Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-05 / 157. szám
I960, július 5., kedd NÉPŰJSAG s Vasárnap as országutakon A gyermekcsíny sokba kerül... Saabulytalan utasssállitás, — gyorshajtás, — ittasság, - súlyos baleset, — a mérleg mégis a szabályosan közlekedők javára billen A néhány, hideg, esős, „enyhe tél”-nek csúfolt nap után vasárnap reggel végre jó idő ígérkezett. Eger. a megyeszékhely olyanná vált már hét óra tájban, mint egy nagy légszívó- nyomó berendezés. Budapest, Miskolc felől szinte rántotta magához a gépkocsin, motorkerékpáron érkezők tömegét, a másik oldalon pedig ugyanígy préselte ki magából azokat, akik úticéljukul nem Egert jelölték ki otthon induláskor, hanem a Bükk valamelyik szép részét. FELNÉMETNÉL a felsőtárkányi útra egymás után kanyarodnak a gépkocsik, motorkerékpárok. Amint kiérnek a házsorok közül, a vezetők még egy kis gázt adnak. s szinte repülnek a cél felé. Közben feltűnik egy 3 és fél tonnás, nyergesvontatós teherautó is, Felsőtárkány felé igyekszik, elég nagy sebességgel. A pótkocsi és a vezetőfülke közötti üres részen férfi álldogál — szabálytalanul. Tudta ezt Teleki István gépkocsivezető, a 33-as TEFU VA 74-32 rendszámú gépkocsijának gépkocsivezetője is, mégis szinte méltatlankodik, amikor a fele- lősségrevonás alkalmával azt mondja: — Megmondtam én neki még »z indulás előtt, hogy ne álljon fel, nem tehetek róla.;. Csakhogy az utasokért mindig a gépkocsivezető a felelős, s különösen olyan esetben, amikor nyerges vontató pótkocsijára ültet fel valakit - amikor ezt végképpen nem szabad. Sok Időt azonban nem lehet vele eltölteni, mert itt van mindjárt a másik „páciens", egy szép, piros Danuvia tulajdonosa. aki jogosítvány és mo- torvizsgáztatás nélkül gyakorol, járatja motorját a forgalmas úton. Apró. s mégis az utakon közlekedők szempontjából jelentős szabálytalanságok ezek, amelyekből talán semmi, de nagy bajok is származhatnak. Éppúgy, mint a GYORSHAJTÁSBÓL, aminek mesteri produkcióját a Finomszerelvény gyár FB 78-41 rendszámú tehergépkocsijának vezetője mutatta be Felsőtárkányon keresztül. Építőanyagot szállítottak engedéllyel az egyik gyári munkás részére, ám vasárnap lévén, miért ne siettessék a munka befejezését — ha egyszer lehet. De nem lehet, mert szabályok Is vannak, amiket ugyan nagyon jó elfelejteni néha még a hivatásos gépkocsivezetőnek is. Hogyne feledkezne meg akkor magáról a magápmotóros, mint ebben az esetben Farkas Ottó. A tárkányi tónáfl levő kimérésben csak egy kis töményét ivott, s aztán újra felült motorjára, Hazafelé igyekezett. A közlekedés rendjét ellenőrző rendőröknek azonban, a megállítás után, nem sokkal, kénytelen bevallani: igen. elmentem inni egy kicsit. Itt még nem is lenne baj, de amikor látja, hogy komolyra fordul a szó az elkövetett vétség miatt, AllAsAra hivatkozik. — Legyenek már tekintettel az elvtársak emberségből a beosztásomra. Meg kell érteni- ök... Mit? Azt. hogy ezen az alapon mindenki hivatkozhat erre, ki ezért, ki azért, s akkor mi lenne az utakon, ahol — úgy gondoljuk, s ezt tartják a közlekedést irányító szervek is —, nem hivatásos gépkocsivezető, főmérnök, igazgató, tisztviselő, munkás, vagy paraszt- ember van, hanem kizárólagosan csak motorosok, kerékpárosok, gépkocsivezetők. A KF 88-55 rendszámú motor vezetője még a végén így búcsúzik: — Nahát, ha ennyi belátás nincs, amikor mindössze ötven métert mentem a motorral...! Csakhogy épp ezen az ötven méteren nagyon sok baj történhet. S erre szomorú igazolást adott mindjárt ugyanennek a napnak délutánja. ÖTVEN MÉTER UTÄN A KÖRHAZBA. Nem motorozott ugyanis sokkal többet Tenken a 15 éves Bende László. Míg apja a kertben dolgozott, szép csendesen kitolta az utcára az udvaron álló motort, felült rá, nagy tempóval a Heves felé vezető út irányába száguldott, s mikor az aszfaltra ért. teljes sebességgel összeütközött az ugyancsak 40—50 kilométeres sebességgel Füzesabony felé tartó Fejes György motorjával. Csaknem tíz métert csúsztak az úton a lendülettől — aztán a fiatal gyereket, Fejes Györgyöt és a vele utazó feleségét is az egri kórházba kellett szállítani. A Szolnok megyéből kiránduló házaspárnak nem esett különösebb baja, csupán Felesné szenvedett gyengébb agyrázkódást. Bende László állapota azonban élet- veszélyes. Allkapocstörést, agyrázkódást, és koponyaalapi törést szenvedett, ráadásul még nem is más. hanem a saját hibájából. Nem árt tehát LEVONNI A TANULSÁGOT azoknak is. akiket ez eset után állítottak meg a rendőrök, különböző szabálytalanságokért, s akiket itt felsorolni nincs helyünk. Ezek nagy száma mellett azonban mégis az állapítható meg: a mérleg azok javára dől, akik szabályosan, körültekintően közlekednek az utakon. s lakott területeken egyaránt. Legalábbis a vasárnap eseményei ezt mutatták. Még azokkal sem volt túlságosan sok baj, akik Egerből igyekeztek estefelé haza, mert nem egy volt közülük, aki sze-; réti a bori. mégsem ivott, inkább üvegben vitt haza. mert tudja: mit jelenthet az, ittasan balesetet okozni. Természetesen ott azért még nem tartunk, hogy Melőtle- nül örvendezhessünk. A rendesen, szabályosan közlekedők mellett ugyanis csak nagyon sok a szabálytalankodó. Közülük többen azt tartják: No, és! A magam bőrét viszem a vásárra. én járok rosszul, ha valami baj lesz. Éppen ezért nagyon hasznos lenne, ha az örökös ellenőrizgetés helyett azt a rendet vezetnék be nálunk is, amely az Egyesült Államokban oly nagy sikert aratott. Ne korlátozzanak senkit tetteiben, de vonják szigorúan felelősségre azokat, akik bajt okoznak. Nem tudjuk, mi lenne akkor itt nálunk. Sokan az utcára sem mernének kilépni, hiszen a motorosoknak, gépkocsivezetőknek mindent szabad. Épp ezért sokkal jobb ez így. Vigyázzanak esak továbbra is rendőreink a közlekedőkre, s köztük elsősorban azokra, akik a volán mögött ülnek, a motor kormányát fogják, mert abból mindnyájunknak csak hasznunk származik. Weidinger László 1894. NOVEMBER 3-AT írtak nagyapáink, amikor délután 3 órakor először gyűlt ki Eger város utcáin és terein az ívlámpák és villanykörték fénye. November 7-én így írt az esemény jelentőségéről a „Hevesmegyei Hírlap”: „Szombattól kezdve villamos fény mellett járhatunk városunk utcáin. Meg is élénkült azóta az esti forgalom. A petróleum- lámpa fénytelen korszakában este csak az lépett ki az utcára, akinek Végzete az volt, hogy sötétben bujdokoljon.Va- lóban a sötétség korszaka volt ez. Hozzá képest a mai állapot joggal nevezhető a világosság korszakának...” ' Az igaz örömbe azonban ■ hamarosan- keserű üröm vegyült. így tájékoztat erről a helyi lap november 18-iki száma: „A gum- mi-puska. A rakoncátlan gyerekek eddigelé csak szegény madarakat üldözték a gummi- puskával, de most már a villanylámpákra is veszedelmesekké kezdenek válni. Tegnap este is a líceum előtti nagy ívlámpát vette egy suhanc célba, s bizonyára be is lövi, ha egyik polgártársunk nyakon nem csípi \az ipsét. Rendőrnek persze se híre, se hamva nem volt ,e téren, s így a derék embernek meg kellett elégednie azzal, hogy nyakon ver je a deli- quenst. Ebből az alkalomból felhívjuk a rendőrséget, hogy indítsa meg a legszigorúbb irtóháborút a gummipuskások ellen... Mert csak a szigorúság használ e dologban.” NEM MINDEN OK és cél nélkül idéztük a 85 évvel ezelőtti „gummipuskás állapotokat”. Sajnos, ma is, nap mint nap azt vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy e gyalázatos „fegyverrel” felszerelve, fiatal gyermekek súlyos károkat tesznek az utcák közvilágításában. A város legszebb sétánya, a Népkert melletti Táncsics út, melynek kandelábersorát tavaly május l-ére készíttette el, nagy anyagi áldozatok árán tanácsunk. Itt szinte hetente lövik szét felelőtlen gyermekek gumipuskával a fehér burákat. Pillanatnyilag is mintegy féltucat bura van szétlőve, meg- repesztve. Van egy másik kirívó példa. Alig néhány napja állították fel a várban az oszlopokra szerelt csővilágítás buráit. Még áramot sem kapott a sok neoncső, máris megrepesztették az egyik oszlop burájának üveglapját. Meg sem várták, hogy kigyúljon a fény. Az ÉMÁSZ egri üzemvezetőségén így tájékoztatnak a A Tower impozáns hid a Themzén, London szívében. 7Q éves híd. Hány embernek adott már éjjeli szállást... Előrehajolt. A gyufa lángja megvilágította a ponyvát, a kocsi aljára teregetett zsákokat, a zsákokon ülő emberek arcát. Rövid ideig tartott csak. A lány, aki a szemben levő férfi oldalán ült, behunyta a szemét, mikor a láng az arcába világított. — Tizenheten vagyunk. A szemben levő férfi nem szólt. A fiú eldobta a körmére égett gyufát. —• Gyújtson rá! — szólalt meg újra. Szerette volna még egyszer megnézni a lányt. A férfi morgott valamit. Keresgélni kezdett a zsebében. — Hagyja csak, itt az enyém. Munkás ... Meggyújtsam? — Azt , hiszem, van gyufám. A fiú most látta a lány arcát. — Nagyon szép! — gondolta — Honnan jönnek — kérdezte a férfit. — Fehérvárról. — Es hova? — Svájc. Többet nem is szóltak egymáshoz. Az egyik útkereszteződésnél megtorpant a kocsi. Nemzetőrök állították meg. A kocsi végében felhajtották a ponyvát. Zseblámpa fénye villant a felnyúló géppisztolyok csövén. Halk beszélgetés hallatszott. Aztán mentek tovább. A ponyva repedésein sziszegett a szél. A novemberi szél. A fiú összébbhúzta magán a ballonkabátot. Feje hozzáverődött a kocsi deszkafalához. Emelygett a gyomra a cigarettától. Aztán meg úgy érezte, A Tower tövében mintha hátrafelé mennének. — Lehet vizelni — hallotta a sofőr hangját. A kocsi sarkában, nem messze tőle, valaki idétlenül felröhögött. Kinyitotta a szemét. — Miért álltunk meg? — kérdezte egy szemüveges asz- szony. — Másszanak le! — mondta sürgetve a sofőr. — Nyújtóz- tassák meg magukat. Aki legombolja a per koponya százast, azt tovább viszem. A többiek indulhatnak gyalog. Két kilométer még ... — Amott a határ — mutatott egy kéz Ausztria felé. Csend volt. ★ Heten indultak a határnak. Gyalog. A sor végén ott ballagott a fiú. És ott volt a lány is. 0 elől haladt. Amerre az utat megmutatták. A férfi már nem volt vele. Neki pénze volt és a kocsival ment tovább. Félórát gyalogoltak. Csendben. Hallgatva. A fiú előbbre sietett. Megelőzött három embert a sorban. Mikor a határt átlépték, a fiú a lány mellett haladt. Segített neki. ö üres kézzel jött. Vitte a lány bőröndjét. Juditnak hívták a lányt. ★ Magányosan álldogált a híd szélvédett íve alatt. Figyelte a lassan hömpölygő, piszkos vizet, a Themze hullámait a korai estében. Akkor melléje lépett egy iérfi, valahonnan a semmiből. Míg cigarettára gyújtott, a gyufa felvillanó fényében egy pillanatra az arcvonásokat is megláthatta. A férfinak rokonszenves arca volt. Fejét zsíros, kockás sapka borította. Allán durva sörte borsódzott. Álltak a homályban és mellettük sáros papírlapokat görgetett a szél. Az idegen férfi kezét mélyen zsebébe dugva, parázsló cigarettával a szájában figyelte a sűrűsödő sötétségben a túlsó partot. A Tower erődjének körvonalai lassan belevesztek az estébe. A hídon autóbusz robogott, a híd megremegett. A férfi eldobta a cigarettát. A parázs áthullt a sötétségen és sisteregve kialudt, ahogy a vízbe esett. Az éjszaka most már igazán rájuk telepedett. A szél irányt változtatott. Eső kezdett el szitálni. A híd kivájt szeles terében álltak és figyelték a zajokat: a város tompán morajlott, a kikötőben daru csikordult, sziréna búgott, a vízen egy hajó dudált, a híd, mint egy krokodil-száj, kétfelé nyílt. A két ember állt egymás mellett, hallgatva, céltalanul, előttük az egész esős éjszakával. Most a fiú is gyufát pattintott. „Hadd nézzen meg ebben a sárga fényben, hadd lássa arcom, szememet, hadd tűnődjék: ki lehetek én, míg utolsó csikkemet Is elfüstölöm és mellette állok tovább” — gondolta a fiú. „Itt ácsorgók. Pedig jobb lenne inkább egy csinos kislánnyal járkálni, aki elvinne a moziba. Értelmetlen dolog egy híd alatt élni éjszakákon át, mikor a lányok forró odaadásra készen várakoz- nak a matrózcsárdákban, a kártyabarlangokban. Lányok? Tócsába mártott rongycsomók, akik a kapualjakban várakoznak.” Egy toronyóra valahol sokat ütött. Tompán, halkan érkeztek a hangok. Nem számolta őket. „A meleg szobában most — gondolta a fiú — rádió szól, feltálalják a vacsorát. Jó volna velük enni. Nekem is enni. Valamit." Éhes volt, igen, nagyon éhes. Délben öklömnyi száradt kenyeret rágott. Azóta sem7 mit. A kenyeret egy matróz adta. — Mit keresel itt? — szólította meg a fiút a férfi. Furcsán, idegenül ejtette az angol szavakat. — Acsorgak — válaszolta. — Az angolok házakban aludnak... Te nem vagy angol? — Magyar vagyok. Disszi- dens. — En is. — Novemberben léptük át a határt. Gyalog. Heten voltunk. Három férfi és négy nő. Volt egy lány is. Judit. — Szeretted? — Az enyém volt. Együtt voltunk egy burgenlandi lágerban. Ideadta magát. O volt az első. — Es? — Aztán minden este lefeküdt velem. — Hol van most? — Nem tudom. Engem Angliába hoztak. Dolgoztam is. Liftes boy voltam egy szállodában. Kiraktak az utcára, mert kenyeret loptam a konyháról. — Nekem sincs munkám. helyzetről: Tóth József városi főszerelő elmondja, hogy havonta átlagban mintegy százra tehető a gumipuskával, kővel megsemmisített villanykörték száma. — Mi ennek a kárnak az anyagi kihatása? — kérdem. — A havonta — mondja Tóth elvtárs — átlagosan mintegy 100 megsemmisített villany- körte értéke, a csere munkadíjával, havi 1800 forintra tehető. Általában az a megfigyelésünk, hogy az elhagyatottabb részeken nagyobb a kár, ahol pedig éppen nagy volna a szükség a villanykörte fényére. A NAPOKBAN BESZÉLTEM egy építőipari dolgozóval, aki elmondotta, hogy egy olyan utcában, ahol csak egy égő ad fényt, minduntalan tönkretörte valaki a villanyégőt — bórhányszor is cserélték ki az ÉMÁSZ dolgozói. Egyszer azután megleste és kiderült, hogy két, szinte pöttömnyi gumipuskás emberpalánta a tettes. Amikor leleplezte bűnüket, és ripityára törte fegyverüket, megszűntek a vil- ianyégővel kapcsolatos panaszok. Igen sokan panaszkodnak a Népkert mögötti Csákó városrészben a gumipuskás legénykékre. A Nagyrét utca egy új házának hatalmas ikerablakát is betörte egy gyermek csúzlijából kiröpített kavics. A nevelőkön és elsősorban a szülőkön a sor, hogy gyermekeik, illetve a gondjaikra bízott fiatalok ne csak, hogy ne vegyenek részt ebben a vandál pusztításban, de fegyelmezetlen társaikat is akadályozzák meg az ilyen károk elkövetésében! Különösen most, vakációban nagy a kísértés az ilyen káros kilengések elkövetésében. Legyen hót a szülők, nevelők szeme rajta a gyermekeken, mert nem közömbös, hogy néhány fegyelmezetlen fiatal tette miatt, sokan, nagyon sokan legyenek kénytelenek sötétben bandukolni, de népgazdaságunk részére sem közömbös, hogy havonta csak Eger városában mintegy 100 villanyégőt kelljen kicserélni. Ezt az összeget sokkal hasznosabbra is fel tudnánk használni — éppen városunk közösségének érdekében. SZERETNÉNK HINNI, hogy a szülők és nevelők, az eddigieknél ' szigorúbb és határozottabb fellépése nyomán komoly javulás lesz észlelhető — annál is inkább, mivel a jövőben, ha ilyen vandál pusztításon érnek tetten bárkit, úgy a kárt saját, illetve szüleik költségére fogják helyrehozni. Raméljük, hogy erre nem kerül sor. — Erezzék csínytevő fiataljaink magukat különbeknek, mint 1894-beli elődeik voltak, akik mindjárt melegében, az első felvillanó ívlámpára gumipuskát fogtak. Sugár István •Xa Munkások és kisxisták segítsége a kerecsenéi Aranykalász Termelősxövetkexetnek A kerecsendl Aranykalász Termelőszövetkezet is felkészült az idei aratásra. 1400 ka- tasztrális hold területű gabonatáblájukon egy kombájn, pgy aratógép és a tagok végzik majd az aratást. A Kerecsendi Ingyenes hajóút a Földközi-tengeren Nemrég az angol lapokban hirdetésben hívták fel az olvasókat, vegyenek részt Ingyenes földközi-tengeri hajóúton. Cserébe csupán azt követelik, hogy ...legyenek tengeri betegek. E különös ajánlatnak egyszerű oka van: a hajóút szervezője, egy gyógyszergyár, turistákon szeretné kipróbálni és reklámozni a tengeri betegség elleni új készítményt. nem adnak az ilyenféléknek,? mint amilyenek mink va-í gyünk... Gyakran hálsz itt HÍ Tower tövében? X — Most vagyok először. Né-X ha más hidakat is megkere-J sek. Amerre nem jár annyi? rendőr. * — Nem próbáltad még aki-* kötőgátat? 1 — Jó hely? — Bent a gerendák között.,.* Meleg is van. — Nem jártam arra. — Minden vasárnap ott al-J szom. ♦ — Rossz így. Otthon nélkül.* — A láger? — Őrjítő... Nem kellett? volha akkor eljönni hazulról.* — Miért jöttél? ? — Kiváncsi voltam. Es az a* lány. Ha ő nincs, biztosan visz-* szafordulok. ? — En is bánom, hogy eljöt-J tem... Otthon jobb volt. A ni-* dakat csak messziről ismer-? tem. * — Mit csináljunk? ? — Haza kéne menni. Sokan? mennek... ? Kezet ráztak. ? — Viszontlátásra — mondta? a férfi. : — En mindig erre vagyok. ? — Jó. ? A férfi kisétált a híd alól ész eltűnt a sötétségben. r A fiú egy ideig állt még a* Themze vonuló fekete vizét fi-j gyelve. Aztán feje alá húzott} egy követ. A sötétbe szívódott} városból semmi zaj nem hal-| látszott. * A fiú elaludt a sötétben, a| hidegben, | Es azt álmodta, hogy nln-| csenek többé hidak, nincs töb-| bé Tower; csak folyók vannak? és csavargók, emberek, akik} nem tudnak többé a hidak? alatt álmodni... X Pataky Dezsői Téglagyár és a község KISZ- szervezete aratóbrigádokat szervezett a szövetkezet segítésére. Az aratást és a cséplést végző dolgozók részére a földművesszövetkezet kisvendéglője főz ebédet, a kisvendéglő gondoskodik arról is, hogy hűsítő Italokat kapjanak az emberek. Megnyílt Kerecsenden a három hónapos napközi otthons ahol 53 gyerekre vigyáznak, számukra kellő felügyeletet és jó kosztot biztosítanak. A leány ICISZ-tagok naponta adnak segítséget a napközi otthonnak a sok kis apróság felügyeletében, így a gyermekes anyák is nyugodtan dolgozhatnak a szövetkezetben. Szentgyörgyi Dászló Tiltótábla Még sohasem, telepedtem fel buszra anélkül, hogy legalább néhány pillanatig ne elmélked- tem volna a vezetőfülke falán elhelyezett feliraton. Azon, amelyik a köpködőét tiltja. Szerintem valóságos becsmérlés ez a kis felirat. Az utazóközönség sértegetése. Vagy ilyenek lennénk, mi utasok? Ennyire kultúrálatlanok,,.? Na de kérem! Aki olyan köpködős, annak falra hányt felirat ez a figyelmeztetés. Mert ha köpködni akar, akkor megteszi. Akár tud olvasni, akár nem. Akár van felirat, akár nincs. Vagy egyszerűen az utasok tudomására akarja hozni a közlekedési vállalat, mi az, amit helytelennek tart? Csak úgy általában? De még így sem logikus. Mert fel kellene sorolni még egy egész sereg elítélendő, a általános felfogás szerint helytelen cselekedetet, amely egyenértékű azzal, amit a felírat tilt. Sőt még súlyosabbak Is vannak,,. Es akkor még legalább ezer táblácska kellene, hogy mindent felírhassanak. Közhírré tegyenek. Például ilyeneket: Ne vakard meg ismeretlen utitársad bal fülét! A jobbot se! Pénzt lopni tilos! Ellenséged és más rosszakaród torkának késsel való elmetszésc utazás közben hatóságilag tilos! Tábortüzet gyújtani, szalonna- pirítás céljából a kocsi belsejében, szigorúan tilos! Ne simogass vadidegen szőke nőket, akiknek jelen van a lovagjuk! Lovagtalanokat sem szabad ta- pintgatni! És barnákat sémi Soroljam még? Mert csak köpködni tilos? Csak köpködést tiltó táblát kell feltenni? Vagy tartunk már ott, hogy azt is le lehetne venni? —sió.
