Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-15 / 140. szám

1960. június 15., szerda

NEPOJBAO

5

Külföldi híradó

(Folytatás az 1. oldalról)

ÍSÍOVJEÍUNIÓ:

Szovjet turisták jártak megyénkben

A napokban két turistacsoport látogatta meg megyénket és Eger nevezetességeit. Június 8-án Balettból érkezett 25 tagú turistacsoport a megyeszékhelyre. A csoport tagjai részére tsz-látogatést rendezett az MSZBT. Az egerszalóki Új Élet és Vörös Csillag termelőszövetkezeteket tekintették meg, ahol a községi tanács, a közJacob, a hűséges bálna

Jacob nem ember, hanem hatalmas bálna, amely 35 év

óta embernél is ritka hűséggel, tavasztól nyár közepéig rendszeresen. látogatja az Északi-tenger egyes vidékeit. A skandl- náv, angol és francia tengerészek valóságos barátjuknak tekintik a hűségesen visszatérő állatot. Jacobnak nincs rossz ízlése, főleg a szép tengerparti üdülőket látogatja. Gyakran megtréfálja a tengerparton üdülő vendégeket és valóságos szökökutat lövell a ftirdőzőkre.

ségi pártszervezet és a térmelőstö vetkezetek vezetőségének képviselői fogadták a vendégeket. A fogadáson a járási pártbizottság, a járási tanács és az MSZBT képviselői is részt vették.

A szovjet turisták megtekintették a termelőszövetkezetek gazdaságait és elismerésüket fejezték ki a tsz-tagságnak szorgalmas munkájukért. A látogatás befejeztekor a szovjet csoport vezetője ajándékot adott át a tsz-tagságnak: egy díszes albumot, amely bakul képekét tartalmaz.

A másik csoport június li-ért érkezett az t/ral-hegységből. A 19 tagú, főként értelmiségiekből

álló küldöttség tagjai a nósz- vajl termelőszövetkézetet látogatták meg, ahol az újonnan alakult termelőszövetkezet állatállományát és szőlészetét nézték meg. Még aznap látogatóba mentek a noszvaji üdülőbe, ahol találkoztak és hosz- szasan elbeszélgettek a beutaltakkal. Szombat este a Gárdonyi Géza Gimnázium júniuáli- sárt vettek részt, ahol találkoztak az intélét tanáraival, diákokkal és a szülői munkaközösség tagjaival. Másnap a József Attila Kollégium évzáró ünnepélyére látogattak el.

Mindkét turistacsoport tagjai elismerésüket fejezték ki a kedves vendéglátásért, mint mondották: kitűnően érezték magukat

níllllllllllllllllllllUllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllltllllllllllilllllllllllíllllllllllllllllllllllllllllllllltllllllllllllllllllllllllUlUllllUllllllÍHMlllllllllllllllllllllllllllllllltlIlllllllllllllllllllllllll.lliltlIllllllllllllllllll

F

ullasztó melegben zötyög az autóbusz a kikopott, hepehupás makadámúin Heréd felé. Lihegve erőlködik a dombon, majd szuszogva, kényelmesen gurul le a lejtőn a túlsó oldalon. Az ablakok nyitva, alig mozdul a levegő, és a bent ülő néhány utas pirosra gyűlt arccal, fényes homlokkal epe- kedík egy kis hűs szellő után. Blernyedt tagokkal tűrik a fülledt meleget, megadva magukat az időjárás szeszélyeinek.

Senki sem moccan, hang sem hallatszik, csak a motor zümmögése, az is olyan magas hangon, mintha maga is panaszkodna a nagy hőség miatt.

Arcom az ablaknyi- láshoz tartom, hadd simogassa az enyhe fuvallat, amit alig érzek, Inkább csak sejtek. Olyan nehéz a levegő, hogy alig lehet lélegzethez jutni, de kint a kukoricatáblán tarka, bőszoknyás asszony- csapat birkózik a gyommal. Nem Mess&e tőlük még egy, arrébb pedig egy újabb.

Csak végigfodrozódik bennem a gondolat, hogy a tsz asszonyai ezek, a herédiek, akik Um, szorgosan végzik a legsürgetőbb tavaszi munkát, és hogy tó eredménnyel, azt a túlsó oldaton húzódó récé lufiédl illő ll

patábla Is vitathatatlanul igazolja, amelyben gyomnélküU, kövér répák harsogó zöldje hirdeti, hogy ott már elvégezték munkájukat a szorgos asszonyt kezek. Jó ezt látni, tudni, tapasztalni, hiszen voltak, akik csak legyintettek a tavasz- szál, amikor először gyürkőztek neki parasztjaink az új formának: a közös gazdálkodásnak. Keserves lesz az, ha lesz egyáltalán valamilyen! Noha talán ki sem mondták ezt a gondolatot igy, de a félrehúzott ajkak erről árulkodtak. A bizakodó hang előttük túlzásnak tetszett, amit majd visz- szaszívnak idejében a nagy nekihevülők.

Oizony, nincs mit

AA titkolni rajta, nem ment kezdetben minden simán, és nem ment mindenütt simán. így hírlett ez a herédiekről Is. Hogy csak ímmel-ámmal fogtak a tavaszi munkához, csak a muszáj adta a kezükbe egyné- melyiküknek az eke- szarvát, a gyeplőt, mert nem kerülhették ki. Fölösleges most azon vitatkozni, hogy vajon kikerülhették volna-e, ét miéit „nem

kerülhették ki”. Kötéllel senkit sem fogtak munkára. Aki akart, ment dolgozni, aki nem akart — az csak nézgelődött. Mit tesz a szomszéd? Szól-e a brigadétos? Hányán mennek? Jönnek-e a gépek?

Aztán, hogy az emberek csak mentek már az első nap ís, meg elment a szomszéd is, a sógos (s, a cimbora is, szégyenben csak nem maradhat — elment hát maga is. Rákapott a közösen végzett munka új ízére. Az asszonyt nyelvek muzsikája nem szűnt meg a nap leáldozta táján sem, mindig volt miről szót szóba ölteni, csipkelődni, évődni, vagy Csák tereferélni.

Villanásnyi idő alatt cikázik a gondolatfo- dór bennem végig, amikor az ajtó melletti ülésen félig félemelkedik egy nyáriruhás, fejkendős néni, erősén nézi az asszonyok csapatát, azt, amelyik az út mellett kerekedett egy csomóvá, egyik kezével feléjük int, hangos szóval is figyelmezteti őket, a másik kezében meg egy barna papírzacskót himbálgat; láthatóan

az asszonyesApatnak szándékozik eljuttatni. Aá ár észrevették, ürA kiáltanak vissza, hogy mit, azt a motorzúgás elnyomja, de a sofőr is figyelmes Vesz, egy szempillantás alatt felméri a helyzetet, és már lassít is a kocsi.

—* Nektek hoztam1 Osszátok szét! — kiált a néni, és a kezéből a zacskó óvatos ívben huppan a dúsgye pü útpartta.

integetnek nagy mosolyogva az asszonyok, villannak a fehér fogak, de olyan az egész, mint a régi némafilm; egy hangjukat sem lehet hallani.

Nézem a kocsiban levő utasokat. Mindenki mosolyog, mindenki a nénit, meg a munkacsapatot figyeli, úgy mozog a szeműk, mint a röplabda-mérkőzésen. A néni, hogy látja a nagy figyelmet, restellkedik egy kicsit.

— Az én csapatom — bők félig nyitott tenyérrel az asszonyok lassan elmaradó csoportja felé. — Egy kis cseresznyét hoztam nekik. Nem sok. 3ut vagy tíz szem mindegyiknek. Jó az ilyen melegben.

A káláuz mindánynyiunk nevében he' lyeslően, széles mo sollyai bólogat, hang súlyozva a néni igazát.

— Nagyon rendesek. Nem úgy, mint «zote el — A jobb keze most a legtávolabbi csoport felé mutat. Az utasok nem vitatkoznak vele, ő meg csak mondja. •— Nem hiszik? Látják ezt a répatábtát? Olyan tiszta az, mint az asztalom. A mi munkánk.

Jóleső mosoly fut

szét az arcomon, dé ér zem, hogy még a szívem is mosolyog. Tudom, hogy ez a kis jelenet meg nem ad feleletet a nagy kérdés re. Tudom, hogy még nem olajozott gépezet a tsz ott, ahol az első évi munkába szoktat ják bele olykor még kétkedő, keményfejü parasztok, még lapuló is, hogy zavarja a nyugalmat, a lelkek béke jét. Egyszóval: az elején vagyunk még, a legelején.

D

e itt, a herédi úton, az autóbuszban már egy kicsit elém oetítődőtt a jövő is. Az általánossá váló, a jellemző.

Akik ismerik a közös munka izét, nekem adnak igazat.

G. Molnár férem

Az Elbánsz közelében, 2130 méter magasságban a Szovjet Tudományos Akadémia hegyi asztronómiai állomást létesített. Az állomás a napkoronát, a napfoltokat, valamint a* egyéb naptevékenységeket figyeli és regisztrálja a Nap rádió- sugárzásait. A képen az állomás rádíólnterferc-mérője.

JAPANi

Rendőri riadóautó és felfegyvertett rendőrök « parlament épülete körül. Az uralmon levő Liberális Demokrata Párt ilyen módszerrel erőszakolta ki ez úgynevezett japán-* amerikai biztonsági szerződés ratifikálását az alsóházban, amelyet ötezer rendőr vett körül azon a napon.

BULGARIA:

az; mindig; nyakas, ‘ magyar!

Van! suttogás;

Ünnepélyes keretek között rendezték meg Balgámban a bolgár oktatás, kultúra, sajtó és a szláv írás ünnepét. Képünkön tanulók felvonulása a szófiai szeptember 9 téren.

(MRÍ külföldi képszolgálat}

Magyar Népköztársaság Művelődésügyi Minisztériuma érettségiző tanulók részére külföldi ösztöndíjas, nyilvános pályázatot hirdet.”

Fiatalságunk külföldi ösztöndíjjal tanulmányokat folytathat a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában. „Valamennyi, pályázatot elnyert személy részére ösztöndíját, ménzahasználatot, kollégiumi elhelyezést, útlevélét, évenként egyszér utazásra szóló vasúti költségét biztosítunk. Feltételek: kitűnő és Jé- lés átlageredmény, minden szempontból kifógástalan magaviselet, megfelelő egészségi állápot..”

A pályázati felhíváshoz háromoldalas mellékletet csatoltak. Körülbelül 150-féle egyetemi és főiskolái tanulmányi ágat soroltak fel: a tölevízió- és rádiógyártástól a nukleáris műszergyártásig, a külkereskedelemtől a műanyaggyártás technológiájáig.

Micsoda lehetőségek! Nem futó, pámapos külföldi utazás, hanem négy-öt esztendő Moszkvában, Berlinben, Prágában, vagy Leningrádban, a most érettségiző fiatal a világ legjobb egyetemein tanulhat, csak úgy mellékesen ráragad egy-két idegen nyelv és hu- szonkét-huszonhárom éves fejjel, gazdag élettapasztalatokkal, több nyelvet beszélő szakemberként jön haza és itthon várják a legjobb munka* helyek.

Önkéntelenül visszagondoltam arra, hogy gimnazista koromban mindig az elismerés bizonyos csodálatával hallgattam tanáraim szavát, amikor arról beszéltek, hogy irodalmunk, vagy tudományos életünk egyik-másik kiválósága külföldön Végezte tanulmányait, német és francia egyetemeken rakta le tudásának alapjait, ott szívta magába az európai kultúra, a felvilágosodás és a haladás szellemét. De milyen kevesen voltak ezek! Mert kinek is futotta a jövedelme régebben külföldi tanulmányokra? A tőkések és a földbirtokosok állama nem

adott külföldi ösztöndíjakat a tehetséges, de szegény zsellér- és munkásfiataloknak. Sok tehát a pótolni Való, annál is inkább, mert még soha ném Volt ennyi jól képzett szakemberre szükség ebben az országban, mint mostanában, amikór évszázadok mulasztásait kell behozni.

Nős, hártyán jelentkeztek, kik ménnek a most érettségizők közül külföldi egyetemekre? — kérdeztük az egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium igazgatóját.

— Senki.

— Hogyan léhet aZ? Mécs, aki megfelelne a követelményeknek? Nincs érdeklődés, vagy nem is tudnak róla a tanulók és a szülők?

— A minisztérium felhívását kihirdettük, a szülők is tudnák róla, még sincs jelentkező.

Későbbi beszélgetésünk során megtudtuk, hogy nem újkeletű probléma ez. Kovács Ágnes kitűnő rendű tanuló volt az egri középiskolában és az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem vegyész szakán is kiváló eredménnyel végezte az első évet. Az egyetem ösztöndíjjal Berlinbe, vagy Moszkvába akarta küldeni, de nem ment. A fiatalokból is hiányzik a vállalkozási készség, de elsősorban a szülők beszélik le őket. — Különösen a lányokat. Féltik őket.

De a tizénnyolcadik évet betöltő, érettségizett leányok elvégre nem gyerekek mér. Pesten, Szegedén, vagy Debrecenben anyjuk talán kézen fogVá vezeti őket?

Nézzük, mi á helyzet a Döbő Gimnáziumban.

— Volt két-három jelentkező, de ezek közül csak egyet javasolhattunk — tájékoztat az igazgató.

Az idei külföldi ösztöndíják elsősorban műszaki tanulmányokra vonatkoznak. Ha valaki orVós, vagy nyelvszakos tanár akar lenni kiósi korától, blZöny nehezen szánja rá má- gát egyik napról a másikra, hógy mérnök legyen, mégha külföldi ösztöndíjat kapna is. Ezért feltétlenül szükségesnek látszik, hogy a minisztérium ne csak az év végén, hanem minél előbb ismertesse tanuló- ifjúságurtkkál a lehetőségéket.

Egyet kell értenünk az iskola igazgatójával, hogy külföldi ösztöndíjaknál elsősorban kitűnő, vagy jeles tanulók jöhetnek számításba, bár a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a jórendű tanulók gyakran jöbban megállják a hélyüket. Egyetlen jelölt jöhet számításba a Dobó Gimnáziumban, a Közgazdasági Technikumbán jelentkező sem volt.

Talán Gyöngyösön nagyobb a Vállalkozási készség?

Sajnos, itt is csalódtunk. Mindössze két jelentkezőről tudnak a gimnáziumban, az egyikét már be is hívták a minisztériumba. összesen 151 külföldi ösztöndíj volt az idén, de Heves megyéből legfeljebb kettő, vagy három lesz. Félreértés né essék, különösebb baj ?! ném történt, a világ azéft há-? Iád, és úgy tudjuk Országos vi-> szonylatban azért csak összejött > a 151 külföldre induló ösztön-? díjas. De miért csak három-? hegy jelentkező volt nálunk?? Vajon nem játszik ebbén dön-s tő szerepet a szülők túlzott? konzervatív felfogása, a béke > megvédése iránti kishitűségé? ? Ném dédelgetik-e túlságosan í gyerekükét, ném móndják-e ? sokan: já}, mi lesz szegényke-> vél, ótt, az idegenben? Nem? önző, nem bűnös majomszere- > tet-e az, hógy nem engedik? gyermekükét külföldi egyete- > mékré, mert akkor évente csak S egyszer láthatják? Úgy góndo-S lóm, ézék a fiatalok égyszer > majd szemrehányást tesznek? szüléiknek és tanáraiknak, > högy nem magyarázták meg? eléggé a mostam lehetőségek S jelentőségét. S

Vajon góndolkódött-e rajta? minden sZülő, hógy mit jelent ? államunk nagylelkű ajándéka? S A munkás- és parasztszülők ? tudatában vannak-e annak, s hogy felelősség terheli őket — ? és majdan gyermekeikét — as hatalom gyakóriisáért és az or-? szág vezetéséért.

A sók kérdést válaszólja meg ? mindenki saját lélkiismerete s szerint, gondolkodjék egy ki-? csit. Egyetlen mondatot írunk s befejezésként: Túlságosan jó? dolgotok van, mai fiatalok, des egyszér majd rájöttök, hogy ? kár volt a lehetőségeket elsza- ? lasztahi. ?

Dr. Fazekas László >

Elszalasztott alkalmak

Miért nines külföldi ösztöndíja*?