Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-17 / 142. szám

1960. június 17.; péntek

nepojsag

3

AZ EGRI ZENEI NAPOK előkészületeiről

A közelmúltban plakátok adták hírül, hogy június' 25 és július 3~a között kerülnek megrendezésre az egri zenei napok. Felkerestük tehát Kiss Istvánt, az Egri Városi Tanács népművelési felügyelőjét, hogy tájékoztassuk olvasóinkat az egri zenei napok előkészületeiről és várható eseményeiről.

— Az egri zenei napok keretében — mondotta Kiss elvtárs — három zenei esemény kerül megrendezésre. Június 25-én a hagyományos hatodik egri dalosünnep. Június 27— 28-án az egri balettiskola növendékeinek bemutató előadására kerül sor. Ennek keretében Kacsó Pongrácz hallhatatlan örökbecsű muzsikájára, a „János vitéz”-re, Török Endrévé által koreografált, egész estét betöltő balettelőadás szórakoztatja majd a közönséget. Végül július 3-án, a debreceni Csokonai Színház társulata, az i,Álarcosbál” című operát mutatja be jó szereposztásban.

Amikor az előadások színhelye iránt érdeklődöm, megtudom. hogy a dalosünnep, valamint az operaelőadás a székes- egyház előtti térségen kerül megrendezésre. A városi tanács műszaki osztálya, az EMASZ egri üzemvezetőségével karöltve biztosította, hogy Budapestről megkapja a rendezőség azokat a szükséges korszerű higanygőzlámpákat, illetve reflektorokat, amelyek biztosítják, hogy a színpadul szolgáló háttér, eddig még soha nem látott tökéletességgel legyen megvilágítva. Egyébként úgy tervezik, hogy az egri zenei napok tartama alatt, a székesegyház neoklasszikus homlokzata ki lesz világítva. Természetesen feltettem informátorunknak a kérdést, hogy az egri zenei napok nagy érdeklődéssel várt eseménye, a hagyományos dalosünnep milyen keretek között kerül az idén megrendezésre. Kiss István, népművelési felügyelő elmondja, hogy 15 kórus lép színre június“" 25-én Egerben. Az egri KISZÖV és az MTH- iskolai munkásénekkar mellett a gyöngyösi Művelődési Ház kórusa is bemutatkozik. A többi énekkar, amelyek biztosítják a sikert, a következők: a karcagi Déryné-, a nyíregyházi-, a szolnoki Ady Endre-művelődési házak kórusa, a székesfehérvári-, a zalaegerszegiéi salgótarjáni pedagógus énekkar mellett hallani fogjuk a budafoki Kábel- és Sodronykötélgyár, a Magyar Optikai Művek, a budapesti Kartonlemezgyár, a diósgyőr-vasgyári Művészeti Együttes, a budafoki Munkás Dalkör és a váci ÜVox Humána” énekkar dalosait. Megtudjuk, hogy mintegy 8U0 dalos érkezésére számítanak az ünnepi napok során.

A műsor lényegesen eltér az eddigi gyakorlattól. A Népművelési Intézet indítványa alapján, nem egyes kórusok adják elő a számokat, hanem úgynevezett énekkari blokkok, azaz 2—3. vagy több énekkar. Ennek az egészséges kezdeményezésnek révén sikerülni fog megszüntetni az eddig kialakult helytelen verseny jellegét a dalosühnepnek. Az idei dalosünnep — mondja Kiss elvtárs — valóban a dal ünnepe lesz, az egyes személyek és egyes kórusok egyéni jellege elmosódik és azon az estén a székesegyház előtti klasszikus szépségű térségen csakis a dal uralkodik majd!

A műsor három pilléren épül fel. Cser Gusztáv szerzeménye: Dal a felszabadulásról című kórusműve mellett érdeklődéssel tekintünk Karai: „Hevesi köszöntő”-jének bemutató előadása elé. A műsor értékes részét fogja képezni a mai magyar szerzők új mozgalmi- és munkásdalainak sora. Ezt a hármas alapot ívelik át Lassus, Haydn, Schumann, Mendelsohn, Bárdos, Kodály és Bartók énekkari művei. Érdeklődéssel tekinthetünk a zárószám elé: András: ,, „Lenin- dal”-át az 1200 tagú vegyeskar adja elő — ugyanis a kórusokhoz. 400 általános iskolás énekes csatlakozik.

Új színfoltja lesz a dalosünnepnek az, hogy az egyes kórusoknak a színpadról való le- és felvonulását egy úgynevezett élőfüggöny fogja leplezni. Az élőfüggönyt tíz Heves megyei község eredeti népviseletbe öltözött fiataljai ' nyújtják.

Az egri zenei napok emlékezetes sikerét a posta is igyekszik elmélyíteni, ui. június 25- től július 3-ig erre a célra készült alkalmi postabélyegzőt használ az Eger 1. számú pos- tahiyatal, az ott feladott levélpostai küldeményeken. A rendező bizottság még egy különleges papírszalvéta forgalom- bahozatalát is tervezi — propaganda célból.

Azzal a jóleső érzéssel tekinthetünk az idei egri zenei napok eseményei elé, hogy azok valóban tovább fogják öregbíteni városunk kulturális jó hírét és hagyományait.

Sugár István

Elmélet és gyakorlat

A virginiai egyetem legfelső emüetén több hallgató gyakorlatilag tanulmányozta a szabadesés törvényeit. Különböző súlyú és alakú tárgyakat dobtak a földre,/a többi között egy téglát is. A tégla egy járókelő fejére esett, akit kórházba kellett szállítani. A baleset egyben a véletlen különös játéka volt: az áldozatról ugyanis kiderült, hogy az egyetem fizika tanára volt, aki ajánlotta hallgatóinak, hogy ilyen kísérleteket. folytassanak.- JELENTŐS ÖSSZEGEKET fordítanak a községi könyvtárak fejlesztésére Heréden, Nagykökényesen és Lőrinciben a községfejlesztési alapokból.

Vizsgáznak a zeneóvodások

Az egri zenepedagógusok munkaközösségének irányításával működő zeneóvoda második csoportjának évzáró vizsgája június 19-én de. 11 órakor kezdődik a Megyei Művelődési Ház nagytermében. A gyerekek ízelítőt adnak a zeneóvodában folyó munkáról. A csoportot Pogány Ferencné vezeti. Minden érdeklődőt szerettei várnak a zeneóvodások.

Nagy jégverés volt Füzesabonyban

Június 9-én, csütörtökön délután a füzesabonyi Petőfi Tsz embermagasságnál hosszabb rozstábláját, a gazdagnak ígérkező búza- és árpatermésének nagy részét tönkretette a lezúduló jég.

A termelőszövetkezet előrelátó, óvatos vezetősége azonban gondoskodott még jókor, hogy az ilyen elemi csapás esetén is védve legyen a tagság vagyona. Tűz és jégverés esetére is biztosították a közös tulajdont. Így nyomban segítségükre siethetett az Állami Biztosító: a nagyarányú jégkárokról jelentést tettek az országos főigazgatóságnak, s megkérték a jégkár osztály vezetőjét, Birtalan Árpádot a biztosító megyei szervei, hogy személyesen is vegyen részt a kár felbecsülésében.

Az Állami Biztosító jégkárbecslőin kívül a Füzesabonyi Járási Tanács mezőgazdasági osztályvezetője, a népi ellenőrzési bizottság és a tsz vezetőségének képviselői is részt vettek a munkában. Megállapították a károkat, s ezek szerint mintegy nyolcvanötezer forint kártérítést kap a tsz.

A Petőfi Tsz tagsága, vezetősége megelégedett a kárEgy amerikai kisfiú kőzetmintákat kapott a szovjet Komszomoltól

A 11 éves Robert Brossell (tani szovjet

szenvedélyes kőzetgyűjtő, egy hónappal ezelőtt az amerikai Milwaukee városból levelet intézett „Nyikita Hruscsov miniszterelnökhöz, Moszkva.

Kreml palota”. Levelében a kisfiú így írt: „A kőzetgyűjtés a legkedvesebb szórakozásom.

Az ásványokat mikroszkóp alatt tanulmányozom és úgy gondoltam, érdekes volna az itteni ásványokat1 összehasonlíásványmintákkal. Levelemhez mellékelek egy dollárt a költség megtérítésére”.

Nemrégiben Robert Brossell csomagot kapott Moszkvából. A csomagban hat kőzetminta volt, továbbá néhány angol nyelvű ásványtani kérdésekkel foglalkozó brossúra, egy kísérőlevél a szovjet Komszomol aláírásával — és a kisfiú egy dollárja.

becslők munkájával. És okkal, hiszen lelkiismeretes munkát végeztek. Még azokat a jégkár sújtotta területeket is felvették, amelyeket a tsz vezetői nem jelentettek be, mondván: csekély a %.

Tanulhatnak az esetből azok a termelőszövetkezetek, amelyek elmulasztották a biztosítást: aki. biztosít, az nem károsodik.

Vizsgásnak a főár úszta n u lók

Év vége van. Mindenütt izguló diákarcokkal találja szemben magát az ember. A gyerekek ilyenkor érzik azt: „de jó lett volna egész évben rendesen tanulni!”

Az egri Jókai utcai fodrászüzletben félig lehúzott rollók mögött hét ügyes kezű lányka forgolódik. A 212. számú Iparitanuló Intézet növendékei. A modellek enyhén sandítva figyelik, nem vág-e dús hajukba a II. éves tanuló? De nem. Szépen, gyorsan, ügyesen dolgoznak.

Tóth Józsefné és Balogh Katalin, akiknek nevét már jól ismerik, hisz a versenyzőgárda tagjai — figyelik a tanulók munkáját. Egy-két irányító szóval megnyugtatóan hatnak az ideges lányokra.

Itt izgul Cselkó Sándor is, a tanmesterük.

— Ez a most II. éves gárda

nagy reménysége szakmánknak. Igaz ugyan, hogy az iskolában nem mind éri el azt az eredményt, amit elérhetne, de a gyakorlatban megállják a helyüket. Negyedévenként ellenőrizzük előrehaladásukat,

mert azt akarjuk, hogy kitűnő szakmunkások legyenek. Éppen tízéves jubileumát ünnepli majd a szövetkezetünk, amikor ezek a gyerekek szabadulnak, hát már csak ezért is különös gonddal kezeljük őket!

Ez alatt a lányok keze alól kibontakoznak a harmincas évek frizurái.

— Ma már ilyen vízhullámos fej nincs, de nagyon ügyesíti a kezüket, s ezt is kell tudni — világosít fel Ónodi Antal, a szövetkezet elnöke. Ahogy ott ül előttem matrózruhában, vízhullámos hajjal a kis barátnőmodell — elnézem. Nem vagyok maradi, de el kell ismerni; hogy rendkívül bájos jelenség volt a lányka ezzel a frizurával. Sajnos, az osztályzás után percek alatt kimosta, s újra visszakapta borzas, de úgy is csinos fejét. (Hiába! Aki 16 éves, annak minden jól áll!)

A vizsga második részében került sor a versenyszerű berakásra és fésülésre. Magam is izgatottan figyeltem. Czicza Mária, az 5. számú üzlet csinos, hosszú, fekete hajú tanulója a vizsgáztatók szerint is rendkívül ügyes kezű.

A vizsgának ebben a részében „ugrott ki” Veres Éva is* akinek fantázia frizurája rendkívül jól sikerült. Kohajda Mária gyakorlati munkájával is igencsak elégedett volt a vizsgabizottság.

Ahogy elnézem a fürgén dolgozó lányokat, egyre az jár az eszembe, hogy mennyire hétköznapi igénye a mai nőknek a rendes haj.

Piacról, városból, ebédszünetben, munkából szaladnak be a fodrászhoz, hogy rendbe- tetessék zilált frizurájukat. Mikor Lotte, Goethe nagy szerelme Weimárba érkezett a költő látogatására, szolgálóját szólította öltözéke és haja rendbeszedéséhez, akkor így szólt: „Jöjj, fésülj meg, mert fésületlen fejjel az embernek kusza gondolatai vannak!”

Azt hiszem, Lottenak igaza volt. S ha ma könnyebb is rendben tartani a frizurákat, a mondásnak van valami igazsága! Éppen ezért, örömmel közlöm asszonytársaimmal — jó az utánpótlás, ügyesek és tanulékonyak.

Cs. Ádám Éva

Faruk El-Aidy Egerben

dókáját. — Nem a legjobb tanuló voltam, de ez még hagy- járu Én voltam az iskola réme annak idején. Tíz fiú huncutsága bújt belém. Azért neveztek el Ördögnek. Nem volt olyan csíny, amelyiknek, ha nem szerzője, de végrehajtója nem én voltam. Még a fiúk is remegtek tőlem. Szegény tanáraimnak de sok bosszúságot okoztam, keserítettem meg nehéz napjaikat. Nem sorolom fel most azt a sok diákcsínyt, amit elkövettem. Most már, úgye, emlékszik rám?

A múlt ködös homályában valami derengeni kezdett. Megjelent előttem egy pisze orrú, göndörfürtű, fiús tekintetű, huncut kislány. Igen, a kis ördög.

— Igen, most már tudom, hogy kicsoda — feleltem.

Iliiegálltunk, kezemét kezédVJ- be fogta, majd folytatta:

— Ügy örülök, hogy találkoztunk, hogy bocsánatot kérhetek János bácsitól és az egész tanári kartól a sok...

Lehajtotta szomorúan fejét.

— De tudja meg most azt is, mi volt az oka magatartásomnak. Korán jutottam árvaságra, nem volt édesanyám, aki ránevelt volna arra, hogy mi is az az iskola, mit ad nekünk. Kik azok, akik ott nevelik, oktatják, tanítják jóra, szépre a

ELÖLJÁRÓBAN szeretném közölni az esetleges félreértések elkerülése miatt, hogy nem valami világhírű államférfi látogatásáról számolok most be, még csak nem is az egyiptomi ex-király városunkban való megjelenéséről, bár akiről szó van, szintén egyiptomi.

Amikor benyitottam az Egri Pedagógiai Főiskola növénytani tantermébe, Faruk El-Aidy már búcsúzkodni készült. Váltott még néhány mondatot Jw- hász Lajos adjunktussal és a vizsgára készülő biológusokkal, majd valamennyiükkel kezet szorított, kifogástalanul ejtve a magyar köszöntést:

sok száz rakoncátlan gyermeket. Nem volt senkim, aki megmagyarázta volna, mivel tartozom az iskolának, a nevelőknek.

Kék szemei könnybe lábadtak.

Majd vígabban folytatta:

— Látogasson meg — megmondta lakását —, egy aranyos kislányom van. Ez a kislány, fogadom, nem keseríti meg majd nevelőit, mert én megtanítom az iskola s a nevelő becsülésére.

— Bocsásson meg, és fogadja hálás köszönetemet sok-sok fáradozásáért — s búcsúzóul megszorította kezemet.

— Nincs mit megbocsátanom, nevelőtársaimmal elfelejtettük a maga és társai csínjeit, de köszöneté jólesik. Most én köszönöm azokat.

Elbúcsúztunk. Rosszulesett, hogy elváltunk, s ahogy utána néztem, valami meleg hullám járta át szívemet.

Köszönöm neked ezt a pár percet, te ördögből átváltozott angyal, mert amit még szavakkal nem mondtál el, ott éreztem azt szavaid mögött.

A7 emhiába tanítottunk té-L » ged a többi kis ördög cimboráiddal együtt, mert emberré lettél, igazi emberré, akinek szíve, érző szíve van. Köszönöm ígéretedet, s bízom benne, hogy a te gyermeked nemcsak neked, de nevelőinek s embertársainak csak örömet

fog szerezni.

Kristóf János

— Viszontlátásra!

Közben megtudtam a biológusoktól, hogy a barna' bőrű, fekete hajú fiatalember a Nílus partvidékének szülötte, egyetemista, s tanulmányúton jár Magyarországon. Kirándulóként jutott el Egerbe, s nem véletlen, hogy a főiskolán éppen a növénytani teremre volt leginkább kiváncsi, hiszen maga is biológus, jelenleg a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen folytatja tanulmányait.

Nem állhattam meg, hogy beszélgetést ne kezdeményezzek arab diáktársammal, persze annak tudatában, hogy magyar—történelem szakos fő- skolás létemre teljesen hiába- jvaló szakmai problémák iránt rdeklődöm, mert az egész bi- jológiához csak annyit értek, ogy: csalánba nem üt a mén-, kő. Fél 12 körül járhatott az óramutató és Aidy közölte veilem, hogy a busz, amellyel Gyöngyös felé utazik, pontosan délben indul. Kiléptünk a folyosóra, s ekkor így szólt:

— Hol van ájtó?

ELÉGGÉ ÉRTETLENÜL

^nézhettem rá, mert ő is zavarba jött kissé, s aztán kézzel- ilábbal mutogatni kezdte, amit űkar mondani. Felhívta figyel- ?memet egy ajtóra, amiből rájöttem, hogy azt jelenti az :„ájtó”. Ajtó azonban rengeteg italálható á főiskolán, s még mindig nem tudtam, vajon melyikre gondol. Megkértem, fejtse ki bővebben.

— Amin menni lehet ki! Persze, hogy erre nem gonidoltam...

— A kijáratot keresed, igaz? Mindketten fellélegeztünk,

íhogy végre sikerült közös nevezőre jutnunk.

Különösebben azonban sen- ;ki sem marasztalhatja el Faruk, El-Aidyt esetleges kifeje- ízési pontatlanságáért, mert miire a székesegyház előtti térre értünk, megtudtam tőle, hogy csak a múlt év októberének közepe óta tartózkodik ha- jzánkban, s hét hónap alatt lehetetlen teljes tökéletességgel [elsajátítani ilyen nehéz nyel- |vet, mint a; magyar,.. A pártiház előtt saját gépével fénymiután kell xeképet készített rólam, elmagyarázta, hogyan zelni a „szerkezetet”.

Megkérdeztem Aidyt, mit hallottak Magyarországról 1956-ban. Nem sok hír jutott el hozzájuk a magyar ellenforradalmi eseményekről, mert akkor náluk is „háború” volt.

— De Egyiptom függetlenségét- sem sikerült eltaposni — mondta.

ABBAN AZ IDŐBEN 6 szülővárosában, Kafr el-Sheik- ben tartózkodott, amely valahol az ország fővárosa, Kairó és a másik nagy település, Alexandria között található a térképen. Mivel térkép egyikünknél sem volt, a jegyzetfüzet lapjára vázolta fel Egyiptomot és a felsorolt városokat, a járókelők nagy érdeklődése közepette...

Elmondta, hogy 1942-ben született, apja mezőgazdasági szakemberként a földművelés- ügyi minisztériumban dolgozik. Náluk az általános iskola hatosztályos, a középiskolai tanulmányi idő is csak három év, így lehetséges azután, hogy most mindketten harmadévesek vagyunk, pedig én 1939 óta élek ezen a világon, s eddig szerencsére még minden vizsgámon túljutottam.

Sok minden szóba került még, többek között a mohamedán vallás szokásai, a csúcstalálkozó elmaradásának oka, a magyar hídépítők, akik az egyiptomi Heluánban dolgoznak, Nasszer elnök és politikája, stb. Az óra mutatója azonban egyre jobban közeledett a 12-es felé, s tárcsával a hóna alatt megjelent a peronon a forgalmista ... Még egy utolsó kézszorítás, és Faruk El-Aidy elfoglalta helyét a Gyöngyös felé induló autóbuszban. Felbúgott a motor, a nem kevés vihart látott Ikarus mozgásba lendült.

AZ ABLAKON kinyúlt egy kéz, s sokáig integetettünk egymásnak, egésZen addig; míg az autóbusz el nem tűnt a főiskola ódon falai mögött.

Tuza István

koztunk, kedves mosolya már bántott.

A kijáratnál hozzám fordulva, kérdi:

— Merre megy?

— Amerre magácska — feleltem hirtelen.

F iléptünk az üzlet ajtaján.

Megindultunk a Széchenyi utcán.

— ügy látom — kezdte, — még nem ismert meg, nem tudja, ki vagyok?

— Bevallom őszintén, nem tudom — válaszoltam.

— No jő, ha nem ismert meg, hát bemutatkozom. Én vagyok az ördög.

Egy pillanatra meghökkentem, gyökeret vert a lábam. Kellett ez nekem, most itt van ni, még elvisz ez az ördög.

Legyőztem zavaromat, jól megnéztem az én ördögömet. Hát ahogy nézem, ha festő volnék, bizony, én angyalnak festeném. — Ámbár — futott át agyamon —, sose lehet tudni, hisz az utóbbi időben sok hihetetlen dolgoknak voltunk már tanúi.

Egy csintalan gondolat futott át agyamon, nem is volna baj, ha egy ilyen ördög elvinne.

— Igen, én vagyok az ördög. Nem tetszik még most sem rám ismerni? Pedig tanított engem János bácsi. — S két gyönyörű szemét rám emelte, majd lesütötte, folytatta monTalálkozásom az irdögsel

(Egy nyugdíjas pedagógus naplójából)

A Csemegében vásároltam a múlt hét egyik napján.

A kiszolgáló pult előtt egy fiatal, csinos nő állt* előttem. Mellékerülve, reám nézett, majd elmosolyodott, önkéntelenül is hátranéztem, ugyan kinek szól ez a barátságos mosoly. De legnagyobb csodálkozásomra, senki sem állt mögöttem. Tehát mégis nekem szól. De hát ki is lehet ez a szép teremtés?

A pénztárnál úgy igyekeztem, hogy ismét a szép ismeretlen mögé kerüljek. Úgy látszik, észrevette igyekezetemet, ugyanazon bájos mosollyal szólított meg.

— Ügy látom, nem ismer meg, János bácsi!

— Dehogynem — dadogtam meglepetve —, hogyne ismerném, csak hamarjában a neve nem jut eszembe — mentegetőztem.

A pénztárhoz került, fizetett. Néztem, néztem, ugyan ki lehet? Hogy engem ismer, az biztos, de honnan?

Bosszantott is feledékenysé- gem. Hogyan lehet, hogy nem ismerek erre a csodaszép asz- szonyra. Hát bizony, eljárt felettem az idő, nem csoda.

Kerestem, kutattam agyam elraktározott képei között — nem is kellett soká töprengenem,, nem volt nekem sok szépasszony ismerősöm, vagy közöm. a szépasszonyokhoz —, de biz nem akadtam vonásaira, nevére.

Az árukiadásnál újra talál-