Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-01 / 154. szám

19*0. július 1., péntek KÍPŰJS/iG S Gondolatok egy klubhelyi ég avatására Klubot avattak vasárnap délelőtt a mezőtárkányi fiata­lok. Ünnepi díszbe öltözve, ür- nepi külsőségek között adtak át ezen a szép nyári napon a község idősebb dolgozói, apárt és tanácsi szervek vezetői a falu fiatalságának az új ter­melőszövetkezeti ifjúsági klub- helyiséget. Furcsa ez a látvány, szem­nek még szokatlan a kép, mert amint a kis szűk falusi utcáról a helyiségbe belépünk, új vi­lág tárul a sz :münk elé. Azt hinné az ember, hogy városi helyiségbe tévedt a szép zöld- huzatú fotelok, kis klubasztá- lok, szép olajfestmények, egy­szóval a kulturált környezet láttán. Mert nem akármilyen helyiség ám ez: a fiataloké, a termelőszövetkezet fiataljaié, s ennek külsőleg, reprezentatív jellegében is meg kell mutat­koznia. A kultúrotthon igazgatójától megtudjuk, hogy a megyei ta­nács népművelési osztálya több mint tízezer forint értékű berendezéssel, bútorral támo­gatta a klub megszületését. De támogatta a helyi földműves­szövetkezet, amely függönyö­ket vásárolt, a helyi párt- és KISZ-szervezet, s ami talán a legfőbb, a lakosság összefogá­sa, társadalmi munkája. Mint­egy ötezer forint értékű társa­dalmi munkát végeztek azok, akik ezt a régi, kopottas kis helyiséget ilyen nagyszerű, modem, barátságos otthonná varázsolták. Nem is tudjuk ki­nek mondjunk köszönetét ér­te. Talán Balogh Ferenc festő­nek, aki szívét-lelkét, munká­ja, tudása legjavát beleadva, társadalmi munkával festette ki a falakat és a mennyezetet, vagy annak a két ipari tanuló­nak, akik munkaidejükön túl mozaiklapokkal kikövezték, vagy talán Cseh Sándor kis­iparosnak, aki az asztalosmun­kákban segédkezett. A termelőszövetkezeti köz­ség népe, egész közössége ad­ta ezt a fiataloknak, azzal az üzenettel: itt van, gyerekek, használjátok, szórakozzatok, művelődjetek benne. Körülbe­lül ezekkel a gondolatokkal adta át Kiss Andor, a községi tanács VB-titkára a helyiséget . a megjelent szövetkezeti fiata­loknak, majd ismertette a klub jelentőségét, amely ezután ren­des tagokkal, program szerint fog működni. Hivatása pedig: magasabb műveltséget, kultú­rát, s ezzel együtt szórakozást nyújtani a szövetkezetek fia­taljainak, barátságos, városi színvonalú második otthont nyújtani a mezőtárkányi fiúk és lányok részére. Es most engedjék meg, hogy én, a sorok írója, mint mező­tárkányi születésű és lakos, hadd fűzzem ide a saját érzé­seimet, gondölataimat. E kis falu, és ezzel együtt az egész ország élete, fejlődése többek között itt, e kis helyiség négy fala között is szépen lemérhit tő. Ez az épület, ez a négy f< tanúja volt a múltnak, tanú], a jelen harcainak, s mindé:: bizonnyal a jövő valóra vált álmait is meg éri. Valamikor ezt a helyiséget nagygazdák építették — s még kisgyer­mekkoromból jól emlékszem — vasárnap délutánonként gő­gösen pöffeszkedve kártyáz­tak, politizáltak „saját” ottho­nukban, miközben a falu na­gyobbik felében a szegénység, elmaradottság, a nyomor ütött tanyát. S a fiatalság? Durá- kozni járt az istállóba, vako- sat játszottak, kis kocsmák sö­tétjében iszogattak, ha egyál­talán ezt is megtehették. Az öreg falak tanúi voltak azoknak a dicstelen napoknak, amikor a rossz emlékű levente egyesület próbálta kordába szorítani a falu fiataljait, és álhazafias, soviniszta eszmék­kel uszított a „Nagy-Magyar- ország” . mennyországáért. Azután más idők jöttek. Sza­bad szelek fújdogáltak, s a há­ború után társaimmal együtt felvidult, boldog szívvel zen- gedeztük itt a szabadság dala­it. Ide jártunk a MADISZ-, az EPOSZ-, majd a DlSZ-szervj- zetekbe, küszködve az ifjúság szervezeti életének ezernyi gondjaival, s most pedig itt állok és itt állunk ismét ebben a teremben, a múlt emlékeitől át­hatva, a jelen bíztató képét nézve. A régi falakra új festés került, a múlt kellemetlen em­lékéit eltakarják jelenünk szépségei, s 'teljes pompájuk­ban tárják elénk magukat ezen a szép napon. S most együtt örülünk, örül Telekes Sándor párttitkár, aki egyben a kultúrotthon igazga­tója, s miután a VB-titkár elv­társ az ajtó közé kifeszített szalagot ünnepélyesen átvágja, meghatott szavak kíséretében mond köszönetét a szép helyi­ségért. Köszönet érte a megyei tanácsnak, mert ezt a szép ter­vet véghezvitte, köszönet érte a társadalmi munkásoknak, a falu lakosságának. S a fiatalság nevében pedig megfogadja, hogy élni fognak a klub által adott nagyszerű lehetőségek­kel, írói esteken, természettu­dományos előadásokon, szóra­koztató szellemi öttusa-verse­nyeken fejlesztik tudásukat, gyarapítják műveltségüket. A délutáni órákban azután ugyancsak benépesült a kis te­rem. Öregek és fiatalok egy­aránt eljöttek, kiváncsiak vol­tak erre a nagyszerű létesít­ményre, s itt sakkoztak, olvas­tak és beszélgettek telt ház mellett egészen a záróráig. Az ünnepség végén arról is meg­győződhettünk, és jóleső érzés­sel nyugtázzuk, hogy a mező­tárkányi fiatalok valóban mél­tóak e szép ajándékra. Mezei János KISZ-ti (kár elmondta, hogy a község kiszistái 50 ara­tópárt szerveztek és három termelőszövetkezetnél össze­sen 60 hold gabona learatását vállalták. Munkájukhoz sok si­kert, s utána pedig új klubhe­lyiségükben megérdemelt, jó szórakozást kívánunk. S az el­ső sikeres klubnap után öröm tölt el mindannyiunkat, hisz ez is felér egy győzelemmel, mert ezen a napon új létesít­ménnyel gyarapodott, új, ked­ves színfolttal gazdagodott Mezőtárkány község fejlődő, egyre szépülő arculata. Császár István Éljen a bürokrácia! Ascoli Piceno olasz városkában egy fiatalasszony katonai behívót kapott. Alaposan nekiütközött azon­ban az olasz bü­rokrácia kőfalá­nak, amikor tisz­tázni akarta, hogy a behívót tévedés­ből küldték. Azonnal elment az anyakönyvi hi­vatalba, ahol ki­derült, hogy Fran­cesca helyett Francesconak anyakönyvezték, de a tisztviselők kijelentették; nem tudják, hogyan le­hetne jogilag hely­rehozni a téve­dést, Francesca el­ment egy közjegy­zőhöz is, hogy íz írásban igazol­ja női mivoltát, majd a plébánián kért írást, hogy a keresztelésnél há­rom női nevet is kapott. Ezekkel a. dokumentumokkal felfegyverkezve még mindig nem talált olyan köz­hivatalnokra, aki hajlandó lelt vol­na helyesbíteni a tévedést az anya­könyvi kivonatok­ban és ezáltal le­hetővé tenni, hogy érvénytelenítsék a behívót. ,A harcban nem szabad megállni...' A KISZ-daloskönyv címét jelszavuknak tekintik az egri Alpári Gyula Közgazdasági Technikum kiszistái is. A sike­res tanév után a szellemi mun­kát szívesen cserélik fel fizi­kai erőfeszítéssel, mert tudják, hogy rohamlépésben fejlődő országunknak minden mun­káskézre szüksége van. A lá­nyok egy csoportja azóta már Balatonbogláron tevékenyke­dik, nemsokára indulnak a fiúk is, hogy Bodrogkeresztú- ron segítsenek a munkában. A vidéki tanulók örömmel tették magukévá a KISZ Jel­hívását, s Otthon, falujukban, a termelőszövetkezetek ifjúsági brigádjaiban segítenek, vagy tsz-tag szüleikkel együtt vesz­nek részt a közös munkában. — Rágyújt? — Nem dohányzom, köszö­nöm. — ... És mit is mondott az előadóról az a bácsi? — Hogy majomtól származik ám annak az öregapja. — Ezt mondta? Herczeg Magdolna arcán ne­vetés vibrál. — Ezt, ezt bizony, de azért utána akgrt járni, kíváncsi volt. hogyan is vagyunk az ember származásával? Hát el­jött hozzám. Megkérdezni... Ezt csak a sok példa közül ra­gadtam ki. Mondhatnék még egyebet is, rengeteget. — Családi gondokkal is felke­resik? — Fel, Mert ismernek és meg­bíznak bennem. Talán szeret­nek is. A múltkor egy asszony állított meg. Kedves ismerő­söm és panaszolja, fia Debre­cenben jár középiskolába és ott szerelmes lett egy lányba. Addig kitűnő tanuló volt, de a nagy-nagy szerelem miatt ha­marosan szégyenletesen leron­totta jegyeit. Kérdi, mit tegyen a fiúval? Mert már hazudik is... — És ^aga mit mondott? — Nézze, ha azt tanácsolom, verje a fiát, még csak elmér­gesedik a helyzet... Meg mi­lyen gyermeknevelés az? Kényszeríteni nem lehet: mondjon le a lányról, mert rosszabb lenne... — Hát akkor? «■ Adjon kevesebb zsebpénzt. 42 fokos vizet ad a pélyi artézi kút Befejeződött Pélyen az arté­zi kút fúrása. Az új kút bővi­zű, vizének hőfoka 42. A köz­ségi tanács úgy határozott, hogy ezzel a bővizű kúttai megoldják a falu nagyobb ré­szének ivóvíz-ellátását: jövőre egy törpe vízmüvet építenek rá, g községfejlesztési alapból. „Noé bárkája" — lávával borított toldhányás Amerikai régészek egy cso­portja a törökországi Ararát- hegységen végzett kutatásaik eredményeképpen megállapí­tották, hogy az állítólagos bib­liai „Noé-bárkája” nem egyéb lávaréteggel borított földhá­nyásnál. Az Ararát szik'és hegyormain néhány évvel ezelőtt „bárka-alakú” alkot­mányt fedeztek fel, amelyről egyesek úgy vélték, hogy az csakis a híres bibliai „Noé- bárkája” lehet. Az amerikai kutatócsoport most tudomá­nyos biztonsággal megállapí­totta, hogy a lávával borított, valamelyest csónakra emlékez­tető képződmény nem ember­kéztől származik, hanem egy­szerűen földcsuszamlás okozta természeti jelenség. • Magyar gyártmányú mozdonyok, szerszámgépek, fénycsövek, textíliák a világ minden részében Sikerrel teljesíti exportiertet ax ipar A külföldi országokkal meg­kötött szerződéseink alapján ebben az évben az árucsere­forgalom a tavalyihoz képest több mint tíz százalékkal nö­vekszik, s ez nagy feladatot jelent valamennyi exportra termelő iparágnak, üzemnek. Á dolgozók mindenben igye­keznek eleget tenni kötelezett­ségeiknek. A félévi exportter­vek teljesítése sikerrel halad, sőt a legtöbb üzemet már el is hagyta az első félévre rendelt exportáru. A Budapesti Szerszámgép- gyár idei gyártmányainak több mint felét harminc külföldi ország kereskedőim! szervei kötötték le, körülbelül akkora árumennyiséget, mint amekko­ra ezelőtt tíz évvel a gyár egész évi termelése volt. A híradástechnikai ipar üze­meinek jelentéseiből ugyan­csak kitűnik, hogy a tavalyi­nál húsz százalékkal magasabb exporttervet előreláthatólag két százalékkal túlteljesítik. Különösen izzólámpából, fény­csőből, vákuumtechnikái és híradástechnikai gépekből, mikrohullámú és vasútbiztosí­tó berendezésekből adnak az előírtnál nagyobb mennyiséget exportcélokra. A pamutkészítő gyárak mé­teráruik kitűnő minőségével és nagy választékával mind több külföldi vevő elismeré­sét vívják ki. Az idén csaknem tíz százalékkal növekszik a pamutipar exportja, az első félévre esedékes feladatokat maradéktalanul megoldottá«. Csaknem ötvenmillió méter kelmét adtak át a HUNGARO- TEX-nek, sőt ezen félül né­hány százezer méter külföldi textília kikészítését, bérmun­kában is elvégezték. Az egyik, nagyrészt exportra dolgozó üzem, a Textilfestőgyár, az év első felében a tervezett 5 870 000 méter -helyett 5 970 000 méter exportárut készített, mert év­közben soron kívül rendelést kapott külföldről 100 000 méter áru gyártására. Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár is teljesítette az export-autobuszok első féléves gyártási tervét. A DIMÁVAG Gépgyár ha vonta csaknem ötven kábel gépet, prést, lemezollót é vasúti kerékpárt készít háronr földrész, mintegy tíz ország: részére. A tervek teljesítésére 170 munkabrigád alakult, s va­lamennyinek az átlagteljesít­ménye meghaladja a 100 szá­zalékot. Exportterveik teljesí­tésében is jelentős előrehala­dást értek el, s féléves előirány­zatukon felül előreláthatólag mintegy 150 vasúti kerékpárt, több lemezollót és egyéb gépe­ket, összesen csaknem ötmillió forint értékű árut adnak ter­vükön felül. (MTI) Mégis akadt segítség NAGY VOLT AZ EGRI édes­anyák gondja az elmúlt he­tekben. Azoké, akiknek kis­gyermekük ez év szeptemberé­ben lépnek az általános iskolá­ba és eddig óvodások voltak. Az a hír terjedt el ugyanis a városban, hogy a legidősebbe­ket már július elsején elbo­csátják az óvodákból, nem gondozzák őket a további két hónapban —, gondoskodjanak elhelyezésükről a szülők, ahogy tudnak. Olyan családnál, ahol az édesanya és édesapa is dolgo­zik, ez nem kis gond. Eddig a szülők mindig nyugodtan men­tek munkába, tudták, hogy gyermekük jó helyen van az óvodában, míg ők dolgoznak. A két következő hónap viszont méltán töltötte el nyugtalan­sággal azokat, akik legfeljebb csak a szomszédok nem min­dig megfelelő ellenőrzésére bízhatták volna a legdrágább- jukat. Nagyon sokan kéréssel for­dultak a hír tudomásulvétele után'a városi tanácshoz: tegye­nek valamit, nincs más meg­oldás, mint az óvoda, ne te­gyék ki hát gyermeküket. A válasz egy cseppet sem volt biztató. — Nem tehetünk mást, így szükséges pénzügyi keretünk miatt, amelyhez, nekünk is al­kalmazkodnunk kell. A későbbiekben azonban egy valamiképpen elfogadható megoldás kecsegtetett: — Nem lesz semmi baj — mondták a városi tanácsnál —, hiszen az iskolák napközi otthonaiban nagy üresedések várhatók, s az eltávozott diá­kok helyét természetesen a le­endő általános iskolásokkal töl­tik be. A SZÜLÖK EGY KICSIT megnyugodtak, reménykedve vártak — és ismét csalódtak. Egyrészt azért, mert gondol­koztak és rádöbbentek: az is­kola megnyitása előtt nem túl­ságosan jó a napközi. Az isko­lába kerülő gyermek ugyanis, a tanítás megkezdésével a megfelelő, nevelő fegyelem légkörében él, s azt viszi ma­gával a napközibe is, ugyan­akkor viszont, fia a tanítás megkezdése előtt már napkö­zibe kerül, először nem érzi jól magát az új környezetben, később pedig a szabadabb lég­körben fegyelmezetlenebb, mint amennyire az iskolában megengedhető. — Eredmény? — A fiú azután már nem adott annyi ajándékot szerel­mének... És a lány hidegült él... Tehát használt a tanács? — Igen... — Délelőtt gyerekeket tanít, délután pedig... — Azt akarja mondani, hogy délután pedig felnőtteket? — Azt... Megkínálhatom? — Köszönöm. még mindig nem dohányzom. De hadd vá­laszoljak: kevés lenne, ha így... De hogyan is mondjam. Nem lehet így órára beosztani. Dél­előtt ez, délután meg az. Ne­künk mindig nevelni és taní­tani kell. — Nincs magánélet? — Magánélet? — Miért? Hát nincs? — De van. Csakhogy mindig, még a magánéletben is olyan­nak kell lenni, hogy példát mu­tassunk. — Szépen hangzik... — És hihetetlen? — Könnyebb mondani. — Aki vállalta, annak áldo­zatot is kell hozni. Ha pedagó­gus. akkor legyen minden meg­nyilvánulásában az. Sőt, sze­rintem ez nemcsak a pedagógu­sokra vonatkozik. Eddig gyorsan pergett a be­szélgetésünk, a kérdések és vá­laszok, de most szünet, nehéz csend ereszkedett a tanteremre, koránk. Mindketten elgondol­kodtunk... őszintén bevallom, nagyon meglepett, hogy ahová véletle­nül tévedtem: Karácsondon, a Karácsondi Általános Iskolá­ban, ennyire érdekes emberre találok. Érdekes? Nem, keveset érzékeltető szót használtam. Herczeg Mag­dolna több ennél... Mit mondjak rá...? Keresem a helyes jelzőt. Ülünk az egyik tanterem — felnőtteknek szűk. de szép — új, ságra padjában. Előttem jegyzetfüzet, abba írogatok né­ha, ő pedig a különös, gyors és rövid jellemző mozdulatával némelykor megigazítja azt a rakoncátlankodó. barna kis hajfürtöt, ott elöl... Fiatal. És milyen komoly... — Azt mondta az előbb, hogy szeretik... Mit gondol, miért? — Mert nem iszom bort, ami­kor vizet prédikálok. — Pedig kellemesebb lenne bort inni? — Feltétlenül... — Hát akkor? — Gyakran kell áldozatot is hozni. / — A tekintély miatt? — Ä tekintély másodlagos valami. Az már annák a kö­vetkezménye, hogy példásan él az ember és... de nehéz erről beszélni. — Szégyelli? — Nincs min szégyenkez­ném. Nehéz elmondani azt, ami az emberben, itt belül van... Kényelmesebb könnyen venni az életet — ahogy mi­felénk mondani szokás —> de falun, ahol mindenki minden­kit ismer és mindenkiről min­dent tud, még az érzéseiben sem lehet könnyelmű az em­ber. — Érzéseiben? — A szerelemben például. Mert hogyan mutat példát az az ember, aki háromszor nő­sül és a harmadik feleségét, i harmadik családját is elhagy­ja, mert égy negyedik iránt ismét szerelmet érez. — Tehát a szó szoros értel­mében tisztességesen, erköl­csösen éljen, hogy megsüve- geljék az emberek... — Mondtam már, hogy nem­csak az emberek miatt. — Hanem? — Mindenekelőtt önmagám­nak tartozom ezzel, önmagam megbecsülése miatt, azért, hogy embernek érezzem ma­gam, ha tükörbe nézek, ne kelljen szégyenkeznem. Hát ezért kell becsületesnek lenni. — Ez igaz. Bólogatok és nagyon-nagy m becsülöm ezt a fiatal lányt... — Mert a tekintély vala­hogy magától. jön ... Amikor ide, visszakerültem a szülőfa­lumba, mindenki kislánynak tartott. Es nem telt él sok idő, amíg komolyan vettek. Csu pán következetesen éltem, cse­lekedtem, becsületes igyekez­tem lenni... Ismétlem, nem a tekintély miatt, hanem önma­gámért, a hivatásom miatt... — Értem... —• Mert így igaz ez, ha vala­miben ellentmondók annak, amit tanítok, amit az erkölcs­ről, a becsületről, meg az élet- szemléletünkről vallók, hl nem úgy élek, mint ahogy %z iskolában magyarázom, akkor abban is kételkednek, amit a számtanról, meg a nyelvtan­ról magyarázok... — De rjiinek nevezzem ezt? — Felelősségérzetnek... Megismétlem a szót: — Felelősségérzet... ... Még mindig keresem a jelzőt. Mit mondjak erre a ko­moly s mégis oly bájos, csinos kislányra? Bármit mondanék, oly szür­kének h,tna, kevésnek érzem, Nem találom a jelzőt De nagyon, nagyon becsü­löm a karácsondi Herczeg Magdolnát. Szántó István Tapasztalat9k alapján álla­pították meg ezt szakemberek, s a szülőnek, aki arra vágyik, hogy gyermeke az első pilla­nattól kezdve komolyan vegye a tanulást — nem túlságosan Vigasztaló. Ám elkeseredésre nem volt ok, mert nem sokkal később, e megoldási 'ehetőség tudomásulvétele után kiderült, hogy ebből nem Tesz semmi, A panaszosok most már a megyei tanácshoz fordultak, s itt kiderült, hogy nem tud­nak a városi tanács önkényes intézkedéséről. Az igazságot azonban hamarosan megtud­ták. Az iskolaköteles óvodá­soknak azért kellett volna szeptember előtt elhagyni azt az intézményt, ahol eddig na­gyon jól vigyáztak rájuk, mert téves tervezés miatt kimerült a pénzügyi keret, s így nem volt anyagi lehetőség további tartásukra. — Miért terveztek így? kérdezte a megyei tanács, s Il­letékesei máris azon gondol­koztak, hogyan tudnának segí­teni? A megoldást hamarosan megtalálták. Póthitelt nyújtot­tak a városi tanácsnak az óvo­dás gyermekek további tartá­sának megkönnyítésére, s ez- 8zel mintegy 150—200 gyermek ^szüleinek gondját szüntették •meg. I AZ INTÉZKEDÉSÉRT kö­szönet illeti meg a megyei tá­rnáé» VB művelődésügyi osztá- Slyát, s ezt hálás szavakban Srneg is kapták az édesanyáktól, ^édesapáktól. A tanulságot 'azonban mindemellett le keü jvonnl, s ez a városi tanácsnak 'szól: a jövőben úgy kell ter- ívezni már a költségvetési év jelején, hogy ilyen hibák többé iné fordulhassanak elő, s ne csorbítsák a városi tanács 'mindjobb hírnevét. Weidinger László NŐI LOGIKA — Már nem szeret a férjem, — Miből gondolod? — Eddig csókkal ébresztett «fel. Tegnap meg egy ébresztő­órát vett.

Next

/
Thumbnails
Contents