Népújság, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-22 / 172. szám

1960. július ZZ., péntek NEPOJSAG Amilyen az adjon isten __ No s igen: „amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj isten” — tartja a kétségkívül bölcs népi mondás és nem is ok nélkül. Jia válaki köszönés nélkül rúg­ja be az ajtót, ne várjon szé- ’ t, tisztességet. Azám, csak- ' gy most nem az adjon isten­ei van a baj, hanem éppen a jgadj istennel... Erről kell néhány szót ejte­ni, s nemcsak egyszerűen az il­lem miatt, bár az sem lenne kis dolog, de sokkal inkább ami a kölcsönösséget illeti. A ííölcsönössséget, amely többek között összefűzi az ipari mun­kást a mezőgazdaság dolgozói­val — a munkásosztályt a pa­rasztsággal. Tény, senki se ta­gadja, nem is tagadhatja, hogy a munkásosztály nemcsak mondta: lépj be a szövetkezet­be, de arról sem feledkezett meg, hogy segítséget nyújtson most már az új szövetkezeti tagnak, az új szövetkezetek­nek, hogy a belépést a tovább­lépés is kövesse. S most nem is arra akarunk Itt hivatkozni, hogy a gép és szakember, műtrágya és politi­kai agitáció nem volna fontós, sőt, talán a legfontosabb. In­kább arra szól a hivatkozás, hogy az ipari üzemek munká­sai maguk is részt vettek és részt vesznek a mezőgazdaság nagy munkájáhan, hogy két kezükkel, izmaikkal, erőfeszí­téseikkel kinn a földeken is segítsék az újat, hogy megiz­mosodjon, hogy ne csak terem­jen a föld, de a magtárba is kerüljön a drága kenyérnek- való. Tette és teszi ezt a munkás- osztály azért, mert nemcsak mondja, de szövetségesének vallja is a parasztságot; tette és teszi azért is, mert közös gondnak'tudja és érzi mind­azt a gondot, nehézséget, amely bizony természetes velejárója az egész országot átformáló szövetkezeti mozgalomnak. Hogy ezt hány és hány szövet­kezetben ismerik el, méltá­nyolják, nehéz volna felsorol­ni is. Szövetkezeti parasztsá­gunk legöntudatosabb rétege, sőt nem kevesen azok közül is, akik az első esztendőt mérle­gelik majd az év végén, őszin­te örömmel vette ezt a segít­séget, s nem fukarkodik a há­lájával sem. Elsősorban termé­szetesen ez a hála: a munka. A szorgos, odaadó és így ered­ményt is hozó munka. Ezt előre kellett bocsátani! Előre, mert néhány helyen, szerencsére, nem sok szövetke­zetben, fukarul bánnak ama bizonyos fogadj istennel, ami pedig legalábbis kijár, ha már becsülettel szólt az adjon is­ten. Nos, ezzel a becsületes kö­szönéssel — hogy már csak a közmondásnál maradjunk — nem maradtak adósak a gyön­gyösi Szerszám- és Készülék- gyár kiszesei sem Nagyfüge- den, ahol a kombájn miatt az aratásban ugyan nem, de a be­takarított gabona széthordásá- bán aztán már annál inkább kivették a részüket. Úgy mond­ják a Hatvani KOrtzervgyár- ban, hogy a helybeli Petőfi szövetkezetbe másfélszáz fiatal köszönt be, nemcsak az ille­delmes adjon istennel, de ka­szával is és ... Es bizony mind a két helyen elmaradt a fogadj isten. Még világosabban: mégcsak, hogy természetesen vették a nagyíü- gedi szövetkezeti tagok, vagy a Petőfi-beliek a segítséget, az hagyján, de az már nem, hogy sehogyse állt rá a szájuk a fo­gadj istenre, a köszönésre. Az. nem volna baj, miért is lenne, hogy ezeknek a szövet­kezeteknek tagjai is természe­tesnek veszik: segít nekik a városi munkás — de rosszul hangsúlyozzák, minden bi­zonnyal rosszul, ezt a szót, hogy természeti. Mert lehet azt úgyis hangsúlyozni, hogy ez jöjjön ki belőle: természetes, hogy1 segítenek, hisz munká­sok, hisz közös az ügyünk ... Meg lehet így is: természetes, hogy segítenek, mi más dol­guk? Az ilyen rosszul hangsúlyo­zó Színészt nem nagyon tapsol­nák meg sem a nagyfügediek, sem a hatvaniak, akármelyik színtársulat jönne el községük­be, városukba. De hogy már a szólásmortdá- sóknál maradjunk: a lányom­nak mondom, hogy a menyem is értsen. Ezt a két példát hoz­tuk csak, de ne csak a nagy­fügediek, meg a Petőfi szövet­kezet tagjai értsenek belőle, hanem mindazok — igaz, hogy örömül legyen mondva, nem sokan vannak —, akik bizony ilyen, vagy olyan formában megfeledkeztek a régi mondás­ról, kicsit aktualizálva: Legyen olyan a fogadj isten, amilyen az adjon isten. Mert ez is hozzájárul ám a munkás-paraszt szövetség to­vábbi erősítéséhez. Gyurkó Géza Csépelnek a detki Szabadság Tsz-ben A megyében az elsők között kezdték meg a detki Szabad­ság Termelőszövetkezet őszi árpájának aratását a gépállo­más kombájnjai. Gyors mun­kával, időben learatták a két­száz holdat, s levágták, elcsé­peltek az ugyancsak kétszáz hold tavaszi árpát is a gépál­lomás kombájnosai. A búza aratását csupán azért nem kezdhették meg aratni, mert nem volt kombájnérett, a szö­vetkezetiek azonban nem vár­tak a gépekre, hanem kézzel vágták le a búzát. A csomók­ban teljesen beérett a búza is, így a hét elején a termelőszö­vetkezet valamennyi rendel­kezésére álló fogatával meg­kezdhette a hordást, s ezzel egy időben a cséplést is. Nagy munka vár a cséplő­gépre, mert kimagaslóan szép termést kell elcsépelnie, a hol- dankénti átlagtermés magasan felülmúlja a tervezettet. Jellemző számok Heves megye mezőgazdaságának második ötéves tervéből 16 éve szabad a Lengyel Népköztársaság Zászlókat lobogtat a szél a varsói Marsalkowszka utcán, a felszabadulásra emlékeztető transzparensek magasodnak a Kopemikus téren és a Tu­domány és Kultúra Palotájá­nál. Ünnepelnek az emberek, ünnepel az ország. Tizenhat évvel ezelőtt, ezen a napon, 1944. július 22-én, a Lengyel Nemzeti Felszabadító Bizott­ság kezdeményezésére kihir­dették a demokratikus és füg­getlen lengyel állam megala­kulását. Új ország született a háborúszaggatta Európa föld­jén, egy felszabadított ország felett lobogott a fehér-piros, címeres nemzeti zászló, hir­detve a fiatal Lengyel Nép- köztársaságot. A füstölgő romok felett új élet indult. A varsói felkelés és a weszterplattai hősök kö­vetői egy romországban tet­ték meg az első lépéseket, hogy új lakóépületek maga­sodjanak a szükségbarakok helyén, örökre eltűnjenek a nyomornegyedek. A német fasizmus dühöngé­se teljesen tönkretette az or­szág fővárosát — Varsót. A felkelés leverése után csak romok maradtak. Utcasorok dőltek romba a fasiszta meg­torló hadműveletek során, karcsú-testű hidak roncsait folyta körül a Visztula. Gazdaságilag mélypontról indult a 16 éve szabad. Len­gyelország. Az országépítőkre komoly feladat várt, s ha az elmúlt 16 év eredményéit fi­gyeljük, ezt a feladatot siker­rel el is végezték. A Növi Svíat út mentén korszerű, modem lakóházak sorakoz­nak. megváltoztatta arculatát a Marsalkowszka utca. új kül­sőt kapott a régi tér, a Sztarie Miaszto. Felépültek a gyárak, az erő­művek, új város épült a mi Sztálinvárosunk mintájára, a Kakkó melletti Nova Huta. Az agrár—ipari országból az újjáépítés során ipari—agrár ország lett. A föld végre azok kezébe került, akik a verejtéküket hullatják a termelésért. A kikötőbe is visszatért az élet, a Gdanszki és Gdiniai kikötőbe egymás után érkez­nek be az óriás tengerjáró hajók és Lengyelországot ösz- szekötik a világ minden részé­vel. A hajógyárakban több­ezer tonna teherbírású hajó­kat építenek és modern vil­lamosszerelvények kezdik meg próbaútjukat Varsó és Krakkó között. A népi demokratikus orszá­gok közül a második világ­háború alatt a legsúlyosabb veszteséget Lengyelország szenvedte. A háborúban és a fasiszta német megszállás kö­vetkeztében hatmillió ember vesztette életét és 1,6 millió vált munkaképtelenné. Az ipari épületek 35 százaléka, az erőművek 52 százaléka, a gépek és berendezések 45 szá­zaléka elpusztult. S hogy ebből a helyzetből mégis talpra állt az ország, az a pártvezette munkások igye­kezetének és a szomszédos szocialista országok segítség- nyújtásának köszönhető. Gyors ütemben épül Len­gyelország. csinosodik Varsó, de az új házsorok között a Tudomány és Kultúra Palotá­jának közvetlen szomszédsá­gában kiégett romépületet hagytak emlékeztetőül, mert a lengyel munkások a fasiz­mus éveit sohasem akarják feledni. A történelem lapjára 16 évvel ezelőtt írta fel nevét a Lengyel N ériköztársaság. Most ünnepelnek az országban és ebből az alkalomból a továb­bi munkához békés, boldog életet kívánunk a testvéri Lengyel Népköztársaság va­lamennyi lakosának. (K. 3.) Fejlett állattenyésztés, — magasabb jövedelem Régi igazság már, hogy a mezőgazdaság igazi jövedelmét az állattenyésztésből nyeri, s Mi az oka? Elég gyakran hallani még ma is, de különösen néhány évvel ezelőtt volt szokás emle­getni a „mai fiatalokat”. Nem minden él nélkül. És amikor megjelent a szögekkel kirakott cowboy-nadrág és a hosszú orrú „csuka” a fekete, kereszt NAGYANYO Idősebbek a fiatalokról csíkos pulóverrel, a lányok pe dig sörényt növesztettek a tar­kójukra, és felhúzták a félláb' szárig érő halásznadrágot, az idősebbek sokszor összenéztek mögöttük, és csak egy hosszú sóhajra futotta a véleményük­ből, az már féligmeddig meg­békélésnek számított. Enyhült a divat, vagy már jobban hozzászoktunk? Vagy a fiatalokról változott meg a vé­leményünk? Hol a válasz erre? Kíséreljük meg a feleletet megtalálni. Petőfibányán Kulcsár Sán­dor párttitkárt'kerestük meg. Maga is fiatal ember, a gép- üzem pártszervezetének a tit­kára. Amikor a kérdés elhang­zik, nagyon komoly arccal néz maga elé. Látszik rajta, hogy nem akar elhamarkodott véle­ményt mondani. — A mai fiatalok? ... Sze­rintem sokat változtak. Elő­nyükre. Bár akad közöttük még feltűnően öltözködő és vi­selkedő, de ezeket a társaik is elítélik, sőt megréndszabályoz- zák őket A lányók szóba sem állnak az ilyen hangoskodó if­jú emberrel. A mai fiatalok munkájukat becsülettel elvég­zik. Szorgalmasak. Jól műkö­dik a KISZ-szervezet, különö­sen amióta Nagy László lett a KISZ-titkár. Becsülettel kive­szik részüket a társadalmi munkából. De a KISZ-tagok a termelő munkában is kiemel­kednek. A Szakma ifjú meste­re címet kilencen érték el kö­zülük. Névszerint is érdemes megemlíteni Papp Jánost, Po- dani Istvánt, Szabó Kálmánt és Illés Vilmost. Tehát megvan a nyitja an­nak, hogy miért változott meg az idősebbek véleménye a fia­talokról: mert megváltoztak a fiatalok. Es ezt a folyamatot vajon csak szemlélték az idősebbek? — Nem — fűzi tovább a gon­dolatot Kulcsár elvtárs. — Se­gítették a fiatalokat. így pél­dául Horváth V. József és idős Raáb János hosszú évek óta szinte minden lépését figyelik a fiataloknak. Nemcsak a szak­munkában vezették és irányí­tották a fiatalokat, hanem az udvarias magatartásra is ráne­velték őket. Előfordult, hogy keményen csattant a hangjuk, ha valamelyik fiatal tisztelet- lenül szólt De még az öltözkö­désüket is megbírálták. Szelíd szóval irányították az eleinte jampecesen öltözködőket, és ennek meg lett az eredménye. Az tény, hogy harsogó színű ingeket, szénaboglyára emlé­keztető frizurákat már csak el­vétve látni Petőfibányán. Ha valaki ilyen módon öltözködik, arról kiderül, hogy nem a te­lepen lakik. De arról sem pa­naszkodnak az idősebbek, hogy velük szemben tiszteletlenül viselkednének a fiatalabbak. A fiatalok pedig ma már szí­vesen veszik, ha az idősebb szakmunkások elmondják vé­leményüket akár a munkájuk­kal kapcsolatban, akár a visel­kedésükről. Az elmondottakból kivilág­lik, hogy a fiatalok magatartá­sa nagy mértékben az üzemi kollektíva életétől függ. Ma már a munkahely nemcsak a kereseti lehetőséget jelenti, ha­nem a nevelés eszközét is. Nem lehet a nevelést, a fiatalok jel­lemének alakítását elválasztani a társadalom, illetve a szűkebb környezet hatásától. A gép­üzemben a pártszervezet, a KISZ-szervezet és az idősebb munkások együttes erővel irá­nyítják a fiatalokat. Ez a ma­gyarázata mindennek. G. Molnár Ferenc mindenhol az a gazdaság vi­rágzik jobban, amely több ál-, latot tud eltartani és felnevel­ni. Az alábbi példák is ezt iga­zolják. FELDEBRŐN a Rákóczi Tsa .tagsága jelenleg 3000 csibe fel­nevelésével foglalkozik. A csi­bék igen szépek, megközelítik a vágósúlyt, s az elszállítás után jó jövedelem származik nevelésükből. Ennek ösztönző példáján okulva, most újabb 2000 naposcsibét hozattak, á nyár folyamán pedig még egy újabb, 3000 darabból álló szál­lítmányt nevelnek majd. fel. Hizlaldájukban 87 hízó hízik, s hogy még jövőre ennél is töb­bet tudjanak hizlalni, 75 anya­kocát állítottak be. BESENYŐTELKEN a Sza-' bad Föld Tsz-ben csaknem 200 szarvasmarha jut 1100 hold földre. Itt a szövetkezet „ara-: nyának”, azaz „aranyforrásái nak” nevezik azt a 87 hízómar­hát, amelynek zömét még az idén, decemberben elszállítják. Mintegy 600 000 forint jöve­delmet hoz majd a tagoknak a szerződött szarvasmarha. A betervezett 139 sertéssel szem­ben 212 darabot tartanak, s a tervszerinti 27 hízómarhával szemben 87-et hizlalnak. A kö­zeli hónapokban 103 hízottser­tést adnak át az állatforgalmi­nak, 20-ról 40-re fejlesztik az anyakoca-állományt, s az év végére még 109 süldőt hizlal­nak meg átadásra. Az állattenyésztés sikerének, jó eredményeinek köszönhető, hogy a szövetkezetben 60 fo­rintot terveznek egy munka­egységre. A közelmúltban min­den tagnak 20 forintot osztot­tak egy-egy munkaegység után; és több szövetkezeti tag — Sza­bó Zsigmond,.Űri Péter, Nagy János és társaik — eddig már mintegy 10 000 forintot kaptak előlegként. ; — A PARÁDFÜRDÖ1 ÁL­LAMI GYÓGYINTÉZET szom­szédságában a nővérek részére átalakítottak egy régi épületet- Az átépítés befejezés előtt áll és az átadás után véglegesen megoldódik a gyógyintézet dol­gozóinak elhelyezése. gyen. És ha elfárad a terhes munkában, sétálni viszi, s azt mondja, neki ez a pihenés ... És míg a szülők benn a gyár­ban építik szemefényük .jöven­dőjét, addig nagyanyának van gondja rá. A hogy a földön járva- kelve az ezerarcú nagy­anyákat látom, eszembe jut az ő arca is — ki az enyém volt. — A csalódás, amit okoztam szívének, — a virág, amit künn az illatos réten nem gyűjtöt­tem tarka csokorba, hogy elvi­gyem, s kedveskedjek neki —, a sürgős munka, ami ráért vol­na, s nem látogattam meg éle­tének magányos telén, pedig hogy várta mindig, hogy nyí­lik az ajtó, — a fehér papír, ami most is vádol, s toliam nem irta rá a levelet, pedig, hogy várta a hirt mindig ró­lam, — a kendő, amire nem jutott pénzem, hogy hűvös es­tén fehér haját borítsa... S most már csak egy halvány kis rózsaszál hullhat kezemből sír­jára szerényen, ahol pihen, — talán még ott, a síron túl is fe­lém nyújtva fáradt karjait. Szivemből keserűn fakad a só­haj, súlyos vádak nyomaszta­nak, — de késő! Ő csak még egyszer, egyszer csókolhatnám könnyező szemmel áldott jó kezét! Dr. Rőczey Ödön \ óra búcsúra int, ad egy forin­tot. — Ezen cukrot vegyél ma­gadnak —, mondja, s örül ha mondom, hogy boldog vagyok! Délután van és július. Kite­kintek az ablakon és ott látom most megint nagyanyát. — Az arca más, de neki is fehér már a haja. Fáradt hangján halk altatót dúdol, lelke a titkos jö­vőt kémleli, mikor a csöppség már elszenderült. — Vajon mi­lyen sors vár a kedvesére? — jobb, szebb-e, mint az ő élete volt? — Nyugodj meg — mon­dom, de csak halkan ejtve, hogy a gyermek had aludjon tovább —, kis unokád boldog, békés világ hajnalán tett az­zá, aki vagy, Öröm és ragyogó béke kora ringatja most a böl­csőt, s teszünk, hogy így le­gyen! 1TS edves nagyanyái — ő az, aki nélkül oly nehéz lenne az élet. Mindig ott van, hol dolgos kézre vár a munka; kidolgozott keze nem fárad el, amelyhez olykor fürtös hajá­val hajol a kedves, hogy a kö­vetkező pillanatban pajkosság- gal szomorítsa aggódó szívét... De á megbocsátás simogató hangja újra rendbe hoz min­dent. Már nem is tudna nél­küle élni! A jó falat csak neki juthat, s a megtakarított pén­zecskén ruhácskát vesz neki, hogy boldog, s még szebb lé­D Hután van és július. Bo­lyongó felhők forgata­gából csillan a napsugár és rá­csókol fehér hajára, s ahogy nézem, kis gyermekkorom messzi távolából élő erővel lép elő a kép ... Ha minden emlék el is múlt már bennem, meg­maradt lelkemben egy régi — szép! Kicsiny szobában fényes kö­tőtűi serényen hurkolták a pa­mutot, s közben mesélt és én boldogan hallgattam őst korok furcsa történetét. Minden meg­újuló nap találkoztunk. Én voltam neki talán az ajándék: a boldogságom és az örömöm — s hogy örült ő is, hogy ha látta: gyönyörködöm régi me­séiben. Folyvást kutatott, s egyre keresett, mit adhatna még oda nekem, hogy minden vágyam nyomban teljesüljön, s mily különös! — mindig talált valami furcsaságot a fiókok­ban, meg szekrényében. Más­kor meg nagy képeskönyveket néztünk és minden kérdésem megválaszolta, s ha vihar jött és a felhők között félelmesen bujdosott a villám hosszú fé­nye, dörrenve rázva meg az ablakot, milyen jó volt oltal­mát keresni szerető, féltő ölén... És amikor a kis unoka felcseperedik, neki mégis min­dig gyermek marad. Mesélne Még, de nincsen rá idő, s ha az Elkészült Heves megye me­zőgazdaságának második öt­éves terve; a megyei tanács elfogadta a tervet és most t hó végén Budapesten is meg­tárgyalják majd, a megyék terveit összesítik és ez az égési adja az ország mezőgazdasá­gának második ötéves tervét, A Heves megye tervének el­készítése hatalmas munkát igényelt, több hónapra tehető a készítés ideje és talán szá­zakra azoknak á létszáma, akik e terv összeállításában közreműködtek. A második ötéves terv sze­rint Heves megyében a vetés- szerkezeten nem változtatnak, inkább a termésátlagok eme­lése a mezőgazdaság feladata A terv készítői az 1960-as évet tekintették alapnak, amelyhez a terv adatait viszonyították, amelyhez a fejlődést méretez­ték. A tervek szerint öt év alatt a holdankénti átlagterméseket húsz-huszonöt százalékkal keli emelni. Komoly fejlődés következik be a szőlőtermelésben, vala­mint a gyümölcstermelésben, Az ötéves tervben előírtak sze­rint megyénk területén három­ezerötszáz hold szőlőnek nagy­üzemi rekonstrukciójára, va­lamint telepítésére kerül sor. A szőlők jelenlegi területe csak ezer holddal növekedik, s csak ennyi lesz az új tele­pítés. Kétezerötszáz hold a re­konstrukció, azaz a régi szőlők nagyüzemi művelésre való át­telepítése. A háromezerötszáz hold új szőlőnek harminc szá­zaléka csemegeszőlő lesz. 1965-ig mintegy kétezer hold nagyüzemi gyümölcsös telepí­tését tervezték. A kétezer hold gyümölcsösben 300 hold bo­gyósgyümölcs és 250 hold mál­na szerepel. A termésátlagok nagyarányú növelésével egy időben biztosí­tani kelf a megfelelő talajerő- utánpótlást. Az ötéves tervben a műtrágyafelhasználás 40 százalékkal növekedik az 1960-as évhez képest, ugyan­akkor a szervestrágyafelhasz- nálás is jóval nagyobb mérté­kű lesz, ugyancsak 40 százalé­kos emelkedés következik be. A második ötéves terv ké­szítői alaposan kidolgozták az állattenyésztésre vonatkozó ré­szeket. Megyénk állatállomá­nya az elkövetkezendő idők­ben 25,4 százalékka] emelke­dik. Ezek a számok és általá­ban ez az ötéves terv a terme­lőszövetkezetek tervét jelenti. Ennek . megfelelően elmond­hatjuk, hogy öt év alatt 37 százalékkal több tehenet számlálnak majd megyénk termelőszövetkezetei. 41 szá­zalékkal növekedik a sertésál­lomány. A tenyészsertések szá­ma 41,8 százalékkal emelke­dik. Jelentősen bővül a juhállo­mány, mintegy 14,3 százalék­kal. A törzsbaromfi állomány 41,1 százalékos növekedést mu­tat majd az 1965-ös esztendő­ben. Megyénk második ötéves tervének mutatói szerint a felvásárlás is jelentősen meg­növekedik. Jellemzően a nagy­üzem] gazdaságokra, megnöve­kedik a mezőgazdasági gép­park. Az ötéves terv végén 151 lataszírális holdra jut majd egy traktor. 359 holdra e»y mű­trágyaszóró, összesen 450 kom­bájn végzi az aratást. A felsorolt számok csak mu­tatók Heves megye mezőgaz­daságának második ötéves tervéből. Csak a legjellemzőbb adatékből válogattunk ki né­hányat, mégis minden bizony­nyal elegendő ez is annak iga­zolására, hogy az elkövetke­zendő időben megyénk mező- gazdasági termelése ugrássze­rű fejlődést ér el. Megerősöd­nek megizmosodnak a terme­lőszövetkezetek és teljes mér­tékben kibontakozik megyénk­ben a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents