Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-23 / 173. szám
1960. Július S3., szombat NÉPÚJSÁG 8 Tiszta udvar, rendes ház Amikor az ember belép a hevesi Járási tanács udvarára, meglepetéssel tapasztalja, hogy az egy év előtti koszos, hamu» val és szeméttel borított udvaron most csupa virág és tisztaság minden. A kertes-parkká alakított udvaron ebédszünet alatt szívesen megállnak a tanács dolgozói, hogy gyönyörködjenek a szebbnél szebb vi„ rágokban- Még meteorológiai felszerelés is van a sokak számára ismert fehér ládikóban. S hogy a járásban szépen halad a vöröskereszt és egészségügyi osztály által meghirdetett j, tiszta udvar, rendes ház"- mozgalom, az nem utolsó sorban köszönhető a járási tanácsnak, amely szép példát mutat a községek tanácsai és dolgozói előtt. Dr. Hitti József, járási tisztiorvos arról beszélt, hogy a mozgalmat igyekeztek olymódon is támogatni, hogy a járási tanács ülésén júniusban olyan határozatot hoztak, amelyben versenyre hívták fel a járás községeit is, ily módon kiszélesítve az egyéni versengést a községek között a „legtisztább falu" címért. — A Tárná mentén végigjártam a községeket, és megállapítottam, hogy nem üres szó volt az emberek válasza erre az egészségügyi szempontból olyan helyes felhívásra — mondja dr. Hitti József. — Végig a Tárná mentén sok olyan köjség van, ahol ötven-hatvan család kapcsolódott bele a vöröskereszt kezdeményezésébe. Maguk a tanácsok is mindent megtesznek azért, hogy elnyerjék a legtisztább község címet. Nemkülönben pontos és lelkiismeretes munkát végez a járási vereskeresztes elnök is, aki nem sajnálja á fáradságot azért, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. Ennyi az, amit a tanácsnál hallottunk- És mi a tapasztalat? Az, hogy végig a hevesi járásban sok esetben egymás mellett sorakoznak a virágos, kertes, tisztára söpört udvarok. Egyre kevesebb helyen van szerteszét szórt szemét. A baromfiakat zárt udvaron tartják, és a vöröskeresztes aktívák segítségével sok helyen folyik a legyek elleni küzdelem is. Kiskörén különösen 6zép eredményei vannak a mozgalomnak. Oroszné, a járási oktatási állandó bizottság elnökének udvara maga a megtestesült jelkép. A nagy hőség ellenére jól ápolt virágok díszítik az udvart és ragyog minden a tisztaságtól. Komlón láttunk olyan udvart, ahol a trágya körül volt kerítve egyszerű drótsövénnyel és a baromfiak nem fértek hozzá, így a? udvaron nem huzgálhatták szerteszét. Nem nagy dolog, mégis olyan sokat jelent a szép, tiszta udvar szempontjából. Hevesen, bent a járás székhelyén, az egyik kertes ház udvarán, idős bácsi dolgozgat. A nagy melegben kalap is, kabát is, meg kék festő kötő is van rajta. Kicsit nehezen hallotta amit mondok, így nehezen is értettünk szót. Megkérdeztem tőle is, benne van-e a család a „Tiszta udvar, rendes ház”- mozgalomban, merthogy éppen a szépen söpört udvaron vízlefolyót csinálgatott. Erre így válaszolt: — Hogy a fiamék miben vannak benne, azt én nem tudom, de hogy az én unokáim játszanak ezen az udvaron, azt tudom, és amíg a kezemet fel bírom emelni, addig meg is teszek mindent azért, hogy rendes, tiszta udvaron játszanak, pedig már túl vagyok a nyolcvanon •,, Az utolsó mondat kicsit megdöbbentett, mert hatvannál többnek nem néz ki a bácsi. — És mitől van az, hogy ilyen jó erőben van a bácsi? Hiszen nem néz ki ennyi idősnek! t— kérdezem. Elsősorban szerettem világéletemben dolgozni, másodsorban nagyon szeretem a tisztaságot, harmadsorban soha életemben nem feledkeztem meg magamról. íme, a hosszú ólet titka. Nem nehéz követni a példát! János bácsi nem árulta el a nevét, Azt mondta nekem: — Nem szeretek én szerepelni! Elbeszélgetek szívesen magával, hiszen én annyit tapasztaltam, hogy abból csak tanulhat, de a nevem — csak János bácsi maradjon. Ezzel kezet nyújtott, mintegy jelezve, hogy még sok munka vár rá, mert a meteorológiai jelentés esőt jósol, addig meg készen kell lenni a levezetőnek! Íme, a hevesi járásból néhány kép, amelyek nem átfo- goak, hiszen végleges eredmény még csak ezután várható. A járási tanácsnál remélik, hogy mind többen és többen kapcsolódnak majd bele a mozgalomba, amely nemcsak egészségügyileg fontos, hanem megmutatja azt is, hogy az emberek egyre formálódnak, gondolkodásmódjuk egyre változik — mégpedig jő irányba. Cs. Ádám Éva A megyei művelődésügyi osztály ötéves fejlesztési terveiből Amilyen ugrásszerűen fejlődött az elmúlt tizenöt év alatt az iskolai oktató-nevelő munka, olyan mértékben nem tudott még épületekben, helyiségekben fejlődni az iskolarendszer. Ma is vannak iskolák, ahol gyengébb körülmények között kitűnő munka folyik. Az iskolaépítés természetesen nem megy végbe egyik napról a másikra, de kormányunk, és a helyi tanácsok minden lehető alkalommal betervezik, ás egyre bővítik az új, vagy bővített iskolák hálózatát. Ezt a eélt szolgálja a többi között az a fejlesztési terv is, amelyet a megyei művelődési osztály az QT által megadott kereteken kívül további létesítéseket tartalmaz. így például Gyöngyösflnna hál Parádfiirdőn A parádfürdői Állami Gyógyintézet nőtanáesa mér hetekkel ezelőtt serényen ké- szült a hagyományossá vélő Anna-bál megrendezésére. Tervezgettek, hogyan lehetne még színesebbé varázsolni, emlékezetesebbé tenni e tánc- mulatságot. Ha az idő engedi, akkor az étterem előtti teraszon rendezik meg a színve- 1 ásnák ígérkező Anna-balt Parádfürdőn. tarjánban négy, Nagyrétjén négy, Apcon négytantermes, Atkáron és Mikófalván két- tantermes iskola szerepel a tervben. Ezek az új létesítmények jobb munkakörülményt fognak biztosítani 4 nevelők és a gyermekek száméra. (á) Illetékesek figyelmébe Egy alkalommal már foglalkoztunk lapunkban a hatvani SZTK szemészeti rendelésén tapasztalt hibákkal, s most egy levélírónktól, idős Molnár Jánostól levelet kaptunk, amely ugyancsak ezekkel foglalkozik. A 71 éves ember hat héten keresztül járt be Nagygembosról Hatvanba, hogy szemüveget írasson, s a nagy tömeg okozta gyors munka miatt végül oly rosszat kapott, hegy alig lát vele, pedig még mindig dolgozik. Mint írja, nem ártana végre rendet teremteni e rendelésnél, vagy a rendelési órák szaporításával, vagy sorszám-osztással, amely megszüntetné sqkak kíméletlen tolakodását. A KISZ-.sxervezet ajándékai egy családi ház Petőfibányán a Mátraoldéki Szénbányászati Tröszt KISZ* szervezetei példaadó munkát kezdtek el néhány héttel ezelőtt Szűcsiben. A szerencsétlenül járt Berkomts Gergely bányász családjának társadalmi munkában felépítenek egy kis családi házat. Az építéshez szükséges anyagot a tröszt által átadott régi felvonulási épület bontásából biztosítják. A szakmunkásokat a tröszt adja. Eddig 599 munkaórát dolgoztuk a fiatalok a bontásnál, a tégla tisztításánál, a szállításnál és az alap megépítésénél. Egyelőre megálltak a munkával, mert a% építkezéshez nincs elegendő anyag, illetve a téglakupacok Petőfibányán a szállításra várnak, Pe az aratás elkezdése miatt Is szüneteltetni kell a munkát, mivel minden fiatal a környék tsz- eiben dolgozik a betakarítás megkönnyítése érdekében, — Sajnos, az építési anyag szállításával egy kis baj van — mondja Czakó András, a tröszt KISZ-bizottságának titkára. — A teherkocsi vezetői társadalmi munkában végzik a szállítást, és őszintén szólva, húzódoznak tőle. Ha ideadnák a kocsit, magam is elvezetném, van jogosítványom, de erről szó sem lehet. Pedig a fiatalok lelkesen dolgoznának. Különösen kitűnnek az új KISZ-tagok a szorgalmukkal, akiket az általános iskola elvégzése után most vettünk fel a szervezetbe. A régebbiek közül pedig Lőcsei Emil brigádja, az Ab táró 3-as alapszervezetéből, érdemel dicséretet. ügy hisszük, hogy a petőfi- bányai fiatalok minden dicséretet megérdemlő kezdeményezése az érdekelt gépkocsivezetőket is jobb belátásra bírja. Reméljük, hogy rövid idő múlva a házavatásról számolhatunk be. JÓ szerencsét, petőfibányai fiatalok! (G. Molnár) Nincs fürdőié o szarvaskői bányászoknak I Naponta 150 tonna szenet felszínre küldeni a föld alatti munkahelyekről. — nehéz és fáradságos munka. A bányászok. akik a hegy gyomrában vágják a szenet, maguk is feketék lesznek: verejtékes arcukra rászáll, a ráncokba beleeszi magát a szénpor. Műszak után le kell mosni magukról a szénport, a rájuk tapadó sarat, — ez elegendhe- teUen követelménye az emberi tisztálkodásnak Igen ám, de a szarvaskői bányászoknak. 265 embernek, nincsen hol tisztálkodnia, a szarvaskői bányászoknak nincsen fürdőjel Évek óta tervezik; megkezdik a fürdő építését. Porosán, sárosán, piszkosan ülnek fel a kisvo- natra, s indulnak haza: Mezőkövesdre, Bogácsra, Audor- naktályára, Noszvajra, Szálúira — és ki tudja még, hova, ahonnan naponta dolgoz, ni járnak a bányába. Már a múlt év őszén megtalálták a vizet, amely a fürdőhöz a legmegfelelőbb lenne, dehát az építkezéseket senki se tudja, mikor kezdik. Pedig ez az állapot tarthatatlan! A bányából feljövő árokban, vagy mosakodnak. Abban a ben, amit a szivattyúk emberek az a csillékben víz- nyomatnak ki a vágatok aljáról. Sürgősen segíteni kell a szarvaskői bányászokon, minél hamarabb megkezdeni számukra a fürdő megépítését. Mert fölöttébb furcsa az a közöny és nemtörődömség, amivel ezt a fontos és szükséges problémát kezelik az üzemegység vezetői Eger csehiben. Elsősorban az üzem szakszervezeti bizottságának lenne a feladata, hogy a munkások gondjával törődjék, de kötelessége ez a gazdasági vezetésnek is, ők sem hagyhatják figyelmen kívül a szükséges normák betartását. A szarvaskői bányászok legelemibb Joga, hogy munka után tisztálkodjanak, lemoshassák magukról a munka közbeni szennyeződéseket. Az üzemegység vezetőinek kötelessége, hogy a szarvaskői bányászok fürdő-problémáját a lehető leghamarabb megoldják. 255 bányászról van szó! (pataky) « A poroszlói tsz-óvodáról Betakarítási idényhon a földeken akad munka bőven. Ilyenkor minden emberre, minden dolgos kézre szükség van. Az asszonyok, férfiak kimennek hajnalban a határba, és legtöbbször csak este jönnek haza. Az édesanyáknak így nyáron nagy probléma, hogy hol hagyják gyermekeiket. Ezt megértve, a tanácsok és a termelőszövetkezeti vezetők számos faluban létrehoztak csak a nyári hónapokban működő idénynapköziket. Ezeknek a napköziknek elsősorban nem a nevelés a feladatuk, hiszen legtöbb helyen nem szakképzett pedagógusok vigyáznak a gyermekekre. A cél az, hogy az apróságok ellátást kapjanak és felügyelet alatt legyenek egész nap. Éok helyen nagyon jól működnek az Óvodák, az édesanyák örömére. Poroszlón azonban nem ez a helyzet Sokan panaszkodtak, hiányolták az utóbbi időben a napközit, míg végül, hosszú közbenjárás után Tóth János pedagógus fáradságos munkája árán az ügy elintéződött. Megkapták a szükséges kellékeket, a napközi megnyitása azonban késik azóta is. mert a tervezett 46 gyermek helyett csak húszat írattak be. Most már csupán az a kérdés, hogy ez kezdeti bizalmatlanság, vagy az olyan emberek újabb „bizonyítványa",' akiknek csak addig van szükségük valamire, amíg azt létre nem hozzák. Reméljük azonban, hogy a poroszlói szülők rövidesen belátják — a környék termelőszövetkezeteinek tapasztalatai alapján —. hogy az idénynapközi otthonok nagyon hasznosak. s nem sokáig késik az óvoda megnyitása. (Illés Éva) Kulturális téren is segítsenek a patronálAk! fúvószenekarról, Erre mindenki büszke. Májusban s városban megrendezett ifjúsági találkozó alkalmával is felvonult az együttes, s egy idős bácsi a nézők között büszkén emlékezett: ennek a zenekarnak még én is alapitó tagja voltam. Mások ugyancsak elismerően emlékeznek a zenekar fejlődésének egy-egy állomására, hagyományaira. Ugyanitt — igaz, bogy időszakonkénti kieséssel, mert a nagy szezonban nincs másra idő, csak a munkára — nem egy eredményt értek el a színjátszók és táncosok is. Érdemes lenne ezeket a csoportokat elvinni néha egy-egy vidéki szereplésre, „tájelőadáa- ra". A hely, hogy hová, nem lenne különösebb gond, hiszen a gyár éppen készítményei révén kapcsolatban van a közelebbi és távalabbi termelőszövetkezetekkel. E fáradozásnak a későbbiekben többszörösen megtérülne haszna. A többi között — nem mellékesen — nagyon sokat jelentene azoknak a fiataloknak, akik ma még elkívánkoznak a faluról. Jndokaik ugyanis legtöbb esetben úgy szólnak, hogy a meglehetősen nehéz mezőgazdasági munka mellett nincs elég művelődési lehetőségük. Nem találják meg ezért úgy helyüket szülőfalujukban, mint a városokban, ahol több mozi, szinház, az üzemekben művelődési otthon várja, számtalan lehetőséggel valamennyi- üket. Segítsenek tehát az ipari üzemek a termelőszövetkezeteknek kulturális téren is. Munkájuk nyomán azok a fiatalok is otthon maradnának, akik ma a város felé tekingetlek, sokszor meggondolatlanul. El kellene ezen gondolkozni íz üzemekben és a termelőszövetkezetekben egyaránt és mi- slőbb valósággá kellene vált*. ii a terveket. Weidinger László férőhelyes istállót építettek, az fi idén egy másikat hoztak rend- k be több sertésfiaztatéval és b juhhodállyal együtt a tsz szá- U mán. A termelőszövetkezet a pártszervezetének erősítésére n ugyancsak gondoltak a gyár- % ban. Az üzem párttagjai közül é egyet olyan beosztásba helyez- » lek, hogy az legalább fél nap- e ját mindig a Petőfi Tsz-ben sí tölthesse. g 1 De — s ez nem hangulatron- h tás — szükség lenne még másra n Is. Nagyon hasznos volna, ha n a gyár — s nem csak a hatvani n Cukor- és Konzervgyár, hanem sí általában a megye patronáló ipart üzemei — a kulturális p munkában is segítenék a tér- v melőszövetkezeteket. A hatva- rí ni Petőfi Termelőszövetkezet !< esetéhon nincs különösebb » gond, éppúgy, mint Recsken v sincs, ahol az Ércbánya mun- l< kásái ugyancsak a helybeli v Kékesi Gyopár Termelőszövetkezetet támogatják. Ezeken a b helyeken nincs különösebb h gond, ha kulturális megmos- n dulásió! van szó. A termelőszö- j, vetkezetek tagjai ott vannak n helybon, s rendszeresen eljár- r nak a hatvani gyár, vagy a is recski bánya művészeti cső- j, portjainak előadásaira. A< n Üzemek kultúrmunkásainak n azonban nemcsak ez lehetne a sí feladatuk, hogy a hozzájuk kö- ú z el eső termelőszövetkezetek n tagságának kulturális igényeit n kielégítsék. Szükség van rájuk n másutt is. Kis falvakban, ahol ts a termelőszövetkezetekben ü még nem indult meg az önálló kulturális munka. A recski ü bányász színjátszók például az t{ utóbbi időkben rendszeressé y teszik látogatásaikat több fa- t. luba, így s nemrégen bemu- a‘ tatott Pettyes című színművet is több helyre elviszik. Nem n lenne báj. ha ugyanezt tennék a hatvani Cukor- és Konzervgyárban is. Ennek a sok mun- a; kast foglalkoztató (izemnek v' meglehetősen nagy kulturális e hagyományai vannak, Nem n kell másról beszélni, csak a Aki a hatvani Cukor- és Konzervgyárban a helyi Petőfi Termelőszövetkezetről, ennek a közös gazdaságnak pat- ronálásáról beszél, esak jó eredményekről számolhat be gazdasági és politikai téren egyaránt. A gyár munkásai az elmúlt évben nagyszerű, új, 50 — Jó estét kívánok. Parancsolnak valamit? Sürög-forog, a mar kész is a gőzölgő kávé, a tisztára terített asztalon sorakoznak a vacsora- eszközök, Hatalmas piros könyv őrzi a vendégek véleményét. Lapozz zunk esak bele. „Jaj, fogyókúra — ezt nem a moletteknek találták ki” — így vélekedik az ellátásról Ráca Ilona, az egri Gárdonyi Géza Színház tervezője. „Nem hiába magason van, magasszínvonalú a kiszolgálás" — mondják meg véleményüket a Budapesti Konzervgyár tu- ristái a vendéfogadásrál. Ezek a vélemények ía mind azt mutatják, hogy a Benkö Jánosné által vezetett mátra- szentimrei Vadvirág-turistaház közkedveltségnek örvend nem- csak a környéken, hanem az ország más vidékein is, A turistaház belső termében vidám, meghitt hangulat uralkodik, a modern zeneszekrényből áradó muzsikára táncolnak a fiatalok, s az öregek az asztal alatt verik lábukkal a taktust. Annyira azért még ők sem öregek. ★ Csendben szunnyad a kis falu. Távolról a múltat idéző jel- 3őtüzek gyúlnak a hegyormokon jelezve a táborozókat, akiknek vidám énekétől néha késő éjszakáig hangos a környék. De most esend van, csak a szellő eirógat lágyan és a régi múlt történelméről susognak a mdtraszentimrei esték, Kovács János Mátrasxentimrei esték megkaptatott könyveket. , Fény szűrődik az udvarra. A folyosón levő szekrények előtt Bajnok Terézia, a könyvek őrzője szorgoskodik. Rendezi a behozott példányokat és sajnálkozva nézi a darabokra málló könyveket. Bizony ráférne már a bővítés, $ kis falu lakosai annyira , szeretnek olvasni, hogy két hónap alatt valamennyi könyv megfordul az emberek között. ■ Szláv könyvek is elég szép i számban sorakoznak a polcokon, ez szükséges is, hiszen a falunak több mint a fele szlo- < vak ajkú. Drevoná Dedina — próbálom > betűzni a könyv elmét, de sehogy sem sikerül. > — Nye rozomis? — kérdezi a < csinos könyvtáros. Mit válaszolhatnék: — Nye rozumjem! — Fa falu — ez lenne megközelítőleg a címe a könyvnek, i de pontosan ő sem tudja. Hát akkor én?.,, A Vadvirág« i turistaház,,. Kanyargós úton kell felka- paszkadni hozzá, majdnem a ■ hegytetőre. Hatalmas épületével olyan, mintha őrködne a 1 kis falu nyugalma felett, pedig 1 itt uralkodik legtöbbször a nyugtalan jó kedv, A népszerű „főúr”, a mindig ' mosolygó János bácsi, pillana- ; tok alatt előkerül. 3etnek kell összesített jelentést készíteni «- néz fel a papírról, azután, amikor barátságosan megvendégelte az érkezőket. Lassan falydogál a beszéd, egy élet munkájáról szólnak a mondatok. Képeket mutogat az egykori ötházhutáról, a csörgő malomról, a hóban didergő mezítlábas gyerekekről. Az ő kutatása! ízes, szép szavakkal mesél a régi történelemről, Vidróekirál és közben kezével lágyan simogatja az asztalon heverő kvarckristály fehér tüskéit. Ahagy beszél, szemében büszke fény csillan, meghazudtolva az ötven évet. A lakása szinte egy kis helytörténeti múzeum: ásványok, könyvek, iratok, régi szerszámok teszik érdekessé a szobát. A rövid idő lejárt, Agasvár felöl szobába pillant egy fényes csillag. Búesúzni kell, dolgozni engedjük a község ezüstös hajú polihisztorát, Zakupszky Laci bácsit. Aki, gondolom, most az egyszer nem haragszik meg a bácsi szóért. Nevetve bólint és még kikísér a faragott kapuig. A könyvtárban > Ez a kifejezés nem egészen pontos, mert a belépő hiába keresné a könyvtárt, az iskolában sehol sem találná. Két barna színű szekrény őrzi a szellemi táplálkozás kellékeit, a Messze alattunk marad a Mátra kapuja, a hegyek aljén szélesen elterülő város: Gyöngyös. A szerpentin fehér szalagja vezet egyre feljebb, ahol már csak a magasröptű hegyi sasok fészkelnek — és fészket rakott magának az ember is, messze fenn a hegyek között. Az út hirtelen kanyarodik a kis mátrai faluba: Mátraszent- imrére. A házak fehérre vagy színesre meszelve fogadják az érkező üdülőket. A bibarszínben olyanok az apró házak, mintha a Hófehérke és a hét törpe mesevilágából léptek volna ki. Mit csinálnak ilyenkor az emberek, itt fenn nagy magasságban, ahonnan a rossz nyelvek szerint, még a „meszes is háttal tolat vissza", mert tovább nem vezet az út? A község polihisztoránál Pipaszányi időre tévedtünk be csgk a község igazgatótan<- tójához, Zakupszky Lászlóhoz, a fákkal övezett, kúriának is beillő házába. Az est már hosszú árnyéket vetett a szobába, megnyúlt a vén diófa árnyképe is az udvaron, de ő még mindig az asztal fölé hajolva dolgozott, A múló évek nem kímélték az egykor gyalogosan érkező tanítót. Az idő festéke ezüsttel vonta be a haját, ami még nagyobb tiszteletet sugároz az akaratos arcnak. Lassan az ötvenedik évétől is búcsút mondMég mindig töretlen a lendülete. «— A Néprajzi Kutató Inté-
