Nagykőrös, majd Dunántúl az útirány. — Üj város, új lányok — tréfálkozom a mellettünk álló fiatal férfival, összeismerkedünk. — Kovács Ferenc vagyok — mutatkozik be. — Gépészeti technikumot végzett ő is — és egyik legszorgalmasabb dolgozónk — dicséri a mérnök. — Igyekszem hű lenni apám emlékéhez. Másodéves voltam, amikor halálos baleset érte édesapámat, ö is a vállalatnál dolgozott — magyarázza. halkan, szerényen és a dombokon túl, valahová nagyon messzire tekint. Az olajbányászat új szakma, a mi vidékünkön csak most kezdik megismerni. Űj ipar, új munkások születnek az egri dombok alatt. Fazeka« László íz autóközlekedés eredményei és tervei Nagyot fejlődött ebben az esztendőben is az autóközlekedés. Országszerte több utast szállítanak a MÁVAUT-autó- buszok és több árut a teherautók. A MÁVAUT ebben az esztendőben 300 autóbuszt és 70 autóbusz-pótkocsit kap. Ebből idáig 150 autóbuszt és 55 pótkocsit már forgalomba is állítottak. Ez azt eredményezte, hogy lényegesen megjavult a távolsági személyszállítás; sokkal kevesebb a néhány évvel ezelőtt még igen gyakori utaslemaradás. Sikerült 70 községet. illetve települést bekapcsolni a MÁVAUT autóbuszhálózatba. Kedvezően fejlődött a vidéki taxiközlekedés is. A régi. sokszor már múzeumba illő kocsikat teljesen kivontuk a forgalomból, s ma már a vidéki városokban több mint ezer Moszkvics, Warszawa és Pobjeda gyártmányú taxi jár. A tervek szerint ebben az esztendőben további négyszáz új taxit állítanak forgalomba vidéken. ebből az első félévben már 210 autót megkaptak a vidéki városok. — Lényegesen fejlődött a teherau tóközlekedés is. az idén 1415 tehergépkocsival több közlekedik, mint a múlt év december végén. Nemcsak több teherautó szállítja az árut, hanem gazdaságosabb és szervezettebb is az árutovábbítás. Áz autóközlekedés arra törekszik. hogy a kocsik lehetőleg oda-vissza áruval megrakva haladjanak. Ezt a törekvést 108 menetirányító kirendeltség segíti az ország különböző részén. (MTI) Robot-kórházak Angliában nagy hiány van képzett ápolószemélyzetben, ezért teljesen gépesített kórházak létesítését tervezik. Az étkezéseket melegíthető futószalag segítségével oldják meg, amely az ágyak fejrészénél halad a kórtermeken keresztül. Ugyanez a futószalag a konyhába továbbítja a mosatlan edényt. Levelek és újságok szétosztására csőpostát alkalmaznak és a szükséges orvosság is a csőpostarendszer segítségével jut el a beteg ágyához. Munkában a gykagySsi végűid A Magyar Rádió hallgatóinak nyilatkozik Kovács Imn élelmiszeripari miniszter a vágóhíd felavatása alkalmából. (Folytatás az 1. oldalról) Az avatási ünnepségre érkezett vendégek megtekintették a vágóhíd munkáját, s végignézték a vágási folyamatokat. Képünkön többek között Ivádi József, a megyei tanács elnök- helyettese, Kovács Imre élelmiszeripari miniszter, s Molnár Gusztáv, a Gyöngyösi Városi Pártbizottság titkára. H a szabadságot kapott, alig győzte kivárni, míg a vonat hazavitte — az utazásból egy óra hosszabb volt, egy napnál is. Otthon aztán mindig nagy volt a boldogság. Édesanyja kedvenc falatokkal traktálta, az 4pja jó homoki bort töltött a rózsás-mázos kancsóba — aztán az öreg pipázott, ő meg a cigarettafüst kékes fodrát nézegetve elmesélte, mi is történt vele azóta, hogy otthon járt. A harmadik szomszédban laktak Rózsás Péterék, és ott lakott Rózsásék legszebb rózsája, a szőke, tavaszi-ég tekintetű Mariska — Rózsás Mariska. Ha délutánra fordította az öreg falióra a kismutatóját, Mariska mindig megjelent. Csipetnyi sót kért, vagy régen elfelejtett, kölcsönkért tojást hozott vissza, motozott benne a kíváncsiság: milyen legény a Törökék Ferije — katonamundérban? Később meg azért, hogy vitte-e már valamire? Amikor aztán Török Feri szakaszvezető lett, ezt a kíváncsiságát is betölthette Mariska: csakhogy akkorra olyigen belemelegedtek volt a beszélgetésbe, hogy másért is ellátogatott a kislány Törökékhez, vagy Feri Mariskáékhoz. így teltek a hónapok. Török Feri és Rózsás Mariska szorgalmatos levélírók lettek. Nem indulhatott visz- sza nem térő útjára egyetlen hét sem úgy, hogy Feri és Mariska nem kaptak volna levelet egymástól. Egyszóval, akkor kezdődött minden, amivel a buzgó levélírást, meg levélvárást • magyarázni lehet, amikor Mariska Törökéknél járt és sokáig nem ment haza. Nem mondotta senki, hogy: ni csak, ez a lány, mennyire fut a Törökék katonafia után! Ilyesmit senki nem mondott, nem is mondhatott, hiszen pende- lyeskoruk óta együtt futkároztak: a szöszi Mariska, Feri, meg az utca valamennyi apró népe — már ahogy ez szokás faluhelyen. De aztán, hogy már estére hajlott a délután, s az esték olyan hűvösle- heletűek — Mariska édesanyja, a mindig pirosarcú, jókedvű Rózsás néni kendőt terített magára, egy malikat meg a hóna alá, aztán már a SASS ERVIN: kiskaput nyitotta, amikor visszaszólt az urának, aki éppen a „háztáji” tehén itatásával bajlódott: — Mariskáért megyek... Törő- kékhez. AZ ÖREG RÓZSÁS — no, nem is olyan öreg, híres legény volt valamikor a faluban és ezt ötven éve sem tudta eltagadni, — szóval, Rózsás bátyánk csak a bogas bajsza alatt motyogott valami olyasmit, hogy: — Sokat tekereg az a lány Törökék felé... Igaz, hogy csak a Rézi, a tehén hallotta Rózsás bátyánk véleményét lánya irányában — mivel Rózsás néni akkorra már a második szomszéd, Cirkos Nagyék előtt járt —, mire pedig Rózsás bátyánk megitatta a Rézit, éppen Törökék konyhájának ajtaján kopogtatott be, nagy jó estét kívánva. Török néni — szikár, vékony asz- szony, amolyan sose mosolygó természetű — most mégis szíves-kedves hangon fogadta a szomszédasz- szony „jó estét”-jét. Rózsás néni a lányát kereste a szemével, meg a szavával is: — Hát az én Mariskám aztán jól megüli a szomszédolást... Elfelejti a lelkem, hogy meg kéne fejni a Rézit, mivelhogy ő szokta... Tudta azt mindenki a faluban, hogy Rózsásék Mariskája dolgos kis fehérnép, nemcsak takaros, de háta jó anya nem elégszik meg azzal, hogy ezt mindenki tudja, nem lehet azt elégszer mondani sose, legényes háznál meg annál inkább. így állított be Rózsás néni Törökékhez. Török néni pedig mosolygásfélét takargatva fordította fejét a belső ház felé: — Bévül van a lelkem, a Ferimmel ... Itthon van szabadságon: szakaszvezető lett a katonáéknál! EfZZEL MEG TÖRÖK néninek kellett eldicsekedni, mivel nem mindenkinek lehet szakaszvezető katonafia! Kézfogé Aztán, hogy egyikük sem mozdult a belső ház felé, Török néni gyorsan széket törült a kötényével. — Ujjék le, szomszédasszony, ráér... Dehogyis ér rá ilyenkor az asz- szonynép! Az aprójószág se kapott még, aztán meg majd morog az ember, hogy hol jár ilyen soká: azért mégiscsait letelepszik a vendég, mert az se illik, hogy visszautasítsa a szíves kínálást. Aztán arról került szó, amiről a faluban ilyenkor szokás, hogy szépen gyarapszik a hízó, hogy a Rézivei valami nyavalya van, kevesebb tejet ad, mint szokott, Török néni meg a tyúkjaira panaszkodott, hogy azok még annyit se tojnak, ameiiy- nyi elég lenne a háznál. Baj is van, meg gond is, de azért öröm is akad, nem is kevés. Hogyne lenne öröm! Mariska olyan vidáman kacagott a belső házban, hogy a két asszony is elmosolyogta magát: — Ez a lány...! Rózsás néni a fejét csóválta: — Nagyon itt felejtette magát... Török néni sem volt rest, megmondta, ami a szívén: — A Feri meséli, hogy megy a sora a katonaságnál. Biztos, valami jót mondott most is ... A DDIG-ADDIG BESZÉLGET- TEK a belső házban is, meg a konyhában is, mígnem egészen besötétedett. Mély kék este bujkált a házak közt, s csillagot villantott az ég. Rózsás néni egyre sűrűbben tekingetett ki az üveges konyhaajtón, a sötét udvarra: menni kéne már... Szedelőzködött is. lassan, s Török néni végtére csak beszólt a felső házba: — Mariskám, lelkem, édesanyád jött érted! Mariska piros arccal lépett az ajtóba. Török népi az imént gyújtotta fel a villanyt, annak fényében hunyorgott a kislány, mögötte Feri is. Rózsás néni korholta a lányát, hogy nem illik ilyen soká elmaradni, Török néni meg egyre azt bizonygatta, hogy csalóka az idő, hamar esteledik, hiszen nem is olyan régen jött még a lelkem. Feri hazáig kísérte Mariskát, meg Rózsás nénit. Egy pohár borra is csak be kellett menni: s tiz óra lett, mire otthon benyitott a sötét udvarra és jókedvűen megveregette az elébe szaladó Bodri bozontos fejét. Törökék meg Rózsásék ettől kezdve valahogy sokkal többször köszöntötték egymást jó reggelttel, vagy jó estéttel, meg jó napottal is, mint addig. Se nem mondták, se nem mutatták még, hogy miért: mégis tudták mind a két házban, hogy a gyerkek miatt van így: és ha ők ezt akarják, ugyan miért akarnának az öregek mást? Ha egyszer a Feri meg a Mariska szeretik egymást! Már apró gyermekkorukban is húztak egymáshoz, amúgy gyerekesen, ha párosjátékot játszottak, a Feri mindig Mariskát választotta, ha úgy hózta a játék sorja: a Mariska Ferit. Aztán Mariska megnőtt, takaros lánnyá növekedett, de Feri se lett utolsó a legények között. Amióta meg katona, még inkább rajtafelejtette szép tekintetét a kislány. Es így történt, ahogy az már szokás: igazából, szerelemmel szerették meg egymást. ÜERI MAR MAJDNEM két éve katonáskodott, amikor levelet írt: február elején szabadságra megy és megtartják a kézfogót. Mariskának is megírta: a kislány meg- illetődve újságolta édesanyjának. Rózsás néni mosolygott lánya nagy izgalmán. — Jól van, lelkem... jöjjön csak Feri nyugodtan. Törökék m*g aznap este ünnepi ruhában látogattak el Rózsásékhoz, hogy a Feri szándékáról beszéljenek. Mariska pírongva ült a kemence padkáján, lesütötte a szemét, világért se nézett volna Törökékre, de még az édesanyja mosolygó tekinted tét . is kerülgette. A két öreg nemsokára poharat emelt. A pohárban tündökölt a piros bor, talán csak a Mariska arca volt pirosabb annál boldog örömében ... így történt, hogy ugusztus végén Török Feri egy gyakorlat szünetében olyannyira ráfeledkezett a kézfogó után készült fényképükre, hogy észre sem vette: az egész raj ott állt mögötte. Valamelyik elköhin- tette magát. Feri hirtelen zsebrevág- ta a fényképet, mérges is volt, meg zavart is hirtelen. — Mit akartok? — Az óráját nézte: — Azt hiszem, letelt a pihenő. .4 Horváth őrvezető előbbre lépett: — Csak azt akarjuk mondani* hogy ... az egész raj ... egyszóval A kis Kovács oldalba bökte: — Nyögd ki már! Horváth erre összeszedte magái* megragadta Feri kezét, rázta, szorongatta. — Sok boldogságot kíván az égési raj... a kézfogódhoz! Feri megilletődötten nézte Horváth őrvezetőt, legjobb barátját, a kézfogásból meg az lett, hogy megölelték egymást. — Köszönöm Józsi! Köszönöm* fiúk...! A Kis Kovács nem bírt a jókedvével: — A jegyespárod ... meg sem mutatod nekünk? Feri boldogan szedte elő a kézfogó napján készült fényképet. Mutatta. Melegség járta át a belsejét* ahogy dicsérték Mariskát. — Az bizonyos... — mondogatta boldogan —, kedves kislány az én Mariskám... (GONDOLATAI MESSZE meszsze szálltak, haza, ahol talán abban a percben Mariska is éppen rá gondolt. Mit mondana Török néni, ha úgy tudná Mariska gondolatát? Bizonyára azt, hogy: Lehet is szeretni az én kedves katonafiam!... Becsületünkre vált ott is, a katonáéknál. Rózsás néni meg mosolyogna bizonnyal: Jól van, lelkem, csak szeresd is, becsüld is Ferit, rég tudtam én, hogy egymásnak teremtődtetek ti ketten... t
