Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-28 / 177. szám
1960. július 28., csütörtök NEPÜJSAG 3 Táborról — táborra... Egy nap a bíróságon A könnyű nyári harmatot rég fölszippantotta a váratlanul kánikulai hőséget árasztó Nap, amikorra július 20-án reggel felkapaszkodtam a /el- sőtárkányi dombokra. (Igaz, azóta az idő elromlott...) Az erdőszegélyen jártam, mikor a közvetlen közelben kürtázó harsant fej, vidám ébresztőt hirdetve a madárzajtól már amúgy is zengő-bongó erdőben. A fák közül sátrak fehérlettek. Kőzeledtemre egy vörösnyak- kendős leányka lépett elém: — Kit tetszik keresni? — kérdezte igen határozottan. — Jó reggelt, pajtás! Az egriek őrsvezetőképző táborát keresem. — Jó helyen járok? — viszonoztam én is a kérdést. Csakhamar a parancsnoki sátor ajtajából figyelhettem az ébredező tábor vidám, villámgyors előkészületeit. Néhány perccel az ébresztő után már együtt lépkedtek vidám nótaszóra a rajok: hangulatos, de alapos reggeli tornára vonultak a táborozok. A tornát mosakodás követte, majd a sátrak rendbetétele, tisztogatása után két kürtös fújta a díszjelet: a karcsú árbocra felkúszott a piros-fehér-zöld zászló. A tábor minden lakója feszes vigyázz-ban. tisztelgésre emelt fővél érzékeltette a pillanat felemelő, komoly voltát. Jónéhány órát töltöttem ebben a táborban. Meggyőződtem arról, hogy az egriek „Ko- lacskovszky Lajos őrsvezetőképző tábora” — valóban vezetőképző tábor. A tábor vezetősége alapos, jó munkát végez. Tulajdonképpen két tábor fogótt össze, megosztva a táborépítés és ellátás, üzemeltetés ezemy' gondját: a városi tanács napközi, és az Üttörő- ház őrsvezetőképző csapata. Vezetőik. Király Gyula és Ligetvári József elvtársak már a jövőre is gondolnak. — Előrehaladott állapotban van — mondja Király elvtárs — az Eger—Szarvaskő között létesítendő úttörővasút terve. Érdemes lenne egy kis kanyarodással a felsőtárkányi Szik- laforrást is bekapcsolni. Kedvelt kiránduló helye kora tavasztól késő őszig az egrieknek, de még a távolabb lakó, pihenésre. felüdülésre vágyó dolgozóknak is. Egy kicsit ma- gunkról, úttörőkről is beszélek, mert itt érdemes lenne egy állandó jellegű vezetőképző tábort kiépíteni. — A városi tanács művelődési osztálya bizonyára támogatja majd ezt a kezdeményezést — fűzi hozzá Ligetvári elvtars. A táborban levő úttörőkkel, vezetőkkel, majd az égri ^úttörőcsapatok néhány vezetőjével lefolytatott beszélgetés után az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy nemcsak az egri úttörők és vezetők, hanem az egész megye úttörőinek álma válna itt valóra, ha ezen a rendkívül kedvező adottságokkal bíró helyen kiépülne egy állandó jellegű úttörőtábor. A Heves megyei Tanács művelődésügyi osztálya — amint erről másnap PöZtZ József megyei tanulmányi felügyelő elvtárstól értesültem — mintegy 50 000 forintot bocsátott az Üttörőszö- vetség Heves megyei Elnökségének rendelkezésére ebben az évben. A városi tanács 10 000 forintos támogatása itt „kamatozik” a vezetőképző táborban. A járások egyenként mintegy 13—14 000 forint támogatást kaptak a szövetségtől a vezetőképzés biztosítására. Egyre izmosodó mozgalmunknak támogatására felsorakoznak a tsz-ek. üzemek, vállalatok is. Társadalmunk széles rétegei tesznek nap mint nap tanúbizonyságot arról, hogy értékelik az úttörő csapatok munkáját. Ifjak és öregek, kiszesek, munkásőrök adnak, felbecsülhetetlen értékű fizikai, technikai. s nem utolsósorban erkölcsi segítséget a Heves megye területén táborozó úttörőknek. Egy nagyszabású, állandó jellegű megyei tábor kiépítésének hírére a támogatók száma bizonyára nem csökkenne.« ★ A Kolacskovszky Lajos vezetőképző tábor munkaprogramja — csakúgy, mint más megyékben és járásokban — a Magyar Úttörők Szövetsége eszmei-politikai célkitűzéseire, nevelési koncepcióira épül. Derűs optimizmussal állapítható meg, hogy jó őrsvezetőket kapnak vissza az egri úttörőcsapatok. A tábor tulajdonképpen a vezetőképző csapat egész évi munkájának összefoglalása. jórészt gyakorlati és módszerben.! kimunkálása. Arra hivatott, hogy a „mit” mellett — természetesen figyelembe véve az életkori sajátosságokat — a „hogyan”-ra is választ adjon a jövő vezetőinek. Megállapítható, hogy nemcsak csomózni, sátrat verni, morzéz- ni tudnak ezek a 13—14 éves őrsvezető-jelöltek, hanem bizonyos jártasságot nyertek a vezetés művészetében és máris figyelemre méltó politikai öntudattal rendelkeznék. Kibontakozóban levő politikai öntudatukat nemcsak fegyelmezett magatartásuk igazolja. amelyet a komoly figyelmet és elmélyülést igénylő kiképzőmunka, szabad foglalkozás, étkezés és játék során tanúsítottak —. hanem erről győzi meg a látogatót a velük folytatott egyéni beszélgetés, a munkára nevelés területén felmutatott táborszépítő díszítő alkotásaik, az őrsi- és táborkrónika, s nem legutolsósorban az egymáshoz és a vezetőkhöz való viszony, a közösségi szellem. Az élelmezésük jó. Az étel ízletes, bőséges. Az ebéd időpontja viszont későn van. Jó megoldás ugyan, hogy az egri napköziben főznek, viszont mire kiszállítják a táborba az ebédet, már közelebb van a délután, mint a dél. A gyermekek napközikben* odahaza á déli étkezéshez szoktak hozzá. Fiatal szervezetük nem tud zökkenés nélkül átállni a délutáni ebédelésre: Ezen is segítene az állandó jellegű tábor kiépítése! ★ Néhány összehasonlító adatról is szeretnék beszámolni. Egerben három megye tanácsi üdülőtábora rendezkedett be- Mindhárom tábor tanácsi költségvetésből kapta támogatását. Hajdú-Bihar megyének 70 840 forintjába kerül 150 úttörő táboroztatása. A Nógrád megyeiek 202 úttörő táboroztatására 160 000 forintot fordítanak. A Szabolcs-Szatmár megyei úttörőtábor a Siketnéma Intézetben táborozva úgy szervezte meg élelmezését a Vendéglátóipari Vállalattal, hogy a 65 százalékos rezsi következtében például 1 kg kenyér 5 forintba kerül!! Elgondolkodtató számadatok $zek... A Hajdú-Bihar megyei tábor valóban úttörőtábor. Azzá tesz; jellege, de elsősorban programja is. amely a másik két tábornál nem tapasztalható. Igaz, hivatalosan nem „úttörő” táborok, hanem tanácsi gyermeküdülések. Viszont hole lehet-e nyugodni abba. hogy a táborozás után csupán súlygyarapodással térjenek vissza megyéjükbe...? Jószándékú és képzett elv- társakból áll a Megyed Táborozási Bizottság itt Heves miegyében. A mindennapi munkából a koradélutáni órákban felszabaduló elvtársak nagyon kevés helyre tudnak kijutni táborellenőrzésre. A megyei tanács, városi tanács, a párt- és KISZ - bi zottságok, üzemek, hivatalok és vállalatok sok segítséget tudnának adni gépkocsijaikkal ezeknek a Heves megyei táborellenőr elvtársaknak, hiszen minden egyes táborellenőraés a jobb munkát segíti elő. Tamasy Endre, az Országos Táborozás! Szakbizottság tagja. Reggel 8 óra. A hatvani járásbíróság folyosóján emberek várakoznak. Ma bűnügyek tárgyalására kerül sor. A várakozók között vannak vádlottak és tanúk. Vádlottak, akiknek felelniük kell tetteikért, és tanúk, akik vallomásait a bíróság fontos bizonyítékként értékeli majd határozatainak meghozatalánál. Vannak azonban olyan emberek is, akiket ugyan megidéztek a tárgyalásra, mégsem jöttek el — pedig a tanúskodás nemcsak állampolgári kötelesség, de kötelesség embertársaink iránt is, akiknek bűnösségéről, vagy ártatlanságáról határoz majd az igazságszolgáltatás szerve, s talán éppen az ő vallomásuk dönthetné el az ügyet. Az első tárgyalást el kellett napolni, mert a tanúk közül néhányan nem jelentek meg, és távolmaradásukat be sem jelentették. A bíróság ezért 100 forint pénzbírsággal sújtotta őket és újraidézésüket rendelte el. De van itt egy ember, akit a mai tárgyalásra is már így idéztek. Azt mondja, a múltkor azért nem jelent meg, mert elfelejtette a dátumot. A bíró megmagyarázta neki, hogy sok dolgozótársa hiába hagyta ott munkahelyét, a termelést, akik azért voltak megidézve, hogy szembesítsék vele. Az indokolatlanul távolmaradókkal szemben a bíróság nem elnéző — a 100 forint bírságot meg kell fizetni! —, így szól a bíróság határozata, s a tanú belátja, hogy ő volt a vétkes. És akik hallják és akiknek elmondja, bizonyosan eleget tesznek, ha megidézésükre kerül sor, a bíróság intézkedésének. A második ügyben beszőlít- ják a vádlottat. Baromfilopással vádolja az ügyészség. — Hogy is volt? Lőrinciben történt. K. J-né az esti órákban bement egy idegen udvarra italos állapotban, s a baromfiólból kiemelt egy libát, amely már 3 hét óta tojásokon ült. Kicsavarta a nyakát, zsákjába tette, s tovább állt. Egy másik helyről három tyúkot lopott el. Másnap a rendőrségen beismerte cselekményét, s most itt a tárgyaláson sem próbál tagadni. Aktájából kitűnik, hogy már máskor is lopott tyúkot, libát. A járásbíróság ítéletet hirdet: a baromfitolvajt háromhónapi börtönbüntetésre ítéli. A vádlott megnyugszik méltó büntetésében, s az ítélet jogerős. J. I. azok közé az édesapák közé tartozik, akik elhagyták családjukat, s gyermekükről nem hajlandó gondoskodni. A bíróság gyermektartás-díj megfizetésére kötelezte, de ennek a kötelezettségének nem tett eleget. Ezért egy ízben, nem is olyan régen, négyhónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Akkor fogadkozott, hogy fizeti, de ígéretét nem váltotta be. A bíróság ítélete súlyos, de igazságos. Feltehető, hogyha J. I. hét hónap múlva szabadul a börtönből, nem feledkezik el többé arról, hogy édesapa! Dél felé jár már az óra mutatója. A folyosón még várakoznak. Gyufaszálak, cigaret- tavégek garmadája hever a kövezeten. Szétdobálták, pedig van hulladékgyűjtő. Az egyik férfi éppen most dobja cigarettáját a többi közé. A takarítónő o -amegy hozzá, s megkéri: Tessék a hamutartót használni, nekem kell majd eltakarítanom! — és ezt a választ kapja: úgyis az a dolga! — Igen, az a dolga, de legyünk nemcsak rá, de embertársainkra is tekintettel. A bíróság folyosóján sokan megfordulnak, s mint másutt, itt sem kellemes, teleszemetelt épületben tartózkodni. A délutáni tárgyalások közül érdemes megemlíteni M. D. bűnügyét. Sok bűncselekményt követnek el a szeszesital hatása alatt. A bíró előveszi az aktát, s a vádlott belép a tárgyalóterembe. — Mivel is vádolják? Közlekedés rendjét veszélyeztető bűntettel. Fiatal ember, és traktorvezető. Egyik estén, munkája végeztévél, a horti italboltban 4—5 korsó sört fogyasztott, majd hazatért lakására. Almaiból egyik barátja ébresztette és kérte, segítsen neki felpumpálni erőgépének gumiját. A vádlott felkelt és a Horti Gépállomás VA—88-74. írsz. vontatójával ittas állapotban elindult barátjának lakása felé. A rendőrjárőr útközben észrevette, hogy italos állapotban vesz részt a közúti forgalomban. — Italfogyasztás után miért ült a vontatóra? — hangzik a kérdés a tárgyalóteremben. — Gyalog is mehettem volna — hajtja le fejét a vádlott. Kiderült, hogy M. D. már ugyanilyen bűncselekmény-miatt 400 forint pénzbüntetésre volt ítélve. Most már felfüggesztett börtönbüntetést szab ki vele szemben a bíróság, amely Ítélet, feltehetően, visszatartja majd a vádlottat attól, hogy a KRESZ és a büntető törvények megszegésével újra ital hatása alatt vegyen részt a közúti közlekedésben. És amikor kiürül a folyosó, s a tárgyalásoknak vége,- már csak azok maradnak ott, akik munkájukkal társadalmunk megtévedt dolgozóit igyekeznek a becsületes, dolgos, egymást és a törvényeket tiszteletben tartó életre nevelni. Dr. Rőczey Ödön Szorgalmas emberek a bekölcei Új Barázda Tsz-ben — A legfontosabb, hogy az aratási munka zökkenőmentesen bonyolódjék le — hangoztatták közgyűlésükön annak idején a bekölcei Üj Barázda Termelőszövetkezet tagjai. Határozat született tehát, hogy ennek érdekében az aratás előtt a kapásnövények ápolását be kell fejezni. A tagság a határozatnak eleget is tett. Az aratás megkezdésének napjára több mint 50 hóid kapásnövény ápolását hiánytalahul elvégezték. A termelőszövetkezet vezetősége, közösen a pártszervezettel, brigádvezetőkkel, munkacsapat vezetőkkel mindvégig rendszeresen megbeszélte a soron következő feladato- SAJÁT ERŐBŐL építkeztek a nagytályai Viharsarok Termelőszövetkezet tagjai. Az állami támogatással felépült 20 férőhelyes sértésfiaz- tató után a szövetkezet tagjai saját építőbrigádjukkal 50 férőhelyes nyári növendékszállást is építettek, amelyhez az építőanyagot is saját erőből biztosították. kát, kikérték egymás véleményét. Dorkó G. József, a termelőszövetkezet elnöke nem ismert fáradságot. Jó kapcsolatot tartott a községi pártszervezet vezetőségével. így sokat segíthetett a termelőszövetkezet pártszervezete a növényápolási munkák idején, mivel Zsolyom Bertalanná párttitkár elvtársnő jó példája nyomán a termelőszövetkezetben dolgózó kommunisták példásan meg- állták helyüket. Utasi Imréné, a növényápolási munkákban több mint 60 munkaegységet szerzett. Mindennap egy, vagy ha az idő engedi, még ennél is több munkaegységet kell szerezni, — ez volt törekvése, s sikerült célját elérnie. Csuhaj B. Józsefné, 70 esztendős létére a növény ápolási munkákban több mint 40 munkaegységet szerzett, mindig jókedvűen dolgozva. — A munka nem nehéz azoknak, akik arra termettek — mondta, és eszerint is dolgozott mindig, a többi szorgalmas bekölcei tsz-taggal együtt. Erdélyi Bertalan j.Sok baja volt biz a szegény teremtésnek; Kivált mostohája kínzása toré meg, Ve meg is lakolt ám érte a rossz pára, Mert jutott ínséges koldusok botjára. Aztán meg magát is szörnyen emlegette, Jancsi bácsi; ez volt végső lehelete; Jancsikám. Jancsikám, az Isten áldjon meg, Másvilágon, ha még szeretsz, tied leszek. Ezek után kimúlt az árnyékvilágból; A. temetőhelye nincsen innen távol. A falu népsége nagy számmal kísérte; Minden kísérője könnyet ejtett érte.” Kérelemszavára a szíves menyecske Jánost Iluskája sírjához vezette, Ottan vezetője őt magára hagyta, Lankadtan borult a kedves sírhalomra. Végiggondolta a régi szép időket, Mikor még lluska tiszta szíve égett, Szíve és orcája — s most a hideg földben Hervadton, hidegen vannak mind a ketten. János vitéznek volt útjában két társa; Egyik a búbánat, amely szívét rágta. Másik a kardja volt, bedugva hüvelybe, Ezt a török vértől rozsda emésztette. János vitéz ment, és elért nemsokára Az óriásföldnek félelmes tájára, Egy vágtató patak folyt a határ mellett; Hanem folyónak is jóformán beillett.
