Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-17 / 142. szám

1960. június 17., péntek

NÉPÚJSÁG

5

Lebecsült munka?

Úgy dolgozzunk, hogy ez évben is jelenthessük:

túlteljesítettük vállalásainkat !

Hozzászólások megyénk iparvezetőinek tanácskozásán

Tegnap részletesen ismertettük Mudriczki János elvtárs, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa titkárának beszámolóját, melyet az iparvezetők megbeszélésén mondott el.

Az első felszólaló Dénes József, az egri Finomszerelvény- gyár igazgatója volt. A gyár tervteljesítési lemaradását belső és külső okokra vezette visz- sza. Hibák jelentkeztek a gyár dolgozóinak munkájában, a műszaki előkészítés és az anyagbeszerzésben, bár az exportszállításoknál olyan anyaghiányok merültek fel, amit a gyár sehogyan sem tudott megoldani. De minden lehetségest megtettek a dolgozók, hogy beszerezzék a szükséges anyagot, új technológiai eljárásokkal és megfontolt anyagtakarékossági intézkedésekkel csökkenteni igyekeztek az anyagellátási problémákat. A munkaverseny szervezésében és értékelésében alapvető hibák voltak a múlt évben, de ez évben jelentős előrehaladást értek el. A párt-, a szakszervezet és a vállalati vezetés nagyobb gonddal foglalkozik a szocialista munkabrigádokkal, de a verseny lendületét sokszor akadályozzák; az anyaghiányok.

Zárói Géza, a Mátravidéki Erőmű igazgatója kifejtette az erőmű speciális helyzetét a tervteljesítés mérésének elbírálásánál.

Sólymosi József, a Borsod- Heves megyei Téglagyári Egyesülés igazgatója, a viszontagságos időjárással igyekezett a tervlemaradást indokolni, de ígéretet tett, hogy a harmadik negyedév végére behozzák a lemaradást. Rámutatott arra, hogy feltétlenül szükséges a párt- és szakszervezeti aktívák nagyobb közreműködése a dolgozók közötti felvilágosító-ne- velő munkában. Ismertette azokat a nehézségeket és visz- szásságokat, ami megyénk területén a B 30-as blokktégla, a „svájci” tégla alkalmazása, valamint a cserép értékelése terén jelentkezik.

Mucsi Sándor, a megyei tanács ipari osztályának vezetője elmondotta, hogy a tanácsi vállalatok téglagyártásában is lemaradás tapasztalható az utóbbi időben. Ennek részben az időjárás, de másrészt belső szervezési hibák és a munkafegyelem lazulása az oka. A nehézségek ellenére is a tanácsi ipar éves és ezzel hároméves tervét teljesíteni fogja. Ismertette a tervezésben magasabb szinten jelentkező visszásságokat. Például a Gyöngyösi Vasipari és az Egri Finommechanikai Vállalat tervtúlteljesítési engedélyt kért és kapott. A tervtárgyalásokon magasabb terveket kértek és ennek megalapozottságát indokolták, mégis eredetileg alacsonyabb tervfeladatokat írtak elő a felsőbb szervek. Ezen intézkedés nyomán késedelmesen történt meg áz alacsonyabb létszám kialakítása, ami igen kedvezőtlenül befolyásolta ez év termelékenységi mutatóit Igen hátrányos helyzetben vannak a tanácsi vállalatok az állami iparral szemben a beruházási hitelkeretek, s ezen belül is a szociális célokat, szolgáló beruházások terén. Javaslatot tett az átlagbér-ellenőrzés felülvizsgálatára, mert konkrét példák bizonyítják, hogy az átlagbér-ellenőrzés rendszere több esetben károsan befolyásolja a jobban képzett, tehát magasabb alapbérű munkásgárda kialakítását. Ugyanis a vállalatok igazgatói fegyelmi és anyagi felelősség tudatában sok esetben a legjobb szakmunkásokat küldik el és alacsonyabb fizetésű — természetesen gyengébb képességű -- munkásokat vesznek fel, hogy ilyen kényszerintézkedések árán is biztosítsák az átlagbér betartását.

Gyetvai Béla, a Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatója kifejtette véleményét, hogy a téglagyárak „svájci” blokkos (nagyobb méretű) téglára való átprofilírozása kellő előkészítés és műszaki megalapozottság nélkül történt. Lassan már tarthatatlan lesz az az állapot, hogy egyes anyagfajtákból a tanácsi építőipari vállalatok csak azt kapják, ami éppen megmaradt. A munkaverseny kibontakozását akadályozza az a körülmény, hogy a vállalat igen hátrányos helyzetben van bérezési szempontból a ktsz és egyéb építőipari szektorral szemben. A jelenlegi bérrendezéssel nem ért egyet, mert az továbbra is fenntartja a korábbi aránytalanságokat.

Tóth Sándor, az MSZMP Heves megyei Pártbizottságának osztályvezetője felszólalásában kifejtette, hogy a beszámolóban ismertetett hiányosságok általában nem jellemzik megyénk iparának összességét, de a problémák, a nehézségek fennállnak, rá kellett azokra mutatni, közösen és nyíltan meg kell tárgyalni azokat. Vitassuk meg a problémákat és utána közös erővel tegyünk meg mindent, hogy a termelést gátló tényezőket megszüntessük. örömmel hallotta és pozitiven értékeli a vállalatok vezetőinek felszólalásait, akik nem iparkodtak a hibákat elkenni és a legtöbb esetben maguk igyekeztek a megoldás lehetőségeit megkeresni. Kétségtelenül nagy számban merültek fel olyan nehézségek, amelyekre az értekezlet során megoldást nem lehet találni, mert ahhoz több minisztériummal és általában a felsőbb szervekkel kell tárgyalni. Tóth elvtárs ígéretet tett, hogy" a megyei pártbizottság az SZMT- vel közösen megbeszéli a további teendőket, és a jelenleg mutatkozó hibák és hiányosságok megszüntetésére megfelelő javaslatokat terjesztenek az illetékesek elé. Ezen túlmenően a szervezés, a munkafegyelem megszilárdítása, agitá- ciós és propagandamunkában a legmesszebbmenő segítséget biztosítják a vállalatok részére.

A megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának megbízásából a termelőszövetkezetek patronálásával kapcsolatosan fontos határozatokra és teendőkre hívta fel a vállalatok vezetőit. A megyei pártbizottság és a megyei tanács a leghatározottabban állást foglalt amellett, hogy részaratást nem engedélyeznek, még azokban a tsz-ekben sem, ahol munkaerőhiány jelentkezik. Ezzel szemben a lehető legtöbb segítséget kell adni ahhoz, hogy az üzemek munkásai minél nagyobb számban és szervezetten vállaljanak aratást a termelőszövetkezetekben. A munka ellenértékét munkaegységben átszámolva, közvetlenül az aratás befejezése után természetben kell kiadni az aratásban részt vett idegen munkásoknak. Az üzemek igazgatói haladéktalanul- állapítsák meg, hogy a dolgozók közül kik vállalhatnak aratást.

A névsor összeállítása után az éves szabadságot adják ki ezeknek a munkásoknak. Jelöljenek ki egy felelőst, aki szerződést köt a termelőszövetkezettel az aratási munkák végzésére. Az üzemek vezetői és minden öntudatos munkás folytasson agitációt annak érdekében, hogy a családtagok . is vegyepek részt a termelő- szövetkezetek közös munkájában, szabad idejükben az üze-' mi munkások is szaporítsák hozzátartozójuk munkaegységét. Nemcsak a parasztság, hanem az ipari munkásság és az egész ország közös ügye, hogy Idejében elvégezzük a mező- gazdasági munkákat, jól elvégezzük az aratást. Mindnyájunk kenyeréről, közös ügyünk előrehaladásáról van szó. Ezért becsülettel kell ób érdemes is dolgozni.

Mudriczki János, az SZMT titkára, több kérdésre és hozzászólásra válaszolt, majd Simon Lajos, az MSZMP megyei pártbizottságának osztályvezetője összefoglalta a tanácskozás tapasztalatait, fel* hívta a figyelmet a soron következő legfontosabb felada* tokra és sok sikert kívánt á további munkához.

Aratásra készülnek a gyöngyösi XII-es akna kiszistái

Első hangzásra kicsit furcsa és egyesek úgy vélekednek — na, megint visszajön az az Idő, amikor az ipari munkások aratták le a falusiak termését, a munkás—paraszt szövetségre hivatkozva és utána drága pénzért vásárolták meg a három vagy négy csirkének az árpát, rozsot és ocsut.

Az ilyen emberek félreértik a mostani segítséget, vagy pedig akkor sem értenék, ha ítéletnapig magyaráznánk nekik. Ez az ő dolguk! Mi tovább csináljuk azt, ami helyes.

titkáron a jövő hőt első napjaiban Kezdődik az aratás

elég sok aratnivalónk lesz, Így tehát 200 aratópár is részt vesz a munkában. A termelő- szövetkezetnek három üzemegysége van és az aratópárokat ezek az üzemegységek szervezték. Az aratóbrigád mellett KISZ munkacsapatok is részt vesznek az aratásban. A KISZ- szervezet tagjai vállalták ugyanis, hogy azonkívül, amit a szülei mellett elvégeznek, learatnak még száz hold gabonát.

A terméskilátásokról a következőket mondta Bagi Benjámin:

— A terméseredményekről biztosat mondani csak a betakarítás után lehet, azonban azzal a megjegyzéssel, hogyha valami baj nem éri a vetést, most is elmondható, hogy jól sikerült a gabona, őszi árpából körülbelül 14 mázsás holdan-j

ként! átlagtermésre számítunk, és általában elmondható, hogy a termés a tervekben szereplő mennyiségeket 15—20 százalékkal meghaladja. .

A továbbiakban arról beszélt az Üj Élet Termelőszövetkezet elnöke, hogy a termelőszövetkezet áruértékesítés! tervében a gabonafélék is nagy jelentőséggel bírnak. Különösen sok búzát és őszi árpát adnak át a felvásárlóknak. Az atkári Űj Élet Termelőszövetkezet több mint ezer mázsa búzával segíti az ország kenyéi-ellátását, ezenkívül 358' mázsa őszi árpát és 150 mázsa tavaszi áprát adnak el. A termelőszövetkezet már biztosította a termés elhelyezését is, mintegy 150 vagon befogadóképességű raktár- helyiség áll a rendelkezésükre.

(sss)

Aratásra készülnek a gyöngyösi XII-es akna kiszistái — hiába hangzik furcsán a cím — ez így van.

A KISZ Központi Bizottságának felhívása itt sem talált süket fülekre, a fiatalok egymás után keresték fel Takács Bélát — a KISZ-titkárt —, hogyan segítsünk ml az aratás* ban, milyen munkát végzünk el a karácsondi termelőszövetkezetekben?

A kérdésekre a KISZ vezető* ségi ülés adta meg a választ „Ahány KISZ-tag van, annyi holdról takarítják be a terményt” — így szólt a megszövegezett feladat.

— De nálunk, a szervezetnél alig akad valaki, aki ért a kaszához, így inkább a marokszedés vár ránk és a kaszálással egyenértékű más munka — tájékoztat a KISZ-titkár.

— Ezen a héten beszéljük meg a karácsondi tsz-vezetők- kel, milyen munkára kell segítség és vasárnaponként elvégezzük azokat.

— A fiatalok nem húzódoznak a mezőgazdasági munkától? — Azt nem mondhatom}

hogy mindenki szívesen fogadta a többség határozatát, mert van olyan is, aki örök életében városon élt, esetleg csak nyári szünidőben látogatott le a falusi nagymamához.

Ezek kevesen vannak, de ők is kíváncsian várják az első mezőgazdaságban töltött na» pót.

ÍK. J4

. Atkaron par nap múlva kezdődik az aratás az Üj Élet Ter- |melőszövetkezet elnöke, Bagi ■Benjámin - tájékoztatása szerint: ha az idő is megerigedi, [22-én egy harminc holdas ■őszi árpa táblán megkezdik a [munkát.

[ Az atkári Üj Élet Termelőiszövetkezet felkészült az aratásra, már jóval korábban [megszervezték a munkát. A termelőszövetkezet 1650 holdon [arat, ebből 980 hold a búza.

| A termelőszövetkezet elnöke ia munka megszervezéséről, ’valamint az aratás elvégzéséinek módjáról a következőket [mondotta:

| — A gépállomás rendelkezésünkre bocsát három kombájnt iés ezek a gépek körülbelül 600 [hold termését takarítják be. ^Ezenkívül természetesen, még

séggel egyszerűen megoldhatatlan feladat lenne. A bérfizetéstől az SZTK-ügyekig, a vállalati gazdálkodás ellenőrzésén keresztül az anyagfelhasználásig, mindenütt nélkülözhetetlen segítő társai a ma hivatalának dolgozói éppen a munkásosztálynak. Kölcsönösen függnek egymástól, munkájuk ezer és ezer szállal szövődött össze: a termelő munkásság, vagy a szövetkezeti parasztság a legnagyobb tájékozatlanságban lenne munkája eredményeit, a feladatok megoldásának nemegyszer módjait illetően is.

Nem egy és nem kettő azoknak a száma, akik az adminisztratív dolgozók közül magas kormánykitüntetést kaptak, akik az élet legkülönbözőbb területén jelentős társadalmi megbecsülésnek örvendenek, s az adminisztratív dolgozók sok százezres táborára nagy megbecsüléssel tekint és munkájára számít az egész ország. Lebecsült' r unka? Hát ha valamikor volt lebecsült munka, akkor éppen a Horthy- rendszer Idején volt, amikor pedig —• micsoda paradoxon! — a révbejutást jelentette a hivatal, s amikor évtizedek múltán a megsárgult aktától csak attól különbözött a kistisztviselő, hogy járni tudott, de gondolkodni már ő sem.

Nem, ezt a jelzői értelemben használt igét nem lehet ehhez a főnévhez kapcsolni semmilyen munkaterületen, semmilyen társadalmi rétegre vonatkoztatva. Szükségességének és jelentőségének megfelelően mindenütt becsülik és tisztelik az adminisztratív dolgozókat, még akkor is, ha akad néhány szűklátókörű ^mber, aki viszonyaink között valamiféle szükséges rossznak tekinti a „hivatalt.”

Nincs igaza, kedves panaszkodó, kár volt a keserű kézlegyintésért,

Gyurkó Géza

t

ítására számítanak tsz tagjai

termelőszövetkezet aratási munkájába a családtagok is bekapcsolódnak, nekik sem közömbös, hogy a termelőszövetkezetben dolgozó családtag mennyi jövedelmet hoz majd haza az év végi zárszámadáskor. A termelőszövetkezet vezetői ezenkívül beszélgettek már a mélyfúrókkal, s több ipari üzem dolgozóival, akik szintén elhatározták, hogy segítenek az aratásnál.

, A termelőszövetkezet szépen fejlődő, nagy termésátlagokat ígérő gabonájának learatását |megszervezték, a termelőszö- |vetkezet vezetőinek mégis gon- idoktól ráncos a homlokuk. |Szép gabonatermésük lesz az fidén, de hova tegyék? Az igaz, phogy van erre megfelelő épületük, de ezt még a régebbi tsz 5 használatra i átadta a megyei |FÜSZÉRT recski kirendeltsé- Igénak, s azok most, hogy a ter- smelőszövetkezetnek nagy szük- fsége volna rá, sem adják már |vissza. A jövő évi kenyérnek- =való elhelyezéséről van szó, s gúgy tartják a szövetkezetiek, |hogy a FÜSZÉRT dolgozóinak lsem közömbös: lesz-e kenye- Irük, vagy sem?

szolutista elnyomást, akitől, illetőleg akiktől minden és mindenki függött ebben az országban.

A történelem halad, a történelemkönyv lapjaira került az Osztrák—Magyar Monarchia» oda a Horthy-rezsim negyed- százados rémuralma, amelynek nem kellett egyetlen pillanatig sem szégyenkeznie, hogy netalántán méltatlan folytatója lett volna évszázados elődjének. A munka, a teremtő, a holt anyagból újat, társadalmi értékeket előállító munka megkapta a maga rangját és helyét a mi társadalmunkban. S törvényszerű, hogy a „hivatal” elvesztette korlátlan vezetőszerepét. A munkásosztály ma az ország gazdája, vezetője, társa ebben a nagy feladatban a parasztság. A munkásság világnézete, életalapelve vált és válik egyre inkább uralkodóvá a mi országunkban is.

Egyetlen hivatalban sem állítottak még elő acélt, vagy szenet, egyetlen Íróasztalon sem szőttek még selymet és egyetlen akta sem termett még „aktánként” tíz mázsa búzát. A termelés, ha nem is célja, de legalapvetőbb nagyrangú eszköze a holnap építésének, az adminisztratív dolgozók jólétének is.

Ezek után felmerül a kérdés: nos hát akkor valamiféle másodrangú emberek azok, akik az íróasztal mögött, nem alkotó munkát végezve, dolgoznak nap mint nap becsülettel, szorgalommal, odaadással?

Badarság volna ilyet állítani és csak az ostoba ember mondhat ilyet. Lenin is rendkívüli fontosságot tulajdonított a „nyilvántartásnak”, s nem véletlenül. A termelés menetét nyilván kell tartani, ezer és ezer olyan „papír-té- nyezője” van az üzemi munkának, amely nélkül elképzelhetetlen a szervezett, jól irányított termelés, vagy éppenJó termés betakar!

a recski i

A növényápolási munkák, a tákarmány betakarítása közben'már egyre többet emlegetik a recski Kékesi Gyopár Termelőszövetkezet tagjai is az aratást, az aratásra való felkészülést. Több mint 300 ka- tasztrális hold gabonájuk vár az idén betakarításra,

A Pétervásári Gépállomás kombájnja ebből 200 hold gabonát arat le és csépel el, így a termelőszövetkezeti tagokra csak 140 hold gabona betakarítása vár.

Az idős tagokkal dolgozó

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiii

vékony könyvet ad kezembe. |

Jóindulatúan barackot nyom ■ kopasz fejemre, és hamis hu- : nyorgás közepette oktatólag! azt mondja:

— No, Bikfic! Hát én nemi bánom, ha olvasol, ha szereted I a betűt, legalább nem maradsz ; buta! De ha már olvasol, ezt = és ehhez hasonlókat olvass!; Aztán- ha tetszik, csak szólj,; kapsz még tőlem.

Az utcán persze első dolgom | volt behúzódni egy bérház ka- j pújába. Szétnyitottam a köny- i vet. Mikszáth Kálmán: „Tót j atyafiak” című novellásköteíe ; volt. ;

XX

A ZÓTA ELPERGETT né-!

hány esztendő. Jó is, j meg rossz is. Hanem az a nap \ még élénken csillog bennem, | amikor végigolvastam a Tót [ atyafiakat. Az volt az én első igazi találkozásom Mikszáthtal, ] akkor szerettem meg igazán a magyar szót. Hogy csengett- bongott fülemben minden mondata! Csodálatos, szent világ kapuja nyílott ki előttem s gyönyörködve, néha szomorúan, néha vidáman bolyongtam a tótocskák között. Nevettem és sírtam, s mint ritka dús kinccsel bújtam a Kőrös partját, Lusztig úr újabb és újabb ; Mikszáth-könyveivel. Megiz-! leltem az emberi szót, a nagy emberek csendes, derűs böl-: csességét. és a betű attól a; naptól kezdve megmérgezte a ; lelkemet.

Istenem, ha én egyszer így tudnék írni!

Hát ilyen is van? Hát egyáltalán ezt a jelzői értelemben használt igét hozzá lehet kapcsolni ehhez a főnévhez: mün- ka?

—■ Hidd el, nemcsak nálunk, másutt se, sehol sem becsülik az adminisztratív munkát... Hoszú évek óta dolgozom ezen a területen, van erre tapasztalatom bőven, elhiheted — szólt imigyen a panasz, keserű kézlegyintéssel kísérve.

Most mit válaszoljon erre az ember? Mondjon közhelyeket, hogy a munka becsület és dicsőség dolga, s mindenki a maga helyén a szocializmust építi, így tehát nincs meg nem becsült munka? Bármennyire is nem közhelyek ezek a „közhelyek”, bármennyire is igazak, de túlságosan nyilvánvalóak ahhoz, mintsem hogy egyszerűén érvként használhatók lennének. Sok ilyen és ehhez hasonló, egykor tömegeket, ezreket és százezreket mozgósító jelszavunk vált ilyen értelemben közhellyé, egyszerűen azért, mert annyira nyilvánvalókká váltak mai történelmünk folyamán, hogy ma már — magyarázni kell őket.

De különben is, miért ta.- gadjuk, hogy ha lehet — és lehet — rangsorolni a munkát, akkor az adminisztratív munka nem áll az első helyen. S ezt nálunk még ma is, elég nehezen értik meg sokan, és itt a n á 1 u n k-ot különösen hangsúlyozni kell. A múlt rendszer Magyarországa nemcsak az urak és a hárommillió koldus, de hivatalnokok Magyarországa is volt. A senkiből cikkor lett valaki, úriember, aki betört a „középosztályba”, ha tisztviselő lehetett valamelyik hivatalban, ha egy tenyérnyi, bármilyen tintafoltos Íróasztalt kapott, ahol kifényesedett üleppel,. de részesének érezhette magát: a hatalomnak. A' hatalomnak, amely nemcsak a rendőrségben, de a hivatal packázásaiban is testet öltött.

Érettségi után, hivatalnoki állás, havi kettőszáz fix-szel: ez volt az álmok álma, rang és tekintély, megkapaszkodás a társadalmi ranglétra valamelyik fokában, ahonnan a legtöbbször alig, vagy egyáltalán nem volt továbbjutás a „felsőbb régiókba”. Mert arra már születni kellett! Természetesen ennek a hivatalnok-álomnak is megvolt a maga történelmi gyökere, s mint annyi más rosszat, ezt is a Habsburgok áldásosnak aligha nevezhető közreműködésének köszönhetjük. Az osztrák gyarmatosítás korántsem titkos Deuxiéme Bureau-ja éppen a hivatalnoki kar volt, amely látható és érezhető hatalmat gyakorolt, megtestesítette az abaiiioiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiii

tűntem el a raktárban. Vártaim a szidást, lestem, mikor nyílik a raktár csengő ajtaja, rettentően izgultam, a frissen aprított fa, meg a petróleumos hordók között. Egyszer aztán bejött Lusztig úr, szigorúan rám nézett és kurtán ennyit mondott:

— Zárunk. Bikfic.

Megkönnyebbülve szaladtam a redőnyhúzóért, ám másnap reggel megint elfogott a raktárban a szorongás. — Biztosan zárás után, hazafelé menet mondta el a főnöknek az esetet Lusztig úr — gondoltam lehangoltam

Hanem lassan megtelt az üzlet és nem történt semmi. A szokásos délelőtti úthoz kellett készülődni, Lusztig úr feladata volt a komissió -elkészítése, ő rakta be a hátikosárba is sorrendben, utca szerint. Mindez a raktárban történt, az üzletben a főnök úr hangja:

— Igenis, kéremássan, parancsoljon, nagysasszonyom. legyen szerencsénk máskor is.

Itt benn, a Lusztig úr dör- mögése hallatszott:

— Fél kiló citrom, tíz deka mazsola, három kiló duplagrí- zes. kettő só, három fekete Schmoll-cipőpaszta...

No végre, kész az egész, még egy-két utasítás, Lusztig 'ír felsegíti a kosarat a hátamra Éppen ■ lépnék az ajtó felé, amikor Lusztig úr megfogja a kosarat:

— Várj csak, Bikfic!

Hű! Most jön az intelem a Sherlock Holmesért! Esetleg meg is motoz — ötlik agyamba, de nini, helyette kékfedelű