Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-07 / 159. szám

1960. Július 7., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Eger ellátása Kulturáltabb idegenforgalmat, de törődjünk a lakossággal is Vasárnap megint csúcsfor­galom volt Egerben. Mennyi kiránduló érkezett? Azt senki sem tudja pontosan. Annyi biztos, hogy öt különvonat fu­tott be az állomásra és vas­úton több mint kétezerötszáz ember érkezett. A Dobó téren, a strand körül, a Telekesy ut­ca és a színház mellett min­den talpalatnyi helyet elfog­laltak az autóbuszok, motor- kerékpárok és magánautók. Mi történt délfelé? Azt ne­héz leírni. Addig vendégeink megcsodálták a gyönyörű ba­rokk épületeket, jártak a líce­um történelmi levegőjét sejte­tő falai között, a várban tisz­telettel adóztak a hajdani hős védők emlékének, egy-két percre talán megálltak Gárdo­nyi sírja előtt, aztán kicsit fá­radtan és nagyon szomjasan leözöniöttek a városba. Vasárnap délben a Vadászkürt előtt Tizenkettőkor még nincs semmi baj. De jaj annak, aki 5—10 perccel később érkezik. Éhes, tehát türelmetlen embe­rek hosszú sora kígyózik a Va­dászkürt és a Halászcsárda előtt. Olyan könyöklés és tüle­kedés folyik a bejutás és az asztalfoglalásért, hogy nem egy ember testi épsége forog veszélyben. Aztán megérkezik egy teherautó. Sört hoztak, mert egy órával ezelőtt kifo­gyott. Tehet erről a pincér, vagy az üzletvezető? Nem, hi­szen a Vadászkürtnek nincs pincéje, a szűkös helyiségben a legnagyobb igyekezettel sem tud 12—14 hektót tárolni, pe­dig annyi elfogy egy „erős” vasárnap. Az autóról lehup­pannak a söröshordók, hosszas rimánkodás és szitkozódás után kicsit odébb állnak a bekíván­kozó vendégek, aztán az új ke- ramitkockákon és az éttermen keresztül begurítják a sörös­hordókat. Persze, ez nem megy ilyen simán, mert a vendéglő túlzsúfolt, a zenekar helyét már üres hordók foglalták el és csak a bennfentesek tudják, hogy éppen ezért nincs délelőtt zene. A szakácsok és pincérek ro- gyásig dolgoznak, 200 ebédre lenne kapacitás, de vasárna­ponként 600 ebédet is kiszol­gálnak. Hogyan? Es mennyi ember szorul ki? Az más kér­dés. — Nem lehetne bővíteni ezt az éttermet — kérdeztük a vendéglátóipari vállalat veze­tőit? — De igen. Csakhogy a szom­szédos helyiségből a színház kellékraktárát és festőműhe­lyét évek óta nem tudják ki­költöztetni, a pincehelyiségben pedig egy kisiparos műhelye van. Mi nem tehetünk sem­mit, a tanácsnak kellene in­tézkednie. A Halászcsárda és a többiek A helyzet ugyanaz. Szinte! minden ember háta mögött! állnak, fogják a széket, hogy; mikor végez már az ebéddel.; Akik qgy órája állnak sorba,: szidják az Üzemi Vendéglátó-] ipari Vállalatot, a városi taná-j csőt, önmagukat, hogy Egerbe] jöttek és mindent, ami éppen: sorjában jön. — A konyha felszerelése mo-| dern, de két villanytűzhelynél] több el ném fér, szombat- vasárnap 18—20 000 forint étel­forgalmat csinál ez a kis egy­ség, de ha a mellette levő la-] kást felszabadítanák, 40 ülő-] hellyel bővülne a Halászcsár-] da — tájékoztat Tóth László] igazgató. — Na és az Otthon Étterem? — Vasárnap az is túlzsúfolt — széttárja karját és jelzi,] hogy reménytelen a helyzet. — Mégis, mit kellene tenni?: — Gondoltunk már hűsítő] italokat, esetleg fagylaltot áru-] sító gördülő kocsira, de nem] lehet biztosítani az egészség-: ügyi követelményeket, nincs folyóvíz a pohármosáshoz, vil-] lány a hűtéshez. — Nem sajnálják hizlaldá­nak és raktárnak használni " volt Tulipánkertet — szege-: zem neki a kérdést hirtelen. í — Minden vendéglátóipari; egység súlyos raktárgondokkal; küzd, nincs helyiség. Sokáig] futkostunk, amíg ezt a város-] ból kieső épületet és a telek-] részt ki tudtuk bérelni és a raktározást részben így meg­oldottuk. Az Uzemélelmezési Vállalat már korábban is tett javasia- kgt: például a várban — a volt tisztikertben — kerthelyiséget alakítottak volna ki, a megyei tanács mellett modern hűtő­géppel ellátott italpavilont ja­vasoltak, a Széchenyi utcában, az OTP kiköltözése után, min­den igényt kielégítő cukrász­dát nyitnánk. De mindez he­lyiség kérdése, bonyolult és rendkívül összefonódott válla­lati és magánérdek leküzdését jelenti. A Park Szálló étterme és fő­leg a Népkerti Söröző sokszor még vasárnap sincs teljesen kihasználva. Miért? Az előbbit a kispénzű vasárnapi kirándu­lók túl drágának tartják, a má­sikról meg egyszerűen nem tudnak, vagy elfeledkeznek az emberek. Ebben ludas a válla­lat és az IBUSZ is. Előzetes bejelentés alapján bizonyos mértékben irányítják ugyan a forgalmat, előre megrendelik az ebédet, de sokkal többet kel­lene és lehetne tenni ezen a térén. Nemcsak a strandvendéglő­ben, hanem mindenütt problé­mát jelent, hogy fiincs elegen­dő pincér Egerben, a vasárna­pokra, kisegítőként felvettek gyakorlatlanok, nehezen halad a munka, tehát a jelenlegi fé­rőhely sincs teljesen kihasz­nálva. Csak kirándulók vannak Egerben? Vasárnap olyan az utca, mintha az egriek elköltöztek volna ebből a városból. Sokan valóban ezt teszik, kirándul­nak, vagy otthon olvasnak, al­szanak. Többen kérdezhetnék, hogy a „kulturáltabb idegenforgal­mat” csak a vendéglátóipar „szemüvegén” keresztül láthat­juk? A megfelelő tájékoztatás, vendégkísérés megszervezése, a város nevezetességeinek, tör­ténelmi múltjának kiadványok­ban, könyvekben, fényképes összeállításokban, ismerétter­jesztő előadások tartásával nem tartjuk fontosnak? De igen! Azonban a vasárnapi tömeg­jeleneteket, a sok szitkozódást feltétlenül szóvá kell tennünk. Rá kell mutatni arra, hogy a nagy idegenforgalom nehezíti és súlyosabbá teszi a város éle­lemmel és italáruval való ellá­tását. Sőt, újabban a lakossá­got a szép számú vendégek el­len ingerli, mert hétköznap is sok az idegen — ha nem is kö­zelíti meg a vasárnapi csúcs- forgalmat — és ez a többlet a lakosságra nézve kellemetlenül jelentkezik a gyümölcs-, a zöld­ségféle vásárlásánál, a cseme­ge és a tejboltban. Nem beszél­ve arról, hogy azért az egri dolgozók is szeretnének néha­napján családjukkal a strandon megebédelni, egy adag fagylal­tot, egy üveg sört elfogyaszta­ni, vagy reggel, munkábaindu- lás előtt sokan meginnának egy csésze tejet vagy kakaót a tej­presszóban, de kinek van annyi ideje, hogy a sok idegent kivárja? Sok ember kívánsága Irtunk és hallottunk egyet- mást arról, hogy az ötéves terv során fűszer- és élelmiszerbolt épül az Egészségház utcában, ajándékpavilon a várban, ru­házati bolt a Széehenyi utcá­ban, valahogyan megoldják az egri cukrászdák, illetve a köz­ponti cukrászműhely problé­máját, a talponálló helyén mo­dern bisztró épül, létesítenek egy 195 férőhelyes turistaszál­lót. Valóban, mindez szerepel megyénk ötéves tervjavaslatá­ban. De... Eger ellátása — éppen a fel­duzzadt és bizonyára még egy­re fokozódó idegenforgalom miatt — nagyon hiányos. Ez sújtja a lakosságot és egészen fonák helyzetet teremt a váro­sunkba látogató idegenek kö­rében, árt a város hírnevének, rontja a lakosság hangulatát. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az említett létesítmények eredeti­leg 1961—62-re tervezett határ­idejét más szempontok és a fe­lettes szervek intézkedései kö­vetkeztében az ötéves terv vé­gére halasztották. Bizonyára komoly okok játszottak itt köz­re, de úgy véljük, hogy Eger város helyi, sajátos körülmé­nyei miatt döntés előtt még- egyszer alaposan és mélyreha­tóan meg kellene vizsgálni ezt a kérdést. A tanácsi kereskedelem költ­ségvetési juttatása mindössze 19 millió az ötéves tervjavas­latban az egész megyére vonat­kozóan. Ha ezt a számadatot a Belkereskedelmi Minisztérium és különösen a budapesti válla­latok beruházási, felújítási le­hetőségeivel összevetjük, fel­tétlenül az az érzése támad az embernek, hogy a tanácsi ke­reskedelmet mostohán kezelik. Ügy véljük, Eger múltja, sajá­tos helyzete és lakóinak szorgos jelene több figyelmet, nagyobb támogatást érdemel. Fazekas László Előadássorozat indul a kisipari szövet kezetek építőipari és műszaki vezetői részére A KISZÖV vezetősége mel­lett működő megyei műszaki kör nemrég szakmai tanácsko­zást tartott. A tanácskozáson határozatot hoztak: szakmai továbbképzést szerveznek a szövetkezetek műszaki vezetői részére, a vezetés színvonalá­nak emelése, az építőipari mun­kák jobb minőségű és olcsóbb kivitelezésének fejlesztése ér­dekében. Az előadások és kon­zultációk havonta egyszer lesz­nek; az előadásokat az építész- mérnökök tartják. Az előadás- sorozatban ismertetik a leg­újabb építőipari gépeket, a gé­pek alkalmazásának lehetősé­geit és foglalkoznak az üzem- szervezés, ' az építőipari—sta­tika, műszaki átadás—átvé­tel kérdéseivel. A nagykökényest tíz „nyugdíjas” Már indulásra készülődtünk Nagykökényesen, hiszen az es­te lassan éjjelbe hajlott, az eső meg úgy megindult, hogy a motorkerékpárral- való utazás semmi jót nem ígért. Gondban voltunk a nagy erővel zuhogó víz miatt, és amíg a szemünk egyre jobban szűkült a fekete eget kémlelve, annál mosoly­gósáéban figyelték a szövetke­zeti parasztok az eső kopogá­sát. Két hónapja nem volt er­re már eső. Egyszercsak megfogja valaki a karom hátulról. — De jó,. hogy itt van még. ^».ttól féltem, hogy már elmen­tek. Hátra nézek, ki lehet az, aki ennyire örül annak, hogy az cső ilyen szíves marasztalónk lett. Sándor János, a Béke Tsz elnöke mosolygós szeme néz az arcomba. Nagyobb nyilvánosságot kell biztosítani a versenyvállalásoknak Kedden szakszervezeti tag­gyűlést tartottak a Selypi Ce­mentgyár munkásai. Részt vett azon Rozsnaki István, az Épí­tők Szakszervezetének megye­bizottsági titkára is. Megvitatták és értékelték a gyár első féléves munkáját, ki­jelölték a szakszervezeti moz­galom legfontosabb feladatait a következő negyedévre. A dol­gozók felismerték annak szük­ségességét, hogy a versenyvál­lalásoknak nagyobb nyilvános­ságot kell biztosítani. Minden alkalmat meg kell ragadni ar­ra, hogy a jó, az egész gyár ügyét előrevivő egyéni és brir­gádkezdeményezéseket minél előbb mindenki megismerje a gyárban, a versenyben állók érezzék, hogy a vezetőség és a munkáskollektíva szeme rajtuk van. A verseny nyilvánossága legyen az első lépés a bátor kezdeményezések erkölcsi el­ismeréséhez. Határozatot hozott a szak­szervezeti tagság, hogy az igaz­gató mindenkor biztosítsa a versenyvállalások időben való kiértékelését, annak nyilvános­ságra hozását, mert a vállalá­sok húzó hatása csak így érvé­nyesülhet. — Majdnem elfelejtettem valamit. — És egy kicsit ar­rébb húz az emberek karéjá­ból. — Arról van szó, hogy van nekünk tíz olyan nyugdíja­sunk, akikről írni kellene. Nézem és hallgatok. Mi le­het az, amit a nyugdíjasokról írni kellene? — Tudja, ezek már mind hetven év körüli idős asszo­nyok. Nem kell már nekik dol­gozniuk, mi sem számítottunk a munkájukra. De hogy meg­kapták a nyugdíjukat — így mondja: nyugdíj —, elém áll­nak egy nap, hogy ők elvállal­nának öt hold uborkát, meg öt hold paradicsomot kapálásra. Le is szednék, ha aratáskor nem lesz rá más munkaerő. Addig erősködtek, míg rááll­tunk. Kímélni akartuk őket, de azt mondták, ha már ilyen szépen gondoskodtunk az öreg­ségükről, hát ők sem akarnak tétlenkedni. Nem tudnak ugyan sokat segíteni, de ami az ere­jükből kitellik. így aztán hoz­zákezdtek a kapálásnak, és képzelje csak, két hét alatt tí­zen bekapálták mind a tíz hol­dat. Szóval, azt kellene megír­ni, hogy ezt a segítséget özvegy Katona Jánosné, idős Szita Fe- rencné, özvegy Szálkái And­rásáé és idős Tóth Jánosné kezdeményezte. Még azt is te­gye majd hozzá,! hogy az el­végzett munkaegységet is meg­kapják a munkájuk után. Tud­ja, úgy gondolom, megérdem­lik, hogy megírja a nevüket mert teljesen maguktól csinál­ták. Ahogy ők mondták: ha már így gondoskodtunk róluk. Erős ígéretet tétetett velem Sándor János elnök, nekem állnom kellett a szavam. Megmondom őszintén: nem esett nehezemre.. (G. Molnár) Gazdag termés! aratnak a füzesabonyi járás termelüszövetkezeteiben (Tudósítónktól) Szerte a határban érik a ga­bona. A füzesabonyi járás fal­vaiban is megpendültek a ka­szák, felbúgnak a kombájnok motorjai, munkához látnak az aratógépekkel. Igyekszik min­denki, hogy szemveszteség nél­kül betakaríthassák a termést. És ott, ahol a falusiak ereje kevésnek bizonyul a nagy mun­kához, ott a segítség, az üzemi munkások százai vették és ve­szik ki szabadságukat ezekben a napokban, hogy arassanak. ★ vezetőinek A FELDEBRÖI RÁKÓCZI TSZ nagy a gondja. Alig kezdték meg a gabona aratását, és máris alig tudják hová tenni a termést. A Füzes­abonyi Gépállomás két kom­bájnja eddig már négy vagon árpát csépelt el. Az iskola, a kultűrház, de még a tanácsház padlásán is termény van, amíg jobban el nem tudják helyezni. A két kombájnos, kihasználva a jó időt, vasárnap is aratott, s Szabó Antal, aki sok kom­bájnistával együtt vállalást tett arra, hogy négyszáz holdat arat le az idén, vállalásának több mint egy negyedét telje­sítette is. Noha az aratási munka kezdetén állunk még csak, már több mint száz hold­ról takarította be a gabonát. Már most is látható, hogy a terméseredmények ebben a szövetkezetben felülmúlják a tervezettet. Őszi árpából pél­dául 10 mázsás termés elérését tűzték ki célul, ezzel szemben az 15 mázsás lesz. Tavaszi ár­pából hat és fél mázsával ér­tek el többet a tervezettnél. Az árpa aratásának hagy ré­szét már elvégezték, s még ezen a héten hozzáfognak a búza aratásához is. A gépek segítsége mellett a szövetkeze­tiekből 100 aratópárt szervez­tek. DORMANDON | őszi árpa aratását. Most a ta­vaszin a sor, és a hét végén megkezdik a búza aratását is. Az aratással egy időben más sürgős munkája is van az Üj Élet Termelőszövetkezet tag­ságának. Építkeznek, szedik a dohányt. Mindezt a család­tagok fokozott bevonásával igyekeznek megoldani. A csa­ládtagok bevonásával 34 arató­párt szerveztek. A várható ter­méseredmények itt is felül­múlják a tervezettet. AZ ALDEBRÖI -ben 1000' ÚJ ÉLET TSZ r°la Sa- _________________ bon a le­ar atását kell az idén megolda­ni. Ebből 250 holdat a kom­bájn vág le, 200-at az aratógép. A többi gabona levágására 120 aratópárt szervezett a szövet­kezet. A nagy gondban segíte­nek az üzemiek is. Az elmúlt napokban az Egri Dohánygyár '30 tagú aratóbrigádja 5 hold tavaszi árpát és 2 hold napra­forgót aratott le. Megígérték az üzemi munkások, hogy ez­után is rendszeresen segítenek. ! A szövetkezet tagjai azt vál­lalták, hogy minden tag leg­alább annyi területet arat le, amennyit ősszel egyéni korá­ban elvetett. A nagy táblában pedig elsősorban a föld nélkül belépett tagok végzik az ara­tást, a gépállomás gépeinek se­gítségével. A BESENYŐTELKI SZABAD FÜLD loszo- ---------------------------— vetke­zet minden tagja talpon van 'ezekben a napokban. S nem­csak a- tagok, hanem a család­tagok is szorgalmasan dolgoz­ónak. Az árpának egy részét imár learatták a gépállomás gépeivel, a borsó cscplése most folyik. A termésátlag itt is a tervezett felett van, az árpa termésátlaga 18 mázsa körül lesz. Már learattak 60 hold bú- jzát is. A termésátlag ebből ff 8a tervezett lelett ieez. VA SÁRNAP ESTE zsúfolá­sig telt a hatvani Vörösmarty Művelődési Ház nézőtere. Kí­váncsi érdeklődők várták az országosan is jelentős kultúr­esem ényt: a KIOSZ megyei kultúrcsoportj,ainak nagysza­bású seregszemléjét. A hatva­ni helyi csoportot dicséri a kezdeményezés és a fesztivál- jellegű seregszemle ezért ke­rült itt megrendezésre. Eger, Poroszló, Gyöngyös és Hatvan KIÖSZ kultúrcsoportjai nevez­tek a versenyre, sajnos, a gyöngyösiek a seregszemle előtti napon visszaléptek. ★ A nézőtéren kialudt a fény, s a függöny előtt megjelent Zbiskó Ernő, a KIOSZ megyei kultúrfelelőse — a műsorközlő. Meleg szavakkal köszöntötte a közönséget és sikerült azt a kellemes, családias hangulatot megteremteni, ami később az egész kultűrversenyre jellemző volt S az ő szavai után fel­csendült az egri zenekar hang­szerein Kálmán Imre: „Csár­dáskirálynő” című -operettjé­nek nyitánya. Kis zenekar nagy akarattal és lelkesedéssel — így lehetne jellemezni őket, s az előadott mű, habár nagy közönségsikert aratott, nem volt hibátlan. A NYITÓ SZÁM UTÁN a hatvaniak léptek színre. Első­nek Hénysl László hegedűszó­lójával, aki géplakatos és mo­torszerelő, s bizony, dicséretére válik, hogy nappal vasat ver és este hegedül. Teljesítménye Kulturális seregszemlén mutatkoztak be vasárnap Hatvanban a KIOSZ megyei kultúrcsoportjai elismerésre méltó volt és lel­kes taps jutalmazta. Az elis­merés kísérőjének, Hajabás Ernőnek is szólt. Menyhárt Pál, a KIOSZ hat­vani csoportjának kultúrfele­lőse, úgylátszik, nemcsak ezt a funkcióját látja el sikerrel, de' kellemes hangjával mind a kö­zönség, mind a bíráló bizottság elismerését is elnyerte, Lehár Ferenc: A mosoly országa cí­mű operettjéből énekelt kisebb énektechnikai hibákkal, de a vastaps után Hajabás Ernő zongora- és Hényel István he­gedűkíséretével előadott Piros rózsák beszélgetnek című ma­gyar nótája a szűnni nem akaró tapsot méltán kiérde­melte. A poroszlóiak a Páva ki sas z- szonyt hozták tarsolyukban erre a kultűrversenyre. Az egyfel- vonásos művet Tolnai Lajos novellája nyomán Csutorás Mária írta. Az anya szerepé­ben Szabó Máriát lehet dicsér­ni. Ilkát, a lányát Kovanecz Margit alakította, tehetségesek, de még bizonytalanságot árult el a szövegtudásban, s színpadi mozgása sem volt kidolgozott. Ernő szerepében Budai Lászlót, Gondos Illés alakjában Laka­tos Lászlót illeti elismerés. A poroszlóiak komoly mun­kát végeztek. Nem ezzel a je­lenettel akartak részt venni ezen a versenyen, de színda­rabjuk főszereplője megbete­gedett, s mindössze három nap állt rendelkezésükre egy új, a most bemutatott jelenet elő­adásának felkészülésére. SZÜNET UTÁN újra Hatvant •illeti a szó. Nóti Károly Csillár­ját hozták színre. Burián Má­ria, Fehér János, Menyhárt Pál, Pádár Béla és Juhász János alakították igen jól Nóti figuráit. Az egriek lelkes gárdája el­hozta színpadunkra Ludányi László pompás színekkel ecse­telt. remekbe szabott művét, mely bemutatja a megalázott, agyonkínzott négerek sorsát, akiket a „vadállatok” — hogy a szerző szavaival éljek, s aki ezen a fehér elnyomókat érti — romlásba, pusztulásba ker­getik korbácsaikkal. És végig­nézve a jelenetet, őszinte szív­vel éreztük: Ludányi László, a szerző sem képzelhette volna másképp szavainak, mondani­valójának hű tolmácsolását, mint ahogy épp ezt Sándor Imre, az ültetvényes, Juhász József, és Krajcsovics Endre könyvelők. Kiss Béla tukker, Brassai György fiatal néger és Hanus László, Dzso, a szolga tették. A jelmezek, a mozgás és a hangok, a kidolgozás és szöveg­tudás. a rettegiett ültetvényes remek alakítása, a tukker meg­rázó halála, Dzso könnyfakasz­tó jelenései — mind, mind, Fe­kete Alajost, az egri Gárdonyi Géza Színház tagját, a csoport patronálóját is dicséri. AZ EGRIEK JELENETE pontot tett a kultúrműsor vé­gére. A bíráló bizottság tagjai — köztük Szívós József. a hat­vani irodalmi színpad'vezetője és Szalmósi György, a hatvani Vörösmarty Művelődési Ház művészeti vezetője — a legna­gyobb elismeréssel nyilatkoz­tak a KIOSZ kultúrversenyé- ről. A bíráló bizottság, figye­lembe véve azt a sok, fárad­ságos munkát, amivel az egyes csoportok erre az emlékezetes estére készültek, figyelembe véve, hogy azok az iparosok, akik nap; munkájuk elvégez- tével esténként lelkesen és ál­dozatokat nem ismerve, tettek ipeg mindent a siker érdeké­ben — hozta meg döntését: a KIOSZ hatvani és egri csoport­jai kiváló minősítést értek el ezen a •fesztiválon, míg a po­roszlóiak jó minősítéssel dicse­kedhetnek. összegezve: a kisiparosokra kulturális téren is számítha­tunk! Eddigi eredményeik, el­ért sikereik kötelezik őket a jövőben még jobb. még alapo­sabb műkedvelői kultúrmun- kára. Hisszük, hogy találkozni fogunk velük egy ugyanolyan kellemes és felemelő estén, mint a hatvani volt. Dr. Rőczey Ödön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents